Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-12 / 132. szám, szombat

Vil

iam Široký elvtársnak, a (SKP KB politikai irodája tagjának beszéde äz SZLKP Központi Bizottsága 1956. május 10-i ülésén (Folytatás a 3. oldalról.) zolódtak a cseh és a szlovák nemzetnél is. Csupán a népi demokratikus rendszer válhatott a két nemzet egyanjogúsága, testvérisége és őszinte együttműködése igazi megbízható alapjává. Nem fér kétség ahhoz, hogy a kommunista párt ezt a lenini* programot következetesen teljesítette. Kommunista pártunk nem elégedett meg a nemzeti egyenjogúság puszta hirdetésével. Ebben is következetesen abból a marxi-lenini,, elvből indult ki, hogy „ha megtaláljuk a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának kulcsát, ez még nem jelenti azt, hogy ezt a kérdést teljesen megoldottuk, teljesen megvalósítottuk a konkrét gyakorlatban", és hogy ahhoz, hogy a szocialista forradalom nemzetiségi programja helyesen meqvalósulion, „le kell küzdenünk még azokat az akadályokat, amelyeket a nemzetiségi elnyomás előző korszaka hagyott ránk örökül és amelyeket nem lehet leküzdeni rövid idő alatt, egy csapással." (Az Oroszországi Kommunisták Pártjának XII. kongresszusa határozatából). Ez az örökség — amint a marxizmus-leninizmus tanítja — a sovinizmus csökevényein kivül „a nemzetek tényleges, vagyis gazdasági és kulturális egyenlőtlenségében rejlik". Ha tehát a szocializmust építő állam meg akarja szüntetni ezt az örökséget, ez elsősorban azt jelenti, hogy minden téren e gazdasági és kulturális egyenlőtlenség kiküszöbölésére kell törekednie. Feltehetjük ä kérdést, hogyan teljesítette kommunista pártunk ezt a feladatot. Azt állítottuk, hogy a Csehszlovák Köztársaság a legalkalmasabb államalakulat, amely biztosítja a szlovákok nemzeti életének teljes virágzását, Szlovákia páratlan gazdasági és kulturális fellendülését. Ma a meggyőző példák egész sorára hivatkozhatunk, amelyek hiánytalanul igazolják e felfogás helyességét. Vegyük tekintetbe Szlovákia ipari termelésének fejlődési iramát, Szlovákia iparosításának konkrét eredményeit. 1955-ben az egész Csehszlovák Köztársaság ipari termelése az ÍÔ37. évi ipari termelésnek nem egészen két és félszerese volt, Szlovákia ipari termelése azonban 5,4-szeresére nőtt. A termelőeszközök termelése országos méretben 2,6-szeresére, •Szlovákiában 5.2-szeresére emelkedett, a közszükségleti cikkeknél az egész köztársaságban 2,2-szeresére, Szlovákiában több mint 5,5-szeresére. Ez tehát azt jelenti, hogy Szlovákia ipari termelésének összes gyarapodása a háború előtti időkhöz képest több mint kétszerte nagyobb, mint az országos méretű gyarapodás. Ez a gyorsütemű fejlődés csak azáltal vált lehetségessé, hogy Szlovákia szocialista iparosítását az egész Csehszlovák Köztársaság szocialista országépítésének elválaszthatatlan részeként hajtjuk végre. A cseh országrészek iparának, tudományos és kutató intézeteinek, különböző szakembereinek sokoldalú segítsége nélkül elképzelhetetlen, hogy biztosíthattuk volna az ipari fejlődés ily rohamos ütemét, amelynek mását aligha találjuk meg egyéb népi demokratikus országokban. Hála az egyes üzemek és iparágak között sikeresen fejlődő együttműködésnek, leküzdjük és sok esetben már aránylag gyorsan le is küzdöttük az új ipar építésénél megszokott gyermekbetegségeket. Igen szembetűnő a beruházási építkezések alakulása is. Az egé6Z köztársaságban csupán 1948 óta a beruházásra fordított kiadások valamivel kevesebb, mint 2,4-szeresen emelkedtek. Szlovákiában azonbart a beruházási kiadások négyszeresen nőttek. Emellett jellemző, hogy Szlovákia részesedése az