Új Szó, 1956. május (9. évfolyam, 121-151.szám)

1956-05-14 / 134. szám, hétfő

k latinizmus és a CSKP zásiiaia alatt elere a szocializmus felles győzelméér

t hazánkban (Folytatás az 1. oldalról; és a? békés forradalom, a demokrácia és a diktatúra stb. fogalmaival való handabandázással. A jobboldali szociáldemokrata vezérek és teoretikusok úgy akarták beállítani a forradalmi szociáldemokrata baloldal követőit, mintha azok csak az erőszak, csak a véres és erőszakos diktatúra hívei lennének, mintha visszautasítanák a demokráciát és a szocializmusba való békés fejlődést, mintha lemondanának a parlament felhasználásáról. A lenini eszméket követó forradalmi baloldal hívei azonban bebizonyították, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezérektől nem az a kérdés választja őket, vajon a forradalomnak békés, avagy erőszakos jellegűnek kell-e lennie, hanem az, vajon az osztályjellegű munkáspártnak a marxista program szellemében kell-e törekednie a forradalomra, vagyis a tőkés rend megdöntésére és a szocializmus megvalósítására, avagy • reformokat kell követelnie, forradalmi helyzetben csak reformokat a tőkés rendszer megtartása és a szocialista forradalmi célokról való lemondás mellett. A lenini nézeteket követő forradalmi baloldal hívei bebizonyították, hogy a jobboldali szociáldemokrata vezérektől nem az a kérdés választja el őket, vajon a' munkásság képviselőinek helyet kell-e «foglalniok a kormányban, avagy nem, hanem az a kérdés, vajon azért menjenek-e a kormányba, hogy ott a munkásosztály hatalmát * testesítsék meg, mint a kapitalizmus megdöntésének és a szocializmus megvalósításának feltételét, avagy azért menjenek-e a kormányba, hogy ott segítséget nyújtsanak a tőkés rend fenntartásában annak összeomlása idején, segítsenek-e a burzsoáziának a proletariátus fölötti osztályhatalma megszilárdításában. A forradalmi baloldal lenini nézeteket követő hívei bebizonyították, hogy nem utasítják vissza a demokratikus választásokat és a parlamentet, mint a munkásosztály hatalma békés úton való megvalósításának eszközét, mint a szocializmus békés módon való megvalósításának útját. A forradalmi baloldal hívei ezzel szemben bebizonyították, hogy a Csehszlovák Köztársaságban az 1919-es és az 1920-as év folyamán a helyzet fejlődése lehetővé tette volna, hogy békés úton térjenek át a demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba. Hiszen az 1919. évi májusi községi és az 1920. évi áprilisi parlaménti választások eredményeként. a szocialista pártok összegezve megkapták a szavazatok 70 százalékát (a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt, a Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt). 1920-ban a demokratikus választásokban elért szavazattöbbségre és a parlamenti többségre támaszkodva a Csehszlovák Körtársaságban békés úton valósulhatott volna meg a munkásosztály forradalmi hatalma és már akkor sor kerülhetett volna hazánkban a szocializmus építésére. És amikor a jobboldali szociáldemokrata vezérek és teoretikusok azt mondták, hogy ez a proletariátus diktatúrája lett volna, a forradalmi baloldal hívei kérdéssel válaszoltak erre. Vajon a jobboldali szociáldemokrata vezérek és teoretikusok miért fogadják el a burzsoázia, a bankárok, a gyárosok és a nagybirtosok diktatúráját leplező polgári demokráciát és miért utasítják el az igazi demokráciát, a dolgozó népet szolgáló demokráciát, a legszélesebb népi és szocialista demokráciát jelentő proletárdiktatúrát. (Megválaszolatlan kérdés, hogy ha 1920-ban a hatalom a dolgozó nép kezébe került volna, milyen formában gyakorolta volna azt. Valószínűleg a mi viszonyaink közepette már akkor a dolgozó nép hatalmának népi demokratikus formája keletkezett volna, amilyen 1945 májusa után valósult meg nálunk és amelyet a