Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája Andrej Marek elvtárs felszólalása (prešovi kerület) (Folytatás a 4 oldalról.) mindazon számokat és adatokat, m«íyek szemléltetően bizonyítják azokat a sikeredet, melyeket uikrán dolgozóink Csehszlovák Köztársaságunk keleti részében a háború utáni években elértek. A gazdasági, kulturális és életszínvonal emelkedése pártunknak és kormányunknak az ukrán lakosság életfeltételeinek megjavítására irányuló szüntelen gondoskodását tanúsítja. # Megalakult az Ukrán Nemzeti Színház, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége, megalapították az ukrán tánciskolát és az Ukrán Írók Körét. Megkezdték az ukrán iskolák felépítését. 1945-ig az ukrán ifjúság többnyire a volt egyházi népiskolákban művelődött. E jelentéktelen számú egyházi iskolán kívül az ukránok csupán egy polgári iskola párhuzamos osztályaiban tanulhattak, egyetlen 1936-ban megnyitott egyházi gimnáziumuk és egyetlen tanítóképző intézetük volt. Ezzel szemben a múlt iskolai évben már 86 ukrán óvoda, 43 nyolcosztályos középiskola, 3 tizen egyéves iskola volt és két párthuzamos tanfolyam volt szlovák nyelvű tizenegyosztályos iskolák mellett. Az ukrán tannyelvű középiskolák tanítóinak előkészítésére magasabb fokú pedagógiai iskolát és a filozófiai fakultás melletti pedagógiai főiskolán ukránnyelvű katedrát létesítettek. Az ukrán dolgozók képviseletet nyertek a nemzetgyűlésben, a Szlovák Nemzeti Tanácsban és a különféle fokú nemzeti bizottságokban. Ezek mind tények. Már nem lehet azt mondani, hogy az ukránok hazánkban nem egyenjogúak. A második ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vita járásunkban és más ukrán járásokban is, mint pl. Svidník és Stropkov járasokban annak a jegyében folyt le, hogy országunk népgazdasága új, hatalmas fejlődésének elválaszthatatlanul össze kell forrnia a termelőerők helyes elosztásával és hogy ennek ellenére az irányelvtervezetben kifejezett eddigi intézkedések ukrán járásaink gazdasági és kulturális kiépítésének emelésére nem felelnek meg teljesben pártun"< nemzetiségi politikája lenini alapelveinek. A második ötéves terv irányelvtervezetében nem gondolnak e járások iparosítására, ami nélkül pedig nem beszélhetünk az ukrán lakosság teljes egyenlőségéről. Lehetetlen észre nem venni olyan történelmi tenyeke'., mint pl. az, hogy a München előtti Csehszlovák Köztársaság idején a köztársaság keleti részében szo szerint a csehszlovák burzsoázia gazdasági gyarmatát építették ki, ipari üzemek, szociális és kulturális berendezések stb. nélkül. Pl. 1945-ig a prešovi kerületben csupán csak 15 mozi volt. E körzet kis- és középparasztjainak kimondhatalan nyomoráról tanúskodik 30 telep felülvizsgálása 1938. januárjában a medzilaborcei járás Habura községében. E telepek teljes értéke 272 700 korona volt. 1935—1937. években 199 eset közül 24 parasztgazdaságiban végrehajtásra került sor. Harminc helyiségben 210 személy lakott és csupán 47 ágy volt ezekben a helyiségekben. Ezek az ukrán lakosok még a legalapvetőbb higiéniai eszközöket sem ismerték. Egyáltalán nem olvastak újságot, nem ismertek mozit, sem színházat. A beteghez csak akkor hívtak orvost, ha már a halál küszöbén állt. A nyomor, az adóssagok és végrehajtások napirenden voltak. Természetesen a háború utáni években a párt és a kormány számos intézkedést tett az ukrán dolgozók gazdasági és kulturális életének fejlesztésére. M:nt már említettem kulturális intézményeket rendeztek be, iskolákat, utakat középületeket építettek. A P-akció keretében a medzilaborcei járásban ' 1954, és 1955. években 341 lakóházat építettek és továbbra is folynak az építkezések. Ezek szép eredmények. Pártunk Központi Bizottságának beszámolójában, amelyet tegnap Novotný elvtárs előadott, pozitíven van értékelve, ahogyan dolgozóink a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának következtetéseire és pártunk Központi Bizottsága utolsó ülésének eredményeire reagáltak. El