Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártiának országos konferenciája František Hrazdira elvtárs felszólalása (brnói kerület) (Folytatás az 5. oldalról) rendelkeznek, vagy pedig nem bíznak bennük a szövetkezeti tagok. Ezekben az EFSZ-ekben a szövetkezeti tagok 4 vagy 5 évig azzal vigasztalták magukat, hogy egyszer csak fordulat áll be és javulni fog a helyzet. Ez év januárjában a járási pártbizottság megkezdte a lemaradó EFSZ-ek problémájának megoldását. Ülésén határozatot hozott, hogy ezekbe az EFSZ-ekbe a járás tapasztalt funkcionáriusait küldi az elnöki tisztségbe. Az elvtársak között a járási bizottság irodájának három tagja volt, a járási pártbizottság titkárával együtt. A helyes intézkedés megvalósítása nem volt könnyű. Két elvtárs az utolsó pillanatban meghátrált. Az egyik a járási pártbizottság tagja volt. Azoknak az elvtársaknak sem volt könnyű dolguk, akiknek ezekbe a szövetkezetekbe kellett menniök. Azt jelentette ez, hogy a megszokott életmódot sokkal keményebb és bizonyos mértékben felelősségteljesebb életformával kellett felváltaniok. Tudatosították, hogy milyen sok függ tőlük, munkájuktól és irányításuktól, hogy a lemaradó EFSZ-ekben a gazdálkodást rövid időn belül fellendítsék. Mert ha minden a régiben maradna és semmi sem javulna meg, kétségessé válna, hogy falvaink átépítésének útja helyes-e. Néhány hónap tapasztalata igazolta ennek a határozatnak helyességét. A kedvezőtlen tavasz ellenére a tavaszi munkák első részét jobban végezték el, mint más években. A munkák második részét is jobban biztosították. Abban, hogy a munkát jobban megszervezték és jobban irányítják, a szövetkezeti tagok fordulatot látnak, valamennyien jobban és felelősségteljesebben dolgoznak, mint más évben. Beigazolódott, hogy milyen szükség van a helybeli tapasztalt és politikailag fejlett szervezőkre ott, ahol a falvak átépítéséről döntenek. A jelenlegi időszakban az állami és gazdasági apparátus decentralizálására és létszámának csökkentésére készülünk. Törődni kell azzal, hogy ezeken a helyeken a legjobb, legtapasztaltabb és olyan dolgozók maradjanak, akik tudatában vannak nagy felelősségüknek. Tudjuk, hogy gyakran a különféle mellékutak, a helytelen kádermunka tette könnyebbé azt, hogy felelősségteljes helyekre kevés tapasztalattal rendelkező elvtársak kerüljenek. Közben a fejlett és tapasztalt dolgozókat, akikre lent volt szükség, felelőtlenül felsőbb helyekre tették. Ezért szükséges, hogy lefelé is megerősítsük az egyes szakaszokat a járásokban, az üzemekben és a falvakon. Érthető, hogy ez nem lesz' könnyű, bizonyos áldozatot követel, gyakran rosszabb, elhanyagolt és felelősségteljesebb munkaszakaszra ke

1.! menni. Nyíltan megmondhatjuk: mindazok próbája lesz ez, akiknek gyakorlati tettekkel kell bebizonyítaniok azt, hogy hogyan fogják fel a szocializmus építését. A kácRrek jó és felelősségteljes széthelyezésével lehetővé válik, hogy ne csak a felsőbb szervekben valósuljon meg az állami és gazdasági apparátus csökkentése, hanem a járásokban is meg lehet kezdeni az állami és pártapparátus csökkentését, hogy ezeknek a szerveknek a dolgozói közvetlenül az üzemekben és falvakon erősítsék meg az egyes munkaszakaszokat. (Taps.) Oldrich Urban elvtárs felszólalása (olomouci kerület) A második ötéves terv irányelvtervezete, amelyet a CSKP KB a dolgozók elé ily széleskörű megvitatásra terjesztett, felvázolja jövőnk képét, a legközelebbi öt év alatt végzendő munkánk programját. A šum- perki járásban e javaslatokat a dolgozók széles körben megvitatták. A termelési értekezleteken és a nyilvános taggyűléseken tett hozzászólásokból látható, hogy Šumperk járás dolgozói ki akarják venni részüket egész államuk gazdálkodásából és építéséből. Üzemünk dolgozóit és funkcionáriusait politikai és gazdasági munkájukban az fékezi, hogy nem világos előttük az 