Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-10 / 100. szám, kedd

Ai iZKP XX. kongresszusa és tanulságai pártmunkánk siámára (Folytatás az 5. oldalról.) teljes mértékben, aki ezeket az irányzatokat nemcsak támogatta, hanem szándékosan érvényre juttatta. Ennek következtében durva módon megsértették a szocialista forradalmi törvényességet. Sztálin helytelen és egyoldalú tétele nálunk is megnyilvánult. Egyoldalúsága abban van, hogy az osztályellenség harcának megnyilvánulásait szinte csak az ügynökök, diverzánsok és kémek működésében látja és úgy tünteti fel a kérdést, mintha a proletariátus diktatúrájának csak egy oldala lenne, mégpedig csupán az erőszak és hiányoznék a nevelő formája. Ez arra vezetett, hogy az osztályharcot gyakran leegyszerűsítve értelmezik és vulgarizálják. Ennek folyományaként egyes biztonsági és igazságügyi dolgozókban az a helytelen nézet alakult ki, hogy ők az osztályharc fő erői. Nem látták be^ hogy a fő erő a párt vezette munkásosztály. Ebből a félreértésből, meg nem értésből eredtek azok a törekvések és nézetek, hogy megszabaduljanak a párt ellenőrzésétől, fölébe emelkedjenek, túlkapásokat, önkényes cselekedeteket kövessenek el, megsértsék a szocialista törvényességet és azt hangoztatták, őket. jelölte ki a munkásosztály arra, hogy rendet teremtsenek a pártban és az államban. Ilyenfajta irányzatok és módszerek kaptak lábra fokozatosan 1948 után közbiztonsági és bírósági szerveink gyakorlatában. Nem tartották be a szocialista törvényesség alapelveit. A gyakorlatban előállt az a helyzet, hogy a közbiztonság az állam felsőbbrendű szervének tekintette magát, amelynek tevékenysége nem esik ellenőrzés alá. Ez arra vezetett, hogy a biztonsági szervek a párt fölé emelkedtek és a párt ellenőrzésének jogát kisajátították maguknak. Ezek a jelenségek megmutatták nekünk, mennyire szükséges, hogy a pártszervek foglalkozzanak a biztonsági és bírósági szervek tevékenységével, ne engedjék, hogy azok a párt fölé helyezkedjenek, ami következményeiben a törvényesség megsértéséhez és önkényhez vezet. A politikai iroda az intézkedések egész sorát foganatosította a biztonságban alkalmazott helytelen módszerek ellen. Emellett látni kell, hogy biztonsági szerveink kétségtelenül érdemeket szereztek népi demokratikus rendszerünk védelmében. Népünk szocialista vívmányait őrizték és őrzik. Látnunk kell, hogy nem minden volt rossz. A biztonsági testület tagjainak nagy többsége becsületesen teljesítette feladatait. Ha azt akarjuk, hogy biztonságunk helytálljon, tudatosítanunk kell, hogy ez az egész párt ügye, hogyan vezeti biztonságunk szerveit és Ijogyan segíti őket feladataik teljesítésében. Az eddigi tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy erélyesen keresztülvigyük és követeljük a szocialista törvényesség elveinek betartását valamennyi állami szervben, különösen a biztonsági és bírósági szervekben. Az állami szerveknek látniok kell, hogy a nép segítőtársa, hogy a nép bízta meq őket a népi demokratikus rendszer, a szocialista tulajdon védelmével és nekik kell elsősorban nevelő tevékenységet kifejteniük. Másrészt keményeknek és hajthatatlanoknak kell lenniök minden ellenséggel szemben, akik a népnek ezeket* a vívmányait meg akarnák sérténi. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való áttérés időszakában élünk, a szocialista tábor nyugati sáncán állunk és hogy az ellenség minden eszközzel megzavarni igyekszik népi demokrafikus rendszerünk megszilárdítását és a szocializmus építését. Gondoljunk csak a léggömb-akcióra és arra, hogy ügynököket küldenek területünkre. Követeljük és követelni fogjuk a szocialista törvényesség betartását valamennyi állami szervtől, ez azonban nem jelenti azt, hogy valamilyen polgári liberalista felfogásra siklunk át. És ezért állami szerveinknek munkájukban egyrészt meg kell követelniök és be kell tartamok a szocialista törvényességet, a meggyőzés és a nevelés útján kell haladniok, másrészt megalkuvás nélkül kell szembeszállniok az osztályellenséggel. E legnagyobb forttosságú és bonyolult feladatok egybekapcsolását az állami szerveknek ' szüntelenül szem előtt kôH tartamok és állandóan látniok kell, hogy e feladatok megvalósítása összefügg azzal a bizalommal, amelyet a nép helyez beléjük. A bírósági szervek részéről is sokkal következetesebben be kell tartani a szocialista törvényesség elvét, amely a nép érdekeire támaszkodik, és a szocialista társadalom építésének szükségleteiből indul ki. Elvtársak, S ezek az SZKP XX. kongresszusának egyes legfontosabb tanulságai és a munkánkra vonatkozó következtetései. Mindezekről a kérdésekről mélységesen gondolkoznunk kell, fokozatosan, konkrétan meg kell oldanunk őket, elviesen és bírálatilag ezekből a szempontokból kell értékelni eddigi munkánkat, lenini szellemet kell vinnünk az egész pártba. Ez nem könnyű, nem fog nehézségek nélkül menni, saját fogyatékosságaink és hibáink beismerése nélkül. Egyes párttagok és funkcionáriusok számára ezért az-újért és mindazon régi dolgok leküzdéséért folytatott harc, amely bennünket és az egész nemzetközi kommunista mozgalmat terhelte, nem lesz személyes nehézségektől, problémáktól és talán fájdalmaktól mentes. Elvtársak, mi, lenini forradalmárok, azonban személyes nehézségeink és fájdalmaink fölé helyezzük a munkásosztály érdekeit, a kommunizmus érdekét, amelynek életünket szenteljük. Csupán ebből a szempontból — a kommunizmusért folyó harc érdekeinek szempontjából — közeledhetünk az egész dologhoz. Ha ilyen módon tekintünk erre, akkor világos, hogy mindazt, amit az SZKP XX. kongresszusa végzett, amit a testvéri kommunista pártok tesznek, és amit mi teszünk és tenni fogunk, a világ kommunista mozgalma erejének és eszméi tömörségének kifejezője, pártunk erejének bizonyítéka. Kifejezi azt a törhetetlen erőt, amely meggyőződésünk szerint — és a tények már megmutatják — a lenini szellemnek ezen újjáélesztése következtében megsokszorozódik és űjabb győzelmeket hoz mind a mi pártunknak, mind pedig testvéri párt, jainknak. Tovább haladunk előre rendületlenül a kitűzött úton és nem hagyjuk megtéveszteni magunkat az ellenség lármájától. A jelenlegi helyzetben jobban mint valaha kiemelkedik az SZKP szerepe és e párttal való elvi fontosságú egységünk jelentősége. Az SZKP-hoz fűződő viszonyunk olyan két párt viszonya, amelyek a marxizmus-leninizmus eszméit vallják. Egységünk, amit semmi sem rendíthet meg, az eszmék közösségéből, az egyforma történelmi célokból ered, abból, hogy a nemzetközi munkásosztály testvéri osztagai vagyunk, elvtársak, akik megacélozódtak a harcban. A Szovjetunió Kommunista Pártjában tapasztalt pártot látunk, amelyet Lenin alapított és épített; idősebb szeretett testvérünket látjuk benne. Az S£KP-tól és annak tapasztalataiból, elviességéből tanulunk tanulni fogunk. Nincsen itt semmi vak utánzásról szó, hanem arról, hogy az SZKP tapasztalatait saját tapasztalataink és gyakorlatunk