Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-12 / 132. szám, szombat

Viliam Široký elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának beszéde '"'Wni MMMWMWiMMMMri MI I—111 az SZLKP Központi Bizottsága 1956. május 10-i ülésén a 4. oldalról.) kisebb volt a támadó ereje, mint 1941-ben. A két évszám között ment végbe Csehszlovákia, Belgium, Hol­landia, Franciaország, Dánia és Nor­végia megszállása. A hitlerista had­sereg ezen események során nem-' csak óriási harci tapasztalatokra tett szert, hanem ugyanakkor felmérhe­tetlen anyagi eszközökre is, amelyek lehetővé tették számára tucatnyi és tucatnyi hadosztály felszerelését. Csupán Csehszlovákiában a hitleris­ták néhány tucat hadosztály számára elegendő kiváló minőségű felszere­lést zsákmányoltak. Egész Nyugat­Európa, nevezetesen a csehszlovákiai, belgiumi, franciaországi fontos hadi­ipari üzemek teljes gőzzel gyártották a hitlerista Németország számára a korszerű fegyvereket. A nürnbergi perben különben maguk a német Wermacht. képviselői is beismerték, hogy 1938-ban a náci Németország még nem volt kellőképpen felké­szülve. A nürnbergi per amerikai ügyészé­nek nyilatkozata szerint a hitleri Né­metország az akkor rendelkezésére álló 51 divízióból a Csehszlovákia el­leni közvetlen támadásba csak kb. 17 divíziót vethetett be. Csehszlovákia megtámadásának náci terve — az úgynevezett „Fali grün" — feltételez­te, hogy a Csehszlovákia elleni köz­vetlen támadásba 19 divíziót vetnek be. Ezzel szemben, amint ismeretes, 1941-ben Hitler a Szovjetunió elleni támadásba mindjárt kezdetben 170 hadosztályt vetett be. A náci Német­ország tábornoki karának megtalált anyagából világosan kitűnik, hogy a tábornoki kar 1938-ban éppen a Szov­jetunió segítségét tartotta a legve­szélyesebbnek. Főleg attól tartott, hogy a Szovjetunió Csehszlovákia megsegítésére azonnal kb. 700 repü­lőgépét küldhet, amivel a nácik légi­haderejének túlsúlya megszűnt volna A tábornoki kar mindezen okokból minden lehetőt megtett, hogy a Cseh­szlovákia elleni agresszió ne követ­kezzék be, hanem, hogy Csehszlová­kia leigázásának kérdése egyrészt kí­vülről jövő politikai nyomással, más­részt belső bomlással legyen biztosít­va a szudetanémetek segítségével. 1938-ban a Szovjetunió hadseregé­nek túlsúlyával és erejével teljes mértékben képes volt arra, hogy olyan segítséget nyújtson ne­künk, amely hadseregünkkel együtt biztonságosan visszavert volna min­den támadást, amelyre akkor a náci Németország képes lett volna. Hrus­csov elvtárs 1955. december 6-án Burmában mondott beszédében hang­súlyozta erre az időszakra vonatko­zóan, hogy a Szovjetunió „kész volt azonnali segítséggel fellépni a hitleri agresszió ellen. Hiszen nem titok, hogy a szovjet fegyveres erők akkor készén álltak arra, hogy a francia haderőkkel együtt szembeszálljanak a Csehszlovákia ellen irányuló hitleri agresszióval." A történelmi tények vitathatatlanul bizonyítják azt a tényt is, hogy a Szovjetunió 1938-ban határozottan el volt tökélve arra, hogy Csehszlovákiát a szükséges segítségben részesiti. 1938-ban a szovjet kormány nagyon behatóan tárgyalt arról, hogy meg­hiúsítsa a hitleri agressziót, vagy ab­ban az esetben, ha megvalósul az agresszió Csehszlovákia ellen, orszá­gunk megkapja a szükséges fegyveres segítséget. A Szovjetuniót Csehszlo­vákiával — mint ismeretes — köl­csönös segélynyújtási szerződés kötöt­te össze, amely a Szovjetunió segít­ségét agresszió esetében a Francia­ország részéről nyújtandó segítségtől tette függővé. A szovjet kormány több ízben a legnagyobb határozottsággal kijelen­tette a csehszlovák és a nyugati kép­viselőknek is, hogy teljes mértékben kész azonnal és hathatósan támogat­ni Csehszlovákiát a szövetségi szer­ződés alapján és hogy ugyanígy min­den esetben kész