Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-17 / 107. szám, kedd

Á brit közvélemény üdvözli L A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatását London, április 15. TASZSZ. N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségi tagjának közelgő látogatása a brit sajtó és a legszé­lesebb közvélemény figyelmének kö­zéppontját képezi. A vasárnapi lapok közölték az ar­ról szóló hírt, hogy április 14-én N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov Moszkvából Angliába utazott. A főbb lapok a szovjet vezető államférfiak látogatásával vezércikkekben és szer­kesztőségi cikkekben foglalkoznak. A londoni rádió vasárnap, április 15-én részleteket közölt a moszkvai Pravda „A szovjet és brit nép közötti barát­ságért és együttműködésért" című vezércikkéből. A Sunday Times című lap szer­kesztőségi cikkben közölte, hogy üd­vözölni kel! minden lépést, amely az Anglia és a Szovjetunió közötti köl­csönös megértés felé vezető úton mu­tatkozó akadályok elhárítására irá­nyul. A lap azt írja, hogy a tárgya­lások a nemzetközi kérdések meg­oldásának legjobb módszere, hogy fel­hívja a figyelmet arra, hogy energi­kusan törekedjenek az akadályok fel­számolására, és a bizalmatlanság okai­nak kiküszöbölésére. A Sunday Times és néhány más lap kommentárjaikban nem veszik figye­lembe azt a tényt, hogy a tárgya­lások pozitív eredménye, amihez megvannak a kellő feltételek, mind­két féltől függ. A kommentárok el­hallgatják azt, hogy a tárgyalások sikere érdekében mindkét részről szükséges az álláspontok és a néze­tek közelebbhozására irányuló törek­vés, és igyekeznek azt a benyomást kelteni, mintha a megegyezés elérése csupán a Szovjetuniótól függne. A brit közvélemény őszinteségének és vendégszeretetének hangja, amely a szovjet vezető államférfiak látogatá­sát általában jellemzi, ellentétben van a Sunday Dispatch című lap kommentátorának, Forbesnak kijelen­tésével, miszerint „az angolok or­szágukban olyan kérdésekben diktál­hatnak és kell, hogy diktáljanak, ame­lyeket a tárgyalásokon meg kell vi­tatniok". Eltérően a kommentátorok nagy ré­szétől, akiknek nyilatkozatait áthatja az a törekvés, hogy az angol és a szovjet nép közé elhintsék az ellen­tétet és a bizalmatlanságot — a be­folyásos lapok kommentátorai a köz­szervezetek képviseletében és az egy­szerű angol polgárok őszintén óhajt­ják az elkövetkező tárgyalások sike­rét, hangsúlyozzák e tárgyalások ha­tártalan jelentőségét a brit—szovjet kapcsolatok további fejlődése és a világbéke megszilárdulása szempont­jából. Az egyszerű angol polgárok leve­leikben, gyűléseken mondott beszé­deikben, magánbeszélgetések kereté­ben szívélyesen üdvözlik a szovjet vezető államférfaik látogatását és re­ményüknek adnak kifejezést, hogy megszilárdul a barátság, kibővülnek a gazdasági és kereskedelmi kapcso­latok Anglia és a Szovjetunió között. A munkások, tisztviselők, háztartás­beli nők, nyugdíjasok, a kereskedelmi körök képviselői leveleikben azon óhajuknak adnak kifejezést, hogy szeretnék látni N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot, szeretnének velük beszélni, meghívják őket „egy csésze teára". A Reynolds News című lap április 15-i szerkesztőségi cikkében sajnála­tának ad kifejezést, hogy a látogatás programjának kidolgozásakor nem nyújtottak lehetőséget a szovjet ven­dégeknek, „hogy láthassák az egy­szerű népet otthon, munka közben, pihenés