Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája František Krčil elvtárs felszólalása (pardubicei kerület) (Folytatás a 6. oldalról) géhez képest. A parasztok, valamint a járási nemzeti bizottság és az állattenyésztő központ szakembereinek véleménye szerint, ha valamennyi községben megalakul az EFSZ, járásunkban legalább 500 hektárral kell csökkenteni a szántóföld méreteit, mert ezek a szántóföldek alkalmatlanok belterjes gazdálkodásra, és át kell őket alakítani rétekké, legelőkké. Noha alapszervezetünk igyekezett észrevételeiben számításba venni a hegyvidéki EFSZ-ek gazdasági előfeltételeit, a kerülei nemzeti bizottság mégis tervbe vette, hogy 1956-ban és 1957-ben járásunk területén további 280 hektárral kell növelni a szántókat, még beadási kötelezettségeket is előírták ennek megfelelően, bár a szóban forgó területeket gyakorlatilag nem alakítják át szántókká. A kerületi nemzeti bizottság álláspontját azzal indokolja, hogy a tavaly decembtrben végrehajtott földszámbavétel során megállapították, hogy a szóbanforgó föld valamikor szántó volt. Nem veszik azonban tekintetbe a járás gazdasági adottságait és a szántóföld növelésének lehetőségeit Ez év májusában a járásban két új szövetkezetet alakítottunk, ezek ts kisebbségiek. Azzal akarjuk lehetővé tenni és megkönnyíteni számukra a közös gazdálkodást, hogy a tagosítás során olyan földterületeket akarunk biztosítani részükre a község határában, amelyeken hasznát vehetik a gépesítésnek. Igen nehéz lesz azonban a szövetkezeti tagok érdekében meggyózni azokat a kis- és középparasztokat, akik mind ez ideig nem szánták rá magukat a belépésre, hogy rosszabb földeken gazdálkodjanak ezentúl csupán azért, mivel ha azokat az EFSZ venné kezelésbe, nem használhatnák ki rajtuk a gépesítést. Végeredményben azonban ezeket a kis- és középparasztokat is meg akarjuk nyerni az EFSZ-nek és akkor újból felmerül a kérdés, hogyan használjuk ki a szóbanforgó területeket a szövetkezeti nagytermelés keretében. A pardubicei kerületben a mi járásunk egyike azoknak, ahol az EFSZek a leggyöngébb gazdasági eredményeket érik el. Nem akarom azt állítani, hogy ebben magunk nem volnánk vétkesek. Sok EFSZ-ben nem tartják be az alapszabályzatot, ezért bennünket, a járási szervek dolgozóit terhel a felelősség. Kitartó munkával igyekszünk majd a hibákat leküzdeni. Azt követeljük azonban, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, a Mezőgazdaságtudományi Akadémia szakemberei segítsenek nekünk úgy megoldani a hegyvidéki EFSZ-ek gazdálkodásának problémáit, hogy a gazdasági adottságokat minél jobban kihasználjuk minden dolgozó és a szövetkezeti tagok javára. Tudom, hogy e kérdés megoldása nem egyszerű, a probléma azonban nem megoldhatatlan. Arra van szükség, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, a Mezőgazdaságtudományi Akadémia és más intézmények szakemberei szorosabb kapcsolatot tartsanak fenn a gyakorlati munkával, közvetlenül az EFSZ-ekben ismerjék meg a problémákat, és cselekvőkészebb segítséget nyújtsanak a hibák leküzdésében. Elvtársak, mi poličkai kommunisták meggyőződtünk róla, hogy a CSKP Központi Bizottsága helyes politikát folytat a munkások és a parasztok javára. ígérem a CSKP Központi Bizottságának, hogy mi poličkai kommunisták még elszántabban fogunk küzdeni a párthatározatokért, és megnyerjük a dolgozókat a határozatok teljesítésének. Mi is határozottabban fogunk hozzá új földművesszövetkezetek megalakításához, hogy becsülettel helytálljunk mezőgazdaságunk második ötéves tervének teljesítésében. Rudolf Spicar elvtárs felszólalása (Hradec Králove-i kerület) A hradtci kerület mezőgazdasági dolgozói a pártszervezetekben és a helyi nemzeti bizottságokban való megtárgyalással az országos konferencia tiszteletére kötelezettséget vállaltak a mezőgazdasági termelés és a begyűjtés feladatainak május 31-ig aló teljesítésére és túlszárnyalására. A májusimanifesztációkon a járásokban kihirdetett kötelezettségvállalást a szövetkezeti tagok, az egyénileg gazdálkodó földművesek, a gép- és traktorállomások és felvásárlási szervezetek dolgozóinak szocialista és hazafias kötelezettségvállalásaival támasztották alá és ezzel mozgósították dolgozóinkat a ^mezőgazdasági feladatok idejében váró

