Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-12 / 132. szám, szombat

Vil

iam Široký elvtársnak, a CSKP KB politikai irodája tagjának besz

éde n?!:T" - 1 UIIMIBMBBBHWBWBHMBWBWBWPBMBBBMHBBM^ B MII IIIIIHII liruWBaaa—1 az SZLKP Központi Bizottsága 1956. május 10-i ülésén Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának május .10-i és 11-i ülésén Viliam Široký elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja beszédet mondott. Elvtársak! Engedjék meg, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága nevében felszólalásommal hozzájáruljak az SZKP XX. kongreszszusa történelmi tárgyalásai eredményeiről szóló vita értékeléséhez, valamint Központi Bizottságunknak e tárgyalások alapján hozott határozatai és következtetései megvitatásának értékeléséhez. Ügy vélem, hogy a pártunkban folyó kampány rendkívül nagy jelentőségű pártunk és közéletünk további fejlöflése, hazánk további szocialista építése szempontjából. A vita a bírálat jegyében folyik, olyan bírálat jegyében, amilyet a felszabadulás óta nem éltünk meg, elvi bírálat jegyében, amely páratlan alapossággal tárja fel állami és gazdasági szervezeteink munkájának hiányosságait s a pártéletben. a kulturális életben előforduló hibákat. Az SZKP és a Szovjetunió állami apparátusának munkájában felmerült hiányosságok feltárása után, amelyek a személyi kultusszal és J. V. Sztálin hatásával magyarázhatók, s amelyek oly mélyen és fájdalmasan hatottak az egész nemzetközi kommunista mozgalomra, pártunkban is az a meggyőződés érett meg, hogy a hibák és az életünkben előforduló egészségtelen jelenségek gyökeréig kell hatolnunk, ki kell küszöbölnünk mindazt, ami rossz és helytelen, ami elavult és akadályozza további előrehaladásunkat, mindazt, ami gátolja pártunkat abban, hogy sikeresen teljesítse nagy történelmi küldetését, mint a szocialista országépítés ihletője és szervezője, hazánk népeinek vezére a békéért és a szocializmusért vívott győzedelmes harcban. Ezt a bolsevik célt követte a CSKP Központi Bizottsága március 29-i és 30-1 ülésén, amikor az SZKP XX. kongresszusának eredményeiből származó következtetésekkel foglalkozott és amikor e kérdéssel kapcsolatban elfogadta ismert határozatát, valamint április 19-i és 20-i ülésén, amikor határozatában a politikai irodát megbízta azzal, hogy az országos konferenciáig dolgozza ki gazdasági és kulturális életünk irányításának decentralizálására, a szocialista törvényesség megszilárdítására, a bürokratizmusnak a társadalmi szervezetekből valő kiküszöbölésére és a • pártélet lenini normái alapelveinek megszilárdítására irányuló intézkedések elveit. Tudjuk elvtársak, hogy a párt szervezeteinek és tagjainak túlnyomó többsége helyesen értelmezte az SZKP XX. kongresszusának eredményeit és tanulságait, s teljes egyetértését nyilvánítja Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának eljárásával is. Az éles, magvas és egészséges bírálat politikai, gazdasági és kulturális életünknek úgyszólván valamennyi szakaszát érinti, vonatkozik a lenini normáknak a pártéletben való hiányos érvényesítésére is. Pártszervezeteink eljárását, az egyes kommunisták felszólalását mélységes pártosság hatja át, az az érdek, hogy a párt jól dolgozzék, hogy népi demokratikus köztársaságunk még sikeresebben haladjon előre a szocialista országépítés útján. Ez a bírálat továbbá arra irányul, hogy lényegesen megjavuljon állami és gazdasági szerveink munkája, egyszerűbbé és jobbá váljék az adminisztráció, sikeresebb intézkedéseket tegyünk a bürokratizmus és a formalizmus jelenségei ellen. Egész közéletünk további mélyreható demokratizálásáról van szó, hogy soha