kell ismerni, hogy a vita folyamán elhangzott bírálatnak túlnyomó részben építő jellege van. És ezsn nem változtat az a tény sem, hogy De itt elvtársak arról van szó, hogy ne szorítkozzunk csupán ezen intézmények és más kulturális építkezések berendezésére, hanem megtegyünk mindent annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megszüntessük azt a tényleges gazdasági és kulturális egyenlőtlenséget, melyet a régi rendszer ránk örökségül hagyott. Az ukrán járásokban még ma is vannak olyan esetek, hogy községeinkben egy szobában 7—10 tagú család él. Még mindig nem törültük el a háború minden nyomát a lakásépítkezésben. A gyermekek még mindig hideg, korhadt fabarakokban tanulnak. Például a medzilaborcei járásnak 20 674 lakosa van. Munkaalkalom azonban Kevés van a járásban, ami természetesen a vásárló erőben is megnyilvánul. Egy lakosra évente 2058 korona vásárlóerő esik, míg az összkerületi átlag 3560 korona. Kritikus az állapot az egészségügyben is, ami nyilvánvalóan kitűnik a következő adatokból: a járásban egy orvosra 1892 személy esik, míg össz-szlovákiai méretbon 900 személy esik egy orvosra. Járási méretekben 515 lakosra egy kórházi ágy jut, míg az össz-szlovákiai átlag 285 személy. Különösen megdöbbentő a lakosság egészségügyi állapota. Például a járási katonai parancsnokság jelentése szerint minden harmadik katonaköteles tüdőbajban szenved, amit az alacsony életszínvonal és járásunk lakosságának életkörülményei okoznak. Síek a számok és adatok az országos átlaggal összehasonlítva nagy gazdasági és kulturális elmaradottságról tanúskodnak. A járásban 27 604 hektár mezőgazdasági földterület van. s ebből 9161 hektár szántóföld. Egy lakosra 1,03 hektár mezőgazdasági földterület és 0,44 hektár szántóföld esik. A mezőgazdaságban dolgozó egy lakosra 4,07 hektár mezőgazdasági földterület és 1,6 hektár szántóföld esik. A járás jellege állattenyésztő. A svidníki járás pártbizottságának irodája azt mondta, hogy 1956—1957. években 3000 munkást foglalkoztató.üzemet építenek járásunkban. Erről az egész járás és kerület lakosai tudomást szereztek. Végül a minisztérium úgy döntött, hogy nem építik fel az üzemet. A második ötéves terv irányelvtervezetének Szlovákiát érintő részéről beszámolójában Majling elvtárs beismerte, hogy a prešovi kerület legelmaradottabb részét az északi járások képezik, melyekben a lakosság nagyrésze ukrán nemzetiségű. De a :násodik ötéves terv irányelvtervezete a beruházási építkezés körzetében nem számol az ukrán járások beruházási térfogatának olyan növekedésével/ hogy mindent megtegyenek az ukrán lakosság tényleges ' kulturális éí gazdasági egyenlőtlenségének lehető leggyorsabb megszüntetésére hazánkban. Hiszen a társadalom élete minden történelmi helyzetben végső fokon a társadalom rendelkezésére álló termelőerők fejlődésétől függ. Ebből a szempontból kell megtenni a lépéseket arra, hogy a pártpolitikának a termelőerők elosztására vonatkozó részét a gazdaság megszilárdítására és sokoldalú fejlesztésére, az ukrán dolgozók kulturális életszínvonalának emelésére irányítsák, hogy saját munkásosztályunk fejlődjék ki, mely a szocialista állam vezető ereje. Segíteni kell az ukrán járásoknak üzemek tervezésével, hogy emelkedjenek a munkalehetőségek az ukrán járásokban; ez jelentékenyen megnyilvánulna az életszínvonal gyors emelkedésében is. A CSKP Központi Bizottsága az utóbi időben számos jelentékeny szervezeti intézkedést valósított meg az ukrán lakosság nemzetiségi kérdésének megoldására. Az SZLKP KB iroegyes emberek úgy vélekednek, hogy éppen most van a kellő alkalom személyes ügyeik elintézésére, különféle ócsárlásokra és rágalmazásokra. Itt-ott feltünedeznek ellenséges nézetek is. Azon sem csodálkozhatunk — és itt meg kell különböztetni, hogy kiről van szó, — hogy sok ember ma hibákat javító szándékkal mondott bírálatában túllő a célon. Életünkben és a pártmunkában eddig sok volt a hivatalos jelleg és a dája jelentős