Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-31 / 151. szám, csütörtök

A tudomány és a technika fejlődésével az emberiség egyre közelebb jut ahhoz a régi nagy álomhoz, hogy elhagyja a Földet és felfedező útra i: dul a világűrbe, a csillagok, az égitestek világába. Az utóbbi időben a világsajtó sokat foglalkozik ezzel a kérdéssé

1, és 2—3 éven belül minden bizonnyal elindulnak a Föld első mesterséges bolygói, amelyek a legkorszerűbb technikai felszerelések útján hírt adnak majd a Földre a világűr viszonyairól. Szeretnénk olvasóinknak beszámolni a világűrkutatás reáliz terveiről. Ezek a tervek gyakran még a merész fantázia világába tévednek, de korunk technikai fejlettsége minden kétséget kizáróan óriási léptekkel halad a Verne által megjósolt nagy felfedező útak felé. Olvasóinknak a sok értékes szovjet szakirodalomból kiválasztottunk hár~*m cikket Ezt a három tudományos fejtegetést közöljük az Oj Szó legközelebbi számaiban. PILLANTÁS A JÖVŐBE nagyhaľaĽ « acéltermelésben A szerszámok, a termelőeszközök fő anyaga szerint beszélünk áz emberiség kő-, bronz- PS vaskorszakáról. Hogy a vaskorszak mikor kezdődött, nehéz megmon dani. Egyes helyeken — Egyiptomban vagy Indiában — már több ezer évvel ezelőtt, mig másutt, például Amerikában s Óceániában az európai ember megjelenéséig egyáltalán nem ismerték a vasat. A római birodalomban viszont már a vas volt a leggyakrabban használt fém. A vas diadalútját, általános elterjedését akkor kezdte meg igazán, amikor acél lett belőle A középkor kovácsolt vasa már megközelítette az acél minőségét, de korlátolt volt termelési lehetősége. Csak a XIX. század második felében, a Bessemer és Thomas eljárások, a Martin-kemence s az elektromos acélolvasztás feltalálásával lett az acél tömegcikk s modern technikánk legfontosabb alapanyaga. Anglia — ez a szénre épült vastömb, — ahogyan találóan elnevezték — az acélipar hazája. De már a XIX. század utolsó évtizedében elhagyja e téren az Amerikai Egyesült Államok s egy évtizeddel később Németország is. A cári Oroszországnak is régi s jelentős vas- és acéltermelése volt — persze egy főre átszámítva nagyon alacsony. A Szovjetunió szocialista építésének fő feladata a nehézipar fejlesztése, s ezen belül a „fekete-kohászat", a vas- és acélipar kiépítése volt. A harmincas években egymás után hagyja el e téren is a fejlett tőkés államokat s több mint egy évtizede már a második a világon, az Egyesült Államok mögött. Csehszlovákia is régi vastermelő ország. Már a háború előtt a konjunktúra éveiben elérte' az évi kétmillió tonnát, ami a lakosság számához viszonyítva is jelentős mennyiség (140 kg). A felszabadulás óta ezt a termelést megdupláztuk. 1955-ben már 4,5 millió tonnát, egy főre 350 kgot termeltünk. 1960-ban acéltermelésünknek újra a felével kell többnek lennie, 6,5 millió tonna. Az egy főre eső acéltermelés Csehszlovákiában 500 kg-ra emelkedik s így a világ ipari nemzeteinek sorában a rendkívüli jelentős harmadik helyet biztosítja. Az acélipart kulcslparnak szokás tekinteni, mértéke, fejlettsége az az illető ország egész ipari fejlettségét jellemzi. Méltán lehetünk büszkék erre a teljesítményünkre, ami egyben népünk jóléte emelkedésének is biztos záloga. Sz. L. Egészségügyi intézményeink is új gépeket, berendezéseket kapnak. Ezek közé tartozik a Frigera KS—6 jelzésű, fagyasztó szublimácó segítségével vérplazmát szárító, képünkön látható berendezés. ALUMINÁJMBÖL KÉSZÜLT HÁZTETŐ ELEKTROMOS AGY Kísérleteket folytatnak egy könnyű és minden igénynek megfelelő tetőszerkezet készítésén. Eddig Iegjobn eredményeket az alumínium lemez alkalmazásával érték el. A tetőszerkezethez 1,2 mm vastagságú és 40,6 cm széles alumínium lemezt használtak A tető súlya kellő szilárdság mellett négyzetméterenként csak 2,2 kg. Az amerikai tengerészetügyi minisztérium elektromos számológépet helyezett üzembe. A számológép 24 óra alatt meghatározza egy-két hónapra előre a várható