Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-11 / 131. szám, péntek

A szovjet nép soha el nem múló hősiessége A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikkéből Tizenegy éve annak a felejthetetlen napnak, amikor a hős szovjet nép és derék fegyveres erői a kommunista párt vezetésével halálos csapást mértek a fasiszta Németországra és biztosították a győzelmet a Nagy Honvédő Háborúban. A Szovjetuniónak a hitleri rablók fölött aratott győzelme hatalmas világtörténelmi esemény volt, ame'y dicsőséget szerzett hazánknak és erős hatással volt sok nemzet és állam sorsára. A fasiszta agresszor elleni Nagy Honvédő Háborúban a szovjet emberek, a derék katonák megvédték hazánk szabadságát és függetlenségét, megmentették Európa és Ázsia nemzeteit a fasiszta rabság veszélyétől. A győzelem kifejezően bizonyította az Októberi Szocialista Forradalomban született szovjet társadalmi és államrendszer legyőzhetetlen életerejét. A kommunista párt marx-'lenini politikájának győzelme volt ez. A Nagy Honvédő Háború valóban az egész emberiség háborúja volt. Teljes mértékben beigazolódtak V. I. Leninnek, a szovjet állam alapítójának halhatatlan szavai: „Sohasem lehet legyőzni a népet, ha a munkások és parasztok többsége megismerte, megérezte és meglátta azt, hogy sajat szovjet hatalmát, a dolgozók hatalmát védi, hogy olyan ügyet védelmez, amelynek győzelme biztosítja számukra, és gyermekeik számára a kultúra minden gazdagságának és mindannak élvezetét, amit az emberi munka alkotott." A munkásosztály és parasztság megbonthatatlan szövetsége, a Szovjetunió nemzeteinek testvéri barátsága, az egész nép szocialista tulajdona — ezek a Szovjetunió döntő erőforrásai, amelyek biztosították számunkra az ellenség fölött aratott történelmi győzelmet. A fényes győzelemért vívott harcban dicsőséget szerzett a lengyel hadsereg, a csehszlovák hadtest, Jugoszlávia néphadserege, amelyek a szovjet katonák oldalán becsülettel harcoltak a közös ellenség ellen. A fasiszta Németország elleni harc befejező részében részt vett a román és bolgár hadsereg is. A német fasizmus elleni közös harc sikeréhez nagyban hozzájárultak Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és más országok nemzetei és fegyveres erői is. A háború folyamán a nemzetközi imperializmus minden reménye rombadőlt, hogy a Szovjetunió megsemmisül, vagy meggyengül. A szovjet állam a nehéz és hosszú évekig tartó háborúból még erősebben és keményebben került ki, telve harci erővel és azzal az elhatározással, hogy a jövőben is védelmezni fogja igazságos ügyét. A szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme minden országban hozzájárult a demokratikus erők megszilárdulásához és növekedéséhez, hozzásegítette a dolgozókat az európai és ázsiai országok egész sorában ahhoz, hogy a reakciós kormányokat népi demokratikus rendszerrel váltsák fel. A szovjet nép hős példája nyomán hatalmas lendületet nyert a nemzetfelszabadítő mozgalom a gyarmati és függő országokban. A hős kínai nép történelmi győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása nehéz csapást mért az imperialista rendszerre és az egész világon megerősödtek a szocializmus erői. A második világháború hatására a nemzetközi helyzet is lényegesen megváltozott. Kialakult a szocializmus és demokrácia új tábora, amely évről évre erősödik és magában foglalja az emberiség több mint egyharmadát. A szocializmus világrendszerré vált. A hitleri fasizmus leverésével megteremtődtek a feltételek Németország békés fejlődéséhez is. A Német Demokratikus Köztársaságban a német nép megbízható támaszra talált a békéért és országa egységéért vívott harcában. A Szovjetunió és a szocialista tábor országai mindig arra törekedtek és törekszenek ma is, hogy a német nép, a béke és az európai biztonság érdekében Németország újból egyesüljön. És ha ez mindmnig nem történt meg, ennek okai azon nyugati államok uralkodó körei, melyek