Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-08 / 128. szám, kedd

A pártélet kérdései a XX. kongresszus után Sze..i e c -/Ovjet fotyőirat:>*bói TEGNAP ÉS MA Az SZKP XX. kongresszusa óta a szovjet újságok és folyóiratok gyakran és igen konkrét formában tárgyalják a pártélet lenini elveinek általános és helyi jellegű kérdéseit: a kollektív vezetés, az emberekkel ^aio bánásmód, a pártmunka stílusa, a kommunista agitáció, a demokratizmus. a kommunista magatartás kérdéseit. A KOMMUNYISZT például „Teljességében' helyre kell állítani és fejlesztem a pártélet lenini normáit'' című cikkében mélyen elemzi a pártélet elveit. A cikk a többi között ezt írja: „Múlhatatlanul szükséges, hogy a valóságban, a gyakorlatban megvalósítsuk a következő elvet: a kommunisták a pártszervezet gazdái. Hogy ezt elérjük, teljességében helyre kell állítanunk és fejlesztenünk kell a pártélet lenini normáit, szigorúan őrködnünk kell a párttagok jogai felett. A demokratizmusnak be kell hatolnia a pártkollektívák pórusaiba, az egész pártmunka lényegévé kel' válnia... A pártdemokrácia nem öncél, hanem eszköz a kommunisták energiájának, aktivitásának kifejtésére és mozgósítására." A cikk kiindulva abból a tételből, hogy a kollektív vezetés a demokratikus centralizmus lényegéből fakad, fejtegeti a kollektív vezetéssel kapcsolatosan felvetődő kérdéseket. A kollektív vezetés — írja — egyáltalán nem kisebbíti az egyes pártvezetők szerepét, egyáltalán nem kárhoztatja a pártvezetőt bizonyos intézkedések puszta végrehajtójának szerepére. Nem jelenti azt, hogy a vezetőnek nincs joga egy-egy kérdést önállóan, a kollektíva összehívása nélkül eldönteni. „A helyesen megszervezett kollektív munka — írja a cikk — éppenséggel feltételezi a vezető felelősségét a szervezet összehangolt és energikus tevékenységéért, feltételűd a vezető önállóságát és operatív cselekvését, azután, hogy az illető pártszerv — a pártbizottsági ülés, vagy egyéb — már kifejezte a maga álláspontját. A kollektív vezetés ereje éppen abban van -r folytatja a cikk —, hogy az emberek tapasztalatára támaszkodik. De ez a kollektív tapasztalat csak a széleskörű véleménycsere során tud megnyilvánulni. Lenin kitgj^óan figyelmeztette a politikai vezetőket, hogy ne titkoljak el hibájukat a tömegek előtt — olvashatjuk a cikkben —, hanem vessék alá az öntudatos munkások kollektív elbírálásának. „Ez elsó tekintetre félszeg dolognak, egyik-másik vezető számára „sérelmesnek" tűnik — írta Lenin —, de ezt a hazug érzést nekünk le kell küzdenünk, ez a mi kötelességünk a párt és a munkásosztály előtt. Ezzel és csak ezzel adunk lehetőséget a pártmunkások tömegének (és nem egy esetlegesen kiválasztott • körnek, vagy csoportnak), hogy megismerjék a vezetőket és mindenkit a megfelelő posztra állíthassanak..." „Csak egy egészséges párt, amely mélyen gyökerezik a népben, s amely meg van győződve a maga ügyének igazáról, képes olyan nyíltsággal beszélni hibáiról és fogyatékosságairól, mint a bolsevik párt" — írja a Kommunyiszt. * * * A PARTYIJNAJA ZSIZNY egyik vezércikkében a pártmunka ' stílusának kérdéseivel foglalkozik. A meggyőzés — a pártmunka legfőbb módszere — így hangzik a cím s ez a gondolat vonul végig a cikken sokoldalúan kifejtve és közvetlen példákkal illusztrálva. „Mit jelent ennek a módszernek a gyakorlati alkalmazása?" — teszi fel a kérdést a folyóirat. „Miután a párt uralkodó