Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-03 / 123. szám, csütörtök

/Q kél eloálaszlllalallayi barát Az elmúlt tíz év folyamán a sviti Chemosvit vállalat termelése töbo mint kétszeresére növekedett. Emellett nagy eredményeket értek el a minőség javítása terén. Most legfontosabb feladatuk a műszaki fejlesztés biztosítása. E feladat megoldásában fontos szerepet játszik a gépesítő osztály. amelvnek két (kiváló dolgozóját, a Jozef Fulier újításának megvalósításán fáradozó Š. Sučíkot és J. Slivkát láthatjuk képünkön. A dunaszerdahelyi lenfeldolgozó üzem j dolgozói első negyedévi tervüket i 100%-ra teljesítették. Pénzes Pál turbinakedelő-csoportja minőségi tervé- j ben 107%-ot ért el. Csinesura Béla, aki kócnemeaí tő-gépen dolgozik, előírt tervét 110%-ra teljesítette és az értekelésnél az üzem legjobb dolgozójának bizonyult. A többi munkaszakaszokon szintén szép eredményeket értak el. Az üzemen belüli önálló elszámolás szerint dolgoznak, valamennyi dol- I gozó szocialista munkaversenyben áll. A CSKP országos konferenciájának tiszteletére üzemünk dolgozót értékes munkafelajánlásokat is tettek. így többek között vállalták azt, hogy a gyártmányok minőségét 2%-kal megjavítják, ugyancsak 2%-kal csökkentik az önkö'tséget, a sürgős nyári mezőgazdasági munkák idején pedig a helyi EFSZ-ben 600 brigádórát dolgoznak le. A felajánlások értéke 3900.— korona. A nyersanyag minőségének megjavítása céljából a beszerzési osztály dolgozói a tél folyamán rendszeres előadásokat tartottak a len- és a kender helyes kezelésének módszereiről. Patasi István, Dunaszerdahely. A SVITI CHEMOSVITBEN Jelentés Dunaszerdahelytől Kučera búvár leszáll a Duna fenekére. A Rózsahegyi V* L Lenin Textil-üzem felhívásáról mai munkahelyemre. Már 1944-ben mint partizán Cremosnén harcoltam, de Besztercebánya elfoglglása után Staré Hory n elfogtak a német fatiszták és mint fogoly végigjártam néhány német fasiszta koncentrációs tábort: Sachsenhausent, Ebenseet és a mauthauseni poklot. — Szereti foglalkozását

9 Hány hajó kiemelésén dolgozott ? Igazán a szívemhez nőtt ez a nehéz mesterség, mellyel már 10 éve. óta foglalkozom. Eddig Michal Čizmárral, másik társammal együtt pontosan nem is tudom, de vagy 15 vontatóhajót és 30 uszályt hoztunk fel a Duna fenekéről. De dolgoztunk mi az oravai, a Dubnicán levő Vágmenti és a dobšinai vízierőmüveknél is. A felrobbantott trencséni híd vízben levő alkatrészeit emeltük ki s Párkánynál, Komáromnál, Medvénél húztuk ki a hajókat a vízből. A bratislavai híd alatt még ránk vár egy másfél hajóroncs kiemelése. — Melyik a legnehezebb munkakérdezem. — Amikor a víz alatt elektrooxigénnel, vagy benzinoxigénnel vágunk, hegesztünk, vagy pedig ekrazittal, zselatinos asztralittal robbantunK. Legutóbb a Dévénynél elsüllyedt uszályon dolgoztunk, melynek felét mar kiemelték. A magyar elvtársaknak segítettünk, akiknek búvárai nem ismerik a víz alatt való vágást és rob bántást. Mi ugyanis ketten, barátommal és munkátársammal, Michal Cizmárral ebben szakértők vagyunk. — Hol beszélhetnék barátjával? Mikori keletű ez a barátság? — Itt lakik a szomszéd házban, de most nem tartózkodik otthon. Mi sikeresen teljesítették. Most a kieresztő berendezés építésén dolgoznak. Az ifjúsági Gátnak, hazánk egyik legnagyobb vízi villanyerőművének első agregátja már december ele jén megkezdi a villamosáram termelését. Kiemelik az elsüllyedt uszályt. Cizmárral, aki azelőtt a Považská Bystrica-i Klement Gottwald-üzemben dolgozott — ahogy azt rólunh mondják — csakugyan elválaszthatatlan jó