Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-21 / 141. szám, hétfő

Guy Mollet francia miniszterelnök és Pineau külügyminiszter sajtóértekezlete Moszkva, V. 19. (ČTK). — A moszkvai újságírók központi házában május 19-én tartották meg Guy Mollet francia miniszterelnök és Ch. Pineau francia külügyminiszter sajtóértekezletét. A francia miniszterelnök a szovjet és a külföldi sajtó számos képviselőjéhez intézett tömör beszédében foglalta össze a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei közötti tárgyalások sikeres befejezésének eredményeit. Hangsúlyozta, hogy Franciaország részt vett néhány csoportosulásban, bizonyos kötelezettségei vannak ezekkel szemben és most is, de a jövőben is hű akar maradni hozzájuk. Végeredményben — mondotta — senkinek eszébe sem jutott kérni, hogy ezekről a kötelezettségekről lemondjunk. De e kötelezettségek iránti hűségünk — folytatta Guy Mollet — semmiben sem akadályozta meg azt, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez és a bizalmatlanság kiküszöböléséhez. Ezzel a szándékkal jöttünk Moszkvába. Mindjárt kezdetben közöltük ezt partnereinkkel és úgy véljük, hogy megértettek bennünket. Ha valaki többet várt ettől a találkozótól, akkor az alighanpm rosszul volt informálva. Igaz, hogy jobb kölcsönös megértést vártunk ettől az összejöveteltől. És amikor meghatározom a célt, amelyet e téren magunk elé tűztünk, azt el is értük. Álláspontjaink egyes kérdésekben, közelebb kerültek egymáshoz. Azokban a kérdésekben, amelyek ellentéteket váltottak ki köz-tük, nyílt vitával nagyobb világosságot teremtettünk. A miniszterelnök a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a tárgyalások közvetlen eredményei bent foglaltatnak a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségeinek közös nyilatkozatában. De sokkal mélyebb eredmények rejlenek gondolkodásunkban, gondolatainkban — mondotta. Guy Mollet megemlítette, hogy ez a nyilatkozat semmiképpen sincs ellentétben Franciaország azon kötelezettségei iránti hűségével, amelyeket a korábbi évjkben magára vállalt. A továbbiakban Guy MoUet és Ch. Pineau válaszolták az újságírók kérdéseire. Guy Molíet francia miniszterelnök elutazott Moszkvából Moszkva, V. 20. (ČTK).. — Május 20-án Guy Mollet, a Francia Köztársaság miniszterelnöke kíséretével együtt repülőgépen visszatért hazájába. A Francia Köztársaság és a Szovjetunió zászlóival ie!díszített vnukovi repülőtéren Guy Mollet miniszterelnöktől N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov és M. G. Pervuhin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, V. V. Mackevics, a Szovjetunió Minisztertanácsának lelnöke, V G. Bakajev, V. P. Jeljutin, N. P. Dudorov, M. A. Leszecsko, N. N. Mirotvorcev és K. D. Petuhov miniszterek, valamint S. F. Zsavaronkov repülőmarsall, A. A. Gromiko és N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettesei, S. A. Boriszov, a külkereskedelmi miniszte- helyettese, N. I. Bobrovnyikov, a dolgozók képviselői moszkvai városi tanácsa végrehajtó bizottság elnöke, N. V. Popova, a VCSPS titkárnője, a külügyminisztérium vezető dolgozói, más hivatalos személviségek, valamint a sajtó, rádió és a filmtudósítók külföldi és szovjet képviselői búcsúztak el. Guy Molletet kikísérte Maurice Dejean, a Francia Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, /alamint a francia nagykövetség és a diplomáciai testület tagjai. Guy Mollet francia miniszterelnök kíséretével 9,55 órakor érkezett meg a repülőtérre. A Francia Köztársaság és a Szovjetunió államhimnuszának elhangzása után Guy Mollet és N. A. Bulganyin szemlét tartott a díszszázad föiött. Guy Mollet aztán a mikrofonhoz lépett