közben és az utcákon". A lap sajnálja, hogy „a néppel való talál­kozás és a kapcsolatok minden le­hetősége, vagy pedig az olyan tipi­kus népi intézmények megismerése, mint a szövetkezetek és a szakszer­vezetek, a véletlenre vannak bízva, nem lesznek tervszerüek." A Reynolds News rámutat arra, hogy a tárgyalá­soknak és fogadásoknak természete­sen nagy jelentőségük van, de saj­nálattal állapítja meg, hogy nem szá­moltak az egyszerű emberekkel, a bá­nyák, az üzemek, hajógyárak mun­kásaival, a szakszervezetek képvise­lőivel rendezett gyűlésekkel, nem számoltak Skóciában és Walesban az ipari központokba tett látogatásokkal. „Tekintet "nélkül erre a program­ra — teszi hozzá a Reynolds News — nincs kétség afelől, hogy a láto­gatásnak nagy sikere lesz." A lap kijelenti, hogy a szovjet ve­zető államférfiak megérkezésének elő­estéjén az angol nép túlnyomó része „csatlakozik baráti fogadtatásukhoz". Budapesten tartják a dolgozó nők világértekezletét A Szakszervezeti Világszövetség tit­kársága elfogadta a Magyar Szakszer­vezetek Központi Tanácsának meghívá­sát, hogy a dolgozó nők világértekezle­tét június 14. és 17. között Budapesten tartsák meg. A Szakszervezeti Világszövetség tit­kársága az egész világ dolgozóinak és szakszervezeteiknek nevében szívélye­sen köszönetet mond a magyar szak­szervezeteknek ezért a meghívásért, melyet a nemzetközi munkásszolidari­tás szellemében tettek, ez a szellem hatja át a Szakszervezeti Világszövet­ség minden szervezetét. Szudáni miniszter az ország külpolitiká}áról Kairó, április 14. (TASZSZ) — Mir­gani Hamza, Szudán földművelésügyi minisztere kairói látogatása alkalmá­ból az A1 Ahram egyiptomi lap tudósí­tójának kijelentette, hogy az ifjú Szu­dáni Köztársaság, amely nemrégen vívta ki függetlenségét, harcol a nem arab államokkal kötött katonai egyez­mények ellen. Kijelentette: „Szudán a barátság és kölcsönös megértés lég­körében akar élni az arab országokkal. Meg akarjuk szilárdítani kapcsolatain­kat Egyiptommal, a testvéri szomszéd­országgal, mert ez mindkét ország ér­deke." ARGENTÍNA IFJÚSÁGÁNAK KOM­MUNISTA SZÖVETSÉGE e napokban ünnepli meg alapításának 35. évfordu­lóját. A Nuestra Palabra című lap fog­lalkozik a haladó argentin ifjúság szer­vezetének jelentős évfordulójával. A cikk értékeli a szövetség jelentős sze­repét az argentin ifjúság marxista-le­ninista szellemben való nevelésének szakaszán. (ČTK) Nehru a kasmíri kérdésről Az Indinfo jelentése szerint Nehru indiai minszterelnök április 13-án egy delhi gyűlésen kijelentette, hogy a Pakisztánnak adott amerikai katonai segély és Pakisztánnak a SEATO-ban és a bagdadi szerződésben való rész­vétele megsemmisítette a kasmíri népszavazás megtartásáról szóló ja­vaslat alapjait. Kijelentette: India Kasmírral kap­csolatban helyes, becsületes politikát folytatott. Pakisztán azonban erő­szakhoz folyamodott Kasmírban. „Mi­vel csak arra törekszem — mondot­ta Nehru —, hogy ne kerüljön sor összetűzésekre és megrázkódtatások­ra, kész vagyok beleegyezni, hogy a határt a jelenlegi tűzszüneti vonal alapján vonjuk meg. Nem törekszünk e terület hadműveletekkel való el­foglalására." Nehru rámutatott, hogy a legnagyobb éberséget kell tanúsíta­ni, nehogy Indiát valamilyen háborúba sodorják. Kijelentette, hogy Pakisztán Kas­mírban agresszív és India még min­dig várja a Biztonsági Tanács erre vonatkozó világos ítéletét. Emlékeztetett a pakisztáni