határozatot hozott az ukrán lakosság közötti politikai nevelőmunka emelésére a Csehszlovák Köztársaságban. E politikai-szervezeti intézkedések nagy hozzájárulást jelentettek az ukrán dolgozók nemzetiségi öntudatának emeléséhez. De ezek az intézkedések nem oldották meg alapvetően a gazdasági kiegyenlítést, hazánk ukrán lakosságú keleti része gazdaságának leggyorsabb fejlesztése annak elleniére, hogy az SZLKP irodája tagjai, mint Valo, Jeleň, Strechaj, Bacílek és más jelen volt elvtársak azt hangsúlyozták, hogy az ukrán dolgozók gazdasági és kulturáiis elmaradottságának alapvető megoldását kizárólag az ukrán járások iparosításával lehet jnegoldani. Az ukrán dolgozók serriPelépedettek az irányelvtervezet szerinti vállalat- és üzemlétesítéssel. Régi álmuk, hogy a népi demokratikus hatalom alatt Kelet-Szlovákia elmaradott agrárkörzetből köztársaságunk ipari-agrár területté váljon. Megvannak-e köztársaságunkban a köztársaság e részének szüntelen gazdasági, politikai és kulturális fejlesztéséhez szükséges feltételek, amiről Csehszlovákia Kommunista Pártjának történetében oly helyesen írnak? Azt hiszem, elvtársak, hogy köztársasagunknak meg vannak az összes feltételei arra, hogy a második ötéves terv irányelvtervezetének intézkedéseit, az ukrán lakosságú járások gazdasági és kulturális építésének em-lérére irányítsák, ami teljes mértéKben megfelel pártunk nemzetiségi politikája lenini alapelvének. Pártunk sc-m a múltban, még kevésbé a jeleiben nem elégedhetett meg és nem is elégszik meg a nemzetek és nemzetiségek formális politikaijogi egyenjogúsításával hazánkban. De már a München előtti köztársaság idején is az összes nemzetiségek tényleges gazdasági, szociális és kulturális egyenjogúsítására törekedett, intrt csupán ezen az alapon lehet i:iegszúntetni a nemzetiségi sérelmeket és csak így lehet teljesen megoldani a nemzetiségi kérdést. Az a marxi-lenini tanítás, hogy a .nemzetiségi kérdés a munkásosztály általános- harcának egy része és e harciak alárendelt, a munkásosztálynak a kapitalizmus felett aratott győzelme után is érvényben marad, habár itt érthetően új tartalmat kap. A munkásosztály győzelme utáni új viszonyok között ez az alapelv mindenekelőtt a nemzetiségi kérdésnek, mint a munkásosztály további céljaiért folytatott harcnak elválaszthatatlan része a szocialista társadalom teljes sokoldalú kiépítésében. Elvtársak! Az ukrán járások dolgozói követelményeinek alapján javaslom Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciájának, hogy mérlegelje, vajon helyes-e a második ötéves tervben továbbra is mindennemű iparosítás nélkül hagyni az ukrán járásokat? Ezt a kérdést alaposan és tárgyilagosan meg kellene vitatni a második ötéves terv intézkedéseinek részletes feldolgozása szempontjából, olyan irányban, hogy mindent megtegyenek a köztársaság ukrán lakosságú keleti része tényleges gazdasági és kulturális elmaradottságának lehető leggyorsabb megszüntetésére. Elvtársak, meg van minden szükséges feltételünk az országunk előtt álló feladatok teljesítésére. Hatalmas népgazdaságunk, szorgalmas népünk, tapasztalt kádereink, a harc cCljainak és elérésük útjának ismerete. Ma minden attól függ, hogy mindnyájan és az összes egyszerű párttagok még jobban dolgozzanak és még teljesebben kihasználják a szocialista rendszer előnyeit és fennálló lehetőségeit. (Taps.) nagyképűsködés. És ez magával hozta a bírálat, a kezdeményezés elfojtását, azt az állapotot, hogy felülről jövő utasításokra vártunk és vakon átvettük őket. Érthető, hogy ez az állapot nem járult hozzá ahhoz, hogy az ingadozókat pártunkra vonjuk, ne'.n járult hozzá ahhoz, hogy a párt kapcsolata a tömegekkel olyan mértékben szilárduljon, ahogyan a helyzet és azok a feladatok megkövetelik, amelyeket a párt elénk tűzött. Ma a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa óta eltelt néhány hónap távlatából világosan látjuk, hogy mennyire alaptalan volt egyes funkcionáriusok aggodalma, akik