alapján felhasználjuk, a gondolatok kölcsönös kicseréléséről van szó. A tapasztalat arra tanít bennünket, és vakok volnánk, ha nem látnánk, hogy mint mindenütt, a Szovjetunióban is harc folyik az új és a régi között. Ebben a harcban az élő, a lenini gondolat győz és győzni fog mindig. Lehet, hogy akadnak olvan kételkedő emberek, közöttük olyanok, akik a régihez ragaszkodnak, ahhoz, amit a XX. kongresszus elítélt, dogmatikusok, akik tevékenységükkel néha kompromittálták a szovjet tapasztalatokat, e tapasztalatok mechanikus és sablonszerű alkalmazásában — és figyelemre intenek majd, óvnak attól, hogy „túllövünk a célon" és mechanikus utánzással ilyen vagy amolyan formában azt fogják bizonygatni, hogy számunkra a szovjet példakép nem alkalmas. Erre csak egy módon válaszolhatunk: az, amit ma a Szovjetunióban tanulunk, az az elvhűség a leninizmus érvényesítésében. A lenini szellemet, amelynel^ jegyében a XX. kongreszszus lefolyt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája alapján belevisszük pártunkba, annak egész tevékenységébe. Ezt következetesen megtesszük minden feltétel nélkül, ebben nem engedhetünk semmi habozást és ingadozást. A pártélet lenini elveinek következetes érvényesítése, a leninizmus következetes alkalmazása viszonyainak Csehszlovákia Kommunista Pártja önálló és alkotó politikai tevékenységének egyedül helyes alapja. Ezt tanuljuk és fogjuk tanulni a Szovjetunió Kommunista Pártja' tapasztalataiból az eddiginél még nagyobb mértékben. Erre kötelez bennünket az a kötelesség. amelyet pártunk a mi munkásosztályunk és az egész nemzetközi munkásosztály iránt visel. A Szoyjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa még jobban megszilárdította a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunióhoz fűződő teljes egyenjogúságon alapuló testvéri kapcsolatainkat és szeretetünket, azokat a kapcsolatokat, amelyek törhetetlen eszmei alapokon nyugodnak. És az utolsó kérdés, amelyről közösen gondolkoznunk kell — az eddiginél sokkal jobban tanulnunk kell — nekünk éppúgy, mint az egész pártnak Vlagyimir Iljics Lenin művéből. Lenin művében nagy eszmei gazdagságot hagyott ránk. Mindent meg kell tenni Lenin müvei kiadására irányuló gyakorlati intézkedésektől kezdve azok felhasználásáig a propagandában. hogy a leninizmust teljesen elsajátítsuk, gyakorlati tevékenységünk útmutatójaként felhasználjuk és azt tovább gazdagítsuk. Nem akarunk és nem lehetünk a Lenin által ránk hagyott eszméknek csupán passzív gondozói, nem elegendő, hogy ezeket az eszméket csupán megvédelmezzük az eszmei ellenségekkel szemben. Elsősorban arról van sző, hogy elsajátítsuk a lenini'zmusnak magát a lényegét, forradalmi és bírálati módszerét, materialista dialektikáját, hogy azt helyesen alkalmazzuk azon új tények elemzésére és általánosítására, amelyeket a történelmi fejlődés Lenin halála után hozott, felhasználjuk a mai társadalmi helyzet elemzésére és ezen az alapon sokkal nagyobb mértékben vegyük ki részünket a nemzetközi marxista gondolkozás gyarapításából saját elméleti hozzájárulásunkkal. Nyilvánvaló, hogy Lenin alapos tanulmányozásáról az egész idő folyamán megfeledkeztek, hogy főleg a fiatal párttagok a marxizmustleninizmust túlnyomó részben Sztálin müveiből ismerik, amelyeket nem alkalmaztak kritikailag és gyakran a legfelsőbb fórumnak tartottak, minden marxista bölcsesség egyedüli forrásának, döntő és végső instanciájának. Sztálin kétségtelenül művelt marxista volt — és éppúgy helyet foglal a történelemben, mint ahogy megvan a helye a marxista-leninista gondolkodás történetében is. Müveiben sok az értékes — megtalálhatjuk bennük a mély marxista-leninista elemzés példáit. Ugyanakkor azonban látnunk kell, hogy sok minden csak azt fejezi ki, amit Marx, Engels és Lenin alkotott és csak a személyi kultusz tulajdoníthatta ennek érdemeit Sztálinnak. Ezen kívül tudatában kell lennünk, hogy nem lehet mindazt, amit Sztálin írt, helyesnek és végérvényesnek tartani. Egyes munkái, ha azokat Összehasonlítjuk Marx és Lenin müveivel, nem érik el a módszereiket és elemzéseik mélységét és ezért bennük olyan következtetéseket találunk, amelyek közelebbről megvizsgálva egyoldalúaknak, sőt helyteleneknek mutatkoznak. Arról van tehát szó, hogy egész elméleti, nevelői és gyakorlati tevékenységünkben újra az őt megillető helyre állítsuk Lenint, Marx, Engels, a tudományos szocializmus alapítói mellé. Felhangzanak, ha különállóan is olyan hangok, vajon .a Sztálin körül keletkezett személyi kultusz elleni harcban, nem teremtünk-e újabb kultuszt. Lenin kultuszát? Ez az ellenvetés egyáltalán nem állja meg helyét, Lenin jogosan tartozik Marx, Engels, a tudományos szocializmus alapítói közé, mert a marxi elmélet valamennyi részében új szakaszt nyitott, megteremtette az imperializmus és a proletár .forradalmak korszakának marxizmus leninizmusát. Ebben az esetben nincsen szó személyi kultuszról, Lenin fontos szerepet játszik az emberiség történetében, mint olyan személyiség, akinek múve a társadalom legprogresszívebb erőinek érdekeit, a munkásosztály és a nép érdekét fejezi ki. Lenin személyes érdekeit és a történelmi eseményekben játszott nagy szerepét, amelyeket éveken át homályosított s lebecsült a személyi kultusz, magasra kell emelni és így teljes utat kell nyitni a történelmi igazságnak. Meg kell^ tanulnunk, a tényeket és az életet éppoly alaposan tanulmányozzuk, mint azt Lenin tette, politikánkat, a tények és az élet beható ismerete alapján kell megvalósítanunk és állandóan szembesítenünk kell a valósággal, a tömegek tapasztalataival. Lenintől szerénységet kell tanulnunk, meg kell tanulnunk az ő szellemében harcolni a felfuvalkodottság ellen, véget kell vetnünk a sikerek üres dicsőítése minden megnyilvánulásának. Meg kell tanulnunk Lenintől azt, hogy állandó kapcsolatban álljunk a tömegekkel, szoros kötelékek fűzzenek bennünket hozzá, mert ebben rejlik legyőzhetetlenségünk biztosítéka. Mikojan elvtárs Ulan-Batorba érkezett Ulan-Bator, április 8. (TASZSZ) — A Mongol Népköztársaság kormányának meghívására április 8-án délelőtt Ulan-Batorba érkezett A. 1. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese. Vele együtt érkezett S. R. Rasidov, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és kíséretük. Az Ulan-Bator-i repülőtéren A. I. Mikojan fogadására megjelent J. Cedenbal. a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Zs. Szambu, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének elnöke, D Damba, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára és más személyiségek. A repülőtérről a városba vezető út mentén Mikojant és a többi szovjet vendéget nagy örömmel üdvözölték a mongol föváro3 lakói. A város központjában, a Szuhe-Bator téren körülbelül 50 000 ember gyűlt össze s éltette a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió kormányát, a mongol és a szovjet nép megbonthatatlan barátságát. A gyűlésen elsőnek