Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-16 / 167. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Zdenék Fierlinger elvtárs felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) mindig készek hatékonyan segíteni či- képviselői jogainak érvényesítésében. De sajnos, a választőktói érkező kérelmek nagy számának rendszerint nem lehet eleget tenni, mivqj nagyon gyakran olyan kérelmekről van szó, amelyeket eszközök hiányában, pl. lakáshiány következtében nem lehet teljesíteni. Hivatalaink bürokratizmusa is fékezi néha-néha a jogos és megvalósítható kérelmek elintézését. De gyakran egyike azoknak az okoknak, amelyek megnehezítik a képviselők munkáját, saját tapasztalatuk hiánya a közmunka szakaszán. Még a legjobb szakember sem, aki az üzemben jól végzi munkáját, még az sem válik jó közéleti dolgozóvá azzal, hogy képviselővé választják. A tapasztalatokat és a tekintélyt a gyakorlatban kell megszereznie. A tapasztalathiány tehetetlenség érzését kelti bennük, amit nehezen lehet legyőzni. Arról szeretnék beszélni, mit hozott a prágai kerületben '.efolyt vita és a nemzeti bizottságokban képviselt dolgozóink milyen hozzlszólalásokat tettek a politikai és gazdasági kérdésekhez. Számos hozzászólást jelenlegi konferenciánk dör.i.őse alapján megvalósítanak. Sok függ attól, hogy ezeket a hozzászólásokat hogyan valósítják meg. A nemzeti bizottságok tagjai figyelmeztetnek rá, hogy a decentralizációt ne végezzék csupán a c ntralizátorok. ' Ebben a munkában részt kellene venniök a kerületi nemzeti bizottságoknak is. A vita megmutatta párttagjaink és népünk politikai fejlettségét és fegyelmezettségét. A párt és az egyének erejének és fejlettségének vizsgája volt ez. Túlnyomó többségük sikerrel megállta a vizsgát. A vita sok értékes tanulságot hozott és bizonyára hozzájárul egész politikai, gazdasági és közéletünk felelevenítéséhez, népünk alkotó kezdeményezésének fejlesztéséhez. Megmutatkozott, hogy politikánk megvalósításában mily gyakran eltávolodtunk a dolgozd néptől. A munkások és a dolgozd parasztok szövetségének és szilárd kapcsolatuknak az értelmiséggel, nem szabad a gyűlések frázisaként azolgálnia, tenem politikánk gyakorlati megvalósítását kell elősegítenie. A legfontosabb dolog, hogy több munkát fejtsünk ki az emberek körében, nagyobb bizalommal legyünk népünk iránt és valamennyi kérdés megoldásában jobban támaszkodjunk a munkások és parasztok szövetségére. Ez általánosan érvényes, de különösen vonatkozik állami és gazdasági politikánk, a nemzeti bi^Jttságok szakaszára. Ezért arról lesz szó, hogy egyetlen hozzászóláj se maradjon figyelmen kívül, meg tudjuk magyarázni nemcsak azt, ami megvalósításra kerül, hanem főleg azt is, amit nem valósítunk meg. Az egész párt aktív és harcos bírálatba fogott, attól a törekvéstől vezettetve, hogy rendet teremtsen a már megért és túlért problémákban. Nem szabad megengednünk, hogy azok a szórványos hamis hangok, amelyek az országos vita folyamán néhány egyéntől elhangzottak, ürügyül szolgáljanak a bírálat elfojtására és letorkolására. A pártélet lenini normáinak bevezetése azt jelenti, hogy az emberekkel meg kell beszélni a dolgokat és nagyobb mértékben kell figyelembe venni akaratukat. Lenin az egyik alapvető munkaformának tartotta valamennyi kérdés nyilvános megtárgyalását a párt színe előtt. Ezért valóban szükséges lesz jól megkülönböztetni azt, hogy mit szükséges állami politikai szempontból eltitkolni és ezzel szemben ugyanebből a szempontból mit kell nyilvánosan megtárgyalni és megbeszélni a dolgozó néppel. Nem szabad megsngedni, hogy állami, vagy párttitok ürügye alatt egyes funkcionáriusok hibáit és fogyatékosságait rejtegessék, amelyek gyakran nem viselik el népünk bírálatának tényét. Néhány szót szeretnék szólni a nemzeti bizottságok tömegpolitikai munkájáról. Sok vita folyt arról, hoÜJ SZO 1956. június 16. A Nemzetgyűlés ugyan alkalmat nyújt