szociáldemokrata képviselők részvételével 1948 februárja után tökéletesítettünk.) A jobboldali szociáldemokrata vezérek 1919-ben és 1920-ban országunkban a szocialista forradalom békés jellege ellen harcoltak, mivel elárulták a proletariátus szocialista osztálycéljait és a burzsoáziával való koalíció útját követve a kapitalista rend védelmére álltak ki, hogy megtartsák a burzsoázia osztályuralmát. A szociáldemokrata munkásság túlnyomó többsége 1919-ben és 1920ban rájött erre, amikor látta, hogy Tusar kormánya a csehszlovák burzsoázia ellenforradalmi igyekezetének eszközévé vált. A marxista baloldal ezért 1920ban, amikor mind nagvobb hullámokat vetett a csehszlovák munkásság és a dolgozó néD forradalmi mozgalma, feladatául tűzte ki, hogy a szociáldemokrata oártban leküzdi a jobboldali szociáldemokrata vezérek befolyását és biztosítj'a, hogy a szo0 J s z O 1956. május 14. ciáldemokrata munkásságot a helyes forradalmi útra vezeti. A CSKP történetéből, amelyet történészeink egész sora dolgozott fel, már részletesen ismertek az 1920-as év eseményei, amikor a 'szociáldemokrata pártban csúcspontját érte el a forradalmi baloldal mozgalma. Ismeretes, hogy a baloldal mozgalmának fellendülése szempontjából milyen nagy jelentőségű volt Smeral elvtárs moszkvai útja 1920 elején, és találkozása Vlagyimir Iljics Leninnel. Lenin nagyra becsülte Smeral elvtársat és úgy beszélt róla. mint a II. Internacionálé egyik jelentős képviselőjéről, aki mély meggyőződésből és őszinte lelkesedéssel tért át a kommunizmus zászlaja alá. Zápotocký elvtárs „Vörös fény Kladno felett" című könyvében arról beszél, hogyan követte ő Smeral elvtársat Moszkvába, a Kommunista Internacionálé 1920-ban megtartott II. kongresszusára, amelyen Lenin elvtárs tartott beszámolót. A szociáldemokrata párt baloldalinak mozgalma 1920-ban mind nagyobb jelentőségűvé vált és forradalmi hatása a csehszlovák munkásság tömegeire mind nagyobb mértékben terjedt. A vörös hadsereg lengyelországi hadjáratának hatásaképpen is akút forradalmi helyzet alakult ki az országban és a jobboldali szociáldemokrata vezérek ekkor már leplezetlenül mutatták igazi arcukat. A burzsoázia és a jobboldali szociáldemokrácia, amely már nem gyakorolt hatást a tömegekre, ekkor ellentámadásba ment át azzal a céllal, hogy erőszakosan elnyomja a munkásság forradalmi mozgalmát. Már 1920 nyarán a Tusar-kormány oltalma alatt provokatív terveket kezdtek szőni a forradalmi szociáldemokrata baloldal ellen, azzal számolva, »hogy szakadást idéznek elő a szociáldemokrata pártban. A forradalmi munkásságot a Ján Černý hivatalnok-kormány ellenforradalmi terrorjával akarták megfélemlíteni. 1920 őszén a forradalmi baloldal mozgalma fontos eseményhez, a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt XIV. kongresszusához érkezett. A kongresszust 1920 szeptember 28-ra hívták egybe. Megmutatkozott, hoqy a forradalmi baloldal vezetői, élükön Smeral elvtárssal céltudatosan jártakéi, hogy befolyást gyakoroljanak a szociáldemokrata munkásság többségére. £ A jobboldali szociáldemokrata vezérek röviddel a kongresszus eictt provokatív módon elhatározták elnapolását, és önkényesen kizárták a pártból a baloldali szociáldemokrata vezetők egész sorát, azt várva, hogy szétverik a baloldali mozgalmat. A forradalmi baloldal azonban elérte, hogy a szociáldemokrata párt kongresszusát a megválasztott munkásküldöttek teljes részvételével megtartották. A kongresszus úgy döntött, hogy a szociáldemokrata párt és annak valamennyi intézménye és egész vagyona a baloldal vezetése alá került. A párt elnevezése „Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt (baloldal)" lett. A jobboldali szociáldemokrata vezérek és segítőik teljesen alszigetelődtek. A munkásmozgalomban és a dolgozó nép tömegei között nagy