mélyítik Németország két része közötti szakadékot és megakadályozzák, hogy a béke, a demokrácia és a nemzetközi együttműködés alapján egyesüljön. A második világháború tanulsága fiqvelmeztetés mindazok számára, akik új háborúra készülnek a szocia'ista tábor országai ellen. A háború világosan megmutatta, hogy a Szovjetuniónak nagyszerű, modern hadserege van, amely meq tudja védeni hazáját és a szocializmust. A német fasizmus fölött aratott nagy győzelemre népünket és fegyveres erőit bölcs kommunista pártunk vezette, melyet a lángeszű Lenin épített ki és erősített meg. A kommunista párt a nagy Lenin irányelveihez igazodva fáradhatatlanul gondoskodott az ország gazdasági erejének és védelmi képességének megszilárdításáról, a szovjet emberek neveléséről. A Honvédő Háború idején a kommunista párt az egész nép harcának ösztönzője és fáradhatatlan szervezője volt. Hatalmas, emberfeletti munkát végzett a fronton és a hátországban. A személyi kultusz elterjedésével csökkent a kommunista párt vezető szerepe, hatalmas szervező, ideológiaipolitikai munkája. Nem világították meg helyesen, marx-lenini szemszögből a szovjet haditudományt és a szovjet nép döntő szerepét a győzelemben. A szovjet rendszer előnyei újból és még kifejezőbben mutatkoznak meg a háború utáni években országunk békés építése szakaszán. A szovjet emberek áldozatos munkájának megvan a nagyszerű gyümölcse. Az ötödik ötéves tervet sikerrel fejeztük be. Üj, még nagyszerűbb távlatokat nyit a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi határozata. Népünk teljesíti a kommunista építés nagyszerű feladatait, s közben őszinte óhaja, hogy békében és barátságban éljen minden ország népével. De ez a törekvése nem talál mindig támogatásra egyes kapitalista országokban. Ez főleg Nyugat-Németországban és Japánban a militarizmus megújításában mutatkozik meg. A szovjet nép és a békeszerető nemzetek ezt a tényt nem hagyhatják figyelmen kívül. Még nagyon élénk emlékezetükben vannak azok a szenvedések é^ pusztítások, melyeket az elmúlt háborúban az agresszorok okoztak. Ezért annak ellenére, hogy őszintén védelmezik a békét és békés gazdasági építést folytatnak, állandóan szem előtt tartják fegyveres erőik erősítését. Nincs a világon olyan erő, amely letéríthetné népünket arról az útról, melyet a nagy Lenin mutatott meg és melyen a dicső kommunista párt vezeti a szovjet országot. A Szovjetunió Minisztertanácsának törvénytervezete az állami nyugdíjakról Moszkva, május 9. (TASZSZ). — Nyilvánosságra hozták az állami nyugdíjakról szóló törvénytervezetet, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsa a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszaka elé terjeszt. A törvénytervezet érteimébein állami nyugdíjra jogosultak: a munkások és alkalmazottak, a katonák, a fő- és középfokú tanintézetek, az iskolák és -káderképzö tanfolyamok növendékei, valamint a többi állampolgárok is, ha állami vagy társadalmi kötelezettségük teljesítése közben rokkantak meg. Joguk van nyugdíjra az említett állampolgárok családtagjainak is, ha elvesztették eltartójukat. Állami nyugdíjat állapítanak meg öregség esetén, rokkantság esetén, az eltartó elvesztése esetén. A nyugdíjak kifizetését az állam a Szovjetunió állami költségvetésében évente előirányozott anyagi eszközökből biztosítja. Öregségi nyugdíjra joguk van a murVlsoknak és alkalmazottaknak: a férfiaknak — 60. életévük betöltése után, ha legalább 25 évet dolgoztak; a nőknek 55. életévük betöltése után, ha legalább 20 évet dolgoztak. Az öregségi nyugdíj legkisebb öszszege havi 300 rubel, legnagyobb ÖSÍszege havi 1200 rubel. Pótlékot állapít meg a tervezet az öregségi nyugdíjhoz több mint 15 esztendős megszakítás nélküli munka és munkaképtelen családtagok esetében. Az öregségi nyugdíjat életfogytig lan állapítják meg, a munkaképességtől függetlenül. Föld alatt, ártalmas munkakörülmények között, sugárzó hőnek kitett