1 teljesítésére.' Ma béjélenthetjük az országos konferenciának, hogy kötelezettségvállalásunkat a feladatok többségében teljesítettük és túlszárnyaltuk. Meg vagyunk győződve, hogy az összes akadályok ellenére a hradeci kerület ebben az évben becsülettel teljesíti az állam iránti kötelességeit és kerületünk hegyi járásait magasabb színvonalra emeljük mindenekelőtt a termelés helyes irányításéval és ebben az évben döntő lépést teszünk falvaink szocialista építésének fejlesztésében. Ebben a munkában sokat segít a kerületünk és a pardubicei kerület közötti munkaverseny, melyben eddig még kerületünk vezet s így birtokában tartja a vörös zászlót. Beismerem, hogy az országos konferenciára a párt Központi Bizottságának egyes dolgozói és a kormánynak egyes elvtársai ellen felindulva érkeztünk. Azonban Novotný és Široký elvtárs beszámolói után meg kell állapítani, hogy ez a „felindulásunk" már elmúlt. Meg kell mondani, hogy pártunk és kormányunk valóban gondoskodnak arról, hogy a Csehszlovák Köztársaságban mindent meg tegyenek a dolgozó ember érdekében, amit csak lehet. És Široký elvtárs beszámolója egymagában olyan ösztönző és felemelő, hogy valóban nem marad más hátra, mint elismerni az elvtársak munkáját, mert éppúgy mint nekünk, nekik is, voltak nehézségeik. Ők vannak velünk, és mi velük vagyunk. (Taps.) Most egy nagy előnyünk lesz: átruházzák a felelősséget ránk, a kerületben és járásokban dolgozókra. Ma már nem panaszkodhatunk sem a minisztériumokban, sem a központi bizottságban levő elvtársakra és a felelősség a sikertelenség esetén természetesen minket terhel. (Taps.) Mi a hradeci kerületben és járásokban azonban nem félünk a második ötéves terv feladataitól. Még a pártonkívüliek is helyesen értelmezik a párt :s a kormány poitikáját és erejüktől telhetően tgyancsak mindent hajlandók megtenii pártunk céljainak megvalósítása írdekében. A mi hvozdnicei szövetkezetünkben, melynek elnöke vagyok, nriég az országos konferencia előtt megtárgyaltuk a második ötéves terv feladatai teljesítésének lehetőségét az 1955. évi eredmények alapján. Megkérdeztük az elvtársakat, megkérdeztük a pártonkivülieket, hogy teljesíthetők-e a második ötéves terv irányelvszámai. Becsületükre legyen mondva, hogy igennel feleltek, nemcsak oly módon, hogy teljesítjük az ötéves tervet az összes mutatókban, hanem azzal is, hogy nem fogunk az 1960. év végéig várni, hanem képesek vagyunk arra, hogy a mi viszonyaink szerint már 1958-ban teljesítsük a második ötéves tervet. (Taps.) Nincs -itt szó kis feladatokról, habár kerületünk az úgynevezett áldott' elbai síkságon van. Megemlítek néhány mutatót, melyet már 1958-ban el kell érni: 30 mázsás kenyérgabonahozamot, 33 mázsás takarmánygabonahozamot, 40 mázsás kukoricahozamot, 80 mázsás száraztakarmányhozamot hektáronként, 250 kg sertéshúst, 120 kg marhahúst, 1250 l'ter tejet, 700 tojást — mindezt egy hek tárról, 3500 liter tejet egy fejőstehéntől, 140 tojást egy tojótyúktól, 80 deka súlygyarapodást a szarvasmarháknál, 55 deka súlygyarapodást a sertéseknél. Habár ezek jelentékeny számok, mégis reálisak és teljesíthetők. Ezek sokat segítettek nekünk a vitában, melyet a dán küldöttség jelenlétében folytattunk le. Meghívtuk szövetkezeti tagjainkat, hogy elbeszélgessenek velük a kapitalista állam problémáiról és a mi szövetkezeti gazdálkodásunkról. És