Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciád Jaroslav Dostal elvtárs felszólalása (prágai kerület) (Folytatás a 3. oldalról.) Az üzem vezetősége az üzemi pártbizottság határozata alapján az illetékes magasabb gazdasági szervekkel együtt megkísérelte ezen ellentét megszüntetését. Azonban a problémát csupán a CSKP központi, városi és járási bizottsága dolgozóinak segítségével lehetett megtárgyalni Štepan elvtárssal, a gépipari miniszter helyettesével, ahol Mudra elvtárs, a főosztály jelenlevő igazgatója kijelentette: elvtársak, nem lesz váltoiáv A Gépipari Minisztérium ugyan kér te ezt, de a munkatervbe egyetlen dolgozóval sem jutott több. Az ?gész ügyet Bukal és Šimunek elvtársak oldották meg és tárgyalásaik eredményeként az ügy nem jut a kormány elé. Štépan elvtárs, a miniszter helyettese hozzátette még: Elvtársak, ez nem a jóakarat, hanem a lehetőségek kérdése. Nálunk a vállalatnál azonban alapvető dologról van szó. A hibák beismeréséről, melyeket nem a vállalat okozott, de jelentős mértékben szenved miattuk. Ezen álláspontunk megvédelmezésére az jogosít fel bennünket, hogy a miniszter kollégiumában levő elvtársak is bizonyára belátják ezt a hibát, mert márciusra és áprilisra, műszaki adminisztratív dolgozóinknak a béralapok túllépése ellenére részleges prémiumot ismertek el. Azt akarjuk, hogy helyesen járjanak el a vállalattal szemben, hogy szűnjék meg a felü'etes megoldások módszere, melyek a magasabb gazdasági szervben levő elvtársak előtt gyakran kicsinyesnek tűnnek, de ezek a vállalatban egészévi keserűséget okoznak. Ideje, hogy megszüntessük a Nehézgépipari Minisztérium és a főosztály tervszskosztálya alakulatainak eddigi büra*ratikus tervezési eljárását, amellyel egyes villamosvonat-megrendelésak kiadását az 1957. évi tervbe ezzel a jelszóval vették be: adjuk át az üzemnek, majd ők valahogy elintézik. Az ilyen gyakorlat arra vezet, a pártalapszervezetek bizottságainak gyakran kell foglalkozniok a párttagok passzivitásának kérdésével, mert sz elvtársak nem akarnak taggyűlésekre járni, miután megjegyzéseiket senki sem veszi figyelembe. Még rosszabb azonban az, hogy aláássak a pártszervezet iránti bizalmat az üzemben és azt a képességét, hogy a magasabb pártszervek segítségévei megszüntesse a komoly hiányosságokat. Olyan üzem vagyunk, melynjk mint számos más üzemnek saje t belső fogyatékosságai is vannak rr.T.d a tervezési módszerekben és a mun • kaszervezésben, mind a bérpolitikában és másutt. Felkérjük azonban a minisztériumi és főosztálybeli elvtársakat, hogy legalább addig, amíg e hiányosságok közül egy lesz \? üzemben, ne lássák a terv egyes mutatói hiányos teljesítésének okát csak az üzemben és ne cldják meg a dolgokat az ismert „hozzátok rendbe ezt vagy azt és teljesíteni fogjátok a tervet" jelszavakkal, hanem azt akarjuk, hogy ők is gyakoroljanak önbírálatot és ismerjék be saját hibájukat, ez segít az egész vállalatnak és egész népgazdaságunknak. Béralapunk és ezzel kapcsolatban a külföldre való vasúti kocsigyártís problémájáról a^ért beszéltem, mert üzemünk dolgozói meg vannak győződve arról, lngy a párt Központi Fiizottsága nem isme-' e problémákat és segít nekünk megoldásukban, annak ellenére, hogy a megrendelést ezen országos konferen-ie tiszteletére adott összüzemi kötelezettségvállalás alapján 1956. június 15-ig teljesítjük, Ez jelentős támogatás lenne számunkra további feladataink teljesítétésében, melyek 1956. december 20ig való teljesítésére további összüzími kötelezettségvállalást készítünk elő. Bizonyára összes alkalmazottaink, munkásaink, technikusaink és adminisztratív dolgozóink nevében beszélek, amikor kijelentem, hogy pártunk országos konferenciájától mindnyájin küldetésének sikeres teljesítését várjuk, ami megnyilvánul abban is, hogy megszabad t minket a bürokratizmus nyomasztó légkörétől és az összes dolgozokr.ak, kom.