Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-20 / 140. szám, vasárnap

Sikeresen befejeződtek a moszkvai szovjet-francia tanácskozások A Magyar Dolgozók Pártja budapesti városi bizottságának aktívája Budapest, május 18. (ČTK) — A Magyar Dolgozók Pártjának buda­pesti városi bizottsága május 18-án délelőtt a Nemzeti Sportcsarnokban pártaktívát rendezett, amelyen részt vettek 9 Magyar Dolgozók Pártja politikai irodájának tagjai, a párt Központi Vezetőségének fitkárai és tagjai, valamint a kitüntetett dolgozók és a budapesti üzemek mun­kásai. Az elnöki emelvényen a többi között helyet foglaltak Apró Antal, Ács L., Hegedűs A., Hidas T., Kovács I., Mokis J., Rákosi M. és Sza­lai B. elvtársak. A magyarországi politikai helyzetről és a párt feladatairól Rákosi Má­tyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára tar­tott fő beszámolót. Rákosi Mátyás beszéde Beszédének bevezető részében rá­mutatott a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa hatásának hatalmas jelentőségére nemcsak a Szovjetunióban pártjában, hanem az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban is. A Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának murkája nagy jelentősé­gű nemcsak a pártnak, hanem az egész dolgozó magyar népnek — mondotta Rákosi. Rákosi Mátyás beszédének külpo­litikai részében rámutatott arra, hogy a Magyar Népköztársaság a bé­kés együttélés elvének híve és min­den erejével ez^n elv megvalósítá­sára törekszik. Ebben a szellemben javult Magyarország viszonya a szom­szédos Jugoszláviával. Rákosi a to­vábbiakban a béke erőinek erősödé­séről beszélt, hangsúlyozva, hogy a kapitalista országokban is erősödik az ellenszenv azokkal szemben, akik új háborúra uszítanak. „Most el­mondhatjuk — folytatta Rákosi —, hogy a nemzetközi helyzetben túl­súlyra jut a szocializmus. Üj kor­szak távlatai nyílnak meg előttük, s a szocializmus az öt világrészben biz­tosan halad a győzelem felé". Rákosi elvtárs a továbbiakban fog­lalkozott azzal a kérdéssel, hogy az elmúlt két hónap folyamán milyen mértékben alkalmazták a XX. kong­resszusból eredő tapasztalatokat a magyar viszonyokra. Rámutatott a május elsejei árleszállításra, az ala­csonyabb fizetések emelésére és a la­káselosztás új rendszerére. Rákosi a továbbiakban rámutatott arra, hogy Magyarország gyorsabban haladhatott volna előre, ha az 1953— 54-es években a jobboldali nézetek nem okoztak volní: komoly károkat. Beszámolójának további részében a második ötéves terv nagy távlataival foglalkozott, amelynek irányelvei a szocialista ipari termelC-i 50—52 szá­zalékos és a mezőgazdasági terme­lés 22 százalékos növekedését irá­nyozzák elő. A második ötéves terv keretében a legtöbb beruházást a jobb nyersanyagellátásra és a vegyi­ipar fejlesztésére fordítják. Nagy fi­gyelmet szentelnek a meglévő vál­lalatok korszerűsítésének, valamint az új géppark kiépítésének és a technikai színvonal emelésének. Hangsúlyozta, hogy valamennyi dol­Washington, máju; 18. (ČTK) — Ámed Szukarno, Indonézia elnöke, aki állami látogatáson az USA-ban tar­tózkodik, május 18-án ismét nyilat­kozott a gyarmatosítás valamennyi formája ellen és állást foglalt Ázsia és Afrika népei \ felszabadításának ügye mellett. A nyugati hírügynök­ségek közlése szerint Szukarno a washingtoni nemzeti sajtóklub ülésén felszólalt, ahol a öbbi között kije­lentette: „Nem vagyunk önök ellen, azonban a Nyugat törekvései a gyarmatosí­tásban nyilvánulnak meg, amelyet Peking, (ČTK) — Az Új Kína sajtóiroda közlése szerint Totaro Fudzsita, a Japán Szakszervezetek Főtanácsának elnöke Mao Ce-tung­hoz, a Kínai Népköztársaság elnöké­hez és Csou En-lajhoz, a Kínai Nép­köztársaság Államtanácsának elnöké­hez levelet intézett, amelyben állást Moszkva, május 18. (Reuter). — Csütörtökön 45 angol, amerikai és más nyugati tudóst autóval elvittek Moszkvától 99 mérföldnyire, hogy