párt lett, előtérbe kerül a feladat: az emberek tettekkel való meggyőzése. Nemcsak a dolgok megmagyarázásával, hanem úgy is, hogy az embereket megszervezzük a gazdasági építés feladataira úgy, hogy megmutatjuk munkájuk reális sikereit. Ogy, hogy felemeljük a dolgozók anyagi és kulturális színvonalát. Meggyőzni annyit jelent, mint elterjeszteni a pozitív tapasztalatokat" — hangsúlyozza a cikk. A folyóirat figyelmeztet arra is, hogy a meggyőzés módszere nem lehet a régi sablonos módszer. Nem elvont gondolatokkal, nem absztrakciókkal győzünk meg valakit, nem az ezerszer kinyomtatott általános igazságokkal, hanem a valóságból, mai életünkből vett példákkal, tényekkel, párhuzamokkal és következtetésekkel. „Pártmunkásnak lenni, meggyőzni — ez emberekkel való munka. Ez azt jelenti, hogy helyesen kell tudni közeledni a dolgozók különféle csoportjaihoz, az ifjúsághoz, a nőkhöz, az érteimisénhez. Itt nem lehetnek sablonok, sem eayszer s mindenkorra kidolgozott módszerek. A pártmunka alkotó munka, mesterségbeli tudást, művészetet iaényel, ezt pedig nem 2

(ľ J S Z ô 1956. május 8. adják együtt a tisztséggel, ilyen vagy olyan posztra való kinevezéssel. „A meggyőzés módszere az emberekhez való egyéni közeledést igényli. Élihez pedig aprólékosság, kitartás és nagy türelem szükséges.'' „Lenin — írja a cikk — az emberek megítélésekor nemcsak azt vette tekintetbe, ami állandó, ami az emberre jellemző, hanem azt is, ami ideiglenes, változékony tényező. Vlagyimir Iljics figyelembe vette az emberek hangulatát, fizikai állapotát is valamely dolog megítélésénél. Nagyon fontosnak tartotta, hogy az emberekhez szívélyesen beszéljen, hogy kihozza belőlük a természetes őszinteséget." A cikk a pártmunka egyik fő feltételének tartja, hogy a pártmunkás, a vezető ne általános frázisokat fecsegjen, hanem azzal foglalkozzék, abból vonjon le következtetéseket, ami az illető kollektívát foglalkoztatja. Mert a pártmunka nem valami tárgynélküli, megfoghatatlan dolog. A pártmunka tárgya minden, ami az ország gazdasági, politikai életéhez hozzátartozik. A cikk nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a meggyőzés egyik lényeges módja a gazdasági, a kulturális építés egyes fordulataiból levont helyes következtetések, tapasztalatok általánosítása. Megmutatni az elért eredmények, vagy esetleg a meatörtént hibák indító okait, rugóit, ezeket megfelelően értékelni és ismertté tenni ezeket a tényeket, tapasztalatokat az emberek körében — mindez a mengyöző munka elengedhetetlen és lényeges feltétele. Az adminisztratív eszközök használatának káros gyakorlatát a cikk részben a valóság nem ismerésével magyarázza. És valóban, amit egy-egy pártszerv, vagy vezető a dolgok ismeretének hiányában és éppen ezért megovőzéssel nem tud elérni, azt adminisztratív eszközökkel akarja kierőszakolni. „Minél mélyebben foqlalkoznak a pártszervek a gazdasáo kérdéseivel, annál hamarabb szabadulnak meq az adminisztratív módszerektől" — jeoyzi meg a folyóirat. „Az adminisztratív eszközök használata a vezetők pvenneséqét mutatja." A cikk kifejti, hociy meaayőzni legjobban és legeredményesebben a oéldaadással lehet. És itt szól a kommunista magatartás, a politikai' munkás egyéni viselkedésének követelményoirői. „Meggyőző-e az olyan ember szava, aki azt mondja a másiknak: dolgozz jól — maga pedig rosszul csinálja a dolgát? Meggyőző talán, ha valaki magas erkölcsi