Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-11 / 101. szám, szerda

1 -(rsfc a nemesabonyi halárban Alkonyodik. A nap megtette útját a horizonton és éppen most bukott le vörös koronája a látóhatár peremén. Reggel aztán frissen, harmatosan hunyorog, és újra elindul napi útjára. Milliónyi sugara életet fakaszt a rögből. Este megint fáradtan, vörös szemekkel nyugszik, hogy reggelig új erőt merítsen és újból elinduljon megszokott útjára, így csinálja már ezt hosszú időkön keresztül, s így csinálja ma is. De nem ezt teszik a nemesabonyi traktoros brigád tagjai. Bár az alkony már bontogatja szürke szárnyait, de

1 arra egyik sem gondol, hogy már haza kellene menni. Tovább folyik a munka. A különbség csak annyi, hogy a párát lélegző földet most nem a nap sugarai simogatják, hanem a traktorok reflektorainak hideg sugarai pásztázzák végig. Közel az országidhoz most is két traktor dolgozik. Két DT-54-es készíti elő a földet a cukorrépa alá. Végeláthatatlan a tabla, sima, akár az asztal. Az egyik traktor méltóságteljesen halad a puha földön. Boronaagregátot húz maga után. A traktor nyergében Csomor Béla ül. Tekintete belefúródik a félhomályba. Fölméri a boronálásra váró területet. — Ha minden jól megy, félórán belül készen leszünk, — mondja halkan. Gázt ad a motornak. A lánctalp megcsikordul, a kerekek gyorsabban forognak. Csomor Béla a dunaszerdahelyi traktor állomás egyik legjobb traktorosa. Szülőfaluja Nemesabony. Ott is dolgozik az abonyi brigádban. Ez a harminckét év körüli ember jó munkájával nagy tiszteletre tett szert a szövetkezetben. Nem is csoda, hogy , szeretik, tisztelik, hisz a múlt évben munkatervét magasan 200 százalékon felül teljesítette. Nagy érdeme van neki abban is, hogy az abonyi határban a múlt őszről tavaszra egy t alpalatnyi föld sem maradt szánt at lanul. A tervnek megfelelő területen hiánytalanul elvégezték az őszi mélyszántást. Most aztán a földet csak vetés alá kell előkészíteni. Már teljesen besötétedett, Csomor Béla traktorán kigyúltak a reflektorok. Még kettőt-hármat fordul, aztán végez. A huszonhat hektáros területet megboronálta. Most aztán indulhat a traktoros hazafelé. Ezt gondoltam én is, ezt gondolta volna más is, aki nem ismeri Csomor Bélát. Ö pedig nem ezt tette. Keresztülvágott az úton és ott a túloldalon újból földbe eresztette a boronát. A tra <tor rehektora egy pillanatra megvilágította a műutat keresztező mezei utat. Két ember közeledett a falu felől, Kerékpáron ültek. Csomor Béla is észrevette a közeieu'jhet Röglön felismerte őket. Az egyik Tóth Béla szakaszagronómus, a másik a szövetkezet csoportvezetője volt. Gépét megállította a föld végén. Meg sem várta, hogy azok megszólítsák, máris kérdést intézett hozzájuk. — Hogy állnak a vetők? — Kilenc-tíz órára végeznek —' volt a válasz. Csomor Béla elmosolyodott. Traktorának lánctalpai újra megcsikordultak. Nekivágott a hatalmas táblának. Az ö szorgalma most nem ismer határt. Nem akar egy percet sem késni. Napi feladatát mindennap magasan túlteljesíti. Iparkodik, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta késést minél gyorsabban behozzák. Azt sem szeretné, ha a traktorosok közötti versenyben lemaradna. Nehéz volna neki azt elviselni, akit a múlt évben a dunaszerdahelyi traktorállomás legjobb traktorosának tartottak. Ezenfelül még más is arra serkenti Csomor Bélát, hogy a traktorára boronálásból előírt 28 hektár műszaki norma helyett naponta 80 hektárt is megfogasoljon. Csomor Béla keresni akar. Szüksége van a pénzre. A nyár folyamán szép családi házat akar építeni. A nemesabonyi határ legtávolabbi részében szintén zúgnak a traktorok. Távolról a reflektorok fénye kicsinek látszik. Serényen folyik ott is a munka. Két Skoda és két