Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-29 / 149. szám, kedd

Nagy érdeklődésnek örvend a rimaszombati járásban a CSKP 35 éves történetéről rendezett kiállítás Rimaszombatban az új agitációs központ átadását összekötötték a CSKP 35 éves történetéről és a csehszlovákiai munkásmozgalom ismertetéséről rendezett kiállítással. A járás dolgozói a kiállítás anyagából megismerik, hogy a járás területén az 1918—1945-ös években a dolgozók szervezettsége elég jó volt s nem egyszer jól sikerült sztrájkokat és tüntetéseket szerveztek, amelyekben a dolgozók legnagyobb része szolidárisán lépett fel. Sok helységben, közöttük Rimaszombatban, Gortván, Nagybalogon, Feleden, Tamásíalván, Rima-Jánosiban a helyi tagok közreműködésével eredményesen működő pártsejteket szerveztek. A kiállítás kiemelkedő része a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása a járás területén, amelynek főbb eseményei a katonák lázadása, a direktórium megalakítása' és végül a CSKP rimaszómbati szervezetének 1921. május 15-én történt megalakulása és a sejtszervezeteknek a járás egész területére való kiterjedése voltak. A kiállítás befejező része a fasizmus elleni harcról, a partizánmozgalomról, a fasiszta terror borzalmairól, és a felszabadításról számol be. Hogy a' kiállítás milyen nagy érdeklődést keltett, az nemcsak a látogatók nagy számában — naponta 600 —700 látogató az iskolák diákjain kívül — nyilvánult meg, hanem a látogatók nyilatkozataiból is. Számos régi harcos beszélt akkori élményeiről, tapasztalatairól. Ifjúságunk körében is széleskörű érdeklődés nyilvánult meg, gyakran látni az egyes kiállított dokumentációk előtt lelkesen vitázó ifjak csoportját, akik a CSKP és a munkásmozgalom történetének egyes fejezeteit beszélik meg. Adamec József, Rimaszombat MEGJAVÍTOTTAK a de 'ki hanqszórót Az Oj Szó az elmúlt napokban foglalkozott a deáki hangszóróval. Megírta, hogy hosszabb idő óta nem lehet érteni az adásokat, mert a készülék recseg-ropog. A cikk megjelenése után a nemzeti bizottság azonnal intézkedett s a készüléket megjavították. Most kifogástalanul működik. Kiss Flóris. Hatékony orvosság a fehérvérűsé- ellen Dr. František Šantavý professzor, az olomouci Palacky-egyetem orvosi fakultása vegyi intézetének vezetője már évek óta kísérletezik az őszi kikiricsben található anyagokkal. Már 21 alkaloidot sikerült belőle kivonnia. Dr. F. Šantavý professzornak a kikiricsből sikerült elvonnia az „F" anyagot, amely a colchicin alkaloidhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik és nagyon hatékony szer a fehérvérűség gyógyítására. Fogadás az afgán államünnep tiszteletére Az Afgán Királyság államünnepe alkalmából Szardar Gholam Mohamed Szleiman úr, Afganisztán prágai rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere feleségével május 27-én fogadást rendezett. Kegyeletnyilvánítás František Palack ý sírjánál A Csehszlovák Tudományos Akadémia a František Palacký Barátok Klubjával együttműködve vasárnap, František Palacký halálának 80. évfordulója alkalmából a Neratovice melletti Lobkovicében levő sírjához nemzeti zarándoklást rendezett. A Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Prágai Központi Nemzeti Bizottság, a Nemzeti Múzeum, a Szláv Bizottság, a František Palacký Barátok Klubjának képviselői megkoszorúzták František Palacký sírját. A kegyeletes aktust a František Palacký Parkban ünnepség követte, amelyen dr. V. Vojtíšek professzor értékelte a cseh nemzet nagy fiának életét és művét. BOLGÁR TURISTÁK SZLOVÁKIÁBAN Vasárnap, május 27-én és hétfőn, május 28-án Bratislavában tartózkodott a bolgár turisták 44-tagú csoportja, akik a Csehszlovák Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság közötti turista csereakció keretében jöttek hazánkba. Megy az ember a