Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-05 / 125. szám, szombat

Német partizánok Az antifasiszta ellenállási mozga lom május 9-ig tartó nemzetközi i kel felszerelve, minden oldalról kúszemléknapjai alkalmából megemlékezünk azokról az áldozatokról, akik a ! nak fel a hegyoldalon. Előbb kisebb második világháború alatt a börtönökben, koncentrációs táborokban és felderítő őrsökkel igyekeztünk okét fasiszta kínzókamrákban pusztultak el A nemzetközi szolidaritás jegyé- • félrevezetni, ami azonban nem siben megemlékezünk a különféle nem zetiségekhez tartozó habosokról is, került. Nemsokára minden oldalról akik a szlovák fasiszta állam idején, de különösen a Szlovák Nemzeti erös gépfegyver- és aknavető tűz Felkelésben fegyverrel harcoltak a német fasiszták ellen. A cseh, magyar, francia, bolgár, lengyel, jugoszláv, román és más partizánokon kívül Szlovéniában oldalunkon 250 ant'fasiszta német is harcolt a felkelésben. Az antifasiszta németek főleg az „Ernst Thalmann"-osztagban küzdöttek, melynek paracsnoka Martinov szovjet őrnagy volt. Az alábbi írás a Thalmann-osztag egyik tagjával, Gürtler Istvánnal való beszélgetés után készük. Még mielőtt Gürtler István megkezdte volna partizán élményeinek elbeszélését, a hálószobából elhozta kitüntetéseit, érdemrendjeit és partizánjelvényét, melyek üveg alatt a falon lógtak. Büszkén mutatta a fekete-sárga szalagú, „Za pobjedu nad Germaniji" (Németország feletti győzelem) rendjelét, eleve minden kétséget eloszlatva, mintha elbeszélését csak kitalálta volna. Együtt ültem a konyhában Gürtlerrel. A tűzhelyen forrt a húsleves. Gürtler elvtárs alaposan rárakott a tűzre és egy vázlatot kezdett rajzolni, hogy a harcok lefolvását jobban érzékeltethesse. Megrajzolta a Valašská Bélából Klínbe kígyózó utat, az erdőket, a hegyhátakat, azt a vidéket, ahol a partizano!; bunkerei és megfigyelő állásai 1944-ben voltak. — Egy sűrű, erdős hegyoldalon ütöttünk tábort — mesélte. — A partizánosztagban szovjet ejtőernyősök. szlovák, magyar és német antifasiszták, a szlovák haJ.ereg szökött katonái, hadifoglyok éi lelőtt repülőgépekről kiugrott repülök voltak. Martinov őrnagy, az osztag parancsnoka, olyan ember volt, aki rátermett a partizán háborúra. Középtermetű, kemény, kitartó, harcos, jól bírta az erdei primitív et fáradalmait, a kemény harcokat, a hosszú menetelést és soha sem vesztette el tréfálkozó jókedvét. Előzőleg Ukrajnában harcolt, s mint partizánvezető felbecsülhetetlen tapasztalatokkal rendelkezett. A kisebb német csapattestek, löszerszállítmányok és élelmezisi utánpótlási oszlopok ellen vezetett raitütéseket. Az ő' parancsnoksága alatt villámgyorsan hajtottuk végre ezeket az akciókat, így osztagunk állandó mozgásban volt. Martinov nekünk azt a bolsevikot jelentette, akit eddig csak a könyvektől ismertünk. Ránk, német antifasisztákra a legjobb benyom-st az a bizalom tette, amelyben bennünket részesített. Amilyen elkeseredetten harcolt a német fasis ellen, olyan szeretettel viselkedett irántunk, német partizánok iránt. Ogy kezelt bennünket, mint saját orosz barátait és bajtársait. Egyszer Valašská Belá közelében jártunk. Tíztagú felderítő osztaaot küldtek ki, hogy kikérni '