-rwnistáknak és pártonkívüioknak visszaadja saját erejükbe vetett bizalmukat és további hatalmas kezdeményezés fejlődését biztosítja a tervfeladatok teljesítése érdekében. Drahoslav Vojtal elvtárs felszólalása (opavai járás) A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa és pártunk Központi Bizottságának ülései után hazánk pártszervezetei és szervei felélénkültek. Felülvizsgáljuk eddigi módszereinket és le akarunk számolni a polit'kai munkánkban levő hibákkai. Igyekszünk mentesülni a formalizmustól és felületességtől, megszabadulni attól a hibától, hogy demagóg módon nem megfelelő megoldási módszereket veszünk át a fontos kérdések megoldásában. így is hiba volna azonban azt hinni, hogy minden könnyen és simán megy nekünk, hogy nincsenek homályos problémáink nem találkozunk a helytelen nézetek egész sorával. Járásunkban a falusi osztálypolitika elvei azok, amelyekről a legtöbb vita folyik. Ez járásunk jellegéből következik. Az ostravai kerület legnagyobb mezőgazdasági járása vagyunk és aránylag jó gazdasági eredményeket érünk el. Ennek megfelelően növekedtek a szövetkezeti tagok és parasztok bevételei is. A munkaegység átlagos értéke elérte a 20 koronát. A mezőgazdasági termelést nálunk nem csekély mértékben befolyásolják az EFSZ-ek. A kerületileg tervezett üzemek közül a földek 49 százaléka a szocialista szektorba tartozik. Az idén 9 új szövetkezetet alakítottunk és részben kibővítettük az eddigi kisebbségi szövetkezetek tagalapját. Elvtársak! A párt Központi Bizottsága a mezőgazdasági politikában arra a nézetre jutott, hogy pártunk politikája irányelvének meghatározásában abból a helyzetből indult ki, hogy politikai és gazdasági viszonyaink között nincs szükség felülvizsgálni a kulákokkal szemben elfoglalt álláspontját. Ez azt jelenti, hogy továbbra is a kulákok elnyomásának és korlátozásának útján haladunk, új EFSZeket alakítunk. Novotný elvtárs beszámolója megmutatta, milyen módszerekkel kell megvalósítani ezt a politikát. Most az a fontos, hogy a kulák elleni harc kérdéseit ebben a szellemben oldják meg és döntsék el pártszervezeteink és állami szerveink, akik a helyszínen dolgoznak és így a legjobban megítélhetik az egyes kérdéseket. Mi a Központi Bizottság ezen következtetéseivel a szocializmus építésének jelenlegi feltételei között teljesen egyetértünk. Saját járásunkban tapasztaltuk, hogy a kulákok válogatás nélkül, minden eszközzel az EFSZ-ek megbontására és szétzúzására, a mezőgazdasági termelés megzavarására törekedtek. Konkrét iskolapéldája annak az esetnek, mit jelent a kuláknak — ellenségünknek beengedése az EFS2-be, a kylešovicei EFSZ példája. Ebben a l 0 J S ľ ö 1P56. június 15. községben a kommunisták elkövették azt a hibát, hogy előzetesen nem elemezték alaposan a falu helyzetét s a szövetkezetbe, de nemcsak a szövetkezetbe, hanem még a vezető funkciókba is kulákok kerültek, Kylešovicében például nem segített az sem, hogy az elnök középparaszt volt. A kulákok saját fejük szerint kezdtek gazdálkodni. Ez tavasszal volt. A gazdaság-műszaki telekrendezés még nem volt végrehajtva. És így a kulákok a munkát úgy szervezték meg, hogy például a cukorrépa egye-i lését először a kulákok nagy tábláin kezdték meg. Ez még nem lett volna rossz, a hiba az volt, hogy mihelyt a kulákok földjeit megművelték, a kisés középparasztok cukorrépájának egyeléséről az agronómus, aki maga is nagygazda volt, nem gondoskodott. És így végül éppen nekik kellett segítséget igénybevenniök a legsúlyosabb feltételek mellett, hogy szövetkezeti földjeik meg legyenek művelve. A kulákok nem biztosították azt sem, hogy a könyvelés rendben legyen. Éppen a kis parasztgazdaságok asszonyai, akik a legtöbbet

