Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-23 / 143. szám, szerda

Merítsünk többet a párt harcos hagyományából Az SZLKP Bratislavai Kerületi Bizottságának ünnepi ülése Május 21-én a párt számos régi alapító tagjának részvételével megtartották Szlovákia Kommunista Pártja bratislavai kerületi bizottságának ülését a CSKP alapításának 35. évfordulója alkalmából. Rudolf Cvik elvtársnak, Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottsága vezető titkárának beszéde után élénk vita fejlődött ki, amelynek keretében az idősebb elvtársak elbeszélték a forradalmi harcokban szerzett tapasztalataikat. * Gabriel Peťko elvtárs, a párt alapító tagja arról beszélt, hogy népünk szeretete és a Szovjetunióba vetett hite hogyan erősödött és született meg a kapitalista uralom elleni nagy harcokban, a munkások és földművesek érdekeiért vívott küzdelmekben. A kommunisták önzetlen, áldozatkész harca segített népünknek a későbbi évek folyamán is abban, hogy megértsék, a Szovjetunióval való szövetségben érheti el és biztosíthatja népünk tartós szabadságát. Eugen Rosenbaum elvtárs visszaemlékezett azokra az időkre, amikor a hatalmas sztrájkharcok idején a cseh és szlovák munkásosztály testvérisége kovácsolódott, amikor Szlovákiában gyakran ömlött a munkások vére. Aki^smeri pártunk történetét — hangsúlyozta beszédében — felháborodással ítéli el a néhol még hallatszó burzsoá nacionalista hangokat. A Csehszlovákia—Magyar• ország labdarúgó-mérkőzés fimbemutató ja František Papoušek filmrendező Milo Vichával és Karel Veselyvel, a prágai tudósító és dokumentáris filmstúdió operatőreivel rövid riportfilmet készített a vasárnapi labdarúgó-mérkőzésről, amely a budapesti Népstadionban folyt le Csehszlovákia és Magyarország között. A prágai közönség már szombaton, május 26-án megnézheti a filmet. Kollektív vezetés és a személyi felelősség (Folytatás az 1. oldalról.) Éppen az ilyen elvtársaktól hallhatjuk mostanában az ilyen és hasonló kifogásokat: „Mit akarsz tőlem. miért döntsek ebben egymagam, nem akarok én »személyi kultuszt« csinálni!" És habár egészen jelentéktelen ügyről van šzó, azonnal siet azt „megtanácskozni". S mivel a kérdést nem vitathatja meg a pártszerwel, amelynek nincs ideje minden csekélységgel foglalkozni, a régi szokás szerint a magasabb funkcióban lévő elvtárshoz fordul. A kollektív vezetés semmi esetre sem helyezi háttérbe az egyént, nem csökkenti a felelős pártdolgot zó szerepét. A kollektív vezetés nem jelenti a vezető dolgozók névtelenségét! Sőt, nagyon szükséges volna, hogy például a kerületekben az emberek az eddiginél sokkal jobban megismerjék a kerületi pártbizottság és a kerületi nemzeti bizottság tényezőit, képviselőiket, stb. Csak lapozzunk bele a kerületi újságokba és meggyőződhetünk róla, hogy a felelős dolgozók igen ritkán szerepelnek itt nem hivatalos cikkekkel és nyilatkozatokkal, nagyon gyéren aknázzák ki a sajtóadta lehetőségeket arra, hogy ezen az úton forduljanak a nyilvánossághoz. Ez a bürokratikus munkamódszerek következménye. Aki adminisztratív intézkedésekben bízik, nem látja a sajtó szükségét, lebecsüli azt, mivel az ő szemében nincs értelme meggyőzni és megnyerni az embereket. A személyes felelősség megerősítése több, nem pedig kevesebb kezdeményezés és önállóság az elvtársak munkájában annak érdekében, hogy az emberek mindenütt jobban megismerjék a párt vezető tényezőit és bízzanak bennük — ez a feladatunk, ezt kell elérnünk a kollektív vezetés lenini elvének megvalósításával. Jozef Kugler elvtárs megemlékezett a kosúti vérontás 25. évfordulójáról. A burzsoá kormánynak a munkások és a dolgozó parasztok elleni brutális fellépése nem eredményezte