bratislavai utcákon és nézegeti a kirakatokat. Ittott meg is áll, mert meg kell állnia. Mások is megtorpannak, nyújtogatják a nyakukat, mint az értés gólyák. Mi készteti megtorpanásra az embert? Ojat mutat a kirakat? Különlegességet? Nem! Egészen másról van szó. Fiúk, lányok arcképei mosolyognak felénk. Iskolások. Érettségizők. Farkasszemet néznek a tablóról. Büszkén, bizakodással. Most lépik át az élet egyik határvonalát, ifjúságunk kiteljesedett, kitárul előttük az iskola kapuja, š ami jön, az már az élet, az élet nyers és szép forgataga. A Nyerges utca egyik kirakata két tablóval is hivalkodik. Itt már minden járókelő megáll. A fiatalok ötlete kedves. Megkapóan derűs. Az egyik tablóról pöttömnyi emberkék néznek a viKgba, mint a tojáshéjból kilépő pélyhes kis csibék. Kíváncsi, pufók gyerekarcok. És mindegyik a madárkura vár, a tarkatollú madárkára, amely a fényképezőgép lencséjéből repül majd ki a Mester jóvoltából. A kíváncsi várakozás ott ÉRETTSÉQIZÖK kerekedik a szemükben. A tablón ennyi a felírás. „Ilyenek voltunk." No, milyenek? Nézzük csak meg Petyko — Péterke 4—5-éves barna fiúcska szép üstökkel a 'fejebúbján és olyan őszinteséggel mosolyog, ahogy csak az ilyen kis fiúk tudnak. Lám, a Štefka még nagyon aprócska. Gumiszivart szopogat, a magafajta kisasszonyok állhatatosságával dudhzik. Duškónak. cilindert ütöttek a fejébe, orrán vaskos szemüveg pihen, keze újságot tart, abba néz a kicsi szemüvege alól. Igaz, hogy még nem tud olvasni, de az mindegy, fontos, hogy jól sikerült a kép. A kis feketerigó, Éviké, labdát szorongat a kezében, arca is két labdácska, mosolyttermő labdarózsa. Palika, Igor, Bibka — olvasom a beceneveket es egy pillanatra én is gyermeknek érzem magam. „Ezek voltunk'." — villan jsmét a szemembe. Bizony, bizony, ezek voltunk, síró, mosolygó gyermekek, de a gyermekcipőt kinőttük, szertefoszlott pillangós álmunk. A másik tablóra pillantok, amelyilen ez a felirat: „Most ilyenek vagyunk." Az első számú tizenegyéves középiskola érettségiző diákjai néznek vissza a képekről. Szélesvállú fiatalemberek, szép, üde leányarcok. Lám, a Petyko mennyire megnőtt, komoly fiatalemberré érett. Éviké sem labdázik már régen, szép barna leányzó lett belőle, biztosan megfordulnak utána a legények. Palika, Igor, Štefka, mind, mind megváltoztak, megnőttek, kiteljesedtek. Az ember egy kicsit el is szomorodik, régi emlékek kavarognak benne. Visszasírja az ifjúságot, amely mindörökre elpártolt tőle. Lám, lám az ifjúság tovább él és tovább hódít, ezernyi szempárból tüzel, millió arcon ragyog és tovább forgatja a világ kerekét. Es minden évben szétfutnak az országban a fiatalok Ezek a tervrajzok fölé hajolnak vonalzóval és körzővel kezükben, amazok a katedrán ülriek, vannak, akik a mezőgazdaságba, bányába, gyárba kerülnek. Felfogja mindannyiukat az élet árama ... D. Gy. V. Široký miniszterelnök fogadta a jugoszláv újságírókat Hétfőn, május 28-án Viliam široký miniszterelnök fogadta "a jugoszláv újságírók küldöttségét. A miniszterelnök a szívélyes be

J szélgetés során válaszolt az újságírók kérdéseire. V. Široký miniszterelnök fogadta az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét Viliam Široký miniszterelnök hétfőn, május 28-án fogadta dr. R. M. Sartonot, az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlésének elnökét és Z. A. Achmad, H. A. Achsien és S. Latief képviselőket, -akik szombat óta köztársaságunk fővárosában tartózkodnak. A vendéaeket Anežka HodinováSpurná, a nemzetgyűlés alelnöke és Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője kísérte. A fogadáson jelen volt Marzuki, az Indonéz Köztársaság prágai ügyvivője is. V. Široký miniszterelnök dr. M. Sartonoval, az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlésének elnökével 'és az indonéz