1956. évi termelés, mind a textilipart, mind pedig a kohászatot illetőleg. Konkrétan egy üzemre szeretnék rámutatni, mégpedig a šum- perki EIsö Ötéves Terv Üzemre. Az égetett karbid és az új készítmények bevezetésének 1956-ra szóló terve nem világos, a további évek terveit senki sem indokolta és e termelés jövőjéről sem nyilatkozott senki. Miért nem tudták az üzem dolgozóinak megmondani, milyen lesz a termelés, mennyivel kell emelni a munka termelékenységét, mikor a karbidgyártás termelési berendezéseit mindeddig csupán 35 százalékban használják ki és a negyedik negyedévre szóló terv e termelést ismét három tonnával csökkenti? A vállalat dolgozói jogosan kérdezik mi a helyzet e termelésben és mit tesznek az Állami Tervhivatalban dolgozó elvtársak, mivel a termelési tervet az év folyamán hatszor, sőt többször is megváltoztatták. Most az ipar szakosításáról és kooperációjáról szeretnék beszélni. A porlasztott metallurgia több minisztérium hatáskörébe tartozik, mégpedig egy része a kohászati minisztériuméba, másik része pedig a kutatóintézetekkel együtt a gépipariba. Ebből látható, hogy a karbidgyártásnál ilyen módon lehetetlen az együttműködés, így tehát a karbid metallurgiájának kérdése megoldatlan és hanyatláshoz vezet. Ha megnézzük e szakma működését a külföldön, például a Szovjetunióban, azt látjuk, hogy a színesfémek minisztériumának keretében működik a metallurgiának ez az ága. Ez a helyzet az NDK-ban, az NSZK-ban, Ausztriában, Angliában. Ezekben az esetekben mindig olyan vállalatokról van szó, amelyeknél az egész termelési program egységes kutatási és fejlesztési alapon áll. Kétségtelen, hogy a technológiailag közelálló termelések és elhatárolt termelési programok célszerű szakosítása és összpontosítása a technikai fejlődés lényeges emelkedését hozza magával. Nálunk Csehszlovákiában úgy tűnik, hogy sem az Állami Tervhivatal, sem pedig a felelős minisztériumok nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, jóllehet a vállalatok gazdasági szakvéleményekkel alátámasztott konkrét hozzászólásaikkal TY ÜJ szó 1956. június 15. bizonyítják e kérdés jogosultságát és reális voltát. Már a második csehszlovák ötéves terv javaslatával kapcsolatos vitában beszéltek a dolgozók arról, hogy összpontosítani kell az eddig szétszórtan folyó termelést, főleg a metallurgiának ebben az ágában. A gazdaságosság hiányának és a lassú technikai haladásnak — ami a termelés szétszórtságának következmnye — klaszszikus példája a wolfram- és a molybden-drótok és szalagok gyártása a Csehszlovák Köztársaságban. A finomgépipari minisztérium keretében a rožnovi Tesla-gyár wolfram- és molybdendrótot és szalagokat gyárt, bár a gyár alapvető termelési programja az elektrongyártás. Ebben a vállalatban a wolfram- és molybdendrótok gyártása mellékes termelés. Abból a szükségből keletkezett, hogy biztosítani kell a fokozott elektrongyártást a wolfram- és molybdendrótok gyártása magyar technológiájának áthozatala következtében. Nincs saját metallurgiai fejlesztési alapja, a vállalatban kevés a technikus, kevés az ellenőrző és laboratóriumi berendezés. Az üzem a minőségi drótoknak csak egy részét gyártja. Ezzel szemben a šumperki Első Ötéves Terv Üzem a rožnovi Teslának égetett karbidból és gyémántból alkatrészeket gyárt, hidrogént szállít a WO 3 redukciójának céljára és fejleszti az egyes porlasztott fémek tisztítását. A kohászati és ércbányászati minisztérium keretében korlátozott mértékben gyárt wolframszalagokat a Prága melletti vesteci Safina üzem, amelynek alapvető termelési programja ritkafémek és azok öntvényeinek készítése. Hogy ebben a vállalatban fokozhassák a szalagok gyártását, ehhez több milliós beruházás szükséges. Ez a vállalat is, ha ugyan kisebb mértékben, de ugyanolyan hiányokat szenved, mint a rožnovi Tesla. Az Első ötéves Terv Üzem a Safinának hidrogént