1 dolgoztak a földeken, még előleget sem kaptak a munkaegységekre, míg a legnagyobb kulákok gazdaságába összevonták a szarvasmarhákat csoportos istállózás céljából és gondozásukkal a kulákasszonyokat bízták meg, akiknek az előleget rendszeresen kifizették, természetesen nem az állatok hasznossága, hanem darabszám szerint. Azonnal csökkent a tejhozam és a szarvasmarhák súlygyarapodása, és a szövetkezet jövedelme is csökkent. Ennek okai a kulákok voltak; őket ebben az úgynevezett szövetkezetben sem fosztották meg a kizsákmányolás lehetőségétől. Ezek olyan esetek, amelyek járásunkban nem egyedülállók, s alátámasztják a párt Központi Bizottságának azt a következtetését, hogy a szövetkezeteket harcban a kulákok ellen kell alakítani. Az új EFSZ-ek alakítása idején, 1952 őszén és 1953. tavaszán kénytelenek voltunk harcot vívni a kulákokkal, hogy megalakíthassuk és megtarthassuk az EFSZ-eket. Ma is előfordul még a kulákok ellenséges tevékenységének néhány esete. Nálunk az utóbbi időben a zlati községbeli Klimeš kulák esete volt ilyen. Elvtársak, hogyan fejlődött járásunkban az osztályerők viszonya a legutóbbi hat_év alatt? 1949 óta, vagyis az EFSZ-ek alakításának kezdetétől fogva nagy változásokra, az osztályerők áttolódására került sor járásunk mezőgazdaságában. 1949ben nálunk 209 gazdaság volt 20 hektáron felüli földterülettel, bár egyáltalán nem szándékszunk azt állítani, hogy a földterület nagysága dönti el a kulák jellegének meghatározását. Ezeknek a gazdaságoknak összesen 4985 hektár mezőgazdasági föld, vagyis a magánszektor összterületének 19 százaléka volt birtokában. E nagyüzemek piaci termelése jelentős volt, határozottan magasabb, mint amennyit a megművelésük alatt álló földeknek a magánszektor földterületében levő részaránya kitett, főként ha tekintetbe vesszük a mezőgazdasági termények beadásának igazságos szétírását abban az időben. Akkoriban ezek a parasztok, tekintettel járásunk kedvező feltételeire, nagyrészt gazdag parasztgazdák voltak, akik idegen munkaerőket alkalmaztak s nagy politikai befolyással bírtak a faluban. Politikai befolyásuk arányban állott gazdasági helyzetükkel és élelmiszerellátásunk jelentős mértékben az ő piaci termelésüktől függőt. Közvetlenül 1949 után 14 EFSZ alakult nálunk. Az újonnan betelepített községekben alkultak, s tekintettel erre a körülményre, a falusi gazdagok kérdésének megoldása itt nem jött számításba. A további évek folyamán a 20 hektáron felüli gazdaságok száma rohamosan csökkent. 1951-ben már csak 145 ilyen gazdaság volt és földterületük 3444 hektárt tett ki. Ezt a hanyatlást több ok idézte elő — a földek szétaprózása, néhány gazdaságnak átvétele az állami gazdaságba, a földek bérbeadása, a megszabott beadások igazi méreteinek eltitkolása, esetleg az örökös nélkül maradt gazdaságok földjének kisajátítása. A kulákok ellen a legnagyobb harc abban az időben folyt járásunkban, amikor 1952 őszén és 1953 tavaszán 36 EFSZ alakult. Ebben az időben járásunkban szabotázs és a beadások nem teljesítése, valamint államellenes tevékenység, s egyéb bűnök miatt öszszesen 28 kulákot ítéltek el és utasítottak ki. A kulák nem válogatta meg azokat az eszközöket, amelyekkel ellenünk harcolt, mert gazdasági ereje jelentős volt s a szövetkezeti gondolat még mindig nem eresztett mély gyökereket. Néhány szövetkezetbe befurakodtak a kulákok, s belülről megbomla^ztották. A kulákok befolyása a járásban tovább gyengült. Ebben a harcban a fő szerepet az EFSZ-ek játszottak, amelyek nálunk gazdaságilag és szervezetileg megszilárdultak és emelték a parasztok életszínvonalát. Ebben a folyamatban már úgyszólván teljesen megtört a kulákok gazdasági és politikai hatalma. Ma már a járásban csak 27 húsz hektáron felüli parasztgazdaság van. A valóság tehát az, hogy 1949 óta a húsz hektáron felüli gazdaságok száma az eredeti 209-ről 27-re csökkent. Ezek a nagy parasztgazdák a piaci termelésben csak 2,5 százalékkal vesznek részt a kerületileg tervezett üzemek mezőgazdasági terménybeadásának összterjedelméből. Összeszűkült