képviselőkkel barátságosan elbeszélgetett. Búcsúzásul az indonéz nép képviselőinek sok sikert kívánt a néDgazdaság építésében. Az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke elutazott Prágából Hétfőn, május 28-án délután elutazott hazájába dr. R. M. Sartono, az Indonéz Köztársaság nemzetgyűlésének elnöke, valamint Z. S. Achmad, H. A. Aschsien és S. Latief indonéz képviselők. A vendégektől a feldíszített ruzyni repülőtéren Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Anežka Hodinová-Spurná és dr. Dionýsius Polanský, a nemzetgyűlés alelnökei, dr. Ladislav Šimovič, a külügyminiszter helyettese, a nemzetgyűlés további képviselői és Jozef Kováčik, a nemzetgyűlés irodájának vezetője, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium vezető dolgozói búcsúztak. A búcsúzásnál Marzuki, az Indonéz Köztársaság prágai ügyvivője is jelen volt. Befejeződött a Hadsereggel Együttműködők Szövetségének I. országos kongresszusa A Hadsereggel Együttműködők Szövetsége I. országos kongresszusán május 27-én tovább folytatódott a vita, amelynek keretében bíráló hozzászólások hangzottak el és feltárták a hazafias honvédelmi szervezet munkájában mutatkozó hibákat. A délelőtti tárgyalások folyamán a vita eredményét Čenék Hruška vezérőrnagy, a szövetség központi bizottságának elnöke összegezte. A három napig tartó vitában 65 küldött és vendég vett részt. A HESZ I. országos kongresszusának befejező részében jóváhagyták a szövetség központi bizottságának eddigi tevékenységét. A kongresszus megállapította, hogy a szövetség fennállása óta jó eredményeket ért el, mivel tömegalapra helyezte a honvédelmet, megszilárdította az alapszervezeteket és klubokat, a tagok, az áldozatkész aktivisták és funkcionáriusok tízezreit nevelte. A továbbiakban jóváhagyták a központi revíziós bizottság szabályzati javaslatát. A HESZ I. országos kongresszusának határozata manában foglalja a bizottságok szervezési kiépítéséről és szervező munkájáról, a kiképzési és sporttevékenységéről, a szövetség tömegpolitikai munkájáról, az anyag, technikai és pénzügyi biztosításáról és a tevékenység felsorolt szakaszain mutatkozó fogyatékosságok kiküszöböléséről szóló fejezeteket. A kongresszus befejező részében megválasztották az új központi bizottságot, annak póttagjait és a központi revíziós bizottság tagjait. * # * I A HESZ kongresszusa után az újonnan megválasztott központi bizottság megtartotta első ülését. Elnöknek újból Čenék, Hruška vezérőrnagyot választották meg. Me gv J I osztották a Csehszlovák írószövetség elnökségét A Csehszlovák írószövetség elnök- ségébe a következő új tagokat válasz- tották: Jan Drdát, Ladislav Fikart, Milan Jarišt, Zora Jesenskát, Peter Karvašt, Márie Majerová nemzeti mű- vészt, Oldŕich Mikulášeket, Vladimír Mináčot, Vítézslav Nezval nemzeti mű- vészt, Jan Otčenášeket, Jan Pilaŕt, Márie Pujmanová nemzeti művészt, Miloslav Stehlíket, Ctibor Štítnickýt és Dominik Tatarkát. A szövetség új titkárává Jan Otčenášeket választotí ták. •iiaiiBiisi!C::eiia:i>i>ai[aiisna]iii!a!iBiiaiiciia!>a>:a<i*iiaitaKai!ai!B!i • iiaiisiiaií iaiiai>ii:BiiaiiBii Biikiia iiasiaJiaitBiiaiEaiiaiiaiiBiiBiiBiiBiiaimiiaiiaiiiiiiiiiNBi^inaiüiimnaiivfiaiiaiiBiiaüaüaiKiiaiiaiiBiiaiiBisBiiaiiaiiBU 8!iBiiBuaiia!iBiiBtiai<a:iaitatiaiiaiia>ia<iaiiaiiaiiaiiBriaiiaiiaiiaiiaiiaiiBiiariBi!Biia[:Bt[aiiBiiBJtaiiaiiBiiaiiBiiaiiaiiBiiai!aiiBiiaMBiiBiiBiiBiiBii. Mint már lapunk tegnapi számában jelentettük, a kosúti véres pünkösd 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen beszédet mondott Major István elvtárs. Beszédében többek között a következőket mondotta: — 35 éve annak, hogy 1921 májusában megalakult Csehszlovákia Kommunista Pártja. Nevezetes évforduló ez népünk történetében. Ettől kezdve vertek egyre mélyebb