Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-14 / 134. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÄRTJÄNAK NAPILAPJA 1956. május 14, hétfő 30 fillér IX. évfolyam, 134. szám Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelynek bölcs vezetésével feltartóztathatatlanul haladunk előre a szocializmus építésének útján! i Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ünnepi ülése Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 35. évfordulója alkalmából A leninizmus és a CSKP zászlaja alatt előre a szocializmus teljes győzelméért hazánkban Václav Kopecký elvtárs beszéde a Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 35. évfordulója alkalmából Tisztelt elvtársak! Egybegyűltünk a Központi Bizottság ünnepi ülésén, hogy megünnepeljük pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának 35. évfordulóját. Valamennyien érezzük szívünk dobogását, amikor ezen az évfordulón magasra emeljük pártunk vörös zászlaját és tudatosítjuk, hogy ez a zászló, amelyet 35 évvel ezelőtt ennek az országnak kitasítottjai vittek csatába, ma a hazánkban uralkodó párt zászlaja, meg Csehszlovákia győzedelmes munkásosztályának jelképe. Annál nagyobb büszkeséggel gondolunk viszsza 1921. május 14-ére. Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának napjára, hogy értékeljük a párt 35 éves tevékenységének tükrében a megalakulás történelmi jelentőségét. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása történelmileg elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével. 1917. november 7-én az orosz munkásosztály a bolsevik párt és Lenin vezetésével a világon elsőnek döntötte meg a kapitalizmust és az orosz birodalom óriási területén a kezébe vette a hatalmat. Ez hatalmas jelentőségű esemény volt, amely egyszerre megváltoztatta az egész történelmi helyzetet. A győzedelmes Nagy Októberi Szocialista Forradalom fénye besugározta az egész világot és hatást gyakorolt mindenütt. Különösen nagy hatást gyakorolt az Osztrák—Magyar Monarchiában, melynek proletariátusát forradalmasította a háború szenvedése, a nyomor és az elnyomás, ahol az elnyomott nemzetek már az 1917. évi februári orosz forradalom óta mind nyíltabban fejezték ki akaratukat: megdönteni az abszolutisztikus monarchista rendszert és felszabadulni Bécs uralma alól. A Nagy Októberi Forradalom győzelme nagy hatást gyakorolt a cseh országrészek munkásságára és egész dolgozó népére. Oj hittel és azzal a meggyőződéssel töltötte el őket, hogy nemcsak le lehet számolni a nyomorral, az elnyomással és az imperialista háborúval, hanem hogy a szocializmus győzelme nem a távoli jövő álma, de a jelen élő és reális lehetősége. Lenin nagy forradalmi gondolatar ezért feltartóztathatatlanul terjedtek dolgozó népünk legszélesebb tömegei között és forradalmi elszántságra ösztönözték őket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme idején munkásosztályunk már nagy tapasztalatokkal rendelkezett, melyeket a forradalmi harcok során szerzett. A marxizmus eszméi szellemében már a múlt évszázad hetvenes éveiben megalakította első forradalmi munkáspártját, melyet a szocializmus úttörői, J. B. Pecka, Ladislav Zápotocký, Josef Hybeš és mások vezettek. Munkásságunk a szocializmus és a demokrácia lobogói alatt éles forradalmi harcot vezettek az osztrák—magyar abszolutizmus ellen. Ez a harc az első orosz forradalom befolyása következtében az 1905—1907-es évek viharos politikai tömegmozgalmában csúcsosodott ki. A szociáldemokrácia azöhban, amely ebben az időben az egyedüli munkáspárt volt, képtelennek bizonyult, hogy dolgozó népünk forradalmi mozgalma elé világos célkitűzéseket állítson. A mindjobban elhatalmasodó opportunizmus arra vezetett, hogy a Cseh Szociáldemokrata Munkáspárt az első imperialista világháború kezdetén éppúgy csődöt mondott, mint az Osztrák—Magyar Monarchia többi szociáldemokrata pártjai és az egész II. Internacionálé.' A cseh szociáldemokrácia opportunista vezérei is vallotCsehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága vasárnap, május 13-án a prágai Vár Spanyol-termében ünnepélyes ülést tartott, amelyet pártunk jelentőségteljes eseménye, Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapítása 55. évfordulója megünneplésének szentelt. Az ülésen a CSKP KB tagjain és póttagjain kívül megjelent a párt valamennyi alapító tagja és érdemes harcosa, hazánk üzemei, városai és falvai pártszervezeteinek képviselői. A Marx, Engels, Lenin fényképével és Klement Gottwald mellszobrával díszített elnöki emelvényen helyett foglaltak a CSKP KB politikai irodájának tagjai és póttagjai, valamint a CSKP KB titkárai. Az elnöki emelvényen helyet foglaltak még azoknak a legérdemesebb kommunistáknak képviselői, akik már 35 éve hűségesen hordják a párt zászlaját. Az ünnepi ülést Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára rövid beszéddel nyitotta meg. A jelenlevők tapsvihara között üdvözölte a párt régi harcosait. Utána Václav Kopecký elvtárs vette át a szót, hogy ünnepi beszédet mondjon, amelyben ismertette kommunista pártunk 35 éves küzdelmének dicső útját. Az ülést az Internacionálé hangjaival fejezték be. Az ülés lefolyása pártunk törhetetlen erejének, egységének és harcképességének meg&yőzö megnyilvánulása volt. A gyűlésen megnyilatkozott a párt hűsége dicső forradalmi hagyománya iránt. Megnyilatkozott az a szilárd elhatározás, hogy teljes mértékben érvényesítse a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tapasztalatait és következetesen haladjon az alkotó leninizmus útján, győzelmesen fejezze be a szocialista társadalom építését a Csehszlovák Köztársaságban. * « * Az ülés részvevői- szombaton megtekintették a Nemzeti Színházban a Párizs lángjai című balett ünnepi előadását. Vasárnap délután barátságos beszélgetésen vettek részt, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága rendezett a prágai Vár helyiségeiben. ták Kautský elvét, hogy a II. Internacionálé csak a békés időszakban teljesítheti feladatát, háború idején azonban a szociáldemokrata pártoknak úgy kell eljárniok, hogy átéljék a háborút, még ha fel is kell áldozniok a tömegek között végzett tevékenységüket, még ha a háborúskodó uralkodó osztályok követelése alapján a legaljasabban ki is szolgálják őket. 1917-ben, amikor Oroszországban a forradalmi események már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségű győzelme felé fejlődtek, a cseh szociáldemokrácia vezetőségét még mindig mélyen áthatotta a háborús idő opportunizmusa. A szociáldemokrata munkásság 1917 folyamán saját kezdeményezéséből ki akarta vezetni a szociáldemokrata pártot a passzivitás és a tehetetlenség állapotából. Az opportunista szociáldemokrata vezéreket meglepte és megrémítette az orosz proletariátus forradalmi győzelme és a hatalom átvétele a bolsevikok által 1917. november 7-én. Sokáig nem hitték, hogy a szovjet kormány fenntarthatja magát. A háború kezdetétől az volt a meggyőződésük, hogy a háborús sovinizmus megmételyezte és felaprózta a proletariátus minden szocialista forradalmi törekvését, hogy a munkásmozgalom hosszú évekre elhalt és hogy a háború után nehéz munkával kell majd életre kelteni. A történelem azonban bebizonyította, hogy Leninnek volt igaza, aki a világháború kezdetén, amikor a II. Internacionálé az összeomlás küszöbén állt, kijelentette, hogy a háború meggyorsítja a kapitalizmus agóniáját és hogy a munkásmozgalom soha sem állt oly közel forradalmi céljaihoz, mint a háború idején. Mindaz, amit Lenin előre látott, bekövetkezett. Az orosz proletariátus 1917. november 7-én győzedelmeskedett a nagy orosz földön és hatalmas forradalmi hullámot indított el. Beigazolódott az is, amit Lenin a háború első éveiben hangsúlyozott, hogy a proletariátusnak le kell térnie a szociáldemokrácia útjáról és hogy országaikban új forradalmi pártot kell alapítania, amely győzelemre tudja vezetni a dolgozó népet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme idején a cseh országrészek munkásmozgalma mélyreható válságot