Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-20 / 140. szám, vasárnap

A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a kormánynak felhívása a szovjet ifjúsághoz Szibériái a Szovjetunió gazdaságának alapiává kél kiépíteni Moszkva, (TASZSZ) — Moszkvában május 18-án nyilvánosságra hozTák a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának a komszomolistákhoz intézett felhívását, amely a többi között így hangzik: A kommunista párt és a szovjet kormány valamennyi komszomoiista szervezethez, komszomoiista ifjúhoz és leányhoz, az egész szovjet ifjúsághoz azzal a felhívással fordul, hogy iegjobb elvtársaikat küldjék az ország északi és keleti területei, valamint a Donbasz vízierőmüi, kohászati, vegyi, kőolaj- és gépipari üzemei, érc- és szénbányái, vasútai, cementgyárai és szerelt vasbetonkészítő vállalatai építésére. Ez azért szükséges, hogy jobban ki tudjuk használni az ország keleti és északi tájainak hatalmas természeti kincseit, hogy biztosítsuk a párt XX. kongresszusa által kitűzött feladatok sikeres teljesítését. A hatodik ötéves terv során az összes beruházásoknak mintegy felét az ország keleti részének fejlesztésére fordítjuk. Szibériában két-három Ötéves terv folyamán kiépítjük az ország harmadik hatalmas kohászati alapját, amely 15—20 millió tonna nyersvasat termel majd évente. Már az 1960-as évben itt több szenet kell fejteni és több nyersvasat kell gyártani, mint 1950-ben az egész Szovjetunióban. Kelet-Szibéria hatalmas "folyamain létesítjük a világ legnagyobb vízierőmüveit. Csupán az angarai, Bratszki Vízierőmü annyi villamos áramot fejleszt, amennyit a kujbisevi és sztálingrádi vízierőmü együtt termel. 1960-ban a keleti területeken sokkal több villamos aramot fejlesztünk, mint amennyit 1954ben az egész Szovjetunióban termeltünk. A hatodik ötéves terv során a Keleten több mint 100 gépipari üzemet kell felállítani, am >lyek a legkülönfélébb pépeket, berendezéseket és készülékeket gyártják majd. Hogy e nagyszerű terveket valóra válthassuk, ahhoz a munkások további százezreire van szükségünk. E munkásoknak, bátor, erős és merész fiatalembereknek kell lenniök, akik nem rettennek vissza a nehézségektől és akiket áthat az a vágy, hogy a szovjet nép szebb jövőjéért dolgozzanak. És ilyen ifjaink vannak! A párt és a kormány valamennyi Komszomol-szervezethez, komszomoiista ifjúhoz és leányhoz és az egész szovjet ifjúsághoz fordul, hogy az 1956—1957-es években a keleti területekre 400—500 ezer fiút és leányt küldjenek. Nem fér kétség ahhoz, hogy a szovjet ifjúság őszintén válaszol a párt • és a kormány ezen felhívására is és áldozatkész munkájával a szibériai, a távol-keleti,, a legtávolibb észak-Kazahsztán és Donbasz építkezésein megszilárdítja a Komszomol dicső hagyományait. A Szovjetunióban fokozzák a hústermelést Moszkva, május 18. (ČTK) — A TASZSZ közlése szerint május 17-én és 18-án Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságában a Szövetségi Köztársaságok kommunista pártjai Központi Bizottságainak titkárai, a Szövetségi Köztársaságok Minisztertanácsa elnökei és alelnökei, a tervező bizottságok elnökei, a földművelésügyi miniszterek, a szovhozok, a hús- és tejipar képviselői, valamint a minisztériumok vezető dolgozói tanácskozásra gyűltek össze. Az értekezleten a hús termelése és felvásárlása fokozásának kérdéseivel foglalkoztak. Az ülésen részt vettek: A. I. Mikojan, N. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, N. I. Brezsnev, A. B. Arisztov és N. I. Beljajev. Elhatározták, hogy intézkedéseket foganatosítanak a hús termelése, felvásárlása és feldolgozása szervezésének megjavítására. A tanácskozáson beszédet mondott N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. A csehszlovák parlamenti küldöttség Zágrábban Zágráb, május 18. (ČTK) — A Csehszlovák Nemzetgyűlés képviselőinek küldöttsége május 18-án Zágrábba, a Horvát Népköztársaság fővárosába érkezett. A csehszlovák parlamenti küldöttség mindenütt igazi baráti fogadtatásra talált. Mindenütt nagy az érdeklődés a nézetek és tapasztalatok kicserélése iránt. Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, Josef Való alelnök, Andrej Žiak és a küldöttség többi tagjai a délutáni rövid szabad időt arra használták fel, hogy meglátogatták a zágrábi csehszlovák kisebbség központját a Česká Besedát és a Csehszlovák Társaságot. A Česká Besedát J. V. Frič - kimagasló cseh forradalmi demokrata alapította, aki e szervezet elnöke volt 1847—1875ben. E kisebbségi szervezet hosszú éveken át tevékeny részt vesz a Csehszlovákia és Jugoszlávia közötti i baráti kapcsolatok ápolásában. 99 Itt Amerika hangja beszél.."- a leszerelésről A SZOVJETUNIÓ ÜJABB egymillió 200 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Amerika nem szándékszik hadseregének létszámát csökkenteni. Világos tehát, hogy a leszerelést „nem Amerika" gátolja, hanem azért nem valósul meg, mert a Szovjetunió „nem akarja". A szovjetkormány elhatározta, hogy megfelelő arányban csökkenti az állami költségvetésben a katonai szükségletekre előirányzott kiadásokat, és a felszabaduló összeget békés építésre fordítja. Az Egyesült Államok képviselőháza néhány nappal ezelőtt a tavalyinál egymilliárd 741 millió dollárral magasabb összeget szavazott meg az 1956—1957. évi katonai költségvetésre, s így a július 1-én kezdődő új gazdasági évre több mint 36 milliárd dollár áll a hadügyminisztérium rendelkezésére. ami a legnagyobb hadikiadás az utóbbi négy esztendőben. Ebből <s 'áthatja mindenki, hogy az Egyesült' Államok kormánya ,,csak békét akar és védekezik", míg a Szovjetunió „még nem bizonyította be," hogy nincsenek támadó szándékai. AZ OLVASÓT, aki joggal csodálkozik a fenti sorok értelmetlen és nevetséges okoskodásán, fel kell világosítanunk, hogy nem tévedésről, vagy elírásról van szó, Tárgyilagosan öszszeállítottuk az utóbbi naook újsághíreit és ismert amerikai államférfiak — mindenekelőtt Dul les külügyminiszter — kijelentéseit a leszerelésről. Józan ésszel persze nehéz felfogni, hogyan juthatnak ilyen nyakatekert köve tkeztetésekhez. Csakhogy a józan ésszel mítsem lehet kezdeni, ha valaki arra a lehetetlen feladatra vállalkozik. hogy még a Szovjetunió nagyszabású leszerelési tettei után is bizalmatlanságot keltsen a szovjet politikával szemben és görcsösen védelmezze az eszeveszett fegyverkezést. Nem iríqylésreméltó azoknak a politikusoknak a helyzete, aj<ik szörnyülködve látják, hogy szertefoszlik a nemzetközi feszültség mesterséges ködfelhője, amellyel eddig háborús és fegyverkezési üzérkedésüket takargatták. Csodálkozhatunk-e, ha a mindenütt reménytkeltő béke-intézkedésekre csak azzal tudnak válaszolni, hogy zavartan dadognak és elferdítik a mindenki előtt ismeretes tényeket? Kevés eseményt fogadott a közvélemény az egész világon olyan őszinte csodálattal és lelkes elismeréssel, mint a Szovjetunió szárazföldi, légi és tengeri haderejének lényeges csökkentéséről szóló határozatot. Elemi erővel szólalt meg a háborút gyűlölő emberek egyöntetű helyeslése. Erre a természetes és várható visszhangra még nagyobb lett a fejvesztett kapkodás a katonai tömbök amerikai szervezőinek táborában, olyannyira, hogy leplezni sem tudják. Dulles például bejelentette sajtókonferenciáján, hogy Amerika kormánya „külön csoportot TIBET A SZOCIALISTA FEJLŐDÉS ÚTJÁN ióta Körösi Csorna Sándor, a nagy magyar utazó először hírt adott a dalai láma országáról, azóta bizony a felszabadulásig nagyon kevés változott Tibetben. A vallási kötöttség a felszabadulás után is sokáig akadályozta a tudományos ismeretek, s a korszerű termelési módszerek elterjedését. Mióta a kínai népi hadsereg felszabadította Tibetet, és ez az óriási hegyek közé ékelt ország a Kínai Népköztársaság autonóm területe lett. páratlan gyors fejlődésnek indult. Első képünkön az első tibeti traktoroslányt látjuk, a 18 éves Celoje parasztlányt, aki a csehszlovák Zetor—25ös traktorral a Csinhaj-tó déli részén dolgozik és ezenkívül a traktoros