úgy vélekedtek, hogy a XX. kongresszus alapvető következtetései a nemzetközi kérdésekkel és a Szovjetunióban a kommunizmus építésével kapcsolatban a sztálini személyi kultusz végkövetkeztetései előtt háttérbe szorulnak. Ma világosan látjuk, hogy nincs szó semmilyen befejezett folyamatról, hanem, hogy a XX. kongresszus következtetéseinek rendkívül nagy jelentőségük lesz jövendő munkánkban. Csak jóvá kell hagynunk, amit a beszámoló tartalmazott, hogy soha ilyen nyíltan még nem bíráltak, soha ilyeti nyíltan nem nyilvánították ,-a nézeteket, mint most a XX. kongreszszus után és pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülései után. A pártszerveknek most érzékeny különbséget kellene tenniök azok között a bíráló hangok között, amelyek néha nincsenek teljesen jól megfogalmazva, de az a törekvés vezeti őket, hogy ügyünk javát szolgálják és támadják az életünktől idegen tünete-' ket és azok között, amelyekből a demagógia hangzik és amelyek akármilyen jól vannak fogalmazva, pártunk alapjai ellen és rendszerünk ellen irányulnak. Nálunk a brnói kerületben nem értette meg minden párttag, hogy a bírálatot nem gátolni és nem elfojtani nem azt jelenti, hogy hallgatással kell fogadni a helytelen nézeteket és átengedni a teret azoknak, akik a párt irányvonalát akarják támadni. Egész sor olyan eset van, hogy egyes funkcionáriusok, akik a múltban mindig hűségesen harcoltak a pártvonalért, néha bizonytalanok és határozatlanok a jelenlegi időszakban, mivel nem volt elegendő saját tapasztalatuk és sok esetben senki sem volt segítségükre. De a funkcionáriusok többsége ma már helyesen fogja fel, hogy lehetetlen hallgatással fogadni azok nyilatkozatait, akik a bírálat leple alatt támadják a pártot, másrészt pedig nem lehet megengedni azt, hogy azok, akik a múltban hibákat. követtek el, aia<_cs0nyabbi'endűséget érezzenek azokr kai szemben, akik soha semmit el nem rontottak, mivel soha semmit rendesen nem csináltak. De nem véletlen, hogy sok helytelen és alaptalan követelmény hangzik el éppen egyes főiskolások szájából és a nem termelő jellegű egyes pártszervezetektől. Az elmúlt napokban éppen azok kiabáltak legtöbbet, akiket rendszerünk a legtöbb kedvezményben részesít, míg ők csak nyújtják a markukat és megengedik maguknak, hogy különféle kategorikus követelményekkel álljanak elő. Ezért nagyon helyes, — szórványos esetek kivételével — hogy ezeknek az embereknek nézeteit visszautasították a párttagok és pártonkívüliek kerületünkben. Bírálatra is nevelni kell az embereket. A bírálatot is irányítani kell. Ebben fontos feladat jut sajtónknak is. A Szovjetunió Kommunista Pártia XX. kongresszusa utáni időszakban, amikor a pártban és a párton kívül folyt a vita, amikor arra a legnagyobb szükség volt, egyes folyóiratok ezt a feladatot nem teljesítették. Nem érthetünk egyet azzal a móddal, ahogyan az irodalmi újság írt az írók kongresszusáról. Meglep bennünket az is, hogy pártunk központi szerve, a Rudé Právo nem foglalt idejében alapvetően állást az egyes ilyen túlkapásokkal szemben és az írók kongreszszusán elhangzott helytelen bírálattal szemben. Nem tartjuk helyesnek azt sem. hogy a Rudé Právo az utóbbi időben az olyan ügyeket névtelenül bíráló cikkeket és tárcákat közöl, amelyek nem tipikusak és nem jellemzők viszonyainkra és gyakran ellenkező hatást keltenek, mint amit a cikk szem előtt tart. A Rudé Právoban megjelent cikkek és tárcák az utóbbi időben az emberek körében még jobban fokozzák a minisztériumok és más központi szervek iránti általános bizalmatlanságot és felháborodást. Nem az a hiba, hogy bírálják a minisztériumokat vagy más központi szerveket. A Rudé Právoban dolgozó elvtársaknak nagyobb mértékben kellene foglalkozniok az életünkben előforduló típikusarf negatív tünetekkel, rá kellene mutatniok a rossz munkaformákra, harcolniok kellene i bürokratizmus és konkréten an nak hordozói ellen, hogy mindenki megértse, hogy a bírált tünet olyan valami, ami