Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-13 / 103. szám, péntek

i ABSZOLÚT TÖBBSÉGET SZERZETT AZ EGYESÜLT FRONT A CEYLOHí PARLAMENTBEN Lemondott Kotelavala ceyloni miraŠ52tereänôk Bcndcranoike letette az esküt A ceyloni választásokon a baloldali Egyosült Front már megszerezte az alsóházi mandátumok aDszolút többségét. A legújabb jelentések szerint az alsóház mintegy 9o mandátumából az Egyesült Front eddig 50-et szerzett és így az alkotmány értelmében joga van felkérni a főkormányzőt, hogy ő jelölhesse ki a képviselőház hat nem választott, hanem kinevezett tagját. Kotelavala miniszterelnök kormánypártja megsemmisítő vereséget szenvedett és eddig csupán 8 mandátumhoz jutott. Hírügynökségi jelentések szerint Kotelavala eddigi miniszterelnök -az Egyesült Nemzeti Párt súlyos választási veresége miatt szerdán benyújtotta lemondását Goonetilleke ceyloni főkormányzónak. Az új kormány megalakítására Solomon Bandaranaike, a választásokból győztesen kikerült Egyesült Front vezére kapott megbízást. Bandaranaike április 12-én -ette le az esküt. A ceyloni választások eredményének visszhangja London, (ČTK). — A Reuter hírügynökség colombói tudósítója közli a ceyloni választások végleges eredményeit. A Mada'nzsana Eksatha Peramuna ellenzéki front 51 mandátumot, a „Lanka Sama Samaja" párt 14 mandátumot, a Szövetségi Párt 10-et, az Egyesült Nemzeti Párt 8-at, a függetlenek 7-et, a Kommunista Párt 3-at, a Tamili Ellenzéki Front 1, és a latnili kongresszus 1 mandátumot kapott. Az Új Kína sajtóiroda jelenti, India közvéleménye lelkesen fogadta a Mah.idzsana Eksath Paramuna haladó népi ellenzéki front győzelmét a ceyloni parlamenti választásokon. India politikai körei nagy figyelmet szenteltek Bandaranaike. az ellenzéki front vezetője kijelentésének, aki rámutatott, hogy egyetért Nehru indiai miminiszterelnök külpolitikájával és együttműködésre fog törekedni Indiával. India politikai körei azt a nézetet vallják, hogy Bandaranaike kormányának bel- és külpolitikája, amely a tömbökön váló kívülmaradás elvén alapul, Ceylon és India kapcsolatainak megszilárdulásához vezet. A Times of India Bandaranaika győzelmét fontos változásnak minősíti a ceyloni politikában. A Dzsugantar című bengál lap azt írja, hogy a semleges politika új és kölcsönösen előnyös fejezetet nyit az indiai-ceyloni kaocsolatok történetében és hozzájárul Kelet-Ázsia békéjének fenntartásahoz. A Hindustan című lap kijelenti. hogy a ceyloni általános választások eredményei a jelenleg Ázsiában folytatott amerikai politika csődjének előhírnöke. Indonézia sajtója is örömmel üdvözli a ceyloni választások eredményeit, amelyek a haladó erők teljes győzelmével végződtek. A Harrian Rakjat című lap vezércikkében hangsúlyozza, hogy a ceyloni nép választási győzelme megszilárdítja az ázsiai és afrikai országok együttműködését és elősegíti a világbéke megőrzését. Az Indonézia Raya című lap szerint a ceyloni választási győzelem egyben az ázsiai népeknek a gyarmati rendszer maradványai ellen vívott harcának győzelmét jelenti. Sihanuk volt kambodzsai miniszterelnök a délvietnamiak támadásairól Hanoi, (ČTK). — Norodon Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterelnök március 3-án közleményt tett közzé, amelyben felkéri a külföldi sajtót, hogy közölje Kambodzsa panaszát a dél-vietnami támadások miatt. A közlemény rámutat, hogy a délvietnami hatóságok ez év február 2án lezárták a határokat anélkül, hogy előzőleg Kambodzsát erre figyelmeztették volna. A dél-vietnami kormány e