Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-20 / 140. szám, vasárnap

Vita a második ötéves terv ir án yelvtervezetéről MINDEN SEGÍTSÉG ÍÁRTFOGADTATÁSRATALÁL „ ... Lényegesen korszerűsíteni kell a teher- és személykocsi ál­lományt. 2100 modern személyva­gont kell beállítani, ebből legalább 45 hálókocsit és mintegy 36 ezer, főleg négytengelyes tehervagont, a nyitott tehervagonok állományát íőleg önműködő kiszóróval ellátott vagonokkal kell bővítenünk ..." olvassuk a második ötéves terv irányelvtervezetének a közlekedésről szóló szakaszában. A Prága-Smíchovi Tatra Vagon­gyár dolgozói a legnagyobb érdeklő­déssel és komolysággal tárgyalták meg az irányelveknek őket érintő pontjait. A 2100 modern személyvagon gyártásából kb. 1540 elkészítése rájuk vár és ezen kívül villamosok, troli­buszok, mind a belföld, mind pedig a külföld céljaira. A Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom és az üzem ve­zetősége az irányelvtervezet alapján nagy vonalakban kidolgozta a gyár ötéves tervét, és ezt külön-külön minden céhben alaposan megbeszél­ték a dolgozók. A megbeszélések ter­melési értekezlet formájában történ­tek. a jelenlevők hozzászólásait jegy­zőkönyvbe vették. A jegyzőkönyveket egy ezzel megbízott bizottság feldol­gozza és az illetékes szerveknek to­vábbítja. A II. céh termelési értekezletén va­gyunk. Ide tartozik az esztergályos, lakatos, galvanizáló, lakkozó részleg. A dolgozók szép számban gyűltek ösz­sze. Figyelmesen hallgatják Tichý elv­társnak, a céhmesternek szavait: — Tőlünk függ, elvtársak, hogy a lakosság olyan kényelmesen, korsze­rűen felszerelt varonokban utazzék, mint amilyent most szállítunk Török­országnak. Az irányelvek ezt felada­tunkként tűzik ki, és mi tudjuk, nem lesz egyszerű teljesíteni. De azért gyűltünk ma össze, és azért fogunk a jövőben is tanácskozni, hogy egyesült erővel és akarattál teljesítsük, amit tőlünk várnak. Tichý elvtárs felsorolta azokat a beruházási javaslatokat, amelyeket a gyár korszerűsítése érdekében tervbe vettek. Miután kevés a hely, s a gép­állomány sem felel meg a kö­vetelményeknek, a beruházások csak az adott helyzetet szem előtt tartva valósíthatók meg. A legnagyobb fi­aveimet a termelés oly irányú meg­szervezésének kell szentelni, hogy a modern technika felhasználásával, a gépállomány felfrissítésével a munka termelékenysége a legnagyobb mér­tékben emelkedjék. Tichý elvtárs tájékoztató beszámo­lója után a dolgozók minden felhívás nélkül, nyíltan megmondták, ami a szívüket nyomta. — Miért kell a szer­számok megrendelését fél évvel előbb tervezni? — kérdezte Holoubek elv­társ. — Mire a használatra terül sor, kiderül, hogy éppen az hiányzik, ami­re szükség lenne. — Kevés a segéd­munkás — állapították meg többen. — Egy söprű, egy darab rongy véte­lezéséhez nem elég az én aláírásom, még három aláírásnak kell a kérvé­nyező íven díszelegnie — panaszkodik Prúša mester. — Sok olyan alkatré­sze van a személyvagonoknak, ame­lyek nem változnak. Az ilyesmit elő­re el lehetne készíteni és nem az utolsó percben — javasolja az egyik munkás. — A raktárak célszerűbb ki­használásával több helyet nyernénk a termelés részére — jegyzi meg Ma­toušek elvtárs. Még igen sok, valóban értékes fel­szólalás és használható ötlet hang­zott el a termelési értekezleten. Az elvtársak megjegyzéseit forró lelke­sedés, őszinte segíteniakarás jelle­mezte. Minden szavukon érezhető volt, saját, legszemélyesebb ügyüknek te­kintik, hogy üzemük becsülettel helyt álljon a szocializmus építőinek hatal­mas táborában. Adam elvtárs, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi tanácsának elnöke felszólalásá­ban valamennyiük gondolatának adott hangosan kifejezést, amikor azt mondta: — Hibák, fogyatékosságok vannak, bírálni kell és fogunk is, mind felfelé, mind lefelé, de közös erővel, pártunk segítségével, a XX. kongresszus szellemében megbirkó­zunk a nehézségekkel, kivesszük ré­szünket a csodálatos távlatot ígérő jövő nagy feladataiból. Nem feledkeztek meg az elvtársak a közelgő pártkonferencia tiszteletére tett felajánlásukról sem. Június 15­ig, tehát két héttel a határidő előtt akarják teljesíteni félévi tervüket és ugyancsak június 15-ig befejezni a Törökországba szállítandó személyva­gonok gyártását. A feladat nem köny­nyú, mert az egyes részlegek között az együttműködés, az összmunka ob­jektív nehézségek miatt nem a leg­eszményibb. De hát a helyzet őszinte feltárása, nyílt megvitatása csodákra képes. — Felajánlásunkat feltétlenül teljesítjük — jelentették ki egyhan­gúan, — ezzel tartozunk magunknak, de elsősorban pártunknak. A termelési értekezlet közel három órát tartott. Megkönnyebbülten, felsza­badultan, a cél helyességének tudatá­ban. szilárdan eltökélve a rájuk váró feladatok teljesétését szállingóztak el a dolgozók. És hogy hozzászólásaikat komolyan fontolóra veszik, javasla­taikat végrehajtják, még jobban meg­erősítette őket meggyőződésükben:* a második ötéves terv irányelveinek, célkitűzéseinek megvalósításában min­den emberre szükség van, minden se­gítség tárt fogadtatásra talál. KIS ÉVA. V. Široký miniszterelnök a Hradec ÍCráiové-i kohómunkások körében A Rokycany melletti Hrádek Bila Cerkevi Vasmű dolgozói befejezték második ötéves tervünk irányelvter­vezete vitájának első részét. A ko­hómunkások a négy bizottság tag­jainak 1276 hozzászólást és javasla­tot adtak be az összes munkahelyek­ről. A hozzászólások túlnyomó része a vállalat és az egyes munkahelyek vezető dolgozóira vonatkozik. Csak­nem 200 javaslatot, melyeket csak a magasabb gazdasági és pártszervek oldhatnak meg, már átadták az ille­tékeseknek. Május 17-én a Bíla Cerkevi Vas­mű kultúrházának termében nyilvá­nos gyűlést rendeztek, melyen részt vett Viliam Široký miniszterelnök. A gyűlés részvevői -figyelmesen meg­hallgatták a miniszterelnök beszé­dét, melyet a népgazdaság fejlesz­tése második ötéves tervéről és Csehszlovákia dolgozói életszínvonala emelkedésének jelentőségéről mon­dott. A vitában a vasmű legjobb dolgo­zói szólaltak fel. Jindfich Monhard öntő figyelmeztetett a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium döntésé­nek nagy hiányosságaira, melyek elő­idézték, hogy az acélművek üzemen belüli önálló elszámolási prémiumait a tényleges érdemekre való tekintet nélkül osztották szét. A finom- és középhengermű dol­gozói az elavult gépberendezésről be­széltek, melyen eddig példásan tel­jesítették a tervet és kiváló minő­ségű gyártmányokat készítettek. Egy­úttal azonban figyelmeztettek arra, hogy a második ötéves terv fokozott feladatait a hengerművek gépesítése és berendezésük korszerűsítése nél­kül nem teljesíthetik. A hradeci acélmunkások, henger­lök és a többi dolgozók igen bírá­ló megjegyzéseket tettek a váilalat sikereire és munkamódszereire, a ne­hézségekre és annak okaira. Meg­egyeztek abban, hogy a második öt­éves terv teljesítésénél felmerülő összes nehézségeket üzemükben kö­zös erőfeszítéssel leküzdik. Dr. Niemöller — a békeharcos Hajósaink nagy tervei A Csehszlovák Dunanözhajózási Vál­lalat dolaozói megvitatták pártunk Központi Bizottságának a második öt­éves tervre vonatkozó irányelvterve­zetét. Az üzem dolgozói tudatában vannak annak, hogy az új ötéves terv tete­mesen növeli a rájuk háruló feladato­kat: a tavalyihoz képest 17.8%-kal több árút fognak szállítani. Ugyanezen idő alatt a forgalom termelékenysége 42.5%-kal növekszik. Tonnakilométe­rek n 54.2%-kal emelkedik a vonta­tóhajó