megmutassák nekik a világ legjelen­tősebb gépei közé tartozó két szu­per-atomromboló gépet. A tudósok, a szovjet atomenergia­értekezlet amerikai vendégei az el­ső olyan nyugati csoport, amelynek megmutatták Oroszország 680 millió elektronvoltos szinkrociklotronját és protonszinkrotonját, mely utóbbit gozó megelégedéssel fogadta a má­sodik ötéves terv irányelveiről szóló vitát, amelyben szintén megnyilat­kozik a XX. kongresszus szelleme. Rákosi Mátyás rámutatott, a XX. kongresszus legielentőségteljesebb eredménye az, hogy minden téren a pártélet lenini normáit visszaállít­ják. Említést tett arról, hogy a sze­mélyi kultusz kiterjedt Ó népi de­mokratikus országokra és Magyar­országra is. Habár a Magyar Dolgo­zók Pártjának Központi Vezetősége 1953. júniusában helyes határozatot fogadott el a személyi kultusz ellen, ezen határozat jelentősége csak a XX. kongresszus után kezdett kibon­takozni. Az ártatatlanul elítélt személyek rehabilitásávai kapcsolatban elmon­dotta, hogy ezt a kérdést a legkö­zelebbi hetekben a dolgozók teljes megelégedésére gyökeresen megold­ják, ami a párt igazságszeretetének és erejének bizonyítéka. Ramutatott arra, hogy .1953. júniusától a Köz­ponti Vezetőség és a kormány a he­lyes rendeletek egész sorát adta ki, amelyek biztosítják a szocialista tör­vényességet. A belügyminisztérium, az államügyészség és az igazságügy­minisztérium munkájával kapcsolat­ban Rákosi kijelentette, hogy ez a munka javult. „Szükség van szilárd, jó államvé­delemre. A Központi Vezetőség min­dent megtesz, hogy az állambizton­ság, az államvédelem szervei érez­zék, nehéz munkájukat teljes biza­lom kíséri és támogatja a párt és a kormány. Az egész dolgozó nép se­gíti kialakítani azt az egészséges, harcos szellemet, mely legjobb biz­tosítéka annak, hogy feladatukat oda­adóan és sikerrel tudják elvégezni". Rákosi a továbbiakban a Magyar Dolgozók Pártjában előforduló szek­taszellemmel foglalkozott és hang­súlyozta, hogy a szektaszellem elle­ni harc nélkül nem erősíthetjük meg kapcsolatainkat a tömegekkel. Rákosi Mátyás ezután a nemzet­gyűlés, a Hazafias Népfront munká­járól és egyéb kérdésekről beszélt. Beszédének befejező részében össze­foglalta a magyar dolgozók fő fel­adatait az iparban, a mezőgazdaság­ban, az állami közigazgatásban, va­lamint a párt feladatait összegezte. Indonézia és valamennyi ázsiai nép elvet, és amely ellen miniig is küz­deni fog. Szukarno elnök a továbbiakban a külföldi „támogatásról" beszélt, ame­lyet, mint ismeretes, az USA Indo­néziára törekszik kényszeríteni és hozzáfűzte: — Minden bizonnyal bár­kitől is elfogadjuk a segítséget, de függetlenségünket nem adjuk el. Inkább puszta kézzel fogunk dolgoz­ni őserdőinkben és mezőinkön, mint­sem szabadságunkat bármiféle segít­ségért eladjuk". foglalt a Japán és a Kínai Népköztár­saság közötti diplomáciai és baráti kapcsolatok felvétele mellett. Totaro Fudzsita levelében hangsú­lyozza, hogy a japán dolgozók készek mindent megtenni annak érdekében, hogy Japán '^s Kína között létre­jöjjenek a diplomáciai kapcsolatok. 10 millió elektron feszültségűvé épí­tenek ki. Dr. Leonard Riddiford, a birming­hami egyetem fizikai szakának auszt­ráliai származású tagja kijelentette: „A szinkrociklotron jobban fel van szerelve kísérleti berendezésekkel, mint bármely accelátor a Nyugaton, beleértve az Egyesült Államokat is." Dr. Luis Alvarez, a kaliforniai egyetem tagja a szinkrociklotronról kijelentette: „Ez mindenkit bámulat­ba ejt. Tökéletes, első osztályú mun­Moszkva, május 18. (ČTK) — Má­jus 18-án a barátság és a kölcsönös meqértés légkörében folytatódtak a Kremlben a tárgyalások a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei között. Sor került N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének, N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksége tag­jának és