országos beruházásokban egyre nő. 1948-ban az egész állam beruházási költségeiből csupán 16.5 százalék jutott Szlovákiára, 1955ben már 27,9 százalék. Ez a tény is önmagáért beszél. Hasoníók az eredmények az egyes iparágak termelésében is. Szlovákia vegyiipara például a háború előtti időkhöz képest 13,5-szeresére, a fémés kohóipar tízeszeresére növelte termelését. A villanyáram termelése országos méretben 1937-hez képest kereken 3,6-szeresére, Szlovákiában közel 5.8-szeresére nőtt, emellett meg kell jegyeznünk, hogy a cseh országrészek még 1955-ben is országos eneroiatermelésük kereken 20 százalékát Szlovákiába irányították. 1950ben Szlovákia villanyenergin tormeléÜJ SZÖ 1956. május 12. se egy lakosra jutó hányadban számítva kisebb volt Magyarország és Lengyelország termelésénél, 1955-ben már meghaladta valamennyi népi demokratikus ország energiatermelését — az NDK kivételével. A szlovákiai barnaszénfogyasztás több mint kétharmadát és a koszénfogyasztás 70 százalékát a cseh országrészek fedezik. Emlékezzünk csak vissza, hányan kételkedtek a felszabadulás után még a mi sorainkban is és azt állították. hogy a fejlett cseh ipar Szlovákia ipari fejlődésének kerékkötője lesz. Lám, nemcsak hogy nem volt gátló akadály, hanem ellenkezőleg. egyike Szlovákia rohamos ipari fellendülése komoly anyagi előfeltételeinek. Ezzel semmiképpen sem kívánom állítani, hogy hizonyos esetekben nem kellett leküzdeni különféle akadályokat és helytelen nézeteket. amelyek az ipari politika régi tőkés értelmezéséből eredtek és azt sem tagadhatjuk, hogy Szlovákia iparának felépítésében helytelen felfogásokkal is találkoztunk. Azt sem akarjuk állítani, hogy ma már minden vitás kérdés megoldódott. Végeredményben e téren sem lehet érvényes a konfliktus-mentesség elmélete. A munkásosztály egysége és az a tény, hogy kezében tartja az államhatalmat, szilárd biztosítéka annak, hogy e problémákat is a szocializmus javára oldjuk meg. Felbecsülhetetlen jelentőségű történelmi tény marad azonban és különösen ma találom szükségesnek, hogy erre határozottan rámutassunk, hogy a cseh ipar, amelv a tőkésrendben egyenesen elfojtotta és konkurrencia-harcában megcsonkította Szlovákia iparát, a szocialista termelési viszonyok szabta feltételek között Szlovákia iparosításának fontos bázisává, segítőjévé vált. Nagyszerű bizonyítékai vannak a csehországi és szlovákiai műszaki dolgozók, munkások, kutatók és gazdasági dolgozók testvéri együttműködésének. ami kétségtelenül új hagyományt teremt a csehek és szlovákok kölcsönös kapcsolataiban, olyan hagyományt, amely csakis és kizárólag népi demokratikus álla-mrendünkben alakulhatott ki. Minden becsületes szlováknak, még ha nem is híve a szocializmusnak, szem előtt kell tartania azt és tudatára kell ébrednie annak, mit jelentett Szlovákia számára Csehszlovákiának, mint a csehek és szlovákok közös népi dernoljratikus államának helyreállítása. Ha Szlovákia szocialista iparosításának sikereiről szólunk, eltenérvként gyakran felmerül előttünk a keletszlovákiai kohókombinát (HUKO) építésének leállítása. Ez a kérdés gyakran felvetődik ma is. jelenlegi kampányunkkal kapcsolatban. Egyes elvtársaink úgy kerülgetik a HUKO kérdését. mint macska a forró kását. Ez nem helyes. Nincs rá szükség, és nem is helyénvaló, ha kitérünk e kérdés megválaszolása elől. A kassai kohókombinát építését _a csehszlovákiai kohóipar távlati fejlesztési tercével kapcsolatban hagyták jóvá. Az 1951-ben jóváhagyott felemelt ötéves terv számölt azzal, hogy 1955ben már négy nagyolvasztót helyeznek üzembe. Ez a terv azon alapult, hogy lényegesen emelkedik a vasércfejtés, érczúzók épülnek, és ^lényegesen emeljük, a vasérc behozatalát. 