Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-12 / 132. szám, szombat

Pia

m Široký elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának beszéde az SZLKP Központi Bizottsága 1956. május 10-i ülésén . jlytatás a 2. oldalról) yokációs tevékenység, amelyet Berija bandája fejtett ki, mely szerteágazó nemzetközi kihatású akciókat szervezett, melynek következményei szükségszerűen befolyásolták valamennyi kommunista párt munkáját. Ide tartozik elsősorban Berija bandájának Jugoszlávia ellen elkövetett provokációja. Mint ismeretes, a Berija által begyújtott hamisítványok alapján azt_ a súlyos és igazságtalan vádat emelték, nogy valójában Jugoszlávia Kommunista Pártiának az egész vezetősége a nyugati imperialisták ügynökeiből áll. Mint ismeretes, akkoriban a mi pártunk is Berija bandája óriási hamisítványainak és e hamisítványok következményeinek hatása alatt teljesen helytelenül ítélte meg a jugoszláv helyzetet. A valóságban a kommunista párt, illetve a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetősége az áldatlan szakadás éveiben is képes volt sikeresen fenntartani és biztosítani a munkásosztály és a dolgozó parasztság hatalmát az államban. Joggal vetődik fel a kérdés, hogyan tekintsünk a Slánský csoport elleni bűnpernek azokra a részeire, amelyek összefüggtek a jugoszláv vezető tényezők elleni vádakkal. A CSKP Központi Bizottsága arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy a bünpernék ezeket a részeit helytelennek kell tartani, mert egyrészt Berija provokációs tevékenységével összefüggő hamisítványokra támaszkodtak. másrészt a vezető jugoszláv képviselők helyzetének hamis értékeléséből származtak. A Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek hamis megvádolása azonban hosszú időn keresztül befolyásolta ideológiai, politikai nézetünket. Ez * helyzet, amelyeket még más provokációs tettek is alátámasztottak, főleg a Rajk elleni bünper és egyes kommunista pártok vezető tényezői elleni más bűnperek, szükségszerűen ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy nálunk is elsősorban a párt soraiban kell keresni az ellenséget. Hangsúlyoznunk kell, hogy a munkásmozgalom tapasztalatai és egész története azt bizonyítja, hogy az imperialisták igyekeznek megszerezni céljaiknak a párt vezető dolgozóit. Erre éppen Berija szolgáltat szemléletes példát. Az ilyen kísérletekkel szemben való éberségnek azonban semmi köze sincs ahhoz, hogy minden egyes kommunistát gyanúsítsunk és főleg azokat, akik fasiszta vagy kapitalista börtönökben voltak, akik tagjai voltak a pártnak már a háború előtt, Spanyolországban harcoltak stb. Ez a nézet azonban megvolt és ártalmasan befolyásolta a párt munkáját, a biztonsági szervek, az ügyészek és az igazságszolgáltatási szervek munkáját általában. Ennél jobb feltételeket nem kívánhatott volna magának Slánský és bandája. Még jobban táplálták és szították a gyanakvást, hogy ezt felhasználják saját párt- és államellenes tevékenységükre. A törvényesség megsértése fegyverré vált kezükben, amivel a hatalomhoz vezető útjukat egyengették. E módszereknek részleges feltárására — amelyeket Slánský vitt a biztonsági szervek munkájába — már röviddel letartóztatása után sor került. A párt Központi Bizottsága, illetve a politikai iroda már akkor lépéseket tett e módszerek kiküszöbölésére. 1952 januárjában miniszteri tisztségéből felmentették Kopriva elvtársat, akinek működése idején Slánský befolyása behatolt a biztonsági szervezetbe és Bacílek elvtársat nevezték ki helyére. 