barátok vagyunk. Még a katonaság óta tartjuk a barátságot es azóta dolgozunk együtt. Mindketten 31 évesek vagyunk, egyszerre nősültünk és mindkettőnknek egy-egy gyereke van. Lakásunk is szomszédos. — A Duna fenekén mikor volt a legnagyobb veszélyben? — 1953-ban a komáromi híd víz alatt fekvő roncsait emeltük ki. amikor az oxigéntömlöm beleakadt a híd szétvert betonrészeinek vasdrótjaiba. Vagy 3 percig nem kaptam levegőt, erősen küzdöttem, kiabáltam a telefonba, rángattam a kötelet. A manómét er is emelkedett, végre észrevették jeladásaimat és kihúztak. — Magyarázza meg kérem, mi az a szkafander? — A búvárruhát nevezik így, amelynek súlya kb. 130 kg, a cipő is kb 25 kg-ot nyom. Ezenkívül a víz árjának erőssége szerint még súlyokat rakunk magunkra, hogy az át el ne sodorjon bennünket. — Hol a legerősebb a sodrás és meddig bírják ki a víz alatt? — Kolozsnémánál végtelenül erős, nehéz ott dolgozni. A víz alatt 3—4 órát, de ha szükséges 5 órát is kibírok. További kérdésre még elmondja, hogy már 16 dolgozót megtanítottak a búvármesterségre. — Még sok munka vár ránk. Egyedül a karvai szakaszon 25 víziiárművet kellene kiemelnünk a Duna hullámaiból. Dévénynél is újból segíteni kell kihúzni azt az uszályt, melyet a magyar elvtársak még nem emeltek ki. Búcsúzunk és kemény kézszorításán érzem, hogy Kucsera elvtárs betartja szavát és előírt feladatait továbbra is teljesíteni fogja. GREK IMRE A Rózsahegyi V. I. Lenin Textil** üzem a múlt évben nem teljesítette rendszeresen a termelés ér: az árufajták tervét. A munkamenetet ezért mélyrehatóan analizálták. A szervezésben és a termelés irányításában komoly fogyatékosságokat találtak, melyek főleg a termelés előkészítésében, az operatív tervezés alacsony színvonalában, a technikai nyilvántartás elégtelenségében nyilvánultak meg. A termelési ciklusokat nem dolgozták ki rendszeresen, és ez természetesen káros hatással volt a termelésre, mert megnehezítette a fél- és készáruk műszakilag megindokolt normáinak megteremtését és betartását. A tervet nem teljesítették egyenletesen, s a lemaradást rohammunkával és túlórákkal igyekeztek behozni. Gyakran előfordult az is, hogy újfajta árucikkeket kezdtek gyártani alapos technológiai előkészület és a munkások idejében való betanítása nélkül. Mindez persze a minőség rovására ment. Az észlelt hibák megszüntetésére szükséges volt a szervezési módosítások bevez|fése. Az üzem technológusai valamennyi árufajtára pontos termelési ciklust dolgoztak ki, így sikerült technológiai normákat megállapítani, amelyek lehetővé tették a termelés gyors ütemét. A termelés' diszpécserszolgálat bevezetése megkönnyítette a gyártás pontos irányítását. Ma a rózsahegyi textilgyárban a gyártás irányítása központilag történik, mégpedig úgy, hogy az egyes üzemrészlegek és műhelyek termelési programja összhangban legyen. ^ diszpécserszolgálatot öt fiatal leány látja el, akik természetesen teljesen tisztában vannak a gyártás problémáival. A tervezési osztály átadja a diszpécserszolgálatnak a dekádtervet napokra, gépekre és munkaerőre szétírva és átadja a gazdasági szerződéseket is. A mesterek ugyancsak megkapják őket és ezek alapján osztják be a munkát. E módszer bevezetésével a diszpécsereknek módjukban áll figyelemmel kísérni a gyártás egész folyamatát, az eladási osztálvt. egyszóval az árut egész addig, amíg ki netn kerül az üzemből. Amennyiben valamelyik műszak nem teljesítené a napi tervet, azt a diszpécserszolgálat azonnal jelzi. Másnap azután a termelés felelős vezetői megállapítják mi volt a napi terv