Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-06 / 126. szám, vasárnap

Miről tárgyal az Atlanti Tanács NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN -_ _ r _ _ Rio de Janeiróban a híres Párizsi tér. — Második képünkön a világ egyik legszebb városának Rio de Janeirónak egyik utcáját ]31\ ivZ^IL/livB V-/.L látjuk. — Harmadik képünk Rio de Janeiro — Botafogo Az Északatlanti Szövetség (NATO) Tanácsa pénteken megbeszélésre ült össze. Az üléászakot feszült figyelem kiséri, mert a NATO — mint Pearson kanadai miniszterelnök mondotta. ..létének válaszútjához érkezett", s ahogy a gondolatot a londoni rádió — rtémiíeg túlozva — továbbíúzi: az ülésszakon ..talán az egész Északatlanti Szövetség jövője dől el." Igen sok kérdés szerepel az ülésszak napirendjén. Az első napirendi po-iit Lord Ismaynek. a NATO főtitkárának beszámolója a szervezet tevékenységéről. A napirend 2. pontja: A nemzetközi helyzet a szovjet külpolitika legújabb alakulásának fényében S ebben a pontban nagyon sok időszerű nemzetközi kérdés benne foglaltatik: a leszerelés, Németország újraegyesítése, az eufópai atomközösség (Euratom) megalakítása, a fegyveres erok ellenőrzése, a közép-keleti kérdés. a ciprusi kérdés stb. Kétségtelen, hogy a legnagyobb érdeklődést a ö. napirendi pont váltjd ki: a NATO ..átszervezésének" a kérdése. Ez nem véletlen. A'z Egyesüli Államok hidegháborús politikáját a közelmúltban igen sok vezető nyugati államférfi (például Pineau, Guy Mollot. Gronchi olasz köztársasági elnök) bírálta, s sokan követelték a NATO politikájának megváltoztatását. Olyannyira, hogy Dulles is kénytelen volt elismerni' a NATO „átszervezésének" szükségességét. Milyen „átszervezésről" van szó? A Glasgow Herald című angol lap ezt írja: „A nagy szövetségek ritkán élik sokáig túl ' azt a szükségállapotot, mely őket megteremtette. A NATO esetében azt tartják — okkal vagy ok nélkül —, hogy a tagokat fenyegető közvetlen katonai veszedelem eltávolodott. A szövetség már kezd széthullani, a tagok együttműködési erőfeszítése lankad, noha még meg sem valósították teljesen a katonai programot. A NATO-nak, hogy meg lehessen hosszabbítani az életét, nem szabad kizárólag katonai szervezetnek Jerrnie". Vagyis a szervezetet „kevésbé katonaivá" kell tenni, s inkább gazdasági és kulturális feladatokkal kell foglalkoztatni. Ebben a törekvésben — amely az európai országokból indult ki — tagadhatatlanul tükröződnek a NATO nehézségei, s ami ezzel szorosan összefügg: a szovjet külpolitika jelentős sikereinek a hatása is. Az Egyesült Államok politikusai azonban nem akarnak belemenni a NATO lényegének megváltoztatásába. S minthogy 'az „átszervezés" követelésével nem lehet nyíltan szembehelyezkedni, olyan „átépítést" szándékoznak végrehajtani, amely csak a cégért változtatná meg. A New York Times diplomáciai szemleírója rámutat, hogy Dulles, noha beleegyezett a nyugat-európai vezetők javaslatainak meghallgatásába, mégis arra törekszik, hogy „megmentse a NATO katonai rendszerét, Az Egyesült Államok képviselői azt követelik majd, hogy őrizzék meg a NATO jelenlegi szerkezetét és a résztvevők pénzügyi kötelezettségeit." A NATO amerikai „reformátorai" abban reménykednek, hogy ha „a Nyugat gazdasági szolidaritásának" keretében „segélyt" nyújtanak a gyengén fejlett országoknak, ezzel egyes ázsiai országokat sikerül bevonni a katonai tömbökbe. Az AP hírügynökség szerint amerikai részről azt tervezik, hogy javasolják: alakítsanak „egy új szervezetet, amely felöleli az Atlanti Szövetség valamennyi jelenleg létező szervezetét, így az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezetét is". Mint ismeretes, ennek az utóbbi szervezetnek