Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-08 / 128. szám, kedd

GROMIKO ElVTARS NYILATKOZATA az ENSZ leszerelési albizottságának munkájáról London, május 6. (TASZSZ) — A TASZSZ tudósítója azzal a kérdéssel fordult A. A. Gromikóhoz, .i Szovjetuniónak az ENSZ leszerelési albizottságába delegált küldöttéhez, hogy közölheti-e, miként értékeli az albizottság legutóbbi ülésszakanak munkáját. A. A. Gromiko a kérdésre a többi között a következő választ adta: A szovjet küldöttség kifejezésre juttatva, hogy a Szovjetunió megmásíthatatlanul törekszik a leszerelés megoldásának elősegítésére, az albizottságban mindéig lehetőt megtett, hogy megkönnyítse a szükséges megegyezés elérését. E cél érdekében március 27-én az albizottság elé terjesztette a Szovjetunió új javaslatát. Ezután Gromiko elvtárs összefoglalta a szovjet javaslat főbb pontjait. Miből indult ki a szovjet kormány, amikor megtette javaslatát? Abból, hogy a leszerelés megvitatása nem vezetett megegyezésre, amikor a megegyezés elérését, a probléma egészét, a többi között az atomfegyver eltiltását illetően kísérelték meg Ily körülmények láttán okvetlenül fel kell vetni a kérdést: nem kellenne-e megkísérelni a megegyezést, először a leszerelés egyik fő kérdését, mégpedig a hagyományos fegyverzet kérdését illetően? Ez magától értetődően a leszerelési probléma megoldásának új megközelítését jelenti. De az ilyen megközelítés fontos előnnyel jár. Lehetővé teszi a megegyezést, először azokban a kérdésekben, amelyekben a Szovjetunió és a nyugati hatalmak álláspontja annak idején jelentékenyen .közeledett és egy időre háttérbe került az atomfegyver kérdése, amelyet illetően a nézeteltérések alapvető akadályt képeztek a leszerelés megoldásának útján. Meg kell mondani, első ízben nem mi, nem a Szovjetunió vetette fel azt a kérdést, hogy először a hagyományos fegyverzetet illetően kel! megegyezni. A kérdést így a nyugati hatalmak, köztük Anglia vetette fel, amely mind az ENSZ-ben, mind a külügyminiszterek 1955-ös genfi értekezletén állást foglalt a leszerelési probléma megoldásának éppen ilyen megközelítése mellett. Mi történt később? Az történt, hogy amikor a Szovjetunió elfogadta a fenti szempontot és megfelelő javaslatot terjesztett az albizottság elé, a nyugati hatalmak képviselői kijelentették nekünk, elfogadhatatlan az a javaslat, hogy először a hagyományos fegyvereket illetően egyezzünk meg, azt mondották, hogy az egész problémát egyszerre kell megoldani. E hatalmak képviselői igazolni igyekezvén, hogy elutasították a nyugati hatalmak által régebben hirdetett szempontot, az albizottságban rendszerint arra hívják fel a figvelmünket, hogy jobb megegyezésre jutni az egész leszerelési problémát, mint e probléma egy részét illetően. Ennél azonban figyelmen kívül hagyják a fenti körülményt, amelynek az a lényege, hogy az egész problémát illetően a megegyezés elérése lehetetlennek látszik. A valóságban jelenleg úgy alakult a helyzet, hogy vagy megegyezés jön létre a probléma egy részét illetően, hogy azután könnyebbé váljék a megegyezés a leszerelés egészében, vagy semmiféle megegyezés nem jön létre és akkor az ENSZ és annak leszerelési albizottsága továbbra is egyhelyben topog majd. Különösen érdekes az öt nagyhu talom fegyveres erői és fegyverzete színvonalának megvitatása. A Szovjetuniónak a színvonalról szőlő és a nyugati hatalmaknak e kérdésben regebben előterjesztett javaslatát magában foglaló fent említett indítványán kívül az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország újabb javaslatot