többé sehol ne ismétlődhessenek meg az önkény és a szocialista törvényesség megsértésének jelenségei, bárkitől is induljon ki az ilyen tett. Arról van szó, hogy kiküszöböljük mindazokat a csökevényeket, amelyek akadályozták a tudomány alkotó módon való fejlesztését, a marxi-lenini elmélet és az egyes társadalomtudományok fejlődését is, gátolta az ideológiai és kulturális élet széleskörű és mélyreható kibontakozását. Azt akarjuk, hogy szavaink soha többé ne térjenek el tetteinktől. Természetesen vannak olyan egyének, sőt egyes alapszervezetek is, amelyek nem értették meg helyesen a dolgokat. Itt szükség lesz arra, hogy türelmesen megvilágítsuk és megmagyarázzuk a megtárgyalt kérdésekkel Kapcsolatos összes problémákat. Ehhez nélkülözhetetlenül szükséges munkánk tökéletesítése, pártaktívánk tevékenységének fokozása, sajténk munkájának megjavíCJ SZO 1956. május 12. tása és elmélyítése, amely mindeddig elégtelenül dolgozza fei az egyes alapvető problémákat. Várható volt, hogy a reakciós erők, népi demokratikus rendszerünk öszszes ellenségei fokozott tevékenységet fejtenek ki, s azt a helyzetet, amely a hibáknak az SZKP XX. kongresszusán való kritikai feltárása után keletkezett, arra használják fel, hogy megtámadják a szocializmusnak az alapjait, bizalmatlanságot keltsenek a párt és a párt vezető szervei iránt. Várható volt az is, hogy feltűnnek különféle úgynevezett bírálók, akik a megtárgyalt kérdésekhez nem a párt álláspontjából közelednek, hanem ellenséges álláspontból — az anarchizmus, a burzsoá liberalizmus és burzsoá nacionalizmus platformjáról, ahol a hiányok bírálata csupán ürügy a párt alapelvei elleni támadásra, a nép szocialista vívmányainak megtámadására. Meg kell állapítanunk, hogy a burzsoá propagandának és a különféle helytelen hangulatoknak többen hatása alá kerülnek a pártszervezetekben, a nem termelő szakaszon. Hiba, mégpedig komoly hiba az, hogy az ilyen megnyilvánulások nem ütköznek mindig, mindjárt a nolyszínen megfelelő ellenállásba. Nem lehet és nem szabad az embereket letorkolni, megfélemlíteni és bármiképpen megkísérelni még a helytelen bírálat elnyomását sem. Ügy vélem azonban, hogy most jobban, mint bármikor azelőtt védelmezni és megvédeni kell népi demokratikus rendszerünk alapelveit, a párt vezető szerepét, politikai, ideológiai és szervezési elveit. Megmutatkozik, hogy sok helyütt komoly ideológiai gyöngéink vannak, sok oiyan elvtárs van, aki nem tanult meg önállóan gondolkozni és harcosan védelmezni a párt álláspontját. Azonban nem ez a meghátrálás egyedüli oka. Ügy vélem, hogy egyes elvtársak nem tartják szükségesnek fellépni a helytelen nézetekkel szemben, bár maguk sem értenek velük egyet, mert attól félnek, hogy meggyengítik a bírálatot, vagy pedig különféle súrlódások védelmezőinek bélyegzik őket. Ez természetesen nem Tielyes. Mindamellett azonban újból hangsúlyozni kell, hogy a felszólalások túlnyomó többségét a párt iránti szeretet, a párt jó és sikeres munkája iránti gondoskodás vezeti. Nem kétséges, hogy pártszervezeteink elég erősek lesznek arra, hogy rendet teremtsenek minden helytelen megnyilvánulás esetén, nem kétséges, hogy a lenini alapelveknek a pártban való következetes érvényesítését követelő hatalmas áradat győzedelmeskedik és elsöpri mindazt, ami nem tiszta, nem becsületes és destruktív. Egyben azonban arról is szó van, hogy a nyílt és közvetlen bírálat munkánk tartós módszerévé váljék, hogy szüntelnül gazdasági és politikai életünk összes hibáinak kiküszöbölésére törekedjünk. Éppen ma, olyan fontos kérdések megtárgyalásánál, mint az SZKP XX. kongresszusának eredményei, mint a leninizmus valamennyi