semleges országok, Svédország és Svájc is tagjai. „Ily módon arról van szó — állapítja meg a Pravda —, hogy a NATO katonai szervezetének olyan jelleget adjanak, amely biztosítaná, hogy a tagok mindenben, katonai, gazdasági és politikai téren, engedelmeskedjenek az amerikai befolyásnak." Egyes nyugat-európai országokban azonban egész másként értelmezik a NATO „újjászervezése" fogalmát. Anglia, Franciaország és néhány más ország befolyásos körei az Atlanti Szövetség igazi átépítését kívánják, minek következtében a tömb agreszszív irányzata gyengülne, a gazdasági együttműködés feladatai pedig előtérbe kerülnének. A nyugati sajtó utal arra, hogy a NATO tagállamai között ellentétek vannak, s ez nem maradhat hatás nélkül a megbeszélések menetére. A Liberation francia lap írja a következőket: „A NATO három tagja, mégpedig Görögország, Törökország és Nagy-Britannia vitát folytat Ciprusért. A szervezet egész balkáni és közel-keleti szárnya gyakorlatilag szétesik. A skandináv országok jószomszédi kapcsolatokat létesítenek a Kelettel és a bölcs semlegesség felé hajlanak. Az új nyugatnémet hadsereg, amelyről hosszú éveken át azt bizonygatták, hogy a „nyugati védelem" alapvető tényezőjének kell lennie, késéssel Iát napvilágot, mivel magában Nyugat-Németországban — Adenauer akarata ellenére — egyre gyakrabban vetik fel a kérdést, szükséges-e ez a hadsereg egyáltalában. A kis Izland elsőnek követelte az amerikai csapatok kivonását. Franciaország legjobb csapatait evakuálta Nyugat-Németországból, hogy ÉszakAfrikába indítsa őket. A tagállamok ellentétei következtében heves vita várható: az amerikai tervek — mint a Pravda megállapítja: „igen távol állnak azoktól a törekvésektől, amelyek a katonai tömbalakítás egyoldalú politikáját ellenző nyugati üzleti körökre jellemzőek. A NATO-tanács ülésszakának meg kell határoznia, hogy a szervezetben jelenleg kibontakozó irányzatok közül melyek kerekednek felül! * * * Az AFP jelenti, hogy Christian Pineau francia külügyminiszter pénteken az Atlanti Tanács elé terjesztette a francia kormány javaslatát egy „nemzetközi gazdaságfejlesztési ügynökség" létesítésére a fejlődésben elmaradott országok támogatása érdekében. A francia elgondolás szerint az elmaradott országok segélyezésének kereskedelmi jellegűnek kellene lennie. A terv pontokba foglalva lerögzíti, hogy milyen szervekből kellene állnia az ügynökségnek. Lényeges pontja a javaslatnak, hogy az ügynökség vezető bizottsága — amelyben részt vennének a segélyező országok és a támogatásban részesülő országok képviselői is — tevékenységéért az ENSZ lenne felelős. A javaslat leszögezi, hogy a fejlődésben elmaradott országok támogatási terve „előirányozza az olyan egyeznjények és megállapodások fenntartását, sőt fejlesztését gazdasági síkon, mint a NATO, a SEATÖ, a bagdadi paktum, a Colombo-terv stb." A lovat váltották — a lovasok ma radtak (Neues Deutschland) a német nép akarata ellenére Adenauer a bonni paHainenfben elfogadtatta az általános hadkötelezettség törvényét Adenauer Kereszténydemokrata Uniója a bonni szövetségi parlamenf csütörtöki ülésén csekély szavazattöbbséggel megszavaztatta azt a javaslatot, hogy a szövetségi parlament azonnal kezdje meg az általános katonai szolgálatra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. A törvény megvitatása ellen szavaztak a Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt, és az Ossznémet Tömb képviselői. A nyugat-németországi május elsejei tüntetések azonban ismét igazolták, hogy az újrafelfegyverzés és különösen a kötelező katonai szolgalat ellen nemcsak ezek a pártok foglalnak állást, hanem a legszélesebb néptömegek is, amelyek a nyugatnémet nép