Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-09 / 129. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. május 9. szerda 30 fillér IX. évfolyam, 129. szám, iÜ t ¥ ií I f I |í í I i I I I s I Dénes György: cÁ ílzabadilácj. kalcuidi Homloka fakó volt, zubbonya csupa por, de szemében ott lángolt szíve: a mosoly. Ajka beszédre nyílt, azt mondta, béke lesz, s nyújtotta felém a frissen sült kenyeret, szalonnát, dohányt, amit adhatott; szivéhez nyitott fényes ablakot. S a gyermeket, a csöppnyi gyermeket karjára ültette, cirógatta, gyűrött fényképet vett elő, kicsi családját megmutatta. Három éve nem látta őket, elzárták tőle messze földek. És szeméből a könnyek gyöngysora csak hullt, csak hullt, elnyelte föld pora. A hös, ki annyi vészen, harcon át csatározott, vérzett — elsírta magát. Megríkatta egy karonülő gyermek, de szépek voltak, csillogók e könnyek. így látom ma is évsűrűkön át a testvérszívü szovjet katonát ... És látom mind; dübörgö harcsorok vernek szívemben ma is riadót. Hősöket, kik ezer mérföldöifát hozták a népek bátor igazát. Olajágat, éltet, hitet, építő gazdag éveket. Május volt épp tizenegy éve virágot havaztak a fák, és virágdíszbe öltözött, tavaszba fordult a világ. Ilyen tavaszt nem szült még softc a vérharmatos ősi föld, szabadság, szívek szent virága, népünk ujjongva üdvözölt. Bármerre járok szép hazámban, " utam bármerre von, vezet, szovjet sírok dombjai mellett megállok némán s emlékezek. Rájuk gondolok, akik vérük hullásával adtak hazát, s haló porukban is zengik a szabadság örök dalát. Üí Fraňo Kráľ: 1945 indfus Léptünk ma már kemény. Friss, lelkes ütemét Ágyúdörgés szilaj- zenéje szabja meg. Keletről testvérünk nyújtja felénk kezét. A világ fekélyét tűzzel-vassal irtja. Pusztul a fasizmus, virrad éltünk napja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét. Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyóbavert lelkünk széttörte bilincsét S újult lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog. Többé meg nem állunk, csak előre, rajta! Fordította: Tóth Tibor Csontos Vilmos: c 'í Ug.Sze.b-k tél I Lehet-e szebb cél, lehet-e, Mint építőnek odaállni, Ahová bátrak serege Lendült: a nép ügyét szolgálni?! Lehet-e szebb cél, mint gyújtó Szavakkal és látható tettel, Egy lenni a kezet nyújtó, Jövőt formáló emberekkel?! Hidat verni két part között, Tegnapból a holnapba lépni, S a homályt; a fojtó ködöt, Derűvel, fénnyel felcserélni! Minden akadályt leküzdve Menni, s fél úton meg nem állni! S a gáncsvető gőgös, büszke Henyélőn bátran végigvágni! — Lehet-e szebb cél, lehet-e Mint építőnek odaállni, Ahová bátrak serege Tovább a megkezdett úton Köztársaságunk történetében felejthetetlen nap a mai nap — május kilencedike, amelyben népeink a szabadság ragyogó napját köszönthették. Ez az a nap, amikor köztársaságunk népei, Európa számos országával és az egész világ haladó emberiségével együtt üdvözölték a Szovjetunió vezette antifasiszta tábor nagy, világtörténelmi győzelmét a hitleri fasizmus fölött. E győzelem Európa népei egész sorának hozta meg a szabadságot és hazájuk függetlenségét, éppúgy, mint a mi hazánk népeinek teljes felszabadulását a barbár fasizmus igája alól. Ez a felejthetetlen nap új történelmi korszak kezdetét jelenti hazánkban, a szocializmus építésének korszakát, amikor népeink történetében először valóban szabad, független népi demokratikus köztársaságban vette kezdetét új életünk. Sohasem feledjük el, hogy szabad emberi életünket a 'hatalmas szovjet nép áldozatos harca hozta meg, mely harcban az együtt ontott vér minden időkre megpecsételte a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek örök barátságát. A Szovjetunió önzetlen segítsége tette lehetővé, hogy pártunknak — Csehszlovákia Kommunista Pártjának — vezetésével valóra váltsuk azokat a célkitűzéseket, melyek megvalósításáért népeink már évszázadokon át harcoltak: a szebb emberi jövőért, a szocialista társadalom megteremtéséért. A felszabadulás óta eltelt tizenegy év alatt az országépítés kitűzött