Zetor lámpája viaskodik a sötétséggel. A gépek zúgásába beleolvad a traktorosok halk nót ázása is. Ha néha-néha közelebb kerülnek, tréfás szavakkal bíztatják egymást. — Iparkodjunk, mert elhűl a vacsora, — vagy — már csak egy-két forduló és mehetünk haza. Negyvenhat hektár területtel birkóztak meg ezen a .napon a vetést végző traktorosok. Amikor hozzáfogtak, még maguk is kételkedtek benne, hogy bevetik-e mind a negyvenhat hektárt. A ' szorgalom, a kitartás azonban csodákat művel. Igaz, még a késő esti órákban is dolgoztak, de sikerült az, amiben reggel még alig bíztak. Csendes volt már a határ, amikor hazafelé indultak. Csomor Béla lánctalpasa sem dohogott már a cukorrépa alá szántott földön. A traktorosok szíve most hevesebben dobogott, mint máskor. Büszkén jelentik majd a szövetkezet elnökének. — Végeztünk a negyvenhat hektáros táblával. A czövetkezet elnöke pedig így válaszol. — Derék fiúk vagytok. Az elismerő szó pedig mindennél többet ér. Erőt ad a további munkához, a szövetkezet és az összes dolgozók érdekeinek sikeres megvalósításához. Szarka István Hatalmas kompresszorokat készítenek a ČKD Sokolovo üzemben A prágai ČKD Sokolovo-üzem munkásai a baráti Szovjetunió különféle megrendelésein dolgoznak. E napokban befejezték és elküldték a Szovjetunióba a világ egyik legnagyobb kompresszorát. A ŠLK-2 1420 kompresszor például 400 tonnát nyom, a másik PLK 920 jelzésű kompresszor 100 tonnás. Ezenkívül elküldték a Szovjetunióba egy nagy, 4000 lóerős Diesel-motor első részét. A tengerjáró hajóknál használt Diesel-motor többi alkatrészét a hét végén küldik el. Új malterkeverő gép A Biela pod Bezdézi-i Stavostroj Üzem csarnokában egy új malterkeverö gép prototípusát készítették el 250 liter malter keverésére. Az M-250 jelzésű gep, mely J. Bartášek kollektív tervezőcsoportjának müve, kellő szögben meghajlított lapátok segítségével biztosítja a mész, víz és homok tökéletes elkeveredését, egy perc leforgása alatt. Különösen alkalmas gépi vakolásra, mely kiváló minőségű és finomságú maltert igényel. Ez a keverőgép nem az első ilyenfajta szerkezet. Két kisebb, M 125. jelzésű kísérleti típus már kitűnően bevált a gottwaldovi és ostravai építkezéseknél. A Stavostroj üzem már 100 darab ilyen gépet gyártott. Bányászok kötelezettségvállalásai Az ötödik árleszállítás nagy visszhangot keltett a rozsnyói vasércbánj ál. üzemeinek dolgozói között. A Nižný Slanec-i bányászok, munkások és technikusok nagy örömmel fogadták a közszükségleti cikkek újabb árleszállítását és kötelezettséget vállallak, hogy továbbra is olyan egyenletesen fogják teljesíteni tervüket, mint az első negyedévben. A Bernard-bánya dolgozói gyűlésükön értékelték az árleszállítás jelentőségét. Megfogadták, hogy munkájul termelékenységét fokozzák és 300 tonna érccel fejtenek többet. Ezt a kötelezettségvállalásukat májuš l-ig teljesítik. A Szadlovszký-bányában elhatározták, hogy a munkamulasztást a mi

J nimumra csökkentik, a munkaidőveszteséget megszüntetik, tervüket túlteljesítik, s 1100 tonna nyersércet termelnek ki terven felül. Rozsnyóbisztra dolgozói kötelezték magukat, hogy május l-ig 800 ton-, na ércet termelnek terven felül. Az István-bánya dolgozói ugyancsak felajánlást tettek, hogy ebben a hónapban 120 tonnát fejtenek ter-i ven felül. Munkások és műszakiak szoros kapcsolata A pótori bánya bejárata előtt hatalmas tábla hirdeti azokat a szép eredményeket, melyeket az üzem dolgozói a munka frontján elértek. Melyek ezek az eredmények? Elsősorban az egyenletes tervteljesítés, ezenfelül pedig a május l-e tiszteletére tett felajánlásoknak határidő előtt való teljesítése. Azokat a felajánlásokat, melyeket május tiszteletére tettek, 42 nappal határidő előtt teljesítették, s azonkívül