szállít a WO 3 redukciójára és többféle szerszám gyártását tervezi. A šumperki Első ötéves Terv Üzem a metallurgia ez ágának klasszikus jellegű üzeme. Fő termelési programja égetett karbid és ferromagnetikus gyártása és ehhez társul az égetett karbidból és gyémántból készült szerszámgyártás. A legtöbb külföldi szállító üzem is ilyen jellegű. Az Első Ötéves Terv Üzemnek megfelelő fejlődési alapja van, vannak technikusai, laboratóriumi berendezései, hosszú éves saját tapasztalatokkal rendelkezik a WO 3 és a wolfram feldolgozása terén, nagyobb tapasztalatokkal rendelkezik, mint az eddigi előállítók. Az égetett karbid termelésének csökkentése következtében a metallurgiában bedolgozott munkásokban és technikusokban felesleg áll be, valamint a wolfram és molybdén gyártásnál alkalmazott berendezéseket kezelő személyzetnél. Šumperk' járásban kritikus a munkaerőfelesleg. Az említett termelés csökkentése következtében az Első Ötéves Terv Üzemben, valamint Šumperk városában felszabadult termelési lehetősége'ket más termelésre lehetne felhasználni. A wolfram és molybdén drótok és szalagok gyártását a Prága melletti Vestecből nagyon csekély beruházási költséggel itt lehetne összpontosítani. Az Első Ötéves Terv Üzem ez idő szerint az elektrolitikus úton előállított hidrogén egyedüli szállítója, amely üzemrész hibátlanul dolgozik. A WO 3 egyes gyártmányainak az Első Ötéves Terv Üzemben való összpontosításával a hidrogént regenerálni és így fogyasztását 60—70 százalékkal csökkenteni lehetne. A jelenlegi havi szállításoknál, ami átlagosan 10 000 köbméter hidrogént tesz ki, a Tesla és Safina üzemekben \lyen módon, .évente , átlagosan 200 ezer koronát, 700 ezer kilowattóra ýillamosáramot, valamint az autószállítás költségeit lehetne megtakarítani. Emellett az elektrolitikus hidrogén országos mértékben szűk keresztmetszet. Az Első Ötéves Terv Üzem huzalokat gyárt a wolfram- és molybdendrótok számára. A rožnovi Tesla üzem, csupán a legkiválóbb minőségű készítményeket veszi át, amely számára nem lehet mindig gyémántnyersanyagot biztosítani. Ennek következtében felgyülemlenek a nem megfelelő minőségű termékek és a termelés menetében gyakran átcsoportosításra kerül sor. A rožnovi Tesla üzem csiszolójának nincs eléggé nagy kapacitása. Ezáltal a félgyártmányokban túlméretezett készletek keletkeznek és az elkésett csiszolás következtében csökken élettartamuk. Józan becslés szerint azáltal, ha a wolfram- és molybdendrótok gyártását a šumperki Első Ötéves Terv Üzembe helyeznék át, az ipari gyémánt évi fogyasztása átlagosan 520 karáttal csökkenne, ami devizában 22 ezer dollárt (280 ezer koronát) tesz ki. Továbbá szabaddá tenne forgó eszközöket, amelyek a rožnovi Tesla üzemben csiszolatlan burkok készlete által keletkeznek, mintegy 1 millió korona értékben. A burkok mai életképességét az idejében való és terv fő irányelve, vagyis a termelés műszaki színvonalának és ökonómiájának emelése elválaszthatatlanul összefügg az ipar szakosításának és kooperációjának gyakorlati megoldásával. Szeretnék továbbá rámutatni, hogyan érvényesítik a párt vezető szerepét minisztériumunk gazdasági szervei. Üzemünk pártszervezete arra törekszik, hogy vezető szerepet töltsön he. Ez nem megy minden nehézség nélkül és sok mindenben lemaradunk. szakszerű fényezéssel és további ma s j 'Tudjuk, hogy a párt vezető szerepe érvényesítésének egyedül helyes formája az, hogy valóban üzemünk dolgozói azon erőfeszítéseinek élén álljon, amelyek a politikai és gazdaság: feladatok teljesítésére irányulnak. Ezt a tényt azonban nem tudatosítja számos magas gazdasági funkciókban levő elvtárs, és a pártszervezetben olyan függvényt lát, amelyet esetleg fegyelmen kívül is lehet hagyni. Egyes élenjáró gazdasági dolgozóink olyan feladatokat vállalnak, amelyekben nem illetékesek és utasításokat adnak, hogy a pártszervezet