veze­tőkkel való egy évvel ezelőtti tárgyalásaira és elmondta, hogy a legközelebbi időben sok esemény tör­tént. Különösen jelentős a Pakisztán­nak adott amerikai katonai segély. „Teljesen világosan kijelentettük, hogy ez a segítség megváltoztatta a kasmíri probléma egész lényegét, mert még ha a pakisztáni hadsereg el is hagvja Kasmir területét és a határ­tól 20—30 mérföldnyire megerősített állásokban helyezkedik is el, növekvő ereje jobb lehetőségeket biztosít szá­mára még onnan is a támadáshoz. Ezért ezt a problémát át kell gondol­nunk és másként kell megoldanunk, mert a katonai segély és a katonai szerződések következtében igen bo­nyolult lett..." A kelet-bengáliai menekültek özön­léséről szólva Nehru azt mondotta, hogy India számára nagy terhet je­lent az indusok Kelet-Bengáliából való naqy áramlása. Eddig körülbelül 3,8 millió menekült érkezett Indiába. „Ez világosan mutatja, hogy milyen veszé­lyes eredményekre vezethet a hely­telen politika". Pakisztán Kasmír kérdésében az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordul Karacsi, április 16. (ČTK) — A Press Trust of India hírügynökség jelentése szerint Mohamed Ali Csoudhuri, Pa­kisztán miniszterelnöke kijelentette, hogy nincs remény közvetlen tárgya­lásra India és Pakisztán kérdésében. Teheránba való távozása előtt a bag­dadi paktum tanácsülésén az újság­írókkal folytatott beszélgetés során április 15-én hangsúlyozta: „Pakisztán­nak most nincs más választása, csak az, hogy a Kasmir kérdésében fennálló ellentéteket megtárgyalás végett az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesz­Emigráns elemek aljas provokációja Londonban London, április 16. (ČTK) — A né­pi demokratikus országok szökevé­nyeinek soraiból kiközösített elemek hétfőn éjszaka abban az igyekezet­ben, hogy megmérgezzék a légkört a szovjet államférfiak Nagy-Britan­nia-i látogatása előtt, két. provokációs I akciót kíséreltek meg. A londoni Highgate temetőben bemázolták Marx Károly nemrégen leleplezett bronz mellszobrát. A provokátorok másik csoportja megpróbálkozott felgyújtani a Szov­jetunió sajtóirodájának londoni szer­kesztőségét, amely a Reuter hírügy­nökség épületében van elhelyezve. A tűzvészt idejében észrevették és el­oltották. A Reuter hírügynökség hírt közöl, amelyből kitűnik, hogy egyes körök­ben nyugtalanságot keltett az a ha­talmas népszerűség, amit a brit nép körében N. A Bulganyin és N. Sz. Hruscsov látogatása váltott ki. E közle­mény szerint „a képviselők az egész országban beszédeket tartanak és óv­ják a polgárokat, hogy ne dőljenek be a szovjet államférfiak kézszorítá­sának és mosolyának". Az ezzel kapcsolatban kiadott köz­lemény rámutatott arra a nagy ro­konszenvre, ami G. M. Malenkov ang­liai látogatását jellemzi. A Reuter hírügynökség a továbbiakban közli, hogy ebbe a kampányba bekapcsoló­dott a sajtó is, amely felhívja a né­pet, hogy a látogatáskor „tartózko­dóan viselkedjék". A kampányba ugyancsak bekapcsolódott a „Kelet­európai szökevények szervezete", akik hangulatot akarnak kelteni „a szov­jet államférfiak ellen". Ezzel kapcsolatban jellemző példá­ul, hogy a lengyel szökevények a lon­doni rendőrségtől engedélyt kaptak arra, hogy a szovjet látogatás idején „tiltakozó felvonulást" rendezzenek. A Reuter hírügynökség közlemé­nyéből kitűnik, hogy a hivatalok eze­ket a szervezett provokációkat a szovjet államférfiak körüli biztonsági intézkedések