gyökeret a munkásság és dolgozó parasztság szívében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom marxista-leninista tanai. Olyan párt került a dolgozó tömegek élére, amely azután törhetetlen elszántsággal, példátlan önfeláldozással vezette a dolgozók harcát a nagyobb falat kenyérért, a tőkés társadalmi rend megdöntéséért, a szocializmus győzelméért. Pártunk munkájának és harcának minden történelmi szakasza bizonyság arra, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja sohasem lett a dolgozók érdekeinek árulójává, hogy minden körülmények között hű maradt Marx—Engels—Lenin tanításaihoz és a jobb jövőért küzdve, megnyerte minden jószándékú ember szívét és eszét. Ezt különösen ki kell hangsúlyoznunk. ha meg akarjuk érteni, miért fordult el annak idején a dolgozók zöme a jobboldali szociáldemokrata vezetők politikájától. Az 1920-as évek folyamán megdöbbentően gonosz és kétszínű játékot űztek ezek a burzsoá bérencek a munkásság legszentebb érzelmeivel. Sztrájktörőket toboroztak, a harc megszüntetésére hívták fel a nagyobb falat kenyérért harcolókat, közvetítőkként tolták fel magukat a munkások és munkáltatók közé — persze a dolgozók rovására. S ha itt-ott csendőrsortűz dörrent, nem a munkáltatókat és a Nálunk ma a legfőbb törvény a dolgozó nép akarata Major István kosúti beszéde kormányban ülő lakájaikat vádolták, hanem a munkásbizalmiakat tették felelőssé a vérontásért és sokszor tucatszámra bebörtönöztették őket. Nagy arányokat öltött a burzsoázia durva erőszaka az 1930—1934-es gazdasági válság idején. Egyre több munkás került az utcára. A munkanélküliek száma meghaladta az egy milliót, s a családtagokkal együtt kb. 3 millió embernek nem volt meg a betevő falatja. Persze a dolgozók is védekeztek. Sokszor viharos tüntetésekre került sor, mert tűrhetetlenné vált idővel nemcsak a munkásság, hanem a kisés középnarasztság helyzete is. A magas adók, a bankok uzsorakamatai, a végrehajtók gyakori látogatásai a gazdák portáján, elkeserítették a nemrégen még jómódú, de csakhamar elszegényedett középparasztot is. Csak a gyárosok, nagybirtokosok és bérlők: az Eszterházyak, Fekete bárók, Forgács grófok, Diamant, Adler, Glaser és a főfőbérlő Kuffner — ezek ki tudták járni maguknak a rajuk kirótt illetékek csökkentését, tekintettel persze a gazdasági válság okozta nehézségekre. A feneketlen nyomor, az alacsony munkabérek arra ösztönözték a dolgozókat, hogy egyre nagyobb nyomatékkal, egyre viharosabb lendülettel követeljéK munkaadóiktól a bérek emelését. A galántai járás dolgozói sem maradhattak ki ebből a harcból. Sőt: ők voltak ezen a téren az úttörők, a példamutatók. A galántai járás Szlovákia egyik legnyugtalanítóbb „viharsarka" volt. Hiszen itt garázdálkodtak, itt pöffeszkedtek a legtipikusabb munkásnyúzók, akik szoros kapcsolatban a burzsoá államgépezettel, annak csendőreivel, szolgabíráival, jegyzőivel, tiszttartóival, munkáshajcsárjaival, nap mint nap keserítették a dolgozók amúgyis keserves életét. A burzsoá államgépezet tisztviselői persze nem minden ellenszolgálgáltatás nélkül voltak odaadó lakájai a földbirtokosoknak. Liszt, cukor, hús, zsír, állattakarmány és más földi javak jutottak osztályrészül „ajándékképpen" az úri rendek hűséges őrzőinek. Egyfelől a végtelen nyomor, másfelől a tobzódó jólét, egyfelől a néhány filléres napszám, másfelől a munkanélkül szerzett milliók —< ez volt a helyzet nemcsak a galántai járásban, hanem a burzsoá köztársaság egész területén. 