Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-13 / 103. szám, péntek

Méhészek országos konferenciája Gottwaldovon A sertéspestis írta : Dr. Brauner Iván állarndíjas akadémikus Április 7. és 8-án Gottwaldovóban országos értekezletre jöttek össze a méhészek. A konferencián részt vet­tek az EFSZ-ek, állami gazdaságok, állami erdők méhészeinek küldöttei köztársaságunk minden kerületéből. A méhészet legújabb módszereiről e szakma kiváló tudományos dolgozói tartottak előadásokat. A vita során a Az Ipolysági Erdészeti Gazdaság pászt>i méhészet ben dolgozik Jozef Brokeš méh sz, aki a múlt évben el­ért eredményeivel a besztecebányai kerület és Szlovakia méhészei között az első helyre került. Az egy mé­hészre tervezett 9 kg mézbeszolgál­tatást magasan túlhaladták. A 136 méhes mindegyike átlagosan 7,8 kg mézet adott be, amely összesen nagy­mennyiségű mézet jelent. Egyes méhesekből 60 kg mézet is kapott. A pászt .i méhészek ebben az évben sem akarnak lemaradni. Jozef Brokeš méhész versenyre hívta a beszterce­A szepsi traktorállomás felkészült a tavaszi munkákra. A gépállomás el van látva könnyű és nehéz mezőgazda­sági gépekkel — de kevés nagytelje­sítményű kombájnjuk van, melyeket a kalászos és kapásnövények termelésé­nél és begyűjtésénél gazdaságosan fel tudnának használni. A gépállomás veze­tőjétől megtudjuk, nagyon jó volna, tia több ilyen qépet kapnának, hogy ez­által megkönnyítsék a szövetkezeti dol­N emrég jártam Bajcson egy hír nyomán. A sajtó közöl­te, hogy az Állami Birtokok Bajcsi Igazgatóságának gazdaságai elnyerték a kormány és a szakszervezet vörös zászlaját. A lapokban olvastam, hogy 380 000 koronával több jövedelmük volt a tervezettnél, a hektárhozamo­kat jóval túlszárnyalták, az állat­tenyésztésben pedig különösen a ser­testnevelésben kiemelkedő eredménye­ket értek el. Most csak egy gazdaságról, a baj­csir tól akarok írni. Az első kép, ami megragadja az ember figyelmét, hogy mindenfelé építenek. A falu közepén egy nagy modern ház épül, amelyben orvosi rendelő, üzlethelyiség, község­háza, közös étterem, lesz. Az emele­ten pedig le gény szállások. Különös büszkeséggel emlegetik az emberek ezt az épületet. Az igazgatóság iro­dája felé vezető út mindkét oldalán korszerű fürdőszobával ellátott házak épülnek. Azt már látja az idegen, hogy a falu külsőleg átalakul. Az első képek jól hatnak az emberre. A műhelytanács irodájában Pse­f* nák József, levelezőnk fogad. Eldicsekszik, hogy olvasó- és Micsu­rin-köröket szerveztek, a munkások kedvélik a sakkozást. Párák Imre, a sakkor vezetője első lett a kerületi versenyben. Különösen jól működik a műkedvelők köre. Annyi itt az újdonság, hogy az em­ber meglepetésében ámul. A múlt cse­lédjei a kocsmában töltötték szabad idejüket és egymást ették nyomorú­ságukban. Körülnézünk a munkahe­lyeken. E látogatás még koratavasz­szal történt, amikor erősen készül­tek rajtra, hogy a tavaszi munkák fennakadás nélkül folyjanak majd. Cimbalik József, a javítóműhely ve­zetője büszkén mondja, túlteljesítik a tervet és a gépek is helytállnak a munkában. Magáról is mond valamit. konferencia részvevői kicserélték ta­pasztalataikat, főleg a méhkirálynők nevelésével kapcsolatban, me^/től a méhcsalád minősége függ. E szaka­szon jó eredményeket érnek el a né­pi méhészkisérletezők, akik szorosan együttműködnek a tudományos dol­gozókkal. bányai kerület Összes méhészeit az egy méhesre eső legmagasabb átlag­hozam elérése