és a következő beszédet mondotta: „Mielőtt elhagynám a Szovjetuniót, köszönetet kell mondanom a szovjet kormánynak azért a feledhetetlen fogadtatásáért, amelyben Franciaország képviselőit részesítette. Legelsősorban a minisztertanács elnökének, Bulganyinnak, Hruscsov és Molotov uraknak és munkatársaiknak akarok köszönetet mondani. És végül meg kell említenem a moszkvai hivatalokat -s Moszkva lakosságát. Nagyon meghatott bennünket baráti figyelmük és rokonszenvük spontán megnyilatkozása Országaink, amelyeket a barátság és a sokoldalú kapcsolatok régi hagyománya fűz össze, jelentős mértékben hozzájárulhatnak a nemzetek közti megegyezéshez. Béketörekvéseinkben osztoznak az összes nemzetek és én már kifejeztem meggyőződésemet, hogy az összes tényezők és minden kormány most tudatosította annak szükségességét, hogy feltétlenül le kell számolni a szétforgácsolódottsággal, a bizalmatlansággal és félelemmel és lojálisán együtt kell dolgozni a béke megteremtése és a nyomor leküzdése érdekében. Nem lesz eredménytelen, ha a mieinkhez hasonló kapcsolatokkal sikerül megteremteni a bizalom légkörét, mely nélkül sohasem sikerül megoldanunk azokat a kérdéseket, amelyekkel kapcsolatban nem vélekedünk egyformán. Az itt folytatott tárgyalásokban kifejezésre jutott közös akaratunk, hogy országaink között kifejlesszük a kulturál-'s kapcsolatokat. E téren leraktuk a kapcsolatok kibővítésének és a szűkebb együttműködésnek alapjait. Megállapítottuk, hogy közös óhajunk a gyakoribb kapcsolat és véleménycsere számos nemzetközi problémában. Tárgyalásunk folyamán számos kérdésben egyöntetűség nyilvánult meg. Nem oldottunk meg mindent, de nem is számítottunk arra, hogy mindent megoldunk. Reméltük, hogy tárgyalásainknak őszinte és baráti jellege lesz. Reményeinkben nem csalatkoztunk. Végeredményben többet is elé»tünk, mint amennyit reméltünk: most kölcsönösen jobban megértjük egymást és meg vagyok győződve róla, hogy közülünk mindenki gondolkodni fog afölött, amit partnerétől megtudott. Ez a gondolkodás kétségkívül lehetővé teszi, hogy legközelebbi összejövetelünkön megállapítsuk, hogy álláspontjaink közelebb kerültek egymáshoz. Nem szabad megengednünk azt, hogy az a függöny, amely eddig elválasztott egymástól, újból lehulljon, mivel az egyedüllét és az elszigeteltség a bizalmatlanság szülője. Ez idő szerint nem maradhatok hosszabb ideig távol Franciaországtói és sajnálom, hogy ma kénytelen vagyok elhagyni oszágukat, mivel különböző szemszögből ^jobban szerettem volna megismerkedni vele és nemzeteive'. Christian Pineau úr fogja tolmácsolni a francia kormány és a francia nép üdvözleteit Leningrád, Kijev és Jerevan lakosságának. A francia vendégek szívélyesen elbúcsúztak a szovjet állam vezetőitől, a diplomáciai testület tagjaitól és 10 óra 25 perckor repülőgépen Párizsba indultak. Á szovjet vezető államférfiakat meghívták Franciaországba Moszkva, május 20. (ČTK) — Moszkvai jelentés szerint Guy Mollet francia miniszterelnök a szovjet vezető államférfiakat meghívta Franciaországba. A nemzetközi eseményekre való tekintettel eddig nem határozták meg a látogatás idejét, de e kérdéssel kapcsolatban diplomáciai úton folytatják a tárgyalásokat. A csehszlovák nemzetgyűlés küldöttsége Jugoszláviában Zágráb, május 19. (ČTK) — Szombaton, május 19-én a csehszlovák küldöttség tagjai megnézték a zágrábi turbina-, elektromotor- és transzformátor-gyárat. Az üzem, amelyben kb. 4 ezer munkás dolgozik, a sokkal kisebb Siemens-gyár helyén épült fel. \ o j szo 1956. május 21. A küldöttség tagjai ezenkívül megnézték a gázkazángyárat, a megmunkálógépeket gyártó üzemet, a zágrábi klinikát, a süketnéma gyermekek