teljesítménye: enenk elérésé­hez azonban a hajószemélyzet számát 8,2%-kal emelik. A Csehszlovák Dunagőzhajózási Vál­lalat alkalmazottai ellátogatnak Közel­és Távol-Keletre is, de útjaik elsősor­ban a Szovjetunióba és a népi de­mokratikus államokba fognak irá­nyulni. A kikötők munkásainak is ki kell tenniök maqükért és 18.8%-kal több árút kell kirakniok 1960. végéig. A kirakodó munkások számát 1,40/n-kal növelik- 17,2%-os munkatermelékeny­ség mellett. A megnövekedett rakodó­munkák elvégzésére 8 hajón generál­javítást hajtanak végre és a legkor­szerűbb berendezéssel látják el őket. Az 1040 lóerős Javorina nevű motoros vontatóhajót a bratislavai téli kikötő­beli műhelyben készítik el, s a terv szerint már a jövő hónapban vízre is bocsátják. A bratislavai és komáromi kikötőkben rekonstrukciós munkákat fognak végezni, s erre a célra főleg a komáromi kikötő technikai berende­zését korszerűsítik. Ez év harmadik negyedéig felállítanak egy 7 és fél 2 CJ szö 1956. május 20. tonnás teherbírású emelödarut és 1958-ig további három hasonló darú üzemhelyezését tervezik. Ezek az emelődaruk főként az ércszállítmá­nyok gyors kirakodására fognak szol­gálni, s egyszersmind meggyorsítják a hajók forgalmát. A bratislavai kikötő átépítését 1959-re tervezik. 1957-ben Magyarország egy 800 sze­mélyes kirándulóhajót szállít a Duna­gőzhajózási vállalatnak, majd vízre bocsátják a Martin Rázus nevű új motoros hajót. Továbbá egy tankcsó­nak és négy teherszállítócsónak, ame­lyeket a komáromi hajógyár készit, gazdagítja majd a vállalat termelő­erejét. 1958-ban egy 1100 lóerős vontató­gőzöst, egy 400 lóerős, a kikötői helyi forgalmat lebonyolító motorost (boxer), három tehercsónakot, egy exhausztort (áruátrakodó berendezés) kap a vál­lalat távlati terve szerint. 1959-ben egy 2500 lóerős remorkör­rel, amely a Duna legnehezebb útsza­kaszain közlekednék, egy 900 tonnás, 650 lóerős teherhajóval, három folya­mi csónakkal, három tankcsónakkal gazdagodik a Csehszlovák Dunagöz­hajózási Vállalat. 1960-ban három 1100 lóerős moto­ros vontató, négy, egyenként 400 ló­erős boxer, négy folyami csónak, két tankcsónak, egy emelödarus hajó, egy exhausztor és egy 400 személyes személyhajó üzembehelyezését terve­zik. Az összüzemi gyűlésen a vállalat dolgozói értékes felszólalásokkal vi­tatták meg az egyes termelési kérdé­seket. Vitalos elvtárs, a bratislavai kikötő mechanikai műhelyének mes­tere felszólalásában kitért a műhely műszaki berendezésének kiegészítésé­re és modernizálására. ' Liptá-k elvtárs, munkaérdemrenddel kitüntetett révkapitány a Dunán le­bonyolítandó szállításról beszélt és az ezzel akpcsolatos, a második ötéves terv előírta magas k" -etelményeknek megífelelő irányítást mezte. Vala­mennyi felszólaló megtyyezett abban, hogy amennyiben a technikai segítsé­get, amelyről vállalatuk terve beszél, megkapják, úgy a reájuk háruló fel­adatokat maradék nélkül teljesítik. H. T. Újabb amerikai ügynököket lepleztek le A Belügyminisztérium szervei né­hány nappal ezelőtt letartóztatták a 21 éves Zdenék Hostašát, akit az ame­rikai hírszerző szolgálat szervei Csehszlovákiába küldtek, hogy kém­tevékenységet folytasson. Megbízatá­sa előtt öt hónappal a Nürnberg mel­letti ludwigshofi kémiskolában kapott kiképzést. Hostašát először Nyugat-Berlinbe szállították, majd a Német Demok­ratikus Köztársaság területén keresz­tül hazánkba kísérték. Beismerése alapján a Német Demokratikus Köz­társaság közbiztonsági szervei letar­tóztatták a Rudolf Stricker vezetése alatt álló kémcsoportot. Zdenék Hos- tašát, az amerikai hírszolgálat kém­feladatának teljesítése érdekében ha­mis okmányokkal és nagyobb össze­gű csehszlovák pénzzel látta el. Le­tartóztatásakor elvették