nem teljesítésének az oka, és az észlelt hibákat o»t. helyben eltávolítják. Előfordulhat? hogy a napi termelési tervben esetleg változás áll be. Ezt megvalósíthatják, de ügyelni kell az időveszteség elkerülésére és arra is, hogy at állami tervben előírt gyártnr'inyok fajtáit ne változtassák meg. A diszpécserszolgálat ilyenfajta alkalmazásával tetemesen leegyszerű i södött az üzem valamennyi dolgozójának munkája. Azelőtt sok felesleges munkát végeztek, sokat tanácskoztak, latolgattak, a legkülönbözőbb osztályok adtak utasításokat a műszakoknak, ami sokszor zavart okozott a terv egyenletes teljesítésében. Rendszerint annak az osztálynak az utasítása érvényesült, amely akaratát a legenergikusabban hajtotta végre. Az új dicspécserrendszerrel ez már megszűnt, mert jelenleg csak az üzemi terv és a gazdasági szerződések az irányadók. A Rózsahegyi V. I. Lenin Textilüzem a termelés irányításának ilyen megjavításából kiindulva az 1956-os év második negyedévére összüzemi felajánlást tett és versenyre hívta ki köztársaságunk valamonynyi üzemét. Az üzem dolgozói felajánlásukat a CSKP országos konferenciájának tiszteletére tették. Ennek alapján a második negyedévi tervet 100,6 százalékra teljesitik, ami 311100 korona értéktöbbletet jelent. A tervet egyenletesen teljesitik, mégpedig úgy, hogy az első és harmadik dekád tervteljesítésének különbözete ne legyen több, mint 2,5 százalék. A vállalás szerint a minőségi tervet így teljesítik: a fonoda hat százalékkal több kiváló minőségű fonalat készít, a smvóde a textilanyagok tervezett minőségét 0,5 százalékkal emeli, s a nemesítő osztály az egyes nvártmányok minőségének tervét 100 százalékra teljesíti és ezáltal a tervezett árengedményen 60.000 koronát takarít meg. Az összüzemi munkafelajánlás a dolgozók 2255 egyéni és 94 kollektív kötelezettségvállalására támaszkodik. A versenyfelhívással a rózsahegyi textilüzem dolgozói azt a célt követik, hogy egyrészt a CSKP X. kongresszusának irányelveit megvalósítsák, másrészt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulsáqait érvényesítsék üzemeinkben, s végül azt is, hogy a minta.üzemek értékes tapasztalatait terjesszék, népszerűsítsék és országos érdekűvé tegyék. H. X. Amikor a „Brenner" szót hallom, mindig ifjúságom jut eszembe. Mi, bratislavai suhancok a „Brennert" vagy új néven „Pálenisko"-t a világ végének gondoltuk. Nyáron, ha kijártunk oda, s a Duna-ágban megfürödtiink, az már szép teljesítménynek, nagy kirándulásnak számított. Ma ezt a valamikor elhagyatott, szegényes városrészt, ahol csupán szükséglakások és kis kunyhók épültek, már rendes autóbuszjárat köti össze a Belvárossal. Sok év után rá sem ismertem a „Brennerre", ahol szép betonút, rendezett utcák, takaros házikók, üzletek fogadtak. A Poľovnícka 4. számú házat kerestem. Becsöngetek. Kis, alig 6 éves leányka nyit ajtót. — Otthon van Kucsera elvtárs? — Tessék beljebb jönni — mondja a felesége — éppen hazajött. A szokásos bemutatkozás után megmondom jövetelem célját és megkérem, hogy beszéljen magáról és munkájáról. — Hogy került a búvármesterséghez ? — kérdem. — A Kysuca folyó völgyéből, Krásna nad Kysucou községből, hegyes vidékről származom, ahol bizony ilyen nagy folyót, mint a Dunát, nem igen láthattam. Két évi katonai szolgálat alatt ismerkedtem meg a hidászok munkájával és 1946-ban léptem be Az Ifjúsági Gát építésének hetedik évében a hatalmas vízierőmű építői fokozzák munkaigyekezetüket. Ez érthető is, hiszen az első villanyáramot már nem egész nyolc hónap múlva kell termelniök. A negyedévi tervet