időjárást, ezenkívül segítségével kiszámítható az Atlantiés a Csendes-óceán apály-dagály lefolyása. Nem új találmány ez a képen látható sze. - métgyüjtő autó. Csak korszerűbb, mint évekkel ezelőtt volt. A különbség a múlttal szemben annyi és ez fontos, hogy ma már nemcsak a nagy városok utcáin látható, hanem nem egy járási székhelyünkön is. Gépiparunk termelése fejlesztésével így járul hozzá ezzel is városaink tisztaságának és így kulturáltságának emeléséhez. PRAKTIKUS UTAZÓTÁSKA ÜJ SZOVJET TRAKTOR A Német Demokratikus Köztársaságban mintképpen készítettek egy olyan utazótáskát, melynek tartófogantyúja leszerelhető és villanyhálózatba kapcsolva vasalóul szolgál. A kis vasaló gyorsan felmelegszik és a kisebb vasalásokat magán az utazótáska oldalán lehet elvégezni. ÜJ S£0 1956. május 31. A Szovjetunióban most próbálják ki az új típusú D 57-es traktor prototípusát, mely a többi típustól abban téc el, hogy két vezetőfülkével van ellátva, egymással ssembe helyezett üléssel és így a traktornak nem kell az irányváltoztatással megfordulnia. BETONTÖMBÖK TALPFÁK HELYETT Svájcban a sínek alátámasztására szolgáló keményfa- és acéltalpfákat vasbeton tömbökkel próbálják helyettesíteni. Az eddigi eredmények biztatóak. Az ember előtt sok akaS41y áll annak útjában, hogy a világűrben a Holdra és a legközelebb eső bolygókra: a Marsra és a Venusra repüljön. Megközelítőleg sem ismerjük mindazt, amivel egy ilyen repülés alkalmával találkozna az ember és előre nem lehet tudni, hogy közben mi érhetné. Nem ismerjük teljesen a veszélyeket és váratlan jelenségeket, amelyekkel egy ilyen világűrrepülés és a bolygókon való tartózkodás idején számolni kell. Minden nehézség ellenére nemrég még csak feltételezték, hogy az első világűrrepülést rakétákon, hermetikus fülkében váltják valóra. De most, hogy rendelkezésünkre áll az új rádiótechnika, rádiólokáció, automatika és telemechanika, azon gondolkoznak, hogyan használják fel ezeket a világűrrepülésre. Világűr-laboratóriumok A lökhajtásos motor még gyermekcipőben járt, amikor már dolgozni kezdtek az automatikus rádiőteleviziós irányításon. Az így irányított rakéták már 400 km-es magasságot is elértek. A lökhajtásos technika fejlődésével egyre magasabbra jutnak majd a rakéták és ezzel együtt szaporodni fognak a tudományos ismeretek is, amelyeket a különleges készülékek és rádió segítségével nyernek mindig nagyobb magasságokbői. A mai technika nemcsak a nagy magasságokba való repülést teszi lehetővé, hanem a tudósokat érdeklő adatok gyűjtését is. A napsugarak villamos sugarakká változnak és rádióval felfoghatók a földön. A műszerek lehetővé teszik az emberi szem által közvetlenül fel nem fogható napsugárrészecskék megfigyelését is (ibolyántúli és infravörös sugarak). A rövid világűrrepülés is gyarapítja és gazdagítja ismereteinket a nagy magasságokról és lehetővé teszi a világűrrepülés feltételeinek és sajátosságainak pontosabb felkutatását. így Képünkön a Holdra repülő rakéta pályáját látjuk A földön hatalmas tudományos központban a kiváló tudósok, orvosok és szakemberek egész serege televízión figyeli a messzi égitesten a kutatók munkáját. ját és leszállását csak így lehet biztosítani. Ezekben a rakétákban a Holdra megfelelő mennyiségű üzemanyagot is szállíthatnak és ezzel jelentősen csökkentik azoknak a világűrrakétáknak a súlyát, amelyek emberekkel indulnak a Holdra. A viszszatérésre szükséges üzemanyagokkal és más eszközökkel már itt látják el őket. Hiszen míg a rakéta a háromtagú személyzet felszerelésével együtt 500 kg súlyú lesz, a meteoritokkal való összeütközéstől védő páncélburok 5—20 000 kg-ot nyom majd. A mozgó laboratóriumokkal felszerelt világűrrakéta különleges szerkezet segítségével hagyja el a Földet. A rakéta földünk forgásának irányában fog haladni és sebessége eléri másodpercenként a 6—8 km-t. A motor automatikusan fokozza sebességét másodpercenként 10,3 km-re és hajtóanyag nélkül kezd haladni. Mikor 