je a nímet csaoatok ílásait. A tíz harcos közül csak egy érkezett vissza, aki jelentette, hogy csapdába kerültek. A német fasiszták kilenc partizánt -elfogalá kerültünk. Mindnyájan beláttuk, hogy helyzetünk felette kritikus. Gránátszilánkok, kövék, törött faágak repültek fejünk körül. Ebben a helyzetben merész ötletem támadt. Felajánlottam parancsnokunknak, hogy német egyenruhában az ellenséges állásokba megyek és megkísérlem az ellenséget léirevezetni. tak majd kihallgatták őket és utána j Martinov őrrwgy és az elvtársak hi (elakasztottak. Csak neki, a felde- tetleniil ráztá

k' fejüket e fantaszti rítő osztag utolsó emberének sike rült az erdőben elrejtőznie és megszöknie. Martinov őrnagytól parancsot kaptam, hogy néhány harcostársammal szálljam meg az erdő egy j részét, ahonnan az utat jobban figyelhetjük. Egész nap jártunk anélkül, hogy szekeret vagy gyalogjárót láttunk volna az úton. A második nap éjjel elláttam magam élelmiszerrel és bajtársaimat vi6szaküldtem a táborba. Ott éjjeleztem a erdőben. Másnap a reggeli ködben az úton két lovast pillantottam meg. Amint felém közeledtek, megismertem német egyenruhájukat. Automata pisztolyomat lövésre készen tartva, egy vastag fa törzse mögé bújtam és vártam közeledtüket. Amikor már arcukat és a német tiszt mellén a lovapkeresztet megismertem, rájuk kiáltottam: „Állj! Le a lóról! Kezeket fel!" Mindketten meglepődtek, körülnéztek, de nem láttak meg mindjárt. Végül mégis lemásztak lovukról és felemelték kezüket. Csak most léptem ki rejtekhelyemről, elvettem fegyvereiket és rájuk parancsoltam, hogy előttem az erdőn keresztül térjenek a partizántáborhoz vezető útra. A lovakat ott kellett hagynom. A két német lovas úgy reszketett, mfnt a nyárfalevél és az, hogy tökéletes német nyelven beszéltem velük, sok fejtörést okozott nekik. Amikor kettőjükkel megérkeztem a táborba, nagy volt Martinov és a bajtársak lelkesedése. — Tudtam mindjárt — mondta Martinov őrnagy, — hogy a „mi Gitlerttnk" nyélbe üti a dolgot. Én csak arra kértem, hogy a német tiszt egyenruháját, csizmáit és a lovagkeresztet megtarthissam magamnak. — Mire kell neked a német egyenruha — kérdezte Martinov őrnagy. — Nem lehet tudni, mire használhatjuk majd egyszer — feleltem. , Mivel a parancsnok oízott bennem, beleegyezett és attól kezdve az egyenruhát hátizsákomban hordtam magammal. Egy napon — a Cernv Vrchtől Valašská Báláig tartó menetelés közben — előőrsünk és jldalvédünk azt jelentette, hogy erős német osztagok gépfegyverekkel és aknavetőkForgatják a Szerelem vizsgája című filmet kus ötletre és megtagadták beleegyezésüket. Végül mégis csak rábeszéltem őket. — Hiszen megkísérelhetnénk — mondta Bahinskv kapitány Martinov őrnagynak — Végeredményben mégis csík német és ami másnak nem sikerülne, mert beszédéről megismernék — az Gürtlernek sikerülhet.^ Felvettem a német egyenruhát, a lovagkereszttel együtt. Az elvtársak nem tudták visszatartani magukat a nevetéstől. „Vot nás Gitler" — kiáltották. Aztán nyakamba borultak, az „ő Gitlerüknek" jól megrázták kezét és jótanácsokkal láttak el. Az „elővéddel" jelszóban állapodtunk meg. Nem kellett messzire mennem, hogy bele ütközzek az első gépfegyver-állásba. Messziről kiáltottam feléjük: „Ne lőjjetek" Közelükbe engedtek és megismert *k, mint német katonatisztet. Ráparancsoltam az őrre, hogy hívja oda parancsnokát. Hallottam, hogy Seibtnak hívják. Amikor megérkezett, „Heil Hitlerrel" köszöntöttük egvmást és mindjárt komoly szemrehányásokat tettem neki, hogy gépfegyvereiket helytelen irányba állította