Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-06 / 126. szám, vasárnap

PRÁGAI SZÍNHÁZ nrága színházai életének figye­' lője mindenekelőtt örömmel megállapíthatja, hogy nincs a főváros­nak olyan színpada, amelynek műsorán ne szerepelne cseh szerző műve. A prózai együttesek jelenleg tizenkét cseh színművet játszanak és ezekből egy kivételével mind a jelennel, a kö­zelmúlttal, napjaink problémáival foglalkoznak. Olyan eredmény ez, amelyre a cseh drámaírás büszke le­het, hiszen jelzi, hogy a két évvel ez­előtti stagnációból kijutott és a sablo­nosságtól, sematizmustól megszaba­dult, új utat kereső színház újra meg­nyerte a közönség bizalmát. A színház minden művészet között a legérzékenyebben reagál az adott helyzetre. Foghíjas széksorok, üres nézőterek felelnek arra, ha a szerző szürke, sematikus mondonivalóval je­lentkezik, ha nem nyúl + az- élet tel­jébe, hanem annak felületén marad, ha lényegesen kevesebbet közöl az emberi problémákból, amelyek mini­denkit foglalkoztatnak és amennyit ma bármely utcai párbeszéd elárul. Mi hozta meg a változást, a fordula­tot? Egyszerűen az a tény, hogy az írók ma már nem húzódnak az élet igazi, valóságos problémáitól, meré­szebben vetik fel a kérdéseket, ame­lyek az emberek gondolat- és érzés­világát foglalkoztatják, nem riadoznak a nehézségek feltárásától. Látni es ábrázolni az életet egész sokrétűségé­ben. színességében és mélységében, látni az élet árnyoldalait, a nehézsé­geket is. de nem pesszimisztikusan vallani róluk, hanem előremutató, bá­tor szemlélettel, meglátva a szépet, a csírázó újat — ez az új dráma útja és ez hozta meg a cseh dráma megúj­hodását is. A drámaíróban lángoljon eszményeink tiszta tüze, legyen eltel­ve témájának igazságától, — csak így fogja meg a nézők képzeletét és szí­vét. P avel Kohout. A szeptemberi • éjszakák szerzője, segíteni akar az embereknek, akiket gúzsba kötnek a munka bürokratikus módszerei. Milan Jaríš, a sokat vitatott Értelmisegiek című dráma írója segíteni akar az emberen, akit halálba kerget az a kö­rülmény, hogy Önhibáján kívül folt van a múltjában, káderalapja nem tiszta Jariš drámáját — melynek kalandos­ízű befejező képeivel nem értünk egyet — magasra értékelhetjük, mert a se­gíteni akaró író szocialista etikája erős költői szóval árad belőle. Lelkiis­meretünkhöz apellál, hogy környeze­tünkben ne tűrjük a közönyt, legyünk megérzőHjek és emberebbek egymás­hoz, törődjünk többet egymással. Mindkét darabot a Hadsereg Színház játssza megérdemelt nagy sikerrel, nagy érdeklődés mellett. A Realista S-ínház František Pavlí­ček Szeretnék hazatérni cimű drámá­ját játssza. Egy nyugat-németországi kisváros menekült táborában játszódik le a darab története nyugatra szökött csehek között, akikben nem él semmi­féle eszmény, marakodnak, gyűlöl­ködnek, élik azt a reménytelen életet, amely egyenes folyómánya hazájuk iránt elkövetett árulásuknak. Az emi­gránsok rajza kitűnően sikerült a szerzőnek és kitűnő az egész légkör, amelyben egy Kömgsmark nevű volt náciőrnagy ura a hamis illúzióktól, csalfa ábrándoktól félrevezetett embe­reknek. Régen elvesztették hitüket az életnek ezek a hajtótöröttjei. amikor értesülnek kormányunk amnesztiare.i­deletéről. A dráma tragikusan cseng ki, egyedül Markóban, a diákban él a becsületes szándék, hogy kikerüljön az egykori fasiszta gyűjtőtáborokra em­lékeztető