Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-08 / 128. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetekl SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. május 8. kedd 30 fillér IX. évfolyam, 128. szám. A legmélyebb barátság Nem szolgálta barátságunkat, hogy gyakran úgy írtak nálunk a Szovjet­unióról, mintha az a földreszállt pa­radicsom lett volna. A szovjet élet nagy és magával ragadó igaza helyett gyakran csak hangzatos szólamokat hallhattunk erről az országról. A szovjet életnek ilyen idillikus ábrá­zolása, amelyben minden nehézségek nélkül, a réginek az újjal való harca nélkül folyt le, nem győzte meg az embereket, sőt ellenkezőleg azt a gondolatot táplálta, hogy a kommu­nizmust építő országban a szovjet emberek munka nélkül jutnak érett gyümülcshö^ A Szovjetuniónak soha sem volt szüksége a dolgok ilyen szépítésére, mivel az itt végrehajtott mű nagysága világosan és meggyőző­en beszél. A szépítés csak árt, mert valójában csökkenti a Szovjetunió sikereinek, a szovjet nép hősi mun­kájának értékét. Pedig a szovjet nép rendkívül rövid történelmi időszak­ban a muzsikok Oroszorszáqából a világ egyik élenjáró nagyhatalmát építette ki s célkitűzése, hoav a kö­zel jövőben munkájával, békés ver­sengéssel országát az egész világon az első helyre juttatja. Pártunk gyakran hangsúlyozta, hoqy a népi demokratikus ország po­litikai, gazdasági és kulturális fejlő­désének egyik alapvető törvényszerű­sége az, hogy alkotó módon átvegye a szovjet tapasztalatokat. Mindig ab­ból az elvből indult ki, hogy a Szov­jetunió példát szolgáltat minden szo­cializmust építő ország számára a legfontosabb kérdésekben. Pártunk sohasem állította, hogy mindent gé­piesen ültethetünk át a mi viszo­nyainkba. Tudatában volt a bölcs le­nini szavaknak a szocializmus építé­sének különféle konkrét formáiról, tudatában volt annak, hogy orszá­gunk más történelmi időszakban, más körülmények közepette kezdte meg a szocialista társadalom építését, mint a Szovjetunió. Mások voltak a gazdasági, politikai és kulturális fel­tételek, mások a történelmi hagyo­mányok és a nép lelkülete. Pártunk ezt szem előtt tartva mindig hangsú­lyozta, hogy a szovjet példa alkotó módon való alkalmazása szükséges és elkerülhetetlen számunkra. A dogmatikusan gondolkozó egészen másképpen néz erre a kérdésre. Nem hatol a problémák mélyére, és egy­szerűen így dönt: Ha ez, vagy amaz bevált a Szovjetunióban, nálunk is minél előbb be kell vezetni. S közben nem törődik azzal, hogy nálunk má­sok a feltételek, a hagyomány, avagy a szokások. Itt újra hangsúlyozni kell, hogy a szovjet tapasztalatok, a szov­jet példa nem jelent kitaposott utat, amelyen gondolkozás nélkül, behunyt, szemmel járhatunk. Nem csodaszer az, amely minden bajt kigyógyít. Ta­nulni a Szovjetuniótól, ez nemcsak annyit jelent, hogy elsajátítjuk a szovjet eredményeket és tapasztala­tokat, hanem egyben a módszer, a szovjet emberek gondolkozásmódjának elsajátítását is jelenti. Vagyis más szóval ez annyit jelent, hogy min­dig és minden helyzetben konkréten kell dönteni, tekintetbe véve az adott helyzetet. Ma, amikor az SZKP XX. kongresz­szusának gondolatai oly mély hatást gyakorolnak életünkre, amikor oly nagy aktivitás mutatkozik egész pár­tunkban, amikor felszabadul a bírá­lat és önbírálat