normákról beszél, saját élete pedig egyáltalán nem makulátlan? Hogy sikeresen vezethessen, a pártmunkásnak nemcsak mély és sokoldalú tudással, nemcsak tapasztalattal és emberismerettel, hanem magasrendű erkölcsi tulajdonságokkal is rendelkeznie kell" — adja meg a választ a folyóirat. * * * A PARTYIJNAJA ZSIZNY egy másik számában fellép a kommunista pártmunkáshoz méltatlan magatartás, a kommunista pőa ellen, amelyet Lenin annyiszor elítélt. Válasz az olvasók kérdésére cimü rovatában, a folyóirat olvasók leveleiből idéz. A levelek azt a problémát vetik fel, helyes-e az, ha egv pártmunkás méltatlannak tartja, hogy pártonkívüliek jelenlétében megbírálják, vagy sértőnek, a pártfegyelem megsértésének nyilvánítja, ha az üzemi faliújságon hibáit kiteregetik. A cikk éles választ ad ezekre a kérdésekre. Idézi Lenint, aki többször határozottan kikelt a kommunista gőg ellen, és figyelmeztette a kommunistákat, óvakodjanak az önteltségtől, attól, hogy a tömegek fölébe helyezzék magukat és mindent felülről jövő utasítgatásokkal akarjanak megoldani. „Lenin azt mondotta — írja a cikk, — hogy az igazi kommunisták nem gőgösek, nem fontoskodnak, sohasem tolják magukat előtérbe. Nem nézik le az egyszerű, minden látványosság nélküli munkát. Viszont tanulnak a tömegektől, a pártonkívüliektől. Csak akkor tudja a pártszervezet megerősíteni szövetségét a tömegekkel, ha kész arra, hogy meghallgassa a pártonkívüli tömegek hangját." * * * így neveli a szovjet sajtó a kommunistákat Lem'n szellemében, így segíti a központi bizottság harcát a pártmunka lenini stílusának, hiánytalan érvényesítéséért. A szovjet sajtó minden szerve küzd a pártmunka demokratizmusáért, a mélyen humánus szellemért, a sablon, a hivatali módszerek ellen. Küzd a lustaság, az olyanfajta nézetek ellen is, amelyek „gyors" eredményeket akarnak felmutatni, aprólékos, kitartó, hétköznapi munka nélkül. A szovjet sajtóban következetesen és napról napra folyik a küzdelem a XX. kongresszus céljainak megvalósításáért a pártéletben. A Szlovák Nemzeti Tanács ircd j nak krzle ->énye A Szlovák Nemzeti Tanács irodája jelenti, hogy kedden, május 15-én Bratislavában 8. munkaülésére összeül a S; lovák Nemzeti Tanács qazdaságiés költségvetési bizottsága. A bizottság meghívta Ján Bušniak mérnök kereskedelmi megbízottat és Ján Marček mérnököt, a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek elnökét, hogy tegyenek jelentést Szlovákia lakosságának az állami kereskedelmi és fjgyasztási szövetkezetek útján való ellátásáról és az életszínvonal emelkedéséről. A jelentések után vita következik. A Szlovák Nemzeti Tanács gazdasági és költségvetési bizottsága erre a gyűlésre meghívta a dolgozó nép képviselőit, a tudományos dolgozókat, a nemzeti bizottságok és a megtárgyalásra kerülő munkaszakaszok dolgozóit. Emlékest a prágai nemzeti felkelés tiszteletére 1945. május 6—9. napjai örökké emlékezetesek maradnak Prága és az egész cseh nép történetében. Ezekben a napokban verték ki Csehországból a fasisztákat, ezek a napok jelentették a hitleri katonaság megszálló rendszerének végét, a megszállóknak a fővárosból való kiűzését és teljes megsemmisítését. A prágai májusi felkelés a csehszlovák népnek a fasiszták ellen folytatott dicső harcát és ellenállását tetőzte be. Vasárnap, mäjus 6-án a postások vinohradyi üzemi klubjában összegyűltek a prágai felkelés résztvevői és a májusi