fel, mert a partizánok felderítése azt eredményezte, hogy fő erejük a közeli hegyoldalon bunkerokban van és mi, a német hadsereg, így egy üres, senkitől meg nem szállott erdőt bombáztunk. Sikerült Seibtet félrevezetni. Osztagának parancsot adott, hogy gépfegyvereiket máshová irányítsák. Nem esett nehezemre a sűrű erdőben eltűnni, bár visszatértemkor majdnem agyonlőttek a partizánok. Amikor visszaérkeztem a táborba és jelentést tettem, Martinov őrnagy pararcsot adett a kitörésre. Nagy és eredményes harci feladat volt ez, amelynek során a német fasiszták százainak holtteste maradt az erdőben. A zavar, melyet elö'déztem, azt eredményezte, hogy a német csapatok az erdőben egymásra tüzeltek és így óriási veszteséget szenvedtek. Sok becsületes német antifasisztát, akik mint partizánok harcoltak Szlovákia hegyeiben, tüntettek ki később, amikor a IV. Ukrán Hadsereggel megteremtették az összeköttetést. Hanuš Frank A napokban kezdték meg a Csehszlovák Állami Film kolibai műtermében egy egész estet betöltő új szlovik film forgatását. A Szerelem vizsgája % című film Ján Mi- I náč forgatókönyve I alapján készült. Képünkön Jaroslav Lokša érdemes művész é.s Anna Celková a film egyik jelenetében. Kas sai o^ewei i LJct oasz Hat hétig tartó kulturális akció plakátjai láthatók a kassai utcák hirdetőtábláin: a Kassai Zenei Tavasz keretében fellépő hivatásos és öntevékeny kultúresoportok, zeneművészek, műsora. A Kassai Zenei Tavaszt a csehszlovák rádió és az Állami Színház egyesített zenekarának szimfonikus hangversenye nyitotta meg Ludwig van Beethoven V. szimfóniájának és hazai szerzők müveinek bemutatásával. A május 31-ig tartó Zenei Tavasz keretében több értékes kultúresemény nyújt lehetőséget elmélyült, értékes művészi alkotások megismerésére. A műsorra kerülő két hegedűverseny közül az egyiken romániai hegedűművész, a másikon a bratislavai Nemzeti Színház koncertmestere, R. Kalup szerepel. A kamarazene-estek egyikén a Városi Közművelődési Ház kvartettje, a másikon az Állami Színház zenekarának tagjai lépnek fel. Az operaesteken, a zene- és humor estéjén a színház és a rádió magánénekesei szerepelnek. Az esztrád-esteken jobbára öntevékeny kultúresoportok, a zene- és balettiskolák növendékei, üzemi és Csemadok-együttesek, a nemrég alakult Cimbalom népi-zenekar, fúvós- és tánc-zenekarok, a színház és rádió operettszólistái, valamint Olláry Melánia, Boráros József és Csík János népszerű énekesek lépnek fel. A Zenei Tavasz rendezvényei, amelyek a város dolgozóinak tetszésével találkoznak, köszönet azokért az eredményekért, amelyeket dolgozóink az ipar és mezőgazdaság építőmunkájában elértek, s egyben buzdítás a további lelkes munkára a művészi élmények és szórakozás nemes eszközeivel. (m) •••• HÍREK A FILM VILÁGÁBÓL A Cannesi Nemzetközi Filmfesztiválon eddig a legnagyobb sikert a Szovjetunió Othello című filmje aratta, Rendkívül nehéz vállalkozás az Othe!lóból filmet csinálni, de a szovjet filmművészetnek sikerült szépet, meggyőzőt alkotnia. Ugyancsak őszinte, forró sikert aratott Fábry Zoltán és Sarkadi Imre körhinta című, igazi művészi eszközökkel megalkotott filmje, valamint a Jiŕi Trnkáról, a bábfilme'-t kiváló cseh művészéről szóló csehszlovák kisfilm. * * * Megkezdték az első ír nemzeti film forgatásét. Címe Három virág a címerből. A film három különálló történetet dolgoz fe'. három ír