tekintetében. Miután a kemény tél ellenére a 200 család száz százalékosan áttelelt, ebben az évben is nagy reményei vannak a sikerre. A melegebb idő beálltával a méhé­szetben is több munka van. További szaporítással és a családok megerő­sítésével magas mézho/amokat biz­tosítanak. Terv szerint ebben az év­ben Jozei Brokeš méhész két segítő­társával együtt 400 családról gon­doskodik. gozók munkáját. Szükségük lenne siló­kombájnra, cukorrépa- és burgonya­szedö-kombájnokra, mely gépekkel nagyban elősegítenék az állattenyésztés fejlődését. Figyelen.be kell venni a szepsi trak­torállumäs kérését és segíteni keíí a gépek mielőbbi beszerzésében, annál is inkább, mert a szepsi járás valamennyi községében szövetkezeti gazdálkodás folyik. Domin Pál, Jánok. — Mit szokott olvasni? — kíván­csiskodunk. — Elsősorban munkámba vágó szakkönyveket. Minden este 10—11 óráig olvasással töltöm az időt — feleli. Megtekintjük a javítóműhelyt. Cim­balik elvtárs, egy a gépek körül szor­goskodó munkásra mutat. — Ez Kostyál Mihály esztergályos, 160 százalékra teljesíti a tervét. Beszédbe elegyedünk Kostyál Mi­hállyal, ő kevesebbett olvas inkább kedveli a halászatot, sakkozik és h Vöröskereszt vezetője. A műhelyben tartózkodik Szei­fert Ferenc is, akiről a nyáron so­kat írtak a lapok. — Most tétlenségre vagyok ítélve — szól mosolyogva. Ezt csak úgy tré­fából mondja, mert állandóan kom­bájnja körül foglalatoskodik, hogy a gép nyáron majd megállhassa a he­lyét. Nemrég jött haza németországi üdüléséről, s alig várja már, hogy új­ra a gabonatáblákon dolgozhasson. — A tavalyi indulás, nagy dolog volt az — mondja. Mint kommunista kötelezettséget vállalt, hogy túlteljesíti az előírt ter­vet. S zeifert elvtárs nem a szó, in­kább a tett embere. Adott szava teljesítésében voltak nehézsé­gei, de leküzdötte őket és első lett az országban az állami gazdaságok versenyében. Az újságírók tollából megjelent a lapokban, hogy 385 hek­tárt aratott le. Ö, amint mondja, inkább politikai könyveket olvas, mert országgyűlési képviselő, és elő­adásokat tart népgyűléseken. Emel­lett azonban olvas szépirodalmat is és szereti a zenét. Vidáman folyik a munka minden­felé, a munkások meg akarják őriz­ni jó hírnevüket Közben lelelik a munkaidő és a munkások a szép W KI MINT VET, ÚGY ARAT A bodrogszerdahelyi „Vörös Csillag" szövetkezet dolgozói nagy tervekkel indultak a tavaszi mun­kákba. Már márciusban elvetették a borsót s április első napjaiban megkezdték a tavaszi árpa, zab, bükköny és füves keverékek veté­sét. Az eredmény örömteljes. Na­ponta 25—30 hektárt vetnek be. Urbancsik Viktor elnök jó szerve­zőnek bizonyul. Állandó kapcsola­tot tart a tagsággal s példamu­tatással buzdítja a tagságot na­gyobb eredmények elérésére. Lubinszky Mihály és Székely József csoportvezetők versenyben vannak egymással. A traktorok zú­gásától hc..igoíi mezőkön minden­felé serényen dolgozó embereket látni, akik az idei gazdag termés biztosításáért vívják harcukat. A bedrogszerdahelyi szövetke­zetesek kimagasló eredményeket értek el a rétek és legelők gondo­zásában is. Mintegy 230 hektár le­gelőt tisztítottak meg és mütrá­gyáztak, 37 hektár rétet boronál­tak és meszeztek;. Egyéb munkák mellett nagy sútf/t helyeznek a rizstermelésre. Jelenleg egyengetik és szántják a rizsföldeket. Ebben az évben 50 hektáron termelnek rizst. — A rizstermelés igen kifize­tődő, — mondja Urbancsik elvtá ľs — s éppen ezért nagy súlyt he­lyezünk a