1952 végén azonban megállapítottuk, hogy ezek a feltételek 1955-ben nem teljesednek. Kiderült, hogy a vasérctelepek földtani kutatásának elhanyagolása és az érczúzók építésének lényeges késedelme miatt 1955-ben a HUKO nem kapna elegendő nyersanyagot. Ezért 1953. január 20-án a kormány úqy döntött, hogy a kohókombinát építését későbbi időpontra halasztja. Ez a döntés igen helyes, és gazdaságilag egyedül lehetséges volt. Ez természetesen semmiesetre sem jelenti azt, hogy a HUKO kérdésében nem lettek volna komoly hibák. Vitathatatlan, hogy a kohászati termelés távlati tervének kidolgozásánál túlbecsülték az új kohómüvek építésének szükségét, és lebecsülték a meglévő üzemek kihasználásának és sokkal gazdaságosabb kibővítésének lehetőségét. A HUKO építésével és az építés beszüntetésével kétségtelenül nem csekély gazdasági veszteségek álltak elő. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy a megteremtett alapok túlnyomó többségükben nem válnak feleslegesekké és a jövő szempontjából szem előtt tartjuk a kombinát felépítését, mégpedig tekintettel a kelet-szlovákiai ^terület termelőerőinek szükséges gyorsabb .fejlesztésére is. A kérdés azonban nem ítélhető meg szűkkörű nacionalista szempontból, hanem mindenekelőtt gazdasági szempontból. Helytelen volna, ha azokhoz a hibákhoz, amelyeket a HUKO építésének megkezdésekor elkövettünk, további komoly hibákat fűznénk azáltal. hogy elsietve döntenénk az építőmunkák befejezéséről. E kérdést igen tüzetes gazdasági elemzés alapján kell megoldani. A fejlesztés, az építkezések hosszú távlatú tervének kidolgozása után juthatunk majd csak helyes következtetésre, annak megállapítására, mely időpont a legmegfelelőbb a kassai kohókombinát építésének befejezésére. A mezőgazdaság szakaszán is — hála a gépesítés gyors gyarapodásának, korszerű agrotechnikai és zootechnikai módszerek bevezetésének — Szlovákiában lényegesen növeltük a termelést. 1949-hez képest Szlovákiában a traktorpark 3,7-szeresére nőtt. A mütrágyaellátás csupán 1953. óta 30 százalékkal emelkedett. Mindez a szlovákiai szövetkezeti tagoknak és parasztoknak lehetőséget nyújtott arra, hogy olyan eredményeket érjenek el, amelyek lényegesen felülmúlják a háború előtti idők színvonalát. A búza átlagos hektárhozama 23 százalékkal, a rozsé 27 százalékkal, az árpáé 28 százalékkal növekedett. Meg kell állapítanunk, hogy a legfőbb gazdasági termények hektárhozamai ma Szlovákiában nagyobbak, mint a többi népi demokratikus államban az NDK kivételével. Jelentősek az állattenyésztésben elért eredményeink is. 1955-ben Szlovákia szarvasmarhaállománya már 20,4 százalékkal volt nagyobb, mint az 1934—38-as évek átlagában, s a sertésállomány 184,7 százalékkal nőtt. Itt is érdemes egy időre megállnunk és elgondolkoznunk. Közismert tény, mennyire elmaradott volt a szlovák falu a burzsoá érában. Ez elmaradottság megszüntetésére elsősorban az kellett, hogy az iparosítás révén felkaroljuk, felhasználjuk a falvak munkaerőfeleslegét és új munkalkalmakat teremtsünk. Ezt lényegében meg is tettük. Az ezt követő rövid idő alatt emelnünk kellett a mezőgazdasági termelés színvonalát, hisz e termelés egyes vidékeken egyenesen kezdetleges volt. Mindegyikünk tucatjával sorolhatná fel a példákat arra, mit jelentett e feladat teljesítésében a cseh országrészek mezőgazdaságának magas színvonala, iskoláink és kutatóintézeteink. E támogatás híján nem küzdhettük volna le oly rövid idő alatt a- szlovákiai mezőgazdaság elmaradottságát, nem érhettük volna el, hogy Szlovákiában ma már számos nagy termelékenységű, kiválóan gazdálkodó, virágzó szövetkezetünk van, amelyek komoly erőfeszítéseket tesznek a műszaki világszínvonal elérésére. Szlovákia szocialista iparosításának sikeres alakulása az egész köztársaság szocialista országépítésének keretében minden más téren is a rohamos fejlődés alapja. A szlovák nemzeti élet fejlődésének legékesebben szóló bizonysága saját nemzeti értelmiségünk növekedése. 