elnöke megjelenjen különféle megbeszéléseken, jóllehet a szervezet elnökének meghívására csupán a CSKP járási bizottságának vagy a magasabb pártszerveknek van erre joguk. Ä párt vezető szerepének ez a teljesen téves értelmezése az üzemben nemcsak formális, hanem a pártmunka módszereinek szempontjából teljesen helytelen is. Még néhány szót szeretnék mondani i határvidék kulturális életének problémájával kapcsolatban, ahol új áttelepültek és a CSISZ brigádjai dolgoznak. Látogatásunk alkalmával a CSISZ-tagok, amely felett védnökséget vállaltunk, rámutattak arra, mennyire elégtelen Észak-Morvaország egész határvidékének kultúrélete. Ha ezt a határvidéket megakarjak művelni és fiatalsággal benépesíten', akkor itt az ideje, hogy a legrövidebb időn belül legalább részben gondoskodjunk e vidék kulturális életéről, így például azt a kérdést intézték hozzánk, hogy a második ötéves terv irányelveiben miért áll utolsó helyen az észak-morvaországi televíziós leadások bevezetése, mikor éppen a határvidéken oly szükséges a kulturális élet. Vitafelszólalásom végén ajánlom a konferenciának, tegye a miniszter feladatává, hogy a Szovjetunió példája alapján kiválasztott üzemek feladatául tűzze ki a komplex termelési problémák felülvizsgálását a szakosítás és kooperáció szempontjából, így a mi metallurgiai vállalatainkban is. Továbbá ajánlom, hogy a második ötéves terv irányelveiben a szakminiszterek feladatává tegyék, hogy elsčsorban azokba a körzetekbe helyezzék át az ipart, ahol munkaeröfelesleg mutatkozik, elsősorban a határvidéki járásokba, ahol nem kell új termelési épületeket felépíteni, valamint arra törekedjenek, hogy a textilüzemek termelési kapacitását 100 százalékban kihasználják, vagy pedig újfajta termelési eljárást vezessenek be. behatással fokozni lehetne a gyártás összpontosításával és így a wolfram drót átlagos méterére eső összköltségek 15—20 százalékkal csökkennének. Hasonló elemzést végezhetnenk a wolfram- és molybdenszalagok gyártásánál is, ahol valószínűleg több millió koronányi beruházási költséget takaríthatnánk meg és csökkenthetnénk az előirányzott üzemi költségeket is. A wolfram- és molybdendrótoknak, valamint szalagoknak egy vállalatba való összpontosítása, beleszámítva a segédanyagok gyártását is, csökkentik a szállítási költségeket, a rezsit, az adminisztratív agendát. Az összpontosítás kétségtelen előnye volna az is, hogy tökéletesíteni lehetne a késztermékek tervezését és operatív voltát. Ezért úgy vélem, hogy a wolfram- és molybdendrótok, valamint szalagok gyártásának eddigi szétszórt állapota, amit tovább fokoz a vesteci Safina tervezett további kibővítése, népgazdasági szempontból meggondolatlan dolog és gyors revíziót követel. A szakosítás megvalósításához számos esetben reális lehetőségek szükségesek. így például a termelés összpontosításának előfeltétele, hogy elegendő munkaerő legyen. Magában Sumperkben 600 nő követel állást és ehhez járul még az a 300 tanuló, akik most végzik el iskoláikat, és akiknek munkát kell biztosítani Sumperkben. E célra Sumperkben megfelelő műszaki metallurgiai alap áll rendelkezésre. Hogy a termelést nagyon gyorsan összpontosítani lehet, azt mutatja a ferrit termelésének bevezetése a šumperki Első ötéves Terv Üzemben. Ezt a ferrit-termelést 4 és fél hónap alatt vezettük be a döntés napjától számítva, beleértve az adaptációs munkákat és a termelési berendezés biztosítását, míg e termelés kiépítése és bevezetése a gépipari minisztérium vállalataiban legalább 2—3 évig tartott volna. Miért vezették be e gyártást oly gyorsan? Ezt az eredményt azáltal érték el, hogy az Első Ötéves Terv Üzemnek megfelelő műszaki alapja és termelési tapasztalatai voltak és jól együttműködik az elektrotechnika-fizikai kutató intézettel. Természetes az is, hogy a ferrit gyártásának ez a bevezetése nem ment a tervezési