intézetét, a kereskedelmi kamarát, a képtárat és Horvátország nemzetfelszabadító harcának múzeumát. A csehszlovák képviselők mindenütt elvtársi és baráti fogadtatásban részesültek. /Q „^Darázsfészek" kellős közepében T~\ejüssz a faluba, felütöd a tafj nyád és elmerülsz az örökösnek tűnő kavargásban. A házak között szekerek zörögnek, traktorok robognak; asszonyok, lányok meg korsóval a kézben ásványvízért járnak. De csak reggel, délben, vagy este. Amikor az idő legjobban megengedi. Más a helyzet, ha öregek, a mezőn már vajmi kevés hasznothajtó idősebbek a kútra járók. A falubeliek legjava már régen kihúzódott a mezőre. Egyesével vagy csoportosan szállingóztak kifelé aszerint, hogy ki hová tartozónak mondja magát. Mert néhány év óta két reszre osztható a falu. Szövetkezeti tagokra és egyénileg dolgozó parasztokra. A szövetkezeti tagok közül Vámos László elnök a munkába hívó. Hét óra körül Farkas Aranka és Vámos János csoportvezetőkkel tárgyal az aznapi teendőről. De a tagok nagy részéhez is benyit, jobb az úgy. Aztán utolsóként, sereghajtóként indul ő is a mezőre. Sarabolni megy a cukorrépát, vagy megnézi a vetést, féreg nem rág-e benne. Csatlakozom az elnökhöz, akinek az arca, lendületes mozgása azt mutatja, fiatal ember. Tán a legfiatalabb a szövetkezetben. A busái útnak vesszük az irányt. Az Alsómezőben nyúlik a cukorrépatábla, asszonyok tarka serege dolgozik ottan. Szaporán haladnak a sorokon. Az elnök örömmel újságolja, hogy a szövetkezetben lehet építeni az aszszonyokra. Szorgalmasak, hűségesek a munkában. Hírük van a dolgos mulyadi asszonyoknak a járásban. Tavaly is olyan derekasan helytálltak, hogy a busái iskola tanulói levélben köszöntötték őket. Sokan kíváncsiak arra, mi hajtja, mi tüzeli ezeket az asszonyokat a munkában. Nehéz lenne felelni erre. Ők maguk is megmosolyogják az ilyen kérdést. Mert hát mi? Azelőtt is rengeteget dolgoztak, most se kevesebbet. Ha megszorítják a kapa nyelét, irtják a gyomot, nem a nap állására néznek: ennyi sikerüknek, hírüknek titka. A répaföldön tizenöt sort fognak el az asszonyok. Mert hát egy csoportban tizenöten vannak. A rangidős Nagy Mária hatvannyolc évével, a legfiatalabb viszont a huszonnégy éves Nagy Rózsi. Senki se gondolja, hogy az idősebbek a sereghajtók. Élen járt nak valamennyien. ~

f°Sy idegen lép közéjük, elcsen? il desednek, elhallgatnak. Előbb még ugyancsak tréfálóztak az egy korsó csevicével (ásványvíz). De most hallgatnak, mondom, mert azt tartják nem jó mindent az idegen or-. rára kötni. S ez a pillanatnyi hallgatás Vámos elnöknek a legkínosabb. Mert ő azt szeretné, ha az asszonyok beszélnének, mi tetszik, mi nem a szövetkezetben. Ezért hát bíztatja őket, szóljanak. Az egyik asszony tré-. fásán meg is jegyzi: „Te is csak ilyen-, kor akarod, hogy szóljunk." Ezen az

: tán derülnek sokáig és felengednek szívükben. Felemlítik többször is a tavalyi évet, mert ez szerintük csúcs-: év volt. Hanem huzamosabban beszélgetnek arról, mi baj. A háztáji tehenek eltartásáról. Munkaegység után kapják a takarmányt és az bizony « tehén félfogára is kevés. Beszélhetnénk estig, annyi lenne a mondanivaló, de mert az elnöknek MULYADINAPOK II. másik célja a határnézés, indulunk tovább. Az imént a tavalyi csúcs-él'-' -n! volt szó, hát a friss vetések közt haladva erre terelem a szót. Látom az elnök szemében a büszkeség fényjátékát. Az ö érdemének tudható be talán a siker? Ahogy vesszük. Egy tény, hogy a tavaly márciusi évzáró közgyűlésen, őt kiáltották ki elnöknek. A pártszervezet javasolta, mert az alakuló évtől kezdve szívvel-lélekkel dolgozott, mint a szövetkezet traktorosa. S az iskolaterem cigarettafüstös közgyűlése máig