tanfolyam instruktora. Második képünkön Lhassza látképe háttérben a Pottala palotával. Tibetben számos új üzletet nyitottak, amelyet a nemrég épített új úton gazdagon ellátnak mindenféle árúval. Harmadik képünk Csamado városának állami textilüzletében készült. bízott meg a szovjet döntés következményeinek tanulmányozásával és annak a módnak a kidolgozásával, hogyan reagáljon az USA." A Reuterügynökség jelentése elárulja, milyen utasításokat kapott a kormánytól ez a külön csoport. „A washingtoni hivatalnokok — közli a Reuter — figyelmesen rejtett helyeket keresnek a fegyveres erők létszámának csökkentéséről szóló szovjet nyilatkozatban." Washingtonban a maguk gyakorlatéból kiindulva hozzászoktak, hogy a kormány nyilatkozatai „rejtett helyeket" tartalmaznak, mást mondanak és mást gondolnak. Szánalmas erőlködés marad azonban a „rejtett helyek" keresése a Szovjetunió nyilatkozatával kapcsolatban, amely érvet érvre halmoz, megdönthetetlen számaival és tényeivel mindenkit lenyűgöz. Nem tudjuk, várnak-e valamilyen mentő ötletet Dulles és társai a hivatalnokcsoport munkájától, vagy pedig csak azt próbálják ügyetlenül elkendőzni, milyen kínosan érintette őket a leszerelésben beállott fordulat. Inkább az utóbbira vall, hogy éppen a leszerelési vitákból jól ismert legegyügyübb és legátlátszóbb kifogásokat ismétlik. A SZOVJET KORMÁNY HATÁROZATA nem más, mint propaganda — mondják. Talán megéri a fáradságot, ha megvizsgáljuk, mi van tulajdonképpen az elcsépelt szólam möcjött. Va.ion mit „propagál" a szovjetkor mánv nyilatkozata és határozata? Háborút? A hadikiadások növelését? Katonai támaszpontok felállítását idegen államok területén? Ezt még azok sem állíthatják, akik a szocialista békepolitika rágalmazásában nem nagyon válogatósak az eszközökben. Ha a nagyjelentőségű moszkvai nyilatkozatot „propagandának" minősítik, el kell ismerniök, hogy a következetes. általános leszerelést, a tömegpusztító fegyverek betiltását és megsemmisítését, a katonai költségvetés na q yr észének békés célokra való felhasználását propagálja. Kivel lehet ma már elhitetni, hogy ez káros és elvetendő. s nem példa, melyet követni kell. Nincs olyan ország a világon. — Amerikát is beleértve — amelynek lakossága ne követelné, hogy az Egyesült Államok kormánya is hasonló ..propagandát'' kezdjen a katonai tömbök és a kitartó fegyverkezés propagálása helyett. A leszerelést nem lehet megvalósítani ..a nemzetközi feszültséget kiváltó haladéktalan nemzetközi problémák megoldása nélkül/' — írja a New York Times. Ezt a múltból hirtelen előráncigált hivatalos „leszerelési elvet'

4 hangoztatja néhány politikus is. Természetesen nem ás próbálnak válaszolni az önként adódó kérdésre, miért valósíthat meg nagyarányú egyoldalú leszerelést a Szovjetunió „a haladéktalan nemzetközi problémák megoldása nélkül", s mi az akadálya annak, hoqy ezt Amerika is megtegye? Még kevésbé vállalkozhatnak arra. hogy néhány további egyszerű kérdésre feleljenek. Nem csökkenti a nemzetközi feszültséget, ha a Szecrjejck. Ivánok és Nikolajok százezrei levetik a katonai mundurt és visszatérnek békés foglalkozásukhoz? S nem csökkentené a nemzetközi feszültséqet. ha a Jonnyk, Tömök és Billek százezrei követnék őket? Ami pediq a megoldásra váró haladéktalan nemzetközi problémákat illeti, már nemcsak a nemzetközi közvélemény, hanem 6zámos kapitalista állam vezető köre és kormánya is elismeri. hoqy a nemzetközi problémák jegyzékének élén legéqetöbb kérdésként a leszerelés szerepel. Megoldása naq.v horderejű változásokat tenne lehetővé a nemzetközi kapcsolatokban. A szovjet és angol államférfiak nagyjelentőségű tárgyalásai és a francia kormányférfiak moszkvai megbeszélései — hoqy csak a leqújabb példákat említsük — pediq azt. bizonyítják. hoqy a Szovjetunió kitartóan és sikeresen törekszik az államok békés eqyüttélésének minden kérdését rendezni. A SORRENDI KÉRDÉS HANGOZTATÁSÁNAK — hoqy t. i. a leszerelés csak a nemzetközi problémák megoldása után