terjesztett a leszerelési albizottság elé arra vonatkozóan, hogy az öt hatalom fegyveres erőinek színvonalát magasabb számban állapítsák meg. E javaslat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína fegyveres Oj szö 1956. május 8. erőinek äétszámát 2-500 000-ben, Anglia és Franciaországét pedig 750 000-ben jelöli meg. Ily módon a nyugati hatalmak visszautasították az öt hatalom fegyveres erőinek régebben általuk megjelölt színvonalát, miután a Szovjetunió hozzájárult az ő javaslatukhoz. Igaz, nekünk azt mondják, hogy a három nagyhatalom mindegyike számára javasolt két és félmillió és az Anglia és Franciaország számára javasolt 750 000 nem végleges szám, hogy a jövőben valamikor meg lehet majd egyezn

1' egy alacsonyabb színvonalban. Viszont azt is leszögezik, hogy az alacsonyabb színvonal kérdését csupán más, meg nem oldott nemzetközi kérdések, köztük a német kérdés rendezése után lehet majd megvitatni. Nem nehéz megérteni, hogy a fegyveres erők színvonala kérdésének megoldását csakúgy, mint a leszereléshez tartozó más kérdések megoldását függővé tenni például a német kérdés megoldásától, ténylegesen annyit jelent, mint kitérni a fegyveres erők csökkentésének rendezése elől. A színvonal kérdésének megvitatásakor gyakran rámutatnak nekünk arra, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet nem engedi meg a fegyveres erők színvonalának olyan megállapítását, mint amilyent a Szovjetunió javasol és mint amilyent régebben a nyugati hatalmak javasoltak. Ennek az érvnek azonban semmi köze sincs a dolgok reális állásához. Régebben, amikor a nyugati hatalmak megtették javaslatukat a fegyveres erők színvonalát illetően, a nemzetközi helyzet lényegesen feszültebb és bonyolultabb volt. Elegendő rámutatni arra, hogy akkor még folytak a hadmüveletek Koreában és Indokínában, Azóta jelentős sikereket értek el a nemzetközi feszültség enyhítésében, amelyben fontos szerepe volt a genfi négyhatalnji kormányfői értekezletnek. Mindez annyira nyilvánvaló, hogy fölösleges tovább foglalkozni a témával. A leszerelés megvitatása során — mint ismeretes — nagy ellentétek mutatkoztak a nemzetközi ellenőrzés kérdésében. A Szovjetunió, eltérően néhány más hatalomtól, ragaszkodott és továbbra ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy a nemzetközi ellenőrzést alá kell rendelni a leszereléssel kapcsolatos konkrét intézkedéseknek. Az ilyen intézkedésektől független ellenőrzés teljesen értelmetlen. A Szovjetunió említett március 27-i javaslatában a nemzetközi ellenörzéspek olyan rendkívül széleskörű jogokat biztosít, amelyek lehetővé teszik funkcióinak hatásos megvalósítását. Meg vagyunk győződve róla, hogy az ellenőrzés kérdésében sem lenne nehéz megegyezést elérni, amennyiben a tárgyalások minden részvevőjében megvan az óhaj erre. Ugyanakkor egyelőre itt sem jött létre megegyezés, mert ennek az az egyik fő akadálya, hogy a nyugati hatalmak a légi fényképezéshez hasonló újabb feltételeket támasztanak, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs a leszerelés feletti ellenőrzéshez és amelyek egészen más célokat szolgálnak. A Szovjetunió javaslatának, valamint az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország javaslatainak megtárgyalásakor felkeltette figyelmünket, hogy a nyugati hatalmak javaslatának megvan az az állítólagos előnye, hogy érinti az atomfegyvert. De, mint ismeretes, az atomfegyver kérdését különbözőképpen lehet érteni. • A Szovjetunió az atomfegyver feltétlen eltiltásának a híve. Ezt az álláspontját kifejtette számos javaslatában, amelyeket az ENSZ elé csakúgy, mint a négy hatalom képviselőinek megfelelő értekezletei elé terjesztett. Ezt az álláspontot többe!