Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-17 / 107. szám, kedd

f t Milyen lesz a második negyedév ? Amikor felkerestem a Nemzetközi Nőnap Március 8. üzemének tervező osztályát s elmondottam, mi járatban vagyok, Bilka Ágoston és Krajcsovics László elvtársak zavartan vakarták meg fejüket: — Nagyon nehéz dolgot kíván az elvtárs — mondták — ugyan honnan lehetne előre tudni, mit hoz a második negyedév, hiszen jóformán alig léptük üt április küszöbét. Az eddig eltelt néhány nap még arra is kevés, hogy akár csak jóslásokba is bocsátkozhassunk! Akkor csodálkoztak el csak igazán, amikor megmondtam, hogy nem is tőlük kívánom én e nehéz felvilágosítást. Jó nekem e célra az üzem akármelyik dolgozója is. Erre aztán keresgélni kezdtek a kartotékok között. — Megálljunk csak — állítottam meg őket — nem valamelyik kiváló dolgozóval szeretnék én beszélni, hanem olyannal, akivel véletlenül találkoztam, — és belenyúlva a kartotékdobozba, kiemeltem onnan egy kartonlapot. Huszár Ilonka, a kartoték élőlényben megtestesítője nemsokára be is kopogtatott az irodába. A pirospozsgás, huszonegy év körüli csinos lány mindössze két éve került a Március 8.-üzembe. Egyszerű, nyílt tekintetéből akárki kiokoskodhatta, hogy két évvel ezelőtt még több köze volt a gábonaneműekhez, mint a selymes szálú gyapothoz. így aztán félénken tipegett-topogott asztalunk előtt, s amikor megtudta, hogy az újságba akarom megírni, majdnem elpityeregte magát zavarában. — Jaj, honnan tudjam én, hogy teljesítjük a tervet, — hajtogatta — egyszerű munkás vagyok csak, nincs nékem más dolgom, mint hogy elvégezzem a rám bízott feladatot. — Hát éppen erről van szó, — sietett akkor segítségemre Krajcsovics elvtárs —, aki már kezdte megérteni, mit is akarok. — Maga is tudja Ilonka. hogy éppen csak alig-alig teljesítettük első negyedévi tervünket. — Éppen arra kíváncsi az elvtárs, hogy maguk hogyan akarják elérni a második negyedévi szebb eredményeket ? — No mi rajtunk aztán igazán nem múlik — csillant fel erre a lány szeme. — Adtunk mi elég felajánlást a második negyedévre, csak aztán maguk is adjanak elég anyagot a felajánlások teljesítésére! Mert h'ába akarunk mi többet és jobbat termelni, ha órák-hosszáig üres a gép! — No látja, ezekről a felajánlásokról mondjon néhány szót — örvendeztem, hogy ilyen jó útra terelődött a beszélgetés. — Például azt mesélje el, milyen felajánlásokat tettek az üzem dolgozói? — Jaj, én azt nem is tudom már pontosan — hökkent meg egy pillanatra Huszár Ilonka — hiszen olyan nagy az üzem, és olyan sokan dolgoznak benne. Hanem tessék csak várni — bátorodott aztán neki, s óvatosan számolgatni kezdte ujjain: — Az SZKP XX. kongresszusa, az országos párt konferencia ... — Várjon csak Ilonka — avatkozott be most már Bilka elvtárs is — orról beszéljen inkább, milyen felajúnlásokat tett a maga osztálya, a fonoda, és miket ajánlott fel maga? — Hát ... mi is megtettük a magunkét ... — pironkodott — a fonoda négy és fél százalékkal akarja túlteljesíteni a második negyedévi tervet, teljesíteni akarjuk a választék tervét, a selejtet pedig egy tized százalékra akarjuk lenyomni. Én például 112 százalékra akarok dolgozni, egytized százalékra szeretném leszállítani a selejtet s felajánlottam, hogy a minőségi teljesítményem is eléri a 100 százalékot. — Ez szép — nézek elismerőleg a lányra — de szeretnék én a felajánlásokon