ereje, az eddiginél sokszorta jobban mutatkozik meg an­nak szükségessége, hogy alkotó mó­don használjuk fel a Szovjetunió és Kommunista Pártja tapasztalatait. Arra a kérdésre, hogy ma mit kell elsősorban megtanulnunk, Novotný elvtárs ezekkel a szavakkal válaszolt a CSKP KB márciusi ülésén: „Elv­szerűséget a leninizmus alkalmazásá­ban". Elvszerűnek lenni annyit jelent, hogy bolseviki őszinteséggel és nyílt­sággal kell hozzálátnunk mindannak kiküszöböléséhez, ami népeink barát­ságának útjában áll. Csak így szilár­dul meg mégjobban népünk szívében és gondolataiban kölcsönös barátsá­gunk, így lesz az eddiginél még gyü­mölcsözőbb. Népünk nagy ünnepe, hazánk fel­szabadítása 11. évfordulójának előes­téjén 1945 dicső májusi napjaira gondolunk. E napon a szovjet néppel és a nagy Szovjetunióval való barát­ságunk jelentősége képezi gondolata­ink tárgyát. Ha ma megkérdeznénk országunk bármely polgárát, mit je­lent számára a Szovjetunió, a szov­jet emberek, egy szívvel, egy lélek­kel egyszerűen és őszintén ezt vála­szolnák: A szovjet emberek felszaba­dítóink, tanácsadóink és barátaink, akik jó és a rossz időkben egyaránt bebizonyították barátságukat. A Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk — ez népünk szemé­ben mindont jelent. Országunk tör­ténelmi fejlődése és nem egyes ese­mények alapján jött erre rá népünk. Amikor 1938-ban sötét fellegek je­lentek meg hazánk ege fölött, ami­kor az események a müncheni tra­gédia felé sodorták az országot, a cseh és a szlovák nép erős és tisz­ta hangot hallott. Ez a Szovjetunió és népe hangja volt: Mellettetek ál­lunk, segítségetekre jövünk, betart­juk szavunkat. Azután München kö­vetkezett, a legaljasabb árulás. A cseh és a szlovák burzsoáziának más volt az érdeke, mint a népé, féltette pén­zeszsákjait és ezért szőröstül-bő­röstül eladta az országot Hitlernek. Félt a Szovjetuniótól, a szovjet ha­talom növekedésétől és puskalövés nélkül feladta a köztársaságot, bár jól tudta, hogy maga a csehszlovák had­sereg kemény diót jelentett volna a német fasizmus számára, bár jói tudta, hogy a Szovjetunió nem árul el minket, és hogy a fasiszta Német­ország nincs eléggé felkészülve a háborúra. 1945-ben a történelmi tapasztala­tokon okulva népünk új utat kezdett, a népi demokrácia és a szocializmus útját. Szövetségese a Szovjetunió lett, amely biztosítéka állami létünknek, a szocialista eszmék megvalósulásá­nak hazánkban. Az elmúlt 11 év alatt sokszor érez­tük, hogy ugyanabból a gyökérből táplálkozunk, hogy közös nézetek kapcsolnak minket egybe. És ennek alapján fejlődtek kapcsolataink, ame­lyek páratlanok a történelemben. Ál­lamaink őszintén segítik egymást. Kapcsolatainkban megtestesültek a szocialista nemzetköziség elvei, a szabad és egyenjogú nemzetek test­véri barátságának eszméi. Barátsá­gunk ereje és legyőzhetetlensége ab­ban van, hogy ez az egyenjogúak ba­rátsága. Emlékezzünk meg most, köztársa­ságunk felszabadítása évfordulóján egy más dologról is, amelyet azelőtt figyelmen kívül hagytunk. Emlékez­zünk meg arról, hogy mivel tarto­zunk nemzeteink szövetségének szi­lárdítása érdekében. A csehszlovák­szovjet barátságot úgy ünnepelhet­jük meg a legjobban, ha nemcsak ismételni fogjuk az általánosan is­mert igazságokat, hanem ha rámu­latunk hiányainkra, ha kiküszöbölünk