Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-22 / 142. szám, kedd

Guy Moliet nyilatkozata a francia-szovjet tanácskozásokról Párizs, május 20. (ČTK). — A Francé Presse hírügynökség közlése szerint Guy Moliet francia miniszterelnök Párizsba visszatérve, a sajtó képviselőinek kijelentette: „A borúlátók, akik azt állították, hogy a francia-szovjet tanácskozások nem vezetnek konkrét eredményekre, szerencsére csalódtak. Kartársaim és én meg vagyunk győződve, hogy ez a tanácskozás hozzájárult a bizalmatlanság légkörének elhárításához, amely bizalmatlanság még mindig fennáll ugyan, azonban fokozatosan oszlik. Meg vagyok győződve róla, hogy ezek az utak a béke érdekében hasznosak — fűzte hozzá Guy Moliet. A továbbiakban kifejezte azt a meggyőződését, hogy hasonló kapcsolatok szükségesek, és kijelentette, hogy René Coty köztársasági elnöknek és a kormánynak beszámol útja eredményeiről. Ch. Pineau Leningrádban és Kievben Moszkva, május 21. (ČTK) — Christian Pineau, a Francia Köztársaság külügyminisztere, aki jelenleg a szovjet kormány meghívására a Szovjetunióban tartózkodik, feleségével és kíséretével május 20-án Leningrádba utazott. A külügyminiszter kíséretében van a többi között Charles Bauchard és Pierre Baraduc, valamint a francia külügyminisztérium többi képviselője. Leningrádban a Francia Köztársaság és a Szovjetunió állami lobogóival díszített pályaudvaron Christian Pineaut és kíséretét Nyikolaj Szmirnov, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Georgij Vorobjev, a leningrádi területi tanács végrehajtő bizottságának elnöke, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, az Orosz SZSZSZK Legfelső Tanácsa, a Városi Tanács, a közszervezetek képviselői és az újságírók fogadták. A leningrádiak nevében Nyikolaj Szmirnov fogadta a francia 'vendégeket. Pineau francia külügyminiszter és kísérete ezután meglátogatta Nyikolaj Szmirnovot, a leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnökét, majd megtekintette a várost. Az Ermitázsban a vendégek megtekintették a francia művészek kiállítását és a múzeum többi csarnokát. Nyikolaj Szmirnov Christian Pineau tiszteletére vacsorát rendezett, amely barátságos légkörben folyt. A vendégek este részt vettek a Kirov Opera- és Balettszínház „Surale" balettjének előadásán. Ch. Pineau külügyminiszter és kísérete május 21-én Leningrádból Kijevbe utazott. Elutazása előtt köszönetet mondoťt a leningrádiaknak a szívélyes fogadtatásért. A MOSZKVAI TELEVÍZIÓ május 20-i esti előadásban filmet vetített a francia államférfiak moszkvai látogatásáról. A film bemutatta a francia repülők emléktáblájának ünnepélyes leleplezését, a francia nagykövetségen rendezett fogadást, a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei közötti tanácskozásokról szóló nyilatkozat aláírását, a francia államférfiak sajtóértekezletét és Guy Moliet francia miniszterelnök elutazását Moszkvából. (ČTK). — A Vatikán az alasz választási hadjáratban Vasárnap választ Olaszország. Igaz, „csak" közigazgatási választások lesznek, de az élére állított világhelyzetben, amikor nap-nap mellett annyi új születik, az olasz községi választásoknak is igen nagy a politikai jelentősége. A választási harc lényegében két nagy csoport kialakulásának, egymás elleni küzdelmének jegyében zajlik s a napokban éri el tetőfokát. A demokratikus, népi erők kialakuló egységfrontjára, amely számos helyen kommunista, szociáldemokrata, demokrata, sőt egyes kereszténydemokrata csoportok közös választási tömbjéhez vezetett, — a jobboldal a reakció erőinek mozgósításával és összefogásával válaszolt. Segni min'szterelfoök „Democrazia Cristianá"ia, a jelenlegi olasz kormánypárt körül csoportosul a múlt, a hidegháború, az erő politikájának minden érdekcsoportja: a