légkörtől, és hazatérve is­mét emberhez méltó életet élhessen. Noha a játék pozitív figurája csak fel-felvíllan és a dráma történetében kissé erőszakoltan beépített' Szabo­tázsakció zavarólag hat, Pavlíček színmüve az utolsó évek legnagyobb sikerének bizonyul. A darab tele van feszült jelenetekkel, egy sereg kitű­nően meglátott figurával, mondaniva­lója pedig messze áll minden sablo­nosságtól és ez dönti el sikerét. A Realista Színház művészei, Karel Pa­louš szakavatott rendezői irányításával nagyszerű, korszerű színházat produ­kálnak. Ugyancsak a Realista Színház játsz­sza Miloslav Stehlíknek, a legnevesebb cseh színműírónak Gyilkos szakadék című drámáját. Felújításáról van vol­taképpen sző, ugyanez a színház pon­tosan tíz évvel ezelőtt vjtte sikerre S te h lik igen érdekes és értékes drá­máját. melynek története a német megszállás alatt 1943-ban játszódik le és amelynek mondanivalója ma is ele­ven és erős. Stehlík ebben az első si­keres színpadi művében kísérletet tet.t arra, hogy egy cseh falu életét bemu­tassa, egyfelől a németeknek behódoló kollaborálókat, másfelől az ellenálló­kat. A dráma nem mentes a hibáktól, mégis erős a hitele, s mint kordoku­mentum is figyelemre méltó. A Gyil­kos szakadéknak is Palouš a rendező­je és a Realista Színház legkitűnőbb művészei, Karel Maj, Antonín Rýdl, František Horák és Jozef Koza mély átéléssel tolmácsolják Stehlík igényes mondanivalóját. A nők — részben a szerző hibájából — már halványabbak. C tehlík-darabot mutatnak be a ^ Nemzeti Színház művészei is a Tyl Színházban éspedig a Magas nyári égbolt című vígjátékát, melynek története a pénzváltás idején folyik !e és ízelítőt ad arról a fordulatról, mely a cseh falvakban a szövetkezetek meg­alakítása idején játszódott le. Stehlík igen sok problémát vet fel és csaknem mindenre megpróbál feleletet adni, ezért érezzük szétesőnek, inkább élet­képnek, mint színműnek darabját. A Nemzeti Színház előadása aláhúzza a darabnak ezt a gyengéjét, nem tudja kellően éreztetni a mai cseh falu ni­te les képét. Annál nagyobb a sikere Stehlík Parasztszerelem című komé­diájának, amelyet egyszerre két szín­ház is, a Néphadsereg Színház és az S. K. Neumann munkásszíriház műso­ron tart. Stehlík ragyogóan szellemes párbeszédei célba találnak, igen elmés a komédia meséje és kitűnőek alakjai is. A történet: szökött fegyencek nyu­gatról jött „felszabadítóknak" hazud­ják magukat, a kulákcsalád felül ne­kik, de három hónapig tartó pünkösdi királyság után lelepleződnek a szél­hámosok és vége a kulákcsalád far­sangjának is. Végül nem hagyhatom említés nél­kül Viťézslav Nezvalnak Még ma le­nyugszik a nap Atlantisz felett című drámai költeményét, amelyben a cseh költészetnek ez a kimagasló alakja erős költői hévvel vall a. békéről, s mély humanizmusával elítéli a vilá­got elpusztulással fenyegető erőket, sszegezve elmondható: a cseh ^^ drámaírás új sikerei annak az őszinte törekvésnek köszönhetők, hogy valamennyi szerző az életet kezdi úgy ábrázolni, hogy a nézőt a mondanivaló megrendítse, megérezze az író igaz­ságkeresését és szeretetét, amellyel a hibákat és igazságtalanságokat szám­űzni akarja életünkből. Egri Viktor •••• KULTURÁLIS HÍREK A moszkvai állami cirkusz London­ba látogat el — írja a Times. Az együttes három-négy hétre tervezett vendégszereplését május 14-én kezdi meg a Harringay Arénában. A cir­kusz angliai fellépését a brit-szovjet baráti társaság közremükodésévni Tom Arnold és Francis Gentle szer­vezi meg. Bár ez az első alkalom, hogy a cirkusz társulata személyesen is bemutatkozik az angol fővárosban, az angol közönség már korábban íze­lítőt kapott a cirkusz művészetéből: a brüsszeli előadásról készített fe !