megállapítottunk egy igen komoly dolgot, amire szervezetünk büszke lehet éspedig, hogy a szövetkezet négyéves tevékenysége után teljesen megváltozott az emberek jelleme. Pártonkívüli tagjaink valóban odaadó szövetkezeti tagok, szilárdan államunk mellett állnak és szorgalmasan építik a szocializmust. (Taps.) Mivel a dániai mezőgazdasági dolgozók azt mondották nálunk, hogy náluk 3500 liter az átlagos tejhozam, tehéngondozóink a zootechnikussal az élen kijeleniették: „Ha Dániában ez igy van, akkor Hvozdnicén is így lesz." És valóban ez teljesíthető, mert ebben az évben 9 liter átlagos napi tejhozamot érünk el egy istállózott fejőstehénnél. Vajon miért állapíthatjuk meg, hogy a szövetkezetünk tagjai megváltoztak és hogy ma már nem lépnének ki a szövetkezetből? Azért, mert a szövetkezeti közös gazdálkodás mellett a helyi pártszervezet vezetésével évről évre megvalósítjuk azt, amit az embereknek ígértünk, vagyis, hogy a szövetkezeti nagytermelés elsősorban földművesasszonyainknak nyújt előnyöket, akik eddig a legnehezebb munkák lényeges terhét viselték, mint pl. a fejést, a trágyafelrakást, szétszórást. stb. Ma a mezőgazdasági nagytermelés mellett megállapíthatjuk, hogy a növénytermelésben átlagosan nem dolgozunk nyolc óránál és az állattenyésztésben kilenc óránál többet. És nemcsak ez: megengedhetjük magunknak, hogy a növényápolásban, a csúcsmunkák idejének kivételével — mint pl. most a kapálás — ötnapos munkahetet tartsunk, továbbá tiszteletet ébresztettünk az emberekben a terv iránt és ma az emberek valóban értik, hogy a terv nemcsak irányvonal, hanem kötelesség is. Ha ma a tervről beszélünk, akkor az nem gerjeszt mosolyt, hanem mindenki a terv teljesítésére, sőt túlszárnyalására törekszik. Ha a tervezett munkaegység 20 korona volt, akkor annak legalább 20 koronának, vagy még magasabbnak kellett lennie és igy fokozatosan elértük a 30 koronát. Megállapíthatjuk, hogy szövetkezeti tagjaink anyagi és pénzügyi biztosítása — még ha falun is vagyunk, ahol talán nem látunk szükséget, ahol általában jólszituált középparasztok voltak, — még sohasem volt olyan kedvező, mint ma. Hiszen 22 földművescsalád munkaegységekért és prémiumokért csaknem egymillió koronán osztozik. És ez már igazán szép jövedelem a mi falunk számára. És ez miben nyilvánul meg ? Abban, hogy nálunk mindenki vagy építeni akar, vagy autót akar venni, vagyis emelkedik nálunk az anyagi és művelődési színvonal. Természetesen igaz, hogy az emberek jutalmazásában egyáltalán nem sablonosan járunk el, a jutalmazás kérdése általában rendben van nálunk és főként az, hogy elvszerűen az elért hektárhozamok és hasznosság alapján jutalmazunk. A valóban elért hozamok után a szövetkezeti tagok még prémiumot is kapnak és ezért nem ritka dolog nálunk, hogy a család két tagja természetbeli járandóságán kívül a prémiumot is beleszámítva 40 000 koronát keres évente. A Simák házaspár, a Munkaérdemrend kitüntetettjei, például 60 000 korona jövedelmet értek el. Igy a helyes jutalmazás segít a munkafegyelem betartásában. Abban is segít, hogy brigádok nélkül elvégezzük feladatainkat. annak ellenére, hogy nagyon sok bérmunkás, aki azelőtt nálunk dolgozott a határvidékre ment és ezenkívül ebben az évben a községtől nyolc kilométer távolságra eső megmüveletlen terület átvételével 25 hektárral növeltük szántóföldünket. És most foglalkozzunk az EFSZ-ek megalakításánál felmerült ?gyes problémákkal. Az újonnan megalakult EFSZ-ek sorában nem tartozunk az utolsó kerületek közé. Milyen problémákkal találkozunk? A középparaszt egészen szívesen fogadja azt, amit előterjesztünk. Azonban a félig vasmunkás, félig földműves és félig építőmunkás, félig paraszt elvtársak nehézségeket okoznak. És itt van még egy jelenség, amely lehet, hogy a többi kerületekben is felmerül, az, hogy