Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-14 / 104. szám, szombat

L. Kiss Ibolya: Tátraalii rapszódia NJ: HÁNY SZÓ a Csemadok Piagymegyeri járási konferenciájáról IlIEllllllllllllllllllllllllllllllfllllllllllllillltlIISIllllllllIllllllIlllClltflllllllllIllllllllllflIIIIMIIlillllllllllllflillllllllRIIIIIIIIIIIIIIIlllflIIII A hatodik járási konferenciára gyűltek össze április 8-án a nagymegyeri járás Csemadok helyi csoportjainak küldöttei, hogy értékeljék múlt évi munkájukat. A konferencián részt vettek a Csemadok központi és kerületi bizottságának küldöttei is. A járási vezetőség beszámolója - ha hiányosan is — rámutatott az eredményekre és felfedte a hibákat. Megállapította, hogy az utóbbi időben javult a Csemadok kapcsolata a járási nemzeti bizottság népművelési szakosztályával és a járási népkönyvtárral. A népművészeti munka terén szép sikereket értek el a helyi csoportok. Nyolcvanhat színelödást tartottak a járásban. A műsorszámok azonban nem mindig segítették elő a szocialista nevelést. Több helyen bizalmatlanul nyúlnak még a haladó szellemű darabokhoz. A füssi, tanyi, nyárasdi csoport helyes műsorpolitikát folytatott. Mai életünkről, problémáinkról szóló darabokat matattak be, s ezzel nagymértékben hozzájárultak falujuk népének neveléséhez, a termelési feladatok teljesítéséhez. Mindhárom községben jól működik a szövetkezet. A beszámoló megállapította, hogy nagyobb súlyt kell helyezni a jövőben a könyvismertetésekre, irodalmi vitákra. Tizenhét vitaestet tartottak a múlt év folyamán. Jól sikerült vitaesteket rendeztek például Nyárasdon. Ezen a téren a töbhi csoport is követhetné a nyárasdiak példáját. Jobban meg kell szilárdítani a Csemadok-csoportok kapcsolatát a népművelési otthonokkal és a többi tömegA szlovákiai magyar iskolák növendékei nagy örömmel, kitartó, szorgalmas munkával és ennek eredményeként komoly hozzáértéssel vatták részt az első ízben rendezett iskolai szavalőversenyeken. Februárban az iskolákban, a győztesek pedig — március havában — a járási székhelyeken mérték össze művészetük erejét, hogy melyiküknek sikerül teljesebben életre kelteni egy-egy költeményt. Sok ifjút láttunk piros arccal, csillogó szemekkel, tüzesen szavalni, ós így bőven volt alkalmunk látni a versmondás nagy emberformáló ös nemesítő szerepét is. Tanítóink irányította ifjúságunk sok esetben kiváló eredménnyel birkózott meg a nagy feladattal és sikerrel varázsolta át a holt írott szöveget az élő hangos beszédbe, a gondolat közvetlen valóságába. A jól sikerült járási szavalóversenyek sajnos, kis számú, de lelkes hallgatósáqa Bratislavában, Szencen, Dunaszerdahelyen, vagy Nagymegyeren tapasztalhatta, hogy sokkal nagyobb a mozgósító ereje az előadott költeménynek, mint az olvasott műnek. Hiszen a vers formsi szépségei, az élő szóban öltenek testet; a vers hangulatát a jó szavalás teszi lebilincselővé, és érzelmi-gondolati mondanivalóját világossá, félreérthetetlenné. szervezetekkel. Sok panasz voltba járási népművelési otthon vezetőségének munkájára. Nem törődött eléggé a falusi csoportok munkájával. Reméljük, az új igazgató szorosabb kapcsolatot létesít majd a csemadok helyi csoportjaival, is, s az együttműködés meghozza gyümölcsét. Több gondot kell fordítani a közeljövőben a mezőgazdaság szocializálásával és a tavaszi munkák