minden helytelen jelenséget. Gercen, a nagy orosz forradalmár valamikor azt írta, hogy a mély és nagy ér­zések kifejezője nem a sokszavú­ság. Ez érvényes a haza, a szabad­ság, a más ország népe iránti kap­csolatra is és érvényes a Szovjet­unióval és a szovjet néppel való kapcsolatunkra is. Nézzük csak meg e szemszögből, hogy mit irtunk és mit mondtunk az elmúlt 11 év alatt a Szovjetunióról és népéről. Láthat­juk, hogy sokszor vétkeztünk az igazság ellen. Sok volt a sző, a sü­ket beszéd, a felesleges lelkesedés és ugyanakkor sokszor elfeledkez­tünk azokról a mély baráti érzések­ről, amelyeket minden dolgozónk a Szovjetunió és népe iránt érez. Aki ismeri népünk gondolkozás­módját, jól tudja, hogy arról, amit a legjobban szeret, egyszerűen, nem nagyhangúan és frázisok nélkül be­szél. A népi demokratikus állam a Szovjetunió és népe iránti szeretetét a mi dolgozónk nem nagy szavakkal, hanem csendes, de ugyanakkor igen érthető dologgal — tettekkel fejezi ki. És erről sajnos, gyakran elfeled­keztünk. A leleszi szövetkezeti tagok merész terve A leleszi szö*etkezetes»k Kelet­Szlovákia két kerülete közül május ötödikén elsőnek tárgyalták meg és hagyták jóvá a oiásdNHk ötéves terv­ből eredő feladatokat, amelyek szö­vetkezetük előtt állanak a terme­lésben. A taggyűlésen a tagok egyetértet­tek az elkészített tervekkel, melyek a CSKP KB irányelvei alapján készül­tek s amelyek reálisak és megvaló­síthatók. A leleszi szövetkezet egyike a leg­nagyobbaknak a kassai kerületben, ezért nagy súlyt helyez a tervek el­készítésére. E tervek szerint a má­sodik ötéves tervben főképp' a takar­mányalapot bővítik olyképpen, hogy a kukorica eddigi vetésterületét az ötéves terv végéig 100 hektárról 200 hektárra emelik s a 25 mázsás hek­tárhozamot 35 mázsára növelik, a burgonya vetésterületét 25, a siló­kukoricáét pedig 36 hektárral emelik. Növelik az árpa hektárhozamát 4,50 mázsával, a zabét pedig 3 százalék­kal. Az állattenyésztésben a tervek ösz­szeállításánál a jelenlegi állományból indultak ki. Megállapítottak egész sor fogyatékosságot. A szarvasmarha ro­vására több sertést tartottak. A ter­vek jóváhagyása után ez az arány­talanság megszűnik, elérik, hogy min­den 100 hektár területre 60 szarvas­marha jusson. Tavaly még csak 37,6 szarvasmarha esett 100 hektárra. A terv szerint a hústermelést 100 hek­táronkint 3080 kg-ról 4440 kg-ra, s az átlagos tejhozamot az ötéves terv végéig 44,25 százalékkal növelik. Több feladatot négy év alatt akarnak meg­valósítani. Hogy a tervek megvalósulhassanak, sokkal jobb munkát kell végeznie a GTÄ-nak. A taggyűlés megállapította, hogy a GTÄ nem végzett tökéletes munkát. A második ötéves terv feladatainak letárgyalása úgy a tagok körében, mint a falusi pártszervezetben teljes megértésre talált. A leleszi szövetkezete sek kezde­ményezését az ötéves terv előkészí­tésében sokan követik, s azok, akik a napokba® látnak hozzá a tervek el­készítéséhez, példát vesznek a le­lesziektől. (Tudósítónktól) A CSISZ legmagasabb kitüntetése a határvidék építőinek A múlt év augusztusában a CSISZ Központi Bizottságának felhívására 16 magyar nemzetiségű fiú és leány ér­kezett a Morava Ves-i állami gazdaság farmjára. Nagy lelkesedéssel, az akadályokra való tekintet nélkül munkához láttak. Nyolc nappal lerövidítették