feladatainak teljesítésében hatalmas sikereket értünk el, ami csak azért sikerülhetett, mert évről évre erősödik, szilárdul országaink és népeink barátsága, együttműködése és kölcsönös segítsége. Ez az új baráti viszony, amely a Szovjetunió és általában a szocialista tábor országai között létesült és állandóan mélyül, amilyet a történelem eddig nem ismert és a kapitalista országok között elképzelhetetlen és lehetetlen — legfontosabb záloga a szocialista tábor győzelmének a béke megvédésért és az új társadalom megteremtéséért vívott harcban. A tizenegy szabad esztendő gazdag eredményei mindennél fényesebben igazolják, hogy népeink pártunk vezetésével jó úton indultak el az örömteljes és boldog új élet, a szocializmus felé. A munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiség széles tömegei meggyőződtek róla, hogy pártunk számára a legfőbb törvény a dolgozó nép érdeke, a dolgozó nép java, köztársaságunk üdve és további felemelkedése. Hazánkban a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szövetségben az államhatalom hordozója; ennek megdönthetetlen ereje abban rejlik, hogy a legszélesebb néptömegek teljes bizalmára és hatalmas alkotó tevékenységére támaszkodik. Ezért érhette el dolgozó népünk az elmúlt tizenegy esztendő alatt azt a gazdasági és kulturális fellendülést, amelynek ma tanúi vagyunk. Az országépítésben elért nagy sikereink, valamint az a tudat, hogy továbbra is mindenkor számíthatunk a Szovjetunió vezette szocialista tábor népeinek önzetlen baráti segítségére, együttműködésére — ami szabadságunk, békénk megvédésének és további fej • lődésünknek biztos záloga — teszik lehetővé, hogy pártunk Központi Bizottsága köztársaságunk népgazdaságfejlesztési második ötéves tervének irányelvtervezetében az országépítés újabb merész programját terjeszti dolgozóink elé. Ez az újabb nagyszerű program ékes bizonyítéka annak, hogy pártunknak a X. kongresszuson kitűzött vezérvonala helyes és hogy a szocialista haza építésének további nagyszerű távlatait tűzhetjük ki a második, 1956—1960-as ötéves tervünkben. Az újabb nagy feladatok megvalósításához köztársaságunk dolgozó népe az új erőt és lelkesedést a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának nagyjelentőségű határozataiból és azokból a hatalmas célkitűzésekből meríti, melyeket a népgazdaságfejlesztési hatodik ötéves terv irányelvei tartalmaznak. A szocialista országok újabb ötéves terveinek kölcsönös egybehangolása a Szovjetunió és köztársaságunk újabb ötéves terveivel további alkotó tettekre serkentik dolgozóinkat, mert termékenyítőleg hat arra a nagyszerű munkára, amelyet népeink végeznek hazánk szocia-, lista építésében. Az 1956—1960-as népgazdaságfejlesztési második ötéves tervünk legfontosabb feladata, hogy 1960ban lényegében befejezzük a szocializmus anyagi termelési alapjának felépítését és a mezőgazdaságban elérjük a szocialista nagyüzemi termelés döntő fölényét. Ez a merész célkitűzés csak az eddigi nagyarányú sikerek eredményeképpen jöhet létre, csak annak alapján, hogy dolgozó népünk híven követve pártunk útmutatásait, eredményesen teljesítette az eddig kijelölt feladatokat. A második ötéves terv irányelvtervezete azért foglalkozik külön Szlovákia népgazdaságfejlesztésével, hogy az ipari és a mezőgazdasági termelés lényeges fokozásával biztosítsa Szlovákia gazdasági és kulturális színvonalának gyors emelkedését a két testvérnemzet és a többi nemzetiségek szövetségének további megszilárdítása érdekében. Míg országos méretben az ipar nyerstermelésének 50 százalékos növelése van előirányozva, addig ez a növelés Szlovákiában nem kevesebb, mint 61,5%. Az új irányelvtervezet szerint Szlovákiában külön figyelmet kell fordítani az energetikai, tüzelőanyag- és nyersanyagalap bővítésére, hogy így megteremtődjenek az ipar további kiépítésének előfeltételei. Hogy Szlovákia mezőgazdasági termelése a cseh országrészek mezőgazdasági termelésének színvonalára emelkedjék, Szlovákia mezőgazdasági termelését legalább 39,8 százalélckal kell (Folytatás a 2. oldalon)