ellenszenvet keltett az. hogy a forradalmi munkásság ellen foganatosított könyörtelen terrorista tetteket, végül pedig a Népház elleni ismert pro-; vokatív akciókat, amelyek az 1920 decemberi véres harcokhoz vezettek, az ő számlájukra irták. Pártunk történetében nagy betűkkel van beírva az 1920 decemberi sztrájk, amely a szociáldemokrata baloldal felhívására indult azzal a céllal, hogy visszaverjék a burzsoázia és a jobbóldali szociáldemokrata vezérek provokatív támadását a mozgalom ellen. A decemberi sztrájk, melynek során egyes helyeken sor került az üzemek, a nagybirtokok elfoglalására és az államigazgatásnak a munkásosztály által való átvételére, a legnagyobb erőpróba volt az első világháború utáni időszakban a csehszlovák burzsoázia és a csehszlovák proletariátus közti harcban. A decemberi sztrájkot leverték, mivel az erőpróba pillanatát a burzsoázia választotta ki, és mivel — bár egy millió volt a sztrájkolók száma — méasem érvényesült teljes mértékben a munkásosztály és a középrétegek eaységes ereje. Különösen a parasztság volt az, mely nem támogatta aktívan a munkásosztály harcát. E sikertelenség ellenére a decemberi sztrájk mégis nagy szerepet játszott. Lehetővé tette, hoay a munkássáq és a dolgozó nép felismerje a köztársaság, az uralmon levő burzsoá Dártnk és az akkori elnök, T. G. Masaryk ^ztálvielleoét és lemondjon az utolsó illúzióikról is, amelyeket a jobbolHíili szociáldemokrácia szerepéről táplált. A decemberi sztrájk tapasztalatai arra vezettek, hogy a szociáldemokrata baloldal mozgalmában megérett olyan munkáspárt alapítása szükségességének tudata, amely leszámol a szociáldemokrata politikával és ideológiával. Oj lenini típusú párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja alapításának szükségessége töltötte be tudatukat. A marxista baloldalnak és vezető tényezőinek történelmi érdeme, hogy a munkásosztály új forradalmi pártjáért folytatott harcban kezdettől fogva és következetesen arra törekedtek, hogy az új pártnak megnyerjék az öntudatos szociáldemokrata munkások többségét és a pártot széles tömegalapon építsék fel. Smeral elvtárs eljárása abban az időben habozónak tűnhetett, azonban mint később beigazolódott, helyes volt a dolgokat úgy irányítani, hogy a baloldal például a szeptemberi kongresszuson vezetőjévé vált az egész szociáldemokrata pártnak és a párt munkástömegeinek. Ennek köszönhető az is, hogy a decemberi harcok nagy erejűek voltak és hogy 1920 decembere után a burzsoázia üldözése nem válhatott pusztítóvá úgy, ahogy a CSKP alapításáért folytatott mozgalom már 1921 kezdetétől legális feltételek között, magával ragadó lelkesedéssel terebélyesedhetett. Országunk viszonyai közepette nagy jelentőségű volt az, hogy a kommunista párt már kezdetétől, alapításától fogva tömegpárt volt. Más országok példáján láttuk, milyen nehezen váltak erős pártokká azok a kommunista pártok, amelyek úgy keletkeztek, hogy kisebb csoportok kiváltak a szociáldemokrata pártból. És láttuk ezzel szemben azt is, hogy hatalmas pártokká fejlődtek azok a kommunista pártok, amelyek úgy alakultak, hogy megnyerték a kommunizmus számára a szociáldemokrata munkások nagy tömegeit, vagy pedig úgy, hogy nagy baloldali szervezetek egyesültek. így volt ez például Németország, Franciaország, Olaszország kommunista pártjainál. Sok helyen ez igen bonyolult folyamat volt. Lenin, mint ismeretes, teljes mértékben egyetértett azzal, hogy a CSKP már alakulásakor tömegpárt legyen és hogy soraiba tömegesen nyerjék'meg a cseh és szlovák forradalmi munkásságot, amelynek Csehszlovákia nemzetiségi összetétele folytán döntő szerepe volt a csehszlovák burzsoázia ellen folytatott forradalmi harcban és elsősorban a forradalmi munkásságtól függött a munkásosztály politikai szerepe az ország fejlődésében. A CSKP szervesen keletkezett egy nagy tömegmozgalomból. A szlovákiai marxista baloldal 1921 januárjában a lubochňai kongresszuson elfogadta a Kommunista Internacionálé pontjait. 