többségét képezik. Tegnap éjszakai jelentések szerint több mint kilencórás vita után a szövetségi parlament jobboldali többséggel jóváhagyta a katonakötelezettséget. ünchenben hatvanezer dolgozó tüntetett „Nem adjuk fiainkat a hitleri tábornokoknak" jelszóval. Mannheimbtn a dolgozók „Le H katonai szolgálattal" jelszó alatt meneteltek. Düsseldorfban a dolgozók „A néoek egvetértését követeljük az erőpolitika helyett" jelszóval tüntettek. Nyugat-Berlinben a szociáldemokrata ifjúság „Le a porosz militarizmassal"! „Megértést akarunk fegyverkezés helVett!" jelszókat vitt a menetben. Mindenütt hasonló volt a helyzet. A nyugatnémet május elsejei tüntetések leggyakoribb jelszavai a fegyverkezés, a kötelező katonai szolgálat ellen és a békepolitika mellett szóltak. Az az ellenszenv, amellyel a németek a félmilliós nyugatnémst hadseregnek az általános hadkötelezettség alapján való felállítása ellen viseltetnek, nem korlátozódik ! csak a munkások soraira. Ez az ellenszenv eltölti a burzsoá köröket 's, magának Adenauer oártiának tagjait is. Adenauer intézkedésére a stutfoarti ko .oresszus DroTsirmt. anyn'-'ira korlátozták, hoov a küldöttek ^zím-'í'-f" ne m^rpr'i^^ idő és i^i-^trteéci meqvitatni az általános hadkötelezettség kérdését, azonban ennek ellenére a konoresszuson Friedensburo kéoviselő hes^édében kétség merült fel az iránt, hoav a bonni kormánv «in« riiiiti'káia h»h

rénvs!ó-e és nem képez-e akadályt a Németország egyesítése felé vezető nemzetközi menértés útján. Sok nvugatnémet politikus is, ak; elvben nem foglalt állást a kötelező katonai szolgálat ellen, az általános hadkötelezettségről szóló törvény megvitatását e pillanatban nem tartja helyénvalónak, mert szerintük a a világ közvéleményében szükségképp olyan hatást vált ki, hogy a bonni kormány provokatív módon akar akadályokat gördíteni a londoni leszerelési javaslatok útjába. Azonban annak ellenére, hogy a legutóbbi időben — különösen május elsején — mind világosabban megnyilvánult, hogy a bonni kancellár és hívei a kötelező katonai szolgálat követelményével mindinkább magukra maradnak, Adenauer pártja közvetlenül május elseje után elérte a szövetséoi parlamentben, hogy a törvényjavaslatot megvitatták. A Kereszténydemokrata Unió terve szerint az általános hadkötelezettséget legkésőbb júniusban megszavazzak, hogy még ez idén elvégezhessék az első évfolyamok sorozását. 1957 januárjában ezeket az évfolyamokat már feqvverben akarják látni. A bonni militarista körök nyilvánvalóan arra törekednek, hogy az 1957 eszé-1 megtartandó parlamenti választásokig a r.éoet „kész tények" elé állítsák, amelyeket már nem lehet megváltozFejleszteni kívánjuk baráti kapcsolatainkat Brazíliával Hétfőn érkezik hazánkba Brazília parlamenti küldöttsége ( Hétfőn, május 8-án érkezik Csehszlovákiába 14-napi tartózkodásra Brazília parlamenti küldöttsége. A küldöttséget L. Stoll elvtárs, a kulturális ügyek -minisztere vezette csehszlovák kormányküldöttség hívta meg. A csehszlovák kormányküldöttség ugyanis ez év elején részt vett J. Kubitscheknek, Brazília elnökének és J. Goulartnak, az elnök helyettesének ünnepélyes hivatalba iktatásán. A csehszlovák küldöttséget Brazíliában mindenütt nagyon barátságosan fogadták. A brazil képviselők csoportját örömmel fogadjuk, mint a brazil nép képviselőit. A Csehszlovákia és Brazília közötti barátságos kapcsolatoknak már hagyományai vannak. Joggal feltételezhetjük, hogy Brazília parlamenti küldöttségének jelenlegi látogatása hozzájárul e kapcsolatok és együttmilködés további megszilárdításához, ami mind a csehszlovák, mind a brazil nép javára szolgál. Csehszlovákia és Brazília gazdasági érdekei olyanok, hogy a két ország