kiélezésére használják fel, tehát arra is, hogy lehetetlenné tegyék kapcsolatukat a lakosság leg­szélesebb rétegeivel. A közleményben ugyanis arról, van szó, hogy a „biz­tonsági szervek tisztviselőit nyugta­lanítják a fanatikus kommunista elle­nes elemek uszításai" és hogy „a rendőrség kétrzeresen éber lesz, ha Bulganyin marsall és Hruscsov úr a tömeg közé akar keveredni". Az UNESCO végrehajtó bizottságának a szervezet munkájáról Madrid, április 15. (TASZSZ). — Madridban folytatódik az UNESCO végrehajtó bizottságának 43. üléssza­ka, amely megvitatja dr. Evansnak, az UNESCO főigazgatójának beszámo­lóját e nemzetközi szervezet 1955— 1956-ban végzett ' tevékenységéről, megvizsgálja az 1957—1958-as műkö­dési tervet és költségvetést, s végül határozatot hoz az UNESCO 9. köz­gyűlésének előkészítéséről. Az ülésszakon élénk vita alakult ki arról, meghívják-e a Kínai Népköztár­saságot az 1956. júniusában tartan­dó nemzetközi közoktatásügyi érte­lcebletre. \ határozathozatalt áprilisra halasztották. Megvitatták, hogy az UNESCO részt vegyen-e a világ kiváló tudományos, kulturális és oktatásügyi személyisé­gei jubileumainak megünneplésében. A programbizottság határozatterve­zete szerint ez a feladat nem tarto­zik az UNESCO hatáskörébe. V. Sz. Kemenov szovjet képviselő rámutatott, hogy a nagy emberek jubileumainak megünneplése elősegí­ti a népek közötti barátság és kölcsö­nös megértés megerősödését és kije­lentette, hogy az UNESCO-nak az ilyen intézkedésekben való részvétele elősegítené e szervezet nemzetközi te­kintélyének emelkedését. A szavazás eredményeképpen elha­tározták, hogy munkacsoportot léte­sítenek, amelyben részt vesznek e kérdés kedvező megoldásának hivei. AZ AMERIKAI katonai hajóhad pa­rancsnokságának jelentése szerint a Földközi-tenger körzetébe négy to­vábbi amerikai torpedórombolót külde­nek. A hajókat a VI. amerikai flottába osztják be, amely három repülögep­anyahajóból, három cirkálóból és né­hány tengeralattjáróból és torpedó­rombolóból áll. (ČTK) ÁPRILIS 15-ÉN befejeződött Rómá­ban az olasz nők kongresszusa. A kül­döttek megtárgyalták Maria Magdaléna Rosstoaik, az Olasz Nőszövetség elnö­kének beszédét és az olasz dolgozó nők helyzetével összefüggő különböző problémákat. A kongresszus üdvözölte a szovjet küldöttséget is. (ČTK) A POLITIKAI IRODALOM ÁLLAMI KIADÓVÁLLALATA Moszkvában kiadia a szemléltető segédeszközök gyűjtemé­nyét, amely főleg a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kongresszusának irányelveit tartalmazza annak fő mu­tatóiban a hatodik ötéves tervvel kap­csolatban. (ČTK) f liElI!eilllIIillIlllllII!llIIIEIIIEIIIII8iil3ISiIKII18llliniIIII!!IlliliflIIIIIIIIIIIllllllIIIII!ÍllllllllllllBllil 111111111111111 • I S 111111111! I i C 1119 R1111 ! I i 11111111 1 i 111 ( I ! IS11111E f 113 B11S i E 3 i S i 11 11 1 ľ 9 SI i B 3 fi 11 i B 1331 i 9 M 1 1E1 í 91 i 13 1 E Í i! B 9 1 1 111S S! 3 i I i 81 fi f S B IS i I MIE A világ figyelő szeme, érdeklődése ezekben a napokban Anglia, az angol világbirodalom felé fordul. Már út­ban vannak London felé a vezető szovjet államférfiak, hogy a konzer­vatív kormány meghívására a törté­nelem folyamán először tegyenek hi­vatalos látogatást az Egyesült Király­ságban. Kétségtelen, hogy ez a látogatás az igen mozgalmasnak ígérkező 1956­os esztendő egyik legfontosabb, leg­érdekesebb vagy a polgári sajtó ki­fejezésével élve, „legszenzációsabb" eseménye. Azzá