kívül még egy másik dolgot is megtudni Tisztán csak felajánlásokból nem megy még előre az üzem, vajon teljesítik-e azokat? — Már aztán hogyne teljesítenénk — gögösködött meg erre hirtelen a lány hangja. — Nem csak a becsület függ ettől, de a keresetünk is. Itt van ni, a személyi számlám, akárki megnézheti. Kíváncsian vettem kezembe a gyűrött es füzetecske-félét, amelyen ez állt: — Huszár Ilona, nyolc fésiilögép kezelője a második negyedév első kilenc napja alatt 133,4 százalékra teljesítette tervét, hat és fél kilóra csökkentette a J.5 kg-ig megengedett selejtet és 99 százalékos minőséget ért el. — Csak aztán ne legyen lelanyhulás — dünnyögte közbe Krajcsovics László. — Csak aztán ne legyen anyaghiány! — vágott vissza Huszár Ilonka hangja és még meg is riszálta derekát, amikor tallósi-biiszkésen kilihegett a szobából. Hát így készülnek a cérnagyáriak a második negyedévre. N. J. Gombnyomásra papiros Épül a rózsahegyi papírgyár új önműködő hengersora A papírgyártás fejlesztésébe új elemeket visz a Technocelpap ról fokozatosan érik el a maximumot, amely 120 C fokra is felmegy. A gőzfűtés szabályozása, egyen-i A rózsahegyi Papírgyárban Jól halad a vetés Jányokon Szövetkezetünkben április 5-én kezdték meg a tavasziak vetését. A szervezett munka, a jó felkészültség nemcsak megkönnyítette, de meg is rövidíti a vetés idejét. A tagság három munkacsoportban dolgozik és ezek állandó versenyben állnak egymással. Április 8-ig 108 hektár árpát vetettünk el és 117 hektáron végeztük el a fejtrágyázást az őszi vetéseken. A vezetőség naponta értékeli az elvégzett munkát s minden erőt a vetés gyors elvégzésére irányítottak. Ezt a törekvésüket vasárnapi műszakban is kifejezésre juttatták. .Tanokon 10—12 nap alatt befejezik a tavasziak vetését. Domín Pál, Jánoki Legelső kötelesség: a beadási kötelesség hiánytalan teljesítése Járásunkban több olyan szövetkezet van, mely példásan teljesíti állam iránti kötelezettségét. Ezek közé tartozik a kajali szövetkezet is. Az első negyedévi beadási kötelezettségét mindenütt száz százalékon felül teljesítette. Sertéshúsból 102 százalékra, marhahúsból 121 százalékra, tojásból 100, tejből szintén 100 százalékra tett eleget beadási kötelezettségének. Meg kell azonban említenünk azt is, hogy a beadási kötelezettség teljesítésével elmaradnak a ka- jali egyénileg gazdálkodók. Ezek marhahúsbeadási kötelezettségüket csak 72 százalékra, tojásbeadási kötelezettségüket csak 66, a tejbeadást pedig csak 65 százalékra teljesítették. Krajcsovics Ferdinánd, Gálánta. Technocelpap a gyártás még részben a régi utakon folyik, ami azt jelenti, hogy sok gépberendezés, amely az első világháború előtti időszakból maradt ránk, még üzemben van. Ilyen termelőeszközökkel az üzem dolgozói nem tudják a megkívánt teljesítményt nyújtani, és azért tetemes beruházásokkal korszerűen felszerelt üzemrészleget építenek és ezt még ez év folyamán üzembe helyezik. Üj, tagas épületben járunk. Szemlé'getésünk során benyomást szerezhetünk a modern gyárépítésről. A munkálatok télen kissé megakadtak, most azonban fokozott erővel igyekeznek ezt a lemaradást behozni, mert a terv szerint idén szeptemberre ebben az üzemrészlegben már megkezdik a papírgyártást. Jelenleg 38 hengerből álló hengerrendszert szerelnek az épület első emeletén. A berendezést kezelő munkások ezt a korszerű gépet úgy irányítják, ho.gy