alapelvének következetes felújításáért és betartásáért vívott harc mindennapi munkánkban, igazolódik be pártunk fő irányvonalának helyessége. Teljes mértékben, megerősítést nyert, hogy dolgozóink ezt a fő irányvonalat jóváhagyják, s a párt vezetésével harcolnak teljesítéséért. Pártunk fő irányvonala — a szocializmus felépítésének irányvonala, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. és X. kongresszusa tűzött ki. A népgazdaság szocialista felépítésének irányvonala, amely a nehézipar elsődleges fejlesztésére támaszkodik és biztosítja a lakosság életszínvonalának rendszeres emelkedését, mezőgazdaságunk szocialista átépítésének, a szocialista társadalmi rendszer építésének irányvonala. Ez valóban lenini fő irányvonal, amely következetesen a lenini elvekből indul ki. Kétségtelen, hogy kommunista pártunk a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség megbonthatatlan szövetségére támaszkodva és szüntelenül erősítve népeink testvéri együttműködését, sikeresen teljesíti ezt az irányvonalat. Egyre hatalmasabban fejlődik magas színvonalú iparunk, gazdaságilag behozza és megelőzi az egy főre eső termelés terén a leghaladottabb európai kapitalista államokat. Növekedik a mezőgazdasági termelés. Á szövetkezeti mozgalom, amely falvainkon szilárd, kiirthatatlan gyökereket eresztett, egyre jobban terebélyesedik. Nem csekély és tagadhatatlan sikereket értünk el népünk életszínvonalának emelése terén is. 1953 óta egyéb intézkedéseken kívül, már ötödik ízben szállítottuk le az árakat. Egyre világosabban és érthetőbben tárulnak fel a szocializmus teljes győzelmének kilátásai. Az a tény, hogy hazánkban teljes joggal állapíthatjuk meg a szocializmus építése fő irányvonalának sikeres teljesítését, természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne követtünk volna el súlyos hibákat, hogy nem fordultak volna elő olyan hiányosságok, amelyeket joggal bírálnak. Még a legtökéletesebb fő irányvonal, a legfejlettebb párt sem biztosíthatja tévedhetetlenségét ezen irányvonal megvalósításában. Lenin gyakran hangsúlyozta, hogy az olyan nagy és bonyolult műben, mint a szocializmus építése, elkerülhetetlenül hibák fordulnak elő. Azt mondotta, hogy „teljesen elvesztetteknek tarthatnánk azokat a kommunistákat, akik azt hiszik, hogy hibák nélkül, mindannak gyakorlati átdolgozása nélkül, ami még nem épült fel és ami helytelenül készült, be lehet fejezni oly világtörténelmi „vállalkozást", mint a szocialista gazdaság alapjainak felépítése ..." Mindazok a hibák, amelyeket elkövettünk és egészségtelen jelenségek, amelyeknek kiküszöbölésére törekszünk, nem változtathatnak semmit sem a párt fő irányvonalának helyességén, müvünk nagyságán, mert olyan hibák, amelyeket a történelem legjobb' és legtökéletesebb társadalmi rendszerének építése folyamán követünk el. Lenin azt mondja, hogy minden száz hibánkra az egyszerű dolgozó emberek nagy és hősies tetteinek tízezrei esnek. „De ha ez ellenkezőleg volna is — jóllehet tudjuk, hogy nem helyes ilyesmit megengedni, — még ha a mi száz helyes tettünkre tízezer hiba jutna is — folytatta Lenin —, a mi forradalmunk nagy és legyőzhetetlen volt és lesz a világtörténelem előtt, mert első ízben történt, hogy nem a kisebbség, nemcsak a gazdagok ..., hanem valóban a tömegek, a dolgozók óriási többsége maga építi új életét, saját tapasztalatai alapján oldja meg a szocialista szervezés rendkívül nehéz kérdéseit." A kommunista párt nagysága és ereje más politikai irányzatokkal öszszehasonlítva nem abban rejlik, hogy nem követ el hibákat, hanem abban, hogy hibáit fel tudja tárni, felismeri, levonja belőlük a szükséges következtetéseket