Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Jindrich Pešák elvtárs felszólalása (jihlavai kerület) (Folytatás a 9. oldalról.) jihlavai kerületünkben tétlenül allnak a tŕebíči, jihlavai, tŕesti, kamenicei és Moravské Budéjovice-i téglagyárak. A chvalkovi (kamenicei járás) cementgyár és más különféle mészégetők, kőbányák sem termelnek. Az egységes földmüvesszóvetkezetel: beruházási építkezésével karöltve kell eljárni a gép- és tral iorállomások kiépítésében és traktorközpontok létesítésében. Mindeddig az a helyzet, hogy a gép- és tra'<torállomásoknak nincsenek pénzeszköz ei ilyen központok létesítésére, sem pedig kellő béralapjuk a traktorosodnak és traktoroknak két müszakoan való felhasználására. Az állami gazdaságok szakaszán is hiányosságok vannak kerületünkben a beruházási építkezés és a géppark további gépi eszközökkel való kiegészítése terén. Az országos konferencia előtt lefolytatott és a mezőgazdasági termeiéi: tervezéséve' kapcsolatos vitából kitűnt, hogy az állami tervet nem egyenlő időre határozzák meg és hagyják jóvá az öszszes kerületi szektorok számára és nem tervezik központilag. A föld átadásánál, mikor a tervet a kerületileg tervezett szektorra állapítják meg, aranytalanságok keletkeznek az egyes szektorok földbirtoklásában: azzal, hogy nem egy időben adják a feladatokat. különbségek keletkeznek magában a termelésben. Ezeket a hiányosságokat megszüntetné az állami tervnek minden szektor számára egy és ugyanazon ii'ocntban való jóváhagyása. A szántof i'dterület felkutatásira és kiterjesztésére szükséges. houy a javaslatok a helyi nemzeti bizottsagóktől induljanak ki a járási nemzeti bizottságok és a kerületi nemzeti bizottságok tanácsaihoz és ezekben a helyi nemzeti bizottságok tanácsai feltárhatnák a szántóföld kiterjesztésének tényleges lehetőségeit a község helyzete szerint. A mezőgazdasági termelés tervezésében ugyancsak tekintetbe kell venni a kerületi szervek men j jfvzéseit, nem podig dogmatikusan felülről adni az utasításokat. Pl. az 1957. évi tervben kerületünkre 14 ezer hektár tavaszi keveréket és silóterméevt javasoltunk, de az állami terv 7000 hektárral csökkentette a vetést. A földkülönbséget azután áttolta a hüvelyes takarmányveterrényekre, melyek kerületünkben lényegesen alacsonyabb terméshozamot mutatnak, mint a tavaszi keverékek és silótermények hozamai. A második ötéves terv irányelvtervezete a kukoricavetés kiterjesztését jelöli meg számunkra. Meggyőzzük az EFSZ-eket a kukoricatermeszlés előnyeiről, ami olyan magasabb fekvésű járá;ok jan, mint pl. Ždár nad Sázavou- on is sikerült. Most, amikor már egyes szövetkezetekbe adtunk vétőkukoricát, kiderült, hogy a csíraképesség csupán 25 százalékos. Az EFSZ-tagok joggal háborodnak fel és azt kérdezik, hogy ki téríti meg kárukat. Ezzel csupán a Havliektiv-Brod-i járásban tíz EFSZ-et károsítottak meg, melyek kénytelenek voltak negyven hektár bevetett kukoricát kiszántani. Természetesen az állattenyésztési tervet ezzel komolyan veszélyeztetettnek látják. Ezenkívül az ötfajta zöldség termesztésének szétírásához megjegyezzük, hogy álljanak e! ettől a szétírástól, ezzel szemben a szerződő vállalatok biztosítsák a területeket közvetlenül a termesztőknél a kerület tényleges szükségletei alapján. Az állattenyésztési termelés biitosításában és tervezésében hiányosságok mutatkoznak a