arra, hogy a képviselők szervezett iskolázással kiegészítsék szükséges ismereteiket. Igaz, ez a kiegészítés hosszabb időt és főleg állandó alapos tanulást, a sajtó figyelemmel kísérését, a választókkal és munkájuk problematikájával való állandó élő kapcsolatot követel meg. Ezért szükséges, hogy a következő választásokkor és már a mostani pőtválasztásokkor is olyan jelölteket javasoljanak képviselőknek, akik mögött hosszabb közéleti tevékenység van, aminek folytán már elég ismeretre és tekintélyre tettek szert a választók előtt. A képviselők ismereteinek és tájékozottságának kiegészítésére hatékony eszközök a képviselők kerületi társaságai, amelyek rendszeresen tanácskoznak és a viták keretében minden képviselő megismerheti a kerület egész problematikáját: kölcsönösen tájékoztathatják egymást, kicserélhetik jó és rossz tapasztalataikat, gyan kell megjavítani a nemzeti bizottságok munkáját, hogy új törvények alapján jobb tevékenységet fejthe~senek ki. Az alkotmány é« törvényeink alapján a nemzeti bizottságok az állami hatalom helyi szervei, amelyek körzeteikben a szocializmus gazdasagi és kulturális felépítését' irányítják és amelyeknek rendszeresen gondoskodniok kell arról, hogy egyre jobban és teljesebben kielégítsék a dolgozók növekvő kulturális és anyagi szükségleteit. Jól tudjuk, hogy a nemzeti bizottságok eddig nagyon hiányosan teljesítették és teljesítik ezt a hivatásukat és ezért gyakran jogosan bírálják őket. Kerületünk nemzeti bizottságai a választások óta nem voltak képesek megoldani lakosságunk számos súlyos problémáját és ezzel elégtelenül teljesítették azokat az akcióterveiket, amelyekkel a választásokba mentek. Nem harcoltak eléggé azért, hogy jobban kielégítsék dolgozóink szükségleteit lehetőségeink és terveink keretében. Ezért a prágai kerületben népünk életének fa munkájának izámoa kérdés* megoldatlan marad. Például iskoláink é» kórházaink sok helyen nagyon rossz állapotban vannak. Rossz állapotban vannak utaink, villamosításunk, nincs megoldva a vízellátás kérdése és nem voltunk képesek megoldani nőink és ifjúságunk teljes alkalmazottságának kérdését sem. Több mint háromezer 14—15 éves fiatalember van nálunk, akik elvégezték, vagy mjst fogják elvégezni iskoláikat és ezek számára a prágai kerületben nincs elhelyezkedési i lehetőség. Nem voltunk képesek rendet teremteni építés etünkben sem, a lakásegységek és mezőgazdasági- épületek felépítésében. Éppen ilyen fontos fejezet, amely még mindig nyitva áll, a helyi gazdálkodás és ennek következtében a lakosságunknak nyújtott szolgáltatások jelentős fogyatékosságokat mutatnak. Sok szép óhajunk van, több apró tervünk, de megvalósításuknál gyakran nagyon rossz úton haladunk és soká tart, míg a nép szava valóra válik. Sok hiba és fogyatékosság fordult elő a mezőgazdasági termelésben és begyűjtésben is. Munkánk legnagyobb hibáját abban látom, hogy szavaink gyakran ellentétben állnak a tettekkel és a tényekkel. Ennek nem szabad többé megismétlődnie. A lakosságnak gyakran olyan dolgokat Ígértünk, amiket azután nem teljesítettünk. Ez elvi kérdés és kell, hogy tanúlságul szolgáljon a jövő választásokban és egész munkánkban. Nem állíthatjuk többé olyan módon össze akcióterveinket, amint azt a legutóbbi választásokon tettük, mert népünknek a népi demokratikus endszer iránti bizalmát leginkább aláássa, ha szavaink ellenkeznek tetteinkkel. Az okokat gyakran csupán a nemzeti bizottságok rossz tömegszervezési munkájában látják. Ez csupán egy része ezeknek az okoknak. A rossz tömegszervezési munkát nem lehet önálló dologként tekinteni, hanem összefüggésben éppen azokkal az égető kérdésekkel, amelyek népünk életét és munkáját érintik. Az okokat gyakran a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak alkalmasságában, vagy alkalés célszerűen módosíthatják munkamódszereiket. A képviselők kerületi társaságát szervesen kapcsolja egybe a képviselők tanácsa, ahol