a nemzetek szö­vetsége megegyezéséből eredő köte­lezettségek teljesítésére. Különben a szovjet és csehszlovák kormány kö­zött egész sor konkrét intézkedés jött létre, ami a szovjet segítség közvetlen előkészítését illeti. A Szov­jetunió kiküldte Csehszlovákiába szakembereit és a légierő magasran­gú tisztjeit, akiknek főleg a szovjet repülőgépeknek a csehszlovák repülő­tereken való leszállása előkészítését kellett biztosítaniok. A Szovjetunió illetékes légierői a csehszlovák követ moszkvai értesülései szerint úgy vol­tak felkészülve, hogy szükség esetén azonnal Csehszlovákiába repülhesse­nek. A szovjet 'katonai ügyvivő Pá­rizsban kijelentette, hogy a Szovjet­uniónak a nyugati határokon 30 tel­jes hadosztálya van, amelyek azonnali akcióra készek. Tekintettel arra, hogy a Szovjet­uniónak 1938-ban nem volt közös határa Csehszlovákiával, szomszé­dainkkal, főleg Romániával tárgyalt a szovjet hadseregeknek román terü­leten valő átvonulása lehetőségéről. Az akkori szovjet külügyminiszter még szeptember 21-én beszédet mon­dott a Nemzetek Szövetségében, amelyben kormánya nevében teljesen világos és egyértelmű választ adott olyan értelemben, hogy a Szovjetunió készen áll az egyezmény alapján kö­telezettségeinek teljesítésére és hogy Franciaországgal együtt segítségben részesíti Csehszlovákiát minden le­hetséges módon. Tolmácsolta a szov­jet katonai vezetőség teljes készsé­gét arra, hogy azonnal részt vesz a francia és csehszlovák katonai szer­vek tanácskozásain, hogy megtár­gyalják azokat az intézkedéseket, amelyeket a körülmények megköve­telnek. Követelte azon európai hatal­mak és államok tanácskozásának azonnali összehívását is, melyekre az ügy vonatkozik. Mindezek a tények teljes világos­sággal eloszlatják az összes kétsége­ket a Szovjetunió állásfoglalásáról 1938-ban és vitathatatlanul bizonyít­ják, hogy a Szovjetunió nemcsak nyújthatott volna segítséget, hanem teljesen el volt határozva arra, hogy Csehszlovákiát a hitleri agresszióval szemben teljes és megfelelő segít­ségben részesíti. Az, hogy nem igy történt, nem a Szovjetunió hibája, hanem az akkori csehszlovák kor­mány reakciós képviselőié, akik szé­gyenteljesen megadták magukat a müncheni kiáltvány hatására. Ami a szovjet tapasztalatok kérdé­sét illeti, egyet kell értenünk azzal, hogy a múltban itt és ott tévedések és hibák történtek annak következté­ben, hogy a Szovjetunió tapasztalatait és ismereteit gépiesen vettük át anélkül, hogy figyelembe vettük vol­na konkrét körülményeinket, nemzeti hagyományainkat, gazdasági és poli­tikai jellegzetességeinket. De az igaz­ság érdekében meg kell mondanunk, hogy semmiképpen sem a szovjet elv­társak voltak azok, akik azt akarták, hogy ily módon vegyük át tapaszta­lataikat. Ellenkezőleg, a szovjet elv­társak mindig helyesen hangsúlyoz­ták, hogy lehetetlen gépiesen átven­ni a mi viszonyaink között azt, ami náluk bevált, hanem, hogy mindig szem előtt kell tartani a körülménye­ket és feltételeket. Ha a szovjet ta­pasztalatok átvételekor egész sor kérdésben helytelenül jártunk el, úgy ez a mi hibánk és kényelmességünk az oka. De a legnagyobb komolysággal hangsúlyozni kell, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak tapasztalatai egész fejlődé­sünk szempontjából rendkívüli jelen­tőségűek voltak, lesznek és azok ma is. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vannak a legnagyobb harci tapasztalatai a kapitalizmus és im­perializmus elleni harcban, a szo­cialista társadalom kiépítéséért és a kommunizmus építéséért folytatott harcban. A Szovjetunió, mint az el­ső szocialista nagyhatalom a legkü­lönbözőbb természeti feltételekkel bíró országrészeket és különböző nemzeteket magában foglaló hatal­mas állam, az új társadalmi rend építésének minden szakaszán, a po­litika és gazdaságtan minden szaka­szán felbecsülhetetlen tapasztalato­kat szerzett. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és a szovjet állam­nak e tapasztalatai minden állam számára, amely a szocialista építés útján halad, kimeríthetetlen tanul­ságforrás lesz a jövőben is és az ma is. Ezért a szovjet nép nemcsak volt, hanem ma és mindig is legjobb barátunk, példaképünk, tapasztaltabb testvérünk lesz. Engedjék nneg, hogy még néhány megjegyzést tegyek a pártra vonat­kozó kérdésekkel kapcsolatban. Ép­pen ma, amikor a szocializmus el­lenségei rendkívüli módon szeretnék kihasználni a sztálini személyi kul­tusz nagyméietü bírálatával kivál­tott bizonyos megrázkódtatást a párt egységének, felzárkózottságának, szerkezete alapelveinek megbontására irányuló kísérletekre, szükséges, hogy a párt ideológiai munkája magas fokon álljon. Következetesen kell harcolnunk a párt irányvonalának tisztaságáért, a lenini alapelvek he­lyesen értelmezett érvényesítéséért. Ebben a harcban azonban meggon­doltan kell eljárni. Az elmúlt évek­ben gyakran előfordult, hogy a hely­telen nézetek mögött mindjárt el­lenséget kerestünk. Nem szabad megengednünk, hogy e komoly hiba ismétlődjék. Ez természetesen nem jelenti és nem jelentheti a kom­munisták demobilizálását a helyte­len nézetek elleni harcban, a párt alapszabályzatának megsértése elleni harcban, az ideológiai tisztaság 4S a párt irányvonala következetes be­tartásáért vívott harcban. Üjból és újból hangsúlyoznunk kell, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja az egy nézetet valló embe­rek — kommunisták önkéntes har­cos szövetsége. Ez azt jelenti, hogy a pártban nincs megengedve más platform, mint a szocializmus, a kommunizmus, a marxizmus-leniniz­mus platformja. Kell, hogy minden pártszervezet a párt ezen alapelve következetes betartásának harcosa legyen. Ma, amikor összes szervezeteink­ben az egészséges kritika hulláma és a lenini alapelvek következetes ér­vényesítésére és elmélyítésére irá­nyuló harc folyik, minden pártszer­vezetünk feladata sokoldalúan fej­leszteni ezt a harcot, ezt a nagy gyógyító folyamatot. Emellett azon­ban következetesen a pártépítés le­nini alapelveiből, a demokratikus centralizmus alapelvéből kell kiindul­nunk. V. I. Lenin hangsúlyozta: „A demokratikus centralizmus és a he­lyi szervezetek autonómiájának alap­elve a teljes kritikai szabadság jogát jelenti mindenütt, amíg nem sérti bizonyos akció egységét — és nern engedhető meg bármilyen olyan kri­tika, amely aláássa, vagy megnehe­zíti a párt által elhatározott akció egységét." A széleskörű, párton belüli de­mokrácia, amely minden párttagnak elvitathatatlan jogot biztosít arra, hogy a pártgyűléseken bármelyik párttagot, funkcionáriust vagy párt­bizottsági tagot bírálhasson, nem le­het öncélú. Nevelési eszköze annak, hogy minden kommunistából aktív kezdeményezőt és tántoríthatatlan harcost neveljen, aki harcol a párt irányvonalának következetes megva­lósításáért, határozatainak teljesíté­séért, a gazdasági és kulturális épí­tés terveinek rendszeres teljesíté­séért. Az alapszabályzat értelmében minden párttagnak vitathatatlan joga részt venni a pártpolitika kérdései­nek szabad és tárgyilagos megtár­gyalásában mind a pártgyűléseken, mind a pártsajtőban. Ez természe­tesen feltételezi azt is, hogy min­den párttag tudatában van kommu­nista felelősségének és teljes mér­tékben aláveti magát a többség ál­tal jóváhagyott és a magasabb párt­szervek által hozott határozatoknak. A pártban nem lehet vitázni arról, hogy ilyen határozatokat kell, vagy nem kell teljesíteni. „Az illetékes szervek határozata után mi pártta­gok egy emberként cselekszünk" — hangsúlyozta Lenin.