Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-04 / 124. szám, péntek

VIZES RIPORT IIIIIIMIIIIIIIIIilllllllllllllMllllllltlIflIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIMI A tegnapi és mai helyzet a mi vidékünkön — a Szene. " Királyfa, Gurab háromszögben úgy fél, meg negyed évszázaddal ezelőtt híres halász volt Csukás Pali bácsi. Vasárnap reggelente nagy fonott kosarakban hordozta végig a falun a lábszárnyi tátogó csukákat, vagy hordót húzott az utcákon álial tele ponyttyal, keszeggel, kárásszal és nagy hangjával ébresztgette a lassan tollászkodó falut: — Halat vegyenek! Csukát vegyenek! A halakat leginkább a Feketevízen fogta Pali bácsi hálóval, de fogott halat a Kiskin patakban is Gurabnál. No, itt nem sokáig halászgatott, mert rövidesen befejezték a patakok szabályozását és ezzel az igazi fogásoknak befellegzett. Később Ivánkánál is született egy csatorna, amelyik a Feketevíz elől öszszeszedte és levitte — most is leviszi — a Kis-Kárpátok délnyugatéi lejtőinek vizét a Dunába. Pali bácsi egy ideig szenvedett, töprengett. Búbánatában aztán eladta a nagy kerítőhálót és addig ülte a^ Feketevíz halotti torát, amíg csak a háló árából futotta, mert hát: „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol..." A radikális árvízmentesítésnek aztán nemcsak az lett a következménye, hogy Pali bácsinak a kapa nyelét kellett megfognia az emelöháló rúdja helyett, hanem az is, hogy a környező falvak kútjaiból a nyári forróságok idején eltűnt a víz. Pali bácsi sorsa is megoldódott: kútásó lett belőle. A faluban ugyanis minden kutat pár méterrel mélyíteni kellett. Ha a kutakban kotyogó víznél nagyobat akartunk látni, akkor a szenei tavakhoz kellett (és kell) kirándulnunk, vagy egészen a KisDunához elkódorogni. Újabban azonban adódik az úgy is, hogy fölöslegesen fárad a vizetkeresö vándor. A nyári hónapokban mind gyakrabban megtörténik, hogy a Kis-Dunán száraz lábbal át lehet kslni, akárcsak valamikor állítólag a Vörös-tengeren. Ha a Nagy-Dunában két méter alá esik a vízállás, Csallóköz nem sziget többé: a Kis-Dunába nem csurog át egy csepp víz sem, és 10—20 kilométeres szakaszon teljesen kiszárad. Az már a délibb vidék szerencséje, hogy fenékforrások jóvoltából mégis csordogál benne némi vizecske. Így aztán könnyen kótyagosnak tarthatja a messziről jött ember azt a királyfait, aki azzal dicsekszik neki: „Nálunk a gyerekek nyáron a Feketevízben fotbaloznak." vagy azt a féli embert, aki arról mesél, hogyan rakott a Dunában tüzet a szúnyogok ellen. Magában biztos mondja: „Hidd el bolond, ég a Duna, megsülnek bennek a halak!" — Pedig közben ö téved. Tévedne azonban az az újdonsült agronómus is, akit ezen falvak egyik EFSZ-ébe küldenének azzal a céllal, hogy lendítse fel ott a nem valami híres növénytermesztést. — Mi sem könynyebb — gondolná magában — kertészetet létesítek a Feketevíz partján (vagy a Kis-Duna partján). Ha pedig kimenne a tett színhelyére, ürgét önthetne a mederben, ha volna nála vagy két kanna víz. i gaz, az idei télutón volt elég ' vize a gurabi pataknak, a Feketevíznek és a Kis-Dunának. Sőt' A gurabiák egy kicsit úsztak is és fölemlegették a legutóbbi árvizet, amely úgy harminc évvel ezelőtt lepte meg'a falut. Ettől eltekintve, Gurabon nyáron víz helyett a porban fürödhetnek a kacsák. Az elmondottakból most már nyilván az következne: első dolguk azoknak az ügyes árvízmentesítöknek az legyen, hogy sürgősen visszavarázsolják a vizet a Feketevízbe, a Kis-Dunába és a gurabi patakokba, mert így gúny rajtuk a nevük is. Igen ám — de vannak ezeknél még nagyobb bajok is. Amíg az álszent Ňyitra, a csenevész Zsitva, a beképzelt Ipoly, a szeszélyes Bodrog és Latorca majdnem minden évben kiöntenek és elárasztják vidéküket szenyes víztömegeikkel, addig a fő gond az, hogy ezeket a kártevő duhajokat ráncbaszedjék. Ezeknek a vad csikóknak e betörése már folyik. Száz meg ezer