se kopott ki az emlékezetéből. Nem akarta vállalni az elnökséget. Fiatal, nem odavaló, idősebb, tapasztaltabb kellene az élre, így kifogásolt. De a tagok nem álltak el a javaslattól. S hogy mennyire nem csalatkoztak Vámos Lászlóban, azt a tavalyi évvégi mérleg mutatja a legfényesebben. Felesleges lenne részletezni az eredményeket. Az állattenyésztésből és a növénytermesztésből eredő bevéteiük meghaladta a hárotr.száznegyvenkilenezer koronát. A tervezett kiadások összegét nem merítették ki teljesen, a munkaegységekkel is takarékoskodtak és elérték a tizennégy koronás munkaegységet. A kisszámú tagság között kétszázháromezer koronát osztottak szét és a természetbeni járulékokat is pénzben átszámítva plusz még nyolc koronát. Beszélünk, beszélünk a múlt év sikeréről és közben az idei vetésre esik a tekintetünk. A temetődomb felett búza és árpavetésben futkos a szél. Amerre a szem ellát, a szövetkezeli föld megterhelve maggal. Minden el-, vetve, elültetve, ezt igazolja a határ képe. Az emberek, a szövetkezeti ta-1 gok munkáját dicséri a föld. A szépen bokrosodó vetés, a zsenge ültetés a bizonyítója, hogy ez az év is jól kezdődött. Vámos persze nem hagyja szó nélkül, hogy az egyénileg gazdálkodók nem sok reménye fűznek a szövetkezeit idei előrehaladásához. Szerencsé-, re csak azok vélekednek így, akik kevésszer tanácskoznak a könyvelővel. Mert hallgassuk meg, mint mond ő az tds5 negyedei ről. Azzal kezdi, hogy sohse menjen jobban. Sertésekből a tervezett bevét tel tizenötezer korona volt és elérték a negyvenhárom ezret. Ami annyit jelent, hogy ez időszakban huszonhat korona mutatkozik egy munkaegység -'. re. M

egállunk a Temetődombon, az iskolás gyerekek részére kihasított négyárnyí Micsurin-kert mellett. Nem azért állunk meg, hogy a tanulók munkájában gyönyörködjünk. Másért. Az újságíró szorongatott helyzetben, egyre jobban érzi, hogy itt valami nincs rendben. Ő ugyanis „Darázsfészek" című cikkében azt írta nemrégen, hogy a szövetkezet veszélyben, az egymást sze

: mélyi ellentétek alapján elítélő közösség a tönk szélére kerül. A járási nemzeti bizottság segítségét kérte. Vámos elnök mosolyog és az orra alá sunnyogja: -- A cikk a valóságot ölelte fel. — Hogyan? — Hát úgy, hogy gyakori itt á civáS kodás. x5 mert még mindig így nézek 5q elnökre, mint aki a dolgot nem érti, hú: részletesebben megmagyarázza, hogy a háztáji föl'lck máig is rendel zetlenek. S ez az eľ.cničt, a civakodás egyik alapja. Ami jó és nagyon elöl nyös azonban, hogy a hajbakapást sol hasem követi tétlenség. Ha végeztek az egymásra olvasással, ;v-j,zi midw ki tovább a dolgát. Hát ennek tudható be a tavalyi kiváló eredmény és az id i jó kezdet. 4 z ember azt hinné, hogy az J± Ipoly menti falu kis szövetkezetében az elnöknek kevés a gondja. Pedig dehogy. Gondja a háztáji föld rendezése, a háztáji tehenek felülvizsgálása, egyeseknek több az előírtnál. Én persze mind a két gondot leemelném a válláról, mert hiszen mire\aló az ellenőrzőbizottsági elnök. — Ilyen elnökünk sajnos nincs veti ellen. — Ezt még egyszer ne mondja, mert Vámos János mi? A neve úgy szerepel, mint ellenőrzőbizottsági el-, nök. Mintha láthatatlan kéz vágťa vôltľä el a beszéd fonalát. Az elnök erről a tárgyról nem akar többet mondani. Faggatom, húzom belőle a szót s nagy nehezen sikerül még annyit megtud

t nom, hogy az ellenőrzőbizottsági el-, nök az, aki hol itt, hol amott bukkan fel és csendeskén a saját zsebére fu% varozgat. És erről nem is lehet többet mondani, ez magáért beszél... M