1953-ban a biztonsági szervek munkájának helytelen módszereit bírálta a politikai iroda. A párt a biztonsági szervek munkáját ellenőrzése alá vette és harcot indított a helytelen módszerek teljes kiküszöböléséért. Hogy milyen álláspontot foglalt el a párt egyes helyek törvényellenes eljárásával szemben, ez látható az 1953 szeptemberében kiadott kormánynyilatkozatból, amely különösen hangsúlyozta a szocialista törvényesség megőrzésének és megszilárdításának nélkülözhetetlen szükségességét, fontos előfeltételét a további sikeres szocialista országépítésnek. Pártunk Központi Bizottsága 1953. szeptember 4-i ülésén és kormányunk 1953 szeptemberében kiadott nyilatkozatában proklamálta azt a rendíthetetlen akaratát, hogy megvédelmezi a polgároknak az alkotmányban lerögzített alapvető jogait és e jogok megsértéséből levon minden következményt. A pártnak és a kormánynak ez az erőfeszítése már akkor a törvényesség lényeges megszilárdulásához, a törvényellenes és helytelen módszerek kiküszöböléséhez vezetett. Ma ezt mindnyájan világosabban látiuk, mint bármikor valaha, és ezért a politikai iroda komoly hibájának kell tekintenünk, hogy a leleplezett tényekről és az ebben az ügyben tett konkrét intézkedésekről nem tájékoztatta az egész pártot, nem mozgósította harcra az egé.-iz pártot az ilyen helytelen állapotok ellen, a szocialista törvényesség és demokratizmus következetes betartásáért. Ugyancsak hibás volt az az eljárás is, hogy magában a biztonsági apparátusban a helytelen módszerek elleni harcot többé kevésbé adminisztratív úton minden kommunista bekapcsolása, valamennyi pártszervezet bevonása nélkül valósították meg. Kétségtelen, hogy a Központi Bizottságnak az egész pártot meg kellett volna ismertetnie azzal, hogy 1954ben a politikai iroda határozatot hozott egyes bünperek felülvizsgálásáról, tájékoztatnia kellett volna a pártot arról is, hogy letartóztatták és bűnvádi eljárást indítottak a belügyminisztérium illetékes alakulatainak volt vezető dolgozói ellen és visszahívták az illetékes szakaszokért felelős miniszterhelyetteseket. Ezek olyan hibák, amelyek vitathatatlanul megnehezítették az összes rendellenességek következetes kiküszöböléséért vívott harcot és amelyek ma nem ritkán ahhoz az elképzeléshez vezetnek, mintha csak most indítanánk meg ezt a harcot széles arcvonalon. Igaz, még ma is fáradságosan csomózzuk ki az egyes esetek összegabalyodott gombolyagait. Azt is meg kell mondani, hoqy nemcsak központi viszonylatban. hanem a kerületekben, járásokban és egyes helységekben is minden téren arra kell törekedni, hogy kiküszöböljük a múltban előfordult iootalansáookat, hibákat. Ma azonban ebbe a küzdelembe bekapcsolódott az egész párt és ez biztosítja, hogy a harcot győzelmesen végig küzdjük, a szocialista törvényességet teljes mértékben helyreállítjuk, a polgárok iogainak védelme mindenütt, minden körülmények között biztosítva lesz. A szocialista törvényesség megsértését lehetővé tette büntető perrendtartásunknak az államügyészek jogkörét és a büntetőtörvény intézkedéseit érintő némely abnormitása. Büntető perrendtartásunk mindeddig ténylegesen megengedi az igazságszolgáltatásnak azt a felfogását, amely szerint elég a vádlott vallomása ahhoz, hogy bűnösségéről döntsenek. Ez a nem normális és megengedhetetlen állapot érthetően közvetlenül kezükre játszott azoknak, akik helytelen módszereket alkalmaztak. Ahelyett, hogy minden figyelmet az objektív igazság megállapítására összpontosítottak volna a megvizsgált bizonyítékok alapján, a biztonsági szervek, az ügyészség és a törvényszéki szervek a' múltban céljukat abban látták, hogy minden áron kicsikarják a bűntettel gyanúsított vagy vádlott polgár vallomását. Továbbá az a tény, hogy büntető perrendtartásunk nem ismeri a vizsgálóbíró funkcióját, arra vezetett, hogy a per előkészületei folyamán a munka túlnyomó részét