belőle már a kívánt vastagságú papíros kerüljön ki. Az egész berendezést csak néhány munkás kezeli, mégpedig a legegyszerűbb módon: gombnyomással. A hengerrendszer német eredetű. Jelzése: Escher Wyss, Ravensburg. A németországi gépgyár szerelőt is küldött a gyárba, aki szakszerű tanácsokkal látja el szerelőtársait. A régebbi gépeken csak meghatározott vastagságú papírost gyárthattak. Ezen az új gépen a hengerpárok szűkítése, illetve hézagnagyobbítása gombnyomással irányítható. Az S típusú szárítóhengerek száma és átmérője határozza meg a papírgép teljesítőképességét. A hengerek bévülről 2 és fél atmoszféra nyomású gőzzel fűthetpk. Nagyobb nyomásra azért nincsen szükség, mert a nagy hőfokot a papír—főleg apapirosban lévő enyvezés — nem bírja el. Az ilyen nyomású gőz höátadó képessége ezerszer nagyobb miint a levegőé és ötszázszor haladja meg a túlhevített gőz hőátadó képességét. A szárítóhengereknél 50—60 C kezdeti höfokletesítése szintén automatikusan történik. Ez biztosítja, hogy a papiros állandóan száraz legyen. Az ilyen berendezés alkalmazásával körülbelül 20 százaléknyi szénmeg takarítás t érnek el. A papír szárításának minőségét a levegő hőmérséklete és nedvességtartalma nagyon befolyásolja. Az új gépen ezért a szárítórész légmentesen elzárt burkolatban, vákuum alatt van. A hengerek tisztítását acélikap„rók-. kai végzik. A pelyheket egy kis kézi-; kocsira szerelt porszívóhoz hasonló berendezéssel távolítják el. A csap-: ágyak kenésére is nagy gondot fordítanak és csak túlhevített henger ola-i jat alkalmaznak. A papírgépre fényezőhengert is sže^ reltek. Ez egy tükörsimára csiszolt' szárítóhenger, amelyhez gumihenger, segítségével préselik hozzá a papírost. A forró papirost nem lehet rög-) tön feltekercselni, hanem elöb hűteni kell. Ez hűtőhengerekkel történik, melyeket vörösrézzel vontak be. A hengerléssel való szárítás következtében a papíros azonban elektromossá válik. Mivel ez további kezelésnél zavarólag hat, láncra függesztett réz-í golyókkal elvezetik az elektromosságot. A már száraz és kihűlt papírost gördülő tekercselőre vezetik, amely felflönvqvölíti. A rózsahegyi papírgyár új ** üzemrészlegének építésénél nagy figyelmet szentelnek a gépterem szellőztetésének és fűtésének, valamint az ellenőrző műszerek helyes beszerelésének. Jól oldották meg. a világítást, valamint az áram feszültségének, az emelődaru típusok, seg édberendezések kiválasztásának kérdését is. Kaštánek elvtárs, az üzem főmérnöke látogatásunk befejezésekor elárulta, hogy az itt gyártandó papirost technikai célokra, főleg elektromos szigetelésre, továbbá kábelszigetelő és kondenzátorpapír készítésénél használják majd. H. T (•ttaitBMvtTaifaiiait(nati*iiaitsiiaH*M«M*tiaiiiiiaiisii«NBttaMaMciiairinBii•iiBpaMBiiaiiBiiBMBiiBii*Maitan>i;aiiHii>iiBiiaiiiii>* : iiiiiiiHiniitiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiisiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii > t uiguiimui «•« iniiiiiiiiiiiiini -riiiii'nmniiiiiiiiiinr mi • iiiiiümiiiiiiiüiiiiiiiu ALACSONY TERMETŰ, barna képű fiatal férfi kopogtatott a dacsókeszi Efr SZ irodája ajtaján ... Kissé bátortalanul nyitott be, körültekintett. majd röviden előadta jövetele okát: — Azért jöttem ... Szeretnék belepni a szövetkezetbe. Lendvai László agronómus és György elvtárs instruktor ült az asztal mellett. — Ülj le, Béla. Ide mellénk. A fiatal ember szívéből elröppent a bizalmatlanság s reménykedni, arca virulni kezdett. — Szóval, szövetkezeti tag szeretnél lenni? — kérdezi az agronómus. — Ügy beszéltük meg feleségemmel. — S jobbnak látod így? — Nem mondom, jó volt nekem eddig is. mert ha az ember dolgozik, nincs hiba a fizetéssel. De mégis jobnak látom így. Itthon leszek a családdal. — No és értesz a gazdasági munkákhoz? — ismét az agronómus vette át a szót. — Laci bácsi, de még ilyet! Hiszen a szüleim földművesek. Az én szívemhez is hozzánött a föld, a paraszti élet. — Igen! Akkor hát... Ugyan én nem tudom ki voltál, mi voltál, én csak 2—3 éve ismerlek, amióta Pavlussal összehozott a sors... De ha így áll a dolog: — ehetünk egy tálból cseresznyét. A fehérre meszelt teremben mély csönd honolt, majd György instruktor a zsebébe nyúlt, ceruzát vett elő, és az „újszülött" szövetkezeti tag ifjú szívvel, bátor tekintettel aláírta a belépési nyüatkozatot. Szövetkezed tag lett Kanalas Béla. És nem is akármilyen. Úgy feKELL A SEGÍTŐ SZÓ S A TETT. szili a gyeplő a kezében, mint a jó primás hegedűjén a húr. — Csak már térdig érne a lucerna. Vágok olyan rendet... — emlegeti olykor-olykor. — De a szekeret nem tudod megrakni — viccelődnek az új kocsissal. — Hogy nem ? Majd meglátjátok ... HUSZONNÉGYEN léptek a közös gazdálkodás útjára a múlt év szeptemberében, a dacsókeszi kis- és középpaiasztok közül. Ma már 56-an vannak, s valamennyien azzal az elhatározással választották a közös munkát, mint Kanalas Béla, hogy majd megmuLatják! Az erős akaratot már eddig is siker koronázta. A marha-, ló- és sertésállományt kijavított, átalakított istállókban összpontosították. Az elmúlt év őszén idejében agrotechnikai határidőben elvetettek 32 hektár búzát, 5 hektár őszi árpát, 5 hektár rozsot és 4 hektár őszi keveréket. Nagy gondot fordítanak a rétek karbantartására is. Több mint 20 hektárt, még a tél beállta előtt, műtrágyával szórtak be. Most sem tétlenkednek: minden tudásukat és igyekezetüket latba vetve harcolnak az időjárás szeszélyeivel a dacsókeszi szövetkezeti tagok. A téli trágyát is kihordták már. Közel 15 hektárt — a tavaszi árpa vetőágyát — mésznitrogén műtrágyával szórtak meg. öt hektár legelöt pedig a múlt napokban szabadítottak meg az évek óta benőtt tövistől. Sürögnek-forognak, új tervekkel indulnak a tavaszi munkák és a jövő elé az újdonsült szövetkezeti tagok. Vanko József szövetkezeti elnöknek például az az elhatározása, hogy egy mezei, egy állattenyésztési és egy kertészeti csoportot alakít. A kapásnövények ápolását pedig egyes tagoknak osztja fel megművelésre. Bevezeti a pótjutalmazást és a csoportok között megszervezi a szocialista munkaversenyt. Lendvai agronómus a tavasziak sűrű- és keresztsoros vetésére, a kukorica, krumpli négyzetes-fészkes ültetésre helyezi a fő súlyt — Fonód László zootechnikus pedig kijelentette: — A nyár folyamán okvetlenül bevezetjük a borjúk rideg nevelését és az állatgondozók érdem szerinti jutalmazását. A jövőbe vetett remény és a közös gazdálkodáshoz való ragaszkodás bizonyítéka ez! Megvalósítása a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság tagjaitól, a kommunisták magatartásától, példás munkájuktól és a járási nemzeti bizottság segítségétől függ. És ha már itt tartunk, nézzük meg, milyen segítséget nyújt a JNB és a HNB, a falusi pártszervezet a dacsókeszi EFSZ-nek? Moravcsík elvtárs, a