­vételeket ugyanis annak idején köz­vetítette az anno! televízió. * * * Közös német-francia produkcióban film készül Tyl Eulenspiegelről, de Coster regénye nyomán, Gerard Ph;!i­pe-vel a főszerepben. A nagyszabású film külső felvételeit Nizzában, Skan­dináviában és a Német Demokratikus Köztársaságban forgatják. Üj köntösben jelenik meg Jugoszlá­viában a Republika és a Knjizsevne Novine című irodaimi lap. A Republika irodalmi folyóirat irodalmi, tudo­mányos és társadalmi képes folyóirat­tá alakult, a Knjizsevne Novine (Iro­dalmi Újság) pedig újságformátumú lap lett, amely rövid irodalmi, művé­szeti, tudományos és zenei cikkeket közöl. * * * Angol filmeket játszanak a moszkvai filmszínházak. Bemutatták a Píckwick Club című új angol filmet és felújí­tották Korda Sándor három rendezé­sét: a Dzsungel könyvé­1, A bagdadi tolvaj-t és a Lady Hamilton-t. * * * Kiosztották Ausztriában az idei mű­vész-díjakat. Művész-díjjal tüntették ki Franz Th. Csokor költőt, Oscar Kokoschka festőművészt, Fritz Wot­ruba szobrászművészt és Josef M. Hauer zeneszerzőt. A tankosok dicső napjai NÉPHADSEREQÜNK A BÉKE ŐRE A? első éleslövészeten Mikor az ősszel újoncok érkeztek a tüzéregységhez, úgy festettek, mint valamikar a spanyolországi nemzet­közi brigádosok. Köztársaságunk minden vidékéről érkeztek ide kato­nák. Csehek, szlovákok, magyarok és németek. Kezdetben furcsa volt a helyzet. Nehezen lehetett olyan kol­lektívát alakítani, melyben mindenki megérti egymást. Hogy mindenki más nyelven beszélt, még nem lett volna olyan nagy baj. Nehezebb volt a helyzet, mert egyesek nem akarták megérteni egymást. Kevesen voltak, de akadtak ilyenek is. Hamarosan megérkezett a kará­csony és az újév. Beálltak a fagyok és derékig érő hó esett. Múltak a hetek, hónapok. Lassan megérkezett a tavasz és vele együtt az első éles­lövészeti-gyakorlat. Ez nagy eseménye volt az egész egységnek és az újon­cok- első nehéz vizsgáját jelentette. Most kitűnik, mit tanultak a télen át és szükség esetén mennyire lehet rá­juk számítani. Megkezdődött a lőgyakorlat. A pa­rancsnoki szakasz, melyhez Brabeéek közkatona tartozott, az éjszaka fo­lyamán a megfigyelőnél helyezkedett el. Az ágyúkat már este beállítottál: a tüzelőállás helyére. A tüzérek egész éjszaka fedezékeket ástak az ágyúk­nak. Közben esni kezdett. A nedves agyag a lapátokra ráragadt és a ned­ves ruha a testekre simult. Mindent idejében előkészítettek. Az ágyúkat beásták és álcázták. Brabe­cek a telefonállomásnál ül. Fülén te­lefonkagyló. Az ágyúcsöveket már beirányították. Mindenki a helyén van. Már csak a parancsnok végső parancsára várnak, hogy megkezdjék az első éleslövésze ­ti gyakorlatot. Hogyan sikerül? Mindnyájan türelmetlenkedtünk. Ter­mészetes, hisz ez az újoncok első éleslövészeti - gyakorlata. Brabeéek közkatona-telefoniSta ma­ga előtt látja azt a nedves agyag­mennyiséget, melyet a fiúk az éjsza­ka kiástak. A fedezékét is ők ásták. Csak jól céloznának. Mindegy neki, hogy magyarok vagy németek, fő, hogy találat