1931. májusában megmozdultak a galántai járás dolgozói, hogy sztrájkkal kényszerítsék a földbirtokosokat és bérlőket a napszámbérek emelésére. Harcuk jogos és igazságos volt\ s pártunk azonnal a harc élére állt. A munkáltatók azonban a gazdasági válságra hivatkozva, nem voltak haj'•andók leülni a tárovaláshoz. Bízva a burzsoá államgépezet brutális erejében, le akarták törni a sztrájkot, ha kell, erőszakkal is, csahogy terjedését megakadályozzák. A doioozók hősies ellenállásán azonban meatört a munkáltatók minden mesterkedése: a sztrájk terjedt s csakhamar átcsapott más járások területére is. A földbirtokosok és bérlők mearettenve a dolgozók törhetetlen erejétől és félve a zavargásoktól, kénytelenek voltak tárgyalásba bocsátkozni a munkásság képviselőivel. A tárgyalások részleges eredménnyel jártak: a béreket kb. 25—30 százalékkal emelték. Megdőlt az a szociáldemokrata legenda, hogy gazdasági válság idején nem lehet bérharcokat vezetni. Bebizonyosodott, hogy bizonyos feltételek mellett — a gazdasági válság ellenére is — nemcsak a bérek leszállítása ellen, hanem a béremelésért is lehet küzdeni., Ez a jelentős győzelem buzdítólag hatott a többi járás dolgozóira is. Néhány helyen a munkáltatók, nem várva be a sztrájk kitörését s a vele járó kockázatot, rövid huzavona után megegyeztek munkásaikkal. Csak a diószegi nábob, Kuffner és néhány hasonszőrű társa nem tudtak belenyugodni a vereségbe. Bosszút forraltak Kérésükre a hatóság csendőrosztagokat helyezett el a járás fontosabb gócpontjaiban. Pártunk 1931 pünkösd hétfőjére népgyűlést hívott össze Kosút községben. Itt kellett, volna kiértékelni a nagy harc eredményét s megünnepelni a fiatalok napját. S itt Kosúton játszódott le az a rettenetes tragédia, mely mélységes gyászba borította és lelke mélyéig felháborította Csehszlovákia dolgozóit. Az a csendőrosztag, melynek ebben a harcban a hóhér szerepe jutott, nem volt csupán a burzsoázia öntudatlan, vak eszköze, Egész Szlovákia területéről válogatták össze és — mondhatnók — „lekáderezték" — a burzsoázia számára legmegbízhatóbb, a munkásosztályt s a kommunista pártot szívből gyűlölő szuronyos lakájokat, akik hajlandók voltak minden parancsot teljesíteni, ha az uraik érdekét szolgálta. A burzsoázia készült erre a vérontásra, szervezte, előkészítette azt, mint valami gondosan felvázolt kormányprogramot. Eldördült a gyilkos sortűz s három fiatal virágzó élet bukott a porba: a 25 éves Zsabka Sanyi, a 16 éves Dévát Jankó s a 34 éves Turzó István. Utóbbit az egyik csendőr szúrta keresztül. Kívülük néhány súlyosan sebesült és több könnyen sebesült volt a kosúti sortűz áldozata. Duchcov, Radotín. Kosút, Krompachy, Most és egész sor más hely tanúbizonysága annak, hogy az osztályellenség pem ismert könyörületet, ha pénzeszsákját veszély fenyegette. Egyben azonban elszámították magukat az urak: nem sikerűit rémületet kiváltaniok Csehszlovákia dolgozói körében, pedig Kosútot s a többi véres tragédiát arra szánták. Elrettentő példát akartak statuálni: így járnak azok, akik munkát és kenyeret, magasabb bért, emberi jogokat mernek követelni Ám oont az ellenkezője történt annak, amire az urak számítottak. A kosúti gyilkos sortűz felrázta a közvéleményt, egyre szélesebb tömegek sorakoztak a kommunista párt zászlaja a!á nert benne látták vezérüket: Ön nül, csupán a dolgozók érd;':- ! tartva, szem előtt, ott állt pártun'- nüig a tömegek élén, szervezte és harcba vezette őket. Elvtársnők és elvtársak. Közületek sokan aktív résztvevői voltak a kosúti eseményeknek. Tanuljanak ezekből az eseményekből és tanuljanak belőlük fiataljaink. Tőletek, a párt régi tagjaitól • függ, mennyi ismeretet és tapasztalatot szerez a fiatalság pártunk történelmi harcaiból és megismerve azokat, milyen szoretettel fog harcolni céljai menv" 5rt. Mert szeretni a nártot egy^' 'eretni mindenekfölött a dolgozó embert és harcolni a jobb életért. Ne felejtsük el egy pillanatra sem: d'-ső kommunista pártunknak köszönhetjük, hogy nálunk ma a legfőbb törvény a dolgozó nép akarata. S ezt a törvényt többé senki tőlünk el nem rabolhatja.