tervezett állatállomány kiegészítésében. Ezt az égető kérdést árpolitikával úgy kellene megoldani, hogy a földművesek saját érdekükben a szarvasmarhanevelésre és hasznosír tásra irányuljanak. Eddig azonban a szövetkezetek és parasztok is inkább foglalkoznak sertéshústermeléssel, mert ez kifizetődőbb számukra. Kerületünk jelentékeny burgonyatermesztő körzet. A burgonya nagy részét kiszállítjuk a kerületből és a termelőknek semmilyen takarmányértéket sem adnak vissza, mint ezt a cukorrépa termesztésénél is teszik. Javasoljuk tehát, hogy a burgonyatermesztést így vezessék be: 1. A fogyasztási burgonya és ültetőburgonya tervezett területeit ott, ahol teljes begyűjtés van, ipari növények közé beosztani. 2. Rendezni az árkülönbséget az ipari és a többi burgonya között és csere takarmányeladást nyújtani a beadott burgonyáért. 5. A szállításnál kiterjeszteni az előnyöket, hogy a viszonteladásnál takarmányburgonyát, vagy pedig malomtakarmányokat adjanak a termelő választása szerint. Kerületünkben a burgonyával beültetett terület több mint 60 000 hektárt tesz ki. Ez az egész vetési terület egyharmada kerületünkben, azonban a burgonyatermesztéshez szükséges gépi eszközök száma eddig igen csekély. Nincs elég megmúvelőgépünk és a burgonyabegyújtés számára a mi viszonyaink között egyáltalán semmilyen géppel sem rendelkezünk. A burgonyatermesztés növelésének tartalékai éppen a megművelés megjavításában rejlenek. Ez annyit jelent, hogy biztosítani kell négy körülkapálót, továbbá a burgonya géppel való begyűjtéséhez szükséges eszközöket és gondoskodni a burgonya helyes téli raktározásáról, ami nálunk eddig igen problematikus a raktárhelyiségek hiánya miatt. A csaknem 15 százalékos veszteség megelőzésére, amit az elégtelen megművelés, a következetlen begyűjtés és a rossz raktározás okozott, nagyobb gépesítést kell bevezetni a burgonya termesztésében és ezenkívül néhány burgonyavermet létesíteni. A gépi eszközök hiánya nemcsak a burgonyatermesztésben, hanem más termények termesztésében is megnyilvánul. Számos eddig használt gép a mi feltételeink között nem válik be. A hegyi körzetekben a gabona aratása csak kisebb kombájnokkal sikerül. Természetesen a komplex kombájnaratással összefügg a gabonaszárítás is és ehhez mezei cséplést kell alkalmazni. Azt hisszük, hogy a mezőgazdasági gépesítés kísérleti intézete nem elég rugalmas és nem javasol gyártásra olyan gépeket, melyekkel a területi feltételek figyelembevételével megoldhatná a helyzetet. A kerületünkből adott számos javaslatot új gépek megszerkesztésére vagy módosítására a kísérleti intézetek vagy egyáltalán nem valósítják meg, vagy gyakran még csak nem is válaszolnak az egyes javaslatokra. Például a burgonyaültetőket a Ledeő nad Sázavou-i Kovofiniš nemzeti vállalat gyártja. Két évvel ezelőtt, a gépek első felhasználása alkalmával a földművesek és az EFSZ-ek azt kérték, hogy a csoroszlyák szélességét 72 cm-ről 62 cm-re csökkentsék, mivel a cseh-morva fennsíkon nincs olyan mély talaj és egy ilyen változtatás megkönnyítené a körülszántást. Sem az EFSZ-eknek, sem a GTÄ-knak nincsenek olyan megművelő gépeik, melyek ilyen szélességben helyes megművelést végezhetnének. Ezzel szaporodik a gyom és csökkennek a burgonyahozamok. De a Földművelésügyi Minisztérium gépesítő főosztálya eddig még egyáltalán nem szólt hozzá a javaslathoz és