fényképező­gépét, amelyben kémtevékenységét bizonyító dokumentumokat találtak, amit a Csehszlovák Köztársasáo kü­lönböző helyein folytatott. A Szlovák Evengélikus Egyház és az Evengélikus teológiai fakultás meghívására Bratislavába érkezett a világ békemozgalmának kiváló har­cosa, dr. Martin Niemöller nyugat­németországi protestáns lelkész, a Hessen-Nassau-i kerület evangélikus egyházközségének elnöke. A népek és egyházak közeledéséért kifejtett ér­demeiért a Szlovák Evengélikus teo­lófliai fakultás a vendéget május 19­én, szombaton 10 órakor a Komenský egyetem aulájában díszdoktorrá avat­ták. * * * Az ünnepélyes promóció előtt felke­restük Niemöller doktort, aki kész­séggel válaszolt kérdéseinkre. Elmon­dotta, hogy már két évvel azelőtt járt Bratislavában. Nagyon szívesen tett eleget a meghívásnak, és nagyon örül ennek a nagy megtiszteltetésnek, amelyben részesítették. — Hogy lett tengerésztisztből lel­kész ? — kérdeztük. — Az első világháborúban 1914— 1913-ig hivatásos tengerésztiszt vol­tam. Tengeralattjáróink az osztrák­magyar tengeri haderőhöz voltak be­osztva. A Földközi-tengereff és az Ad­rián cirkáltunk. Támaszpontjaink Pó­Iában és Cattaróban voltak. 1918. no­vember 30-án, tehát a háború befe­jezése után érkeztünk vissza Kiel német hadikikötőbe. Meggyűlöltem a háborút. Beláttam, hogy nincs értel­me a tengerészetben maradni. Mi­után előbb is tanítottam az újonco­kat, arra az elhatározásra jutottam, hogy mint lelkész fogok a népnek szolgálni, nogy oktassam és békesze­retetre neveljem. A teológia elvégzése után Westfalenben, majd később Ber­linben voltam lelkész. 1933-ban, Hit­ler uralomrajutása után, amikor a szószékről nyíltan szembeszálltam az egyház „gleichschaltolása", az ember­telen faji üldözés ellen, felmentet­tek állásomtól. Később letartóztattak. — Meddig volt a náci uralom fog­lya? — Többször tartóztattak le rövid időre, de szabadon bocsátottak. 1937­ben újból lefogtak, ekkor nyolc hó-, napig ültem a berlini Moabit fegy­házban. Hazaárulással és egyházi ál-, lásommal való visszaéléssel vádoltak. A hazaárulás vádját később kénytele­nek voltak elejteni. Még elég sze­rencsésen végződött ez a per, mert egy évvel később már fejvesztés lett volna a büntetésem. Sachsenchausen és Dachau koncentrációs táboraiban vol­tam 1938-tól 1945 áprilisáig. Leg­inkább magánzárkában ültem. Dachau­ból az SS körülbelül 170 fogolytár­sammal együtt Dél-Tirolba hurcolt, hogy ott legyilkoljanak bennünket. Közöttünk volt néhány hitlerellenes német katonatiszt is. Ezeknek sike­rült összeköttetést találni valamelyik Olaszországban állomásozó német ka­tonaegységgel. Ennek hitlerellenes parancsnoksága kiküldött hozzánk egy század katonaságot, amely le­fegyverezte az SS osztagot és kisza­badított bennünket. — Hogy vezetik a harcot a béke megvédéséért? Mennyire kapcsoló­dott Ön is ebbe a mozgalomba ? — A nép széles rétegei a békét óhajtják és elítélik a felfegyverzést. Nagyon rokonszenvesen ítéli meg a közvélemény a Szovjetunió kezdemé­nyező lépését a béke érdekében, ami­kor elrendelte az 1,200.000 katona le­szerelését. Nagy az erőfeszítés Né­metország egyesítése érdekében. Amíg a másik oldal nem követi a béketá­bor törekvéseit, addig nehéz erről beszélni. Én annyiban veszek részt a békemozgalomban, hogy mindenütt, ahová meghívnak, beszélek, előadást tartok a béke érdekében. Megköszönjük rövid felvilágosítá­sát és még az a kérésünk, hogy a jö­vőben ugyanilyen bátran és megal­kuvás nélkül harcoljon a világbéké­ért. — Az csak természetes. Ha Hitler nem tudott megtörni, ma sem tud senki sem megfélemlíteni, hogy ne harcoljak a háború ellen, a békéért, a népek közeledéséért. GR-KP Elutazott a brazil parlamenti küldöttség Tizenkétnapos csehszlovákiai tar­tózkodás után a brazil parlamenti küldötség Ivette Vargasnak, a kép­viselőház diplomáciai bizottsága al­elnökének vezetésével, szombaton, május 19-én Prágából Belgrádba uta­zott. A ruzyni repülőtéren Ladislav Štoll egyetemi tanár, a kulturális ügyek minisztere, dr. Jozef Kyselý, a helyi gazdálkodás min'sztere, d.