a cséplés (dőszakát, sikeresen és idejében elvé­gezték az őszi munkákat. Múlt év au­gusztusától áprilisig a brigád átlag 180 százalékra teljesíti műszaknormá­ját. A munkafeladatok példás teljesíté­seért a magyar ifjúsági Jjrigád elnyer­te a szovjet komszomolok vörös zász­laját. Ez idén az ifjak szerződéses mun­kakötelezettsége véget ért. De csak papíron. Az ifjaknak nagyon tetszik a határvidéki élet, s ezért elhatárol­ták, hogy állandóan itt maradnak. Most a brigád elnyerte az Ifjúsági Szövetség legmagasabb kitüntetését, beírták nevüket a CSISZ Központi Bizottságának Dicsőségkönyvébe. Ota Kötik A Brazíliai Egyesült Államok parlamenti küldöttségének csehszlovákiai látogatása A nemzetgyűlés meghívására május 8-án a Brazíliai Egyesült Államok 14 tagú parlamenti küldöttsége érkezik Csehszlovákiába, melynek tagjai a bra­zíliai politikai pártok legjelentéke­nyebb tényezői. A küldöttséget Ivette Vargasová, a Brazíliai Dolgozók Párt­jának képviselője, a képviselőház dip­lomáciai bizottságának alelnöke ve­zeti. Antonín Fiala, a nemzetgyűlés al­elnöke a brazíliai parlamenti küldött­ség látogatásával kapcsolatban kije­lentette, hogy ez jelentős esemény politikai életünkben, mely teljes mér­tékben egyezik a világ összes népei békés és baráti együttműködésének alapelveivel. Csehszlovákia örömmel üdvözli a küldöttség érkezését, melynek lehető­sége nyílik sokoldalúan megismerked­ni életünkkel. Nem szükséges külön hangsúlyozni a Brazíliai Egyesült Államokkal való kapcsolataink megszilárdításának fon­tosságát. mondotta Antonín Fiala. Ez­zel az országgal sokéves, jó gazda­sági és kulturális kapcsolataink van­nak. Brazília is üdvözli a Csehszlovákiá­val való kapcsolatok megszilárdítását. Fernando Nilo de Alvarenga úr, a Brazíliai Egyesült Államok prágai kö­vete a Csehszlovákiai Sajtóiroda tu­dósítójával folytatott beszélgetése során ezt mondotta: „A brazíliai politikai pártok legje­lentékenyebb tényezőiből összeállított küldöttségnek jó lehetőségei nyílnak arra, hogy meggyőződjék Csehszlová­kia kulturális és gazdasági színvona­láról. A parlamenti küldöttség látoga­tása megerősíti a két ország közötti baráti kapcsolatokat és hozzájárul azok megszilárdításához." Rádióval irányított vitorlázórepülőgép-modell A Hadsereggel Együttműködők Szö­vetsége I. országos kongresszusának tiszteletére Šmíd és Bolek místeki dolgozók megszerkesztették egy rá­dióval irányított siklórepülőgép mo­delljét. A modell átmérője 3,60 mé­ter és négy kg súlyú. A próbarepü­lések sikerrel jártak. Egy kassai építkezésen Aki a kassai Smeral és Mojzes utca sarkán épü/o új házat megnézi, legyen az szak­ember vagy lai­kus, akaratlanul is Kassa legszebb házának tartja. Ezen az építkezé­sen tanulnak az Építészeti Megbí­zotti Hivatni is­kolaügyi osztá­lyának tanulói. Az építészeti dol­gozók inngn a la­kásépítkezésekre kerülnek, ahol az eddigi tapasztala­tok szerint jól állják meg helyü­ket. Képünkön Majoros Imre in­struktort láthat­juk, aki figye­lemmel kíséri Alojz Kolek tanu­ló vizsgamunká­ját. A katonai szemle előtt Sojka tiszt csoportjának tagjai a legfiatalabb katonák közé tartoznak. De azért úgy járnak, mint a tábor­nokok, csak a tábornoki csík hiány­zik a nadrágjukról, s a katonasapka föltevésekor csaknem annyit forog­nak a tükör előtt, mint a