rizstermelésre. Ugyancsak nagyban termeszte­nek zöldségféléket is. Ha széjjel­néziink a melegágyak környékén, csodálattal kell megállapítanunk, hogy értenek munkájukhoz. Rög­tönzött központi fűtéssel ellátott melegházaik vannak, ahol külön­féle zöldséget termelnek. Az első salátát már februárban eladták s maholnap piacra kerül a második termés is. Rubinszy Miklós, a zöldségtermesztési csoport vezető­je büszkén szorgoskodik a meleg­házak körül. Alig várja már, hogy az idő alkalmas legyen a palán­ták kiültetésére. A b o drog szerdahelyiek ebben az évben 33 koronát terveztek a ler­mészetbeniekkel egy munkaegy­ségre. Az eddigi eredmények, a jó felkészültség, a Tcözös ,. vagyon iránti viszonyuk mind azt bizo­nyítják, hogy ezt az összeget év végére jóval túlszárnyalják. Kászonyi István * modern kultúrhelyiség felé igyekez­nek. Mi is velük tartunk. A falakon a legjobb dolgozók képei. Az előszo­bában asztaliteniszt játszanak. Majd esthajnalkor megtelik az olvasóterem is, Petőfi, Jókai, Móricz Zsigmond műveit olvassák, a szlovák munká­sok pedig a szlovák írók könyveit lapozgatják. Nehezen búcsúzik az ember a gaz­daság dolgozóitól, mindegyik úgy be­szél a gazdaságról, mint sajátjáról. Este szórakoznak, nem a régi műve­letlen cselédek már, hanem új embe­rek, akik a tudás és a művelődés for­rásából merítve, nem úgy dolgoznak, mint alkalmazottak, hanem mint gaz­dák. * * * B erreg a telefon. — Halló itt a Bajcsi Állami Gazdaságok igazgatósága, — jelentkezik a disz­pécser. Kíváncsian veszem fel a kagy­lót. Vajon hogy megy a munka? Ho­gyan állják meg a helyüket mosf. A diszpécser egymásután mondja be az adatokat. Az árpa és a zab nagy részét már elvetették, vetik már a takarmány és hüvelyes féléket, cukor­répát és a kapásnövényeket is. Oj élmunkásokról, a munka új hő­seiről számol be. Pompiszli Miklós a gyulai majorban agregáttal dolgozik, 165 százalékos teljesítményt ér el. Adamec István kocsis 150 százalékra teljesíti tervét. Még egy utolsó meg­jegyzés: — A vetés fennakadás nélkül fo­lyik és hamarosan földbe kerül a mag. £ z a hír is igazolja, hogy a rajt­ra készülés jó volt, a jó gaz­dák ismét megállják helyüket, hogy az idén újból esélyesei lehessenek a kormány és a szakszervezet vörös zászlajának. • B. J. A sertéspestis sertéseink legvesze­delmesebb fertőző betegsége. Észak­Amerikából hurcolták be a múlt szá­zad végén hazánkba is. Ma már úgy­szólván az összes világrészeken meg­található, jelentősége azonban a ser­téstartás és a sertéskereskedelem különleges viszonyai szerint orszá­gonként más és más. Nálunk, főleg Szlovákiában erősen elterjedt és ha­talmas pusztításokat végzett. Jelenleg is erősen fertőzött Észak­Amerika, Afrika, Ausztrália és Ázsiá­nak azon országai, így pl. Kína is, ahol a sertéstenyésztésnek fontos szerepe van. Hasonlóképpen Európá­nak is számos állama fertőzött ser­téspestissel. Fogékony állományunk 60—80 százalékát is kipusztítja, ha nem avatkozunk be idejében oltások­kal. Hazánkban a pestis 1895-ben ütötte fel a fejét és azóta sem sikerült meg­szabadulni tőle. A sertéspestis oko­zója vírus, mely a beteg állat tes­tének minden részében megtalálható. A beteg állat már akkor is, mikor a betegség tünetei még nem látszanak rajta, vizeletével, bélsárával és tes­tének minden váladékával üríti a ra­gályanyagot. A legveszedelmesebb, ha ilyen sertés vére kerül a külvilágra kényszervágás következtében, mert a beteg állat vérében a sertéspestis virusa igen