-, között kifejtette 1955. május 10-i javaslataiban, amelyek, mint ismeretes, ma is érvényesek. Felmerül az a kérdés, milyen előnye van annak, hogy a nyugati hatalmak javaslatai érintik az atomkérdést? Határozottan semmi! Sőt, mi több, egymásra halmozzák a leszerelés problémájára vonatkozó különböző kérdéseket, és különböző előzetes feltételeket támasztanak, így az említett javaslatok semmi lehetőséget nem nyújtanak ahhoz, hogy egy lépésre is előrehaladjon a leszerelés ügye. Mindez ismét alátámasztja, hogy a leszerelés problémáját új módon kell megközelíteni, aminek az a lényege, hogy először meg kell egyezni a hagyományos fegyverzet kérdésében, s megkönnyíteni a megegyezés elérését az atomfegyver eltiltásának kérdésében is. Az elmondottakhoz szükséges még hozzáfűzni, hogy a szovjet kormány kifejezte, kész együttesen megvitatni a hagyományos fegyverzet kérdését és az atomfegyver eltiltásának kérdését is, de a hagyományos fegyverzettel kapcsolatos megegyezést ne tegyék függővé az atomfegyver eltiltásának kérdésével kapcsolatos megegyezéstől. Az európai fegyverzet-korlátozási és felügyeleti-övezet létesítésére vonatkozó szovjet javaslatról Gromiko elvtárs megjegyezte, hogy az lényegében megismétli Edennek a genfi értekezleten előterjesztett javaslatát, s ennek ellenére maga az angol képviselő is állást foglalt ellene. Végül Gromiko elvtárs kijelentette: Sajnálatos, hogy az albizottságban nem sikerült megegyezést elérni a megvitatásra került kérdések lényegében. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió, mint eddig is, minden erejét arra összpontosítja, hogy elősegítse a leszerelés megoldását és reméli, hogy a többi érdekelt hatalom is ugyanerre törekszik majd. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy a megegyezés e kérdésben mennyire létfontosságú a népek számára. Az ilyen megegyezés, még ha kezdetben korlátozott is és csupán néhány kérdést érint, fontos lépést jelentene előre a nemzetközi, feszültség további csökkentése, az államok közötti kapcsolatokban szükséges bizalom megteremtése és az általános béke megszilárdítása irányában. M. Pijade: „Ismerjük meg kölcsönösen egymást" A csehszlovák nemzetgyűlési küldöttség Jugoszláviában Belgrád (ČTK) — A Csehszlovák nemzetgyűlés küldöttségét, amely szombaton, május 5-én érkezett Jugoszlávia fővárosába, vasárnap fogadta Mose Pijade, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Népi' Szkupstinájának elnöke. E rövid látogatás folyamán a csehszlovák küldöttség képviselői és a Szövetségi Népi Skupstina tagjai között nyílt és őszinte véleménycsere folyt. Mose Pijade többek között hangsúlyozta, hogy a szakadás évei alatt i két ország között mintegy kínai fal keletkezett és most főleg arról van szó, hogy újból kölcsönösen megismerjük egymást. A Szövetségi Népi Skupstina épületéből ezután a küldöttség a Belgrádtól mintegy 20 kilométerre fekvő Agala-hegyre ment, ahol magasan Szerbia felett emelkedik az ismeretlen katona márványemlékmüve, Ivan Mestrovics neves jugoszláv szobrász alkotása. A csehszlovák nemzetgyűlés küldöttsége megkoszorúzta az emlékművet. Az ebéden, amelyet Mosa Pijade a csehszlovák küldöttség tiszteletére j adott, a jugoszláv közélet számos kiI váló képviselője volt jelen, közöttük Svetozár Vukmanovics-Tempo elvtárs is, aki nemrégen a jugoszláv gazdasági küldöttséget vezette a prágai tárgyalásokon, továbbá lvan Gosznyjak elvtárs, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság honvédelmi államtitkára. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége megtekintette Antwerpen nevezetességeit Moszkva, ČTK). — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége V. T. Lacisznak, a Nemzetiségi Tanács elnökének vezetésével, amely jelenleg Belgiumban tartózkodik, május 5-én Antwerpenbe látogatott, ahol megtekintette a városházát és a város nevezetességeit. Este a szovjet küldöttség Brüsszelben jelen volt a „Sluk" szlovák népi művészegyüttes előadásán. Tito köztársasági elnök Franciaországba utazott Belgrád, május 6. (Tanjug). — Joszip Bioz-Tito jugoszláv köztársasági elnök feleségével szombaton éjfélkor hivatalos látogatásra Franciaországba utazott. Tito elnök hatnapi franciaországi látogatása idején René Coty köztársasági elnök vendége lesz. Tito elnököt és feleségét franciaországi útjára elkísérte Kocsa Popovics külügyi államtitkár, dr. Jozse Vilfan, a^ köztársasági elnök főtitkára, Milcs Sumonya altábornagy, a hadsereg főparancsnokának kabinetfőnöke, Milan Zsezselj vezérőrnagy, a köztársasági elnök föszárnysegéde. Tito elnök elutazása előtt nyilatkozatot adott a Tanjug és az AFP hírszolgálati iroda kérdésére. Kijelentette: Véleményem szerint franciaországi látogatásom nemcsak udvariassági jellegű, hanem meggyőződésem, hogy mindkét részről fennáll az az óhaj, hogy eszmecserét folytassunk különböző problémákról, azokról is, amelyek kölcsönös kapcsolatainkat érintik, és azokról is, amelyek a nemzetközi politika általános érdekeire vonatkoznak. Hiszem, hogy Franciaország képviselőivel folytatandó tárgyalásaink sikeresek és hasznosak lesznek annál is inkább, mert franciaországi látogatásunk olyan időben történik, amikor szerte a világon úrrá vált az a vélemény, hogy kizárólag közvetlen érintkezések és eszmecserék útján küszöbölhetők ki a nézeteltérések és ily módon látogatásunk hozzájárul a kölcsönös jobb megértéshez is. „A jelenlegi kilátások helyet látszanak engedni az atlanti hatalmak új, békés kezdeményezéseinek

1

1 Befejeződött az Atlanti Tanács ülésszaka Az AFP jelenti: az Atlanti Tanács vasárnapra virradó éjszaka befejezte munkáját. Az ülésszak végeztével záróközleményt adtak ki. A záróközlemény elöljáróban visszapillant az Atlanti Szövetség életrehívásának idejére, és teljesen egyoldalú, a Szovjetunió külpolitikáját az ismert hidegháborús érvekkel rágalmazó értékelést ad az akkori nemzetközi helyzetről,. A jelenlegi viszonyokra rátérve, a közlemény azt állítja, hogy a nemzetközi feszültség mostani enyhülése lényegében a Nyugat „védelmi erőfeszítéséinek" köszönhető. Ezzel kapcsolatban a közlemény a Nyugat érdemének próbálja betudni a békés egymás mellett élés politikájának térhódítását. Ezek után a közlemény azt mondja: „Most már remélni lehet, hogy az Egyesült Nemzetek alapokmányának elvei, amelyek meghatározták az atlanti közösség népei közötti viszonyt, hasonlóképpen meghatározzák majd a Szovjetunió és a nyugati hatalmak viszonyát." Egyes megoldatlan európai problémákra, egyebek közt a német kérdésre hivatkozva, a közlemény a fegyverkezés folytatása mellett foglal állást és hangoztatja, hogy „a nyugati hatalmak éberségének mindaddig nem szabad engednie, amíg ezeket a problémákat nem oldják meg éa amíg nem lép a megvalósulás szakaszába egy olyan leszerelési terv, amely mindenkinek megadja a szükséges garanciákat, valamint egy hathatós ellenőrzési rendszert. A biztonság telját változatlanul alapvető probléma és az atlanti hatalmaknak továbbra is elsőbbségben kell részesíteniök egységük és