Új Szó, 1956. június (9. évfolyam, 152-181.szám)

1956-06-15 / 166. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. június 15, péntek 30 fillér IX. évfolyam, 166. szám, A konferencia harmadik és negyedik napja Június 13-i délutáni és esti ülés Szerdán délután a konferencia Karol B a c í 1 e k elvtárs, a CSKP KB Politikai Irodájának tagja elnökletével folytatta tanácskozásait. Elsőnek Bohumil L o m s k ý elvtárs, nemzetvédelmi miniszter szólalt fe!. Biztosította a konferenciát a hadsereg felkészültségéről és arról a törhetetlen elszántságáról, hogy leküzdjön mindent, ami a hadsereg és a nép szorosabb kapcsolatainak útjában áll. Mária Urbánková elvtársnő, a gottwaldovi Svit-művek munkásnője a "azdasági élet irányításában tapasztalható visszásságokról beszélt. Karol Nemec kőfejtő elvtárs, a Karlové Vary-i kerület küldötte felszólalásában bírálta a jachimovi bányák munkájának hibáit. A kékkői bányászok munkájáról és nehézségeiről, valamint az új szénbányák építésével kapcsolatos feladatokról, Ján Z e m e n e k elvtárs, a besztercebányai kerület küldötte beszélt. Ezután Jaroslav Rybka elvtárs, a strakonicei Motorkerékpár-gyár dolgozója, a České-Budejovice-i kerület küldötte szólott az iparágak műszaki fejlesztésének feladatairól. Michal Urbančok elvtárs, az Ifjúsági Falu zootechnikusa, a nyitrai kerület küldötte a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatban az állattenyésztés problémáiról beszélt. Rövid szünet után a vita Rudolf B arák elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja elnökletével folytatódott. Stanislav P r o k o p elvtárs üzemi mérnök, a plzeňi kerület küldötte személyes tapasztalatai alapján, amelyeket az ejpovicei ércdúsító építésénél szerzett, a beruházási építkezések problémáival foglalkozott. Jiŕi R y š k a elvtárs, bányaközlekedésvezető az ostravai kerületből a szénbányászat nehézségeivel, Ladislav K 1 e p s c h elvtárs az ústí nad labemf kerületből a vasúti közlekedés kérdéseivel foglalkozott. František R y m e š elvtárs, esztergályos a brnói kerület küldötte, a brnói gépipari üzemekből vett konkrét példákon rámutatott a minisztériumok irányító munkájának hibáira. Alžbeta Adlerova, a kassai Keletszlovákiai Gépgyár hegesztőnője után Jilji Barak elvtárs, az olomouci kerület küldötte adta át a konferenciának az ifjúsági mezőgazdasági brigádok üdvözletét, és felszólalásában megemlékezett a fiatalok áldozatos munkájáról a határvidéken. .-• Húsz órakor Václav Kolár elvtárs elnökletével kezdődött az esti ülés. A vita során felszólalt Václav Pénička elvtárs, a kladnói Egyesült Acélművek küldötte. Kifejezést adott a kladnói nagyolvasztókban dolgozó olvasztárok véleményének, hogy a tervjavaslatban kitűzött feladatok, a n.versvastermelés növelését nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is képesek. Arnošt K á s a 1 elvtárs a pardubicei kerületből a vegyiipar egyes problémáiról szólt. Ezt követően Václav K o p e c k ý elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja szólalt fel. Václav Vačok elvtárs, az istebnei fémkohó üzemi pártszervezetének elnöke a zsolnai kerület ipari termelésének kérdéseiről beszélt. A szerdai ülés utolsó felszólalója Jozef Vietrovecz volt, a plzeňi kerület küldötte, aki a kultúra irányításáról és fejlesztéséről beszélt. Június 14-i délelőtti ülés Csütörtökön, a CSKP országos konferenciájának negyedik napján a vitát az elnöklő Ľudmila Jankovcová elvtársnő nyitotta meg. Közölte az elnökség