Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáfa Mária Matoušková elvtársnö felszólalása (plzeni kerület) (Folytatás a 8. oldalról.) nincs hová elhelyezni gyermekeiket. Az óvodákban és a napközi otthonokban a helyzet az utóbbi két év óta valóban megjavult, meg kellene azonban javítani a nevelőmunkájuknak minőségét és nagyobb gondot fordítani a gyermekek iskola előtti nevelésére. További megjegyzésem van a termelési problémákra vonatkozóan. Elektrotechnikai gyárunk 61. osztálya üzemvitelének vezetője, Ludvik mérnök elvtárs, a Rudé Právo május 20-i számában bírálta az Állami Tervhivatal egyes elvtársainak elégtelen és felelőtlen munkáját bizonyos fajtájú anyagok elégtelen biztosításáért, különösen a rézlemezek és szigetelő szalagokban, melyek közvetlenül fenyegetik termelésünket. Hogyan reagáltak az Állami Tervhivatal egyes elvtársai erre a bírálatra? Azt állítják, hogy a szigetelő szalagokat az egész Gépipari Minisztérium számára pontosan betervezték. A főosztályban dolgozó elvtársak 1956. június 2-án a Rudé Právóban válaszoltak, hogy a dolgok már rendben vannak, de a kolini és tábori Elektroizola nemzeti vállalat igazolta nekünk, hogy a szigetelőszalagok nagyrészít egyáltalán nem tervezték be. Nálunk és a tábori üzemben egyáltalán nincsen szigetelő. Nem helyes, ha általános? és formálisan válaszolnak, sokkal helyesebb volna, ha beismernék a a hibákat és megmondani, hogy mi okozta őket. Más példa: egy évvel ezelőtt a Nehézgépipari Minisztériumban az Állami Tervhivatal képviselője kijelentette, hogy a Lenin-üzemek vlzigenerátora'nak kapacitása 1957— 1958. évekre túlterheltek. Ma természetesen látjuk, hogy még nincsen elég megrendelésünk ezekre az évekre. Ilyen módon felettes szerveink, beleszámítva az Állami Tervhivatalt is, nem teremtik meg a feltételeket második ötéves tervünk jóminőáégű és egyenletes teljesítésére. Üzemünk dolgozói azt a nézetet vallják, hogy mindazok, akik hozzánk a minisztériumból és a főosztályról, az Állami Tervhivatalból ellenőrzésre járnak, azokban a hónapokban jönnek, amikor a gépeknek már készen kellene lenniök, és ez már késő. Az ilyen ellenőrzések helyett hatásosabb lenne, ha az elvtársak gondoskodnának a megrendelésekről és rendes betervezésükről. És most szeretnék még egy megjegyzést tenni az arbitrázsok végzéséhez. Az állami terv harmadik és negyedik negyedévében néhány többfázisú generátorra kaptunk megrendelést a prágai Wilhelm Pieck gépgyártól. Nagyon elcsodálkoztunk azonban, amikor az elmúlt napokban bírságot róttak ki ránk azért, mert nem készítettük el a gépeket nár 1956 első negyedévében. Az arbitrázs-osztályhoz intézett kérdésünkre közölték vállalatunkkal, hogy joggal ítéltek el bennünket, mivel maga Štépan miniszterhelyettes elvtárs, aki védnökséget vállalt felettünk adott utasítást arra, hogy e generátorokat két negyedévvel előbb készítsük el. Az is érdekelne bennünket, hogy Štépan miniszterhelyettes elvtárs előbbre tétette-e legalább egy negyedévvel a szükséges réz-szállítmányokat, eltekintve attól, hogy a mi illetékes osztályunk csupán ez év május 22-én szerzett tudomást erről az utasításról. Ha itt az anyagbeszerzésről és a minisztériumokon' át való biztosításról beszélhetnénk, erről legalább kétórás vita lenne. Csupán egyet szeretnék mondani: éppen most az ötéves terv elején nehezen viseljük el azt, hogy május hónapban 150 embernek terven kívüli szabadságot kellett adnunk, mert nem biztosítottak anyagot számukra. Ha helyre akarjuk hozni a késést, akkor az év végén rohammunkát kell végeznünk a termelési terv teljesítéséért. A tervhivatalban levő elvtársak füle bizonyára csengeni fog attól, ahányszor visszaemlékszünk arra, hogyan „segítettek" nekünk. E néhány példából látható, hogy milyen nehézségekkel, számunkra nehezen megoldható problémákkal küzdünk üzemünkben. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha egyik vagy másik üzem nem teljesíti a gazdasági tervet. A Lenin-üzemek dolgozói szilárdan pártunk és kormányunk mellett állnak. Ha csak egy keveset segítenek nekünk, néhány komoly fogyatékosság megszüntetésében, akkor második ötéves tervünket bizonyára nemcsak teljesítjük hanem túl is teljesítjük. Ján Duži elvtárs felszólalása (žilinai kerület) A Szovjetunió Kommunista pártja XX. kongresszusa tárgyalásai eredményeivel és a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos vita folyamán rendkívüli módon fokozódott a pártszervezetek és a párttagok aktivitása a žilinai kerületben. A párttagok és a dolgozó tömegek kerületünkben megvitatták és megoldották az állami jelentőségű ügyeket, élesen bírálták a rendetlenségeket, a bürokratákat, felfuvalkodókat és a talpnyalókat. De nem maradtak csupán a bírálatnál. Konkrét javaslatokat tettek és tesznek a munka megjavítására. Kerületünkben nem volt egyetlen olyan alappártszervezet sem, sőt a Nemzeti Frontnak sem volt egyetlen alapszervezete sem, amely kételkedését fejezte volna ki pártunk politikájának és fő irányvonalának helyességéről. Igaz, azt senki sem titkolja, hogy a párt X. kongresszusa irányelveinek megvalósításakor fent és lent hibákat követtünk el. De egész kerületi szervezetünk egységes nézetet vall és határozataiban is kifejezésre juttatja, hogy a X. kongresszus irányvonala helyes és nem kell rajta semmit sem változtatni. Pártunk irányvonala a X. kongresszus óta ezt az alapjaiban helyes irányvonalat életbe léptette és mi teljesen megbízunk benne. Bár bíráljuk a Központi Bizottságnak, egyes tagjainak és apparátusának munkájában mutatkozó hibákat, ez nem jelenti azt, hogy kételkednénk a párt irányvonalának helyességében, vagy hogy nem bízunk a Központi Bizottságban. A fogyatékosságok és hibák bírálatának és meg nem alkuvásának elve, bárhol és bárkinél jelentkezzenek ezek a hibák, nagyon egészséges elv, amely pártunk alapszabályzatában gyökerezik és amely nem hátrafelé húz, hanem szüntelenül előre visz. Ha ezekből a szempontokból és alapelvekből indulunk ki, akkor nem tehetünk egyebet, csak azt, hogy elítéljük azokat, akik a párt kebelében folyó vitával '"vekeztek visszaélni és bizalmatlanságot akartak teremteni pártunkkal és Központi Bizottságunkkal szemben. A vita rámutatott néhány nagyon gyenge pontra, amelyekkel a pártban kell számolni. Meglepett a párttagok és tagjelöltek alacsony ideológiai színvonala, a lenti termelésen kívüli szervezetekben, de főleg fent az egyes minisztériumokon, megbízotti hivatalokon, főiskolákon és végeredményben a sajtóban is. A vita megmutatta, hogy ezekbe az alapszervezetekbe fent és lent nagyon sok siránkozó kispolgár és szalonkommunista furakodott be, akik elszakadtak a való élettől. Nézetünk szerint mindez annak az eredménye, hogy ezekben a szervezetekben nem végeztünk megfelelő munkát, de ez főként a káderpolitika 'lényegében és a körültekintésben mutatkozó fogyatékosságok következménye. Megállapítottuk a íkádernévsort és előírtuk a szükséges képzettséget az egyes funkciók betöltéséhez, tekintet nélkül a munkáskáderek gyakorlatára, szervezőképességére és tehetségére. Jelenleg kevés van belőlük a felelősségteljes, főleg a gazdasági funkciókban. Ezért vált lehetségessé, hogy a nem munkás eredetű tagság egy része a párt szervezeteibe bevitte volt társadalmi rétegének és osztályának nézeteit és erkölcsi maradványait. Az iskolaügyi minisztériumon és a megbízotti hivatalban az elvtársaknak gcndolkodniok kellene arról, hogy az iskolákon nem feleslegesen sok-e az olyan tananyag, amelynek a gyakorlati életben semmi különös értéke nincs és a távtanulástól elriasztja a dolgozókat. Ez pártfőiskolánkra is vonatkozik. A tanterv alapján való távtanulás azt jelenti, hogy naponta 4—5 órát kell tanulásra szentelni. Ez a pártfunkcionárius esetében munkája mellett lehetetlen. Ezenkívül ez