a GTÄ-k kénytelenek maguk elvégezni ezeket a javításokat a gépeken, ami további költségeket jelent és ezeket senki sem akarja megtéríteni. Befejezésül még egy megjegyzésem volna a minisztériumi káderek stabilizálására vonatkozólag, amiről Novotný elvtárs beszélt. A Földművelésügyi Minisztérium a mezőgazdasági termeléssel és problematikával összefüggésben egyik legfontosabb minisztériumunk, i A falu szocialista építésében nagyon fontos, hogy a mezőgrzdasági szaka| szon dolgozó káderek valóban magas politikai és szakmai színvonalon álljanak. Azt hiszem, hogy a Földművelésügyi Minisztérium vezetésében fennálló nagy hullámzás (1945 óta öt miniszterváltozás volt) nem seg'ti elő az ügyet. A káderek stabilizálásával és nevelésével az eddiginél jobban kel-! számolni és á'landóan konkrétan biztosítani azt. ľahainkban és EFSZ-einkbca ö5'3i vitázó szóla't fel a második ítéves u;:v irányelvtervezetével kapcsolatos vitában és 3550 javaslatot tettf <. Eit az éiénk vití t a cseh-morva fennsík népének egészséges kezdeményezésé vei felriasztották alá. Hisszük, iiogy a conf< rencia által adott irányvonal n nemzeti bizottságok felelősségének és jogkörének kiterjesztésére és a cfi tenira.izálásra vonatkozólag u második cl éves ter-/ biztosításának hsz-nk szocialista kiépítésének hajtóerejévé válik. • Široký elvtárs beszámolójához csak egyet szeretnék mondani: mindnyájan tudatosítjuk a második ötéves tsrv teljesítésével kapcsolatos nagy felelősségűnket. De i'ij.nu'.í kell ol.an kerülete ket is, rrint .'.hlava, aho! a ľa- cov jarásban az farban 120) en-.b-srí foglalkoztatnak és egy négyzetkilométeren 46 személy él, Dačice jarásban 2300 ipari dolgtzó van és egy négyzetkilométerre személy esik. Ľ járások köztársaságunk legnagyobb járásai közé tartoznék. Tekintetbe kell venni a jihlavai kerület e problémát, mely a cseh országrészek többi kerületeivel összehasonlítva az utolsó helyen áll. Jindrich Stanek elvtárs felszólalása (bratislavai kerület) A Nové Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizálási Kutató Intézetben dolgozom. Mindnyájunk előtt világos az új technika fontossága népgazdaságunk fejlesztésére, a munkatermelékenység emelésére. Emelni akarjuk népünk életszínvonalát, meg akarjuk előzni a legfejletteb kapitalista államokat. Tudjuk, hogy ez milyen nagy jelentőségű politikai szempontból. Céljainkat kétségtelenül elérjük, de komolyan foglalkoznunk kel! a műszaki fejlődés ügyével. Múlt évben pártunk Központi Bizottsága okmányt adott ki a műszaki fejlődéssel kapcsolatban. Ez az okmány helyes. Kiemeli a fő problémákat. Utasításait azonban nem teljesítik. Keveset törődnek vele a minisztériumok és a különféle fokú pártszervezetek. Jelenleg üzemeinknek csekély része rendelkezik kísérleti osztályokkal, nincs elég fejlett szerkesztőosztály, az üzemi laboratóriumokról nem is szólok. Például a múlt héten meglátogattam egy valašskói üzemet. A 10 n .1 s z O 1956. június 15 technikusok 15 százalékának két éves ipariskolai képzettsége van. Érthető tehát, hogy igen nehezen mutathatnak fel műszaki fejlődést. Emellett nem becsülöm le az újítóink és feltalálóink igén értékes igyekezetét. Minden üzemnek tájékozottnak kell lennie mindenről, ami szakmájában, köztársaságunkban, külföldön vagy bárhol történik, ki kell építeni saját dokumentációját, gazdává kell válnia szakmájában. A