1937— 38-ban Szlovákia területén csupán egyetlen főiskola volt, ma már 12 főiskolánk van. E főiskolák hallgatóinak száma a háború előtti évekhez viszonyítva közel meghétszereződött. A szakiskolák tanulóinak száma három és félszeresére emelkedett. eiÁöl az ipariskoláké több mint tizenkét és félszeresére. 1937-hez képest az orvosok száma Szlovákiáben több mint kétszeresére nőtt, 1937-ben 1812 lakosra jutott 1 orvos, 1955-ben 871 lakosra. 1945-ig Szlovákiában nem voltak önálló tudományos intézetek. Ma van Szlovák Tudományos Akadémiánk, amely összesen 53 tudományos intézettel, kabinettel és laboratóriummal rendelkezik. Ezekben az intézményekben 181 tudományos dolgozó és 948 szakember munkálkodik. Ezenfelül Szlovákiában számos ' kutató-szakintézet működik, Azt a kulturális fellendülést, amely Szlovákiában a népi demokrácia éveiben végbement, bátran mondhatjuk hatalmas arányú forradalmi újjászületésnek. A szocialista országépités során Szlovákiában lényegesen emelkedett valamennyi dolgozó életszínvonala. Szólhatnánk arról, hogyan szüntette meg a népi demokratikus rend a háború előtti keserves ínséget, amely a szlovákok ezreit szorította rá, hogy létfenntartásuk alapját idegen földön keressék. De hagyjuk a háború előtti időkhöz való viszonyítást. Vegyük számba, hogyan emelkedik most évről évre a szlovákiai doigozók életszínvonala. 1949 és 1955 között a kiskereskedelmi áruforgalom több mint 2.2-szeresére emelkedett. Az ipari munkás átlagkeresete 1948 óta 64 százalékkal nőtt. Az egységes földművesszövetkezetekben 1953 óta munkaegységek címén egy hektár mezőgazdasági termőterületre átszámítva 36.2 százalékkal többet fizettek ki. Különösen jellemző az a tény, hogy Szlovákiában a lakosság takarékbetétei 1953 óta több mint megkétszereződtek. Nem tanúskodnak-e ezek a tények és még számos más adat arról, mily soha nem álmodott nagyszerű fejlődési lehetőségeket biztosít Szlovákia számára a csehek, szlovákok és köztársaságunk más nemzetiségeinek egyenjogú testvéri együttélése közös államunkban! Egyoldalúan járnánk azonban el, ha csupán azokról az előnyökről beszélnénk, amelyeket Szlovákia számára a Csehszlovák Köztársaság jelent. Évről évre nő Szlovákia hozzájárulása az országos feladatok megoldásához; Szlovákia gyarapodó iparával,' virágzó mezőgazdaságával, a politikai, gazdasági és kulturális élet minden szakaszán elért munkaeredményeivel és munkaerőivel jelentősen hozzájárul e feladatok teljesítéséhez. Szlovákia, jogait és kötelességeit tekintve a cseh országrészek teljes- és egyenjogú társa lett, ebben rejlik köztársaságunk megbonthatatlan és szilárd egysége. Ügy vélem, a fentebb elmondottakból egyértelműen következik a tanulság: pártunk fő irányvonala Szlovákia kérdésének megoldásában népi demokratikus köztársaságunk keretében helyes volt, helyes ma is és sikerrel valósul meg. Minden hiba és fogyatékosság ellenére történelmi tény marad, hogy az elmúlt tizenegy esztendős időszak Csehszlovákia munkásosztályának és népének történetében dicső oldalt jelent, azoknak a nagyszerű sikereknek a sorát, amelyeket Csehszlovákia gazdasági országépítésében és kulturális felvirágoztatásában, Szlovákia gazdasági és kulturális fejlesztésében