a kommunista mozgalom elnyomását, ahogyan ezt az urak elképzelték, hanem annak fellendülését. A kosiiti események után a galántai járás legtöbb községeiben bírókká választották a kommunistákat. A forradalmi hagyományokra támaszkodva a járásban most figyelemreméltó eredményeket érnek el az egységes földművesszövetkezetek fejlesztésében és, az életszínvonal emelésében. Kosutiban és a környékbeli falvakon pl. a felszabadulás óta több házat építettek, mint amennyi azelőtt volt a községekben. A párt régi harcosai meggyőzően mutattak rá arra, hogy a pártélet lenini normáihoz való visszatérésre igyekezve és abban a törekvésünkben, hogy a közéletet egészségessé tegyük, sokkal nagyobb mértékben kell támaszkodnunk a Szovjetunió tapasztalataira és pártunk harcos hagyományaira. Bratislavában megnyílt a bolgár hét Bulgária prágai kultúrközpontja május 22—26. között bolgár hetet rendez Bratislavában. E hét keretében e hó 22-én 19 órakor a Komenský Egyetem aulájában ünnepi estet rendeztek. A többi napokon Bratislava egyes üzemeiben, iskoláiban és a katonai egységekben Bulgáriáról tartanak előadásokat és bolgár filmeket mutatnak be. Ezenkívül a Húrban térj könyvkereskedésben egész héten egy bolgár könyvsarok működik, ahol bolgár könyveket, gramofonlemezeket, albumokat, monográfiákat árusítanak. Dolná Lehota mellett befejezték az eltakarítási munkálatokat E napokban több mint kéthónapos fárasztó munka után Dolná Lehota községtől nem messze, ahol március 8-án lavina pusztított, befejezték az összegyülemlett törmelék eltakarítási munkálatait. A csehszlovák néphadsereg, a közbiztonság, a tűzoltóság és a környékbeli lakosság, valamint a helyi szolgálat tagjai segítségével nehéz feltételek mellett csaknem fél•niilió köbméter összegyülemlett hó, szikla és fatörmelék alól kiszabadították a lavina mind a 17 áldozatát. ^ íf # — Ipolypásztőn üzembe helyezték a nyitrai kerület legmodernebb téglagyárát Ez év április 18-án ünnepélyes keretek között üzembe helyezték az Ipolypásztói Téglagyárat, amely a nyitrai kerület első, műszárítóval és egyéb modern gépekkel felszerelt téglagyára. Mielőtt a Helyi Gazdálkodási Hivatal megbízottja, Gasparik mérnök elvtárs a kemence tüzét meggyújtotta volna, részletesen ismertette a telep történetét. Száz év előtti időkbe nyúlik az az idő, amikor már a Pongrácz grófoknak itt földbe vájt kemencében téglát égettek. A grófi uradalom későbbi bérlői, majd tulajdonosai, a Fischer testvérek már fejlesztették is a téglaégetőt. 1945 után kezdődött csak a fejlődés igazi .korszaka. Fischerék Csernák Jánost bízták meg a téglaégetéssel, aki a mellé beosztott munkásokkal akkor évi 40 000 téglát égetett. Persze akkor még fával tüzeltek a kemencében. 1948-ban az égető átment a „Nový dom" hatáskörébe és ez az építkezési vállalat 1949-ben a földbe ásott körkemencéről áttért az épített körkemencére. A munkások száma 15—20 között váltakozott és napi teljesítményük akkor 3000 tégla volt, később, amikor fokozatosan áttértek a gépesítésre, az évi teljesítmény 500 ezerre emelkedett. 1950-ben ismét gazdát cserélt a téglagyár, a Zselizi Ésszerűen gazdálkodnak a migléciek Zúgnak a traktorok a migléci határban. Az ősszel felszántott földeken könnyen megy a munka. Jól dolgoznak a gépek, a tagok legnagyobb megelégedésére. No de éz érthető is, amikor olyan traktorosok ülnek a gépeken, mint Pataki Pál, aki egyike a legpéldásabb traktorosoknak. A tavaszi vetés első részét a migléci EFSZ a tervezett 10 nap helyett 6 nap alatt elvégezte. Ezt az eredményt annak köszönheti, hogy versenyben áll a szomszédos kenyheci szövetkezettel. Tavaly győztesként került ki a versenyből s ezt a győzelmet — ahogy