és tanúiságokat és helyrehozza őket. A burzsoá pártoknál és irányzatoknál a hibák és tévedések népellenes vonaluk törvényszerű megnyilvánulását és eredőjét jelentik. A mi pártunknál, amely a néptömegekre támaszkodik, a hibák nemcsak akadályt, hanem tanulságot is jelentenek az előre vezető úton, az adott szakasz helyes fő irányvonalának megvalósításáért vívott küzdelemben. Mindazon hibák és hiányosságok gyökereit és okait, amelyek pártunk helyes fő irányvonalának megvalósítása folyamán előfordultak, elsősorban abban kell keresnünk, hogy pártunk is a személyi kultusz ápolásának hibájába esett, amely idegen a marxizmus—leninizmustői, dogmatikusan elfogadta a szocialista országépítés folyamatában levő osztálykapcsoiatokról szóló helytelen elméleti tanokat, hatása alá került annak az elméletnek, amely egyoldalúan hangsúlyozta a szocialista típusú állami apparátus elnyomó funkcióját és egyben lebecsülte gazdasági, szervező és kulturális-nevelő hivatását hatásos érvényesülésének kárára. A bírált hibák és hiányosságok gyökerei és okai továbbá abban rejlenek, hogy dogmatikusan értelmezték és érvényesítettek néhány további elméleti tant, ellentétben az élettel, a társadalom és a társadalmi fejlődés szükségleteivel. E hibák továbbá abban rejlenek, hogy nem érvényesült eléggé alkotó módon a marxi—lenini elméletnek az adott csehszlovákiai feltételek figyelembevételével való alkalmazása. Valamenynyi hiba és hiányosság gyökerei és okai végül kifejezésre jutnak a pártélet valamennyi lenini normái következetes érvényesítésének hiányos biztosításában, abban, hogy nem fejtettek ki ebben az irányban olyan törekvést, amilyet a pártnak 1952. évi országos konferenciáján elfogadott alapszabályzatok tűztek ki. • Ügy vélem, hogy egész pártunk hálás lehet a Szovjetunió Kommunista Pártjának, főleg a párt XX. kongresszusának azért, hogy pártunknak megmutatta saját hibáit és a hiányoságaink behatóbb megismeréséhez vezető utat. Hibáink és fogyatékosságaink okainak és következményeinek feltárása után most az a fontos, hogy mindnyájan „fent" és „lent" naponta, folyton könyörtelenül harcoljunk e hibák helyrehozásáért és kiküszöböléséért. Ez a mi Központi Bizottságunk állásfoglalása a nálunk előfordult hibákkal és fogyatékosságokkal szemben. Nagyon komoly hiányosságok mutatkoztak például népgazdaságunknak az első ötéves terv folyamán való fejlesztésében. amikor is súlyos aránytalanságok keletkeztek, jelentősen elmaradt a tüzelő- és nyersanvagalap az ipar feldolgozó áqazataitól. Ezek a hibák nem csekély gazdasági károkat okoztak nekünk és sok zavart idéztek elő a népgazdaság folyamatos fejlődésében. Ezenkívül, mint ismeretes, sor került a beruházások bizonyos túlméretezésére főleg a nehézipar terén, és ezzel kapcsolatban bizonyos fokban gyengült a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelése iránti figyelműnk. Ez különösen az 1951-es és 1952-es években nyilvánult meg. Ugyanígy a mezőgazdasági termelés elmaradása a múlt években olyan hiba volt, amely sok nehézséget ós gondot okozott nekünk. Ezeket a kétségtelenül súlyos hiányosságokat azonban pártunk feltárta és alapos elemzésük után már 1953-ban erélyes intézkedéseket tett helyrehozásukra. Azok az eredmények, amelyeket 1953. óta értünk el mind a népgazdaság fejlesztésében, mind pedig a lakosság életszínvonalának emeléséljen, szembeszökően bizonyítják, mily nagy és jótékony hatást gyakoroltak a pártnak és a kormánynak ezek a helyes és megfelelő időben tett intézkedései a szocialista országépítés további fejlődésére. A Központi Bizottság sikerrel mozgósította harcra a pártot és az egúsz népet a tüzelőanyag és energetikai