novella alapián. John Ford rendezésében. * * * Anna Magnani, a Róma nyílt város című film egyik főszereplője, a legnagyobb amerikai filmdíjban, az Oscardíjban részesült a Tetovált rózsa című film főszerepéért. * * * Az ide* cannesi fesztiválon ezúttal Románia is részt vesz egy játékfilmHét édes bűn címmel most mutat- ; mel, egy színes trükkfilmmel és a ták be a párizsi filmszínházak Maurice j GrigoresCuról, a neves festőről szóló Chevalier új filmjét. i dokumentumfilmmel. iiiiiiMiHiitiiiMHiiiiiinniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiMiiiiiiiiiiiniiiiiiMiiii iiiiiiiiitiiiiiitiiiitiiiitiiiiiiiitititiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiiftiii Hiiimmiimiiiimiiiimi lľ |toIjára tavaly, január első napjaiban utaztam Prágából Chebre. Emlékszem jól, sötét téli reggel volt, a gyorsvonat zsúfolásig tele. Plzenig az utasok egy részének ülőhely sem jutott. Sötét volt, hideg volt, ember, ember hátán. Mit csinál ilyenkor a tisztességes utasember? Szidja elsősorban az államvasutakat, aztán áttér a közállapotok bírálatára. Látszatra derék, dolgos emberek között ültem, de ilyenkor mindenkinek jól esik megereszteni a nyelvét. A vonatban közlékenyebbek az emberek. Meg is írtam akkor, hogy olyan szilárd nálunk a népi hatalom, hogy az emberek bátran kritizálhatnak, megmörrdhatják, hol szorítja őket a csizrría. A mi rendszerünkben van annyi erő, készség és akarat, hogy a bírálatot fejlessze és a fogyatékosságokkal, hibákkal, egyéni túlkapásokkal leszámoljon. Ez az időszerű megjegyzés csak úgy a tollam hegyére kivánkozott (főleg mert 14 hónap után ugyanazzal a vonattal, újra Chebre utazom), valójában nem erről szándékozom írni Bár a gyors megtelt a prágai főpályaudvaron, nagy a különbség a mostani és tavalyi utazás között. Nincs hideg, világos van, és én előre tudom, hogv Plzeňben sokan kiszállnak. Mielőtt még az utasok beszédbe elegyednének egymással és megkezdenék a ČSD megszokottá vált ócsárlását (bár a vonat menetrendszerű- pontosságg-i! fut ki az állomásról), a hangszóróból megszólal egv kellemes női hang: — Itt a 2-es számú propaganddszerelvétfl/ rádióközpontja, üdvözöljük az utasokat, és kérjük, hallgassák meg adásunkat. A 61-es számú gyorsvonaton ülünk és Prágából Chebre utazunk. Bár pontosan tudtam, hol ülök és hová megyek, a bejelentést örömmel fogadtam, mert a négyórás útra csak a Rudé právo hétfői számát vettem KELLEMES UTAZAS magamhoz (az Üj Szót többszöri figyelmeztetés ellenére sem terjesztik a prágai pályaudvarokon, Chebben igen.) — Gyorsan valami jó zenét — dörmögi magában potrohos szomszédom, — aki bizonyára gyógykezelésre megy valamelyik nyugat-csehországi fürdőhelyre — és máris felhangzik egy pattogó induló. A zene hallatára vidámabban indul a beszélgetés, gyorsabban telik az idő. A z újságírót hajtja a vére, ke" resi, hol a titokzatos rádióközpont, és ki a kellemes női hang gazdája. Átverekszi magát a folyósón, és észreveszi. hogy az egyik másodosztályú fülke üvegajtaját bedeszkázták, és hivatalos felirattal látták el „Tilos a bemenet". Biztosra veszi, hogy jó helyen jár, ezért kellő határozottsággal bekopogtat és udvariasan bemutatkozik. — Érdekelne a propaganda-szerelvény munkája. Megtudhatnék valamit? Az ajtó kinyílik és egy csinos, fiatal, szőke nő barátságosan beinvitál a kupéból átalakított műszaki kabinba. Jarmila Chmelíková — akit polgári