a biztonsági szervek végezték, amelyek így nagymértékben előre meghatározták a per végső eredményét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága foglalkozott ezekkel a komoly hiányokkal és elhatározta, hogy helyrehozásukra a leggyorsabban megteszi az intézkedéseket. A CSKP Központi Bizottsága szilárd eltökéltséggel olyan perrendtartást akar kidolgozni, amely maximális mértékben biztosítja a szocialista törvényesség szigorú betartását. Ezt a szándékot a Központi Bizottság 1956. április 20-i határozatában fejezte ki. Hangsúlyozni kell azonban, hogy minden jogi, szervezési és más intézkedés célját egyedül akkor teljesítheti, ha sor kerül az egész pártmunka lényeges megjavítására, elsősorban a lenini normák következetes érvényesítésére a párt egész életében. A párt — egyedül a párt, amely korszakunk becsülete és lelkiismerete — biztosítéka anreeje, hogy szilárd és határozott léptekkel fogunk haladni a szocialista országépítés útján. Ha pártunk egész munkájában következetesen a marxizmus-leninizmus alkotó továbbfejlesztését fogja követni, ha szilárd kapcsolatban fog állni a széles népi tömegekkel, ha meghallgatja hangjukat és tanulni fog tőlük, ha minden pártszervezet és valamennyi kommunista harcolni fog a lenini elvek következetes érvényesítéséért munkájában, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az ilyen és hasonló, rendszerünktől idegen jelenségek nem hatolnak be életünkbe és hogy a jövőben nem követünk el komolyabb hibákat, minden fogyatékosságot gyorsan leleplezünk és helyrehozunk. A szocialista törvényesség megszegésével kapcsolatos kérdések megtárgyalása során Szlovákiában gyakran felvetik a kérdést, vajon helyes volt-e Husák, Clementis és Novomesky elítélése. Itt a leghatározottabban meg kell mondani, hogy a párt Központi Bizottsága szerint ezen emberek közül egyet sem ítéltek el azért, mert eltérő ideológiai, avagy politikai nézeteket vallottak. A párt joggal vezetett burzsoá nacionalista koncepciójuk ellen éles ideológiai és politikai harcot. Azonban nem ezekért a hibákért, nem ehhez vagy ahhoz, a bármilyen fontos kérdéshez elfoglalt helytelen álláspontjukért ítélték el óket, hanem azért, mert tényleges tevékenységükkel, tetteikkel veszélyeztették a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányait, a cseh és szlovák népnek a hitleri fasizmus felett aratott győzelme gyümölcseit, a szocialista országépítés útját, amely egyesegyedül alakíthatta ki a feltételeket Szlovákia teljesmérvű nemzeti fejlődése érdekében. Ami az egyes elítélteket illeti, fel kell hozni, hogy Novomeskyt összhangban törvényeinkkel, tekintetbe véve példás viselkedését, büntetése felének kitöltése után szabadlábra helyezték. Ma már újra bekapcsolódik a munkába és minden lehetősége megvan arra, hogy beálljon azon becsületes emberek sorába, akik hazánkban erejüket a szocializmus győzelme nagy ügyének szentelik. Az SZKP XX. kongresszusa eredményeinek és ebből a mi munkánkra vonatkozó következtetéseknek megtárgyalásánál élesen és elvi módon bírálják az állami és gazdasági apparátus munkájában levő komoly fogyatékosságokat is, elsősorban a túlméretezett centralizálását, a vezetés nehézkességét és bürokratikus módszereit. Ez a bírálat igazságos, jogos és szükséges. Mi itt a fő ok? Az állami és gazdasági apparátus jó munkájának kérdése nem egyszerű s ezt a kérdést egyszer s mindenkorra nem oldhatja meg semmiféle recept. Maga Lenin joggal nevezte „réginek és mégis örökké újnak" ezt a kérdést. Hangsúlyozta, hogy hosszú évekre van szükség ahhoz, hogy az állami apparátus egész munkájának színvonalát a kultúra magasabb fokára emeljük. A dolog úgy áll, hogy az állami apparátus kiépítését sohasem