munkáskéz; dömperek, bágerok, földgyaluk sokasága túrja a földet, emeli a gátat körülöttük. A második ötéves terv végén már nehezen rúgnak ki a hámból. Évente milliós összegek változnak át a dolgos kezek segítségével kilométeres gátakká, hogy védelmük alatt megindidhasson a mi „szűzföldeink" feltörése, hogy a szikes, mocsaras vidékekből kenyerettermő kidtúrtáj válhasson. r zekre az összefüggésekre L- azonban, úgy egy magában, nehezen jönne rá az ember. Ezért kerestem fel a „Vizek atyját" — Flórián Ferenc mérnök elvtársat, a Vízgazdálkodási Intézet árvízmentesítő osztályának főnökét. Ő, aki már nem egy vad folyót szelídített meg idáig (pl. a Moravát is) és a legutóbb is sikeresen irányította az árvízveszély elhárítását (a Dunán március elején), a leghivatottabb ezekről a kérdésekről beszélni. Ö mesélte el az előbbiek lényeges részét, de hallottam tőle mást is. A mi államunknak gondja van minden ember, minden vidék fejlődésére és így a közeli tervek között ott van a Felső-Csallóköz és Mátyusföld vizei problémájának megoldása is. A közeli és távolabbi jövő r\ élnyugat-Szlovákiának két nagy „vizes" terve van kialakulóban: az egyik a sokat emlegetett csallóközi hajózható, vízierőművekkel kombinált Duna-csatorna, a másik a Duna-Vág hajózható és öntözd csatornája. A NagyDunával kapcsolatos terveket, tekintettel arra, hogy nemzetközi folyóról van szó, ahol a kivitelezés nemcsak tőlünk függ, későbbi időre hagytuk. Ehelyett iparkodtarn minél többet megtudni a másik tervről. Hát hogyan lehetséges az, tettem fel magamnak a kérdést, hogy a vidékünk apraja-nagyja nemsokára úgy is láthat igazi nagy hajót, ha csak kiáll a falu vagy a kert végébe? Lehet, miért is ne lehetne! Egy nem egészen harminc kilométeres csatorna. Mi az a nagy szocialista építkezések korában? Florián elvtárs nem fantaszta, s ez kitűnik mindjárt a továbbiakból: — A Duna-Szered hajózható és öntöző csatorna első szakasza már a megvalósítás útján van. Egyelőre ugyan még csak papíroson, de rövidesen a valóságban is. Az első szakaszt a Kis-Duna képezi Dunasápig. Ennek a szakasznak a beruházási feladatán már dolgoznak és még az idén átesik a jóváhagyási procedúrán. A munka értéke az előzetes becslések szerint 100 millió korona lesz. Ennek a szakasznak a kérdése annál is fontosabb, mivel szorosan összefügg a főváros ipari és egyéb szennyvizeinek levezetésével. A tervezett összeget kitenné már annak a négy-öt emésztőtelepnék az építési költsége is, amelyeknek az épülő új ipartelepek szennyvizeinek kérdését kellene megoldaniok. Még akkor továbbra is fönn maradna a rohamosan növekedő város szennyvizeinek kérdése. Magától kínálkozik tehát az amúgy is tervbevett hajózható öntöző csatorna első szakaszának (kb 20 km) mielőbbi kiépítése. A feladat elég egyszerű: a kiágázásnál szivattyútelepet kell építeni fajóátemelő kamrákkal. A KisDuna medrét egészen Sápig három méterrel ki kell mélyíteni (a kiemelt földdel magasodik majd a part) és azután már csak a zárómű. a duzzasztó megépítése marad. A Kis-Duna vízbösége a fenti munkák elvégzése után 40—120 mHesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb szárazságok idején sem folyik benne kevesebb víz, mint 40 m egy másodperc alatt és ha a Nagy-Duna még a két évvel ezelőtt elért legmagasabb vízállás fölé is emelkednék. akkor sem lesz benne több 120 m*-nél Ennyit ugyanis elbír a zsilipen túli szakasz is. Ebből a vízmennyiségből jut a Feketevíz részére is 5—15 m -nyi. Már a minimális vízböség is elég lesz arra, hogy az elnyelt szennyvizet minden célra használhatóvá tiszt-Hsa. Természetesen a Feketevizet. amint a sápi szakasz elkészül. azonnal bekapcsolják a vízszolgáltatásba. Beszélgetésünk végén azért mégis elszomorított a kedves Fábián elvtárs. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mikor evezhetünk először végig a „felnőtt" Kis-Duna szakaszon, azzal biztatott, hogy az bizony eltart még jó pár esztendőt, mert a tervezési munkák mai menete mellett jó, ha 1960 körül megindul a tényleges munka. A tervek körül dühöngő hosz^ zzadalmas papírháborút már hírálta az V] Szó április 15-i vezércikke is. Ebben az esetben mindent meg kell tenniök az illetékeseknek, hogy a tervezgetés ne tartson a szokásos négy-öt évig, mert minden esztendővel, amivel a Kis-Duna rendezésének munkálatai késnek, ezer és ezer métermázsa zöldséggel, burgonyával termelünk kevesebbet. Minden tétlen évvel fölöslegesen sóhajtozik tovább a Kis-Duna és FekAevíz partján a sok szövetkezeti tag, hogy mennyi hasznos is „úszik el" hiába a száraz mederben! Aki pedig azt hinné, hogy ha már tele lesz a meder vízzel, öntözünk majd mifit hübelebalázs, és nő a sok retek, káposzta, karfiol, paradicsom, uborka mint a bolondgomba — az nagyon téved. Ki minek nem mestere, elrontója annak. Minden, a víz partján gazdálkodó szövetkezetnek ki kell nevelnie egy-két öntöző mestert.. A helytelen öntözésnek a vege ugyanis az volna, hogy a felső termő rétegek tápanyagai annyira kimosódnának, hogy nincs az a műtrágya, ami azokat pótolná. Abból a célból, hogy legyen hol kitanulni az öntözés tudományát, a Vízgazdálkodási Intézet Üj-Vásáron, a csallóközi Gomba mellett, öntözési kísérleti gazdaságot szervez 600 hektárnyi területen. A kísérleti gazdaság már a jövő évben megkezdi működését. És gondolva azokra az időkre, amikor a keleti szűzföldeken is megindulhat a rendszeres földművelés, a keleti országrész számára Szomutoron szerveznek egy ugyanilyen kísérleti gazdaságot 300 ha területen. yönyörű és hasznos terveken ^ dolgoznak tehát a „vizesek" minálunk, hogy a szocializmus alaptörvénye értelmében tovább emelkedhessék a dolgozo nép életszínvonala. A tervbevett és jórészt kivitelezés alatt álló folyószabályozási munkák eredményeképpen a Nyitra, az Ipoly, a Bodrog és Latorca vidékén vagy ötvenezer hektárnyi új területen hullámzik majd búza-, rozs- vagy kukoricatenger! Szlovákia nyugati csücske egy nagy veteményes kert lehet — és lesz — nemsokára! És megérjük még életünkben azt is, hogy Réte, Gnrab. Kismácséd meg Ábrahám határában a traktorok töff-töffjébe belepuffog a vontató hajó motorja, amint húzza az érccel- vagy búzával teli úszályt föl Szerednek. Zsolnának, vagy amikor úszik lefelé a sok géppel, fával, cipővel, ruhával a világ legtávolabbi piacai felé. Hej, de örülne ezeknek a híreknek szegény Csukás Pali bá, ha élne, rögtön nekiállna egy új nagy háló kötésének. CSÚZI CS. FERENC Az első állategészségügyi középiskola Szlovákiában A Kassa melletti Bárca községben levő állategészségügyi középiskolában, mely egyedülálló Szlovákiában, 35 fiatal tanul. Négyéves képzettség után az iskola tanulói érettségivel zootechníkusí minősítést nyernek. Képünkön: Anton Lehocký mérnök előadást tart az állat-biológiából. ( GYÜMÖLCSÖSÖK a Makovic

a lábáná

l ) Amikor zatamos friss gyümölcsöt eszünk, ritkán jut eszünkbe, mennyi gondos munka szükséges ahhoz, hogy a csemetefácska gyümölcsfává fejlődjék, gyümölcsöt érleljen. Mindez nem közömbös olyan ember előtt, aki legalább egyszer alaposan körülnézett egy gyümölcsesben és elbeszélgetett ott a dolgozókkal. A napokban felkerestük Andrij Kundrikot, aki kerek 30 esztendeje dolgozik gyümölcsösben. Sok-sok csemetét oltott be a három évtized alatt. Sok százezer gyümöcsfa van ma is ezen a vidéken, melyek az ö keze nyomán serdültek lombos fákká, s ízletes gyümölccsel ajándéközzás meg dolgozóinkat. Svidník és a Makovica lábánál meghúzódó falvak felszabadulásunk előtt nem nagyon dicsekedhettek gyümölcsösökkel. Ilyesmivel azelőtt senki nem törődött Azt a kevésszámú gyümölcsöskertet, ami itt ezelőtt volt, a háború semmisítette meg. Mert a svidníki járás a halál völgye volt. De a felszabadulas után a párt és a kormány gondoskodása nyomán új élet indult b romokon. Azóta felépültek a falvak, boldog emberek lakják ezt a tájat