Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-11 / 101. szám, szerda

A % igazság ereje (Folytatás az 1. oldalról) cioznak, ami fájt nekik, amit gyakran azért féltek megmondani, mert a pártban mindeddig sok helyen helytelen munkamódszerek érvényesültek, durván megsértették a pártonbelüli demokráciát, elfojtották a bírálatot, a bírálatért az embereket sok esetben zaklatták sőt anyagilag is megkárosították. Az a tény, hogy ma a párttagok a pártmunka hibáinak nyílt és éles bírálatával lépnek fel, s nem rettennek vissza a legfelsőbb pártszervek bírálatától sem, sőt névszerint bírálják az egyes vezető dolgozókat, a legjobb bizonyítéka annak, hogy az emberek meg vannak győződve a Központi Bizottság azon szavainak igaz voltáról, hogy határozottan véget vetünk a párttól és a marxizmusleninizmustól idegen módszereknek, s új, valóban lenini munkastílusra térünk át a pártban. A párt mindent megtesz, hogy a régi hibák és tévedések meg ne ismétlődjenek, erélyesen fellép a párt alapszabályzatának és a lenini munkamódszereknek minden megsértője ellen. Ezért ma az a legfontosabb, hogy minden kommunista, valamennyi szervezetünk és pártszervünk munkába fogjon, megtanulja a pártélet lenini normáit, elsajátítsa és érvényesítse a lenini munkastílust és módszereket, mind a párton belül, mind pedig az egész életben. Hisz nincs egyetlen olyan munkaszakasz sem, amelyért a párt ne volna felelős és ahol ne volna szükség ezen az úton tovább szilárdítani a párt vezető szerepét. Csupán ez ad biztosítékot arra, hogy az egész párt még szorosabban tömörül Központi Bizottsága köré és megszilárdítja megbonthatatlan egységét. Ilyen módon bizonyára még jobban megszilárdulnak azok a kötelékek, amelyek a pártot a dolgozó tömegekhez fűzik, tovább növekedik népünknek a kommunista párt bölcs vezetésébe és politikájába vetett rendíthetetlen bizalma. Az emberek mindig határozottan elítélik a becstelenséget és a hazugságot. Ezért a dolgozók nem azokat a kommunistákat ítélik el, akik hibákat követnek el, és akik tévedhetnek, hanem mindig jogosan felháborodnak azokon, akiknek nincs elég bátorságuk nyíltan O* Ä és becsületesen beismerni hibájukat és tévedésüket és épp ily becsületesen helyrehozni őket. A tömegek körében végzett politikai munkánk legerősebb fegyvere az igazság. A marxizmus-leninizmus egész tanítása igazhűen kifejezi a társadalom fejlődésének objektív irányzatát. V. I. Lenin, akiről az emberek még életében azt mondották: „Egyszerű, mint az igazság", nem egyszer hangsúlyozta Marx és Engels tanainak éppen ezt a tulajdonságát, rámutatott, hogy tanai éppen azért mindenhatóak, mert igazak. Ebben rejlik a kommunistáknak a tömegek körében végzett sikeres munkája alapvető feltétele: se'mmit se szépítsünk, semmit se igyekezzünk eltitkolni, bátran beszéljünk való jelenünk világos és sötét oldalairól egyaránt, s akkor mindig megértésre találunk. Csak az igaz. ságon alapuló propaganda és népnevelés valóban lenini, s így hatékony s a pártnak hasznos. Igazságunk legyőzhetetlen ereje abban rejlik, hogy a marxizmusleninizmus eszméi kifejezésre juttatják a dolgozók alapvető érdekeit. Ezért ezen eszmékhez való hűségünk, valóraváltásukért folytatott- harcunk minden igazi kommunistánál elválaszthatatlan a dolgozó nép iránti hűségtől, a szocializmusért és a kommunizmusért vívott harctól. A párt ereje abban rejlik, hogy a társadalomról szóló igaz, tudományos tanokat a legszélesebb tömegek körébe viszi. A szocializmus igaz eszméi így napról napra az ország egyre nagyobb számú lakosának kincsévé válnak és ma már legyőzhetetlen erőt jelentenek. A kommunisták becsületbeli feladata, hogy a marxizmus-leninizmus igazságát a tömegekben terjesszék, leleplezzék és szétzúzzák a béke és a szocializmus ellenségeinek hazugságait, meggyőzéssel s felvilágosítással minden becsületes embert megnyerjenek a szocializmus felépítésében való tevékeny részvételnek. És abban a mértékben, hogyan sikerül ez a kommunistáknak, teljesítik küldetésüket is, mert a szocializmus ügyének naponta meg kell nyerni a dolgozók tömegeit — az összes értékek alkotóit, a történelem igazi alakítóit. igazságunkkal, a párt igazságával tartósan megnyerjük őket nagy céljainkért folytatott aktív küzdelmünknek. Összehívták a Srlovák Nemzeti Tanács szcciáh's és egészségügyi b i lottságát Csütörtökre, április 19-re hatodik munkaülésére hívták össze a Szlovák Nemzeti Tanács szociális és egészségügyi bizottságát. A munkaerőügyi megbízott, az iskolaügyi megbízott és az egészségügyi megbízott tájékoztatja a bizottságokat a nők foglalkoztatottságának fejlődéséről 1955 folyamán és a dolgozó nőkről és gyermekeikről való gondoskodás 1956. évi feladatairól. A megbízottak jelentései után vita lesz. A szociális és egészségügyi bizottság a megbeszélésre meghívta a dolgozó nép szervezeteinek képviselőit, az egyes munkaszakaszok dolgozóit és tudományos dolgozókat is. Koktélparti az osztrák kor lánykáid ttség tiszteletére Dr. Gertruda Sekaninová-Cakrtová külügyminiszterhelyettes április 9-én a prágai Černin-palotában koktélpartit rendezett a Csehszlovákiában, tartózkodó osztrák kormányküldöttség tiszteletére. A kormányküldöttség megtárgyalja a független és demokratikus Ausztria felújításával kapcsolatos államszerződés megkötésének kérdéseit. A Sziovák Szakszervezeti Tanács A Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöksége április 9-i rendes ülésén foglalkozott a FSZM elnöksége ama határozatának teljesítésével, mely Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 35. évfordulója tiszteletére szervezett szocialista munkaverseny további fejlesztésére vonatkozik a bratislavai kerületben. Megállapították, hogy a kerület összes üzemeiben észrevehető a versenyzés további fejlődése, melyben a szakszervezeti szervek egyéni és kollektív kötelezettségvállalások megkötésére mozgósítják a dolgozókat és főleg a prágai kerület üzemei versenyfelhívásának terjesztésében segítenek. E felhívásra eddig összesen 196 üzem válaszolt, melyekben 11129 egyéni és 2263 kollektív kötelezettségvállalás^ fogadtak el. A versenyfelhívást elfogadók között elsőkként a csallóközcsütörtöki GTÄ, a hubicei és nagymegyeri állami gazdaságok válaszoltak kötelezettségvállalásaikkal. A besztercebányai kerületben a dolgozók eddig már 4610 egyéni, 1351 kollektív és 68 összeüzemi kötelezettségvállalást tettek. es Az országos ünnepségek koordinációs bizottsága április 9-én megtárgyalta az idei május elsejei és Csehszlovákia felszabadításának 11. évfordulója tiszteletére rendezett szlovákiai ünnepségek lefolyását. Az idei májusi ünnepségek keretében az összes kerületi és járási székhelyeken megrendezik az egész világ dolgozói nemzetközi szolidaritásának napja — május elseje megünneplését. E napon megrendezik a dolgozók hagyományos májusi felvonulását. A dolgozó nép ezen ünnepségek alkalmából kifejezi eltökéltségét, hogy a Nemzeti Frontban és Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése alatt új sikereket akar elérni Szlovákiának a szocialista Csehszlovákiában való kiépítése terén. Köztársaságunk szovjet hadsereg által való ielszabadításának 11. évfordulója ;™almából május 9-én az összes kerületi és járási székhelyeken ünnepi esteket, népmulatságokat és sportmérkőzéseket rendeznek. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az U j Szó szerkesztősége új helyiségekbe költözött. A szerkesztőség új címe: Bratislava, Gorkého u. 8. sz. Telefon: 347-16 Magyar énekés táncegyüttes fellépése Bratislavában Szombaton, április 14-én és vasárnap, április 15-én a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának esztrádcsarnokában feilép a Szocialista kultúra érdemrenddel kitüntetett „Építők" 120- tagú magyar ének- és táncegyüttese. A művészegyüttes, mely a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának meghívására érkezik Szlovákiába, a Lúčnica államdíjas művészegyüttessel közösen Nyitrán és Nagyszombatban is fellép. Egész estét betöltő programjukban bemutatják a magyarnépművészet legszebb tánc-, ének- és zeneszámait. Meghait Miloslav Moloch akadémikus A Szlovák Tudományos Akadémia elnöksége jelenti, hogy kedden, 195G. április 10-én, reggel súlyos betegség után meghalt Bratislavában Miloslav Maloch akadémikus, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Szlovák Tudományos Akadémia tagja, a Nagyszombati Takarmánykísérleti Intézet igazgatója, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tanára. emS Szlovákia dolgozói a háború, a fasizmus elleni harc és a szocializmus és béke kiépítése jegyében az április 10-től május 9-ig terjedő időben megünneplik az ellenállási harc nemzetközi emléknapjait. Az Antifasiszta Harcosok Szövetségének tagjai ebben az időben számos politikai tömegakciót és béketüntetést szerveznek. A besztercebányai kerületben Krem- ničkám Priechod-Blážon, a žilinai kerületben a felégetett Semeteš közmozgaiom ségben, Ladcén és Turčianske Teplicén, a nyitrai kerületben Skýcovon, a prešovi kerületben Svidníken és más emlékezetes helyeken összegyűlnek a volt antifasiszta harcosok. A besztercebányai kerületben az ellenállási harc résztvevői ellátogatnak az iskolába. hogy előadásaikkal megmagyarázzák az ifjúságnak népünk hősi ellenállási harcát a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a második világháború folyamán. Egy kulturális matinéról Április 8-ári a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó a Zoch utcai nyolcéves magyar tannyelvű iskola szülői munkaközösségével karöltve kulturális matinét rendezett a bratislavai Üj Színházban. Érdeklődve mentünk a kulturális matinéra, mert mint az előzetes értesülések közölték, műsoron hazai íróink és költőink egy-egy műve is szerepelt a szerzők előadásaiban. Az ilyen rendezmények -» valljuk be őszintén — nagyon szükségesek, íróink Ős műveik megismertetése szempontjából. A kulturális matinéról csak dicsé rően írhatunk, és elismeréssel kell nyugtáznunk a rendezőség gondos és igazán jó munkáját. Külön kell szólnunk G. Ország Mártáról, aki hegedűn Bartók Béla Rapszódia című művét adta elő, valamint T. Békés Ilonáról, aki meglepő virtuozitással játszott a zongorán Liszt Ferenc „A pacsirta" című szerzeményét. Gyúr c só Istvánnak Hazajöttem, Gály Olgának pedig Altatódal című versét hallottuk a szerzők szép tolmácsolásában. József Attila Dunánál című versét Horváth László szavalta nagy átérzéssel. Nagy Irén Győzelem című elbeszélését olvasta fel. Janko Kráľ és Ctibor Stítnický versét pedig a fordító, Tóth Tibor adta elő. Szépek voltak a zene- és énekszámok is. Dankó Erna nagy művészi átérzéssel, fejlett énekkultúrával adta elő Bartók Béla két népdalfeldolgozását, valamint Ady Endre és József Attila egy-egy megzenésített versét. E számokat a közönség zúgó tapsviharral jutalmazta. (b) Most, hogy Bartók Béla születésének évfordulója alkalmából Szlovákia fővárosában is a tiszteletadás ünnepségeinek egész sorával (hangversenyek, emléktábla) emlékeztünk a magyar zeneóriásra, önkéntelenül és többször is felmerült bennem a kérdés, milyenek voltak e kedves városhoz való kapcsolatai. És vajon ki tudna erről ma többet mondani, mint a halhatatlan mester első tanítványa, közvetlen hozzátartozója, nevét viselő fia. Amikor szombat délután a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalának házi vetítőjében ifjú Bartók Béla tőszomszédságában ültem, két rövidfilm közti szünetben így szóltam hozzá: Érdekes lenne részt venni Bartók Béla fiának és Bartók Béla első tanítványának esetleges találkozásán. — Sanyi bácsira, Albrecht Sándorra gondol? — kérdezte tőlem s rögtön folytatta: — Okvetlenül szeretnék találkozni vele, hisz édesapám egyik legbensőbb és legkedvesebb barátja volt E'kísérhetne hozzá, mert én bizony már nem emlékszem arra, merre is kell otthonát keresnem. * * * A szokatlanul hideg áprilisi szél városunk régi, kacskaringós utcáin úgy csapdosott, hogy még a szót is belénk fojtott. Némán mentünk egymás mellett. Mindketten a nagy maayar zeneszerzőre gondoltunk, aki évtizedekkel ezelőtt ugvanezen kőkockákat koptatta s errefelé fordult be. mint most mi, hogy eljusson a Klarissza utcai gimnáziumba, mi pedig a Kapucinusok utcájába. Nekünk azonban még néhány lépést kell tennünk. Elértük a patinás sarokházat. Megérkeztünk. Sőt már vártak benBARTÓK EMLEKEK NYOMABAN 2 ÚJ s

zö 1956. április 11. nünket. A fiú és a volt tanítvány kezet fognak. Sanyi bácsi bizony nem tudja eltitkolni könnyeit, sirva-nevetve ölelgeti őszhajú látogatóját, aki úgy hasonlít mesterére, barátjára. Megindul a beszélgetés. Hány éve nem láttuk egymást? — vetődik fel önkéntelenül is a kérdés. Pár másodperces vita következik, hogy húsz, vagy harminc esztendje, de nem is fontos. Minden az apával, és mesterrel kapcsolatos emlék most itt él közöttünk. Albrecht Sándor mesél, feleleveníti emlékeit s a mester alakja ezernyi szín megvilágításában jelenik meg előttünk. Váratlanul közbeszólok: — Miként lett Bartók Béla Albrecht Sándor zongoratanára? v Mindketten elmosolyodnak s aztán Albrecht Sándor veszi át a szót. — Elsős gimnazista voltam. Forstner bácsi, a zongoratanárom, a dóm orgonistája meghalt. Nagy dilemma előtt álltunií, vajon kinél tanuljak tovább. Édesapám nagy éleslátással úgv döntött, hogy az akkor hetedikes Bartó

1: Bélára bízza vezetésemet. Nagyon sok, zongora melletti beszélgetésünkre emlékszem. Egyszer a hármas hangzatból kihagyott tercnek megrázó, titokzatos hatásáról beszélt nekem. Az előbbire példaként Mozart Requiemje első részének záróakkordját hozta fel, az utóbbira pedig a IX. szimfóniának dominánsan kezdődő, szintén tercnélküli akkordját tremolázta el zongorán. Albrecht Sándor ajkáról ömlik a sző, Bartók Bélával kapcsolatos ifjúkori élményeit eleveníti, aztán egy további kérdésemre így ad magyarazatot: — Bizony, igaza van, abban az épületben, amelyben ma a Csehszlovák Rádió székel, sokat járt Bartók Béla. Ott tanított engem. Ez az épület valamikor iskola volt, s földszinti traktuson volt édesapám természetbeni lakása. És itt kezdődött kapcsolatom és barátságom a nagy zeneszerzővel. Albrecht Sándor után ifj. Bartók Béla visz bennünket a művész életének mélyebb megismerésébe. — Apám mindig különösen nagy szeretettel gondolt vissza Bratislavára. Számomra különösen emlékezetes az 1923. évi itt-tartózkodásunk. Ezen a nyáron én egy hónapot töltöttem itt, s édesapám minden nap hosszú sétár- vitt magával. Megmutogatta a házakat, amelyekhez valamilyen emlék fűzte, a régi lakásokat, elvitt a gimnáziumba, ahol érettségizett, sőt felkerestük a kirándulóhelyeket is, ahová gyermekkorában vagy későbben oly szívesen járt. Voltak-e Bartók Bélának bratislavai eredetű kompozíciói — teszem fel a kérdést. Sanyi bácsi is, ifjabb Bartók Béla is egyaránt emlékeznek a Duna folyása című kis műre. Ebben a fiatalkori műben Bartók végigkísérte muzsikájával a Duna útját és ennek hangulatát akarta illusztrálni. Kérésemre ezután ifj. Bartók arról beszél, Szlovákia mely vidékén járt gyűjtöúton édesapja. Gömör megyében — mondotta — Pohniko.n és Gerlicepusztán gyűjtött édesapám, ahol hosszabb időt töltött vendégségben. Később megfordult Hédelen is. ide engem is elvitt édesanyámmal együtt. Ezen az útján láttam először a delgyűjtés munkájának minden nehézségét és fárasztó voltát. Elszállásolásunk és általában az oszszes körülmények jellemzőek voltak a gyűjtésre. Nyári szünet volt éppen. Az iskolába mentünk tehát, ahol Gaš- parik tanító fogadott családjával. Sajnos, az első nap még fekvőhelyet sem tudott biztosítani, s így az éjszakát összetolt padokon aludtuk át. Beszélgetés során Bartók-fényképekre terelődik a sző. A tanítvány és a fiú egyként igazolja, hogy legjobb az ún. fonográfos kép. Ez hasonlít legjobban a népdalgyűjtés szerelmesére és ez jellemzi egyben a legjobban a népdalgyűjtéssel kapcsolatos akkori nehézségeket is. Érdekessége a dolognak az, hogy ez a kép, ahogy ifj. Bartók Béla e délutáni beszélgetés során hangsúlyozta, nem Székelyföldről származik, mint egyesek állították, hanem a Nyitra vidéki Darázs községből. Egy parasztház udvarán van megörökítve a jelenet, a fonográf az ablakba van téve s a körülállókon bizonyos érdeklődés, másokon bizonyos tartózkodás mutatkozik. Ez a kép jellemző apám egész megjelenésére, vaióságoal kicseng belőle tartózkodó magatartása, amint igyekszik saját személyét háttérbe szorítani, a népet és a népdalgyűjtést megörökíteni. Késő este van már, amikor a vendég elbúcsúzik Albrecht Sándoréktól. Meghív egy rövid sétára. Boldogan követem, hisz azokat a helyeket akarja felkeresni, ahol édesapja, Bartók Béla megfordult. Elmegyünk a régi Kórház utcai ház előtt, majd a Széplak utca egyik kétemeletes ódon háza előtt állunk meg. Bekukkantunk az udvarra, aztán megindulunk fel a csigalépcsőkön. Itt élt Bartók Béla édesanyja, ezeken a lépcsőkön járt a nagy alkotóművész és ahogy ott állunk a lépcsőkorlátnak támaszkodva Albrecht Sándor szavai jutnak eszünkbe: „Bartók Béla akár a legtöbb muzsikus nem tudott táncolni. Hogy ezt honnan tudom? Hát onnan, hogy amikor nővéremnek eljegyzését tartottuk, akkor Bélát a vacsora utáni víg hangulatban az egyik fiatal lány táncra kérte. Méq ma is emlékszem ijedt arcára, meghajolt a lány előtt és kijelentette, hoqy haza kell mennie, mert édesanyja várja." * * * Búcsút veszünk a háztól és a fényesen kivilágított modern városrészen átvágva a Dunához igyekszünk. Bartók Béláról beszélgetünk, aki az emberi megaláztatások súlyos esztendeiben a szomszédos népek kultúrájának megbecsülésére nevelt s az emberek közötti megértés magvait hintette el. — Apám hihetetlen akaraterővel és lelkesedéssel fáradozott azon, hogy megmentse és időállóvá tegye a szlovák nép dalait. Nemcsak Közép-Szlovákiában fordult meg, hanem bejárta Túróc vidékét, Nyugat-Szlovákiát és Kelet-Szlovákia egy részét. Általában a vegyes lakosságú vidékeken is a szlovák vagy a román nép dallamait gyűjtötte, magyar dallamok után inkább a Nagy Magyar Alföldön, vagy pedig a székely vidéken kutatott. Egyre azonban emlékszem: a Csallóközben is iárt és fáradságának gazdag volt a gyümölcse, mert Nagymegyei- tájékán közel 60 régi magyar dalt vett fel fonográfjával. Ha bevezetőmben azt mondtam, hogy kíváncsi vagyok Bartók Bélának Szlovákia fővárosához való kapcsolataira, még hozzá kell tennem: erre fők ént azért voltam kíváncsi, hogy az ezzel kapcsolatos élményeket tovább adjam azoknak, akiket legfőképpen érdekel: Szlovákia népének, melynek kulturális színvonaláról oly maradandó emléket állított Bartók Béla. Nagy Jenő