nagyiparosok, a nagybirtokosok, a bankárok, a monarchisták és a volt fasiszták és természetesen ... a Vatikán. Míg a múltban bizonyos formális tartózkodás, látszólagos be nem avatkozás a politikába, különösen a választási harcba, jellemezte a Vatikánt, addig most, a jelenlegi olasz községi választások előtt a Vatikán nyíltan színt vall s igen tevékenyen részt vesz a választási hadjáratban. Az „Osservatore Romano", a Vatikán hivatalos lapja egész cikksorozattal igyekszik befolyásolni — mi több — egyenesen terrorizálni a katolikus választókat. A cikksorozat címe is sokatmondó: „A katolikus választók kötelességei a választási napon." A A HIDEGHÁBORÚ ÚJABB VERESÉGE A párizsi sajtó a hidegháború politikájának vereségéről Párizs, május 20. (ČTK) — A pátizsi sajtó a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei közötti tanácskozások eredményéről szóló hírmagyarázatban rámutat arra, hogy a tanácskozások hozzájárultak a két ország közötti kapcsolatok minden téren való javulásához és lényegesen előmozdították a világbéke és biztonság megszilárdítását. A lapoknak csak egy csekély töredéke mutat rá azokra a kérdésekre, amelyekben a tanácskozások során nem sikerült közelebb hozni az álláspontokat, habár a nyílt véleménycsere kölcsönösen jobb megértéshez vezetett. Valamennyi lap rámutat a szovjet és francia államférfiak közötti személyes kapcsolatok szívélyes jellegére és arra a kedves figyelemre, amelyben a szovjet nép részesítette a francia vendégeket. A Monde úgy véli, hogy a tanácskozás előmozdította a bizalmatlanság kiküszöbölését és lehetővé tette a tárgyaló feleknek, hogy meggyőződjenek mindkét fél jóindulatáról. A Francé Soir rámutat arra, hogy a szovjet-francia kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiben a tanácskozáson konkrét eredményeket értek el és hogy a gazdaságilag elmaradt országok megsegítése francia tervét kedvezően fogadták. A Croix így ír: Az egyes pontokban megállapíthattuk a szempontok közeledését. Legjelentőségteljesebb tény az volt, hogy a vita közvetlen és őszinte mederben folyt. Most mindenki tisztában van azzal, hogyan vélekedik a másik. A Humanité-Dimanche rámutat azokra a kérdésekre, amelyekben a Szovjetunió és Franciaország egyezményt értek el. Ezek: A francia-szovjet kapcsolatok kibővítése; együttes törekvés a leszerelési egyezmény eléréséért, az atomenergia békés felhasználása, a békés együttélés elve, a kulturális-tudományos és technikai csere kibővítése, valamint a kereskedelmi egyezmény megkötése. A lap hozzáfűzi: „Ha az egyes oroblémákban a nézetek különböztek is, a tanácskozások fő eredménye abban rejlik, hogy egyezmény jött létre, amely a hidegháború új vereségét jelenti. A francia-szovjet nyilatkozat pozitív mind tartalmával, mind azokkal a távlatokkal, amelyeket kilátásba helyez. Ha ezen a:: úton eredményre jutunk, elvárhatjuk, hogy az ellenséges tömbök politikája csődöt mond. Éppen ebben rejlik a moszkvai egyezmény fő jelentősége. lap a jelenlegi olasz választásokat az 1931. évi spanyol községi választásokhoz hasonlítja, amelyen a baloldal győzelme előhírnöke volt a népfront későbbi országos győzelmének. Az Osservatore Romano szerint a kereszténydemokrata pártra való szavazás minden hívő katolikus „lelkiismeretben kötelessége, aminek meg kell előznie minden egyéb szempontot, politikai hovátartozást, rokoni kapcsolatot, személyes érdeket." S hogy még a legegyszerűbb hívőnek se lehessen semmi kétsége a Vatikan intenciói tekintetében, a lap hozzáteszi: „Minden más eljárás bűn, s bűnt még akkor sem szabad elkövetni, ha azzal a saját édesanyánknak okozunk örömet." Míg azelőtt hasonló esetekben a klérus rendszerint általában „katolikus emberek megválasztásáról vagy az olyan pártokra valő szavazásról, amelyeknek a programja