J. Cedenbal, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. A megbonthatatlan szovjet-mongol barátságról, a mongol népnek az élet minden területén ólért eredményeiről, a szovjet nép testvéri segítségéről beszélt. — Köztársasagunk nagyszerű eredményeiben — mondotta — Cedenbal — látható barátságunk ereje és életképessége, a napról napra erősödő szovjet segítség felbecsülhetetlen jelentősége. Ez a segítség újabb győzelmeket biztosít számunkra a szocializmus építésében .1 SZÓ 1956. április 8. V Beszédének végén Cedenbal éltette a mongol és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátságát. Ezután A. I. Mikojan szólalt fel. — A mongol népnek jutott az a megtiszteltetés — mondotta —, hogy megvalósítsa azt a lenini tételt, amely szerint az élenjáró országok proletariátusának segítségével az elmaradott országok eljuthatnak a szocializmushoz, elkerülve a fejlődés kapitalista szakaszát, amely szakasz nyomort, szenvedéseket és kegyetlen kizsákmányolást zúdít a tömegekre. Teljesen valóra vált a nagy Lenin bölcs jövendőlése, amely még 1921ben hangzott el Szuhe-Batorral folytatott beszélgetésében. Lenin akkor kijelentette, hogy Mongólia ugyan állattenyésztő ország és lakossága nomád pásztorokból áll, de sikereket ért el a Népi Forradalmi Párt megteremtésével, • Szovjet-Oroszország munkásainak és parasztjainak segítségével megszüntetheti elmaradottságát és a szabad fejlődés útjára léphet. Szemünk előtt játszódtak le a mongol nép gazdasági és kulturális életének gyökeres változásai: városok és munkás-lakótelepek, nagy ipari vállalatok létesültek, az országot átszeli az elsőrendű transzmongóliai vasútvonal, amely elősegíti a Mongol Népköztársaság további gazdasági fejlődései és három testvéri államot köt össze: a Szovjetuniót, a Mongol Népköztársaságot és a Kínai Népköztársaságot. Mikojan befejezésül kifejezte azt a meggyőződését, hogy a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság megbonthatatlan barátsága, szoros gazdasági és kulturális együttműködése továbbra is erősödni és fejlődni i fog a népek javára, a világbéke jaI vára. 'Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsának felhívása a mezőgazdaság dolgozóihoz Moszkva, április 8. (TASZSZ) — A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa felhívást intézett a mezőgazdasági dolgozókhoz és szakemberekhez. Arra szólítja fel a mezőgazdasági dolgozókat, hogy sikeresen hajtsák végre az idei mezőgazdasági munkálatokat, mivel már elérkezett a döntő ideje annak, hogy a XX. kongresszusnak a mezőgazdasági termékek előállítására vonatkozó határozatait nem csupán a hatodik ötéves tervben előirányzott méretekben és határidőre teljesítsék, hanem határidő előtt és a tervben megszabottnál jóval nagyobb mértékben. Ardalan, Irán külügyminisztere: t A Bahrein szigetek Irán elidegeníthetetlen része Teherán, április 8. (TASZSZ) Ardalan iráni külügyminiszter szombati sajtóértekezletén hivatalos nyilatkozatban kijelentette: „Politikai és jogi szempontból a Bahrein-szigetek Irán elidegeníthetetlen része. A Bahrein-s/ígeteken levő rendellenes helyzetet nem ismerjük el, hiába nevezi a szigetet az angol kormány „független fejedelemségnek". A külügyminisztérium — mondotta Ardalan — „külföldi képviselőinek megadta a szükséges útmutatásokat arra, hogy a képviselők ielentsék ki a megfelelő hivatalos személyeknek: az iráni kormány minden rendszabály ellenére tiltakozik, amoly Iránnak Bahrcint Illető nemzeti jogait csorbítja