- Ebben van a párt ereje és ez biztosítja akcióképes­ségét és egységét. Egész pártunk egységesen jóvá­hagyta a személyi kultusz elítélé­sét és a kollektív vezetés alapelvé­nek elfogadását, ami az egyetlen he­lyes alapelv az összes pártszervek tárgyalásainál és döntéseinél. A SZKP XX. kongresszusa eredményeinek és a mi belső kérdéseinknek megtár­gyalása minden pártszervezetünkben a személyi kultusz összes csökevé­nyei elleni éles harc jegyében fo­lyik. A szerveztek nagy többsége helyesen tudatosítja, hogy a szemé­lyiségek kultusza elleni harc soha sem jelentette és nem jelentheti ma s'em a vezető pártszervek szere­pének bármilyen meggyengítését, a demokratikus centralizmus és a párt­fegyelem 1 jelentőségének gyengítését. A kongresszusok közötti időszakban a párt és az állam kollektív veze­tésének központja és legmagasabb pártszerve a Központi Bizottság. „A párt alapelveit — mondta Lenin — „egyik kongresszustól a másikig a Központi Bizottság védelmezi és ma­gyarázza". Kétségtelen, hogy pár­tunkban is harcot folytatunk a sze­mélyi kultusz maradványai ellen, a Központi Bizottságnak, mint a párt­munka politikai és eszmei központ­jának további megszilárdítása és megerősítése érdekében. Elvtársak! Olyan időszakban élünk, amikor már kialakult a szocializmus világ­rendszere, amely napról napra erő­södik, amikor a nagyszámú ' de­mokratikus államok, amelyek nem­rég szabadultak fel a gyarmati já­rom alól és beilleszkedtek a béketá­borba, a szocialista államokkal együtt hatalmas békeövezetet képeznek, olyan időkben élünk, amikor. bekö­vetkezett a gyarmati rendszer alko­nya és a különféle társadalmi rend­szerű államok békés együttélésének gondolata sikeres utat tör sok kapi­talista államban. Olyan időben élünk, amikor a forradalmi munkásmozgalom a szocializmusba való átmenet új útaira lép és kedvezőbb feltételek alakulnak a szocialista pártok egysé­ges fellépésére és a nemzetközi po­litika alapvető kérdéseiben valő köl­csönös megértésre. A Szovjetunió kommunista építésének új hatalmas fejlődése korszakában élünk, amikor a két rendszer békés versenyében közvetlen és időszerű feladat a ka­pitalista államok elérése és túlszár­nyalása, és amikor előttünk is fel­merül a szocialista gazdaság termelé­sének minőségi megjavítása, főleg a technikai színvonal alapvető emelé­sének feladata. Az SZKP XX. kong­resszusa számos új, igen nagy jelen­tőségű elméleti tanulságot eredmé­nyezett, melyek mélyrehatóan befolyá­solják a világ kommunista és mun­káspártjainak tevékenységét. Ilyen körülmények között a XX. kongresszus eredményeivel kapcsola­tos vitának feladata helyrehozni párt­es közéletünk hiányosságait és új fel­tételeket előkészíteni pártunk számá­ra a bonyolultabb feladatok megoldá­sára. Mindnyájunk előtt világos an­nak szükségessége, hogy pártéletünk a lenini normák szellemében fejlőd­jék. Ennek elérése nem könnyű, nem egyszerű és határozottan nem egy ha­tározat, vagy kampány kérdése. Ne feledkezzünk meg arről, hogy a sze­mélyi kultusz okozta károk nagyon jelentékenyekké válhattak, mert a párt uralmának feltételei közepette nőhettek ki. Az uralkodó párt felté­telei közötti munka sok zátonyt rejt magában, amelyekre Lenin lángeszű előrelátásával figyelmeztetett és ame­lyeket nem vettünk eléggé figyelem­be. Erre kell gondolnunk mindig, mi­itor a személyi kultusszal kapcsola­tos összes jelenségek ellen harco­lunk. Bármilyen fájdalmas is lesz a múlt hibáival való leszámolás, saját hibá­ink beismerése az új fejlődés és új győzelmek forrását jelenti. Ne enged­jük tehát meg, hogy munkánk fog­gyatékosságainak bírálata öncélú kam­pánnyá váljék, mindennapi becsüle­tes és felelősségteljes munkával tö­rekedjünk a hibák javítására szocia­lista építésünknek a második ötéves tervben való további fejlődése érde­kében. Előkészületek a kassai egyetem alapítása 300. évfordulójának megünneplésére