munkakörülmények között dolgozott és közönséges megbetegedés következtében elhúnyt munkások és alkalmazottak családtagjai számára emelt összegű nyugdíjat kell megállapítani. Továbbra is érvényben maradnak azok a nyugdíjak, amelyeket a Szovjetunió kormányának törvényerejű rendeletei bizonyos foglalkozási ágak dolgozói (tanítók, orvosok stb.) számára, bizonyos szolgálati idő letöltést-* után állapítottak meg. Ugyancsak érvényben marad a tudományos dolgozók és családtagjai nyugdíjellátásának eddigi rendje. Az állami nyugdíjakról szóló törvény a Szovjetunió Legfelső Tanácsának jóváhagyása után, 1956. október elsejével lép hatályba. A szocializmusra való áttérés előbb, vagy utóbb mindenüti elkerülhetetlen J. Broz-Tito nyilatkozatából René Coty elnök meghívására hétfőn Franciaországba érkezett egyhetes látogatásra Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke. Tito elvtárs franciaországi látogatása nagy érdeklődést váltott ki a külföldi sajtó köreiben. Tito elvtárs franciaországi látogatása idején a francia vezető politikusokkal tárgyal, többek között Mollet miniszterelnökkel és Pineau kiMügyminiszterrel. Több kommentátornak az a nézete, hogy Tito párizsi látogitása nemcsak a jugoszláv-francia kapcsolatok megjavításához járul hozzá, hanem a nemzetközi helyzet további enyhüléséhez is. Amint ismeretes, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság békés külpolitikát folytat és Franciaországban erősödik az az irányzat, amely a nemzetközi baráti együttműködéshez vezető úton mutatkozó akadályok elhárítására irányul. Tito elvtárs párizsi útjának előestéjén nyilatkozott a Le Monde párizsi befolyásos burzsoá lap levelezőjének és válaszolt számos kérdésre, amelyek a nemzetközi helyzet, Jugoszlávia belpolitikai helyzete, valamint a kommunista és nem szocialista pártok közötti kapcsolatokkal összefüggő kérdésekre vonatkoznak. Tito elvtárs a „Szovjetunióban történt változásokkal" kapcsolatos kérdésre kijelentette, hogy nézete szerint ezeknek a változásoknak nagy jelentőségük van és amennyiben Nyugaton egyes emberek ebben „taktikai manővert" igyekeznek látni, „súlyosan tévednek". „Én sem és közülünk senki sem gondolja — mondotta Tito elvtárs —, hogy csupán a több párton alapuló rendszer teszi lehetővé a szabad véleménynyilvánítást ... Ügy vélem, hogy a szabad vita teljesen lehetséges olyan rendszerben, mint a miénk és a többi szocialista országoké. A legdemokratikusabb módszer annak a többségnek nézetét elfogadni, amely már kialakult." A további kérdésre adott válaszában Tito elvtárs kijelentette, hogy a Jugoszláviában fennálló rendszer normálisan működik. „Javítani vagy fejleszteni törvényes alapokon, vagy má= módon lehet... Ügy vélem, sohasem mondhatjuk valamilyen emberi társadalomról, hogy elérte a tökéletesség fijkát, mivel állandóan új helyzetek keletkeznek, amelyek arra kényszerítik az embereket, hogy új módszereket gondoljanak ki. Áz emberi társadalmak nem állandók. Az élet állandó mozgásban van." Ezután a francia lap levelezője megkérdezte, hogy „összhangba lehet-e hozni az 1789-es francia forradalomban kikiáltott emberi jogokat a szocialista társadalom követelményeivel?" Más szavakkal összhangba lehet-e hozni a „nyugati humanizmust" és a „marxista humanizmust?" Tito elvtárs erre így válaszolt: „Látom a közel és távol jövő közötti nagy különbséget. A nyugati humanizmus — ez inkább a szándék kinyilatkoztatása. A nyugati humanizmus nincs összhangban a gazdasági rendszerrel és azokkal a lehetőségekkel, hoav ebben a rendszerben mindenki éljen jogaival. Ma még egyetlen szocialista országnak sincsenek meg az anyagi feltételei, amelyek lehetővé tennék számára azt, hogy minden embert ne csak a munkája alapján, hanem szükségletei szerint is jutalmazzon ... Mindmáig előtérben vannak a társadalom szükségletei is. De léteznek szocialista távlatok és mi azon az úton haladunk, amely az emb«ri jogoknak és a társadalom jogainak