a félig vasmunkás, félig földműveseknek nyújtott beszolgáltatási kedvezmények akadályozzák az EFSZek fejlátlését. Vannak olyan eseteink, hogy terven felül beadott 4000 liter tej, egy vagy két sertés szabad piacon való eladása az adott körülmények között ragyogó életet biztosít akkor, amikor az apa még 1200 vagy 1500 koronát hoz haza, gyermekpótlékot kap és időnként néha még az üzem rovására segít két és fél, három vagy több hektár föld megművelésében. Elvárjuk, hogy most, amikor a felvásárlást a nemzeti bizottságokra ruházzák át, határozott álláspontot foglalhatunk ezekkel a termelési lehetőségekkel szemben. Itt nem a félig vasmunkás vagy félig építőmunkás földművesekkel szemben táplált ellenszenvről van szó, hanem olyannak kell látni az embereket, amilyenek. Nem angyalok, mert ha azok volnának, akkor a paradicsomban lennénk. E könnyen megkeresett pénzek okozzák a középparasztok elhúzódását is és meggátolják, hogy az EFSZ fejlődése és a járás szocializálása a kívánatos ütemben haladjon. És most elvtársak még valamit a határmenti szövetkezetekről. Küldöttségünkből mindnyájan azt javasoljuk, hogy a határmenti szövetkezeteknek, főként a magasabbfekvésűeknek egyáltalán ne írjanak elő takarmánybeadást. Egyrészt elvonjuk a takarmánygabonát, másrészt főleg ezekben a hónapokban a kerület olyan helyzetben van, hogy takarmánygabonát kell behozatnia. Elvtársak, azt hiszem és ez nemcsak a mi kerületünkre, hanem a köztársaság összes kerületeire vonatkozik, hogy az állattenyésztés ' magja az összes szövetkezetekben a szarvasmarha marad. És éppen a határmenti járásokban, például a vrchlabi járásban felmerülő jelenségek, ahol ínég 1949-ben 180 vagon gabonát termeltek és most még 75 vagont sem kapunk tőlük, azt mutatják, hogy a marhaállomány apadását e körzetekben a hektárhozamok zuhanása okozza. És ez az összes járásokra, az öszszes kerületekre csaknem egyaránt érvényes. A szúk specializálás valóban megbosszulhatja magát. És még valamit, elvtársak, cz egységes földművesszövetkezetek beruházási építkezéséről. Bizonyára helyesen fogják fel az elvtársak, hogy az egységes földművesszövetkezet építése nílkül nem lehet tovább emelni az állattenyésztési termelést. Ezért be/uházási építkezésekre van szükségünk, csupán az kell, hogy az Agroprojekt valóban olyan intézménnyé vagy szervezetté váljon, mely tervez és előkészíti az anyagi és költségvetési dokumentációt is. (Taps.) Azt hiszem, hogy az EFSZ-ek beruházási építkezését közvetlenül a járási nemzeti bizottságok mezőgazdasági tanácsaihoz kellene csatolni és a járási nemzeti bizottságnak kellene felelnie a beruházási építkezésért (Taps.) És még egy megjegyzést, ami Poláček miniszterelnökhelyettes elvtársat érinti. Elvtársak, az EFSZ-eknek, állami gazdaságoknak, gép- és traktorállomásoknak adott gépek nem mondhatók különösen jó minöségűeknek. Ha egy napi kaszálás után elszakad a dob, ha a pelhrimovi Agrostroj SV 42-jelzésű vágógépén 24 órai munka után az összekötő alkatrész szétesik, ez arról tanúskodik, hogy e gépek valóban gyenge minőségűek és ez nemcsak az említett kaszálóra, az SV 42 vágógépre vonatkozik, hanem a vontató kocsikra is érvényes, melyeknek kerekei 500 kilométer út után meglazulnak. Helyes lenne, ha valóban jól ellenőriznék az átvett gépek minőségét. Szeretnék még egy komoly problémát megemlíteni. A nemzedék-problémát, mely most falvainkban igen időszerű. Szükség lenne arra, hogy a fiatal emberek falunkban maradjanak, viszont nekünk úgy kell látnunk a fiatalokat, mint amilyenek. Tekintetbe kell vennünk kívánságaikat, vágyaikat,. Azok a fiatal emberek is, akik helyes viszonyban állnak a mezőgazdasággal, inkább más munkahelyre mennek oda, ahol nyolcórás munkaidő van és legszívesebben reggel 6-től 14 óráig, hogy elég szabad idejük maradjon. És ezt