javaslatát, hogy a konferencia munkáját pénteken fejezze be. Az indítványt jóváhagyták és folytatták a vitát. Az első felszólaló Michal M i c h e n k a elvtárs, a gottwaldovi kerület küldötte, a CSKP hodonini járási bizottságának titkára volt. Felhívta a figyelmet a délmorvaországi lignitművek problémáira, és bírálta a gépipari minisztériumok irányító tevékenységét. Karel P o l á č e k miniszterelnökhelyettes foglalkozott ezután a gépipar főfeladataival a második ötéves tervben. Hangsúlyozta, hogy a gépipari termelés előtt álló nagy feladatok teljesítésének útja elsősorban a műszaki haladás, a szakosítás és a kooperáció, a gépesítés és az automatizálás. Vladislav Maska elvtárs, a libereci kerület küldötte foglalkozott azokkal a javaslatokkal, amelyeket a kerület dolgozói tettek az irányelv megvitatása során a textil- és üvegipar munkájának megjavítására. Jozef Novák, a Karlovy Vary-i Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke a kerület építőmunkájának kérdéseivel, Ludovit Gabriel, az Eperjesi Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke Kelet-Szlovákia iparosításának jelentőségével foglalkozott. Josef M a c h e k elvtárs, a české-budejovicei kerület küldötte, a CSKP prachaticei járási bizottságának titkára a cseh határvidék mezőgazdaságának problémáiról beszélt. Ezután Edig P e p í c h szólt a pártmunka kérdéseiről a hadseregben. Szünet után az elnöklő Imrich Hromek elvtárs Miroslav S v o b o d a elvtársnak, a plzeni V. I. Lenin Művek igazgatójának adta meg a szót, aki az üzem feladatairól beszélt, amelyeket a második ötéves tervben kell megoldani és rámutatott a munkaszervezés és munkairányítás megjavításának szükségességére. Jan B u r e š elvtárs, a Csehszlovák Tudományos Akadémia fiziológiai kutatóintézetének munkatársa a tudományos munka fejlesztésének problémáival foglalkozott, František Z u p k a elvtárs, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájáról és feladatairól beszélt a második ötéves tervben. Ezt követőn Vilibald B e z d i č e k elvtárs, a brnói Építészeti Főiskola rektora szólalt fel. Foglalkozott a főiskolák feladatával a szakemberek nevelésében. Felszólalt még Bohuslav S t r a u s elvtárs, a pŕerovi gépgyárak vállalati igazgatója és Jolana Hercková, a CSKP bratislavai városi !#>• zottságának vezető titkárnője. A délelőtti ülés utolsó felszólalója František Dávid elvtárs, a kassai kerület küldötte volt. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA Jaromír Dolanský elvtárs felszólalása Pártunk történetében kevés konferencia volt, amelyek előkészítését az egész tagság oly nagyarányú tömegpolitikai aktivitása, az éles és nyílt bírálat olv hatalmas fellendülése, a háború előtti évek óta pártunkban példátlanul álló vita jellemezte volna. A párt kezdeményező és tevékeny részvételével feltártuk a sz?mélyi kultusz és a dogmatizmus ártalmas következményeit, az osztályharc kiéleződéséről szóló helytelen elméletek káros hatásait, a munkánkban megnyilvánuló helytelen vagy túlélt módszereket, — egy szóval mindazt, ami fékezi haladásunkat. Már ezek a tények önmagukban magszabják e konferencia jelentőségét. És e jelentőség annál nagyobb, mivel a feladatok, amelyekről tárgyal és amelyeket megold, nagyságukkal ás hatásukkal igen fontos szakaszt képviselnek pártunk eletében, népi demokráciánk fejlődésében, gazdasági, állampolitikai és kulturális építő munkánkban. Nem csekélyebb dologról van sző, mint arról, hogy megszilárdítsuk azokat az eredményeket, amelyeket már a XX. konqresszus óta értünk el a lenini elvek és módszerek felújításában és biztosítsuk ez elvek és módszprek további gyarapodását, mint pártunk erejének és vezető szerepének alapvető fo'.