sok-sok tonna szenet fejtettek már terven felül. A szép eredményekért elsősorban a Háj- és Szlatinka-tárnák dolgozóit illeti dicséret. A munkahelyeken jártunkkor főként arról érdeklődtünk, mi eredményezte ezelfcít a szép teljesítményeket. A bányászoktól egybehangzóan azt a választ kaptuk, hogy az előirányzott tervek sikeres teljesítéséhez nem elég csupán a bányászok jó és odaadó munkája. Nagy szükség van a vezetők, a technikusok lelkiismeretes és felelősségérzettel végzett munkájára is. A bányászok hiába igyekeznek, hiába használják ki lehetőségeiket, ha a vezetők, a technikusok nem segítik, nem támogatják őket. A bányász törekvése igy nem hozhatja meg a kívánt eredményeket. Hasonló a helyzet a technikusok munkájával is. Hiába igyekeznek a technikusok, ha a bányászok részéről nem találnak pártfogásra. Igyekezetük eredménytelen marad. Nem elég tehát, ha csak a technikusok, vagy ha csak a munkások dolgoznak jól. Mind a technikusoknak, mind a munkásoknak együttesen kell dolgozniok és képességeik legjavát kell adniok. Hogy a pótori bányában a munka frontján szép eredményeket értek el, ez főként a munkások és műszakiak jó és egybehangolt munkájának tulajdonítható. Az üzemben nem ritkák az olyan munkacsoportok, melyek normájukat 130—140 százalékra teljesítik. Dulaj András, Molnár József és még többen mások, azok, akiknek teljesítménye mindig a kimagasló számok ikörül mo-í zog. Eredményeikről maguk beszélnek: — Üzemünkben nincsenek szakadé-í kok köztünk és a műszakiak között.; Mi a legjobban megértjük egymást. Mindent közösen megbeszélünk. Mun-t katerveinket is közös megbeszélés alapján dolgozzuk ki. így könnyen lehetővé válik számunkra, hogy egymás tapasztalatai segítségével a nehézségeket nyomban megszüntessük. — A közös megbeszélések mellett miben nyilvánul meg a techniku. x>k segítsége? — Főként a munka jó megszervezés sében. Technikusaink az eddig szerzett tapasztalataikat széles körben érvé-! nyesítik és segítségünkre vannak az új munkamód szerek be ve ze tésében. Pótoron a bányászatnak már eddig is sok új munkamódszerét vezették be és amint a bányászok mondották, jelenleg, is arra törekszenek, hogy a technikusok segítségével munkahelyeiken minél nagyobb teret hódítson az új technika, Szépek az eddig elért eredményeik, de a pótori bányászok tovább igyekezd nek. Teszik ezt azért is, mert az ötö-^ dik árleszállítást nagy megelégedéssel fogadták, és tudják, hogy további árleszállítások csak akkor lesznek, ha továbbra is jól dolgoznak, s a munka minden vonalán növelik a termelést és csökkentik az önköltséget. (b) a tömegektől elszakadt, felkapaszkodott elemek ellen és az egyedülálló „hősök" ellen. Nem kétséges, hogy még hosszú ideig előfordulhatnak olyan jelenségek, hogy akadnak majd a tömegektől elszakadt, felkapaszkodott elemek, és hogy egyéneket emberfeletti hőssé próbálnak avatni. Még ha egyszer le is küzdöttük ezeket a jelenségeket, újból felüthetik fejüket — egyszer egyes embereknél, masszőr másoknál. Ha valaki a figyelmét egy ember cselekedeteire összpontosítja, gyakran nem veszi észre a kollektíva és a tömegek szerepét. Ezért esnek egyes személyek könnyen a fenntartás nélküli öndicsőítés, önistenisítés, vagy mások vak imádatának hibájába. Ezért a tömegektől elszakadt, felkapaszkodott elemek, az egyéni „hősök" elleni harc olyan kérdés, amelyekre állandóan nagy figyelmet kell fordítani. Kína Kommunista Párjta Központi Bizottsága abból a célból, hogy szembeszálljon a szubjektív vezetés módszerével, 1934 júniusában határozatot hozott a vezetés módszereiről. Most, amikor szó került a párton belüli kollektív vezetés kérdéséről, minden párttag és vezető funkcionárius számára hasznos, ha emlékeztetünk erre a határozatra. A határozat a