határok újramegnyitására olyan feltételeket szab, amelyek összeegyeztethetetlenek Kambodzsa semlegességével. A közlemény továbbá rámutat, honv unvanebben az időben szaporodtak a kambodzsai határok ellen intézett erőszakos támadások, melyeknek okozói majdnem valamennyi esetben a dél-vietnami hadsereg tagjai voltak. Továbbá legyilkolták a chemri halászokat, a partvidéki szigeteken, és amint a közlemény rámutat, a kambodzsai kormány hiába tiltakozott emiatt Dél-Vietnam kormányánál, tiltakozására még választ sem kapott. Az a rserikaiak fegyveres intervenciót terveznek a Közép-Keleten New York, április 11. (TASZSZ). — Az Associated Press hírügynökség jelentése szerint a News Week című lap jelentést tett közzé, amely rámutat, hogy az Egyesült Államok felhívta a görög kormányt, engedélyezze Krétaszigetén ezer főnyi tengerészgyalogság elhelyezését. Ezt a katonaságot készenlétben tartanák arra az esetre, ha a Közel-Keleten bármilyen rendkívüli helyzet állana elő. A LHUMANITÉ .jelentése szerint április 9-én a Bilbaotól délre fekvő Vittoria észak-spanyolországi városban háromezer munkás sztrájkba lépett. Két nagy cipőgyár és egy nagy fémfeldolgozó üzem alkalmazottai sztrájkolnak. A dolgozók az árak emelkedésének megfelelő béremelést követelnek. (ČTK). — A REUTER HÍRÜGYNÖKSÉG jelentése szerint Sejf Ul-Islam Ahmed jemeni király kétoldalú katonai egyezményt írt alá Szaúd-Arábiával. (ČTK). — S A JTÖJELENTÉSEK szerint Paysandu városában véget ért a bőripari dolgozók 24 órás sztrájkja. A sztrájkolók elérték követelésüket: felemelték béreiket. (ČTK). — A termékennyé tett földek ifjú hősei A háborús politika csődje Kanadában Március 26-án az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó kormányainak képviselői megbeszélésre jöttek össze. A konferencián az Egyesült Államokat D. Eisenhower elnök, Kanadát St. Laurent kormányelnök, Mexikót pedig a Mexikói Egyesült Államok elnöke, R. Cortines képviselték. A megbeszélések eredményéről közzétett közlemény arról adott hírt, hogy Kanada és Mexikó képviselői élesen bírálták az Egyesült Államok külpolitikáját, főképpen Kína elismerésének kérdésében. A megbeszélést követő napokban a kanadai sajtóban mind több cikk jelenik meg, amelyek elítélik az Egyesült Államok külpolitikáját. A Daily Star szerkesztőségi cikkében az amerikai külpolitikát „értelmetlennek és felelőtlennek" bélyegzi. A cikk a továbbiakban kifejti, hogy az amerikai kormány teljesen hibás irányt követ, amikor nem ismeri el a Kínai Népköztársaság kormányát. „A Kínai Népköztársaság kormányát el kell ismerni" — szögezi le a cikk, amely a következő végkövetkeztetéssel zárul: az Egyesült Államok Közép-Kelet térségében is olyan politikát folytat, amely nem járul hozzá a béke megszilárdításához." Szokatlan hangok ezek, amelyek arról tanúskodnak, hogy Kanadából is a mérsékeltebb politikai irányzat előszele érződik. Kanada a háború utáni években gazdaságilag csaknem teljesen az Egyesült Államok függvényévé vált. Ez a gazdasági és az ebből származó politikai függőség határozta meg Kanada külpolitikáját az elmúlt évtized folyamán. Kanada előnyös helyzete a múltban Kanada a múltban hosszú küzdelmet vívott az jngol gyarmatosítók ellen, amíg sikeľrilt kiharcolnia függetlenségét. Ám a kanadai burzsoáziának nem volt célja a Brit Birodalmi Közösségből való teljes kiszakakadás. Függetlenségének kivívása után is e közösség tagja maradt, amiből az az előnye származott, hogy a kanadai áru magasabb vám-gátak nélkül juthatott az angol gyarmatokba és