\ Gertruda Sekaninová-Čakrtová külügyminiszter­helyettes, dr. Dionýsius Polanský és Antonín Fiala, a nemzetgyűlés alel­nökei, Jozef Kováčik, a nemzetgyű­lési iroda vezetője a Külügyminiszté­rium képviselői, nemzetgyűlési kép­viselők búcsúztatták a k'váló vendé­geket. Sajtókonferencia a brazil parlamenti küldöttség tagjaival A brazil parlamenti küldöttség tag­jai Ivette Vargas képviselőnő, a kép­viselőház diplomáciai bizottságának alelnöke vezetésével szombaton, má­jus 19-én összegyűltek az Alcron­szálló nagytermében, hogy baráti be­szélgetést folytassanak a csehszlová­kiai és a külföldi újságírókkal. A beszélgetést Ivette Vargas nyitot­ta meg rövid beszéddel, melyben meg­elégedését fejezte ki a küldöttség igen szívélyes fogadtatásáért, amelyben a csehszlovák kormánytényezők és a csehszlovák nép részesítette őket. El­mondta, hogy a küldöttséget elbűvöl­te köztársaságunk szépsége, hatalmas ipari fejlettsége és kulturális és tör­ténelmi emlékeinek gazdagsága. — Ez a látogatás — mondotta be­széde befejező részében — sok min­dent megmagyarázott nekünk, és biz­tosítjuk önöket, hogy hűen tolmácsol­juk a brazil népnek mindazt, amit Csehszlovákiában láttunk. Ezután Newton Carne képviselő emelkedett szólásra és kijelentette, hogy Brazília szívesen látná, ha a jövőben megszilárdulnának kereske­delmi kapcsolataik Csehszlovákiával, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a két állam gazdasági szempontból igen jól kiegészíti egymást. Brazília növel­hetné a kávé, a gyapot, a kukorica, a kakaó és más nyersanyagok Cseh­szlovákiába való szállítását, Csehszlo­vákia viszont különféle termelő eszközöket és számos qépet szál­líthatna Brazíliának. Ugyanezt erősí­tette meg Coaracy Nunes képviselő, aki azt mondotta, hogy mindabból, amit nálunk látott, Csehszlovákiát Eu­rópa egyik legfejlettebb államai közé sorolja, melynek korlátlan lehetősé­gei vannak a Brazíliával való keres­kedelmi kapcsolatok kiterjesztésére, ahol a csehszlovák ipari cikkek nagy sikerrel versenyezhetnének bármely állam gyártmányaival. Végül Nunes képviselő kijelentette, h09y a gazdasági együttműködésen kívül is sokat ígérő lehetőségek nyíl­nak a kulturális és tudományos kap­csolatok kölcsönös fejlesztésére. A főiskolások a nevelés és oktatás megjavításáról tárgyalnak A főiskolások egész Szlovákiában nagy figyelemmel fogadták a CSKP KB határozatát a főiskolák színvonalának emeléséről és tovább fejlesztéséről. Eb­ből látják azt a nagy gondoskodást, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Nemzeti Front kormánya és az egész munkásosztály a főiskolai káderek nevelésével kapcsolatos kér­désekre fordít. E napokban a főiskolások az egye­temeken gyűléseket és ifjúsági aktí­vákat rendeznek, amelyeket a CSISZ szervezetei hívnak össze. Megtárgyal­ják a határozatot, megvitatják egyes pontjait és közlik ezzel kapcsolatos nézeteiket, véleményüket. A főiskolások aktíváját már meg­tartották a Komenský Egyetemen, a Képzőművészeti Főiskolán, a Gazda­sági Főiskolán és a Szlovák Technikai Főiskolán, valamint a Nyitrai Mező­gazdasági Főiskolán, a Kassai Mező­gazdasági Főiskola állatorvosi tanszé­kén. a Prešovi és a Besztercebányai Pedagógiai Főiskolán. A főiskolások hozzászólásainak túlnyomó része a fő­iskolai nevelés és oktatás szakaszán mutatkozó eddigi fogyatékosságok ki­küszöbölésére irányul.

Next

/
Thumbnails
Contents