és nemzeteink testvéri kapcsolatainak megszilárdításában elértünk. Szlovákia népének széles tömegei megértették, mily lényegbevágó a különbség az első burzsoá csehszlovák köztársaság és a mi népi demokratikus köztársaságunk között, amelyben valóra váltak a szlovákok nemzeti törekvései. A szlovák tömegek -ragaszkodnak a köztársasághoz, amelyben természetes államalakulatukat látják. A csehek és szlovákok együvétartozásának tudata Szlovákiában is mélyen gyökerezik és nemzeti öntuda tunk része lett. Pártunk tovább folytatja a köztársaság nemzetei testvéri egységének megszilárdítását, népi demokratikus államunk egységének megszilárdítását célzó politikáját. Térjünk most vissza a szlovákiai nemzeti szervek illetékességének, jogkörének kérdéséhez. Szóltunk már arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága határozatának alapján intézkedések készülnek a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének bővítésére. Ez talán azt jelenti, hogy a párt állásfoglalása e kérdésben helytelen volt? Ügy vélem, nem. Azt hiszem, hogy a párt állásfoglalása lényegében helyes volt, bár a részletekben kétségtelenül felléptek fogyatékosságok is, és hogy a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének bővítése azért került napirendre, mert megértek az az irányú intézkedések előfeltételei. Azon a véleményen vagyok ugyanis, hogy a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének kérdését a nemzeti kérdés megoldásának részeként alá kell rendelni a fő kérdésnek és e fő kérdés a népi demokratikus rend megszilárdítása, a szocializmus felé vezető utunk biztosítása volt. A burzsoá nacionalista csoporttal folytatott vitáinkban nem arról volt szó, milyen legyen a szlovákiai nemzeti szervek jogköre elvben, hanem az adott helyzetet tartottuk szem előtt. Az 1948. februárja előtti időkben a burzsoá nacionalisták követeléseinek teljesítése azt jelentette volna, hogy je lentősen megerősítjük a reakciós burzsoá csoportosulások pozícióit. Feb ruár után elsőrendű feladatunk az volt, hogy az állami és gazdasági apparátust a szocializmus gyorsabb épí tésének szükségleteihez alkalmazzuk és kellő tapasztalatokra tegyünk szert. El kell ismernünk, hogy ez időben a túlzott központosítás kisebb veszélyt jelentett, mint a túlzott decentralizáció. Ezért úgy vélem, hogy a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének eddigi rendezése, bár komoly fogyatékosságai voltak, lényegében megfelelt az adott feltételeknek. Az első ötéves terv sikeres teljesítése és a szocialista országépítésben 1953 óta elért jelentős eredmények után, amelyek lényegesen kiszélesítették a a szocializmus befolyását a széles tömegekre, hozzáfoghatunk e kérdés új megoldásához. A nacionalisták, vagy olyan emberek számára, akikben túltengenek a nacionalista befolyások, a nemzeti érdekek látszólag elsődlegesek, a gyakorlatban azonban ezeket az érdekeket alárendelik a burzsoár zia érdekeinek, amint azt találón bizonyítja a felszabadulás után eltelt első évek története. Mi kommunisták a nemzeti érdekeket a szocializmus érdekeitől elválaszthatatlanul nézzük, mivel tudjuk, hogy csakis a szocialista rend biztosíthatja az igazi nemzeti szabadságot, a nemzeni élet felvirágzását és ezért a szlovákiai nemzeti szervek jogkörét is minden időszakban e szempontból kell vizsgálnunk. Hála ennek az állásfoglalásnak pártunk nagyszerű, valóban történelmi eredményeket ért el a szlovák kérdés megoldásában és a szlovákok nemzeti életének további fellendülését csakis akkor biztosíthatjuk, ha pártunk továbbra is a nemzeti kérdésről szóló marxista-leninista tanítást követi