legyen! Azt sem bánná, hogy még nem tanultak meg rendc­sen csehül. Recseg a kagyló Brabeéek fülén és végre itt a lőgyakorlat eredménye: „Az első lőgyakorlat kitűnően sike­rült. Az ágyúk személyzete gyorsan és pontosan dolgozott." Brabeéek örö­mében még a jelentés ismétléséről is megfeledkezett. Levágta a kagylót, kiugrott a fedezékből, az elvtársak­hoz futott és így kiáltott fel: „Fic­kók, derék legények vagytok! Kitű­nően céloztatok! Értitek!?" Jiri Vorel szakaszvezető Ne engedjétek alakulatunk har­ci zászlajának megszégyenítését! Mint szemetek fényét őrizzétek a zászló becsületét és dicsőségét! — Jó­kívánságaimat fejezem ki önöknek a harci zászló adományozása alkalmá­ból." — Csönd lett. Csupán a tábornok utolsó szavainak visszhangja verődött vissza a szemben levő épület falairól, ahol tizenkét évvel ezelőtt a szlovák katonák foglyul ejtették Ottó fasisz­ta tábornokot — s ezzel jelt adtak a Szlovák Nemzeti Felkelés megindí­tására. Ez volt az első nagy esemény­ebben a városban. És ma a tankosok ezekben a kaszárnyákban beírták a krónikába békés életük történetének legdicsőbb napját. A katonák szemei a vörös selyem­re tekintenek. A vörös selyem a pro­letár harcok, a proletár vér jelképe. Azt az akaratot ébresztik minden katonában, hogy szükség esetén úgy harcoljanak, mint elődeik, a dicső partizánok, akik a szabadság kivívá­sa érdekében életüket sem haboztak fejáldozni, hogy ez a zászló mindig tiszta maradjon. A járás képviselőinek és a védnök­ségi üzemek üdvözletei is erre hívják fel őket. Fencig elvtárs, a turáni Dre­vona-üzem küldöttje többek között ezt mondotta: , „Az önök sikere egyúttal a mi sin kereinket is jelenti. Igyekszünk, hogy védnökségi üzemünkben is hasonló sikereket érjünk el a terv teljesíté­sében, mint önök a harci és politikai felkészültség tervének teljesítésé-} ben..." A tankosok legnagyobb ünnepe ías-i san véget ér. Fegyverekkel tisztelegnek a zász­ló előtt. Az ünnepélyes huszita korál akkordjai mellett az alakulat pa­rancsnoka bemutatja a harci zászlót katonáinak. A Zászlóvivők ezután a zászlóval felsorakoznak a jobbszárny­ra. Felhangzik a parancs: „Századok szerint ünnepi felvonuláshoz, in­dulj!..." Az emelvényen levő vendégek szemmel kísérik až alakulat tagjainak menetoszlopát. A katonai díszmenet élén első ízben ragyog a harci zászló, a katonai becsület és harci dicsőség jelképe. Gyurkovics István, tiszt Új jelöltekkel bővült pártszervezetünk Pártszervezetünk állandó figyelmet szentel az új tagjelöltek felvételének a legjobb CSISZ-tagok, példás kato­nák soraiból. A legutóbbi taggyűlésen egyhangúlag felvettük tagjelöltnek Gilic tizedest. Több évi eredményes ifjúsági munkáját, őrsparancsnoki tisztségének lelkiismeretes betöltését, az elvtársakhoz való benső viszonyát pozitívan értékelve méltónak találtuk arra, hogy pártunk tagjelöltje legyen. Utászegységünk munkahelyén vég­zett jó munkájáért, pártunk politiká­jának támogatásáért egyöntetűen ja­vasolták tagjelöltnek Bulajcsik Lász­ló elvtársat is, akí a komáromi hajó­gyárból vonult be. Mmt példás kato­na és jó munkás kiérdemelte a párt­tagok bizalmát, akik egyhangúan ad­ták rá szavazatukat. Jelenleg az első évfolyambeli ka­tonák soraiból szemeljük ki tagje­lölteknek a legjobb CSISZ-tagokat, hogy őszig, leszerelésünkig bekapcso­lódhassanak pártszervezetünk mun­kájába. Lőrincz László őrvezető