2,5-szer megkerülte a Földet, a legmagasabb ponton rádiójelzéssel bekapcsolják a motort. Ez 1,6 km-rel fokozza a rakéta sebességét. A rakéta után egy másikat indítanak, amely üzemanyagot visz a további úthoz. Természetesen minden rádióirányítással történik. A világűrrakéta folytatja útját a Hold felé. Sebessége másodpercenként még 1,02 km-rel növekszik. A rakéta egy pillanat alatt irányt változtat és egyenesén a Holdnak tart. Ezután következik a legnehezebb feladat — a világürrakéta automatikus leszállása a Holdon. Működésbe lép a hatalmas rádiólokalizációs állomás. A fedélzeti magasságmérők felfogják az állomás jeleit és meghatározzák a távolságot a leszállási felülettől, amelyet a csillagászok előre ki* is számos világűrlaboratóriumot kell létesíteni, amelyek a Föld mesterséges bolýgói lesznek és égitestünk körül fognak keringeni. A világűrlaboratőriumok — természetesen emberek nélkül — pontos adatokat fognak szolgáltatni a világűrről. A laboratóriumokat rádióval fogják irányítani a Földről. Szükség szerint a készülékek regisztrálni fogják a világűr egyes részeibén a hőmérsékletet és a levegő nyomását, a napsugárzás és a kozmikus sugárzás erejét, a Föld mágneses sarkainak erejét és hatását stb. Ehhez a munkához természetesen villamos energiát használnak fel, amit a Nap energiájából alakítanak át fényelemek segítségével. Ha a laboratórium a Föld által eltakart térbe érkezik, speciális akkumulátorok táplálják. Később a világürrakétákban majmokat és más állatokat helyeznek el. Az orvosok megfigyelik majd, hogyan lehet élni a világűrben. A készülékek mérni fogják az állat hőmérsékletét és vérnyomását, feljegyzik a vérelemzést, kardiogramot készítenek, s az eredményeket rádión továbbítják. A televíziós készülékkel megfigyelik az állatok viselkedését a repülés alatt. Ez lehetővé teszi a világűrkutatóknak a különleges fülke és ruha megszerkesztését. Rakéta a Holdon A feltevések szerint ilyen lesz a világűrrakéta utasainak öltözete. választanak a Holdon. Az önműködő készülék a rakétát a farkával a Hold felé fordltja és a fékezés idején a lökhajtásos motorok működését megfelelően szabályozza. Mikor a gép megáll, leválik róla a lánctalpon mozgó laboratórium, amely rádiószignál segítségével megindul a Holdon A tudomány legújabb felfedezései arról tanúskodnak, hogy lehetséges rádióval rakétát a Holdra irányítani Mindezeket a rádiócsillagászat segítségével érjük el. Hogy az ember eljusson a Holdra A repülőlaboratórium segítségéve' 1 felkutatják azt a legalkalmasabb helyet, ahol az embereket szálító rakéta leszállhat a Holdon. Néhánv további rakéta az emberi élethez szükséges felszereléseket szállítja a Holdra. A világűrrakéta leszállására és felszállására szükséges szerkezeteket is a Holdra szállítják s ezeket televíziós irányítással szerelik fel. Az első kutatók addig maradhatnak a Holdon, ameddig arra szükség lesa, mert rádióirányítással minden szükséges dolgot utánuk küldhetnek. A felfedezők nem szakadnak el a Földtől, mert munkájukat tudósok és orvosok figyelik állandóan. Bármiikor megkaphatják a szükséges utasításokat, tanácsokat és segítséget rádióirányítású rakétával. Öltözetükre különböző készülékeket szereinek, amelyek a Földre jelezni fogják egészsegi állapotukat már a repülés idején és a Holdon való tartózkodásuk alatt is. Nincs ma komoly akadálya annaS, hogy a legközelebbi 5—10 évben a Holdra jussunk. És amint eljut až ember a Holdra, máris további égi-' testek, a Mars, a Venus felkutatására fog készülni. A világűrbe az utat a rádióirányítású, önműködő rakéták nyitjáik meg. J Sz. Hlebrevícs. (KÖVETKEZIK „MIKOR AZ EMBEREK ELVESZTIK blÜ

3 LYUKAT).' A világűrkutatás fontos jelentőségén kívül sem öncélú. Elősegíti a bolygók közötti repülés előkészítését, irányított rakéták segítségével a Hold felkutatását. Mielőtt az ember a Holdra repül, tudnia kell, mi mindennel találkozhat az életre • alkalmatlan világban. A világűr-repülő út*