élt át és válaszúton állt. Míg a hagyományos kapcsalatok a szociáldemokrata párthoz fűzték, melyet a háború folyamán oly súlyosan kompromjait opportunizmusa és melynek vezérei később tagadták a munkásosztály önálló fellépésének lehetőségét a nemzeti felszabadító mozgalomban és kramáŕok, rašínok és švehlák nacionalista politikájának szekértolói voltak, addig másrészt egyre jobban befolyásolta a lenini tanítás, amely rámutatott arra, hogy más utat és_ nem j a szociáldemokrácia útját kell l<övetni, hogy igazán forradalmi párt vezetésével elérhető olyan győzelem, amilyent a diadalmas orosz proletariátus ért el. A lenini eszméken alapuló új forradalmi párt megalakítása szükségességének tudata mindjobban megért a szociáldemokrata munkásságban az 1918—1920-as forradalmi évek eseményei folyamán. 1918-ban megmutatkozott, hogy a cseh munkásság elveszítette a helyes irányt azért, mert nem rendelkezett forradalmi párttal. 1918 kezdetétől a Nagy Októberi Szocialista Forradalom befolyása következtében a munkásság hangulata mind forradalmibb lett, a cseh és a szlovák nemzet hatalmas nemzeti felszabadító mozgalmat indított, amely az Osztrák-Magyar Monarchia korhadt épületét ostromolta. A munkásság azonban ebben a helyzetben nem talált vezetőre, aki megmutatta volna az utat, aki a nemzeti forradalmi és a demokratikus forradalmi igyekezetet egybekapcsolta volna a forradalmi szocialista célkitűzésekkel. A munkásságnak nem volt olyan vezetője, aki megmutatta volna, hogy a csehszlovák nép élére kell állnia az osztrák-magyar rendszer ellen kibontakozó nemzeti és demokratikus forradalomban, hogy a csehszlovák állam önállóságának megvalósításáért folytatott mozgalom élére kell állnia, hogy később mint a nemzeti és demokratikus forradalom győzelmes vezető ereje tovább fejleszthesse ezt a forradalmat és az a szocialista forradalomba torkoljon. így járt el a bolsevikok által vezetett orosz proletariátus, amely 1905-ben kipróbálta és 1917 februárja után azt »az utat követte, amely a demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba vezetett. 1918-ban, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia már összeomlóban volt, az események úgy fejlődtek, hogy a nemzeti mozgalomban a cseh burzsoázia jutott vezető szerephez és a szociáldemokrata vezérek kiszolgálták őt. 1918. október 14-én a szocialista tanács, amelynek Bohumír Šmeral elvtárs volt a vezető tényezője, jelentős és elszánt kísérletet tett, hogy jelt adjon a cseh nép felkelésére a munkásosztály vezetésével, az osztrák uralom ellen a Csehszlovák Köztársaságért, 1918. október 14-ét azonban nemzeti és demokratikus értelemben nem fogták fel világosan éš így a kísérlet nem sikerült. Ennek következtében csak 1918 október 28-án következett be a fordulat, amely a csehek és a szlovákok nemzeti felszabadulását és az önálló Csehszlovák Köztársaság megalakulását jelentette. 1918. október 28-án a helyzet már az volt, hogy a vezető szerepet a cseh burzsoázia vitte. Ez semmit sem változtatott azon a tényen, hogy 1918. október 28-a a csehszlovák nép forradalmi műve volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ösztönözte az Osztrák-Magyar Monarchiában a nemzeti felszabadító mozgalmat és ennek következménye volt az, hogy a nép legszélesebb rétegeinek forradalmi nyomására összeomlott a gyűlölt Habsburg uralom. A csehszlovák munkásság később tudatára ébredt, hogy ha 1918-ban lenini szellemű forradalmi párttal rendelkezett volna, már akkor kihasználhatta volna forradalmi, szocialista céljai megvalósítására az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése idején a rendkívül kedvező történelmi feltételeket. A csehszlovák proletariátus az 1918—1920-as évek igen komoly tanulságainak útját járva eszméit rá, hogy új forradalmi munkáspártra van szükség. Ezekben az években hazánkban magasra csaptak a forradalmi hullámok. Az 1914—1918-as háború* évek következtében a kapitalista rendszer általános mély válságot élt át. A nép forradalmi mozgalma vajamennyi