rendszerünk lényegétől idegen. így jobban hozzájárulna pártsajtónk építésünk sikeréhez. Előfordul, hogy a bírálattal ma visszaélnek azok, akik távolról sem állnak szilárdan a népi demokratikus rend plattformján, mint pl. a kabaré- vagy esztrád „művészek", akik gyakran csak azért aratnak olcsó tapsot, mivel a kispolgári hangulatok uszályába szegődnek, mivel az efféle hangulatok terjesztésére hivatottnak érzik magukat, mivel élceik élét rendszerünk egésze ellen fordítják. A pártnak most meg kell tanítania tagjait a bírálat helyes alkalmazására és arra, hogy semmi esetre sem szabad hagyni magukat elragadtatni a bírálat árjától. Most minden pártszervnek törődnie kellene azzal, hogy különbséget tegyen a jogos panaszok és követelmények és azok között, amelyeket az egész érdekeire való tekintet nélkül intéznek pártunkhoz és kormányunkhoz. A pártszerveknek minden fokon biztosítaniok kell azt, hogy azokat az eszközöket, amelyek kormányunk rendelkezésére állanak a népgazdaság további fejlesztésére és népünk életszínvonalának emelésére, a célszerűség és gazdaságosság szem előtt tartásával osszák szét, de semmi esetre sem a személyes kapcsolatok vagy a hangos követelődzés alapján, ahogyan egyesek követelményeiket igyekeznek kiharcolni. Kerületünkben szomorú tapasztalataink vannak abban, hogy mennyire nem kifizetődő meghátrálni az alulról jövő nyomás és követelmények elől, mint pl. az iskolák, gép- és traktorállomások, vízvezeték és más berendezések beruházási építkezésénél Az az igyekezet, hogy mindenkinek eleget tegyünk a rendelkezésünkre álló lehetőségekre való tekintet nélkül és az az igyekezet, hogy mindenkit kielégítsünk, akik a járásokban és községekben jogtalanul is követelték az építést, volt az okozója a megkezdett építkezések nagy számának és jelentős gazdasági és politikai károkat okozott. Most, amikor a kerületi és járási szerveknek kibővül a jogkörük, ez a kerületi és járási pártbizottságoktól sokkal nagyobb felelősséget, saját kezdeménye* zést és határozottságot követel meg a jogos követelmények éa hozzászólások megoldásában. De emellett a pártszerveknek mindig kell, hogy elég bátorságuk legyen elutasítani bárkinek jogtalan követelményét és nézetét, ha nem felel meg lehetőségeinknek. A XX. kongresszust követő vitában és a második ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vitában nagyon gyakran ismétlődtek azok a követelmények, amelyek a helyi problémák megoldására és eldöntésére vonatkozó jogkör kibővítésére irányultak, Ezek a követelmények indokoltak voltak. De a pártnak most törődnie kell azzal, hogy egyes funkcionáriusok lokálpatriota érdekeiket ne leplezzék azzal az elvvel, amelyet ma éppen előtérbe helyezünk, vagyis ai alacsonyabb szervek nagyobb mértékű felelősségének és határozati jogának elvével. Ez feltétlenül anarchiát idézne elS gazdaságunkban, ez komolyan káro-> sltaná építésünket. Gyakran hangsúlyozzuk, hogy mennyire szükséges, hogy a járásokban, üzemekben és a falvakon, tehát azokon a helyeken, ahol a szocializmus építéséről döntenek, szakmailag és politikailag fejlett kádereink legyenek. A svitavyi járásban tettünk szert erre a tapasztalatra. Néhány éven át, tulajdonképpen megalakításuk kezdetétől fogva lemaradt néhány EFSZ-ünk. A járás) pártbizottság nagyon gyakran hozott különféle határozatokat a helyzet megjavítására és közben gyakran kérte a kerületi pártbizottság segítségét. A brigádmunkások százai jártak ezekbe az egységes földművesszövetkezetekbe. A járási funkcionáriusok, a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság dolgozói segítettek ezeknek a szövetkezeteknek, gyakran töltöttek itt egy pár napot. De a helyzet lényegében nem változott. Kitűnt, hogy ezekben az EFSZ-ekben a vezető dolgozók, főleg a szövetkezeti elnökök, akiket az év folyamán gyakran leváltottak, vagy kevés tapasztalatta' (FolvtatAs 8 6 iMalon.

1) OJ SZ

O (1956. június 15. J František Hrazdira elvtárs felszólalása (brnói kerület)