nincsen ellentétben a katolikus világnézettel" beszélt, addig most a Vatikán lapja nyíltan szigorú s egyértelmű utasítást ad a katolikusoknak a kereszténydemokrata pártra valő szavazásra. Még a jobboldali liberális párt sem képez kivételt, pedig ehhez tartozik Dulles olaszországi főmeg bízottja, Martino külügyminiszter. Hogy a magát „demokratikusnak" nevező keresztény párt mit ért a demokrácia alatt, azt elárulja a párt főtitkára, Fanfani, aki kijelentette, hogy „ott, ahol a kereszténydemokrata párt nem szerez többséget, azokban a községekben a választások után kormánybiztost neveznek ki a községtanács helyére..." A kereszténydemokrata párt reakciós politikájával ellentétben a baloldali pártok, elsősorban a munkáspártok a gyökeres politikai változások szükségességét hirdetik bel- és külpolitikai téren egyaránt. Togliatti elvtárs torinói választási beszédében nyíltan felhívja a kormány vezetőit, utazzanak ők is Moszkvába, ahoví már meg is hívták őket, s az amerikai lakájpolitika helyett haladjon az olasz külpolitika is bátran és függetlenül a tárgyalásoknak, a békés együttélésnek az utóbbi hónapokban immár szélesen kitaposott útján. Belpolitikai téren a baloldal a legégetőbb gazdasági kérdésekben, a földreform s az olajforrások államosítása terén követel elsősorban határozott intézkedéseket a kormány eddigi üres ígérgetései helyett. Közép- és Dél-Olaszország földnélküli parasztsága — amely az utóbbi években annyiszor kényszerült a földfoglalások útjára, bizonyára felismeri, hogy a kereszténydemokrata párt — sokszor szószékről jövő — üres ígérgetései helyett inkább saját erejében, a dolgozók pártjaiban bízzék. A nagy olasz paraszti tömegeknek állásfoglalása nagy mértékben fogja befolyásolni a vasárnapi választások kimsnetelét. Ausztriához hasonlóan fontos szerepet játszik az olasz választásokban is a kőolaj-kérdés. A 48 mWlió lakosú országnak — az északolaszországi fo-' lyók energiáján kívül — mindeddig nem volt semmilyen más energiaforrása. Ezért óriási jélentőségűek a nemrégen Dél-Olaszországban felfedezett gazdag kőolajelőfordulások. A mohó amerikai tőke természetesen legott a helyszínen termett, amit a „magánvállalkozás sérthetetlensége címén" a kereszténypárt hathatósan támogat. A baloldali pártok tiltakoznak az ország egyetlen jelentős energiaforrásának elkótyavetyélése ellen s választási programjaikban a kőolajipar államosítását követelik. Nem mindegy tehát, kire adja fe vasárnap a 28 millió olasz választó a szavazatát, bár — mint mondottuk — „csak" községi választásokról van szó. Nem mindegy az olasz belpolitika fejlődése szempontjából s ezen a réven nem mindegy a békés együttélés elvének érvényesülése tekintetében sem, mert kihat az egész világ sorsának alakulására. Sz. L\ Kínában új ipari üzemeket építenek Peking, május 21. (ČTK). A Zsenminzsibao című lap közlése szerint Csenta délnyugati kínai városban mérőeszközöket és vágókészülékeket gyártó korszerű üzemet építenek. Az üzemet szovjet terv szerint építik és mintegy másfél év múlva készül el. A gyár mérőeszközöket és 49 féle vágóeszközt fog gyártani. A gyárat korszerű berendezéssel látják el, amelyet részint Kínában, részint a Szovjetunióban készítenek. Fukien tartományban nagyszámú cukorgyár épül. Szienfú járásban teljesen gépesített és automatizált nagy cukorgyárat építenek, melynek napi m immun tünkből kiszakítva alkalmazni, s azt elvonatkoztatva a többi kérdésektől és feladatoktól, célkitűzéseink valóra váltásától, csupán öncélúan, nem egyszer mesterségesen előidézve űzni. Anélkül, hogy csökkentenérik éberségünket, anélkül, hogy feladnánk elveinket, állandóan szem előtt kell tartani, hogy az osztályharcban leghatásosabb fegyverünk a szocializmus építésében elért sikereink. Most térhetünk rá arra