műszaki fejlődés elhanyagolása következtében egyes üzemek hosszú éveken át ugyanolyan gyártmányokat készítenek s nem javítják azok műszaki színvonalát. Másrészt nem javítják lényegesen a termelés technológiáját és nem emelk a munkatermelékenységet. Az üzemek reszortok szerinti kutatóintézeteket követelnek a részletkérdések és a szerkesztési problémák megoldására. Ezeket a kérdéseket nézetem szerint az üzemeknek maguknak, vagy velünk együttműködve esetleg fejlett, főleg gépgyári üzemekkel együttműködésben kell megoldaniok. Ha azt akarjuk, hogy a kutatóintézetek teljesítsék hivatásukat és a rajuk bízott feladatokat, akkor alapvető kérdéseket kell megoldaniok, olyanokat, melyek túlhaladják a részletfeladatok keretét, melyek egész iparágakra, egész szektorokra, egész szakmákra érvényes jellegűek. Csupán így lehet biztosítani évekre előre a fejlődést. Főleg ezt akarjuk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutatóintézeteknek el kell szakadniok az üzemektől és elvontan, tudományosan dolgozniok. Azt hiszem, hogy ez távol is áll tőlük. Inkább a részletjellegü, konkrét problémákkal foglalkoznak. Nincs elég szakképzett dolgozójuk sem ahhoz, hogy elméletileg és kísérletileg alaposabban megoldhassák a kérdéseket. A kutatóintézetek munkájának természetesen realizálással, vagyis a gépek, berendezések mintatípusának megszerkesztésével, vagy új technológiai módszerek kidolgozásával kell végződniök. Csupán így teljesíhetik a kutatóintézetek fő feladatukat, amit egész népgazdaságunk elvár tőlük. Másrészt céltudatosan kísérleti központokat kel! építeni a termelőüzemekben. Ezzel a kérdéssel foglalkozniok kell mind a főosztályoknak, mind a pártszervezeteknek. Eddig ez nem volt igy. A kísérleti központokra még az üzemek munkatartalmának biztosítása szempontjából is szükség van esetleges termelési programváltozásoknál. Ma vannak olyan üzemeink, melyek megváltoztatják termelési programjukat. Ez azért van így, mert az üzemvezetőségek nem gondoskodnak előre arról, hogy mit fognak gyártani, még csak kádereket sem készítenek elő, akik képesek lennének rövid idő alatt elkészíteni a dokumentációt és az új termeléshez szükséges alapokat. Ma az Akadémia intézetein kívül számos reszortintézetünk van. Ezek az intézetek az üzemek kísérleti központjaiból létesültek. Ez egészen érthető, mivel a kapitalista Csehszlovák Köztársaság csaknem egyetlen fülért sem fordított kutatásra. Mi akkor egyszerűen licencia alapján dolgoztunk és a kapitalista vállalatoktól függtünk. Ma ezek az intézetek érthetően magukon viselik a gyakorlatiasság pecsétjét. Ez érthető, mivel az üzemi gyártásból átmentek egy fejlődésen át és most — egyesek nagy sikerrel — igyekeznek önálló kutatásokat végezni. Másrészt azonban ezek az intézetek nincsenek kellőképpen kiépítve elméleti és kísérleti célokra. Ugyanez vonatkozik arra az intézetre is, ahol én dolgozom. Ennek következtében most azt javasolják. — amint azt a múlt héten megtudtam —, hogy a reszortintézeteket két részre, fejlesztési és kutatóintézetekre osszák. E kutató intézetek egy része azután átmegy az Akadémia hatáskörébe, másik része reszort-kutatóintezet lesz, és egy további része a fejlesztési intézeteknél marad. Nézetem szerint ez a megoidás nem • helyes. A kutatás és fejlesztés kérdéseit nem szabad elválasztani egymástól. A kutatási problémákat komplex