nagy mennyiségben van jelen. Az állat testéből kikerült ví­rus aránylag hamar, 2—3 nap alatt elpusztul, akár magában a hullában, akár a vizeletben vagy a bélsárban, rothadás következtében. Beszáradt ál­lapotban fertőzőképességét hosszú hónapokon át megőrzi (sertésetetők ruháin, istállótakarító eszközökön, is­tálló falán stb.). A sertéspestissel fertőzött, de a betegséget még nem mutató serté­sek húsa is tartalmazza a vírust és így terjesztheti a betegséget, mert a fagyasztott húsban éveken át, a pá­colt és füstölt húsban, vagy nyers füstölt kolbászban heteken át életben marad. A meleggel szemben igen ér­zékeny. 80° C meleg percek alatt megsemmisíti a sertéspestis vírusát. A sertéspestis leggyakoribb terjesz­tője kétségtelenül a betegség miatt kényszervágott sertések húsa. Ezért sertéspestis . miatt kényszervágott ál­latok húsát csak előzetes párolás vagy főzés után szabad közfogyasz­tásra bocsátani. Mivel a sertéspestist az első napokban, mikor még klinikai tünetek nem látszanak, szinte lehe­tetlen megállapítani, viszont a sertés húsa már nagy mennyiségben tartalmazza a vírust, nagy fontossága van annak, hogy a nyers hús meg­mosására használt vizet sohase önt­sük ki az udvarra, vagy éppen a ser­tések moslékába, míg megelőzőleg forralással nem fertőtlenítettük. A sertéspestis vírusa iránt minden sertés, fajtára vagy korra való tekin­tet nélkül fogékony, és ezenkívül a sertéspestis vírusa feltétlenül kór­okozó, ami azt jelenti, hogy nem szükséges gyengítő körülmény sem ahhoz, hogy betegséget váltson ki az oltatlan sertéseknél. Amennyiben még gyengítő körülmények is közrejátsza­nak, ezek csak gyorsítják és súlyos­bítják a betegség lefolyását és növe­lik az amúgyis igen magas százalék­számú elhullást. Más háziállatok, va­lamint az ember nem fogékonyak a sertéspestis vírusa iránt. Sertéseknél a fertőződés rendszerint a szájon át történik, fertőzött takarmány vagy víz fogyasztásával, vírustartalmú vi­zelet, bélsár vagy más anyag felfalá­sával, illetve nyalogatásával. A szer­vezetbe bekerült vírus az állat véré­ben gyorsan elszaporodik, úgyhogy 24 óra múlva, bár az állat még teljesen egészségesnek látszik, vizeletével már vírust ürít, és így terjesztőjévé válik a betegségnek. A betegség első látható tünetei rendszerint a fertőzés utáni 5—6 na­pon észlelhetők. Ha a betegség fo­gékony állományban kezdődik, az el­ső beteg állatnál észlelhető tünetekből csak ritkán lehet biztosan megállapí­tani a sertéspestist, mert ilyenkor az első beteg állatokon látható tünetek alig különböznek sok más betegség, akár az egyszerű gyomor-bélgyulla­dás tüneteitől. Ez érthető is, mert hisz először a legfogékonyabb és le­gyöngült állatok betegszenek meg, s ezekkel igen rövid idő alatt végez a pestis. Azokban az esetekben, mikor ilyen rövid idő alatt történik az el­hullás, nincs idő arra. hogy az állat szervezetében a betegségre jellemző elváltozások kifejlődhessenek, s még boncolással, vagy kényszervágásnál húsvizsgálattal is nehéz megállapíta­ni a sertéspestist. A betegség tünetei: Kezdetben a beteg állatok általános rosszúllétet mutatnak, étvágytalanok, szomorkod­nak, takarmányt alig fogyasztanak, az evést hamar abbahagyják. Szaporán lélegzenek, mozgásuk nehézkes, sok­szor támolygó és ilyenkor már min­den esetben magas lázuk van, mert a láz megelőzi a betegség látható tü­neteit. Az állatok sok esetben hány­nak ezt először bélsárrekedés, majd később híg bélsár váltja föl, melyet