gazdasági és szociális alapjuk és ezzel arányban csökkent politikai befolyásuk is. Ezeket a tapasztalatokat szereztük járásunkban. Másrészt azonban az osztályharc gyakorlati vezetésének kérdéseiben hi'oňkat is követtünk el és nem mindig mi voltunk ennek az okai. Eddig az osztályharc kiéleződésének ismert elvéből indultunk ki. Kulákot kerestünk minden községben, gyakran minden áron, mert a dolgot úgy értettük, hogy ha osztályharcot vívunk, akkor kell, hogy harcoljunk valaki ellen. Tehát szükségünk voit a kiéleződő osztályharcban megfelelő „ellenfélre". ' Összeállítottuk a falusi gazdagok névjegyzékeit, amelyekbe teljesen helytelenül nem egy középparaszt neve is bekerült. A kulákok névjegyzékébe került például nálunk Kubes elvtárs, a brankai EFSZ elnöke, Munkaérdemrendes, aki ma az országos konferencián küldöttként vesz részt. Ilyen baloldali elhajlással komolyan megsértettük a középparasztokkal való szövetségünket és elég dolgunk volt a hihák helyrehozásával. Az a kérdés ki kulák, vagy kit vehetünk fel az EFSZ-be, helyenként késleltette az új EFSZ-ek alakítását PéldSul a Jemnice községbeli funkcionáriusok, ahol sok a nagygazda, nemegyszer már két évvel ezelőtt a járási szervekhez fordultak azzal, hogy náluk megvannak a szövetkezet alakításának előfeltételei. Szükségük volt azonban tanácsra, kit vehetnek fel az EFSZbe és kit nem. Nfivel senki sem akart nekik tanácsot adni, vagy jobban mondva mi magunk e kérdésben nem egyeztünk meg, még a kerületi pártbizottság funkcionáriusaival sem, a községben csak ez idén alakult meg a szövetkezet. Már az elején rámutattam, milyen tapasztalatokat szereztünk a kulákokkal az EFSZ-ek alakításának kezdeti időszakában. Hangsúlyozzuk, hogy ez főként a szövetkezetek alakításának kezdetén volt, amikor a parasztoknak még nem tudtuk oly szemléltetően megmutatni a szövetkezetek előnyeit, mint ma és amikor a kulákok nyíltan ellenzékbe léptek és ellenségesen jártak el velünk szemben. E kezdeti időkben szükség volt az éles harcra a kulák ellen. Tényleg arról volt szó, hogy melyikünk marad felül. Vagy győzünk a kulákok felett és lesznek szövetkezeteink, vagy ennek az ellenkezője következik be. A kulák elleni éles harcban járásunkban 1952 őszén és 1953 tavaszán 36 EFSZ alakult. Ezekből az okokból nem tartjuk szükségesnek, hogy revízió alá vegyük a különböző tettekért elítélt kulákok eseteit. Ez a dolog egyik oldala. Az SZKP XX. kongresszusának következtetései után, az osztályharc kiéleződéséről szóló tézisek elítélése után azonban tudatára ébredünk a dolog másik részének is. Elvtársak, felmerül a kérdés, vajon lehet-e már nálunk abban a helyzetben, amikor a munkásosztály kezében van a hatalom, amikor a falu szocializálásának gondolata már véglegesen meggyökeresedett, megengedni, hogy egyes kulákokat, akik rendszerünk ellen nem vétkeztek és akiket a faluban rendes embernek ismernek, felvenni az EFSZekbe? Nálunk, a mi járásunkban sok kulák már nem maradt. Bizonyos veszély ellenére, amely még fennáll abban az értelemben, hogy végül valamennyi kulákot esetleg rendesnek nyilvánítanák, lehetőnek tartjuk, hogy bizonyos feltételek között egyes esetekben úgynevezett kulákokat is felvegyenek a szövetkezet egyszerű tagjai közé — ha a községben már meghonosodott a szövetkezeti gondolat és megfelelő szervező kádereink vannak — de nem szabad őket vezető funkciókba engedni. Természetesen ezt csak egyes esetekben tehetjük és csak ott, ahol a funkcionáriusok és az egész község ismeri az illetőt és nem ellenzi felvételét a szövetkezetbe, s bizonyos kezességet vállal érte. Ehhez a dologhoz nem lehet mechanikusan, sablon szerint közeledni, hanem az egyes községek, járások, és kerületek sajátos feltételei alapján kell eljárni. Egy további kérdés, mi történjék a kizsákmányoló osztályok tagjaival, vagyis azok családtagjaival, akiket különböző tettekért