olyan kérdés, amellyel komolyan kell foglalkozni és lehetővé kell tennünk, hogy a szükséges középiskolai és főiskolai művelődés több ember számára váljék hozzáférhetővé. Teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus építése megköveteli, hogy szakmailag és politikailag képzett embereink legyenek. A termelésben feladatul tűztük ki, hogy utolérjük és megelőzzük a gazdaságilag legfejlettebb kapitalista államokat. Szüntelenül növelni akarjuk a munkatermelékenységet az iparban és mezőgazdaságban, ami alapvető feltétele népünk élet- és kulturális színvonala állandó emelésének. Minderről emberek döntenek rendszerünkben. A kádereket kiemeli életünk, de az embereket az életre az iskola készíti elő. Ezért az ügyért pártunk sokat tett. De ezen a szakaszon nem lehet takarékoskodni erőnkkel, sem a pénzügyi eszközökkel, nem lehet tűrni azt, hogy a fiatalokat felkészületlenül küldjük ki az életbe. Tudunk azokról az intézkedésekről, amelyek ezen a szakaszon készülnek. De felhívjuk a figyelmet arra, hogy az állapotok itt rosszabbak, mint első tekintetre feltűnnek. így pi. az iskolák VI—VIII. évfolyamában kerületünkben a szakképzettség nélküli tanítók száma 74 százalékot tesz ki. Ez természetesen kényszerűen visszatükröződik a tanítás eredményeiben. Munkaerőtartalékunk tanintézeteiben még rosszabb a helyzet. A tan ntézetek tanulóit túlnyomó részben idősebb, alacsony szakképzettséggel és hiányos elméleti ismeretekkel rendelkező mesterek nevelik. A munkát, de főleg a nevelést nem végzik a tanintézet tanterve alapján. A tanulók sorozatmunkákon do geznak és így az elmélet tanítása nincsen összhangban a gyakorlattal. • E/ért van, hogy a tanintézetekből a tanulók felkészületlenül kerulnsk ki az életbe. A gyakorlatban aztán újból alapjaitól kell tanulniok mindent. Ügy gondoljuk, hogy jogos az a követelményünk, hogy alapítsanak a kerületben pedagógiai főiskolát és ezenkívül lehetővé kell tenni vizsgák firmájában a tehetséges tanítóknak a VI—VIII. évfolyamok tanításához szükséges képzettséget, az eiőzö szakvizsgákhoz hasonlóan. A kerületben 788 tantermünk hiányzik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a tanulók 60 százaléka felváltva tanul. 704 osztályban a tanulók szarna 30— 50 között mozog, összesen 355 osztályunk van, amelyekben létszámon felüli a zsúfoltság. A tanítók hiányos szakképzettsége és az osztályok túlzsúfoltsága lehetetlenné teszi, hogy a tanító egyénileg foglalkozzék a diákokkal. Ez egyik oka annak, hogy a fiatalok kellő felkészültség nélkül kerülnek ki az életbe és a főiskolákra. Ami a beruházási építkezést illeti javasoljuk, hogy ha már nem lehet felemelni, akkor legalább igazságosan osszák szét az egyes kerületek között a beruházási összegeket. Szem előtt kell tartani azt az alapelvet, hogy az ipari központokban a telepek építésénél valósítsák meg az óvodák és az általános műveltséget nyújtó iskolák építését a föberuházó terhére. A beruházásokat jobban és gazdaságosabban fel lehet használni az iskolai objektumok gyors tipizálásával, az egyosztá'yos iskoláktól kezdve egészen a 23 osztályos iskolákig. Minden iskolatípusnál ki kell dolgozni néhány alternatív megoldást, amelyek alkalmasak az iskola elhelyezése szempontjából, tekintettel arra a környezetre, ahová az iskolát építeni akarják. Sokat lehet javítani az iskolák önsegély alapján való építésével, de ezen a téren lényegében meg kell oldani az anyagi fedezetet. Az önsegély alapján teremtett értékek 60 százalékos hozzájárulása túlságosan magasnak bizonyult, úgy hogy 40 százalékra kell csökkenteni, 60 százalékot pedig az állami alapokból nyert pénzügyi eszközökkel kell fedezni. A beszámolóból világosan kitűnt, hogy a nevelés szakaszán a komoly problémák egyike az új értelmiség nevelése. Megállapítottuk, hogy főiskoláinkon a diákság szociális összetétele nem kielégítő, mert nem felel meg társadalmunk