a brit birodalom piacaira. Ez a jelentős vámkedvezmény a kanadai áru számára előnyt jelentett az amerikai áruval szemben is. A brit birodalom ugyanis magas vámokkal védekezett az amerikai áru beözönlése ellen. Tehát a gyarmati függőségből kikerült Kanada abba a furcsa, de előnyös helyzetbe került, hogy ha nem is voltak gyarmatai, de a birodalmi vámkedvezmények és beruházások révén maga is részesedett az Anglia gyarmati monopóliumaiból származó előnyökből. Háborús virágzás A második világháború a kanadai gazdaság számára hatalmas fellendülést jelentett. A háború előtti időszak legjobb esztendeje 1937 volt. Ha Kanada 1937. évi ipari termelése színvonalát 100-al jelöljük, akkor az 1944 augusztusában elért színvonal 221, tehát a növekedés a háború öt esztendeje alatt két egész egy ötödszörös. Ez volt a kanadai gazdaság háborús virágzása. A háborút követő első években ez a fellendülés nem akadt meg. A háborúban elpusztított vagy kimerúlt országok felemésztették a kanadai ipar termékeit is. 1947-ben Kanada elérte ipari termelésének eddigi legmagasabb fokát. Az 1947. évi termelés volumene és értéke túlszárnyalta Kanada minden eddigi termelési eredményét. A statisztikai kimutatások szerint 1947-ben a kanadaiak pénzbeli jövedelme két és félszer akkora volt, mint 1938-ban. A válság jelei Ám 1947-ben már megjelentek a gazdasági válság és a tömeges munkanélküliség félreérthetetlen jelei is. Eközben a válságra — amely a háború óta állandóan lidércnyomásként ülte meg a világ imperialista részét — az Egyesült Államok minden területre kiható dollárválsága ütötte rá a bélyegét. Az 1947-es válsághoz nagyban hozzájárult a Marsall-terv életbelépése is. A háborús gazdasági virágzás csaknem egyszerre megszűnt. Teljesen érthető, hogy a tőkések nem szívesen mondtak le eddigi busás bevételeikről. Nem csoda hát, hogy a kanadai tőkések 1947-ben már újra nagy nyereségeket ígérő háborúról álmodoztak. Ezért Kanada külpolitikáját teljesen összhangba hozták a Trumanpolitika támadó, imperialista, háborús céljaival. Ez annál is inkább érthető, mert Kanada egész gazdasága az amerikai tőke befolyása alatt állt. A kanadai finánctőke nagyobb része idegen befolyás alatt, előbb az angol, majd az Egyesült Államok fiatalabb társaként fejlődött ki. Ezzel kapcsolatban Tim Buck, a kanadai Haladó Munkáspárt vezetőta^ja így ír: „Kanada vezetőinek sohasem az volt a célja, hogy elősegítse nemzetté válásunkat, hanem az, hogy Kanadát természeti kincseivel együtt kiárusítsa annak, aki a legtöbbet ígér — olyan feltételek mellett, amelyek rájuk nézve a legkedvezőbbek." Az amerikai tőkések, hogy részt kaphassanak a brit birodalom piacaiból is, amelyeken a kanadai áruk jelentős vámkedvezményekben részesültek, több mint 1Ö00 fiókgyárat létesítettek Kanadában. Az amerikai monopóliumok elég óvatosak voltak kanadai befektetéseiket illetően. Fontos iparágak fejlődtek ki Kanadában, amelyek a készgyártmányaikhoz szükséges fontos alkatrészeket az Egyesült Államokból hozták be. Ez az imperialisták gyarmataikkal szembeni politikájának jellegzetes vonása. Az Egyesült Elektromos, Rádió- és Gépmunkások Szakszervezetének a kormány elé terjesztett tájékoztatója közli: „1946-ban az elektromos gépiparban történő felhasználás céljára behozott alkatrészek és anyagok összértéke csupán 21 millió dollár, ami körülbelül tíz százaléka az elektromos gépipar az évi termelése összértékének. Ilyenformán 200 millió dollár értékű feltétlenül szükséges árucikk előállításának megfelelő termelési kapacitást