lehet befejezettnek mondani, mivel szerkezetének és munkamódszereinek állandóan az új feltételekhez, a gazdasági és kulturális fejlődés új, magasabb színvonalához, a dolgozók nagyobb igényeihez kell idomulnia. Társadalmunk fejlődésének bizonyos időszakában, különösen a régi, február előtti Nemzeti Front idején a centralizáció politikai szükségszerűség volt. Csak így szilárdíthattuk meg a munkásosztály hatalmát, biztosíthattuk pártunk döntő befolyását. Ma azonban más a helyzet. A hatalom szilárdan a munkásosztály kezében van, s a munkásosztály a dolgozó parasztsággal szilárd szövetségben uralkodik. 1954-ben sor került az államhatalom helyi szerveinek, a nemzeti bizottságoknak választására. Azóta eltekintve a sok és komoly hiányosságtól, a nemzeti bizottságok nagyot nőttek, megjavították kapcsolatukat a néppel, a tapasztalt funkcionáriusok egész sorát nevelték ki és megtanulták meggondoltan és felelősségteljesen irányítani a gazdasági és kulturális országépítést. Ez ma megteremti az ôssžes feltételt ahhoz, hogy az állam és a gazdasági apparátus munkájában kiterjedt decentralizálást valósítsunk meg. Melyek ma a fő fogyatékosságok? Szilárd meggyőződésem, hogy helyi és központi hivatalainkban a dolgozók túlnyomó többsége becsületes ember, aki nem lát személyes kedvtelést a bürokratizmusban. Többnyire olyan emberekről van szó, akik a dolgozók soraiból származnak és hűek a munkásosztály érdekeihez. Ezért úgy vélem, hogy a fő fogyatékosság ma, maaa a kor szükségleteinek követelményei mögött elmaradt hivatali rendszer, a tervezés túlméretezett centralizálása és egész módszere, különösképpen az anyagi-műszaki ellátás kérdéseiben mutatkozó rugalmatlanság, továbbá a népgazdaságnak pénzeszközökkel való ellátása rendszerében mutatkozó rugalmatlanság, melyben az előírások halmaza köti a helyi szerveket, az üzemek igazgatóit, melyben a kiadások minden fillérjét a • miniszternek kell jóváhagynia; végül pedig a nyilvántartás kérdéseiben lelhetjük fel a fő hiányosságot, mivel ez a felesleges űrlapok, jelentések és statisztikai kimutatások rendszerére támaszkodik. Éppen ez az egész rendszer vezeti ma az állami apparátus dolgozóit a gyakorlatban arra, hogy „hivataloskodjanak" előírásokat, körleveleket adjanak ki, kimutatásokat töltsenek ki és írjanak alá. Az irányítás decentralizálásának és ennek alapján az állami apparátus lényeges csökkentésének sikere a tervezés decentralizálásától, a pénzelés eddigi módjának radikális megváltoztatásától és attól függ, hogy a nyilvántartás területén likvidáljuk mindazt, ami felesleges, amit az élet nem kíván meg, végezetül pedig attól függ, hogy elvünkké váljon: a gazdasági élet alacsonyabb intézményeinek dolgozóit már nem kell gyerekként a kezüknél fogva vezetni. Le kell számolni á céltalan körlevélgyártással, értelmetlen irányelvek kiadásával és a dolgozóknak lehetőséget kell nyújtani, hogy a gazdasági és kulturális országépítés feladatai megoldásának elvi jelentőségű irányvonala alapján konkrét feladataikat az adott konkrét viszonyoknak meafelelően és a hely, valamint a munkaszakasz feltételei alapján dolgozzák fel. E szemnontból nagv jelentőségűek a CSKP Központi Bizottsáaának április 20-i határozatai, amelvekról önök tájékozottak. Az állami és gazdasági élet irányítása terén teendő decentralizálási intézkedésekkel kapcsolatban a CSKP Központi Bizottságának 1956. március 30-i határozata egyik fontos feladatként tűzte ki a szlovák nemzeti szervek jogköre növelésének kidplgozását. Valamennyi dolgozó, igen pozitíven fogadta ezt a határozatot, s ez különösen az egész szlovák nép teljes egyetértésével találkozott. A CSKP Központi Bizottságának politikai irodája még teljes