teljes megvalósításához vezet. A nyugati távlatok ezt a lehetőséget nem biztosítják." A következő kérdésre adott válaszlban, amely a szocializmus fejlődésére vonatkozik, Angliában, Franciaországban és az USA-ban, Tito elvtárs hangsúlyozta, hogy sem a vérontások, sem a barikádok nem feltétlenül szükségesek a rendszerváltozás megvalósítására. De a szocializmusra való áttérés előbb vagy utóbb mindenütt elkerülhetetlen, mivel „a termelőeszközök eayre jobban kikerülnek a magántulajdonosok kezéből és az állam tulajdonába mennek át, vagy állami kapitalizmus, vagy szocialista formák keretében". A további kérdés az új Internacionálé megteremtésének lehetőségére vonatkozott, mely egybekapcsolhatná a kommunista és szocialista országokat. Erre a kérdésre Tito elvtárs így válaszolt: „A Kominform feloszlatása után szó sem lehet olyan új szervezet megteremtéséről, amely nagyobb hatóerejű és időszerű szerepet töltene be. A világhelyzetet a következőképpen lehet lellemezni: Keleten olyan szocialista országok léteznek, melyekben a kommunisták uralkodnak, a nyugati államokban pedig kommunista és szocialista pártok léteznek. Ezek a pártok tanácskozó gyűléseket hívhatnak össze, vagy pedig közösen tanulmányozhatják a nemzetközi helyzetet és kicserélhetik tapasztalataikat. De nagy különbség van a ljommunis' ták ezen csoportjai között — azok között, akik hatalmon vannak, és azok között, akik más társadalmi rendszerben élnek és parlamenti módszerekkel, különféle más eszközökkel kénytelenek harcolni azért, hogy megnyerjék a többséget, amenynyiben ezt elérik. Ezért nem létezhet ma azon kommunista pártok Internacionáléja, amelyek magukhoz ragadták a hatalmat és azoké, amelyek eddig még nem kerültek uralomra. De kapcsolatot kell teremtenünk ezek között a szervezetek között, főleg a Keleten működő szervezetek között, hogy népszerűsítsék tapasztalataikat. Például átvehetjük a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától, vagy Jugoszláviától mindazt, ami náluk a legjobb, természetesen olyan feltétel mellett, hogy ezt szabadon, minden kényszer nélkül vesszük át." „A jszocializmus kiépítése, új szocialista államrendszer megteremtése, — minden ország speciális jellegzetességeinek figyelembevételével — túlságosan bonyolult dolog ahhoz, hogy valamilyen nemzetközi szervezet dönthessen arról, mit kell itt, vagy ott tenni. Természetesen léteznie kell nemzetközi szolidaritásnak, meg kell teremteni a kapcsolatokat a kommunista és szocialista pártok között és a világ minden haladó szervezetével, hogy kicserélhessék nézeteiket a különböző általános problémákról, amelyek iránt érdeklődnek. Leginkább így érhetünk el új sikereket a világban." Arra a 'kérdésre, hogy Jugoszlávia milyen álláspontot foglal el a balkáni föderáció gondolatával kapcsolatban, Tito elvtárs kijelentette, hogy az ilyen szövetség egyáltalán nem időszerű. Nyilatkozatának befejező részében Tito elvtárs a Balkáni Paktumra vonatkozó kérdésre válaszolt és többek között kijelentette, hogy az Atlanti Szövetség irányzatától és jövőbeli jellegétől függ, hogy Görögország és Törökország részvétele ebben a paktumban probléma lesz-e Jugoszlávia számára. Tito elnök párizsi látogatása sikeres befejezéshez közeledik Párizs, május 10.- (ČTK). — Tito elnök szerdán, május 9-én feleségével és a jugoszláv küldöttség tagjaival ellátogatott a versaillesi palotába, ahol ünnepi ebéden vett részt, melyet tiszteletükre René Coty francia köztársasági elnök adott. Délután Tito elnök Jules francia belügyminiszter és Ganeval Dessault tábornok kíséretében megtekintette a Párizs közelében levő Saint—Cloude-i repülőgépgyárat. Este a jugoszláv nagykövetségen ünnepélyes fogadást rendezett a Francia—Jugoszláv Társaság, amelyen részt vett Tito elnök feleségével. Tito- kijelentette, hogy párizsi tartózkodása idején meggyőződött róla, hogy Jugoszláviának és Franciaországnak számos közös érdeke van. A Tanjug jugoszláv