végzésével kapcsolatos népnevelő munkára. Mozgósítani kell a dolgozókat a békeharcra, tájékoztatni őket a bel- és külpolitikai eseményekről. Sok bírálat érte a konferencián a Csemadok járási vezetőségét. Nem tartott fenn szoros kapcsolatokat a helyi csoportokkal, nem fordított elég gondot irányításukra. Egyes vezetőségi tagok még az értekezleten sem vettek részt rendszeresen. A hiányos munkának az lett az eredménye, hogy a Csemadok ötszáz tagot vesztett, s csupán százhúsz új tagot szerzett egy év folyamán a nagymegyeri járásban. Nagy munka vár íehit az új

1 járási vezetőségre. Több gondot kell fordítanioik a tagokra, s gondoskodniok kell arról, hogy minden tag megkapja a Csemadoktól, amit vár tőle. Minden tagot be kell kapcsolni valamilyen formában a népművelési munkába. Szóljunk néhány szót magáról a konferenciáról is. A szervezés nagyon jó volt. Három híján minden küldött megjelent. Ezt úgy érték el, hogy a Csemadok járási vezetősége biztosította a küldöttek be- és hazautazását. A 'járási vezetőség beszámolója A szavaló a költő érzelmeivel azonosulva, az ő saját érzelmeit és gondolatait fejezi ki: igazán érez és igazat mond. Ez a versmondásnak a szavalóra ható emberformáló és nemesítő ereje. Sajnos azonban, iskoláink többsége a nevelés e nagyszerű lehetőségét nem használta ki kellőképpen. Az iskolában megtartott szavalóversenybe A jövőben JL egész tanulóifjúságot b* kell szerveznünk, nem pedig csak az amúgyis minden alkalommal szavaló „primadonnákat". A korcsoportok szerinti osztályok közötti versenyek álljanak az iskolai élet érdeklődésének középpontjában, mint a Bratislavai Nyolcéves Középiskolában. Az egyes korcsoportok győztesei tiszteletére — mint ahogyan ezt a Bratislavai Közgazdasági Iskolában láttuk — az iskola igazgatósága a szii'ői munkaközösséqgel karöltve rendezzen irodalmi délutánt. Ezen az ünnepélyen a győztesek szavalják el azt a költeményt, mellyel majd a jár Asi versenyen az iskolát képviselik. Ezeken az ünnepélyeken, a jól álöadott irodalmi művek megelevenednek és nemcsak magára a szavalóra hatnak, hanem rajta keresztül magukkal ragadják a hallgatóságot is. ÉDpen ezért az iskolák igazaatóságáI nak és a járási iskolai szerveknek a I szavalőversenyeket az új embert forazonban nagyon szűkreszabott, hiányos, általános jellegű volt. Nagy vonalakban ismertette az eredményeket, felsorolta, melyik csoport követ el hibát, de nem foglalkozott részletesen és konkréten a problémákkal. Nem mutatta meg, hogyan érnek el a jó csoportok szép eredményeket, s nem tárta fel, mi az oka a gyengébb csoportok elégtelen munkájának. így természetesen a küldöttek sem a beszámolóhoz nem szóltak hozzá, s nem a jó módszerekről, vagy a nehézségekről beszéltek — pár hozzászóló kivételével —, csupán elmondták, mit csináltak a múlt évben, s mik a tervük a jövőre. A konferencia tehát erősen formális jellegű volt.