V. M. Molotovnok, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének és külügyminiszternek találkozójára Guy Mollet-al, a Fran­cia Köztársaság miniszterelnökével és Christian Pineau francia külügymi­niszterrel. Szovjet részről jelen voltak még: N. A. Mihajlov, Sz. A. Boriszov, N. T. E'edorenko, Sz. A. Vinogradov, L. F. Iljicsev, A. A. Arutyunyan és A. A. Svedov. Francia részről megjelentek: R. Massigli, M. Dejean, D. Briand, Ch. Bouchard, A. Verret, E. Noéi és P. Baraduc. Az ülésen kicserélték nézeteiket a francia—szovjet qazdasági és kultúrá­lis kapcsolatok fejlesztésének kérdé­sében. Megállapították a két kormány képviselői álláspontjának azonosságát az említett kérdéseket illetőleg. El­határozták, hogy utasítást adnak a két tárgyaló fél szakértőinek, hogy a ta­nácskozások folyamán megtörtént vé­leménycsere alapján dolgozzák ki és további megtárgyalásra terjesszék elő a szükséges javaslatokat. Ezen az ülésen a két tárgyaló fél képviselőiből bizottságot alakítottak, hogy készítsék elő a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei közötti tanácskozások zárónyilakoza­tának javaslatát. A délelőtti tanácskozások kizárólag a szovjet—francia kapcsolatokkal fog­lalkoztak. Délután a külön bizottságok tartottak ülést: a gazdasági, a kultu­rális bizottság és a harmadik, amelyet a záróközlemény megszövegezésével bíztak meg. A tanácskozások eredményéről ed­dig még nem adtak ki hivatalos je­lentést. A moszkvai megfigyelők ezért csak­is a francia és szovjet államférfiak egyes szavaiból következtetnek a ta­nácskozások sikerére. Így Guy Mollet már csütörtök este (vagyis még a Párizs, május 18. (ČTK) — A francia sajtó fő figyelmét továbbra is a Szovjetunió és Franciaország kormányküldöttségei tanácskozásainak szenteli. A Francé Presse hírügynökség hangsúlyozza, hogy az eddigi moszk­vai tárgyalások lehetővé tették, hogy egyes kérdésekben pozitív eredményt és megegyezést értek el. Az AFP hír­ügynökség kiemeli a kölcsönös biza­lom légkörét, amely lehetővé tette ama határozat létrejöttét, hogy a Franciaország és a Szovjetunió kö­zötti barátságos kapcsolatokat meg­újítják és elmélyítik. A párizsi lapok egyöntetűen azt a nézetet vallják, hogy az eddigi ta­nácskozások hozzájárultak a két or­szág közötti kölcsönös megértés megerősítéséhez. A Párisién Liberé és a Franc-Tireur azt írja, hogy a nézetek nyílt kicserélése lehetővé tette mindkét küldöttség tagjainak a kölcsönös megismerést és előmozdí­totta, hogy a két fél jobban meg­érti a tanácskozások során elfoglalt különböző álláspontokat A jobboldali párizsi sajtó egy ré­sze azonban hű marad propaganda­taktikájához és továbbra is azokra a kérdésekre összpontosítja figyelmét, amelyekben nem jött létre egyez­mény. A Figaro hírmagyarázója azt állítja, hogy „semmiféle előrehala­dás" nem tapasztalható a tanácsko­zásokon és így ír: „A leszerelési vita Moszkva, május 19. (TASZSZ) — G. Ratiani, a moszkvai Pravdában kö­zölt cikkében a többi között ezi írja: ..Most. amikor Moszkva és Párizs né­pe őszintén beszél a francia-szovjet barátságról, egy gondolat kerül fel­színre. mennyi salakot hordott el a friss tavaszi szél abból, amivel ,,a hi­degháború'' szervezői mindenképpen igyekeztek az államok közötti kapcso­latokat megnehezíteni. Ez azonban hiábavaló törekvés volt. Nem szakít­hatta szét a szovjet és francia nép közötti barátság szálait. Mollet francia miniszterelnök és Pi­neau külügyminiszter Moszkvába ér­kezésével kapcsolatban a nyugati saj­tóban sok kételkedő hang szólalt meg, amely azt állította, hogy a tanácsko­zás ledönthetetlen akadályokba fog üt­szovjet—francia kapcsolatról szóló be­szélgetések megkezdése előtt) kije­lentette az újságírók előtt, hogy azok, akik szenzációt vártak, természetesen csalódni fognak. Szenzáció nem tör­tént és nem is fog történni. „Azon­ban már most bátran kijelenthetjük, hogy látogatásunk célját