módon, vagyis elméleti munkával kell kezdeni, olyan kísérleti géptípus szerkesztésével kell befejezni, mely azután átmenne a sorozatgyártásba. Csupán ily módon végezhetjük gyorsan és rugalmasan munkánkat. Azt állítom, hogy a kutatástól a fejlesztésig vezető út a fontos, ami most nálunk hiányzik. A realizáláshoz vezető út nagyon hosszú ideig, néha két-három évig tart. Hiszen a kutatás és fejlesztés szétosztásával csupán még jobban meghoszszabbítanánk a kísérleti géptípustól a technológiai kidolgozásig vezető utat. És ezt elvből nem engedhetjük meg. Az utóbbi időben lehetőségünk nyílt megismerni, hogy milyen határidőkben dolgoznak az egyes kapitalista vállalatok és nyilvánvalóvá vált, hogyha versenyezni akarunk velük, — és mi valóban ezt akarjuk, és kétségtelenül túlhaladjuk őket —, akkor meg kell rövidíteni, mégpedig igen lényegesen a kutatástól és fejlesztéstől a gyakorlatig, a realizálásig vezető uta*\ Azokat az intézeteket, melyek nem rendelkeznek elégséges elméleti-kísérleti alappal, nézetem szerint fokozatosan át kell építeni, megerősíteni a kutató csoportokat, megerősíteni a laboratóriumokat. Másrészt a fejlesztési munkát, mely nem igényel nagy elméleti és kísérleti erőkifejtést, a javaslat szerint a kutató és fejlesztő intézeteknek kell most megoldaniok; nézetünk szerint ezt a munkát át kell adni megoldásra a fejlett gépipari vagy más üzemeknek. Munkánkat továbbá nagymértékben gátolja felettes szerveink gyakori változtatása. Az az intézet, ahol én dolgezom, a legutóbbi másfél év alatt háromszor váltogatta — mint a Szovjetunióban mondják — a „nacsalsz'.vo"-t (főnökségét). Most a főosztályhoz tartozunk. Nézetem szerint ez helytelen. Kételkedem, hogy célszerű lenne a rti csehszlovákiai viszonyaink között annyi kutatóintézetet építeni, hogy minden főosztálynak saját kutatóintézete legyen. Ez nem is lehetséges és nerv is lenne célszerű. A főosztály természetesen fő feladatait mindenekelőtt sí ját szakaszának tervteljesítésében látja. Ezért intézetének csupán az illető főosztály t '.melési szakából ere0-5 problémákat úti Ily módon számos tV.ntos probléma megoldatlanul murt'd. Ez a helyzet konkrétan az elekíroerozív megmunkálásra is vonatkozik, melyet hosszú éveken át zavartak, mert kiszorult az illető intézet főosztálya rezortjának keretéből. Tudtuk, hogy fel kel! dolgoznunk az erozív megmunkálást. A szovjet eredményeket is iáttuk. Ennek ellenére ezt nálunk igen nehezen tudjuk elérni. Csak amatőr kitűnt, hogy a kapitalista világ összes államaiban igen intenzíven dolgoznak ezen a szakon, látjuk, hogy milyen helyes volt nem megszüntetni ezt a mődszerí és támogatni a munkát ebben az irányban. Minden erőnkkel folytatni kell és be kell fejezni ezeket a kísérleteket. Javasolni szeretném, hogy a kutatóintézeteket és mindenekelőtt a technológiai intézeteket a főosztálynál magasabb szervek, a minisztériumok műszaki igazgatóságai irányítsák-. Kísérleti intézeteinkben a bérprobléma sincs még teljesen megoldva. Vannak szakmunkásaink, akik háromnégy év alatt elvégezték az •pariskolát. Elfutnak a szerkesztési munkától, mivel a műhelyekben sokkal többet keresnek Ezért helyes lenne szisztemizálást végrehajtani a költségvetés! szervezetekben, vagyis a kísérlet' intezetekben, mivel támogatnunk kell az emberek érdeklődését a tanulás iránt. A Szovjetunióban igen gyorsan és jól