forradalomban elesettek hozzátartozói. A „Prágai felkelés" cím alatt rendezett művészesten Ján Vodičko képviselő. a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének elnöke beszélt a prágaiak hős harcáról. Az ünnepség során a felkelés részvevői beszéltek az egyes harci akciókról és a szovjet hadsereg iránti nagy hálájukat fejezték ki, mely a harcoló prágaiakkal együtt felszabadította a fővárost. Ünnepi est Bratislavában Csehszlovákia felszcbadításána< 11. évfordu á ja alkalmából Csehszlovákia felszabadításának 11. évfordulója alkalmából a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága a csehszlovák államünnep előestéjén, kedden, május 8-án 19 órakor a bratislavai Nemzeti Színházban ünnepi estet rendez. A bratislavai dolgozók ekkor megemlékeznek a 11 év előtti történelmi napokról, mikor a hős szovjet hadsereg kiverte a megszállókat hazánkból és betetőzte népünknek a Csehszlovák Köztársaság megújításáért vívott győzelmes harcát. Külföldi szakszervezeti dol ozók Sratislavábcn Hét állam szakszervezeti küldöttség'

1, melyek részt vettek a prágai május elsejei ünnepségeken, május 6-án négynapos szlovákiai tartózkodás után Bratislavába érkeztek. A húsztagú küldöttség soraiban a Kínai Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, Japán, Olaszország, Izland és a Német Szövetségi Köztársaság szakszervezeti küldöttei vannak. A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének első országos konoresszusa előtt E napokban fejeződtek be Szlovákiában a Hadsereggel Együttműködök Szövetségének kerületi konferenciái. A szövetség tagjai kétnapos tanácskozás keretében értékelték a kerületi szervezetek kétéves tevékenységét, ame'yek a kiképzési, honvédelmi és sporttevékenységben figyelemre méltó fejlődést értek el. Ezenkívül sikerül szerepelnek a szövetség országos versenyében is, amely a kongresszus előtti időszakban a politikai és szervezési munka megjavítására irányul. A szlovákiai kerületek a verseny értékelésekor élenjáró helyekre kerültek, amit főleg a tagalap bővítésének és a lövészeti körök tevékenységének köszönhetnek. A bratislavai kerület a verseny első időszakában első "helyre került, a prešovi kerület pedig a másodikra. A kerületi konferenciák részvevői a tárgyalásokon konkréten szóltak hozzá a mozgatom legfontosabb problémáihoz, főleg a kerületi, járási és alapbizottságok irányító munkájának megjavításához. Hozzászóltak a Hadsereggel Együttműködök Szövetsége új szervezési rendszabályzatának javaslatához is. Karlovy Varyban vasárnap, május 6-án hagyományos ünnepségekkel megnyitották a nemzetközi fürdöidényt. F

elszabadulásunk évfordulója mindig alkalmat ad a visszatekintésre, a számvetésre. Költőink nem egyszer megénekelték, íróink nem egyszer vették tollúkra, művészeink is méltó képekben festették meg a győzelem napját, új életünk kezdetét, az első bátortalan indulásokat, majd az egyre merészebb terveket és megvalósításukat: a gyárak, a föld méhe kincseinek tulajdonba vételét. Az elmúlt tizenegy esztendő minden napja tele van győzelmekkel, amelyek népeink alkotó erejét, hősi áldozatait, öntudatos fegyelmét dicsérik. Minden esztendő előbbre vitte hazánk megerősödésének, a szocializmus építésének ügyét, jólétünk továbo fokozásának forrását. Mások új gyárakkal, üzemekkel, új műhelyekkel, egy-egy dohány szárítóval, takaros közös istállóval vagy magtárral mérik emelkedő jólétünket. Es