iközben ereszkedünk le a dombról, mind a ketten arra gondolunk, hogy az alapvető követelmények be nem tartásából következnek az ellentétek. A mintaalapszabályzat nem nagyon forog közkézen, a tagok nagy része nem tudja, mit lehet, mit nem lehet. Dolgozni tudnak, hiszen rendben a mezőn minden, a dolgos asszonyi kezek igazán nagy takarítást végeznek. De hát nevelrti is kellene az embereket. A házak között mozogva vagy a tagokkal beszélgetve csak azt a szomorú tényt lehet leszögezni, hogy Mulyadról se vezetőket, se tagokat nem iskoláznak, szövetkezeti iskolát nem rendeznek. S ez már a szövetkezet építő járási nemzeti bizottság hibája. Addig naponta megfordultak az instruktorok, a járási dolgozók a faluban, míg szövetkezet nem volt. Azután pedig, hogy megalakult, egyre kevesebbszer jöttek. ..A szövetkezeti irodában ülünk. A napi séta emléke; a cukorrépát kapáló asszonyok igyekezete, s a gazdag termést ígérő mező képe még bennünk. A szánkból az kívánkozik ki, hogy szárnyakat lehetne adni a szövetkezetnek türelmes nevelő munkával. Mert a föld terem, új magot érlel, csak hát a tagokban is el kellene már vetni az öntudatra ébredés magvát. A járási dolgozókat éppen azért /A bíráltuk a Darázsfészekben, mert ezt nem teszik. A cikk megjelent, de azóta se történt semmi. Jobban mondva valami történt. Toman elvtárs rontott be, felette a járást bíráló cikkel, mondván: — Olvassátok!!! Aztán a járás részéről ezzel a dolog elvégeztetett?! Mács József AZ EKELI HATÁRBANA vasútállomás előtti dűlőn cukorrépát egyelnek. A vele szomszédos táblán dinnyét ültetnek. Egy másik táblán kapálják a napraforgót, vetik a csalamádét. Az egész ekeü határ egy megbolygatott méhkashoz hasonlít a mostani napokban. Honnét ez a szorgalom, munkalelkesedés ? Csicsó Sándor, a szövetkezet növénytermesztési csoportve zetöje ezt néhány szóval fejti ki: — Nagyobb hektárhozamokat, több jövedelmet akarunk elérni, mint az eddioi években... aztán tovább magya»'áz • — Tavaly nem kedvezett az időiárás a dinnvetermelésnek. A tavasszal csapadékhiány volt. A nyár meg hűvös volt, úgy közepetáján pedig megeredt az eső s csaknem minden nap esett. Gyenge volt a termés. Az azelőtti évben viszont jól sikerült a dinnvetermesztés. Ekkor hat hektáron termesztettünk görögdinnyét. 82 000 koronát jövedelmezett. Megérte a fáradságot ... teszi hozzá s a répaföldre veti tekintetét. Már csak itt-ott látszanak a sűrű répasorok. Sokan a tagok közül, mint Szépe József, Balog László, Kúr Sámuel és még j5 néhányan már elvégezték a számukra kijelölt félhektár területen az egyelést. Beko Lászlónéra mutat: — Egye dül végzi a munkát. Három nap alatt 30 áron egyelte kl a répát. Aztán gondolataiba merül, miközben szemével állandóan kémleli a 25 hektáros cukorrépaföldet. Kis idő múlva újra megszólal: — Tervünk 220 mázsa hekháronként. De ennél többet szeretnénk kihozni — mondja határzottan. Ezt azzal is elősegítjük, — szövi tovább a beszéd fonálát — hogy a tervenfelüli kitermelésért prémiumokat adunk. A földet az ősszel szakszerűen előkészítettük. Jól megtrágyáztuk istállótrágyával, háromszori szántásba vetettünk. Most pedig minden igyekezetünk arra irányul, hogy az egyelést minél hamarább elvégezzük. Mert ez is nagyon fontos. A2 egyelés után dynocid-port szórnak a répára. Ezzel a kártevő bogarak ellen védjük a répát. Majd megszórjuk műtrágyával és trágyalével a répasorokat. Telik-műlik az idő. A napsugarak egyre merőlegesebben vetődnek a répaföldre. Csicsó Sándor megemeli kopott szürke kalapját, megtöri! izzadt homlokát. Órájára tekint. Ebédszünet következik. Egyesek kerékpárra ugranak, mások gyalog indulnak a lombos fákkal övezett falu felé. De vannak olyanok is, akik kihozták ebédjüket a répaföldre. Leülnek a táblaszéli fák árnyékába és jóízűen fogyasztják el ebédjüket. Farkas Kálmán