következőket mondja: „Pártunk egész gyakorlati munkájában a helyes vezetés kizárólag ezen elven épülhet: a tömegektől meríteni és elvinni a tömegek közé. Ez azt jelenti, hogy összefoglaljuk a tömegek (szétszórt és rendszertelen) nézeteit és újból (gondos tanulmányozás után általánosítva és rendszerezve) visszavisszük őket a tömegek közé, népszerűsítjük és megmagyarázzuk maguknak a tömegeknek az eszméivé tesszük, annak érdekében, hogy a tömegek kiálljanak mellettük és tettekre váltsák őket; egyúttal a tömegek tettein ellenőrizzük ezeknek az eszméknek a helyességét. Ezután újból összegezni kell a tömegeik nézeteit és újból vissza kell vinni őket a tömegek közé, hogy a tömegek kiálljanak mellettük és így tovább és így tovább. Ezek az eszmék minden alkalommal egyre helyesebbé, életteljesebbé és jelentöségteljesebbé válnak. Erre tanít bennünket a marxista ismeretelmélet." Pártunkban a vezetésnek ezt a módszerét hosszú időn át „a tömegekre támaszkodás vonala" néven emlegették. Munkánk egész története arra tanít bennünket, hogy amikor követjük ezt a vonalat, munkánk mindig jó, vagy viszonylag jó; és ha történnek is hibák, azokat könnyű kijavítani. Ha viszont minden ezt a vonalat keresztezi, akkor munkánk feltétlenül akadályokba ütközik. Ez a vezetés marxista—leninista módszere, ez a munka marxista—leninista vonala. A forradalom győzelme után, amikor a munkásosztály és a kommunista párt vált az államhatalom vezető erejévé, pártunk és államunk felelős funkcionáriusai e bürokratikus befolyása alá jutva, nagy veszély elé kerültek; az állami szervekben elfoglalt helyzetüket felhasználva, esetleg önkényeskednek, elszakadva a tömegektől, letérnek a kollektív vezetés útjáról, a puszta adminisztrálgatás módszereivel igazgatnak, megsértik a pártós állami demokráciát. Ezért, ha nein akarunk ilyen ingoványba, süllyedni, még inkább a legnagyobb komolysággal kell tartanunk magunkat „a tömegekre támaszkodás vonalához" a vezetésben és semmi esetre sem szabad eltűrnünk a legkisebb mulasztást sem. Ezért határozott munkarendszert kell kidolgoznunk, mely biztosítja „a tömegekre támaszkodás vonalának" megvalósítását és a kollektív vezetést, hogy így meg lehessen akadályozni az egyénnek a tömegek fölé emelését és a tömegektől elszakadt egyének hősi kultuszát, csökkenteni lehessen az objektív valóságtól elszakadt, egyoldalú, szubjektív munkamódszer lehetőségét. Miközben levonjuk a tanulságokat a Szovjetunió Kommunista Pártjának a személyi kultusz elleni harcából, továbbra is harcot kell folytatnunk a dogmatizmus ellen. Számos kutatónk még mindig dogmatikusan, meghatározott keretek között g mdolkodik, hiányzik belőle a kellő képesség az önálló gondolkodásra, és nincs benne elég alkotó szellem. Ezek bizonyos vonatkozásokban a személyi kultusz hatása alá kerültek, Sztálin előtt hajlonganak. Meg kell mondani nekik, hogy Sztálin műveit továbbra is megfelelő módon tanulmányozni kell. Fontos történelmi hagyatékként él kell fogadnunk mindazt, ami hasznos az ö műveiben, különösen azokat a nagyszámú műveit, amelyekben a leninizmust védelmezte és helyesen összegezte a Szovjetunióban véghezvitt építőmunka tapasztalatait. Hiba lenne másként eljárni. A tanulmányozásnak azonban két módszere van: marxista és dogmatikus módszer. Egyesek dogmatikusan kezelik Sztálin műveit és ennek következtében nem tudják megkülönböztetni a helyes tételeket a helytelenektől, hanem egyetemes eszközként mindenkor alkalmazzák őket. így elkerülhetetlenül hibát követnek el. így például Sztálinnál ilyen formulát találhatunk: A forradalom különböző időszakában a fő csapást abban az irányban kell mérni, hogy elszigetelődjenek a középutas társadalmi és politikai erők. Ezt a sztálini formulát bírálva, marxista szemszögből kell kezelni. Bizonyos esetekben helyes lehet a társadalom középutas erőinek elszigetelése, de ez nem minden körülmények között helyes. A mi tapasztalataink szerint a forradalomban a fő csapásokat a fő ellenségre kell mérni, hogy elszigeteljük. Ami pedig a középutas erőket illeti, harcolni kell ellenük, de ugyanakkor törekedni kell arra, hogy a •magunk oldalára vonjuk őket. Végső esetben legalább is semlegesíteni kell ezeket az erőket és a lehetőség szerint .el kell érni, hogy a semlegesség álláspontjáról jöjjenek át a mi oldalunkra és lépjenek velünk szövetségre hogy ez elősegítse a forradalom fejlődését. Kína Kommunista Pártja történetében többször követett el komoly hibákat. Ebből kitűnik, hogy pártunk történelmi tapasztalatai közé tartozik az is, hogy a különféle téves irányzatok ellen folytatott harcban edződött és ennek révén győzelmet aratott a nagy forradalomban és az ország építésében. Ami az esetleges és egyes hibákat illeti, ezek munkánk során gyakran felmerülnek. Kizárólag a párt, a néptömegek kollektív bölcsességének, a hibák idejekorán való feltárásának és leküzdésének köszönhető, hogy nem jönnek létre a hibák növekedéséhez szükséges feltételek, a hibák nem válnak országos méretű hibákká, nem tartós jellegűek, nem válnak a népnek kárt okozó nagy hibákká. A kommunistáknak elemezniök kell a kommunista mozgalomban elkövetett hibákat. Egyesek úgy vélik, hogy J. V. Sztálin mindenben helytelenül járt el. Ez komoly tévedés. Sztálin kiváló marxista-leninista volt, de egyúttal olyan marxista-leninista, aki komoly hibákat követett el és nem ismerte fel őket. Sztálinra történelmi szemszögből keli tekintenünk, átfogóan és megfelelően elemeznünk kell helyes és hibás vonásait és ily módon kell levonnunk a /hasznos tanulságot. Sztálin pozitív és negatív vonásai egyaránt a nemzetközi kommunista mozgalom jelenségei közé tartoznak és magukon viselik azoknak az időknek bélyegét. A nemzetközi kommunista mozgalom egészében valamivel több mint száz évre tekinthet vissza, a Nagy Októberi Forradalom győzelme óta pedig mindössze 39 év telt el. A forradalmi munka terén szerzett tapasztalatok még nem kielégítőek. Hatalmas eredményeink vannak, de emellett vannak hiányosságaink és hibáink is. Miként az egyik eredmény elérését újabb eredmény követi, ugyanúgy a fogyatékosságok és hibák kiküszöbölésének mérvétől függően támadhatnak újabb hibák vagy fogyatékosságok. Mindamellett az eredmények mindig nagyobb számúak, mint a hiányosságok, a pozitív vonások mindig számosabbak, mint a negatívok. A hiányosságokat és hibákat mindig ki fogjuk javítani. A jó vezetés nem abban áll, hogy nem követünk el hibákat, hanem abban, hogy komolyan fogjuk fel a hibákat. Lenin végakaratát követve, a Szovjetunió Kommunista Pártja behatóan foglalkozott bizonyos komoly hibákkal, amelyeket Sztálin a szocialista építés irányításában elkövetett, valamint e hibák következményeivel. Tekintettel a következmények komolyságára, a Szovjetunió Kommunista Pártja szükséges-* nek tartotta, hogy Sztálin nagy, hatalmas érdemeinek egyidejű elismerése mellett felfedje hibáinak lényegét s éberségre, az említett hibák egészségtelen következményeinek határozott kiküszöbölésére szólítsa fel a pártot. Kína Kommunista Pártja erősen hisz abban, hogy a XX. pártkongresszuson kibontakozott éles bírálat után minden olyan pozitív tényező, amelyet a múltban bizonyos téves politika komolyan megbénított, mindenütt haladéktalanul mozgásba jön, továbbá hogy az SZKP és a szovjet nép még egységesebb és összeforrottabb lesz, mint valaha és így fog harcolni az emberiség történelmében még sohasem látott nagyszerű kommunista társadalom felépítéséért, a világ tartós békéjéért. ÜJ SZÓ 1956. április 11.