azokkal a szép új házacskákkal, deszkapadlós, szellős és világos, egészséges új otthonokkal, amelyek szívet-lelket üdítően sorakoznak az utak mentén. Az én szememben mindegyik ház egy kis erőd, a családi boldogságnak bevehetetlen vára. Az én szememben ezeK a házacskák jelképpé nőnek, jelzik az erőnket; boldog énekek jövőjét hallom felcsendülni bennük. A Vág, a Nyitra, a Garam, az Árva, a Hernád mentén, itt lenn a Csallóközben más lett az élet. Egyre kevesebb jel mutat vissza a múltra, egyre több az örömet, békés teremtő munkát jelző tény. Nőnek körülöttünk a gyárak, az üzemek és szépül, különösen egyéni színt kap tőlük a táj. De nőnek az embereink is, nőnek és szépül, boldoggá válik életük. Boldogság; M

ilyen édes íze, illata és fénye van e szónak. Nem szeretném elkoptatni, hétköznapivá tenni, mert úgy érzem, hogy csak ünnepit szabad vele kifejezni. Nem merek áradon vagy éppen kérkedve szólni a boldog emberről, mindig ellenőrzöm magamban, hogy a szív melege, a lélek heve ne ragadjon túlzásokra. Nagymagyaron egy fiatal kőműves bátortalan, szerény szavakkal meséli, hogyan szerette meg a könyveket. Jobban érti az életet, több színt észlel, több ízt ízlel benne, amióta olvas. S a szeme méfyen ragyogott, ahogy ezt mondta, szinte éreztem, hogyan gyúl benne fel az értelem lángja, hogyan szépül és nemesedik az egész ember. Érsekújvárott egy előadáson ugyanezt a lángot láttam felgyúlni más szemekben. Egy hektáron tavaly 400 mázsa rolt a répatermésük, mesélte az ember, 8 liter az átlagos tejhozam. s a búza is gazdagon fizetett. Könyvekkel, kulturával hozta összefüggésbe ezeket az eredményeket. Üj könyvekkel, új kultúrával. A mi könyveinkkel, a mi kultúránkkal. A szürke számadatok hirtelen beszédessé váltak és az ember — ne tartsák ezt túlzásnak — a sárkányölő mesebeli hősnél is erősebbé, szebbé és emberebbé vált. S hadd meséljek el itt egy kis történetet, amelynek néhány hete magam voltam tanúja. Egyszerű szövetkezeti tagok, földművesek és munkások mondták el véleményüket Márton elindul című könyvemről egy olvasóvitán. Nógatás nélkül sorjában állt fel egyik a másik után, folyt a szó és oly sűrűn hullt az észrevétel és kérdés, hogy alig győztem jegyezni. Öröm volt hallgatni őket nekem — az írónak, aki a múltban az olvasók eleven visszhangja nélkül alkotott és sohase tudta, mi a véleménye annak, akiről ír és akihez szavait intézte. j egvégül egy szövetkezeti paL raszt kért szót. Azzal kezdte, hogy ő is árva gyerek volt, akár a regényem hőse. Aztán eltűnt a regény, amely a felszólalás indítékát adta, s a maga életét kezdte kiVasárnap a diáknapok keretében a CSISZ bratislavai városi bizottsaga emlékünnepséget rendezett az ősi Dévényben, ahol 120 évvel ezelőtt Ľudovít Štúr társaival együtt a szláv népek együvé tartozását hirdette és emlékezetes beszédeiben felelevenítette a szlávság dicső hagyományait. A feudális urak letűnt dicsőségének helyén, a Morava és a Duna egybefolyásánál ezen a napon a bratislavai iskolák növendékeinek százai gyűltek teregetni elénk, mint egy új regény megindító első fejezetét. Most sajnálom, hogy gyorsírással nem jegyeztem fel szavait, melyekből csaknem foghatóan áradt a tavaszi föld kesernyés szaga, az anyanyelv minden édessége, cikornyátlan szépsége. Emlékezetből mondhatom csak el, a magam szavaival. — Tizenegyéves voltam, amikor apám a háborúba ment. Nem is láttam többé. Három