-iásat. Arról van szó, hogy a nálunk idehaza és a világban végbement mélvr'-hs'.ó gazdasági osztályeltolódásokb-)!, a nemzetközi és belpolitikai helyzetben felmerült új tényezőkből .3vonjuk a tanulságokat a szocalizmus építése fő vonalának trvábbi végreh íjtí-sa számára. Nem véletlen, hanem a dolgok mélyrehajtó törvényességéből következik, hogy előttünk mindezzel kapcsolatban a leghatározottabban kialakul az új feladatok hatalmas arányú összessége. Nem csupán új jelenségekről van szó. Sokat közülük már 1953-ban kezdtünk megoldani. Tény ügyen, hogy akkoriban e feladatok megoldásához úgy fogtunk hozzá, amint akkoriban láttuk őket, gyakran részleges módszerekkel, részben aszerint, amint a dolgok megoldásra értek, részben pedig — és ez volt a leggyakoribb eset — annak a rendszernek a befolyása alatt, amely a dogmatizmussal és a személyi kultusz többi következményeivel együtt elterjedt. A XX. kongresszus példátlan forradalmi jelentősége abban van hogy véget vetett e rendszernek és felújította az alkotó marxizmus-leninizmus szellemét és módszerét. Ezért a XX. kongresszus visszhangja segítségünkre volt, hogy a tények éles világában feltárjuk mindazt, ami helytelen és avult volt munkánkban, hogy meggyorsítsuk a megoldásra érett kérdések megoldását, elvi színvonalra emeljük munkánkat, áthassuk nagyszerű forradalmi távlatokkal és kapcsolatba hozzuk a forradalmi erők új nemzetközi felsorakozásával. A lényeg abban áll, hogy születőben és kialakulóban vannak az erők arnak a harcnak az új szakaszán, melyet a világ haladó erői vívnak a kommunizmus győzelméért. Bizonyítja már az is, hogy nem pártunk elszigetelt ügyéről, csehszlovákiai jelenségről van szó, hanem valamennyi népi demokrácia és az egész nemzetközi kommunista mozgalom ügyéről. A jelenlegi történelmi helyzet ugyanis a kommunista mozgalom előtt teljesen új körülmények között, és a nemzetközi osztályerők új viszonyában oly problematikát vet fel, amely példátlanul áll. Az állandó és tartós békéről van szó, a tőkés rendjei való békés gazdasági versengőiről, a szocialista erők '.egszélesebbkorü összefogásáról a közös harc eoységes arcvonalán, tekintet nélkül arra, ami megosztja őket. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa bátor és tudományosan indokolt választ adott e kérdésekre. Ebben keresendő a személyi kultusz fölött gyakorolt bírálat történelmi nagysága. Egész pártunk fontos elméleti és gyakorlati feladata, hogy beleéljük magunkat ebbe az új helyzetbe és mindabba, amit magával hoz hazai vonalon, legyen az akár a párt ideológiai és szervezési aktivitása, a szocialista gazdaság rohamos fejlődése, az életszínvonal gyarapodása, a szocialista demokrácia elmélyítése. Ezzel szorosan összefügg pártunk új gazdasági programja irányelveinek jóváhagyása is a következő öt évre. El kell érnünk, hogy e történelmi célkitűzések óriási anyagi erővé sűrűsödjenek és előrehaladásunk mozgatói legyenek, hisz e célokban összpontosul ma harcunk a békéért, hozzájárulásunk az emberiség haladó erőinek közös harcához, és éppen ezért e célok kifejezésre juttatják népünk legsajátabb érdekeit is. E történelmi cé'k,tűzés ;k nagysága legyen a fő mérce, amely szerint megszabjuk feladatainkat mind a gazdaság és a technika szakaszán, mind pedig egész társadalmi és ideológiai éetünkben és Si-j:'nte értékeljük in?.71 az ":rt <:,-•• d'i.