függetleníthetnénk az Egyesült Államok gyáraitól, ha Kanadában állítanánk elő az elektromos gépipari termelés összértéke tíz százalékának megfelelő alkatrészeket." Az Abbott-terv Az 1947-es gazdasági válság tünetei rányomták bélyegét Kanada gazdaságának további fejlődésére. Az még inkább beolvadt az Egyesült Államok gazdasági függőségébe, miközben elvesztette számos eddigi előnyös piacát. Az Egyesült Államokból importált áruk mennyisége és értéke jóval meghaladta az Egyesült Államokban eladott kanadai áruk mennyiségét és értékét. Ez a jelenség mérhetetlen veszélyt rejtegetett magában. Ennek megoldásához egyetlen út vezetett volna: csökkenteni a behozatalt és fellendíteni Kanada hazai iparát és kibővíteni kereskedelmét. Erre meg is volt minden lehetőség, hisz a pénzügyminiszter az alsóházban elmondott beszédében elismerte: „Önköltségünk és áraink általában alacsonyabbak mint azoké az országoké, amelyekkel a kivitel terén versenyben állunk. Az árak versenye semmiképpen nem korlátozza kivitelünket. Éppen ellenkezőleg, önköltségünk színvonalát viszonylag alacsony szinten tartottuk és a jelenlegi árfolyamok mellett fő kiviteli árucikkeinket el tudjuk adni a világpiacokon és azok versenyezhetnek bármely ország áruival." Tehát Kanada termelése fejlett és gazdaságos volt, ami lehetővé tette volna, hogy az eddig Amerikából importált árut otthon gyárthatták volna és áruiknak a külföldön is találtak volna piacot. A kanadai kormány azonban más megoldást választott. Az ún. Abbotttervvel lépett a parlament elé, amelynek célja Kanada dollárválságának megoldása volt. Mi is volt az Abbott-terv lényege? Elsősorban is a fogyasztási cikkek Amerikából történő behozatalát csökkenteni, a fogyasztási cikkekre 25%os adót kivetni (a hazai termékekre is!). A fogyasztási adó bevezetéséhez fűzött magyarázat a következőket mondja: „Helytelen lenne, ha az eddig importált árucikkek hazai gyártása a hiány pótlása céljából megnövekedne, mert ennek következtében jelentékeny mértékben emelkedne az alkatrészek bohozatala." Ez a jelenség éppen Kanada gazdasági függőségét tükrözi. A terv továbbá meghatározza, hogy főképpen olyan árucikkeket kell termelni, amelyekre az Egyesült Államoknak szüksége van. Kanada kiviteli céljait, külkereskedelmi és hitelpolitikáját alá kell rendelni az Egyesült Államok külkereskedelmi politikájának. Kanada termelését bele kell illeszteni a Marshalltervbe. Az Abbott-tervnek ezek csupán a legjellegzetesebb vonásai. Ám ebből is világosan látni Kanada tőkéseinek alázatosságát az amerikai tökével szemben. A tervről szóló vitában felszólaló egyik képviselő a következőket mondotta: „Ez a politika az Egyesült Államokkal szemben elképesztő alázatosságot mutat. Az ember csaknem azt hiszi, hogy Kanada alárendelt ország. Még nem volt kanadai kormány a Konfederáció óta, amely ilyen messzemenően fogadott volna el utasításokat egy másik országtól." Az Abbott-terv igazi lényegére azonban maga a pénzügyminiszter mutatott rá az alsóházban: „Ha lesszálitjuk a hűtőszekrények és egyéb olyan áruk gyártását, amelyek fémet tartalmaznak, a fémet eredeti állapotában dollárért adhatjuk el az Egyesült Államoknak vagy bárhol másutt... Ahelyett, hogy Kanadában munkával átalakítanánk a fémet olyan tárgyakka, amelyeket népünk fogyaszt, el fogjuk adni nyersanyag formájában." Kell e még ehhez bővebb magyarázat? Aligha. Kanada gazdasági politikája a gyarmati függőség bélyegét viseli magán. Az angol gyarmatosítókat felváltották az amerikaiak. Az országban befektetett