^Pedig sok megvitatni való lett volna. Hiszen sok gyenge csoport van a járásban. Ekecsen például a Csemadoknak még jóformán szervezeti jellege sincs, s így százhúsz tagból már csak 49 maradt. Vagy miért nincs meg az egyetértés a nernesócsai népművelési otthon vezetője és a Csemadokcsoport között? Miért csökkent a nagymegyeri helyi csoport létszáma a felére? A most alakult, szépen induló százhúsz tagú énekkarban miért nincs egyetlen fiatal sem? Hogyan lehetne közelebb vinni az ifjúságot a Csemadokhoz? Reméljük, hogy az új vezetőség nemcsak formálisan végzi majd'munkáját, hanem műiden erejével arra fog törekedni, hogy a hibák eltávolítására és a népművelési munka fejlesztésére hozott határozatokat az utolsó pontig megvalósítsa. (j. X) máló költészet nagy ünnepévé kell avatnia. A bratislavai kerület járási vezetőségei, sajnos, nem éltek ezzel a lehetőséggel és a járási szavalóversenyek csupán egy-két érdekelt személy jelenlétében folytak le. A jövőben a szülők és a lakosság széles tömegeit kell érdekeltté tenni a járási szavalóversenyek ünnepében. Legyenek jelen az iskolák .védnökségi üzemeinek dolgozói is. Mert meghallgatni jó előadásban írók, költök mondanivalóját azt jelenti, hogy felnyitjuk - hallgatóság gazdag képzeletének zsilipjét. Elevenné tesszük az író szavait, élménnyé csiszoljuk a közönség számára az igazi művészetet, mely állásfoglalásra, cselekvésre készteti a hallgatóságot. A tanulóifjúsággal megszólaltatott irodalomnak ezek a meghitt ünnepségei egyben közelebb segítenek bennüket korunk legégetőbb nevelési kérdésének megoldásához: szorosabbra fűzik az iskola, a család és a dolgozók széles tömegei kö ti kapcsolatot, elmélyítik az új ember nevelésének felelősségteljes kérdései iránti társadalmi érdeklődést. E nemes célt k^U az áDrilis végén Ko.náromban megtartandó országos magyarnyelvű szavalóversenynek is. Mózsi Ferenc Minek nevezzük a könyv írásait, ez a kérdés foglalkoztat bennünket L. Kiss Ibolya műve fellapozása közben. A könyvkiadó — lehet a szerző akaratából — történelmi karcolatoknak nevezi őket. Pedig az írások zöme több a karcolatnál, jól kerekített novella, amelyben sűrített élmények feszülnek, és az alakok kiváló lelki tulajdonságok hordozói. Arcképcsarnok talán a könyv, melyben az író nagy költőket, írókat, zeneszerzőket, politikusokat mutat be? Nem nevezhetjük annak, mert hisz az írói arcképek felvázolásában a szerző mindig értékel, elhelyez, ítéletet mond. Viszont L. Kiss Ibolya nem törekedik ítéletmondásra, megelégszik a tárgyalt író egy-egy jellemvonásának kiemelésével. Nem írói arcképek ecseteléséről van tehát szó, hanem olyan tulajdonságok felvillantásáról, amelyek közelebb hozzák az olvasót a nagy géniuszok megértéséhez. Inkább történelmi tárgyú novellák foglalnak nelyet a kötetben, mint karcolatok. Ebből következik, hogy az írások nagy részében a cselekmény és a novellisztikus elem a domináló! A kötet arról tanúskodik, hogy szerzője az életrajzi irodalom na:;y barátja. Onnan merít, egy-egy neki tetsző epizódot bont fel, s formil alakokkal teli cselekménnyé. Persze a személyes élmények feldolgozása sem hiányzik a kötetből. A könyvet olvasgatva, átengedjük magunkat hatásának, mert az egyszerű, keresetlen szavakkal írt történetek érdekesen, figyelmet lekötően repítenek bennünket a nagy írók, költők világába. S ami tán a legfontosabb, nem hiányzik a kor levegője, a pontos környezetrajz sem. Minden a helyén az írásokban. Petőfi közkedvelt verse a Távolban. Egyik nagyon szép strófája arra ösztönzi az írót, hogy keletkezéséről novellát kerekítsen. Az említett strófa nagy ellentétet, vagy ha úgy tetszik, ellentmondást rejt magában. Ľ7t tapintja ki L. Kiss Ibolya „Egy vers megszületik" című írásában. Arról van szó, hogv a költő tele reménnyel, az