folyamatosan megtárgyalják a képviselők munkájára vonatkozó fontos kérdéseket, nehézségeiket, valamint közéleti tevékenységük problémáit. Ennek segítségével a képviselők megismerkednek országos politikai és gazdasági életünk legfontosabb időszerű kérdéseivel. Pártunk politikai irodája már nem egyszer foglalkozott a képviselők és a Nemzetgyűlés egész problematikájával. A pártnak és a Nemzeti Frontnak irányvonalát követő irányelveket adtak ki, hogy a képviselők kerületi társaságainak és az egyes képviselőknek mandátumuk ellátásában a lehető legnagyobb segítséget nyújtsák. És ezért várható, hogy államszervünk ily fontos része, mint amilyen a Nemzetgyűlés, egyre jobban fogja teljesíteni fontos küldetését. matlanságában kerestük. Kevésbé vizsgáltuk a gazdasagi és egyéb feltételeket, amelyek a nemzeti bizottságok rendelkezésére állanak a lakosok szükségleteinek és érdekeinek kielégítésére, tevékenységük fejlesztése szempontjából. Hisz a tömegpolitikai • unka nem fejlődhet általános frázisok alapján, hanem a dolgozó nép szükségleteinek konkrét megoldása alapján a községekben. Nézzük most azokat az alapvető feltételeket, amelyekben a nemzeti bizottságok dolgoznak, s amelyekről itt a beszámolóban említés történt. Milyen a nemzeti bizottságok jogköre a tervezésben? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egész eddigi tervezési rendszerünkkel, költségvetésünkkel és túlzott centralizációval lehetetlenné tesszük a nemzeti bizottságok tevékenységének fejlődését és azt, hogy a néooel együttműködve oldják meg városaink és községeink összes égető kérdéseit. A nemzeti bizottságok felelősek polgáraink életéért és munkájáért. De eddig — gyakran akaratuk ellenére — másvalaki az ald eldönti, milyen ttzemrészlegeket és vállalatokat kell megszüntetni vagy építeni, tekintet nélkül azokra az áldatlan következményekre, amelyeket ezek az intézkedések gyakran kiváltanak. A nemzeti bizottságok ezeket a kérdéseket gyakran nem is oldhatják meg, sem pedig a népnek nem tudják megmagyarázni. Szemléltető példája annak, hova vezet az iparvállalatok bizonyos területekre való összevonása. — ami más területek gazdasági elszegényedését és elnéptelenedését okozza — a prágai kerület déli járásai. Nem kell külön magyarázni, mily káros gazdasági és politikai következményei vannak annak a ténynek, hogy a prágai kerület déli járásaiban ahelyett, hogy növekednék, rendszeresen csökken a lakosság száma. Ezekben a járásokban az egy négyzetkilométerre eső lakosság száma mintegy 50-et tesz ki. A minisztériumok és központi hivatalok nem értékelik kellőképpen a gazdasági fejlődésnek az egyes területek szerint történő tervezését olyan értelemben, ahogy arról itt Široký elvtárs beszélt. A gazda ági feladatokat elszigetelten látják és kevésbé érdekli őket az, hogyan tükröződnek vissza azok a kerület és járás egyes részein és milyen következményeket okoznak. Dolgozóink azután joggal fordulnak a nemzeti bizottságokhoz és megoldást követelnek. A nemzeti bizottságoknak azonban a jelenlegi helyzetben nincs lehetőségük arra, hogy a problémákat megelőzzék, ezekre hassanak, vagy megoldják őket. A nemzeti bizottságok már hoszszabb ideje törekednek arra, hogy a minisztériumok és a minisztériumoktól irányított vállalatok összes szándékaikat előre megtárgyalják a nemzeti bizottságokkal, mert ha a nemzeti bizottságoknak nincs lehetőségük a polgárok problémáinak megoldására, ez ismét további oka annak, hogy gyakran elvesztik a lakosok bizalmát. A gazdasági tervnek é- költségvetésnek a nemzeti bizottságok tevékenysége fejlesztésének fő alapjává kell válniok. Nézzük csak azonban, hogy a nemzeti bizottságok hogyan veszik ki részüket a gazdasági tervek és pénzügyi költségvetések öszszeállításából. Az utóbbi években a nemzeti bizottságoktól elkülönítettek egész sor olyan szakaszt, amelyek sz'nte hagyományosan mindig a nemzeti bizottságok alá tartoztak, sőt a