amerikai dollármilliárdok nagy szerepet játszottak Kanada gazdasági és politikai fejlődésében. Ám mégsem ez volt a döntő tényező. Az Egyesült Államok előtti behódolásra a kanadai tőkések azon terve volt a döntő, hogy céljaikat az Egyesült Államok imperializmusa világcéljainak részévé teszik. Arra számítottak, hogy az amerikai imperializmus megszállja a világpiacokat és elpusztítja Anglia gyarmati monopóliumát. S a kínálkozó nyereségekből ők is ki akarták venni részüket. A háborús politika csődje Kanada tehát egész gazdaságát a háborús előkészületekbe állította be az Egyesült Államok oldalán. 1947 óta tíz esztendő sem telt el. Az Abbott-terv és a Marshall-terv Kanada gazdaságának további visszaeséséhez vezetett. Az utóbbi évek folyamán a nemzetközi politikában beállt változások — amiben oroszlánrésze van a Szovjetunió sikeres békepolitikájának — bizonyságot tettek arról, hogy a háborús úszítók rossz kártyára tettek. A háborús politikát a világ népeinek többsége visszautasítja. Az amerikai háborús tervek megvalósítása is mind kisebb sikerrel jár. Kanada tőkései ezeket a tényeket saját bőrükön érezhetik. S éppen ennek tudható be, hogy Kanada a külpolitika módosítását követeli az Egyesült Államoktól. A Kínai Népköztársaság elismerése a kanadai áruk számára új piac megnyílását jelentené, ami lényegesen javíthatna a kanadai gazdaság jelenlegi helyzetén. A Kanada és az Egyesült Államok közötti nézeteltérés a két ország között fennálló ellentétekről tanúskodik. Azonban ez a tény korántsem jelenti azt, hogy a kanadai tőkések belenyugodtak a beállt nemzetközi változásokba és feladják eddigi terveiket. Mindenesetre Kanada példája ís a béke és a békés együttélés politikájának félremagyarázhatatlan győzelmét jelenti. " Zs. L. Szibéria termékennyé tett hatalmas területein a szovjet ifjúság óriási munkát végzett. Ebb'ól a munkából jelenősen kivették részüket a lányok ís, akik az újonnan megszervezett hatalmas gabonatermelő szovhozokban dolgoznak. A Kínai Népköztársaságban az idén 17 új üzem épül Peking, április 12. (ČTK). — A Kínai Népköztársaságban ez év végéig 17 úi gépipari üzem épül. Ezek között a legkorszerűbb berendezéssel felszerelt, üzemek között van a charvini villanykészülékgyártó üzem, az első kínai automobilgyár, a senjani kábel gyár és mások. Mindezek az új üzemek olyan készítményeket fognak gyártani, amelyeket Kína azelőtt vagy egyáltalában nem. vagy csak nagyon kis mennyiségben termeli. Az indonéz kormány ötéves tervei dolgoz az ország gazdaságának építésére Az indonéz parlament ülése ki Dzsakarta, (TASZSZ). — Az indonéz parlament április 9-i ülésén Szartono, a parlament elnöke felolvasta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának táviratát, amelyben üdvözli Indonézia első választott parlamentjét. Ezután Ali Szasztroamidzsozso miniszterelnök tett kormánynyilatkozatot. Kijelentette, hogy a kormány befejezi az indonéz-holland egyezmény érvénytelenítését és folytatja a harcot Nyugat-Irián csatlakozásáért. A kormány -— mondotta Szasztroamidzsozso — a nép érdekein alapuló és a világbéke megőrzésére irányuló független, aktív külpolitikát fog folytatni, arra törekszik majd, hogy valóra váltsa a ba.ndungi értekezlet határozatait. Belpolitikai területen a kormány a n mzetqazdasáq fejlesztésére összpontosítja erőfeszítéseit, mégpedig a rövidesen jóváhagyandó terv alapján. A kormány arra fog törekedni, hogy befejezze az áttérést a gyarmati gazdasági életről az egész nép érdekeinek megfelelő nemzeti gazdálkodás**.