osztályösszetételének. Gyakran előfordul, hogy a munkások és földművesek tehetséges gyermekei azért nem kerülnek a főiskolákra, mert rosszabb az előmenetelük, mint az értelmiségi családok gyermekeié. De ennek lényege nem abban van, hogy a földművesek és munkások gyermekei nem tudnának haladni, hanem abban, hogy a munkás és földműves gyermekek szülői nem tudnak gyermekeiknek, otthon a tanulásban és nevelésben úgy segíteni, ahogyan azt az iskolai tanterv megköveteli, amely nagy igényeket támaszt a tanuló otthoni munkájával szemben, így tehát a szülök segítségével szemben is. Hogy a felsőbb és főiskolákra a munkások és földműd vesek gyermekei közül több és jobban felkészült tanuló kerüljön, szükséges, hogy az iskolaügy szakaszán működő elvtársak gondolkodjanak efelett és olyan intézkedéseket tegyenek, hogy a nyolcéves és tizenegyéves iskolák tanítói sokkal nagyobb és hatékonyabb segítséget nyújtsanak a munkás- és földművescsaládok gyermekeinek és hogy a nevelés súlypontja átkerüljön az iskolákba. Mérlegelni kell, hogy az ösztöndíj igény megítélése szempontjából helyesen van-e meghatározva a szülők 1200 koronás jövedelemhatára és maga az ösztöndíj magassága. Gyakran előfordul, hogy többgyermekes családok tehetséges gyermekei nem tudnak főiskolára menni. Javasoljuk a főiskolák bizonyos mértékű decentralizálását, tekintettel az egyes kerületek gazdasági feltételeire. Kerületünk, hála a szocializmus építésének, fejlett iparú vidékké vált. Ez természetesen egész sor követelményt von maga után. Naponta találkozunk a magas szakképzettségű káderek hiányának problémájával. A kerületben 8120 dolgozó van alkalmazva az .iparban, akik mérnökitechnikai funkciót töltenek be. De a helyzet olyan, hogy pl. két legnagyobb üzemünkben, a vágbesztercei Klement Gottwald üzemben, és a dubnicai K. J. Vorosilov üzemben 2136 mérnöktechnikai káder dolgozik, de ezekből csak 36 a gépészmérnök, ?56 dolgozó végezte el a két-négy éves ipariskolát, 1277 dolgozó pedig szakképzettség nélküli. Ebből a példából látható, hogy egy főiskolai végzettségű dolgozóra ezekben az üzemekben 38 szakképzettség nélküli munkaerő által elfoglalt hely esik. Kerületünkből évente 700 tanuIS megy a főiskolákra. Számuk az irányelvek szerint szaporodni fog. A végzett főiskolások nagy része a főiskola székhelyének közelében marad dolgozni. A szülők nem szívesen adják gyern mekeiket távoli helyekre, főleg azért, mivel ez sok költségbe kerül. Ezért és más okok miatt indítványozzuk, hogy mérlegeljék a technikai főiskola építésének lehetőségét Žilinán, gépipari, elektrotechnikai és építészeti szakkal. Erre a célra fel lehet használni különböző objektumokat. (Morajlás a teremben.) Továbbá szükségesnek tartom megemlékezni a kerületi és járási párt-i bizottságok ülésének összehívásáról. A gyakorlat igazolta, hogy nem szükséges a kerületi bizottságokat minden hatodik héten, a járási bízott-ságokat pedig minden hónapban öszszehívni. A javaslat változást indítványoz. Nem vagyunk biztosak abban, hogy helyes-e egyáltalán az üléseket valamilyen módon korlátozni. A gyakorlatban nem fordult elő, hogy a kerületi vagy járási pártbizottságok időről időre rendszeresen össze ne ültek volna. Inkább az a veszély fenyeget, hogy túl gyakran fognak ülésezni. Ezért úgy gondolom, hogy elhagyhatnánk a határidők megszabását a kerületi és járási pártbizottságok és irodák ülésére vonatkozóan úgy, ahogyan ez a Szovjetunió Kommunista Pártjának alapszabályzatában is van. Kérjük a Központi Bizottságot, hogy a fogyatékosságok kiküszöbölésében erélyesen és bátran járjon el. De tudatosítjuk azt is, hogy nem minden függ a Központi Bizottságtól. Sok függ attól, hogy a kerületi és járási bizottságok, de főként az alapszervezetek milyen energiával és milyen helyesen teljesítik a Központi Bizottság határozatát. Jindŕich Pešák elvtárs felszólalása (jihlavai kerület) A mezőgazdasági termelés tervének teljesítésére kifejtett fokozott szorgalom a téli kampány folytatása, mely kerületünkben valóban sikeres volt. A partszervek és szervezetek helyes eljárásával megteremtettük a feltételeket az új EFSZ-ek megalakítására. A Központi Bizottság júniusi határozata óta a kerületben összesen 204 új egységes földművesszövetkezetet alapítottak. 