múltban a közigazgatás alá. Ma e dolog kárára van az a tény, hogy önálló, senki által sem ellenőrzött vállalatokat alakítanak, amelyek a ZVAX (Zásobovanie vodou a kanalizácia — Vízellátás és csatornázás) VRIS (Vodohospodárske, rozvojové a investičné stredisko — Vígazdálkodási, kísérleti és beruházási központ) nevet viselik, megalakult továbbá a hajózható folyamtorkola-ok vállalata és a nem hajózható folyamtorkolatok és talajjavítás vállalata, az Elektrotrust, amely tervez, az Elektroprojekt, amely projektál és ez Elektrovod, amely mindezt bevezeti. Mint a Földművelésügyi Minisztérium önálló intézménye létrejött az Agroprojekt, amely az EFSZ-ek közös intézményeinek felépítését irányítja. Megalakultak továbbá a Begyűjtési Minisztérium nagy begyűjtési apparátussal rendelkező vállalatai. Ennek ellenére azonban a feladatokat egyre rosszabbul teljesítik. Egyrészt felmutatjuk, hogy csökken az adminisztratív erők száma a nemzeti bizottságokban. Például mintegy háromszor megvalósított szisztemizáció alapján a Prágai Kerületi Nemzeti Bizottság erőinek létszáma 1180ról mintegy 500-ra csökkent. Másrészt azonban elburjánzottak azon szolgáltatási adminisztratív apparátusok százai és ezrei, amelyeket azelőtt a nemzeti bizottságok sokkal kisebb létszámú apparátussal végeztek. Azt állították, hogy a szisztemizálás az állami apparátusban takarékossághoz és a munkák megjavításához vezet. Ez azonban csak szemfényvesztés, mert nem vezetett sem az egyikhez, sem a másikhoz. Ez azt bizonyítja, hogy az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket milyen megfontolatlanul készítik elő és valósítják meg. Ha ezeket az intézkedéseket a nemzeti bizottságokkal együttműködésben előre előkészítenék, nem kerülhetne sor ilyen jelenségekre. Például az Állami utak nemzeti vállalat kerületi igazgatóságának ma 176 embere van, míg azelőtt a Prágai Kerületi Nemzeti Bizottságon az egész útiszolgálat irányítását 48 dolgozó elvégezte. Emellett természetesen ma az utak sokkal rosszabb állapotban vannak, mint bármikor azelőtt. A szövetkezeti építkezést mesterségesen olyan bürokratikussá teszik, hogy egy közönséges tehénistálló projekciós dokumentumait olyan alapossággal készítik el, mint egy nagyolvasztóét. A tehénistállő építésének dokumentációja 4,5—5 kg-t nyom, öt példányban készül, jóllehet az építkezést saját erejükből végzik, és így az ennyire részletesen kidolgozott tervezésre egyáltalán nincs szükség. A parasztoknak nyújtott segítség helyett így azután a szövetkezeti építkezés tulajdonképpen késedelmet szenved. A villamosítási építkezések tervezésére sincs a nemzeti bizottságoknak semmi befolyásuk. A villamosítási vállalatokat szétaprózták tervezési, irányítási és végrehajtási vállalatokra. A tervezést úgy végzik, hogy a gazdasági év kezdete előtt 22 hónappal érvényesíteni kell a követelményeket és kidolgozni a terveket. Ez természetesen oda vezet, hogy ma egész sor olyan tehénistállónk van, amelyekbe nincs bevezetve a villany. A múlt évből 60 ilyen istálló marad., és a jövő évben további 100 lesz. Ahhoz, hogy a villanyhálózatba 300 méter hosszú csatlakozó huzalt vezessenek be, most fél kilogram súlyú projekciós dokumentumokra van szükség, jóllehet a mi üzemvezetőnk míg az átszervezés nem történt meg egyszerűen berajzolt a katasztrális térképbe két kis négyzetet és egy vonalat, ezzel kész volt a dokumentáció. A prágai kerületben számos olyan község és telep van, amelyekben nincs 'bevezetve a villany. Azonban azokban a községekben, is, ahol ugyan van villanyáram, számos az olyan ház, ahol ennek ellenére gyertyával világítanak, mert nem tudjuk elérni, hogy az ENERGOTRUST, ENERGOVOD, ENERGOPROJEKT és ahogy ezeket a vállalatokat ma mindenféleképpen nevezik, néhány méternyi huzallal a lakást bekapcsolják a villanyhálózatba. Először azt mondották, a nemzeti bizottságoknak, hogy nincs pénzük. Amikor azonban az emberek megcáfolták ezt az