lányok, így volt ez akkor is, amikor a ki­képzésre készültek. Vasalt nadrágok­ban, ragyogó cipőkben feszengnek — mintha egy képes folyóiratból lep­tek. volna ki. De mennyire igyekez­tek az alakulatban, amikor még nem döntöttek arról, hogy tulajdonképpen ki megy Prágába a seregszemlére. Valamennyien szerettek volna men­ni, de csak azok mentek, akik ezt valóban megérdemelték. „Fiúk, úgy mentek, mint a mária­völgyi zarándokok. Gyorsabban!" Máskor pedig: „Ma jól megálltátok helyeteket, fiúk ..." Mennyi figyelmeztetésbe, hány órás önmegtartóztatásba került mindez. A parancsnokok egyforma szigorúan vették mindegyiküket. „Jól menetelsz! De még jobban kell!" Nem egyszer vet­te észre Sojka tiszt, hogy a fiúk meny­nyire igyekeznek megbirkózni a fá­radsággal. De nem engedett. Azok, akik Prágába mennek és holnap a Békevédök utcáján menetelnek, hálá­sak lesznek parancsnokuknak. A szemle a katona számára nem­csak becsület kérdése. Az értékes tapasztalatok szerzésének iskolája ez. Karel tizedes a gépek beállításánál még nemrég azt állította, hogy „egy milliméteren nem múlik". Régi ta­pasztalat ez. És mégis egyszer, ami­kor indítani akarta gépét, nem si­került. Milliméter ide, milliméter oda, a jármii nem mozdult helyéről. Feltartotta az egész oszlop gyakor­latát. De ez csak a kiképzés volt. Mi történne holnap, ha hasonló eset for­dulna elő? Bizonyára senki sem kér­dezné, hogy a régi „bevált tapasz­talat" miért mondott egyszerre cső­döt. A szemle nem jelenti csupán azt a néhány száz méternyi felvonulást az emelvény előtt. Hadseregünk ünnepi menetelése sokkal többet jelent. Azért jelent többet, mivel a fősze­repet ebben is az ember játssza. Kü­lönböző arcú, különböző természetű, de egy cél megvalósítására törekvő emberek, akik tudják, hogy vagy ki­tartanak férfihoz méltóan, vagype-' dig nem állják meg helyüket és kies­nek a sorból, amit soha senki sem mos le róluk. A szemlére való kiképzés gyakor­latai idején egy elv volt érvényben: a katona nevelése és kiképzése ugyanolyan, mint a rádium nyerése. Egy, kettő, három, sőt több hónapig tartó munka és az eredmény egy gramm rádium, vagy még ennél is kevesebb. Előfordul, hogy többezer tonna „fölösleges" ércet is kifeji tenek a siker érdekében. De valóban fölösleges-e ez az érc? Nem! Ugyanúgy nem fölösleges, mint ahogyan nem igazság az, hogy hadse­regünk életében nem találunk semmi érdekeset. Nézzünk csak körül azok körében, akik holnap fölvonulnak. Hi­szen a gyalogság szabályos négyszö­geiből, és a jármüvek, tankok egye­nes soraiból valósággal sugárzik az a törekvés, hogy kötelességüket az utolsó betűig teljesítsék. Csak az, akinek szemét köd takarja, beszélhet másképpen... Jifi Janes HOLNAP MENETELÜNK Mi katonák megtisztelésnek tartjuk, hogy a május 9-i díszszemlén felvo­nulhatunk dolgozó népünk előtt. Az előkészületek során a menetgyakor­latokra nagy gondot fordítottunk. Az időnkből azonban a szórakozásra is futott. Jutalomként ingyen színház­és mozijegyeket kaptunk, és részt vettünk az Olaszország—Csehszlová­kia közötti nemzetközi rugbymér­kőzésen. Azonkívül katonai művész­együttesek szórakoztatnak bennünket. Ilyen körülmények között Prágában boldogan várjuk a holnapi napot; nép­hadseregünk harci felkészültségének szemléjét. Barna Ádám közkatona.

Next

/
Thumbnails
Contents