ruhádban. munka közben van szerencsém az alábbi képen bemutatni, es akinek -vasúti egyenruháját vastap ezüst-csík díszíti, nem minden büszkeség nélkül tájékoztat. — Hasonló vasúti szerelvények mar 1954 vége óta járják az országot. Egvelőre néqv ílven szerelvény van állandó forgalomban, de rövidesen lesz több is. Az utazóközönség kényeimét szolgálják. Az utas. aki megismerte szerelvényünk előnyeit, mindig szívesen utazik velünk. Jarmila hivatalos latugatásom közben is teljesíti kötelességét, és többször bemondja a mikrofonba, hogy könyveket, társasjátékot, sőt gyerekeknek játékszereket is lehet nála kölcsönözni, időnként váltja a gramofonlemezeket, beolvas néhány j fontosabb hírt, propagálja az új tecni nikát és — ezer kartács és bomba — itt tudom meg, hogy a prágai Nemzeii Műszaki Múzeumban a napokban megnyílt „A holnap technikája" cimü igen érdekes és tanulságos kiállítás. Arról is értesíti hallgatóit, hogy bármelyik /eneszáfnot szívesen elismétli, ha az utasok közül valakinek ez a kívánsága. Már pedig ki ne hallgatná szívesen Nedbal fülbemászó melódiáit, a Strausskeringők; a cseh, szlovák, orosz népdalokat és Csík János előadásában néhan.V szép magyar nótát. Elmondja, hogy 19 órakor mindig bekapcsolja a rádió hirszolgálátát és idő járás jelentését. Nem feledkezik mea előre figyelmeztetni az utasokat, hogy melyik állomás következik, és melyik oldalon kell kiszállni. Természetesen, ilyenkor a kíváncsi természetű újságírónak is el kell hallgatnia. Közvetítés alatt tilos a beszélqetés a kabinban. Ezt a kötelező csendet használom fel arra, hogy körülnézzek. Elsősorban: aránylag sok lemez, könyv és játék. A lemezeket a legkülönbözőbb műfajok szerint osztályozták, a klaszszikusoktól kezdve a népdalokon St egészen a jazzig. A legfontosabb kellék persze a leadókészülék. A készséges Jarmila, aki vasútiműszaki, sőt hangvizsgát is tett, 1952 óta a ČSD alkalmazottja. Másodnaponként utazik Chebbe és vissza Prágába. Tökéletesen kiismeri magát a bonyolult készüléken. De jól bánik a mikrofonnal is. és arra törekszik, hogy hírei mindiq érdekesek, változatosak, frissek legyenek. Arról is informál, hogy a kölcsönadott könyvekért, játékszerekért soha sem kér zálogot, és még nem fordult e!ő, hogy az utasok ne adták volna őket rendben vissza. Az persze már előfordult, hogy vala- . melyik kislánynak eltörött a mécsese, amikor a hajaskwbát vissza kellett adnia. Megköszönöm a felvilágosítást és elbúcsúzom. A rra gondolok, hogy ha nem is vagyok Jarmila Chmelíková hivatalos feljebbvalója, sőt arra sem vagyok hivatott, hogy kádervéleményt adjak róla, mégis örömmel közölhetem, hogy a 2-es számú propagandaszerelvény rádióközpontja jó! működik. kellemessé teszi az utazást. Ha a főérdem a CSD-é is, hiba lenne meg nem írni, hogy az utasok elégedettségéhez és szórakoztatásához hozzájárul Jarmila Chmelíková ügyszeretete, fáradhatalan készsége, ügyessége, figyelmessége és kedves hangja is. Visszaülök a helyemre, elbeszélgetek útitársaimmal és meggyőződöm róla, hogy egyéni véleményem az egész utazókollektíva egybehangzó jóváhagyásával találkozott. Jarmila Chmelíková Cheb előtt a mikrofonon keresztül elbúcsúzik hallgatóitól, azután még a vonat ablakából integet. Dolgom végeztével szeretnék azzal a szerelvénnyel visszautazni Prágába, amelyen ő teljesít szolgálatot. Jó Sándor r "

fts si

c ~7 1856. mljN§ ft, /