súlyos, sok esetben véres hasmenés követ. Ilyenkor a szem kötőhártyája gyulladásos, gennyes tüneteket mu­tat, „csipásak" lesznek a sertések. Fehér hússertéseknél a test külön­böző részein, főképp a füleken, a combok belső felületén, a hason sű­rű apró vérzéseket látunk, melyek légy csípéséhez hasonlítanak. Később, ha a betegség 6—7 napnál hosszabb ideig tart, a bőr megvörösödik, fő­ként a fülön, combokon egészen ké­kes, lilás színt vesz fel. A sertéspestisnek 3 formáját is­merjük. A betegség kitörésekor az első forma a heveny lefolyású. En­nél a formánál még ritkán látjuk a sertéspestisre tipikus tüneteket. A második forma a félheveny, mely a betegség kitörésétől számított 10— 14 nap után szokott mutatkozni, ha közben nem sikerült oltóanyagokkal gátat vetni a betegségnek. Ennél a formánál a sertések már klinikailag is a sertéspestisre tipikus tüneteket mutatnak: véres hasmenés, tántorgó járás, lázas állapot, szem­nyálkahártya gennyes gyulladásával. Igen gyakran tüdőgyulladás is kíséri, mely rövidesen gennyes formát vesz fel, és az állatok elhullását-okozza, un A sertéspestisnek hosszas lefolyású harmadik formája az idösült alak. 2—3 hétnél tovább is elhúzódik, mi­kor a beteg állat szeszélyes, tartós étvágytalanság miatt legyöngül, leso­ványodik, tántorogva, ingadozva jár, állandóan köhécsel, és rendszerint teljesen leromolva elhull. A sertéspestis elleni védekezés: Legfontosabb feladat, hogy ne hoz­zunk sertéseket olyan vidékről, ahol a sertéspestis állandóan előfordul, vagy ahol a közelmúltban előfordult. Nem szabad összegyűjtött konyha­hulladékot, vágóhídi hulladékot vagy bármilyen más moslékfélét idegenből behozni anélkül, hogy az előzőleg fel ne forraljuk. Fertőzött községekből, gazdaságokból takarmányt, alomszal­mát behozni nem szabad. Ha már be kell hoznunk sertéseket, úgy az újon­nan érkezetteket 3 hétig okvetlenül tartsuk jól elkülönített helyen meg­figyelés alatt (karantén). Ha a sertéspestis a közeli gazda­ságokon, vagy községekben ütötte fel a fejét, úgy a legcélszerűbb idejében preventív oltásban részesíteni az egész sertésállományt. Ma egész országunk területén kétféle oltási módszert al­kalmaznak. Abban az esetben, ha azonnali védelmet kell nyújtani, ser­téspestisszérummal oltunk. Ez eset­ben azonban a védettség csak 3 hé­tig tart. Ezt akkor végezzük, ha a sertéspestis már közvetlenül fenyeget vagy pedig ha a sertésállományban ennek gyanúja forog fenn. Minden esetben arra kell töreked­nünk, hogy sertéseinknek hosszabban tartó védelmet biztosítsunk a védőol­tásokkal, s ezért kristály-ibolya vak­cinával kell az oltást végezni, mely ártalmatlan oltóanyag és kétszeri meg­ismétléssel kb. 1 évre védi a serté­seket a sertéspestis ellen. Takarékoskodjunk a takarmánnyal A Dunaszerdahelyi Állami Gazda­ságban a tejhozam átlagban hat li­terre csappant. Mi ennek az oka ? Az, hogy az állami gazdaság takar­mányhiánnyal küzd. A takarmány­alap biztosítva volt az állatok ré­szére, de a gazdaság vezetői és az állatgondozók pazarolják a takar­mányt Amíg volt belőle bőven, még az állatok alá is került Most aztán a tejhozam csökkenésén mutatkozik meg a helytelen gazdálkodás ered­ménye. Ha az állatgondozók, a <jaz­daságvezetők jobban gazdálkodtak volna, ma nem kellene takarmány­hiányról beszélni. Mondok Gábor, Dunaszerdahelv ÚJ SZÓ 1956. április 3* A szepsi GTÁ-nak több korszerű gépre lenne szüksége cA f ő- gazdák kdzatáf oji

Next

/
Thumbnails
Contents