47 638 hektár mezőgazdasági földterülettel és ezenkívül a már fennálló EFSZ-ekbe 1847 tag lépett be 7559 hektár mezőgazdasági földterülettel. A szocialista szektor, az állami gazdaságokat is beleszámítva, a kerület földterületének 37 százalékán gazdálkodik. A mezőgazdaság szocialista szektorának kibővítésében legnagyobb része volt a Kamenice nad Lipou-i járásban lefolytatott téli kampánynak, ahol 28 új szövetkezetet alakítottak, 8100 hektáros mezőgazdasági földterülettel. Az országos konferencia előtti vitát az EFSZ-ek gyorsabb előrehaladását gátló legégetőbb problémákra irányították éspedig az EFSZ-ek beruházási építkezésére, a termelés tervezésére és a mezőgazdasági munkák létesítésére. A beruházási építkezés problémái: a kerület szövetkezetei többségének mindeddig még a legalapvetőbb termelési berendezései sincsenek meg a rendes közös gazdálkodásra; s ez megköveteli a beruházási építkezés gyorsított biztosítását. A beruházási építkezés eddigi gyakorlata nem felel meg az EFSZ-ek fejlesztése szükségleteinek. A szövetkezeti tagok munkalelkesedése és törekvése, az állatállomány lehető leggyorsabb közös istállózása ellentétbe kerül a Földművelésügyi Minisztérium Agroprojekt vállalatával, melynek tervezése nem elég rugalmas és mondhatjuk bürokratikus. Az ellentétek főleg abban vannak, hogy a tervezett építési akcióhoz az anyagszállítási határidő az esetek többségében csupán az építkezés jóváhagyása után fél évvel esedékes. Kedvezőtlen továbbá az építkezés szempontjából, hogy eddig a kerületben még nincs fedezet azokra az anyagjuttatásokra, amelyeket a múlt évben rendesen beterveztek június végéig való szállítási határidővel. A tervezett 6 800 000 téglából az EFSZ építkezésre csupán 2 millió 984 000 darabot szállítottak. Nem kaptunk meg 2825 köbméter fürészelt épületfát. Hasonló a helyzet a többi építőanyagokban is. Egészen érthetetlen az elosztó központok elosztási eljárása. Például 14 nappal ezelőtt a želetavai EFSZ a Moravské Budéjovice-i állomáson három vagon téglát rakott ki, melyek a csehországi Jirinából érkeztek. A kirakott vagonokba azonnal berakták a Moravské Budéjovice-i téglagyárból a téglákat és elszállították Zdar nad Sázavára. Az elosztás ily módja megterheli a Csehszlovák Államvasutat és más anyagszállítás terhére esik. Számos szövetkezet hiába vár 786 000 négyzetméter likacsos téglaszállítmányra, melyek a Tunéhodi pri Chrudim-i téglagyárban előkészítve állnak, hogy az aratásig befejezzék az építkezéseket és istállózzák az állatállományt. A Földművelésügyi Minisztérium a múlt év júniusában hozott határozatot sem teljesítette, mivel nem készítette el a megfelelő típusú mezőgazdasági építkezések terveit, nulyek alkalmasak lennének a helyi feltételek kőzött. E határozat nem teljesítésével megzavarták az 1957. évi építkezést is. Hasonló a helyzet a befejezésükhöz közeledő építkezéseknél is, melyekre nem szerelik fel idejében a tervezett villanykapcsolókat. A brnói elosztóüzemek 106 igényelt villanykapcsoló közül csupán 33-at akarnak szállítani és a többit törölték a tervből. Ha el akarjuk kerülni a beruházási építkezés e hiányosságait, akkor meg kell szüntetni az építőanyag-elosztás hibáit és teljes mértékben Kihasználni az építkezési anyag termel és kapacitását A szövetkezetek beruházási építkezése megjavításának további lehetőségei a helyi források kihasználásában rejlenek, melyeket .-se.<ély költségekkel í.zembe lehet helyezni. Csupán a (Folytatás a 10 oldalon) OJ szö 1956. június 15. 9