erejük fenntartását." „Mindazonáltal — folytatódik a közlemény — a jelenlegi kilátások helyet látszanak engedni az atlanti hatalmak új, békés kezdeményezéseinek. Az atlanti hatalmak elhatározták hogy ugyanolyan energiával folytatják ezekat a kezdeményezéseket, amilyen energiát védelmük megszervezésére szenteltek és amilyet annak fenntartására továbbra is ki fognak fejteni." Mint a közleményből kitűnik, a tanács elhatározta, hogy egy három miniszterből álló bizottságot bíz meg „azon ajánlásoknak a tanács elé valő terjesztésével, amelyek az atlanti országok nem katonai téren való együttműködésének megjavítását és fejlesztését, valamint az atlanti közösségen belüli egység fokozását szolgáló intézkedéseket tartalmaznák. A bizottságot felkérték, hogy jelentését a lehető legrövidebb időn belül terjessze a tanács miniszteri ülésszaka elé." Ennek megtörténtéig a tanács „időszakonként megvizsgálja a gazdasági problémák politikai vonatkozásait és növeli a gazdasági együttműködést a tagállamok között, igyekszik minden ellentétet kiküszöbölni nemzetközi gazdasági politikájukban." A közlemény szerint a tanács megbízta állandó épviselöit, foglalkozzanak a gazdasági problémák, köztük a Pineau francia külügyminiszter által előterjesztett terv vizsgálatával. Mint a londoni rádió jelenti, az említett három miniszterből álló bizottság tagjává az olasz, a kanadai és a norvég külügyminisztert választották meg. * * * Az AFP hírügynökség az Atlanti Tanács záróközleményéhez fűzött kommentárjában annak a nézetnek ad hangot, hogy az „Atlanti Szövetség a jövőben anélkül, hogy felhagyna katonai téren kifejtett tevékenységével, akcióját . nem katonai területekre fogja irányítani". „Vannak a Szovjetunióban olyan változások — írja a hírmagyarázó — amelyeket a NATO nem egyszerű mesterkedéséknek, hanem a Szovjetunió politikájának valódi fordulataként fog fel és amelyekkel szembe kell nézni, ha a Nyugat nem akar ja, hogy az események túlnőjenek rajta." „Még ha az Atlanti Tanács jelenlegi ülésszakának nincs is más eredménye, mint a nemzetközi helyzetről és az Atlanti Szövetség megújításának szükségességéről elhangzott expozék egész sora, még ha a „bölcseknek" (az atlanti országok nem katonai téren való együttműködésének tanulmányozásával megbízott három külügyminiszterről van szó — A szerk.) nem is sikerül az elkövetkezendő hónapokban teljes mértékben valóra váltaniok azokat a reményeket, amelyeket missziójuk kelt majd, akkor is áll az, hogy ez az ülésszak fontos volt, mert elég bölcs volt ahhoz, hogy számot vessen a tényekkel. Az ülésszak, amikor elismeri, hogy van valami új a szovjet diplomáciában, vitán felül állóan lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy necsak a védelem előkészítésének egyetlen szemszögéből nézzenek a jövő elé. A kilátások tehát jobbaknak tűnnek ennek a kétnapos tanácskozásnak & nyomán." A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának ülése Varsó, május 6. (TASZSZ). — A' Trybuna Ludu május 6-án közölte, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága elemezte a párt és az állami munkában az elmúlt években elkövetett hibákat és elhajlásokat, és bírálta Jakub Berman elvtársnak ellenőrzése alatt álló területeken végzett tevékenységét. Jakub Berman elvtárs ennek kapcsán lemondott politikai bizottsági tagságáról és a minisztertanács elnökhelyettesének tisztségéről. A politikai bizottság elfogadta a lemondást és elhatározta, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának legközelebbi teljes ülése elé jóváhagyásra előterjeszteti az üovet.