1921 februárjában megalakult Csehszlovákia Egységes Kommunista Ifjúsági Szövetsége. 1921 márciusában a Karel .Kreibich elvtárs által vezetett német szociáldemokrata baloldal alakult meg Liberecben, mint az alapítandó nemzetközileg egységes CSKP német része. 1921. május 14-én Prágában egybegyűlt Csehszlovákia Kommunista Pártjának alakuló kongreszszusa, amelyen megalakult a csehszlovák proletariátus marxista—leninista pártja. Harmincöt évvel ezelőtt ülésezett a karlíni Nemzeti Házban a CSKP történelmi jelentőségű alakuló kongresszusa. Ehhez a helyhez kapcsolódik hazánk, Csehszlovákia , népei, a csehszlovák proletariátus forradalmi mozgalma történetének nagyfontosságú eseménye. Mert 1921. május 14-e, a CSKP alapítása már magában hordozta azt, hogy a munkásosztály egyszer hatalomra kerül ebben az országban, hogy teljesítse történelmi küldetését, megvalósítsa a szocializmust, felépítse az új szocialista társadalmat. Vlagyimir Iljics Leninnek, 1921-' ben a csehszlovák forradalmi munkásokhoz intézett üdvözlete gyönyörűen mondja, hogy az új párt, a CSKP olyan párt, amely büszkén hivatkozhat arra, hogy országában, mely a kommunizmust tűzte ki céljuál, már a XV. században fennen lobogott a forradalmi kommunizmus, a táborita kommunizmus zászlaja. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely 1921. május 14-én alakult, országunk történelmi fejlődésének, a csehszlovák munkások forradalmi akaratának szülöttje, akik jogos örökösei a cseh és szlovák nemzet forradalmi múltjának, megvalósítói hazánk boldog sorsának, jelenének. A CSKP gyökerei alapításától kezdve mélyen szülőföldünkből táplálkoznak és ezért joggal nevezzük Csehszlovákia Kommunista Pártját szeretett szülőpártunknak és így fogjuk nevezni az ellenség minden cinikus megjegyzése ellenére. A CSKP alapítása 35. évfordulójának napján ezen ünnepélyes aktus során tisztelgünk azok emiéke előtt, akik pártunkat alapították, a párt valamennyi meghalt alapítójának. Bohumír Smeral elvtársnak. Josef Haken elvtársnak, Josef Hybeš elvtársnak, St. K. Neumann elvtársnak. Ivan Olbracht elvtársnak, Filip Dobrovolný elvtársnak, Antonín Macek elvtársnak, Gustáv Kiiment elvtársnak. Václav Nősek elvtársnak és a párt többi meghalt, de feledhetetlen alapítójának emléke előtt. Tiszteletünket fejezzük ki a CSKP valamennyi élő alapító tagjának, azoknak, akik itt vannak közöttünk, és azoknak is, akik nincsenek itt, a munkások ezreinek. kommunista mozgalmunk érdemdús veteránjainak. Forró üdvözleteket küldünk pártunk vezető alapítójának, ma a köztársaság elnökének, Antonín Zápotocký elvtársnak. A szlovák elvtársak közül tiszteletünket fejezzük ki Marek Čulen, František Kubač, Major István és a párt valamennyi többi alapító tagjának. Őszinte tiszteletünket fejezzük ki Karel Kreibich elvtársnak, az egységes CSKP alapítása során szerzett érdemeiért. A CSKP alapítása abban az értelemben ölelt fel két folyamatot, hogy míg 1921. májusában a CSKP mint a cseh és a szlovák proletariátus forradalmi marxista-leninista pártja alakult meg, addig' 1921 októberében a CSKP egyesítő kongresszusán sor került az összes többi nemzetiség kommunista mozgalmának egyesítésére a nemzetiségileg egységes CSKP lobogója alatt. Tanácsaival előbb is kivette részét Vlagyimir Iljics Lenin, aki 1921-ben a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán lelkes figyelmet szentelt pártunk mozgalmának, értékelte a CSKP tömegjellegét és azzal a tanáccsal látta el, hogy a különféle nemzetiségek által lakott országban követett tevékenysége során mindig szem előtt tartsa a proletár internacionalizmus elveit. Pártunk, a CSKP