érvet és azt mondták, hogy szívesen megfizetik maguk a bekapcsolást, ső segítenek is benne, egy másik érvvel jöttek, hogy nincs anyaguk. A prágai kerületben számos ilyen villanyáram bekapcsolását kérelmező van, számuk ezrekre megy, nem beszélve a különféle telepre vezető utak stb. kötelező világításáról. A nemzeti bizottságok ezt sem tudják kivívni. Ismeretes azonban, hogy a községek felelősek és a múltban is mindig felelősek voltak a világításért. Akkor is, amikor nem volt villany, legalább, lámpákat kellett kiakasztani és azokat naponta meggyújtani. Ezért javaslom, hogy a helyi gaz- 4 dálkodásban a tervezés kizárólag a nemzeti bizottságok ügye legyen. Továbbá, hogy a helyi jelentőségű készítményeket és nyersanyagokat a járásban és a kerületben nyilvántarsák és csupán a feleslegeket és hiányokat tartsák számon központilag. Ezzel megakadályozzuk az örökös anyagszállítást. Általában bővíteni kell a helyi gazdálkodás fogalmát és konkrétan meg kell különböztetni egyrészt a vállalatokat és üzemeket, másrészt a kommunális szolgáltatásokat, el kell érnünk, hogy a nemzeti bizottságok olyan vállalatokat és üzemeket létesíthessenek, amelyek fokozatosan kielégítik a lakosság szükségleteit olyan téren, ahol a nagyipar ezt nem teheti meg. És nemcsak az iparban van erre szükség, hanem más intézményekben is. Például ma egy borbélyüzlet létesítéséhez a miniszter jóváhagyására van szükség. A nemzeti bizottságoknak lehetőséget kell adni arra, hogy beruházásokat eszközöljenek újonnan épített vállalatokba és hosszú lejáratú kölcsönöket kell nekik nyújtani. Ezért egyidejűleg azt javaslom, hogy szüntessék meg a beruházások fogalmát azokban az esetekben, ahol az eddigi berendezést új helyettesíti, ahol csupán újjáépítésről van sző, nem pedig újabb alapvető eszközről. Az a fontos,, hogy a vállalatoknak egy régi, vagy teljesen elkopott berendezés felújítására ne kelljen egy egész évig várni. Hogy mihez, vezet a mostani állapot, mutatja a Mladá Boleslav-ban levő Piskova Lhota esete, ahol a nemzeti bizottság nem volt képes megoldani a községi szivattyús kút kérdését és ivóvizet biztosítani a község lakosságának. Kicsinyes dolognak tűnik ez, de víz nélkül nem lehet élni. És így a nemzeti bizottságokat gyakran arra kényszerítjük, hogy megkerüljék az eddigi előírásokat, amelyek megszabják, hogy a szivattyúról a járási nemzeti bizottság tanácsának tárgyalni és határozatot hoznia kell, és a nemzeti bizottság a szivattyút a karbantartásra szánt eszközökből szerzi be, részenként vásárolja, hogy ne minősítsék beruházásnak. A szivattyút, amely körülbelül 600 koronába kerül, nem tervezték ugyanis be előre központilag, mint beruházást/ mert senki sem tudhatta, hogy a szivattyú az év folyamán eltörik. A pénzügyi intézkedések javaslatában egységes adót kell meghatározni az elvégzett javításokért, karbantartásért és szolgálatért, mégpedig 1 százalékos adót, mert az eddigi forgalmiadó-rendszer sok esetben azt okozza, hogy a javítás drágább, mint az új gyártmány. Az emberek így azután inkább új dolgokat vesznek és ezzel jelentős népgazdasági károkra és a lakosság elkeseredésére kerüld sor. És ez nemcsak az apró mindennapi használati tárgyaknál van így, hanem az autóknál is. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a motorgépkocsik javítása gyakran drágább, mint egy új autó. Ugyanez a helyzet a helyi gazdálkodásnak e'őírt akkumulációnál is, ahol csaknem ugyanolyan módon járnak el, mint a nagyvállalatoknál. És ezek után csodálkozunk, hogy ezek a vállalatok nem tudnak jó szolgálatokat tenni népünknek, ennek okát sokszor az alkalmazottak rosszakaratában látjuk, nem pedig azokban a körülményekben, amelyek között a helyi gazdálkodás dolgozói dolgoznak. Nem más a helyzet nemzeti bizottságaink költségvetéseinek terén sem. A költségvetés kétségtelenül minden (Folytatás az 0j oldalon,) František Vodsloň elvtárs felszólalása (prágai kerület) /