lehetséges — figyelemre méltó háttere van. Nem titok, hogy valahányszor Washingtonban „nemzetközi problémák meqoldásáról" beszélnek a leszereléssel kapcsolatban, főleg Németorszáq amerikai elképzelésű eqyesítésére qondolnak. vaqyis eqész Németország bekebelezésére a katonai Északatlanti Szövetségbe. Adenauer kormánya jelenleg éppen azon fáradozik, hoqy tető alá hozza az általános hadkötelezettséget a félmilliónyi nyugatnémet NATO-had-; sereq felállítására. A „sorrend" be-' tartása tehát azt eredményezné, hogy a leszerelésre majd csak akkor kerülhet sor. ha előbb felfegyverezték, sőt — amerikai tervek szerint — atomfegyverekkel is ellátták Német-j országot. Valóban meqqyőzö „leszerelési javaslat'' a Szovjetunió bátor gyakorlati leszerelési intézkedése elr len. Akármerre próbáljuk követni Amerika néhány hivatalos szószólójának „érvelését", zsákutcába jutunk. Nem is lehet másként, mert zsákutcába jutottak azok. akik azt hiszik, hogy számtalanszor hamisnak bizonyult indokokkal még mindig kitérhetnek az új nemzetközi helyzet követelményei elől. Nézeteiket „Amerika hangjának" neveztük. Ez természtesen úgy értendő. hoqy egyes vezető politikusok és a mögöttük álló érdekkörök véleményét és maqatartását tükrözik. Azokét. akiket a fegyverkezéssel és a k* szereléssel kapcsolatban nem a IIÄ

^ pek és az orszáqok sorsa, hanem az érdekel, milyen hatással lesz a tőzsdei árfolyamokra. Befolyásuk nem lebecsülendő. az Egyesült Államok kormánya nevében lépnek fel. Csakhoq.y a legutóbbi események is igazolják, hoqy a világ folyása nem az ő kívánsáqaikhoz iqazodik. Hangjuk Amerikából jön ugyan, de nem az eqész Amerika hangja. Érdeklődéssel olvassuk például a New York Herald Tribúne egyik minapi számában a következő megjegyzést: „Sok amerikai, s köztük a kormány néhány bírálója... a kommunista kritikát ismétlik.'' Kommunista kritika alatt a katonai paktumok politiká.jának elítélése és a leszerelés követelése értendő. Az Északatlanti Szövetséghez tartozó kapitalista országo'. eqész sorában olyan helyzet érlelődik, hogy előbb-utóbb kikapcsolódnak a fegyverkezési versenyből. Az Egyesült Államok kormányának ma már komolyan számolnia kell azzal a lehetőséggel, hogy jelenlegi konok politikájával teljes elszigeteltségbe jut. A siker kilátásával indulnak tehát a néptömeqek harcba a leqidöszerübb követelésért: kövessék a nyuqati na.qyhatalmak — s elsősorban az Eqyesült Államok —' a Szovjetunió példáját a leszerelésben ! UTAZZANAK AZ OLASZ ÁLLAMFÉRFIAK IS MOSZKVÁSA mondotta Togliatti elvtárs torinói választási beszédében Róma, május 18. — Paltniro Togliatti elvtárs, az Olasz Kommunista Párt főtitkára választási beszédet mondott Torinóban és részletesen foglalkozott a kül- és belpolitikai helyzettel. Bevezetőben arról beszélt, hogyan terjed világszerte a békés együttélés eszméje és milyen gyakorlati következtetéseket vontak le ebből az egyes országok. Utalt arra is, hogy a Szovjetunió az 1 200 000 katona leszerelésével bizonyítja, hogyan akar az enyhülés útján haladni. Togliatti elvtárs így folytatta: Az ország vezetőine

1-: ezt mondják a kommunisták: utazzanak ők is Mos/kvlba, hiszen meghívták őket, és ne szégyeljenek rálépni ugyanarra az útra, amelyet már megjártak a világ legnagyobb államférfiúi Kössenek szerződést a Szovjetunióval a meq nem támadás és a békés egymás mellett élés elvei alapján, jelentsék ki, hogy ezeken az elveken akarják felépíteni kapcsolatukat a szocialista világgal, s ennek megfelelően ünnepélyes cselekedetekkel, konkrét kormányintézkedésekkel tegyék gyorsabbá a nemzetközi enyhülés folyamatát, működjenek közre abban, hogy véget érjen a fegyverkezési verseny. Szovjetunióban kiképzett szakemberek építik az egyiptomi atomerőművet Szovjetunióban kiképzett egyiptomi szakértők részvételével építenek atomerőmüvet a Nilus völgyében. Az At Tahrir című félhivtatalos egyiptomi hetilap bejelentette, hogy az erőmű helyét már kiválasztották, s alapkövét július 23-án helyezik majd el. (MTI)