életbe vetett lángoló hittel jön a poros országúton Pozsonyba. A dolig úgy áll, színésznek csap fel, szerepet kap, közönség elé állhat. Olyannyira lelkesíti ez, hogy a szélesen hömpölygő Duna partján vers fogamzik benne. Vers, amelynek íme két sora: „Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, mert fiának kedvez a cserencse." De itt a gondolat megszakad, mert a koronázó templomban nyolcra harangoznak. A költő Petőfi siet a városba. Az ígért szerep Szeberényinél várja. Persze szerepből, színészetből semmi sem lett. Egy úrfi foglalja el a helyét. Reményvesztetten, lehangoltan bolyong ismét a Dunaparton. És borongós gondolatai csapódnak le a további két sorban: „Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, megrepedne a szíve szegénynek!" Senki se kételkedik abban, hogy az említett strófában az ellentét oka ez, és nem más. Az írás magával sodró lendülete, ellentétének művészi kiélezése hiteti ezt el velünk. Ügy tűnik, hogy L. Kiss Ibolya ihlet-tüzének a múltba néző keresés, kutatás az élesztője. A múltba fordul, s annyira elmélyül a keresésben, hogy még egy, az évek porával eltemetett kézirat esete sem kerüli figyelmét. „A színház padlásán" című írásában megtörténtté, hiteles valósággá varázsolja egy kedves, nagy művészi erejű kézirat megtalálását. Kevés a jó, a kornak beszélő színdarab. Keresni kell — így indul a novella. Azért kell keresni, mert Egressy köti magát az új, magyarul írott darabhoz. A színház irányítója azt tanácsolja neki: keressen! S Egressy a színház padlasán keres. Poros kéziratokban turkál. S a sarokban rátalál egy darabra. Beleolvas, majd beletemetkezik. Nagyon tetszik. De hát ki írta? Por lepi a nevét. Töröljük csak le: Katona József. És napvilágot lát a kor legnagyobb műve: a Bánk bán. A feszültség, az izgalom a keresésből árad. Az író megtalálja azt a pontot, ahol az olvasó hevesen fokozódó érdeklődésének fékezésével megteremtheti a lebilincselés legjobb talaját. Nem kevésbé érdekes a Madáchról és feleségéről, Fráter Erzsiről szóló írás sem: A „Múzsa". Madách bánatában a költészet tisztaságába menekül, míg felesége a váradi kiskocsmába. Ennyi a különbség kettőjük között, összegezi L. Kiss Ibolya. Az író hatásos módszere, hogy a tárgyalt író nevét csak később, a végén ismerteti meq az olvasóval. Aki valamennyire jártas letűnt idők eseményeiben, írók, költők világában, mindjárt rájön, kiről van szó. „A költő anyjá"-ban a virrasztó édesanya beteg fia mellett ül. Diószegi Sára az asszony s „száját nem hagyja el a sírás, ha beleszakad is az a kis vonagló húsdarab, melyet úgy neveznek. hogy „szív". Virraszt az éjszakában az édesanya, szemében a gyűlölet parazsával. A kollégium ellen, amely tanárfiát diákká degradálta. Már akkor is szótlanul ült beteg fia mellett, amikor este még kedves barátjával, Fazekas Mihállyal beszélgetett: hogy álmában a Ludas Matyit látta. S hogy őt szereti a fiatalság. A tanárok közösítik ki. Ebben a történetében Diószegi Sáráról, az édesanyáról mond el sok szép dolgot. Arról az édesanyáról, akiből hajnalban, fia elhúnytakor tör ki a visszafojtott zokogás, a sikoly, amely valósággal betör „az ébredező utca zúzmarás csendjébe": — S mondja meg a kollégiumban is, — ez a szomszédnak szól —, hogy ott is tudják meg: meghalt volt diákjuk, a kitiltott tanár: Csokonai Vitéz Mihály. L, Kiss