alap elmaradása ellen. A jegyrendszer megszüntetése és a pénzreform megvalósítása megteremtette az életszínvonal rendszeres emelésének nélkülözhetetlen feltételeit. A mezőgazdaságban tett intézkedések egész sora a mezőgazdasági termelés növekedéséhez, valamint a munkásosztály és a dolgozó parasztsáq szövetségének további megszilárdulásához, a mezőgazdaság szocialista szektorának további erősödéséhez vezetett. Ezek olyan eredmények, amelyekről mindenki meggyőződhet és meggyőződik saját tapasztalatai alapján, olyan eredmények, amelyeket — mint mondják — csak a vak nem lát. Egyben szemléltető példái annak, mily következetesen harcol a párt a hibák ellen, hogy a hibák feltárása és alapos elemzése a szocialista országépités meggyorsításához vezethet és szükségszerűen ehhez vezet. És éppen ez a tény mindenek fölött világosan bizonyítja, hogy bármily komolyak voltak hibáink, nem változtatnak semmit azon, hogy a párt a leninizmus útján haladt és halad, sikerrel valósította és valósítja meg fő irányvonalát. Az SZKP XX. kongresszusa eredményeinek és a pártunkra származó következtetéseknek megtárgyalásával kapcsolatban ma az egész párt és a széleskörű közvélemény foglalkozik azzal a komoly ténnyel, hogy a mi népi demokratikus köztársaságunkban, tehát szocialista típusú államban bizonyos időn keresztül, főleg az 1949 és 1952 közötti időszakban előfordultak olyan esetek, amikor súlyosan megsértették a szocialista törvényességet. Az egész párt és társadalom teljes joggal szigorúan elítéli ezeket a megengedhetetlen jelenségeket, ami természetes is és csupán azt bizonyítja, mily magasan fejlett népünk lazság- és jogérzéke. Hisz a szocialista társadalomban a kizsákmányoló rendszerektől eltérően a legértékesebb az ember. És ha ezt az elvet súlyosan megsértették, ha a szocialista humanizmus, alapelveit megsértették, akkor ez olyan tény, amelyet elsősorban a kommunisták nem nézhetnek közömbösen. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetséges, 'hogy szocialista típusú államban, ahol vezető szerepe van a kommunista pártnak, olyan esetek fordulhattak elő, amelvek ellentétben állanak a szocializmus alapvető értelmével és céljaival. Elsősorban a történelmi igazság érdekében újból hangsúlyozni kell, hogy a szocialista törvényesség megsértésének módszereit, a törvényellenes vizsoálati módszereket nálunk Slánský vezette be a biztonsági aoparátusha. A szocialista törvényesség durva measértésének esetei elsősorban Slánský működéséhez fűződnek. Slánský furfangosan ki tudta használni pártunk szervezeti felénítésének bizonyo® abnormalitását. amely abban reilett. honv a oártnak az elnökén kívül főtitkára és ezenkívül nanvszámból álló elnökséne volt. S'ánsk" keresztülvitte külnn szervek felállítását. am°'vek manuk — a rendesen meoválasztott oártszervek kollektív vezetésének elvével ellentétben — egyedül irányították az egyes szakaszokat. Ez Slánskýnak lehetővé tette, hogy a rendes pártszerv feje fölött, sőt az ő nevében szuverén módon beavatkozzon a legérzékenyebb területeken, amelyek a szocialista országépítés, a szocialista demokratizmus fejlesztése és biztosítása szempontjából alapvető fontosságúak voltak. Slánský Taussiggal és Svábbal együtt a biztonsági apparátusba egyenesen beültette saját embereit, akik készségesen végrehajtották akaratát és a legdurvább erőszakos módszerekre, elnyomásra támaszkodva biztosították minden parancsának teljesítését. Jogosan feltehetjük a kérdést, hogyan lehetséges, hogy ezeket a tényeket nem leplezték le idejében, sót SÍánský műve bizonyos ideig még szerzőjét is túlélte. Ez elsősorban azért volt lehetséges. mert pártunk életében és