metodika megsértése, valamint a felérendelt szervek egyes bürokratikus irányelveinek és utasításainak megsértése nélkül. Mindebből az következik, hogy a második ötéves František Krčil elvtárs felszólalása (pardubicei kerület) Felszólalásomban a hegyvidéki egységes földművesszövetkezetek problémájával kívánok foglalkozni, hasonlóképpen, amint szó esett róluk Novotný elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának beszámolójában. Azok a bíráló szavak, amelyekkei az EFSZ-ek égyenetlen megalakítását, valamint a taglétszám és a földalap megkülönböztetését illette, teljes mértékben érvényesek a mi poiičkai járásunkra is. A párt poiičkai járási szervezete nem teljesítette kellően a Központi Bizottság tavaly júniusban hozott határozatát az EFSZ-ek fejlesztéséről. Az említett ülés óta mindössze négy új kisebbségi EFSZ-t alakítottunk. Ennek oka a szervezet elégtelen politikai tömegmunkájában és a nemzeti bizottságok gyenge gazdasági szervező tevékenységében keresendő. Legalábbis a hibák egyik fő oka. Az EFSZ-ek fejlesztésében és alakításában tapasztalható kudarcok másik oka világosan rajzolódik ki előttünk, ha feltesszük a kérdést, hogyan használjuk ki az egész földterületet hegyvidéki járásunk egyes falvainak egymástól különböző természeti és gazdasági viszonyaiban. Huszonkét pártszervezetből küldtek észrevételeket a járási pártbizottságra és érdeklődtek aziránt, hogyan oldják meg a szocialista nagytermelést, ha községükben megalakul az EFSZ. A parasztok véleménye szerint a földet legjobban akkor használják ki, ha szarvasmarhát tenyésztenek, illetve, ha munkájukat az állattenyésztésre összpontosítják, hisz e téren rendelkeznek a legbővebb tapasztalatokkal. A mezőgazdaság tervezésének eddigi módszere azonban nem nyújt rá lehetőséget, hogy olyan vetésterületeket állapítsunk meg, amelyek révén az új egységes földművesszövetkezetek munkáját túlnyomórészt az állattenyésztési termelésre összpontosíthatnék. A párt arra tanít és ez nyilván helyes, hogy az egységes i

vldmüvesszövetkezetek megteremtéséért folytatott agitáció legyen kézzelfogható és igaz, mert csakis így győzhetjük meg a parasztokat a szövetkezeti gazdálkodás helyességéről, csakis így nyerhetjük meg őket az egységes földmüvesszövetkezetnek. Kötelességünk, hogy még az EFSZ megalakítása előtt tanáccsal szolgáljunk a parasztoknak, részletesen megmagyarázzuk és kézzelfogható érvekkel bebizonyítsuk nekik a közös gazdálkodás előnyeit. A járásunkban az elmúlt évek során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a politikai munka önmagában nem elég, ha az EFSZ-ek alakításánál nem teremtjük meg a szövetkezetek gazdálkodásának kedvező gazdasági előfeltételeit. 1953ban járásunk területén 14 EFSZ oszlott fel, és ennek egyik oka az volt, hogy nem teremtettük meg gazdálkodásuk számára a kedvező gazdasági feltételeket. E tapasztalatokból kell kiindulni és ha a minisztériumban, illetve kerületi méretben tervezik a mezőgazdasági termelést, vegyék tekintetbe az egyes járások gazdasági adottságait. Sok faiuban meredek hegyoldalakon húzódnak az apró földecskék, amelyeket mind ez ideig felaprózott kistermelésben művelnek meg kezdetleges eszközökkel és szántónak használnak. Ha e falvakban egységes földmüvesszövetkezetet alakítunk, és megtartjuk a termelés eddigi módszereit, ezeket a földeket csak olyan kezdetlegesen kell megművelnünk, mint eddig tették, mert sok helyütt még akkor sem használhatnók ki a rendelkezésünkre álló gépi eszközöket, ha elvégeznék a tagosítást. Kérdés, vajon a szocialista termelésben ezeket a földeket gépesítés nélkül megművelhetjük-e egyáltalán szántókul és kérdés az is, mennyi önköltséggel járna egy métermázsa gabona termelése ily módon és menynyivel lenne drágább az önköltség a kedvezőbb gazdasági viszonyok között működő EFSZ-ek termelési önköltsé(Folvtatás a 7 iMnion ) /