hírügynökség jelentése szerint a jugoszláv-francia politikai tárgyalások szerdán este befejezéshez közelednek. Tito elnök szerdán reggel Mendés-France miniszterrel találkozott, és ugyanaznap este tartották meg a tárgyalásokat Kocsa Popovics külügyi államtitkár és dr. Jozso Vilfan, _ a jugoszláv elnök titkára, valamint Pineau francia külügyminiszter és Massigli külügyminiszteri titkár között. A jugoszláv és francia politikai körök szerint „a megbeszélések nagyon baÖsszetűzés iraki parasztok és rendőrök között Az At Talia című lap beszámol az iraki Ramisz község parasztjai és a földbirtokosok között folyó véres összetűzésről, melynek 200 paraszt esett halálos áldozatul. Sokan megsebesültek. ráti légkörben folytak és a komolyabb problémák vizsgálatánál egyforma törekvések mutatkoztak". A Tanjug a politikai megfigyelők nézeteire hivatkozik, akik hangsúlyozzák a jugoszláv-francia tárgyalások álláspontjainak összhangját, amely a lefegyverzés, a Kelet- és Nyugat közötti kapcsolatok és a gazdaságilag kevésbé fejlett országok megsegítésével kapcsolatos kérdések megtárgyalásánál nyilvánult meg. A tárgyalásra kerülő legfontosabb kérdések egyike a francia kormány azon elhatározása volt, hogy a leszerelés kérdését a legsürgősebb problémának tekinti a legjelentősebb kérdések megoldásában. A jugoszláv és francia körök szerdán este megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közötti kölcsönös kapcsolatokra vonatkozó problémákat a gyakorlatban már megtárgyalták. Lengyelország új büntetőtörvénykönyvjavaslata eltörli a halálbüntetést Varsó, május 10. (ČTK). — A Lengyel Népköztársaság új büntetőtörvénykönyv-javaslata lényegében eltörli a halálbüntetést, hangsúlyozva, hogy ez a büntetés kivételesen bizonyos időben a legsúlyosabb bűntettekre vonatkozik. Lényegesen bővítik az állampolgári jogok védelméről szóló fejezetet. Büntetéseket szab meg a köztulajdon szándékos és nem szándékos fecsérléséért. A nevelő-büntető eljárás egy új fajtáját határozza meg, az üzem, vagy hivatal kollektívája előtti megróvást. A' BERLINGSKE AFTENAVIS dán lap közli, hogy május 14-én Dánia és a Szovjetunió között megindul a normális hajóforgalom. Dulles beszámolt az Atlanti Tanács ülésszakáról Dulles amerikai külügyminiszter kedden este beszédet mondott Washingtonban és beszámolt az Atlanti Tanács párizsi ülésszakáról. A többi között elmondotta, hogy az ülés vasárnap a" hajnali órákig elhúzódott amiatt a vita miatt, amelynek eredményeként e'határozták, hogy igyekeznek az Atlanti Szövetséget egyszerű katonai ^paktumnál többé tenni. Dulles szerint ennek a döntésnek történelmi jelentősége lehet, mert hozzájárulhat „a Nyugat legnagyobb gyengéjének, az egyenetlenségnek a kiküszöböléséhez." Dulles ezután arról beszélt, hogy sok olyan probléma van, amely alapjaiban megingathatja az atlanti közösséget, mégis a NATO sohasem vitatta meg ezeket komolyan. E problémák közé sorolta a közép-keleti feszültséget, az észak-afrikai „zavarokat", a ciprusi vitát és Németország újraegyesítésének kérdését. Dulles ezzel kapcsolatban bírálta az Atlanti Tanács munkáját. A tanács — mondotta — egyelőre alig tesz többet, minthogy jelentéseket hallgat meg és jelentéseket dolgoz ki. A külügyminiszter a nyugati hatalmak előtt álló problémák megoldása érdekében a tanács munkájának „más, elmélyültebb felfogását" követelte. Beszélt Dulles arról is, hogy a Nyugatnak meg kell változtatni a függetlenségüket újonnan elnyert országokhoz való viszonyát. Dulles hangoztatta, hogy „itt mindenekelőtt tekintetbe kell venni e nemzetek érzékenységét svval a faji pökhendiséggel szemben, amelyet a nyugatiak néha velük szemben mutatnak". Az amerikai külügyminiszter befejezésül hangsúlyozta, hogy az Atlanti Szövetség továbbra is katonai szövetség, s létrehozásának oka — vagyis a szovjet agresszió veszélye — Dulles szerint nem tűnt el. OJ SZ

Ó Q 1956. május 10. Ladislav Lipták

, Kassa Szabó Béla