munkájában a személyi kultusz káros befolyása érvényesült, a kollektív vezetés elvét megsértették, és az ebből származó összes következmények hatottak, mint a vezető szervek figyelmének meggyengülése az élet problémái iránt, az éberség lankadása a pártépítés lenini alapelveinek megsértésével szemben, valamennyi pártszervezet és kommunista tevékeny alkotó aktivitásának meggyengülése és a szocialista országépítés oly fontos fegyverének meggyöngülése, amilyen a bírálat és önbírálat. Ebben komoly szerepet játszottak azok az ideológiai, politikai feltételek, amelyek között pártunk ezekben az években dolgozott. Ezek a feltételek elsősorban a helytelen ideológiai felfogásból származtak, miszerint a szocialista országépítés folyamán a* osztályharc kiéleződik, még pedig olyan mértékben, ahogyan a szocializmus építésében elért sikereink nőnek. Pártunk hasonlóképp, mint más kom-' munista pártok, abból indult ki, hogy ez a tézis, amelyet Sztálin elvtárs abban az időben "hirdetett, amikor a szocializmus a Szovjetunióban lényegében már felépült, kell, hogy még jobban érvényesüljön akkor, amikor a kizsákmányoló osztály még fennáll. E tézis érvényesítése nálunk is arra vezetett, hogy lebecsültük a szocialista ország építés pozitív eredményeinek nagy nevelő hatását a széles néptömegekre, és túlbecsültük az osztályellenség lehetőségeit, amelynek ereje a valóságban a szocialista országépítés folyamán gyengül, még akkor is, ha ellenállásáliak formái egyes esetekben a legélesebbek is. Kétségtelen azonban, hogy tekintettel hazánk osztályviszonyaira és nemzetközi helyzetére, helyénvaló volt és ma is helyénvaló e legnagyobbfokú éberség. Szem előtt kell tartani, hogy Sztálin téziseiben nem az osztályharcnak a kérdése van helytelenül felállítva, hanem az a tan, hogy minél nagyobb sikereket érünk el a szocialista felépítésben, annál jobban fokozódik az osztályellenség ellenállása, annál jobban növekszik a szocializmus ellenségeinek száma. Az osztályharc, amint már Lenin hangsúlyozta, a proletariátus diktatúrájának felállítása után nem szűnik meg, hanem megváltoztajta formáját. Tekintettel az osztályellenség ellenállásának különböző formáira az államon belül és az imperialista ügynökségeknek arra a törekvésére, hogy meghiúsítsák a szocialista ország építésben elért sikereinket, a biztonsági szervek munkáia a legnagyobb mértékben szükséges és nélkülözhetetlen, mert nélkülük nem lehet sikeresen biztosítani a nép munkájának eredményeit. Egyúttal meg kell mondani, hogv biztonsági dolgozóink túlnyomó többsége, akik között sok fejlett és öntudatos munkás van, becsületesen és sikerrel védelmezték és védelmezik népi demokráciánk vívmányait a belső ellenséggel és az imperialista kémközpontok kísérleteivel szemben. Azonban a helytelen tézis alapján, amely szerint az osztályharc kiéleződik a szocialista országépítés növekvő sikerei következtében, a párt munkájában és a biztonsági szervezet munkájában is az általános gyanakvás és bizalmatlanság szelleme lett úrrá, s ezért politikai és ideológiai hibákban vagy eltérő nézetekben gyakran kártevést láttak. Ez ahhoz vezetett, hogy előtérbe került a szocialista állam egyik, represszív funkciója, és túlbecsülték a biztonsági apparátus szerepét. Ez tette azután lehe&vé Slánskýnak és bandájának, hogy a biztonsági apparátust kivonják a párt ellenőrzése alól és a szocialista törvényesség elveit durván megsértő módszereket honosítsanak meg benne. Az osztályíkapcsolatok fentemlített értékelésével szoros összerüggésben kell értelmezni néhány további befolyás hatását Is. Ide tartozik elsősorban a széleskörben elburjánzott pro(Folytatás a 3. oldalon.)