Svidníken öt évvel ezelőtt két hektáron faiskola létesült. A járási nemzeti bizottság Andrij Kundrikot bízta meg a faiskola vezetésével. Azóta nap nap mellett ott látható magas alakja. Minden csemetét megvizsgál, komoly tekintetét semmi el nem kerüli. .. Mintha édesapa járná gyermekei között. — Ha nem adom meg a csemetéknek mindazt, amire szükségük van — mondja Andrij Kundrik — elfajzanak. Erre pedig nekünk nincsen szükségünk. Svidník Kelet-Szlovákia északi részén fekszik. Éghajlata hűvösebb, mint az ország déli vidékein. Itt nehezen tudna gyökeret verni a melegebb tájakon nőtt csemete. De azok a gyümölcsfák, amelyek Svidníken cseperedtek fel, Žilina vidékén éppen olyan jól fejlődnek, mint az ország bármely más részén. A svidníki csemetefácskák el 's terjedtek egész Szlovákiában. Nagy részük azonban itt maradt a hegyek birodalmában. Az utóbbi két év leforgása alatt a svidníki járásban •14 ezer csemetefácskát ültettek el: almafát, diófát és szilvafát. Azok, akik eddig lekicsinylően mosolyogtak amikor g gyümölcsösök kérdése ôzóba került, ma már belátják, hogy nem volt igazuk. Mert szépek itt ezek a gyümölcsösök és hasznosak. Kundrik elvtárs munkássága nem merül ki csupán a svidníki fais-. kola gondozásában. Gaz-; dag tapasztalatait saW vesen osztja meg az ér-, deklődőkkel, készségesen segít a szomszédos Dubová község szövetkezetének. Szereti munkáját, s minden igyekezete odairányul, hogy az erdöboritotta Makovica lankáin minél több gyümölcsös gyönyörködtesse a szemet, s gazdag termésében öröme tel-, jék dolgozóinknak. (O-f) AZ ÍGÉRET SZÉP SZÓ Jó néhány hónap telt el azóta, amikor a szepsi EFSZ évzáró taggyűlésén a következők hangzottak el: bevezetjük a sertéstenyésztésben Surikov gyorshízlalási módszerét." Nem volt ez üres szó. S a szót „tett" követte. Igen, követte, mégpedig abban, hogy az EFSZ vezetősége a tagság közös elhatározását bejelentette a járási nemzeti bizottságnak. — Szükségünk van takarmányliszt-kiutalásra. — Szükségük is volt, hiszen 150 sertés hizlalására kötöttek szerződést terven felül, örültek a már jól ismert Šurikov módszernek. Hiszen így sokkal több sertést tudnak értékesíteni, s a közös bevétel is jóval nagyobb lesz. A járási nemzeti bizottságon szintén kedvezően fogadták a szepsiek kezdeményezését s a járási zootechnikus ígéretet tett kérelmük gyors elintézésére. Az idő telt, de az ígéret csak nem vált valósággv. Az EFSz vezetősége magunta a várakozást s újbil és többször ellátogattak a JNB-re, sőt nem restelltek Pétertől Pálig sem járni. Biztatások, ígérgetések — de az ígéret sehogyan sem akart valósággá válni. Közben béreltek sütödét is, amiért természetesen bért is fizetnek, sajnos — hiába. Végre egy kis reménycsillag tűnt fel a láthatáron. Megjött 20 mázsa takarmánylisztről a kiutalás. Erre már fellélegeztek. Most már majd csak megkezdhetik a Surikov-módszer gyakorlati alkalmazását. Az öröm azonban hamar alábbhagyott. A kiutalás megjött, de a liszt még ma is késik. Jasán János járási zootechnikus pedig még mindig ígér. Hogy meddig, azt talán maga sem tudja. Mindenesetre szép tőle, hogy ilyen bőkezű az ígéretekben. Pedig inkább megsürgetné illetékes helyen a liszt kiutalását. A szepsiek türelme is fogytán van már. Nem is csoda, hiszen ígéretet tettek, hogy június végéig egész évi sertéshúsbeadásuknak eleget tesznek. No, ugyan ki mondaná meg, megjön-e a liszt egyáltalán, vagy sem? Ez a kérdés nagyon kíváncsivá tesz mindenkit. Vagy úgy gondolják az illetékesek, hogy a szövetkezetesek megelégszenek az ígérettel, esetleg a kiutalási engedéllyel? Nem, ezt vessék ki a fejUkből. Sőt, azt hisszük, hogy felelősséggel is tartoznak ezért. Meg aztán ott van Matisz József, aki a kassai péküzemektől egy hónapja, hogy a szövetkezetbe jött péknek és mindmáig tétlenül tölti idejét. Mit gondolnak az illetékesek, mehet ez így a végtelenségig? Ugye, hogy nem! Mi is ezt, mondjuk. i -i-n