Kovács elvtárs, a szövetkezet elnöke kijelenti — szeretné megtartani továbbra is. A migléciek ebben az évben 35 hektáron ültetnek burgonyát, öt hektárral többet, mint tavaly. Az ültetést az egész területen négyzetesen végzik, mert ez a módszer jól bevált. Tavaly 230 mázsa hektárhozamuk volt, míg a szomszédos Kenyhecen a régi .módszerrel csak 150 mázsát értek el. — Ez idén sem szeretnénk kevesebbet. sőt inkább többet — mondja Kovács elvtárs. Ebben nem is kételkedik senki. Megteremtettek minden előfeltételt hogy ősszel jó termést takarítsanak be. Az idejében elvégzett őszi mélyszántás, a jól megtrágyázott földek, az alapos gépi munka, s nem utolsósorban a tagok munkája is mindmind biztosítéka nagy terveik megvalósításának. Miglécen ésszerűen gazdálkodnak. Nagy súlyt helyeznek a takarmányfélék termesztésére, valamint a szövetkezetnek több jövedelmet hajtó cukorrépa termesztésre. Tavaly például 10 hektáron termeltek cukorrépát. Ebben az évben ezt a területet Az Uj Szó postájából A bányászok szívesen olvasnak Ne gondolják, hogy ez mindig így I váből szerzek be könyveket még akÜJ szo 1956. május 23. volt. Még két évvel ezelőtt kongott az ürességtől az üzemi könyvtár. Azt beszélték akkoriban, hogy a bányászokat nem nagyon érdekli a könyv. De akkor beleszólt a dolgokba Kristóf bányász felesége, az aprótermetű, feketehajú ügyes kis asszonyka, és rájöttünk arra, hogy nem a könyvekben és a könyvtárhelyiségben volt a hiba, hanem az emberekben. Ma kétéves tapasztalat után már senki sem tud bennünket meggyőzni arról, hogy a bányászok nem szeretnek olvasni. Ellenkezőleg — szeretnek és sokat olvasnak. Üzemi könyvtárunk nem a semmivel érdemelte ki a bányászüzemek könyvtárai országos versenyében az első díjat, egész köztársaságunk könyvtárai között folytatott versenyben pedig a hatodik díjat. Kristofová elvtársnő sikerének titka egyszerű. A könyvtárhelyiség az üzem főbejáratának közelében van és a szépen elrendezett könyvkirakat mindenkit becsábít. Az első helyiség az olvasóterem, a másik Valéria aszszony birodalma. Nem is hinné az ember, hogy meg tudta szervezni az üzemi klubban K. F. Sedláček államdíjas íróval az irodalmi estet. Ezenkívül az ifjú bányászok otthonában és a brigádmunkások otthonában irodalmi beszélgetéseket rendezett az ostravai írókkal és pionírokkal. „Ma már Z0 állandó olvasónk van — mondja a könyvtárosnő és versenyzők is vannak közöttük. így pl. Eduard Kabát elvtárs tavaly 180 könyvet olvasott el, Karel Ševčik 150-et, Jindrich Virva 113-at, Ján Barinka pedig 223-at. Könyvkölcsönzéskor mindig szóba hozom a könyvek tartalmát és mindjárt tudom olvasták-e vagy sem. Minden fizetéskor a pénztár előtt állok és könyveket árusítok. Nem egyszer előfordul, hogy 300 koronát is meghaladja a vásárolt könyvek értéke. Vannak állandó érdeklődók is, akik rendszeresen minden hónapban eljönnek hozzám és kiválasztják a legszebb könyveket. Másoknak Ostrakor is, ha sokáig kell utánuk járnom. Tudom, hogy ezzel az üzemi könyvtárhoz kapcsolom az olvasókat." A siker titka, tehát az emberekkel való bánásmódban és a jó munkában rejlik. Igaz, hogy kicsiség az egész, sokszor fel sem tűnik, de kifizetődik. Milan Danek, Ostrava. 