évvel később meghalt az édesanyám, és én öt testvéremmel árva lettem. Csak annyit tudok erről az árvaságról mondani, hogy nem sokat bánkódtam, nem is sírtam. Nem éreztem még, mi az apátlannak, anyátlannak lenni. A testvéreimet mind elhelyezte valahol a közgyám. Mondták, hát te nem szegődöl el valahová? Menj el a közgyámhoz. De én nem mentem, egyedül maradtam a falak között. Aztán késő lett, megéheztem, de az üres házban nem akadt egy falatka kenyér se. Hallottam, hogy a szomszédasszony szecskát vág. Gondoltam, elmegyek hozzá, segítek neki egy kicsit, talán ad valami kis ennivalót. Hát adott is egy tányér meleg levest. Aztán engem is elvittek egy nagyparaszthoz és azt mondták, ő majd gondomat viseli, ruhát, ennivalót ad, felnevel. De én nem sokáig bírtam ki nála. Mikor egyszer ütésre emelte botját, visszamentem ahhoz a jólelkű asszonyhoz. Volt vagy három hold földecskéjük, talán megtűrnek, adnak munkát, meg enni is. Szokott ^-történet ez eddig, nincs bénne semmi meglepő, ám a mesélő most váratlan fordulathoz ért: — Megsajnált a szomszédasszony és így szólt hozzám: „Hát mihozzánk elszegődnél? Eredj, hozd el mihozzánk a batyudat!" — Elmentem én akkor a házunkba, nem volt abban már semmi, csak a szentképek szögei a falban és elkezdtem keservesen sírni. Akkor éreztem először, milyen árva vagyok. Mert nekem az égvilágon semmim se volt, csak az a kis gúnya rajtam. Ügy sírtam, hogy egész gödröt ástak könnyeim. Mint egy patak, úgy csorogtak le a földre és nekem akkor először fájt az árvaságom. C

sontosarcú, ösztövér ember volt a beszélő, úgy ötvenre taksálom évei számát. A zsúfolásig telt moziteremben visszafojtott lélegzettel figyeltek az emberek. Hallgattam és figyeltem én is azzal a megilletődöttséggel, amelyet a beszélő szava minden hallgatójából kiváltott. Most felém fordult, nyilván azért, mert olyasmit készült mondani, amit a falubeliek jól ismertek: — Nekem tizenöt élő gyermekem van, egészséges, dolgos gyerekek. Ha valaki most azt mondaná az egyiknek: Eredj, hozd el a batyudat, hát neki nem kéne rínia, ahogy én sírtam. Menne a szekrényhez, s egy ölre való gúnyát nyalábolhatna ki belőle. Nem menne a szomszédba üres kézzel a többi se. Elhallgatott. De nem is vártam, hogy többet mondjon. A történet kerek, annyit mond, mint egy teljes regény. Elmondja, milyen roppant utat tett meg egy árvagyermek tegnaptól máig s milyen roppant nagy utat tett meg a mi egész világunk. Számok helyett ez a kis élettörténet vallja életünk lényegét, méri fel a tegnap és a ma közti különbséget. Elmondja, hogy ebben a hazában a dolgozó ember immár nem szegény jövevény és idegen, hanem gazda, akinek jogai és kötelességei vannak, -r udjuk, hogy még sok az aka' dály előttünk, még sok tiltófát kell eltakarítanunk az útból, hogy könnyebbé váljon életünk, hogy mi is elérhessük a hétórás munkanapot és új rendünk sok más könnyebbségét. De feladataink szépek és nagyok. Örömmel és büszkén vállaljuk őket. Egri Viktor össze, hogy megemlékezzenek Štúr és társainak forradalmi hagyományairól, akik a múlt évszázad negyvenes éveiben jelentékenyen befolyásolták a szlovák nemzeti mozgalom fejlődését. Stúr követőinek hagyományos dévényi látogatásáról dr. Miloš Tomčfk docens beszélt a bratislavai iskolák diákságához. A Štúr és követőinek forradalmi hagyatéka iránti tisztelet jelélül a jelenlevők megkoszorúzták az emléktáblát. Emiékünnepség Dévényben