függetlenül attól, melyik kormány nyúl e rendszabályokhoz." NEM FELEJTÜNK! z ellenállási mozgalom nemzetközi emléknapjait most rendezik Európa minden országában. Április 8-tól május 9-ig tartanak. A hónapot hazánkban május 13-án Terezínben nagy manifesztációval fejezik be. Épp úgy az Antifasiszta Harcosok Nemzetközi Szervezetének többi tagállamában a FIR (Federation Internacionál du Resistance) ott, ahol a nácisták a második, világháború alatt ideiglenesen megszállták az országot, az antifasiszta harcosok minden évben magemlékeznek a népek hősies harcáról a fasiszta megszállók ellen. Tiszteletben tartják az antifasiszta harc elesett hőseinek emlékét, megemlékeznek azokról a nagy áldozatokról, melyeket a nemzetek felszabadításukért tettek, a borzalmakról, melyeket védtelen emberek, asszonyok, gyermekek, öregek elszenvedtek. Megemlékeznek azokról, akik elpusztultak a náci koncentrációs táborokban, a Gestapo börtöneiben, kínzó- és gázkamráiban. Az antifasiszta harcosok ez emléknapokban még jobban megerősítik a nemzetközi harcos szolidaritást, amely a közös ellenség ellen való harcban keletkezett. J|\ nemzetközi ellenállási mozgalom emléknapjai idején az antifasiszta harcosok mindezekben az országokba^ azért tüntetnek, hogy megmutassák törhetetlen akaratukat, megakadályozzák a fasizmus felújítását, tiltakoznak Nyugat-Németország újralelfegyveizése, az új háború előkészítése ellen és harcolnak a békéért, a nemzetek közötti barátságért, Mindazoknak a nemzetközi akcióknak, amelyek az antifasiszta harcosok nemzetközi szolidaritásának jegyében folynak le, nagy jelentőségük ^van a békéért való harcban. Elsősorban az új háború előkészítését kell leleplezniük és a háborús bűnösök elbocsátása, a revansisták, SS-gyilkosok felfegyverzése ellen kell irányulniok. Támogatnunk kell a gyarmati népek felszabadító mozgalmát, melyek ez idő szerint Algériában, Marokkóban, Ciprus-szigetén, Malájföldön, Vietnamban folynak. Ezek az emléknaöok az antifasiszta harcosok összetartozásának megerősítését jelentik. Nem elegendő csak megemlékezni a múlt harcairól, vagy arról, hogyan keletkezett és erősödött a koncentrációs táborokban ez a szolidaritás. Ezt a nemzetközi szolidaritást a koncentrációs táborokból, börtönökből, partizánosztagokból és harci csoportokból anynyira kell aktivizálnunk, hogy a közös út és a béke számára olyan embereket is megnyerjen, akik nemcsak szocialisták és kommunisták, fasizmus a lsgreakciósabb nyílt terrorista formája a finánctőke diktatúrájának, melyet az imperialista burzsoázia használ fel a munkásosztály és haladó tömegek elnyomására, a kapitalizmus fenntartására. A fasizmus gyűlöli az embert s a fajelméletre támaszkodik. A fasiszta rémuralom gaztetteit a második világháborúban leleplezték. Az amerikai imperialisták és szövetségeseik mindinkább fasiszta módszerekhez folyamodnak, hogy elnyomják a haladó erők törekvéseit. Amit az USA-ban a Kommunista Párt és vezetői, a négerek, indiánok és egyéb népek ellen a fajüldözés terén tesznek, az a washingtoni alkotmánynak, az emberiesség alapelveinek szörnyű kigúnyolása. Nyugat-Németországban a háborús bűnösök nagyrésze újból vezető állásokba került. Győzelmünket drága áron vívtuk ki. amit népünk nagyon értékel. Nem felejtik el Lidic , Kremnička, Ostrý Grúň. Klak, Baláži Tokajik. Ligetfalu és más helyek rengetek véráldozatát. Nem felejthetjük el a fasizmus gaztetteit, még jobban frgunk harcolni az új fasizmus ellen és n világbékéért.