mértékben nem dolgozta ki javaslatait, de véleményem szerint e kérdés hozzávetőleges megoldásának körvonalait már ma megítélés céljából az SZLKP Központi Bizottsága elé lehet terjeszteni. Elsősorban foglalkozni kell a _Szlovák Nemzeti Tanács, mint az államhatalom legfelsőbb szlovákiai szerve jogkörének bővítésével. Ma már megvannak az előfeltételek ahhoz, hogy bővüljön a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozó jogköre és ezzel kapcsolatban valószínűleg alkotmányjogi változásokat kell fontolóra venni. Arról van szó, hogy az alkotmányból ki kell hagyni azokat a pontokat, amelyek a gyakorlatban korlátok közé szorítják azt az elvet, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákiában a nemzeti, vagy területi jellegű kérdésekben törvényhozó jogkörrel van felruházva. Fontolóra lehet venni és ez indokolt is, hogy kihagyjuk az alkotmány azon pontjait, amelyek értelmében a Szlovák Nemzeti Tanács formálisan a kormány ellenőrzése alatt áll. A szocializmus építése alapvető irányvonalának egységes végrehajtását pártunk, munkásosztályunk és két nemzetünk dolgozóinak egysége biztosítja. Ezért nem szükséges, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács által az alkotmány értelmében jóváhagyott törvényeket még a kormánynak is jóvá kelljen hagynia. A Szlovák Nemzeti Tanács törvényei alkotmányos voltának ellenőrzési joga egyedül a nemzetgyűlés elnökségét illeti, Ugyancsak fontolóra kell venni a Szlovák Nemzeti Tanács jogkörének bővítését a Megbízottak Testülete irányában és alkotmányjogilag ki kell fejezni azt, hogy a Megbízottak Testülete felelős " a Szlovák Nemzeti Tanácsnak. Lényegesen növelni kell a Megbízottak Testületének jogkörét és felelősségét is. A Megbízottak Testülete Szlovákiában az államhatalom legfelső végrehajtő és rendelkező szerve. Elsősorban el kell érni azt, hogy a megbízotti hivataloknak a minisztériumokkal való kapcsolata terén sor kerüljön a gazdasági és kulturális országépítés azon szakaszainak kijelölésére, amelyeken a megbízotti hivatalok és a Megbízottak Testülete végső hatállyal dönthet. E közben abból az elvből kell kiindulnunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben bővítsük a megbízotti hivatalok jogkörét a vállalatoknak, a nemzeti bizottságok osztályainak mindennapi irányítása terén. A minisztériumokra elvben csak az általános irányítás, az adott ágazat fejlesztése országos tervezésével kapcsolatos feladatok és a tervfeladatok teljesítésének ellenőrzése hárul. A tervezés módszerének és szervezésének leegyszerűsítésére, az anyagiműszaki ellátás decentralizálására és a népgazdaság pénzelésének, valamint a nyilvántartásnak leegyszerűsítésére irányuló munkákkal kapcsolatban — amint azt a CSKP Központi Bizottsá ga 1956. ápjilis 20-i határozata feladatul tűzi ki — szükséges lesz biztosítani, hogy a Megbízottak Testülete az állami terv feladatai keretében anyagi és financiális eszközökkel rendelkezzék, amelyek a megbízotti hivatalok szakaszán a tervfeladatok teljesítésére szükségesek. A feladat az, hogy ki kell alakítani a gazdasági és kulturális országépítés egységes szakaszát, amelyet « Megbízottak Testülete vezet. Ennek érdekében a megbízotti hivatalok felelősségének és jogkörének széleskörű meghatározása mellett célszerűnek tartom Szlovákiában fontolora venni a helyi tüzelőanyag és naftaipar megbízotti hivatalának létesítését és alája rendelni a földtani kutatás idetartozó intézményeit, valamint a tervezó és építő szervezeteket. Ügyszintén valamennyi megbízotti hivatalnál meg kell vizsgálni, lehetséges-e jogkörükbe belevonni az anyagellátó és eladó szervezeteket, a kutató és tjgrvező intézeteket és szervezeteket. Meggyőződésem, hogy