Ibolya kötete a maavar nemzet nagy fiairól. Katonáról, Balassiról, Madáchról, Petőfiről, Jókairól, Kossuth szárnysegédéről és másokról beszél. A cél a nemzet ügyét előre vivő elemek megmutatása. Egy ország problémáját megoldó, avagy az országos problémákat felvető máig élő nagy müvek születési körülményeinek a leírója, megörökítője. S ami felbecsülhetetlen érdeme a kötetnek és szerzőjének, hogy a magyar nemzet legkiválóbb napszámosainak életre keltésében sehol sem mellőzi, sőt tudatosan kiemeli a szlovákiai vonatko-^ zásokat, ahol erre alkalom kínálkozik. „Jókai és az egyszerű kocsmáros"ban a színhely: a csorbái kocsma. Mi az írásban az érdekes? Talán a táj hangulatának, pompás színeinek érzékeltetése? Vagy az anekdota hangnemébe forduló furfangos eszű kocsmáros megjelenítése? Ez is, az is. De nekünk Jókai leleményessége mindennél érdekesebb: a harmadik szomszéd szalonnás rántottája. „Nem szervírozták ugyan ezüstön, mint Párizsban vagy Pesten, de tiszta szívvel, vendéglátó, szlovák szeretettel." Az idézet, mint ahogy az egész történet is, a mának beszél. Ösztönöz, késztet valamire: a múltból táplálkozó barátságunk továbbfejlesztésére, elmélyítésére. Címadó novellája a Lipótújvár melletti svihrovai fennsíkra ragadja képzeletünket. Labancverő kurucok közé. Csáki generális „útja a sáncok mellett vezetett, ahol szlovák vitézei énekeltek, akik magyar bajtársaikkal közösen harcoltak hitük és hazájjk szabadságáért". A két szomszédos nép legjobb fiai mindig megtalálták a módját, hogyan és miképp fogjanak össze közös ellenségük ellen — ez a végső summája az író ilyen tárgyú írásainak. L. Kiss Ibolya nagyon heWesen úgy véli, hogy a szomszédos népekn >k, mint az egy hazában élő népeknek — a barátságot, testvériséget még jobban összeforrasztó hagyományai vannak. Épít tehát a nemes hagyományokra, az idő távlatából a mába emeli azokat, hogy ne csak Önmagukért beszéljenek, hanem főként együttélésünk mellett szóijanak. A kötet minden írásával természetesen lehetetlen foglalkozni. E sorok írójának nem i? célja a mérlegre tevés, az értékelés. E kis cikk csuoán a bemutatás igényével íródott Azért, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kezükbe vegyék s könyvet. Mert aki elolvassa, szellemi kincse gyarapodik. Ez pedig nem kis dolog! MáC* JÓZSPf 0 J s 2 0 1956. április 14. m 0 oí> ? • t« 4* $ 1 I é 'M .a & íiC íK # I JfLettt úagjjMk...? Merre vagytok, tarka emlékek Eveim sárguló könyvéből, Melybe, ha néha belenézek, — — Eszembe juttok, gyermekévek. Eszembe jut a füzfa-sípom, Mit a pázsiti füzesekben Faragcsáltam bicskámmal titkon, Olykor, ha anyám nem volt itthon. Es ha néha nem volt mit tennem, Ha meguntam a játszadozást, Pajtásaimmal napszámba mentem, S lassan a játszást elfeledtem. Munkával nőttem álmodozva, Nőttem, s mint az épülő házak Nyújtózkodtam fel magasra, Duzzadó erőmben mindig bízva. S mily messze már e serdülőkor, Az aranyló álmoknak napja, Mely, mint egy sorsüldözött, lohol Ott messze a múlltal valahol, Míg kigyúl daloló ajkamon Ifjúságom, megkésett dala, És most, hogy suhintja homlokom A férfikor, e dalt dalolom. S képzeletemben újra látom Kedves képét a szülőtájnak, hol úgy úszott el ifjúságom, mint patakban a virágszirom. >|4 Török Elemér 0 •ŕ M •H* # O afc •.Ili' * 0 M 0 ÜK 1 0 •Kof Az iskolai szava lóversenyekről