nem oldhatjuk meg másképpen, mint ha a szövetkezetekben oly módon készítik elő munkahelyeket, hogy az EFSZ-munkahely és a gyári munkahely egy színvonalon álljon mind a munka, mind fáradság tekintetében. Megtehetjük ezt? Igen. Ez talán több áldozatot fog követelni tőlünk mostanában. De ha ma áldozatokat hozunk, akkor bátran tekinthetünk e fiatalemberek szemébe és azt mondhatjuk nekik: te ma azért élsz boldogan, mert apád és anyád és mi kommunisták mindnyájan a döntő helyzetben megtettünk mindent arra, hogy olyan köztársaságban élhess, mely nemcsak látszatra paradicsom, hanem a valóságban igazi paradicsom. (Taps.) Aloisia Holková elvtársnö felszólalása (ostravai kerület) Tisztelt konferencia! Örömmel kapcsolódom be a Široký elvtárs beszámolójával kapcsolatos vitába. Boldogan állapítom meg, hogy a Központi Bizottság dolgozóink hozzászólásaiból indul ki. Mint az ostravai kerület küldötte pártunk országos konferenciáján kerületünk állami és szövetkezeti kereskedelmének 24 ezer alkalmazottját képviselem. Kereskedelmi dolgozóink közül kerületünkben 16 700 a nő, vagyis a dolgozók számának 70 százaléka. Államunk történetében sohasem voltak a nők ily nagy számban alkalmazva a kereskedelemben. Legfőbb kötelességünk a dolgozókat jobban és becsületesebben szolgálni, mint a kapitalista kereskedelem tette. Ügy vélem, hogy polgárainknak e téren mindmáig adósai maradtunk. Kereskedelmünk rendszere nem rugalmas, nehézkes, a termeléstől a fogyasztóig vezető út hosszadalmas is sok pénzbe kerül. A Központi Bizottság által kitűzött irányvonalat — azt, hogy a kereskedelmi vállalatok ne vegyenek át olyan árucikkeket, amelyeket a fogyasztó nem óhajt — nem tartják be és a különféle tárgyalások vége eddig mindig az volt, hogy a kereskedelem a felsőbb szervek határozata folytán kénytelen volt azt az árucikket is átvenni, amire nem volt szüksége. Ezzel szemben még mindig nem szűnt meg az az állapot, hogy a fogyasztó hiába hajszol különféle apró hasznalati tárgyakat: szöget, csavart, patentgombot, cérnát, ásványvizet stb. és nem tudja megkapni, mert vagy a termelés nem gyártja, vagy pedig a kiskereskedelem, vagy a nagykereskedelem hibájából nem kaphatók. A vállalatok kölcsönösen pönáléval sújtják egymást, jogi formulákat keresnek, a fogyasztó azonban tovább szenved. Dolgozóinknak mind a termelésben, mind a kereskedelemben tudatositaniok kell, hogy pönáléval senkit sem ruházhatunk fel és senkit sem tarthatunk jól. (Taps.) A szövetkezeti termelés, valamint a helyi gazdálkodás termelése sem összpontosítja figyelmét arra, hogy gyorsan kiegészítse a napi szükségleti tárgyak termelését, és szolgáltatásokat nyújtson, hanem a terv teljesítésének könnyebbsége szempontjából magára veszi a könnyűipar feladatait. Ezek a tények közismertek, gyakran állapítjuk meg őket, de helyrehozásuk számos esetben nem következik be. A második ötéves terv irányelveive! kaocsolatos szervezeti gyűléseink a; állami- és szövetkezeti kereskedelem munkájához 847 hozzászólást nyújtottak be, amelyek mind egy célt követnek: az élelmiszerellátás megjavíľsát, a hivataloskoflás megszüntc'Ssét, a papírháborúban való energiafecsérlés felhaqvását, a dolgozók rugalmas ellátásának megkezdését. Ehhez kellene már véqül alkalmazkodnak a napi szükségleti cikkeket gyárti vállalatok olyan csúcsszerveinek, mint a Belkereskedelmi Minisztérium É^> E Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetsége. Meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy mindenki csak a saját dolgával törődik, végül is a-; embert kell látnunk minden törekvésünk céljában, érdeklődnünk és gondoskodnunk kell javáról. Hogyan találjuk meg az ehhez vezető utat, hogyan hangoljuk egybe a legjobban a termelést, az eladást és a fogyasztást a szocializmus gazdasáOJ sz

O j 1956. június 15. •