a kérdésre, ami az utóbbi hetekben az osztályharccal kapcsolatban »eginkább foglalkoztatja az embereket, éspedig arra, vajon az SZKP XX. kongresszusa hozott-e valamiféle változást az osztályharcot illetően. A kérdés feltevése jogos és indokolt. Mint már az előbbiekben kifejtettük, pártunk X. kongresszusának irányvonala a falusi osztályharcban — a kulákok gazdasági korlátozása és politikai elszigetelése — továbbra is teljes mértékben érvényben marad. Ezen irányvonal megtartása mellett az SZKP XX. kongreszusa elvi jelentőségű változást hozott az osztályharcban. Ez pedig az, hogy a XX. kongresszus elvetette azt a tételt, amely szerint a szocializmus erőinek gyarapodásával szükségszerűen egyre élesebbé válik az osztályharc. A kongresszus arra a megállapításra jutott, hogy a szocializmus erőinek növekedésével a reakció társadalmi bázisa mindinkább összezsugorodik, a szocializmus építésében elért sikerek mindinkább szétverik a reakció erőit' és a dolgozó tömegek felvilágosodása és öntudatosodása hovatovább kirántja a talajt az osztályellenség politikai ténykedése alól. Következésképpen megváltoznak az osztályharc formái és módszerei is. Csökken az erőszak és az elnyomás Szerepe, s mindinkább előtérbe lép az állam szervező és nevelő szerepe. Félreértés ne essék, nem az osztályellenség körében végzendő nevelőmunkáról van sző, hanem a dolgozó tömegek neveléséről, arról, hogy a dolgozókat kellő politikai öntudattal felvértezve, kivonjuk őket a reakció esetleges befolyása alól és gondolkozásunkból kiírtjuk a burzsoá ideológia maradványait. Mit jelentenek a XX. kongresszus megállapításai és következtetései nálunk a falusi osztályharcban? Ismeretes, hogy pártunk Központi Bizottságának 1953 szeptemberi ülése előtt a falusi osztályharc lényegében az államhatalmi, az ügyészségi és a bírósági szervek elnyomó ténykedéséből állott, ami számos esetben önkényhez, igazságtalansághoz és túlkapásokhoz vezetett és indokolatlanul, mesterségesen kiélezte az osztályharcot. A Központi Bizottság 1953, szeptemberi ülése elítélte az osztályharc meg nem okolt és ném helytálló erőszakos formáit, s intézkedéseivel csökkentve az elnyomó szervek szerepét, az osztályharcot politikai síkra terelte át. Ezen irányvonal helyességét igazolta és szilárdította meg az SZKP XX. kongreszszusa, amikor elvetette a szocializmus építésével párhuzamosan egyre élesebbé váló osztályharc elméletét. Joggal tehetné fel bárki a kérdést: az, hogy az osztályharcban csökkentjük az állami szervek elnyomó szerepét, s az osztályharcot politikai síkon vívjuk meg, azt jelenti-e, hogy most már az osztályellenségnek, — magyarán mondva — „szabad garázdálkodást" biztosítunk ? Szó sincs ilyesmiről! Ha a kulák nem tesz eleget az állam iránti kötelezettségeinek, ha gátolja a termelést, ,-hem teljesíti beadási kötelezettségét, szabotázscselekményt követ el, vagy államrendünk ellen uszít, akkor törvényeink szigorával sújtunk le rá. De azért, mert valaki kulák, még nem lehet senkit sem büntetni, nem lehet senkit állandó zaklatásnak és üldöztetésnek kitenni. Nem élezzük ki mesterségesen az osztályharcot, de elveinket feladva nem is kenjük azt el s az adminisztratív rendszabályokat, az elnyomást oly mértékben alkalmazzuk és érvényesítjük az osztályellenséggel szemben, amilyen mértékben azt magatartása szükségessé teszi. Válaszoljunk most azokra a kérdésekre, amelyeket ipolyhidvégi olvasónk vetett fel. Ki a kulák és mindenki kulák-e, akit egyes személyek — esetleg bosszúból — annak nyilvánítottak, valamint hogyan lehet védekezni egyes személyek túlkapásai ellen? Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a párt és a kormány 1953-ban hozott intézkedései a minimumra csökkentik annak lehetőségét, hogy valakit jogtalanul kuláknak nyilvánítva zaklatásnak vessenek alá. A kizárólag adminisztratív rendszabályokkal (kuláklista, a kulákok magasabb beadási kötelezettsége, az államhatalmi szervek túlzott eljárása stb.) folytatott osztályharc elvetését többek között éppen az tette szükségessé, hogy azokkal számos visszaélés történt, olyan esetek is, mint amilyeneket olvasónk felvet, hogy valakit, dolgozó parasztot, egyes személyek egyéni sérelemből, bosszúbői kuláknak bélyegeztek és üldözés alá vették. Persze, most bárki megkérdezhetné, mi a biztosíték arra nézve, hogy ezentúl hasonló túlkapások ne történhessenek? Az SZPK XX. kongresszusa erre nézve is világos útmutatást ad és ezt az útmutatást a mi pártunk is teljes mértékben magáévá tette. Ez pedig a kollektív vezetés érvényesítése, s általa ama lehetőség kizárása, hogy a politikailag és társadalmilag oly fontos kérdésben, ki a kulák, egyes emberek véleménye és szava döntsön. Ezt csak a falu közvéleményének szavára támaszkodva a helyi pártszervezet és a szövetkezet tagságának kollektív véleménye határozhatja meg és döntheti el. Éppen ezért óvakodni kell bármiféle „recept" meghatározásától arra nézve, hogy kit tekintsünk kuláknak. Ilyen „recept" nincs, és nem lehet egyetérteni azzal az elmélettel és a belőle származó gyakorlattal sem, amely a föld hektárjainak számával határozza meg a parasztság rétegeződését, s amely szerint kuláknak kell tekinteni a 15 hektáros föld-' művest. Ebből kifolyólag is számos félreértés és túlkapás történt, mert hiszen nem volt ritkaság olyan eset, hogy a 14 és i/

2 hektárost még közép-parasztnak, a 15 hektárost pedig már kuláknak minősítették, mintha éppen az a fél hektár föld döntené el, hogy valaki középparaszt-e vagy pedig kulák. A kulákot kizsákmányoló mivolta és egész mentalitása, gondolkodása, az emberekhez és államrendünkhöz való viszonya határozza meg. Csakis ennek, valamint a helyi adottságoknak, a helyi körülményeknek mindenre kiterjedő figyelembevételével és nem egyes emberek, hanem a kollektív szavával lehet afelől határozni, hogy ki a kulák. teljesítménye 1200 tonna cukor lesz. A cukorgyár építését a jövő évbéŕn fejezik be. A tartományban több mint 40 kisebb cukorgyár épült. A cukortermelés e tartományban már ez év végén a múlt évi termelésnek tizenkétszeresére emelkedik. Stockholmban országos leszerelési értekezlet kezdődött Stockholm, május 20. (ČTK). — A TASZSZ hírügynökség közlése szerint május 19-én Stockholmban országos leszerelési konferencia kezdődött, amelyet jelentős svéd haladó személyiségek nagy csoportjának kezdeményezésére hívtak össze. Az értekezleten megvitatták azokat a javaslatokat és intézkedéseket, amelyeket Svédország foganatosíthatna a nemzetközi leszerelés érdekében, valamint a tömegpusztító fegyverek betiltásáért. Nehru Delhiben fogadta N. Sihanukot Delhi, május 21. (ČTK). — A Francé Presse hírügynökség tudósítójának közlése szerint Norodom Sihanuk, Kambodzsa volt miniszterelnöke Európába utaztában Delhiben megszakította útját. A repülőtéren Nehru, In-dia miniszterelnöke fogadta Sihanukot. Sihanuk Delhiből való elutazása előtt az újságíróknak kijelentette, hogy Nehru miniszterelnökkel a nemzetközi helyzetről tárgyalt. Sihanuk Kamboddzsa semlegességi politikájával kapcsolatban ezeket mondotta: „Semlegességünket az egész világ elismerte. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia elismertek minket, és mi ezen országokkal rövid időn belül felvesszük a diplomáciai kapcsolatokat." R. RIFAJI, Jordánia miniszterelnökének kormánya Husszein király és a miniszterelnök között felmerült nézeteltérések miatt május 20-án lemondott. A Reuter ügynökség ammani tudósítójának közlése szerint Husszein király El Muftit bízta meg az új kormány összeállításával. (ČTK). — OJ S

ZÖ 1956. május 242.