Kassán megszervezték a kassai egyetem alapítása háromszázadik év­fordulójával kapcsolatos ünnepsége­ket irányító jubileumi bizottságot. A bizottság első ülésén megvitat­ták a jubileum méltó meg­ünneplésének programját. A kassai egyetem történetével a jelenlévőket dr. Ondrej Halaga, Kassa város le­véltárosa ismertette meg. A kassai egyetemet 1657-ben ala­pította Kisdy Benedek püspök, aki arról is gondoskodott, hogy az egye­temet a császár is elismerje. I. Lipót magyar király, római császár a kas­sai egyetem alapítását jóváhagyta és aranybullával hitelesítette annak mű­ködését. Az aranybulla meghatározza, hogy az egyetem tanárai és tanítói a többi egyetemek kiváltságaihoz, jogaihoz és szokásaihoz igazodjanak és hogy az itt nyert akadémiai foko­zatokat az egész világ minden egye­teme, a városok és az egyházak is elismerjék. Mária Terézia idejében a kassai egyetemet akadémiává változ­tatták, később pedig jogi akadémiává alakították, melyet 1922-ben szün­tettek be a burzsoá Csehszlovák Köztársaság idején. 1937-ben Kassán újból megpróbálkoztak főiskola ala­pításával. Ekkor létesült itt a tech­nikai főiskola építészmérnöki fakul­tába. De ezt. 1938-ban áthelyezték Martinba, később pedig Bratislavába. A felszabadulás után Kassa Cseh­szlovákia főiskolai központjainak egyikévé vált. M. Posluchová Hazánkban leleplezték az amerikai hírszerző szolgálat újabb kémszervezetét A Belügyminisztérium dolgozói á Német Demokratikus Köztársaság biztonsági szerveivel együttműködve leleplezték azt az államellenes szer­vezetet, melynek tagjait a Nyugat­Berlinben működő kémközpont ame­rikai hírszerző szolgálata irányított. Az amerikai hírszerző szolgálat a szervezet tagjaival egyrészt az ügy­nökök közvetítésével tartott fenn kapcsolatot, akik hazánk területére Nyugat-Németországból jöttek, to­vábbá két modern amerikai gyártmá­avú leadóállomás segítségével. A szervezet tevékenységének fő célja volt, hogy kémhíreket szerez­zen a csehszlovák repülőgépiparról, különös tekintettel a lökhajtásos re­pülőgépek speciális gyártására és a katonai repülőterek adatainak meg­szerzésére. A szervezet tagjai ezen­kívül jelentéseket tettek az államvé­delem szempontjából fontos újabb nemzeti vállalatok létesítéséről. AZ ügynök-utazók az amerikai hír­szerző szolgálat nyugat-berlini köz­pontjának megbízásából csehszlová­kiai munkatársaikat a kémtevékeny­séghez szükséges más segédeszközök­kel is ellátták. így pl. speciális rá­dióberendezéssel, amelynek segítsé­gével a szervezet tagjai lehallgatták a nyugat-németországi irányító szer­vek utasításait. Ezenkívül ellátták őket a kémjelentések Írásához szük­séges vegyszerekkel és más anyaggal. Az egyes személyeknél továbbá fegy­vereket, lőszert és ipari vállalataink fontos okmányainak fényképezéséhez szükséges berendezést találtak. A Belügyminisztérium dolgozói az utóbbi napokban letartóztatták ennek az államellenes szervezetnek hat tag­ját, akik rendszerünk iránti gyűlöle­tükben és az amerikai ügynökök meg­vesztegető pénzéért elárulták hazáju­kat és az amerikai hírszerző központ szolgálatába álltak. Kövessétek példánkat Levél Csehországból Helembáról, a párkányi járás egyik kis falujából jöttünk ide a Sumava hegyes vidékére. A pra­chaticei járás Ktiš nevű falujá­ban telepedtünk meg. Jól élünk, szorgalmasain dolgozunk. Brigá­dunk mindig a becsület-táblán szerepel. Jó a kosztunk, jól kere­sünk. Hetenként kétszer járunk moziba. Kultúrházunk is van, ahol munkánk elvégzése után kultúr­számokat tanulunk és szórako zunk. Fiatalok kövessétek példán­kat! Gyuricsek József, Ktiš. A múlt hónapban megjelent a ha­zánkban levő kastélyok és várak tér­képe. A térkép mértéke 1:750 000. A térkép más' 1 , >Malán kísérő szöveg olvasható ' i J S 7 (*) 956. május 12.

Next

/
Thumbnails
Contents