nagyon jól kiegészítheti egymást. Brazília jelenlegi célja az, hogy valóra váltsa gazdasági programjának 36 pontját. E pontokat Kubitschek elnök hivatalának átvételekor röviden a fő feladatok egvikének minősítette. Ez a program Brazília népgazdasága legégetőbb szükségleteiből indul ki. Brazília sajtójának közlése szerint Kubitschek elnök kijelentette, hogy kormánya e program megvalósításában bízik az iparilag fejlett baráti államok segítségében. Csehszlovákia jól fejlett iparával kétségkívül azon országok közé tartozik, amelyek hatékonyan közreműködhetnek. A csehszlovák -brazíliai kereskedelmi kapcsolatok nem új keletűek. 1930ban a két ország között kereskedelmi envezmény jött létre, amelyet 1936ban új szerződés váltott jfel, amelv ma is érvényben van. A második világháború után megújult a kölcsönös kereskedelem. 1946-ban Brazília köztársaságunknak hosszúlejáratú hitelt nyújtott bor, gyapot, dohány, kávé és kakaó vásárlására. Csehszlovákia ezt a hitelt már kiegyenlítette. A kereskedelmi kapcsolatok az 1954-esés 1955ös években érték el a legmagasabb forgalmat. A múlt évben az árucsere terjedelme az 1953. évhez viszonyítva háromszorosára emelkedett. A Csehszlovák Köztársaság Braziliának a többi között fémmegmunkáló gépeket, Diesel-motorokat, textilgyártó gépeket stb. szállít. Kulturális-, tudományos- és sportkapcsolatok A kulturális-, tudományos és sportkapcsolatok különösen az utolsó években fejlődtek. A hozzánk érkező parlamenti küldöttségnek lehetősége lesz közelebbről megismerni hazánkat és meggyőződni róla, hogy a brazil nép népünkben őszinte barátra talált. tatni, még akkor sem, ha a jelenlegi bonni koalíció kénytelen volna átadni helyét olyan pártoknak, amelyek ma az általános katonai szolgálat ellen foglalnak állást. Ezek a „kész tények" nem korlátozódnak csupán 500 ezer főnyi hadsereg létesítésére. Erre a Süddeutsche Zeitung figyelmeztet, amely azt írja, hogy amíg a nyugatnémet közvélemény megfeledkezett arról, hogy a Szövetségi Köztársaság a NATO 12 hadosztálya mellett még ún. házi véderőt is felállíthat, a nyugatnémet hadügyminisztérium tervezői egy 500 ezer főnyi hadseregre és egy úgynevezett honvédségre gondolnak, amely szintén 500 ezer főnyi hadsereg volna. „Amíg tehát sok szóbeszéd folyik arról, hogy egyáltalán kötelesek vagyunk-e 500 ezer katonát állítan', a bonni hadügyminisztérium jóvoltából egymilliós hadsereg áll talpra." Büntetőjog az újrafelfegyverzés szolgálatában A bonni militarista körök joggal félnek attól, hogy remilitarista terveikkel szemben az ellenállás mindinkább fokozódik. Ezért a bonni kormány a parlamentet arra akarja kényszeríteni, hogy sürgősen hagyja jóvá a büntetőtörvény kiegészítését 'nemzetvédelmi cikkelyekkel, p—i'vek alapján a remilitarizáciő elleni minden ellenszegülés államellenes cselekedetnek minősül. Az indokolás szerint a törvény célja, meggátolni azt, hogy a lakosságnak a katonai szolgálatra való felkészültségét alkotmányellenes elemek hamis és dur» ván elferdített állításokkal aláássák. A jelenlegi nyugat-németországi bírósági gyakorlatban ez annyit jelentene, hogy ezzel a törvénnyel tulajdonképpen elhallgattatnának bármiféle bírálatot az újrafelfegyverzősl intézkedéseket illetőleg és hogy a kötelező katonai szolgálat ellen irányuló agitációt államellenes tevékenységnek minősítenék. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a bonni kormány csekély parlamenti többsége, amely — mint azt a tartományi választások igazolják — már régen nem felel meg a valóságnak, arra akarja kényszeríteni a nyugatnémet népet, hogy az „atlanti hadseregben" szolgáljon és hogy akadálya legyen a nemzetközi leszerelési egyezménynek. Karel Doudera