elértük. Tö­kéletesen megismertük egymást, meg­vitattuk a mi álláspontunkat és a .szovjet álláspontot. Arra a közös meg­állapodásra jutottunk, legfontosabb feladatunk lesz, hogy mindkét részről kiküszöböljük a bizalmatlanságot." Kaganovics a francia nagykövetség péntek esti fogadásán megjegyezte: „A tanácskozások sikeresen folynak és szombaton jól fognak végződni." Nem érdektelen Guy Mollet meg­jegyzése, aki egy nyugati újságíró azon kérdésére, osztja-e ama néze­tet, hogy Franciaországnak a Nyugat és Kelet közötti közvetítő szerepét kellene betöltenie, Guy Mollet kije­lentette: „Hogyha nem gondoltam vol­na erre, nem lehetnék ma Franciaor­szág miniszterelnöke." A francia küldöttség köreinek véle­ménye szerint a pénteki francia— szovjet gazdasági és kulturális kap­csolatokról szóló tanácskozások vára­kozáson felüliek voltak. E problémák megoldására eredetileg két ülést ter­veztek) Az egyiket délelőttre és a má­sikat délutánra. Azonban a délutáni ülést nem tartották meg, mert a tár­gyaló felek elvben már a délelőtti ülésen megegyeztek. A kereskedelmi kapcsolatok kérdé­sében, amelyek kifejlődését az Egye­sült Államok által kényszerített kor­látozások gátolják, a francia állam­férfiak kijelentették, hogy az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia kép­viselőivel való tárgyalások útján meg­kísérlik elérni ezen kereskedelmi kor­látozások enyhítését. A kulturális kapcsolatok terén a két tárgyaló fél megegyezett abban, mi­képpen fogja ezeket a kapcsolatokat kibővíteni. A zárónyilatkozatot a két küldött­ség szombat délelőtti gyűlésén hagy­ták jóvá, amely moszkvai időszámí­tás szerint 10 órakor kezdődött. Guy Mollet és Pineau 19 órakor saj­tóértekezletet tartott. 21 órakor Guy elsősorban akadémiai vita volt. Fran­ciaország és a Szovjetunió nem old­hatják meg egyedül a leszerelés kér­dését és álláspontjaik kölcsönösen jelentősen eltérnek egymástól." Egyes jobboldali lapok egyáltalán nem igyekeznek rejtegetni, nincs ér­dekükben, hogy a moszkvai tanács­kozások meggyorsítsák ezen idősze­rű probléma megoldását. A Libéra­tion úgy véli, hogy a tárgyalás rész­vevői eddig nem egyezhettek meg, mert Franciaország lemondott előb­bi álláspontjáról. A Libération azon­ban bevallja, a szovjet kormánynak azon határozata, hogy lényegesen csökkenti fegyveres erőinek létszá­mát, kedvező légkört teremtett a le­szerelés kérdésének sikeres megol­dására. A párizsi lapok számos hírmagya­rázata a két ország közötti gazdasá­gi és kulturális kapcsolatok távlatai­val foglalkozik és hangsúlyozza, hogy e kapcsolatok kibővítése kedvezően hatna Franciaország és a Szovjet­unió közötti barátság további meg­szilárdítására. A lapok hírt közölnek még a moszkvai francia könyvkiállí­tás megnyitásáról, a francia vendé­gek beszélgetéseiről a szovjet állam­férfiakkal' és rámutatnak arra, hogy a francia és szovjet nép képviselői őszintén arra törekszenek, hogy megszilárdítsák a két ország hagyo­mányos barátságát a világbéke érde­kében. kőzni. Természetesen nem képzelhető el. hogy a Szovjetunió és Franciaor­szág között az egyes nemzetközi prob­lémákkal kapcsolatban nincsenek né­zeteltérések. és hogy azok meqoldá­sára elegendő néhány nap. Most azon­ban létrejött a nemzetközi kapcsolatok fő iránya, amely utat tör magának. A békés együttélés fő elveinek meg­szilárdítása a francia-szovjet kapcso­latok legjelentősebb vonása. A most lefolyt tanácskozások kétségkívül meg­szilárdítják a két állam közötti kap­csolatokat és megnyitják az új le­hetőségek útját. Európa valamennyi országában úqy értékelik a francia­szovjet tárgyalásokat, mint az együtt­működés bővítésének kedvező előjelét az európai béke és biztonság érde­kében. Mollet beszédet mondott a Moszkvai Rádióban és Televízióban. Fogadás a Francia Köztársaság naqykövetségén Maurice Dejean, a Francia Köztár­saság szovjetunióbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete május 18­án nagy fogadást adott Guy Mollet francia miniszterelnök és Christian Pineau francia külügyminiszter tiszte­letére. Francia részről a fogadáson részt vettek: Guy Mollet miniszterelnök, Christian Pineau külügyminiszter és neje, a francia küldöttség többi tag­jai, az Air Francé francia légiforgal­mi társaság képviselői és a Norman­die-Nemen repülőezred volt parancs­nokai. Szovjet részről megjelent a fogadá­son: Ň. A. Bulganyin, L. M. Kagano­vics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, V. M. Molotov, M. G. Pervuhin, N. Sz. Hruscsov, G. K. Zsukov, L. i. Brezs­nyev, a Szovjetunió miniszterei, mar­salljai, a szovjet hadsereg, tábornokai, a tengernagyok, a szovjet közélet kép­viselői, a tudományos és kulturális dolgozók, művészek, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a kül­ügyminisztérium, a kereskedelmi mi­nisztérium, a nemzetvédelmi minisz­térium, a kulturális ügyek miniszté­riumának vezető dolgozói és mások. A vendégek között voltak a Szovjet­unióban működő diplomáciai képvise­letek vezetői, a nagykövetségek és követségek munkatársai, a francia új­ságírók nagy csoportja, a szovjet és külföldi sajtó képviselői. Pineau külügyminiszter felesége megtekintette Moszkvát Moszkva, május 19. (ČTK) — Pi­neau francia külügyminiszter felesé­ge május 18-án a moszkvai francia nagykövetség első titkára nejének kíséretében meglátogatta a krasz­nopresznyenszki kerület 101. számú középiskoláját. Pineau asszony az iskola igazgató­jával folytatott beszélgetése után megtekintette a tantermeket, a dísz­termet és részt vett a francia nyelv óráján a 10. osztályban. Pineau asszony délután felkereste a Moszfilm-stúdiót. Elbeszélgetett I. Pirijevvel, a Moszfilm igazgatójá­val, valamint N. Szimonov, A. Ab­rikoszov, A. Larionova és más szov­jet filmszínészekkel. Ezután meg­szemlélte a műtermeket. A Mosz­film dolgozói filmbemutatót rendez­tek a vendégeknek. Csou En-laj levele Nasszer eiyipto.J miniszterelnökhöz Peking, május 18. (ČTK) — Az Üj Kína sajtóiroda közlése szerint Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke r.iájus 18-án Gamal Abder Nasszer egyiptorm mi­niszterelnökhöz levelet intézett, amelyben üdvözli az egyiptomi kor­mánynak a Kínai Népköztársaság el­ismerésére vonatkozó határozatát. Csou En-laj levelében az egyipto­mi kormány határozatát baráti cse­lekedetnek minősíti és kifejezi azt a reményét, hogy mindkét ország hala­déktalanul felveszi a diplomáciai kapcsolatokat és kicseréli diplomáciai képviselőjét. A görög ellenzék vádolja a kor.iicr.yt Athén, május 19. (ČTK) — Harminc ellenzéki képviselő panasszal fotdult a parlamenthez, amelyben azzal vá­dolja Karamanlisz kormányát, liogv Ciprus kérdésében helytelen az állas­pontja. A panasz bírálja a kormányt a május 9-i tüntetések véres elfoj­tásáért, amikor a görögök tüntettek a két ciprusi hazafi kivégzése ellen, akiket a sziget angol közigazgatása halálra ítélt. A parlamentben már hétfőn megkezdődött e kérdés vitá­ja, a panaszról azonban még nem történt szavazás. Sz. Venizelosz és G. Papandreu, az ellenzék vezérei Pál király elé memorandumot terjesztet­tek, amelyben követelik a Karaman­lisz-kormány lemondását. A SVÁJCI SZÖVETSÉGI TANÁCS elhatározta, hogy Marokkót és Tuniszt szuverén és független államoknak is­meri el. Ezt a határozatot köz-lték Marokkó és Tunisz kormánvával (ČTK) O J s z o Q 1956. május 29. W Bárkitől elfogadjuk a segítséget, de függetlenségünket nem adjuk el SZUKARNO A GYARMATOSÍTÁS ELLEN Ä Japán Szakszervezetek Főtanácsa követeli a rendes kínai-japán diplomáciai kapcsolatok felvételét Myygati tudósoknak bemutatták a Szovjetunió szuper-atomromboló gépeit Á francia-szovjet tárgyalások franciaországi sajtóvisszhangja A francia-szovjet tanácskozások a békés együttélés elveinek megszilárdulását szolgálják

Next

/
Thumbnails
Contents