Egységeink életéből 8 A felszabadulásunk évfordulója al­kalmából rendezett májusi díszszem­lén több katonai egység vonul fel pártunk és kormányunk képviselői, valamint dolgozó népünk előtt, hogy részletképet adjon néphadseregünk felkészültségéről. ÁDÁM BARNA közkatona a politi­kai oktatásról ír, melynek keretében alaposan áttanulmányozták az SZKP KB kongresszusi beszámolóját. — A tananyag ismeretes volt számunkra, — írja Barna elvtárs — hisz a XX. kongresszus idején naponta olvastuk az újságokat. A politikai oktatáson azonban részletesen foglalkoztunk a kongresszuson felmerült kérdésekkel, és most már jobban tudjuk felfogni és értékelni a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszusának je­lentőségét és jobban tudjuk érvénye­síteni munkánkban a tanulás közben szerzett tapasztalatokat. ÁGOSTON DEZSŐ őrvezető arról ír, hogy Kubját elvtárs politikai dolgo­zd egységében Rusek őrvezető, a CSISZ szervezet elnöke példát mutat bajtársainak. Még egy esetben sem büntették meg parancsnokai, de di­cséretet, jutalmat már nagyon sok­szor kapott. Gondosan végzi a ha­tárőrségnél szolgálatát Gura szakasz­vezető és bajtársa, Hvizdoš elvtárs is. Azt akarjuk azonban, hogy az egész egység hasonló jó eredménye­ket érjen el. Nem elégedhetünk meg csak azzal, hogy az említett elvtársak példamutatók legyenek, de szeretnők, ha a jövőben sokkal jobban segítenék a lemaradókat. Bacsó elvtársnak pél­dául szüksége van segítőkézre. Ami­óta katona, egyik hibából a másikba esik. Még a szolgálati kutyájával sem bánik jól, nem tartja rendben. Ezen könnyen változtathat, ha bajtársai se­gítségére lesznek. Ez nemcsak Bacsó elvtárs, de egész egységünk javát szolgálná. HALÁSZ JÁNOS őrmester a tudo­mányos-népművelési kör munkájáról a következőképpen számol be: A tu­dományod-népművelési kört egysé­günknél Bunček tizedes vezeti. A legsikeresebb akciók közé, amelyeket ebben az évben a kör rendezett, a tudományos előadás-sorozat tartozik. A kör sikerrel segít a politikai is­kolázásban is. Skalicky tizedes tér­kép-ismertetést végez. A körnek sok a látogatója. Főleg azok a katonák járnak ide, akiknek nincs elég átte­kintésük és a térképen mindeh he­lyiség megtalálása gondot okoz ne­kik. Skalicky elvtárs először a tér­képről tartott általános magyarázatot, 1 aztán a Csehszlovák Köztársaság föld­rajzát, most pedig a Szovjetunió föld­rajzát veszi át. A tudományos-nép­művelési kör egységünknél jól tel­jesíti feladatát. KAREL KROUPA tiszt a tankosok éleslövészetéről Ir levelében. Dicsé­rőleg említi meg, hogy Horváth és Forró közkatonák, akik Galánta kör­nyékéről vonultak be, kitűntek fegy­verük kezelésében. Csupán az bán­totta őket, hogy barátjuk, Kalocsay közkatona csak elégséges osztályzatot ért el. Az egység ennek ellenére jól teljesítette feladatát. BAJNÖCZI JÁNOS közkatona is az éleslövészetről számol be. Egységük már a kiképzési év elején jő példával járt elől a tanulásban s nagy igyeke­zetet fejtett kl, hogy a kezdeti sike^ reket állandósítsák. Az éleslövészetné 1 aztán megmutatkozott, hogy fárado­zásuk nem volt hiábavaló. Különösen szép teljesítményt nyújtott Greško őrvezető raja. A lelkiismeretes gyakorlatozás, a kölcsönös segítés és az " öntudatos munka meghozza gyümölcsét. Erre utalnak levelezőink, erről győződhe­tünk meg egységeinknél. OJ SZÖ 1956. május$

Next

/
Thumbnails
Contents