születése pillanatától kezdve szorosan összefonódott Leninnel és forradalmi munkásságával. Lenin 1921-ben ott állt pártunk bölcsőjénél, Lenin lehelte belé forradalmi tanításának szellemét, amikor történelmi küldetésének útjára lépett. Minket, régi kommunistákat, akik a pártban alapítása óta dolgozunk, Lenin eszméi és tanításai neveltek még az ő életében. Lenin hű tanítványa és tanításának kiváló követője volt a mi felejthetetlen Klement Gottwald elvtársunk. Ö éppúgy, mint mi valamennyien, akik 1921-ben még igen fiatalok voltunk, azzal a kötelezettséggel váltunk a CSKP tagjaivá, hogy rendíthetetlenül hűek maradunk a lenini eszmékhez és elvekhez, hogy egész életünket a pártnak és forradalmi céljai győzelmének szenteljük, j A CSKP alapításának történelmi je| lentőségű napja óta eltelt 35 év kell, hogy valamennyiünket büszkeséggel töltsön el, mert a súlyos harcok és a történelmi próbák útján pártunk kivívta a diadalt. Ma, a párt Születésének 35. évfordulóján pártunk, a CSKP a munkásság forradalmi harcainak dicsőségétől övezve, egész dolgozó népünk bizalmát és szeretetét bírva, vezető erő lett népi demokratikus köztársaságunkban, megvalósítója a szocializmusnak, amely minden dolgozó ember boldog életét jelenti. Pártunk tevékenységének 35 éve, amelyre ma büszkén tekintünk viszsza, sok rendkívül értékes tapasztalatot tartalmaz. Ebből kell erőt merítenie a kommunista dolgozók mai nemzedékének, hogy elmélyítsék kommunista öntudatosságukat, elsajátítsák a kommunisták példaadó jellemvonásait, szeressék pártunkat, a párt iránti hűségük és odaadásuk sohase csappanjon meg, legyenek készek minden áldozatra a párt érdekében, ne kíméljék erejüket a pártfeladatok teljesítésében és tevékenységükben állandóan tartsák szemük előtt azt a célt, amelynek érdekében a CSKP alakult, amelyért 35 éven keresztül harcolt és dolgozott, és amelyért ma is dolgozik, amely felé ma is halad: a kommunizmust, az emberek békés, boldog, gazdag, nagyszerű életének célját. Amikor majd részletesen megírjak a CSKP történetét, meghatározzák a párt tevékenységének egyes időszakait, kezdve az alapítástól, a CSKP története tanúságot szolgáltat arra, hogy milyen fejlődésen kellett a párton belüli életnek keresztül mennie, hogy a párt képes legyen teljesíteni feladatát, mint a munkásosztály és valamennyi dolgozó forradalmi élcsapata. Eleinte gátolta ebben a szociáldemokrata ideológia hosszú éves hatása. Ez mély gyökereket vert a párt kádereiben és tagjaiban. A CSKP-nak, mint tömegpártnak tevékenységét éveken keresztül fóleg a hatásos forradalmi agitáció és a politikai kampányok rendezése jellemezte. Azonban az elvi jelentőségű kérdésekben, amelyek a csehszlovák burzsoázia ellen folytatott harcban próbái a tették a következetes forradalmárokat, a pártban igen komoly nézeteltérések voltak. így például a nézetek mélyreható megváltoztatása volt szükséges ahhoz, hoqy a CSKP magára vegye azt a nagy feladatot, emelvet a régi szociáldemokrata párt sohasem értett meg, hoqv a munkásosztály harcát egybekapcsolja a dolgozó parasztság harcával, megvalósítsa a munkáisok és a dolgozó parasztok szövetségét és olyan hatalmas erőt teremtsen, amely egyszer leküzdheti a történeim színpadán szelepüket eljátszott osztályok ellenállását és kiharcolhatja a rnerőben új társadalmi kapcsolatokat. Hasonlóan komoly áttörésre volt szükség a nemzeti kérdésben, hogy a párt ne csak programjába foglalja bele a nemzeti kérdés forradalmi megoldásának lenini elveit, hanem politikai fellépésében, politikai gvakorlatában kövesse is ezeket az elveket. A CSKP különösen súlyos és fájdalmas válságot élt át akkor, amikor arról volt szó, hogy le kell mondania a régi szociáldemokrata szervezési rendszerről és szervező erejének súlypontját a helyi szervezetekből az üzemekbe kell