és képes lesz e tanítást alkotó módon alkalmazni és továbbfejleszteni viszonyainkban. A burzsoá nacionalista ideológia csökevényei ellen folytatott harcban fejlődik és szilárdul az új haladó nemzeti ideológia, nemzeti öntudat, amely a szlovák nemzeti törekvések haladó hagyományait fejleszti tovább, nevezetesen Štúr nemzedékének nemes harcos hagyományait és nemzeti öntudatunkat a csehszlovák hazafiság, a proletár nemzetköziség, a szocializmus új elemeivel gazdagítja. Szlovákia szocialista iparosítása megteremtette az új nemzeti ideológia kialakulásának anyagi bázisát. Fő hordozója a szlovák munkásosztály lett, amelynek hatalmas arányú növekedése Szlovákia társadalmi fejlődésének egyik legjellemzőbb vonása. A munkásosztály oldalán felnő az új paraszt, a munkásosztály öntudatos szövetségese, és a dolgozó parasztok tömegeiben győztesen tör utat a szövetkezeti szocialista nagytermelés gondolata. Nemzeti ideológiánk kialakításában és elmélyítésében kiváló része van a szlovák értelmiségnek, a tudományos dolgozóknak, íróknak és propagandistáknak, tanítóknak, muzsikusoknak, képzőművészeknek és egyéb művészeknek. Egyre szembetűnőbb nemzeti életünkben az új műszaki értelmiség szerepe. Üj nemzeti ideológiánk egyre szorosabban kapcsolódik a szocialista öntudathoz, amelynek ma már széleskörű bázisa van városainkban és falvainkon, és kiválóan juttatja kifejezésre pártunk nemzetiségi politikájának eredményeit. E téren elért sikereinkről számot adva semmiesetre sem szabad lebecsülnünk a burzsoá nacionalista ideológia befolyását. Hirdetői kihasználják az elégedetlenség minden megnyilvánulását, minden fogyatékosságot és negatív jelenséget ideológiájuk terjesztésére és feltámasztására. A szocializmus ellenségeinek platformja ez, és nem téveszthet meg bennünket akkor sem, ha a burzsoá nacionalizmus például mostanában a „népi demokratikus Szlovákia" jelszavával lép fel. Már Lenin hangsúlyozta, „tapasztalataink százszor is megmutatták", hogyan „színeződtek át a különféle politikai csoportok az egyes országokban a proletariátus híveivé, azzal az egyetlen célkitűzéssel, hogy szélhámos módon becsempésszék a saját nemzeti burzsoáziájukkal való paktálás politikáját a forradalmi munkásság ellen". (Lenin Művei, 30. kötet, 261. old. szlovákul). Érthető, hogy kihasználják az SZKP XX. kongresszusának eredményeiről folytatott vitát is. Inkább, mint bármikor máskor szükség van rá, hogy ezek az elemek a kommunisták elvi harcos állásfoglalásába ütközzenek, akik képesek védelmükbe venni és megvédeni politikánkat, ideológiánkat, a szocializmus felé vezető utunkat. Néhány szót kell mondani a Szovjetunióhoz fűződő kölcsönös kapcsolataink kérdéséről. Ezzel kapcsolatban pártszervezeteink vitáiban helyenként két probléma merül fel: egyfelől a Szovietunió segítsége Csehszlovákiának 1938-ban, másfelől egyes szovjet tapasztalatok gépies átvételének kérdése. Amint ismeretes, a XX. kongreszszuson megbírálták Sztálin elvtárs magatartását a náci Németország részéről fenyegető agresszió veszélyének kérdésében, 1941-ben. Nemcsak arról volt szó, hogy Sztálin elvtárs nem törődött az agresszió közvetlen veszélyére utaló figyelmeztetésekkel, hanem arról is, hogy nem biztosították a szovjet hadsereg kellő felkészültségét. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, milyen volt a helyzet 1938-ban; nyújthatott volna-e nekünk akkoriban a Szovjetunió hathatós segítséget, és vajon valóban el volt-e szánva rá, hogy e segítséget megadja. Elsősorban helytelen, ha 1938-at 1941-el hasonlítjuk össze. 1938-ban a náci Németországnak lényegesen (Folytatás az 5, oldalon.)'