ínyeket is, hisi ma már nem olégiéy.sek a régi mértékek, amelyeket a tőkés múltból vagy az eddig elért eredményekből származtattunk. A párt vezetése kitűzi e feladatokat, eközben njíitan rámutat a múlt hibáira, széleskörűen kifejlesztette az alulról jövő bírálatot, magára vállalta, hogy felülvizsgálja munkánkat ez új feladatok szempontjából Ez bizonyítja, hogy a párt mint egész Központi. Bizottságának vezetésével helytáll és teljesíti történelmi küldet'sét. (Taps.) Nagy történelmi fordulópontról van szó és mivel az új szakasz megkezdése összefügg a dogmatizmus leküzdésével és az alkotó gondolkodás feltámasztásával, érthető, hogy e folyamat nem megy végbe simán és kilengések nélkül, amelyek gyakran egyes emberek előtt eltakarják az ügy nagy, haladó lényegét. Annál inkább hangsúlyozni kell azt a vitathatatlan tényt, hogy mind e kérdések felvetése és megoldása csakis annak a győztes előrehaladásnak az alapján lehetséges, amelyet a szocializmus építésének ügye tett meg országunkban és az egész világon, hangsúlyozni kell, hogy a közelmúlt vitáiban az egész párt bevonásával minden szempontból felülvizsgáltuk és beigazoltuk a szocalizmus építése lenini fő vonalának helyességét, amely a tőkés rendből a szocializmusba vezető átmenet egész időszakában érvényes a mi országunkban is. Hangsúlyozni kell, hogy pártszervezeteink egészben véve e felülvizsgálás során megállták helyüket, bár nem kicsinyelhetjük le azoknak az eseteknek a jelentőségét sem, amikor ingadozásról tettek tanúságot, engedékenyek és békülékenyek voltak idegen és ellenséges nézetekkel szemben, Ezek az esetek rikító fényt vetettek főleg ideológiai munkánk fogyatékosságaira. Az ellenséges elemek hiú reményeket tápláltak, amikor abban bizakodtak, hogy megjött az ő idejük. A nép alkotó szellemű becsületes bírálatához igyekeztek esetről esetre felkapott, idegen elemeket hozzáenyvezni. De amint mondják, ha ketten csinálják ugyanazt, az mégsem egy és ugyanaz. A nép bírálata, amint azt a második ötéves terv irányelveinek megvitatása félreérthetetlenül megmutatta, nem irányul a szocializmus építésének fő vonala ellen, ellenkezőleg, a végrehajtásban felbukkanó hibákat pellengérezte ki, azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljon a kitűzött célok minél jobb, következetesebb, merészebb és gyorsabb valóra váltásához, hogy a munka jobban menjen és hogy életünk is szüntelenül javuljon. (Taps.) Gondoskodunk róla, elvtársak, hogy a XX. kongresszus tanúlságairől és az irányelvek tervezetéről folyatott vita időálló tanúlságul szolgáljon a párt és az állam valamennyi szerve és minden, bármilyen funkciót betöltő kommunista számára. A Központi Bizottság intézkedései és a konferencia elé terjesztett javaslatok bizonyítják, hogy nem maradunk meg osupán a szavaknál. Az elmúlt hónapok pártunk és a párt valamennyi tagja számára nagy és pótolhatatlan iskolát jelentettek. Az élénk eszmecsere és a nyílt bírálat még mélyebbé tették a párt és a nép kapcsolatát, megszilárdították egységüket. Üj, hatalmas erőket tettek szabaddá annak a nagy történelmi korszaknak a küszöbén, amikor a kommunista mozgalom harcba indul a tartós és állandó békéért, annak az új korszalgiak a küszöbén, amelyben a harc célja a dolgozók boldogsága és jóléte. (Taps.) Pártunk minden törekvésének legfőbb értelme szüntelen gondoskodásunk