Kékkői Járási Nemzeti Bizottság elnöke a dacsókeszi EFSZ alakuló gyűlésén a következőket mondotta: — A járási nemzeti bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy az új szövetkezet fejlődjön, erősödjön. Biztosítunk állandó instruktort, aki mind szervezési, mind politikai téren, segítségére lesz a szövetkezetnek. Azonkívül — a tél folyamán — iskolázást tartunk a növénytermeléssel és az állattenyésztéssel kapcsolatban. Tanítani., nevelni fogunk benneteket... AZ INSTRUKTOR György elvtárs személyében meg is jelent. Hozzá is látott azonnal a munkához. Jött, ment, mindenütt megjelent, ahol segítségre szükség volt. Egyszóval becsületesen végezte feladatát. Március 20-án azonban a járási nemzeti bizottság se szó, se beszéd: elvezényelte az instruktor elvtársat Dacsókesziröl. — Helyesen tette ezt a kékkői JNB? Jól meggondolta a dolgot? Szerintem nem! Mivel pártunk és kormányunk is felhívta a járási nemzeti bizottság figyelmét, hogy egy pillanatra se vegyék le szemüket az újonnan alakult szövetkezetről, segítsék, ne hagyják őket árván. Ezek után tehát bátran mondhatjuk: a Kékkői Járási Nemzeti Bizottság ígéretéhez híven idejében — mert azután már késő lehet — tegyen meg mindent, hogy a dacsókeszi EFSZ valóban fejlődjön és erősödjön. Annál is inkább szükség van Dacsókeszin értelmes és becsületes instruktorra, mivel a JNB nerri valósította meg a szövetkezeti tagok téli iskolázását. Márpedig azt valamenynyien tudjuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás tudást, szakképzettséget követel! Lehet, hogy feltett kérdésemre azt feleli a járási nemzeti bizottság: ott van a helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet, nem nyújt kellő segítséget az újonnan alakult szövetkezetnek. De Pásztor János, Galbács János és a HNB többi tagjai kivülmaradtak, megfeledkeztek feladatuk teljesítéséről. HASONLÓ A HELYZET a pártszervezet tagjainál és a kommunistáknál is. Pedig nekik elsőrendű kötelességük, hogy a párthatározat valóra váljon. Ezt írja elő Csehszlovákia Kommunista Pártjának alapszabályzata is. „A párttag kötelessége, hogy tevékenyen harcoljon a párthatározatok végrehajtásáért. Nem elég, ha a párttag csupán egyetért a párt határozataival, a párttag kötelessége, hogy harcoljon e határozatok megvalósításáért." Világos és érthető szavak, melyeket feltétlenül meg kell fontolni Hugyec Pál, Huszár József, György József, Gemer József, Striho István kommunistáknak. Részükről téves az az állítás, hogy: „Megjelenünk a gyűlésen, kifizetjük minden hónapban a tagdíjat és ezzel eleget teszünk kommunista kötelességünknek." Nem igaz! Mindenesetre a taggyűlésen való részvétel és a tagdíj rendezése minden párttag kötelessége. Enélkül nem is lehet a párt katonája. Ezzel azonban egy párttag sem vette ki részét a párthatározatok végrehajtásából. Márpedig, amint tovább az alapszabályzat mondja: „A kommunistáknak a párthatározatokhoz való passzív és formális viszonya gyengíti a párt harcképességét, s ezért összeegyeztethetetlen a párttagsággal". A DACSÓKESZI kommunisták ré/széről tehát nincs helye a tétovázásnak. Emeljék magasra fejüket, lássanak tisztán, határozzanak! S aztán szóljanak az egyénileg dolgozó parasztokhoz, kommunistákhoz méltó hangon: tárják ki szerető karjukat, s kovácsolják egy nagy családba dacsókeszi parasztjait! Zatykó József. Dacsókeszi. üj szó r 1956. április 19.