mindezek az intézkedések segítségünkre lesznek abban, hogy még jobban kibontakoztassuk Szlovákia munkásosztályának és dolgozó népének nagy képességeit, serkenteni fogják az alkotó kezdeményezés fellendülését, Szlovákia gazdaságának új forrásait és tartalékait tárják fel és hozzájárulnak a cseh és a szlovák nemzet közti testvéri kapcsolatok további szilárdításához. A párt tagjai és a dolgozóknak túlnyomó többsége teljesen helyesen értette meg azt a tényt, hogy a szlovák nemzeti szervek jogkörének bővítésére tervbevett intézkedések szervesen a szocializmus építése eddigi vezérvonalából erednek, pártunk nemzetlseg! politikájának vonalából és, hogy azok a kimagasló eredmények teszik lehetővé, amelyeket ezen a téren az elmúlt időszakban elértünk. Meg kell azonban nyíltan mondani, hogy bíráló és másféle hangok is elhangzottak. Azt mondják, hogy a szlovák kérdést nem oldottuk meg kielégítően, sőt olyan nézeteket terjesztenek, hogy a burzsoá nacionalista elhajlás és párton belüli csoport elleni harc során nem a pártnak, hanem a burzsoá nacionalista csoportnak volt igaza. Ezért célszerű terjedelmesebben foglalkozni a nemzeti kérdéssel köztársaságunkban, elsősorban Szlovákia helyzete kérdésével. Pártunk a csehek és szlovákok viszonyának megoldásában mindig következetesen a marxista-leninista elvekből, Marx és Engels müveinek lenini szellemben való alkotó továbbfejlesztésére támaszkodó elveiből és tanításaiból indult ki és ma is ezt teszi. A nemzetiségi kérdésben a kommunista párt politikájának alapját a nemzetik önrendelkezési jogában látja, ami annyit jelent, hogy szabadon kiválhatnak vagy szabadon csatlakozhatnak más nemzethez. Talán egyetlen nemzet sem érvényesítette oly kifejezően önrendelkezési jogát, mint a szlovák nemzet, mindenekelőtt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A szlovák nemzet ezt a jogát érvényesítve elhatározta a csehek és szlovákok közös államának megalakítását. Helyesen határozott, a marxizmus-leninizmus tanainak megfelelően, amelyek a nemzetiségi kérdést az osztályelnyomás elleni harc kérdésével elválaszthatatlan összefüggésben értelmezik. Éppúgy, ahogy a nemzetiségi elnyomás a kapitalista osztályelnyomás részét képezi, a nemzeti felszabadulásért vívott hari és általában a nemzetiségi kérdés megoldásáért folytatott küzdelem a haladásért, demokráciáért és szocializmusért vívott harc része. Lenin elvtárs felteszi a kérdést: „Mi áll magasabban — a népek önrendelkezési joga, vagy a szocializmus?" És ezt válaszolja: „A szocializmus áll magasabban". A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy „a nemzetek közötti gyűlölet és konfliktusok mindaddig elkerülhetetlenek és ki nem küszöbölhetők, míg a tőke uralkodik ... A proletariátus diktatúrájának felállítása az a támaszpont, az az alap, amelyen felépülhet a nemzetek testvéri együttműködése egy egységes állami szövetségben". (Az Oroszországi Kommunisták Pártjának XII. kongresszusán hozott határozatából) A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy „Míg a magántulajdon és tőke elkerülhetetlenül elválasztja az embereket egymástól, nemzetiségi súrlódásokat okoz és fokozza a nemzetiségi elnyomást, addig a kollektív tulajdon és munka éppily elkerülhetetlen módon közelebb hozza az embereket egymáshoz, megszünteti a nemzetiségi súrlódásokat és kiküszöböli a nemzetiségi elnyomást... A nemzetiségi békét és a nemzet szabadságát akkor tarthatjuk biztosítottnak, ha a parasztság a proletariátussal halad, vagyis ha biztosítva van a proletariátus diktatúrája". (Az Oroszországi Kommunisták Pártja X. kongreszszusának határozatából). Ezek az alapelvek teljesen beiga(Folytatts a 4. oldalon) OJ S 2 0 1956. május 12. W