jutalmazzák a szakképzettséget és kitűnt, hogy ez az út helyes volt. Winston Churchill kijelentette, hogy a Szovjetunió erőssége a Szovjet iskolákban van: A Szovjetuniónak nagymennyiségű műszaki káder, technológus, gépszerkesztő áll rendelkezésére. Ezért a kutatóintézetekben ugyancsak végre kell hajtani a szisztemizálást. Ugyancsak lehetővé kell tenni, hogy a termelő üzemek legjobb káderei a kutatóintézetekbe menjenek. Végül valamit a kutatóintézetek anyagi-műszaki ellátásáról. Szeretnék ismertetni egy konkrét példát, ameiy igen jellemző a kutatóintézetekre. Mi nem tervezhetjük egy vagy két évre előre, hogy mire lesz szükségünk. Az általános dolgokat betervezhetjük, de pl. elektromotorokat vagy szivattyúkat, generátorokat nem tervezhetünk, legfeljebb feltételezhetünk. Így például megtörtént, hogy magas frekvenciájú generátorra volt szükségünk. Mivel ezeket a gépeket a bratislavai BEZ gyártja, megkértük őket, értesítsenek bennünket, vajon elkészíthetik-e számunkra a generátort. Azt felelték: „Ha azonnal alapozást adnak hozzá, akkor bevehetjük az 1957. év negyedik negyedévi tervébe." A gyártási idő öt hónap, ez annyit jelent, hogy a generátort valamikor 1958 áprilisában kaphatnánk meg. Igy nem kísérletezhetünk. Hiszen míg a gépet megkapjuk, már nincs értelme a feladat megoldásának. Ezért javasoljuk, hogy egyrészt a termelőüzemek, főleg a gépi berendezéseket;? gépszerkezeteket gyártb üzemek előnyben részesítsék a kutatóintézetek követelményeit, másrészt hagyjanak meg bizonyos — igen csekély —, de meghatározott összeget ezekre az esetekre. Szeretnék még valamit mondani kivitelünkről. Ez részben kutatásunkkal is összefügg. Voltam az idén a koppenhágai nemzetközi vásáron és számos olyan dolgot láttam, melyekről nézetem szerint ezt kell mondani: „Gépeink, mindenekelőtt megmunkáló gépeink jóknak mondnatók kivitelünk szükségleteinek szempontjából. A határon túl nagyra becsülik gépeinket és ennek természetesen nagyon örültünk. Az egyik üzemben láttam a mi esztergapadunkat; már négy éve működik. Megkérdeztük, hogy milyen javításokat igényelt a gép. Azt válaszolták: „Az önök gépein nem szükséges javítást eszközölni." Ez érthetően nagyon megörvendeztetett bennünket. De olyan dolgokat is láttunk, melyeket nézetünk szerint határozottan ki kell küszöbölni. Ez mindenekelőtt megmunkáló gépeink és általában többi gépeink elektrotechnikai felszerelésének kérdése. A kapcsolók, a relé-k nem működnek megbízhatóan. Én magam láttam egy teljesen új Zetaprint gépet; amint megkaptuk, még rajta volt a két ampőres védőautomata és ezt a gépet egyáltalán nem tudtuk működésbe hozni, mive' az egészen új automatát nem lehetett bekapcsolni. Már el volt törve. Egy másik hasonlóképpen komoly kérdés a kiviteli szállítmányok pótalkatrészeinek kérdése. Tekintettel arra, hogy a Központi Bizottságnak az új technikáról, a műszaki fejlődésről szóló határozatát eddi'; nem teljesítettük úgy, ahogyan erre szükségünk lenne, javasolnám, hogy szenteljenek ennek sokkal nagyobb figyelmet mind a gazdasági, mind a pártszervek. Természetesen nem köriratok formájában! Nekünk 16-szor kellett beadni egy útij.elentést, de semmit sem tettek a hiányosságok megszüntetésére. Nézetem szerint sokkal rugalmasabban kell megoldani ezeket a kérdéseket. Kétségtelennek tartom, hogy csak fgy teljesíthetjük kötelességünket. (Taps.)