25 hektárra emelték. Molnár András csoportvezető büszkélkedve beszél a cukorrépatermelés előnyeiről. — Tavaly 222 mázsa tervezett hozammal szemben 335 mázsát termeltünk. Meg is volt a gyümölcse a munkánknak — folytatja —, hiszen szövetkezetünk 17.98 mázsa cukrot kapott 4,80 koronás árban. Ezenkívül 11000 korona pótjutalmat osztottak szét a tagok között. Voltak tagjaink között olyanok is, akik 60 kg cukrot kaptak. Emellett bőséges takarmányt Is kaptak vissza a cukorgyártól, ami lényegesen hozzájárult az állattenyésztés hasznosságának a növeléséhez. Miglécen ezeket az eredményeket ebben az évben kétszeresére emelik. A cukorrépatermelésben 10 hektáron a prosenicei módszert alkalmazzák, amely a tavalyi kísérleti területen 415 mázsás hektárhozamot eredményezett. Ugyancsak nagy súlyt helyeznek a kukoricatermesztésre is, melyből a tavalyi vetésterülettel szemben 7 hektárral vetettek többet. Itt is — mint a burgonyánál — kizárólag a négyzetes vetési módszert alkalmazzák. Kovács István elnök 5 évi elnöki tapasztalatai alapján jó irányban vezeti a szövetkezetet. A kassai járás szeme a migléci szövetkezeten van. Tapasztalataikat átveszik s elért eredményeik a többi szövetkezetet is fokozottabb termelésre buzdítják. Járási Építkezési Vállalat vetté át. Akkor már nagyon szükségessé vált a modern szárító, azonban az üzem odáig nem fejlődhetett, mert 1953ban ettől a cégtől átvette mostani tulajdonosa: A Járási Ipari Vállalat. Csetnák mester és vele a többi munkás sürgetésére most már komoly lehetőségek kínálkoztak az üzem fejlesztésére. Az új talajvizsgálat kitűnő eredménnyel járt és a vállalat elhatározta, hogy teljesen újjáépíti a telepet. Másfél éve kezdték meg az építkezést, melyet a Bratislava: Termostav építkezési vállalat Rácz főmérnök tervei alapján, Fischer Ká-! rcly vezetésével végzett. A gépek egyenletes zajától kísérvé beszélgetek most Pléhi Ferenccel, aki 8 éve dolgozik az üzemben, s most a betegeskedő Csernák téglamestert helyettesíti. Elmondja, hogy mielőtt az új gyárat üzembe helyezték volna, őt elvitték néhány már üzemben levő szlovákiai téglagyár megtekintésére, tapasztalat szerzésre. Tőle tudom meg, hogy az üzem a kerület első modern téglagyára, s hogy évi teljesítménye négy és fél millió tégla. Azonban a jelenlegi, félüzemű gyár, mivel a két „Keller"-féle sza-' bad szárító felépítése félbemaradt. Évi tervük ezért ez ideig már egymillió lemaradást mutat. Mindazonáltal, — mondja Pléhi elvtárs, — ,ha egy hónapon belül a két szárító építését befejeznék — az anyag is meg van hozzá —, határozottan mondhatom, hogy a lemaradást még ez évben behoznánk, sőt túl is teljesítem nenk a tervet. Amikor az, üzemben körülnézek és megállok a legelső téglák rakásánál, az ott dolgozó munkások eldicsekednek, hogy teljesítményük most még csak 10 000, de rövidesen 25 000, sőt 30 000 darab tégla lesz. Látom, hogy alig várják már ezt az időt. CSONTOS VILMOSi Egyiptom és Szíria követei meglátogatták az Orientális Intézetet Dimitri Rizq Hanna úr, Egyiptoríi követe és Adnan Adhari úr, a Szíriai Köztársaság követe tegnapelőtt ellátogattak a prágai Orientális Intézetbe. A vendégeket Jaroslav Prušek akadémikus, az Orientális Intézet igazgatója, František Lexa akadémikus és dr. Zbynek Žába docens, valamint dr. Ladislav Zgusta, az Orientális Intézet igazgatóhelyettese üdvözölték. A vendégek megnézték az intézet könyvtárát és hosszabb ideig barátságosan elbeszélgettek az intézet dolgozóival. Az 1956—57 iskolaévvel kezdődően Brnóban újból megszervezik az energetikai tanszéket, amely elektrotechnikai mérnököket nevel az elektroenergia szakaszán és gépészmérnököket a gépipari technológia szakaszán. Ne pazaroljuk el értékeinket Ha a gyógyszertárban felmutatjuk receptünket, egészen természetesnek vesszük, hogy a gyógyszert meg kell kapnunk és eszünkbe sem jut, hogy talán fizetni is kellene. A gyógyszert hazavisszük, használjuk az orvos tanácsa szerint s örülünk, hogy használt, visszaszereztük elvesztett egészségünket. Nem így volt ez mindig. Még nemrégen a betegséget nemcsak azért tekintették családi csapásnak, mert egy családtagnak kellemetlen érzést —• fájdalmat — okozott, hanem azért, mert igen súlyos anyagi következményekkel járt. A közmondás: „Drága mint a patika", még ma is él a nép szájában; ma átvitt értelemben használjuk s csak emlékeztet arra, hogy a patika, az orvos és a kórház igen sok családot nyomorba döntött és földönfutóvá tett. Ma más, új szociális viszonyok között élünk s úgy tűnik, hogy felesleges is a múltat emlegetni. Pedig nem így van. Nálunk nem kell a gyógyszerért fizetni. Ez a tény — amit mi magától értetődő dolognak tekintünk — annak a határtalan gondosságnak az eredménye, melyet a szocializmust építő társadalmunk szentel polgárainak. Az ember természetében rejlik, hogy csak akkor ébred bizonyos értékek tudatára, amikor elvesztette, vagy az, hogy hajlamos kedvező és előnyös intézkedéseket igen gyorsan megszokni. Ezek a tulajdonságok önmagukban még nem lehetnének gás tárgya, csak az kellene, hogy az ember a nyújtott előnyökkel gazdaságosan és ésszerűen tudjon élni. Az a rendelkezés, mely megszüntette a gyógyszerekért való fizetést, számolt polgáraink jóakaratával, öntudatával és azzal, hogy ezzel a nagy szocialista vívmánnyal gazdaságosan és ésszerűen is fognak élni. Sajnos, az utóbbi időben sok olyan eset fordult elő, mely arról tanúskodik, hogy gyógyszereinket elpazaroljuk s így visszaélünk azzal az előnnyel, melyet társadalmunk nyújtott számunkra. A gyógyszerpazarlás leggyakoribb oka a tudatlanság. Természetesen senki sem emelhet szót az ellen, hogy munkahelyeiken, vagy otthonunkban ne lehessen állandóan kéznél gyógyszerládikánk a legszükségesebb gyógyszerekkel. Ellenkezőleg, azt állítjuk, hogy a gyógyszerládika ma már nélkülözhetetlen szükségesség. Ehhez a gyógyszerládikához — mely a legszükségesebb, az előírt mennyiségű és minőségű gyógyszereket tartalmazza — nincs semmi köze annak az esetnek, amidőn valaki gyógyszert irat fel „készletbe", vagy „minden eshetőségre" számítva. Az ilyen halmozás mai viszonyaink között teljesen indokolatlan és káros következményű cselekedet. Az a polgártársunk, akik így tesz, mindannyiunknak kárt okoz. Magán nem segít, de kihasználva az ingyenes gyógyszerszolgáltatás előnyét — meglopja a társadalmat. ki legyen". Az ilyen embernek a figyelme még arra sem terjed ki, hogy esetleg saját egészségének árthat. Tudnunk kell azt, hogy minél kevesebb gyógyszer lesz egyes polgártársainknál elraktározva, annál több fog jutni annak, akinek valóban komolyan szüksége van a gyógyszerre. Felíratni orvosságot „készletbe", vásárolni „elraktározás" céljából, felhalmozni otthon „minden eshetőségre" számítva, ezek azok a főbb esetek, melyeknek társadalmunk életében már nem volna szabad előfordulniok. Tudatában van ennek polgártársaink túlnyomó része s meg is vannak győződve, hogy az ilyen magatartás indokolatlan, s így csak azok járhatnak el, akik ellenségei mai egészségügyi intézményeinknek, nem eléggé öntudatosak, vagy tudásuk hiányos. Sokan nem tudják, hogy egyes gyógyszerek csak különféle nedvesség, világosság, sötétség, hőmérséklet mellett tarthatók el vagy, hogy egyes orvosságok igen rövid idő alatt elvesztik hatásukat, elpárolognak s ezáltal orvosság helyett a szervezetre káros anyakokká válnak. Egy polgártársunk sem fog halmozni, ha mindezt tudja s meg lesz győződve, hogy mindenki, akinek az orvos a gyógyszert előírja, díjmentesen meg is kapja minden gyógyszertárban, szükség esetén éjjel is. Ha mindezt meg fogjuk szívlelni, úgy röviSok esetben a gyógyszerhalmozás oka I desen senki sem lesz közöttük, aki az öntudatosság hiánya is lehet. Az ilyen ember a régi módon gondolkozik, önző, az a fontos, hogy csak „nea gyógyszert esztelenül halmozná s elpazarolná. Dr. Spiegel Béla, gyógyszerész