teszi a nyugati lapok üzleti érdekei diktálta szenzáció­éhség, az, hogy náluk a „hír" éppen olyan áru, mint a kaszakő vagy bo­rotvaszappan. Hetek óta szenzációt hajhásznak abban, hogvan zajlik le a feudális angol intézmények s a világ első szocialista állama képvi­selőinek tíznapos találkozása angol földön. Bizonyos értelemben igazuk is van az angol polgári lapoknak. Az angol kormány gondosan arra korlátozta a szovjet látogatást, hogy csak a hiva­talos, konzervatív Angliával s annak intézményeivel kerüljenek kapcsolat­ba Bulganyin és Hruscsov elvtársak. Hiába tiltakozott a szovjet kormány a látogatás programjának ilyetén le­szűkítése ellen, hiába kérte ismé­telten üzemek meglátogatásának, a néppel való közvetlen érintkezésnek lehetővé tételét — Eden kormánya hajthatatlan maradt. Mindez természetesen nem té­veszti meg az angol dolgozók túlnyo­mó többségét. Ők tudják, hogy a szovjet vendégek látogatása elsősor­ban nekik, az angol népnek szól, az ő érdekeiket, a világ minden békét óhajtó emberének érdekeit követi. A szovjet "'lamférfiak bizonyára Kérdések a nagy találkozó előtt... Miről tárgyalhat az imperialista Anglia és a szocialista Szovjetunió? megtalálják a módját, hogy az angol főnemességgel s a jobboldali mun­kásvezérekkel való tárgyalásuk folya­mán is az angol néphez szólhassa­nak. Bulganyin^ és Hruscsov elvtársak látogatásának jelentős részét a je­lenlegi konzervatív angol kormány képviselőivel való tárgyalásra tartja fenn a hivatalos program. „Beszélni kell velük" — ezzel indokolta Eden miniszterelnök a vezető szovjet po­litikusok meghívását a még nálánál is reakciósabb körök kritikájával szemben. „Beszélni kell velük az an­gol világbirodalom problémáiról" s ezzel a magyarázattal a nemes lor­dok is megelégedtek. Angol jobboldali körökben ugyanis az utóbbi években divattá lett, hogy a recsegö-ropogó világbirodalom minden nehézségéért nemcsak álta­lában a kommunistákat, hanem egye­nesen a Szovjetuniót tegyék felelős­sé. Hogy Kína sok száz milliós népe lerázta a gyarmati igát s már nem tűri a rákényszerített anyol ópium­behozatalt, — annak a Szovjetunió az oka. Hogy Maláj-földön a nép, a többi ázsiai nép példájára szabadon akar élni s már tíz éve harcol az angol gyarmati katonaság ellen, — annak is a Szovjetunió az oka. Hogy India, Burma, Ceylon népe véget ve­tett gyarmati sorsának, hogy Közép­Keleten az arab népek az angol olaj­imperializmus ellen harcolnak — mindennek a Szovjetunió az oka. Az angol konzervatív kormányt tehát az angol világbirodalom imperialista ér­dekei vezetik elsősorban a most meg­induló közvetlen tárgyalásokon, s az angol nép tényleges érdekeit csak annyiban veszik tekintetbe, amennyi­re a közvélemény, az angol nép leg­szélesebb rétegeinek szava kényszerí­ti. De éppen azért, hogy az angol konzervatív kormánynak is számolnia kell a dolgozók szavával és vélemé­nyével, az angol nép túlnyomó több­ségének békevágyával — ez ad le­hetőséget a szovjet államférfiaknak, hogy angliai útjuk eredménnyel jár­jon. Mi tartja össze az angol világbirodalmat? Az angol világbirodalmat fényko­rában, a XIX. század második felé­ben annak hivatalos képviselői és ideológusai, Disreali, Chamberlain, Kipling is hivatalosan „inipériumnak" nevezték, ' nyíltan megvallva imperia­lista jellegét. Csak az első világ­háború után, amikor már fennállott az imperializmus leleplezője és meg­bélyegzője