európai országban igen , erős volt, s még erősebb .azokban az új államokban, amelyek a Csehszlovák Köztársasághoz hasonlóan az OsztrákMagyar Monarchia romjaiból nőttek fel. Az orosz proletariátus győzedelmes forradalmi hatalma mindenütt követendő példaként lelkesített. Lenin gondolatai tüzelték a proletariátust egyik országban éppúgy, mint a másikban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a leninizmus győzelme a világ munkásmozgalmának napirendjére tűzte azt a követelést, hogy a munkásosztály számoljon le az opportunizmussal, indítson forradalmi harcot a kapitalizmus és az imperializmus megdöntéséért. Milyen volt a forradalmi fejlődés az J.918—1920-as években országunkban, az akkor megalakult Csehszlovák Köztársaságban, amelyben a munkásosztály előtt az a feladat állt, hogy a nép. forradalmi mozgalmát a nemzeti és demokratikus forradalom utan a szocialista forradalom irányába vezesse? Emlékezzünk vissza a Csehszlovák Köztársaság fennállásának első hónapjaira, az 1918-as év végére, és az 1919-es év elejére. Ebben az időszakban még mindig az elért nemzeti szabadság és állami önállóság ünneplése folyt. Tobzódtak a vágyálmokban, hogy a köztársaság az úgynevezett masaryki humanista demokrácia felé fejlődik. A szociáldemokrata vezérek, az első Kramár-kormány tagjai a csehszlovák burzsoázia képviselőivel ölelkeztek. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt 1918 decemberében megtartott XIII. kongresszusa a szociáldemokrata vezetőség Habrman, Pik, Tomášek és Bechyne által vezetett nacionál-soviniszta szárnyának diadalát akarta tükrözni. De már ezen a kongresszuson feltűnt a forradalmi marxizmust követő és a győzedelmes orosz bolsevikokkal rokonszenvező szárny. Ez a szárny befolyást gyakorolt a szociáldemokrata kongresszus küldötteinek jelentős részére és ennek következtében a Modráček és Hudec által vezetett szélsőjobboldali szociáldemokrata frakció nézeteit visszautasították. Šmeral elvtárs politikai becsületét és tekintélyét ezen a kongresszuson megvédték. Már 1919 elejétől kezdve a prágai Hybern utca népházának kerti termében vitáföít és megbeszéléseket tartottak a szociáldemokrata párt forradalmi érzületű jelentős tényezői, akik később a párt keretében megalakították a marxista baloldalt. Eközben Kladno."Most, Nymburk, Ostrava, Hodonín és Brno vidékén s a köztársaság más területein, a németek lakta területeken, Szlovákiában és Kárpátalján viharossá vált a munkásság forradalmi mozgalma. Bohumír Šmeral elvtárs, a szociáldemokrata párt egyik hosszú éveken át bevált politikai vezére állt a marxista baloldal élére. Nagy felkészültsége következtében rendkívüli tekintélynek örvendett. Oldalán ott állt Antonín Zápotocký elvtárs, aki a kladnói munkásság vezéréből az egész csehszlovák munkásmozgalom jelentős vezérévé fejlődött. A marxista baloldal vezetőségéhez csatlakoztak más befolyásos szociáldemokrata vezetők is, így például Josef Haken, Josef Hybeš, Petr Cingr, Josef Rezler, Tomáš Koutný, Filip Dobrovolný, Anna Kŕenová, Dominik Havlin, Anna Malá és mások, továbbá az írók és újságírók közül Ivan Olbracht, Antonín Macek, Václav Vacek, Bohuslav Novotný, Marié Majerová, Helena Malífová, Josef Hora, Julius Choráz stb. Ebben az időben a szociáldemokrata pártban igen gyorsan fejlődött a baloldali mozgalom és a párt mind több szervezetét állította oldalára. A marxista baloldal Lenin gondolataitól lelkesítve folyamatosan kidolgozta forradalmi programját. A szociáldemokrata pártban elszántan indította el a nézetek harcát azzal a kérdéssel kapcsolatban, milyen utat kell a proletariátusnak követnie osztálycéljai elérésére, a hatalom átvétele, a kapitalista rend megdöntése és egy új, jobb és igazságosabb rend, a szocializmus felépítése érdekében. Ebben az időben a munkásság körében harcos viták folytak olyan kérdésekről, amelyeket a jobboldali szociáldemokrata vezérek és teoretikusok el akartak ködösíteni, éspedig a forradalom és az evolúció, az erőszakos (Folytatás a 2. oldalon )