a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelkedéséről. A szocializmus építésének minden szakaszán a párt e kérdésekre rendkívüli figyelmet fordított és az életszínvonal emelésére irányuló törekvéseket mindig a szocializmusért vívott harc elválaszthatatlan részének tekintette. Ezért nem szűnt hangsúlyozni, hogy az életszínvonal tartős és gazdaságilag indokolt emelése csakis a termelés és a munkatermelékenység szüntelen gyarapodásának eredménye lehet. Az irányelvek megvitatása során az életszínvonal emelésének problémái élénk érdeklődés tárgya voltak. Lényegében annak megmagyarázásáról van szó, hogy a szükségletek kielégítésének fokát egybe lehet és egybe kell hangolni a termelés fejlettségi foka és fejlődési irama megszabta lehetőségekkel. Az első ötéves terv során már sokoldalúan értékeltük az életszínvonal alakulását. Főleg arról volt szó, hogy orvosoljuk a kapitalizmus és a háború okozta legkirívóbb igazságtalanságokat biztosítsuk a dolgozók forradalmi vívmányainak valóraváltását, a teljes foglalkoztatottságot, a nemzeti biztosítást, stb. és végül meg kellett teremtenünk a jegyrendszer megszüntetésének feltételeit. E feladatokat messzemenő és gyorsütemű iparosítás, a mezőgazdaságban felmerült jelentős nehézségek leküzdése, az imperialista kereskedelmi korlátozások elleni harc közben oldottuk meg, miközben nem csekély erőt igényelt a kizsákmányoló osztályok maradványai ellenállásának leküzdése, fennállt a jegyrendszer, amely gyöngítette a szocialista gazdálkodás fő hajtóerőinek érvényesítését és ezen felül feleslegesen felduzzadt a pénzforgalom. Mindezen felül 1951-ben kénytelenek voltunk gyors ütemben hozzákezdeni nemzetvédelmünk építéséhez. Sohasem titkol tuk_ elvtársak, hogy ennek ára van, és hogy a szóban forgó összegek'-. inkább .nős cél kre fcrdita iánk. Nem csekély erőfeszítéseket, áldozatokat igényelt e feladat e.s mind"

z hatással volt az életszínvonal emelkedésének iramára. Ma már azonban teljes joggial megállapíthatjuk, hogy ez jó befektetés volt. Csakis a szocialista tE'bor erejér. múlott, — íinely erő megteremtéséhez mi is hozzájárultunk a magunk részévei hogy hajótörést szenvedett a támadás élőké szítésére irányuló erőpolitika, és megnyílott a feszültség enyhítésének útja. Az életszínvonal alakulásában új szakaszt jelentett a jegyrendszer megszüntetése és ezzel kapcsolatban a lénzreform Az agw-z szocia'V 1 gazdasági rend fejlődése •ezáltal új alapra került, az életszínvonal emelése szempontjából pedig Ehetővé vált. >ngy érvényesítsük a végzett m'Jľka szerinti díjazás elvét, a fokozott anyagi érdekeltséget, és hogy a reálbérek és fizetések növekvése alapján emeljük az életszínvonalat. A pénzreform végrehajtása és a jegyrendszer megszüntetése lehetővé tette, hogy az első ötéves tervben elért eredmények alapján, valamint a termelés arányos fejlesztésének biztosítására irányuló igyekezettel karöltve valóra váltsuk a személyes fogyasztás gyors növelésének politikáját. Ezen az úton határozottan és halogatás nélkül el is indultunk. Hogyan igazolta az ezt követő fejlődés a foganatosított intézkedések helyességét? Főleg a személyes fogyasztás nőtt hasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben, két esztendő alatt (1954—1955) körülbelül annyival emelkedett, mint az egész első ötéves terv során. Növekvésének alapja a reálbérek emelkedése volt. amit főleg a kiskereskedelmi árak következetes és széleskörű leszállításá(FolvtatSs a 2. oldalon) y