áthelyeznie. A oárt fejlődésének kezdett időszakában sok volt az ilyen kritikus pillanat. A CSKP azonban, ha igazán forradalmi párttá akart válni, kellett, hogy végigjárja ennek a belső ideológiai átformálódásnak kezdeti folyamatát, még ha az válságokkal járt is és a burzsoázia ilyen válságok idején a párt felforgatásában reménykedett. A burzsoázia azonban csalatkozott reményeiben. A párt forradalmi energiáját fékező minden akadály leküzdéséhez csak egy út vezetett, a marxizmus-leninizmus teljes elsajátítása és következetes érvényesítése, tekintetbe véve az osztályharc feltételeit Csehszlovákiában. A pártot bolsevízálni kellett, vagyis konkrét helyzetünkre kellett alkalmazni a bolsevik párt tapasztalatait és a lenini pártelveket. A CSKP 1924 októberben megtartott II. kongresszusán harc kezdődött a pártpolitika lenini elveiért. Ez a harc csak a CSKP 1929 februárjában tartott V. kongresszusán végződött a forradalmi erők teljes győzelmével, amikor legyőzték és a párt soraiból kikergették a Jilek által vezetett burzsoá ügynökséget. Ekkor került sor a párt forradalmi káüeremek tömörítésére a bolsevik irányzat és Klement Gottwald vezetése alatt. Ekkor alakult a gottwaldi Központi Bizottság, amely azután elvezette a pártot az 1945 májusi és az 1948 feb-. ruári győzelemig. A CSKP 1929-ben tartott V. kong-, resszusának az a nagy jelentősége, hogy a pártot világos forradalmi célkitűzésekkel fegyverezte fel. helyesen állapította meg stratégiáját es taktikáját, amelyet követnie kellett az 1929—1933-as években az élesedő osztályharchoz való átmenet új időszakában, és előkészítette a pártot történelmi fontosságú további feladatainak teljesítésére.. A CSKP V. kongresszusa kitűzte a part ideológiai munkájának és szervezési felépítésének forradalmi elveit is. Ezzel vált ez a kongresszus történelmi jelentőségű határkővé munkásosztályunk és forradalmi pártja fejlődésében. Ez a határkő °nyben jelzi a lenini eszmék és elvek teljes győzelmét pártunk életében. Pártunk a leninizmusnak, mint a marxizmus továbbfejlesztésének szellemében forradalmi küldetésének teljesítése felé halad. A leninizmus, a proletárforradalomról szóló újkori elmélet vezető tanításunk lett. Ezt a tanítást követtük, ez világította meg utunkat, hogy mindig helyes vonalban haladjunk, összhangban a helyzet fejlődésével. A leninizmus szellemében harcoltunk minden kísérlet ellen, amely arra irányult, hogy pártunkat helytelen útra térítse, harcoltunk az opportunizmus és a szektánsság ellen. A leninizmus alapján küzdöttünk a trockista-zinovjevista és a jobboldali opportunista buharini elemek ellen, bebizonyítva rendíthetetlen hűségünket és fenntartás nélküli odaadásunkat Lenin dicső pártjához, a Szovjetunió Kommunista Pártjához. Abban az időben, amikor a trockista-Zinovjevista és buharin-oppozíciós platformok elleni, valamint a lenini irányvonalért folytatott harc során Sztálin elvtárs nagyjelentőségű szerepet töltött be, pártunkban is olyan viszony keletkezett Sztálin személye irányában, mely a további fejlődés során a személyi kuitusz formáját öltötte magára és amely a személyi kultusz bírálatának fényében oly helytelennek bizonyult. A leninizmussal felvértezve indultunk az 1929—1933-as években a kapitalizmus világválságával kapcsolatban kirobbant nagy gazdasági és politikai harcokba és azokba a küzdelmekbe, amelyek a fasizmusnak Németországban való uralomrajutása és a nemzetközi helyzetben beállt fordulat következtében indultak meg. Ezekben az években igen ádáz harcok folytak, amelyek során pártunk áldozatkészen védelmezte a munkássáq mindennapi érdekeit, küzdött a munkások elbocsátása és a bérek csökkentése ellen. a kenyérért, a munkáért, és szervezte a munkanélküliek naqy mozgalmát. E harcok során pártunk határozot(Folytatás a S. oldalon.)