a világ elnyomott -né­peinek szemében, amikor már léte­zett a Szovjetunió, csak akkor kezd­ték el hivatalosan is használni a sze­mérmesebb „Brit Nemzetek Közössé­ge" vagy röviden a „Nemzetek Kö­zössége" megjelölést. Természetesen a címer átfestése mit sem változott a lényegen. To­vábbra is fennáll az anyaország, va­lamint a dominiumok s gyarmatok, védnökségi területek s mandátumok bonyolult rendszere. Itt-ott a szer­vezési forma vagy az elnevezés ugyan megváltozik — csak nemrégen ala­kult meg két új domínium, a Kö­zép-Afrikai Unió és a Karibi Szövet­ség — a lényeg azonban megmaradt ugyanaz. A kérdés éppen az, mi az a lényeg, ami a változó formák mellett öszetartja — nevezzük néven a gye­reket — az angol impériumot? Az imperialista szellemű angol köz­jog azt tanítja, hogy a világbirodal­mat egy misztikum, az angol „koro­na" kapcsolja össze. Ez a közjogi „felfogás" emlékeztet egy másik, ha­sonló jellegű közjogi misztikumra, a „magyar szent korona" fogalmára. Ennek kellett volna igazolnia, hogy Magyarországhoz tartozik Ráma és Lodoméria is .. . Természetesen a közjogi misztikum semmitsem köt össze önmagában, legkevésbé egy világbirodalmat a XX. század közepép. Már valamivel reá­lisabb az a magyarázat, hogy a fehér lakosságú dominiumokat (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland) vérségi, nyel­vi és tradícióbeli kapcsolatok fűzik az anyaországhoz. Eszerint azonban az impérium tagjának kellene len­nie még ma is az Amerikai Egyesült Államoknak, s nem lehetne tagja az impérium nagyobb része: India, Pa­kisztán, Ceylon s a gyarmatok túl­nyomó többsége. Ha megvizsgáljuk az összes tekin­tetbe jövő elméletet, arra a meg­állapításra jutunk, hogy csak egy olyan tényező van, ami gazdaságilag és politikailag az angol világbiro­dalmat összetartja, s ez a „tőke­kapcsolat". A közös tőke, az angol mcnopoltőke jelenléte s ennek pénz­Üavi-tenhnilí-ai oc ^ L­Kto o — a font sterling az, ami az angol világbirodalmat ténylegesen össze­tartja. Nem vélet'en, hogy az a te­rület, ahol a font sterling a fizetési eszköz, lényegében összeesik a? im­périum területével Ezért nevezik is azt „sterling-területnek" vagy „ster­lmg-tömbnek". Már Marx kimutatta, hogy a gyar­matokon a profitráta magasabb, mint az anyaország átlagos profitrátája. Az anyaország olcsó ipari termékeiért (vagyis kevés munkáért) sok nyers­anyagot vagy mezőgazdasápi termé­ket (vagyis több munkát) kap. Ter­mészetesen az az egyenlőtlen csere nem valósul meg mindig magától, hanem arra az anyaország a gyarma­tok lakosságát hatalmi eszközökkel is kényszeríti. Hogy a tőke-kapcsolatok képezik az angol impérium — s minden más Kapitalista impérium — lényegét, bi­zonyítja az is, hogy a konkurrens, elsősorban amerikai imperializmus mindig először az angol impérium ki­szemelt részeinek az anyaországgal való tőke-kapcsolatait igyekszik alá­aknázni, majd teljesen megszakítani. Elég, ha e tekintetben az amerikai monopóliumok Kanadába vagy Indiá­ba való behatolására utalunk. Ez magyarázz" meg az amerikai kor­mány viselkedését a ciprusi kérdés­be n, Észak-Afrikában vagy Iránban is Az angol impériumnak ezt a gaz­dasági 1 lényegét nem szabad szem elol tévesztenünk, ha meg akarjuk érteni a mai angol kormány, a nagy angol monopóliumok kormányának politikáját a maximális gyarmati profitok megtartásáért. OJ SZÖ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents