Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-10 / 100. szám, kedd

XX kongressz pártmunkánk szá §s tanulságai fd (Folytatás a 4. oldalról) Ugyanez vonatkozik pártunk Központi Bizottságának vitáira is. Meg kell mondanunk, hogy plenáris üléseinken igen kevés volt a konkrét, nyílt bíráló szó. Ha megváltoztatjuk e gyakorlatot, ezzel csa.. erősítjük pártunk tekintélyét, elősegítjük, ho^v szélesebb körben vonjuk be a tömegeket a fogyatékosságok, az önelégültség és a bürokrácia elleni harcba. Ha ma azt hangoztatjuk, hogy legfőbb ideje szabaddá tenni minden erőt a bírálat és önbírálat számára, ez semmi esetre sem jelenti, hogy megtűrjük a fegyelmezetlenséget, megsértjük azt az elvet, amely szerint a /kisebbség alárendeli magát a többségnek és hogy a felsőbb szervek határozatai feltétlenül kötelezik az alsóbb szerveket. A bírálat és önbírálat helyes fejlesztéséért folytatott következetes harc, a párton belüli széleskörű demokrácia azt jelenti, hogy erősítjük a pártfegyelmet, megszilárdítjuk a demokratikus centralizmus elvét. Ezzel kapcsolatban helyénvaló, ha néhány szóban foglalkozunk a pártfegyelem megszilárdításával, amely a párton belüli demokrácia elválaszthatatlan része. Gyakran találkozunk azzal a nézettel, amely egy kalap alá veszi a pártfegyelmet és az állami fegyelmet. A pártfegyelem és az állami fegyelem nem ellentétes fogalmak. A pártfegyelemnek azonban megvan a maga sajátossága, nem ismeri a kényszer momentumát, mint az állami fegyelem. Mivel ezt a különbséget nem magyarázták meg kellőképpen, a demokratikus centralizmust bürokratikus centralizmussal helyettesítették s a pártban is néha kényszerített a fegyelem. Lenin ezt írta a pártfegyelemről: „Mivel tartjuk fenn a munkásosztály forradalmi pártjának fegyelmét? Mivel vizsgáljuk felül? Mivel erősítjük? Elsősorban a proletár élcsapat öntudatosságával, odaadásával a forradalom iránt, kitartásával, áldozatosságával és hősiességével. Másodsorban azzal a képességével, hegy összefogjon, közeledjék és ha úgy kívánják, bizonyos mértékben egybeolvadjon a dolgozók legszélesebb tömegeivel, elsősorban a proletár, de egyben a nem proletár dolgozó tömegekkel is. Harmadszor helyes politikai vezetéssel, amelyet ez az élcsapat foganatosít, helyes politikai stratégiával és taktikával, feltéve, hogy a legszélesebb tömegek a maguk tapasztalata alapján győződtek meg helyességéről. E feltét'* ek híján nem valósíthatjuk meq a fegyelmet a forradalmi pártban, amely vrlóban alkalmas arra, hogy annak a leghaladóbb osztálynak a pártja legyen, amely hivatott megdönteni a burzsoázia hatalmát és átalakítani az egész társadalmat. E feltételek híján a fegyelem bevezetésére irányuló kísérletek óhatatlanul meghiúsulnak, frázissá, komédiává fajulnak". — (Válogatott művek, II. kötet, 533—534. oldal csehben.) Lenin továbbá arra tanít, hogy a tömegek meggyőzésének és a pártpolitika gyakorlati végrehajtása megszervezésének művészete az ország eredményes igazgatásának alapja. Következetesen valóra váltjuk-e nálunk ezt a lenini tételt? Nem, elvtársak. Ellenkezőleg, tény az, hogy a pártban nem értik meg teljesen a szervező munka tartalmát. Sok funkcionárius és pártmunkás akár a központban, akár a kerületben vagy a járásban, akár az üzemben, vagy a falun nem 'átja, hogy a párt szervező munkája a dolgozó tömegek naponkénti konkrét meggyőzését és megszervezését jelenti a szocialista országépítés feladatainak teljesítésére. Helyesen hangsúlyozzuk, hogy a hozott határozatok sorsáról emberek döntenek, hogy a szervező munka egyik legfontosabb része a kádermunka. A ká lere'- kiválasztásáról, elosztásáról és eszmei megacélozásáról való gondoskodás. Ma a párt, az állami és a gazdasági munka minden szakaszán találkozunk olyan emberekkel, akiket a párt nevelt, eszmeileg felvértezett, olyan dolgozókkal, akik odaadóan és áldozatosan harcolnak a közös ügyért. De még így is sok a hiba és fogyatékosság a káderekkel való munkában. Elítélendő a kádermunka titkosságának rendszere. Vegyük például a kádervélemények kidolgozását, a kádervélemények titkosságának eddigi megrögzött gyakorlatát, amely arra vezet, hogy a libák, amelyeket az illető dolgozó szemére vetnek, rendszerint ismeretesek mindenki előtt, csupán az nem tud róla, akit illetnek. A dolgozót nem figyelmeztetik hibáira és fogyatékosságaira. Ne csodálkozzunk aztán rajta, hogy sok dolgozó esetében a hibák elterebélyesednek és végül is nincs más megoldás, mint hogy leváltsuk őt tisztségéből. De még ebben a végső esetben sem öntenek tiszta vizet a pohárba, ellenkezőleg, mindenféle csűrés-csavarással igyekeznek indokolni a leváltást, csak éppen azt nem mondják ki bolsevik módon egyenesen, hogy miért kellett az illetőt leváltani. Ennek végét kell vetnünk a kádermunkában. A kádermunkában mindenekelőtt forró kapcsolatot kell éreznünk az emberekhez, tapintatosan kell dolgoznunk, tanácsot adni, segédkezet nyújtani. A káderekkiválasztásánál és széthclyezésénél a gyakorlatban jottányit sem engedhetünk a pártszabályzatunkban lerögzített elvekből. A káderek nevelésében a marxizmus-leninizmus mélyreható ismeretének megszerzését szolgáló fontos tényező volt, hogy felépítettük. a pártiskolák kiteriedt hálózatát, a pártfőiskolát is beszámítva. Meg kell azonban látnunk, hogy a pártiskolák eddigi nevelési rendszere mellett a káderek nem sajátítják el a konkrét, alapvető gazdaságtani ismereteket. Az sem helyes, hogy a pírtiskolák hallgatóit — nevezetesen hosszabb időtartamú iskoláztatás esetén — tanulmányaik egész idejére elszakítják a gyakorlati munkától és elméleti tudás mellett nem látják el őket az alapvető gyakorlati ismeretekkel. ' A párt egységének és aktivitásának, a" dolgozó tömegekre gyakorolt befolyásának szempontjából hallatlanul fontos a kommunisták helyes elosztása, a párt növekedésének és összetételének szabályozása. A párttagság állományának alakulása azt bizonyítja, hogy a párt egyre szilárdul. Az utóbbi időben nő a pártba felvett tagjelöltek száma. Ez a javulás azonban távolról sem elégséges. Sok olyan járási bizottság, különösen pedig alapszervezet akadt, amelyek igen keveset foglalkoznak e kérdéssel. Egyes pártszervek, köztük Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága is, az újabb tagjelöltek felvételének megjavítására törekedve egyenesen megszabják, hány új tagjelöltet kell az illető pártszervnek, illetve szervezetnek felvennie bizonyos időközökben. Az efféle jelenségek teljesen megengedhetetlenek, s arról tanúskodnak. milyen mélyre hatolt a bürokrácia pártszerveink életében. Rá kell mutatni arra, hogy az új tagokat nem lehet találomra felvenni, hanem felvételüket úgy kell irányítani, hogy megjavuljon a párt szociális és korbeli összetétele, hogy megszilárduljon a párt egysége. Minden előfeltételünk megvan ahhoz, högy gyorsabban haladjunk előre azáltal, hogy fejlesztjük a párt kezdeményezését és aktivitását, a dolgozók legszélesebb tömegeinek kezdeményezését és aktivitását, amint azt jelenlegi feladataink megkívánják. A dolgozók kezdeményezésének fejlesztésében fontos feladat jut a társadalmi szervezeteknek, amelyekben a dolgozók önként tömörülnek és közvetítésükkel teljes mértékben részt vesznek az ország politikai és közéletében. E szervezetek tevékenységének alapvető jellemvonása tagjaik önkéntessége és saját kezdeményezése kell hogy legyen. Sok ilyen szervezetben azonban eltérnek ezektől az elvektől, sokasodnak a bürokratikus és adminisztratív munkamódszerek, amelyek háttérbe szorítják a demokratizmust és arra vezetnek, hogy e szervezetek tevékenységét, a funkcionáriusok és tagok önkéntes munkáját egyre inkább a terebélyesedő adminisztratív apparátus veszi át. Ez az irány tapasztalható a szakszervezetekben és az ifjúsági szövetségben, túlsúlyra jut a testnevelési szervezetekben és a Hadsereggel Együttműködők Szövetségében, ahol egyenesen e szervezet bizonyos mérvű „államosításáról" beszélhetünk. Különösen a testnevelésben és a sportban elvárnánk, hogy e szervezetek, amelyek hagyományos tömegalappal rendelkeznek, a széles tömegek önkéntességére és aktivitására támaszkodnak, a népi demokrácia teremtette kedvező előfeltételek között ezt az alapot lényegesen elmélyítik és bővítik. Ehelyett szerteágazó. az állam pénztárából fizetett apparátus építésének útjára léptünk, ami semmiképpen sem használ a testnevelés fejlesztésének, éppen ellenkező hatással van rá és ezért csökkenteni kell majd ezt az államilag fizetett apparátust. Minél! előbb véget kell vetni ennek a helyzetnek, amely a társadalmi élet túlságos „államosítására'

5 vezet. A közélet, a társadalmi szervezetek tevékenységének további és tartalmasabb fejlesztése érdekében elkerülhetetlenül szükséges, hogy széleskörűen alkalmazzuk a demokratikus formákat. Az önkéntesség elvének érvényesítése társadalmi életünkben, a túlzott centralizálás felszámolása, amely a tagság és választott szervei tulajdonképpeni alkotó kezdeményezésének és önálló cselekvésének fékje volt, a Nemzeti Front valamennyi szerve és szervezete fokozott aktivitásában nyilvánul meg. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa szerfölött fontos ideológiai ešemény volt, és az ott megvitatott valamennyi kérdés kiemeli világnézetünk, a marxizmusleninizmus jelentőségét tevékenységünkben. Számunkra is érvényes, hogy a kommunisták és valamennyi dolgozó marxista-leninista nevelése, a forradalmi elmélet alkotó fejlesztése döntő feltétele sikeres előrehaladásunknak. Ügy véljük, hogy a oárt ideológiai tevékeny- l ségében csak akkor érünk el alapvető fordulatot, ha e feladatot a következő szempontokból oldjuk meg: Elsősorban emelni kell egész pártunk tevékenységében az ideológiai munka jelentőségét, le kell küzdenünk az élettől való elszakítottságát és véget kell vetnünk az elméleti munka terén' fellépő pangásnak. A helyzet úgy áll, hogy gyakorlatilag a pártban nem találunk senkit, aki szavakkal ne ismerné el az ideológiai munka jelentőségét. Ellenkezőleg, a kelleténél több általános megnyilatkozásban mutatnak erre rá. Elég azonban, ha szóba ereszkedünk számos vezető funkcionáriussal, köztük olyanokkal is, akik közvetlenül ideológiai vonalon dolgoznak és úgy találjuk, hogy meglepően tudatlanok az elťhélet legidőszerűbb kérdéseiben is Ez arra vezet, hogy az említett funkcionáriusok az ideológiai munKát nem gyarapítják eleven gondolatokkal, hanem gyakran lélektelenül eladminisztrálják. Az ideológiai munka lebecsüléséhez hozzájárul, hogy bizonyos mértékben elszakadt az élettől, a gyakorlati harci feladatoktól. Pártéletünkben gyakran helytelen nézeteket terjesztettek arról, hogy egyáltalában nem a mi feladatunk a marxizmus-leninizmus alkotó módon való tovább fejlesztése és csupán tétlenül kell várnunk, mit mondanak mások. Ebben is megnyilvánult a személyi kultusz és a belőle következő dogmatizmus ártalmas hatása, ami az alkotó elméleti gondolat megbénítására vezetett. A párt központi bizottságának komolyan fontolóra kell vennie, hogy ülésein keveset foglalkozott elméleti kérdésekkel, aminek hatása kedvezőtlenül mutatkozik meg egész pártunk életében. A Központi Bizottság, mint pártunk kollektív szerve váljon a párt elméleti központjává is, amely kollektív módon megvizsgálja ideológiánk alapvető kérdéseit, fejlesztésére ösztönöz és harcol az ellen, hogy az elvi fontosságú elméleti kérdések megoldása egyes személyek monopóliumává váljon. Tanításunk, a leninizmus ereje abban van, hogy kapcsolatban áll a gyakorlattal, a mával. A leninizmus forradalmi tanításként cselekvési irányelv és elsősorban a jelenre és a jövőre vonatkozik. A múlttal csak annyiban foglalkozik, amenynyire szükséges a társadalom jelenlegi problémáinak megismeréséhez és megoldásához A mi ideológiai munkánkban azonban éppen fordítva van. A párt tagjai is a végtelenségig tanulmányozzá

1 a régmúlt eseményeket, amelyek gyakran csak igen távoli kapcsolatban vannak a mával. Nagyon keveset hallanak arról, hogyan magyarázza a leninizmus belső gazdasági és társadalmi fejlődésünk kérdéseit, valamint a világ fejlődésének problémáit és hogyan kell alkalmazni a leninizmust a gyakorlatban, az időszerű problémák megoldásánál. Propagandánk mind ez ideig túlnyomórészt az SZK(b)P történetének rövid tanfolyamára támaszkodott. Ez a tankönyv azonban egyéb hibái mellett túlságosan át van hatva a személyi kultusszal. Érthető, hogy továbbra is tájékoztatni fogjuk a párttagokat a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetéről és hogy ehhez felhasználjuk a párt történetének átdolgozott tankönyvét, valamint azt a tankönyvet, amelyet a szovjet elvtársak készítenek a marxizmus-leninizmus alapjairól. Az egész pártot azonban elsősorban meg kell ismertetnünk azokkal a kérdésekkel, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja oldott meg és a jelenlegi időszakban old meg. Ezt a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa anyagáriak tanulmányozásával kezdjük meg és e feladatra a legnagyobb gondot és figyelmet fordítjuk. Egész ideológiai munkánknak az az értelme, hogy tisztázzuk a szocializmus építésének kérdéseit országunkban, a propagandában és az agitációban gyakorlati támogatást nyújtsunk az embereknek abban, hogyan kell megoldani nagy feladatainkat. Pártunk központi bizottsága legutóbb hozott határozetaiban helyesen mutatott, rá, hogy jelenleg kz ideológiai munka előterében a marxizmus gazdaságtana áll. Ez megnyilvánult abban, ho'--- elvtársaink nagyobb mértékben tanulmányozzák a politikai gazdaságtant, és a konkrét gazdaságtant, de ez távolról sem elég. Propagandánkat túlnyomórészt gazdaságtani kérdésekre kell irányítanunk, hogy seaédkezet nyújtson a termelés növeléséért folytatott mindennapi harcban, az anyagi és kulturális javak bőségének megteremtésére irányuló igyekezetben, az államoclqárok kommunista öntudatának növelésében. E"ves propagandisták e szavak hallatára indokolatlanul aooodalmaskodni kezdenek „az elmélet további sorsa" miatt, óva intenek az elmélet likvidálásának és a prakticizmusnak veszélyétől. De így csak javíthatatlan dogmatikusok, vaskalapos tételrágók beszélhetnek. A marxista elmélet előrehaladásának és fejlődésének alapja mindig az élettel, a gyakorlattal, a tényekkel való kapcsolata volt. Ennek igazságát a marxizmus egész története, Marx., és Lenin művei bizonyítják. A mai társadalmi élet végtelenül sok új jelenséget, tényt vet fel. Gondos elemzésük és általánosításuk — amennyiben elméleti dolgozóink és propagandistáink helyesen élnek a marxizmus-leninizmus módszereivel — oly mértékben gazdagítja majd a tudományt és a gyakorlatot, hogy arról még álmodni sem mertek volna azok, akik „a tiszta elméletet" védelmezik és idézetek, kész tételek kombinálásával akar ák „fejleszteni". Elvtársak, komolyan foglalkoznunk kell azzal, hogyan teremtsük meg gazdaságtudományunk fejlődésének kedvezőbb előfeltételéit. Bizonyára sok a hiba nemzetgazdászaink beállítottságában és munkájában, akik nem állnak kellő kapcsolatban a gyakorlattal. Ugyanakkor azonban a gazdaságtudomány fejlődését egyaránt gátolja a káderek hiánya, valamint a tudományos intézetek elégtelen felszerelése és a statisztikai anyag túlzott eltitkolása, márpedig nemzetgazdászaink ha valóban tudományos értékű munkát akarnak végezni, nem lehetnek el ezen anyag nélkül. Noha nemrég határozatot hoztak statisztikai évkönyvek kiadásáról, e határozat végrehajtása hajótörést szenved, mivel egyes bürokraták még olyan adatokat is eltitkolnak, amelyeknek semmi közük a tulajdonkénem katonai és államtitkokhoz. Jelentős feladatok várnak marxista-leninista filozófiánkra és történetírásunkra is. Elsősorban azt várjuk, hogy nanyobb lendületet vegyen a CSKP történetével foglalkozó munka s ennek keretében teljes egészében fel kell használni levéltári anyagot, a párt történetével foglal kozó tudományos és népszerűsítő irodalomból el kell távolítani a személyi kultusz minden megnyilvánulását, minden indokolatlan megszépítését annak a bonvolult. de enyhen sikeres és nvőzelmes útnak, amelyen nártunk haladt. Sürgetőn áll előttünk a párt elméleti kádereinek nevelésé-r a CSKP Kö^onnti Bizottsána me

neH 'í'ter't^ndő intézet P-1*nítésének feladata. Eaész ideolfiaiai arcvonalunkat az elméleti munkától a művészetig úqv iránvítjuk, hoqy áthassa az az eszme, hogy a dolgozó tömegek valamennyi anyagi és kulturális érték megalkotói, a történelem menetének egyetlen meghatározói — és egyben a személyi kultusz még meglevő valamennyi megnyilvánulásának felszámolására törekedjék és megakadályozza esetleges bárminemű újraéledését. A Szovjetunió Kommunista Pártja Közppnti Bizottságának a XX. kongresszus ele terjesztett oes<'-mólójában jelentős helyet szentel az osztályuarc küiönféleségének nemzetközi méretben. Bebizonyosodott, hogy a forradalmi erőszak, a fegyveres felkelés és polgárháború, mint az osztályharc legmagasabb formája nem függ csak a munkásosztály és a kommunisták akaratától. Ebben szerepet játszanak a történelmi körű ur-nyek és a kizsákmányoló osztályok állásfoglalása is. A munkásosztály és a kommunisták nem hívei a minden áron való erőszak- I nak. E szempontból megbírálták Sztálin felszólalását a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1937. évi plenárisi ülésén, amelyen Sztálin elméletileg megkísérelte indokolni a tömeges megtorlások politikáját azzal az ürügqyel, hoov a szocializmushoz vezető sikeres előrehaladás során az osztályharcnak eo^re inkább ki kell éleződnie. Ezzel kapcsolatban a párt történetére és Leninre hivatkozott. Lenin ezzel szemben azt tanította, hogy a forradalmi erőszak alkalmazását a kizsákmányoló osztályok ellenállása megtörésének szükségessége idézi elő. Leninnek e nézetei arra a korszakra vonatkoztak, amikor erős kizsákmányoló osztályok léteztek. Lenin a proletariátus diktatúrájának két összetevőjéről beszél: az erőszakosról és a mérsékeltről, amelyről azt írta. hogy nevelő jellegű. A n-oletariátus diktatúrájának mérsékelt nevelő formája szerinte nem feltételezi az erőszak alkalmazását. Ellenkezőleg, azt állította, hogy ezek is az osztályharc formái, amelyekkel a parasztok, a szakemberek stb, megnyeréséért küzdünk. Mérsékelt formának tekintette az ideológiai harcot is. Ezt azzal indokolta, hogy mihelyt megtörjük a kizsákmányoló osztályok gazdasági, társadalmi és politikai támaszait, megváltoznak az osztályharc módszerei és formái. Az osztályharc igen bonyolult dolog. Társadalmi erők. politikai irányzatok és áramlatok harca, osztályérdekek és eszmék összecsapasa. Az ügynökök és kártevők az osztályharcban fontos szerepet játszanak, leleplezésük a biztonsági szervek feladata. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a nálunk végbemenő, egész bonyolultságában és szélességében értelmezett osztályharc alapvető, döntő tényezője a politika, osztályok, emberek, osztályérdekek és eszmék viszonya. E harcban tehát alapvető erő és tényező csakis a kommunista párt vezette munkásosztály lehet. A párt politikájától, a szövetségesek megnyeréséért és megtartásáért folytatott harcától, a munkásáliam hat álmának szüntelen erősödésétől függ állandó előrehaladásunk. A szocialista országépítés sikereinek gyarapodásával Jefzűkül a reakció társadalmi alapja. A szocialista országépítés szüntelen előrehaladása, újabb és újabb sikerei növelik államunk szervező és nevelő funkcióinak szerepét és jelentőségét. Az erőszak és az elnyomás alkalmazásával kapcsolatos osztályharc formái az osztályharc egészében, a megváltozott feltételekkel és viszonyokkal kapcsolatban megváltoztat iák súlyukat is. Erről arra következtethetünk, hooy fokozatosan csökkenni fog az elnyomó funkciót betöltő szervek tevékenységének terjedelme, megváltoznak tevékenységük módszerei, noha szerepük méq mindig igen fontos és semmiesetre sem lebecsülendő. Látnunk knll, hogy továbbra is tántoríthatatlanul folytatjuk a harcot az osztályellenség maradványai ellen. Tudjuk, hogy országunkban mén mindig megvannak az egykori kizsákmányoló osztályok maradványai, tudjuk, hogy falvainkban méq mindig létezik a kulákok kizsákmányoló osztálya. A jelenlegi időszakban teljes mértékben érvényes a megmaradt tőkés elemek korlátozásának és kiszorításának irányvonala. R íszeriink hatalmának növelésével és megszilárdulásával, qazdasági erejének qyarapodásával egyidejűleg Megteremtjük annak előfeltételeit. hogy korlátozzuk a kulák méq meglevő qazdasági erejét, kiszorítsuk őt, hoqy létrehozzuk a szocialista mezőgazdasági nagytermelés teljes győzelmének feltételeit. Ez sikerülni fog az új termelőerők gyarapodása alapján, a meglevő szocialista mezőgazdasági nagytermelés mennyiségi és minőségi gyarapodása alapján, az egységes földmüvesszövetkezetek qvarapodása alapján. Mindez arról tanúskodik, hogy fokozatosan átalakul kis- és középparasztjaink gondolkodása, megszabadulnak a múlt elavult csökevényeitől. Ez elsősorban a párt sikeres politikai munkájának, az állam nevelöszerepe érvényesítésének eredménye. Egészbenvéve látnunk kell, hogy országunkban a szocializmus építése osztályharc közepette megy végbe, de hogy az osztályharcnak jelenlegi szakaszán számos a formája és hogy a mai viszonyok közepette túlsúlyban van a nevelőmunka és egyre nő az állam nevelő funkciójának jelentősége. Nyíltan meq kell állaoítani, hogy Sztálin egyoldalú tételei, helytelen következtetései arra vezettek, hogv félreértették és vulgarizálták az államnak, mint a proletárdiktatúra eszközének elnyomó és ^evelő szirénét Ez aztán az •réqtelen személyi kultusszal eqvütt arra az '"rányzatra vezetett, hoqy a Szovjetunióban a biztonsági és bírósági szervek a párt és az állam fölé helyezkedtek. Ezt használta ki Berija (Folytatás a 6 oldalon.)