elítéltek. Azokról az esetekről van szó, amikor a bíróság döntése úgy hangzik, hogy elítéli "a kulákot, de családtagját, feleségét, aki törvény szerint a birtok felének tulajdonosa, nem ítélte el. A kulák be van zárva, vagyonát elkobozták és most a községben az a helyzet, hogy nem tudjuk, mitévők legyünk. A kulák felesége azt állítja: Nekem jogom van a vagyon ideális felére: a borjút vagy lovat azonban nem lehet elosztani. És így megy a huza-vona s nem tudjuk, hogyan oldhatjuk meg ezt az ügyet. Szükséges, hogy a párt Központi Bizottsága e kérdésben segítséget nyújtson. Ügy véljük, hogy ezeket az eseteket a pártszervezeteknek, a községi nemzeti bizottságoknak kellene megbírálniok és eldönteniök, hogy az illető személyek közül kit kell beosztani ipari munkára és ebben az esetben milyen módon kell elszámolni vagyonrészét s ki maradhat a mezőgazdaságban, illetve az EFSZ-ben. Emellett nem szabad az EFSZ-be felvett kulák osztályjellegét eltörölni. Bizonyosan szükséges az ilyen embert még hosszú időn át szem előtt tartani, figyelni, hogyan dolgozik, nem szabad vezető funkcióba engedni és hatni kell átnevelésére. Most olyan nézettel találkoztunk, ami bizonyos veszélyt, sőt jobboldali elhajlást, e kérdés könnyelmű mérlegelését jelentené. Elhangzottak ugyanis egyes olyan hangok, hogy ha azt mondjuk, nem minden német egyforma, azt is kellene mondanunk: „A kulák sem mind egyforma". Ezzel a összehasonlítással nem érthetünk egyet. Amikor azt mondjuk, hogy „nem minden német egyforma", éppen arra gondolunk, hogy a németeket meg kell különböztetnünk osztályjellegük és politikai jellegük szerint, barátként, vagy ellenségként kell különbséget tenni közöttük. A kuláknál más megkülönböztetésről van szó. A kulák minden esetben velünk szemben ellenséges osztály tagja. Ezt a két dolgot tehát nem lehet egybevetni. A gazdag parasztoknál az a fontos, hogy megkülönböztessük, melyik viseli közülük magán a munkásosztály ellenségének állandó ismérveit és ellenkezőleg, melyik értette már meg a szocializmushoz vezető út fejlődését és minden mellékgondolat nélkül teljesíti államrendszerünk, államunk és munkásosztályunk iránti kötelességeit. Egyetértünk pártunk Központi Bizottságának a konferencián elfoglalt álláspontjával. Meggyőződésünk, hogy e kérdések helyes megvilágítása az országos konferencián, elősegíti a második ötéves terv feladatainak teljesítését: a szocializmus felépítésének befejezését falvainkon is. (Taps.) Andrej Marek elvtárs felszólalása (prešovi kerület) A Novotný elvtárs beszámolójában és a második ötéves terv irányelvtervezetében felemlített adatok rámutattak azokra a nagy sikerekre, melyeket pártunk a szocialista építés időszerű feladataiban, a béke megszilárdításáért és a népek barátságáért és biztonságáért folytatott harcban elért. A munkások, szövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó kis- és kö.zépparasztak számos kötelezettségvállalása azt tanúsítja és bizonyítja, hogy teljesítik a mezőgazdasági termelés emelésének pártunk által kitűzött programját. Medzilaborcei járásunk a párt országos konferenciájának tiszteletére már 1956. június l-ig 100,3 százalékra teljesítette az egész évi tojásbegyújtési tervet és rövid időn belül teljesíti az egész évi sertéshúsfelvásárlási tervet is. Elvtársak, én itt mint a prešovi kerület, a medzilaborcei ukrán járási küldötte lépek fel. Abból a járásból jövök, melyet a második világháború keservesen sújtott, ahol a München előtti köztársaságban és az úgynevezett Szlovák Államban a legerősebben elnyomták az ukrán népet ahol azonban a szovjet nép fasizmus felett aratott győzelmének, Csehszlovákia Kommunista Pártja 1948 februárjában elért győzelmének és a testvéri cseh és szlovák munkásosztálynak köszönhetően sikeresen fejlődik az ukrán testvérek kulturális élete. Azt hiszem, nem szükséges itt felsorolni (Folytatói az 5. oldalon )