Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-10 / 100. szám, kedd

Az SZKP . kongresszusa és ártmunkánk számára ([Folytatás a 2. oldalrót) egyik ország számára hasznos volt — mégsem lépte túl a részletkérdések megoldásának kereteit. Az egyes országok gazdaságának fejlesztésében néhány hiba fordult elő. A fő hibát abban kell látnunk, hogy minden egyes ország az ipari termelés valamennyi ágazatát fejleszteni igyekezett, tekintet nélkül gazdasági, s a nyersanyagkészletek körülményeire. Az egyes országok ipari felépítésében kettősségekre került sor, a tervek egybe nom hangolására, különösen a gépiparban. Ennek következtében gyakran pazarlóan magas beruházásokat eszközöltek és számos beruházást nem fontoltak meg kellőképpen, nem készítették elő őket, úgy hogy azokat később le kellett állítani. Az összes országokban foganatosított nagy beruházások ellenére azonban nem tettek eleget a nyersanyagalapok bővítésére, a vasérc, a szén, a kőolaj-fejtés érdekében, a koksztermelésben, a színes fémek „ termelésében és a vegyiipar fejlesztésében. Valamennyi országban egyformán keveset tettek a műszaki haladás fejlesztése érdekében. Főleg a mezőgazdasági termelés maradt a népgazdaság általános fejlődése mögött és ezáltal fékezte az élelmiszer- és könnyűipar fejlődését is. Mindez néhány egyéb körülménnyel együtt öhhoz vezetett, hogy a lakosság életszínvonala az 1950—55-ös évek között eg.ves népi demokratikus államokban nem fejlődött oly kielégítően, mint ahogy az szükséges lett volna. A szocialista tábor országai terveinek koordinálásánál Csehszlovákia számára a legfontosabb azzal törődni, hogy az egész szocialista tábor érdekében jobban kihasználják a csehszlo\$k gépipar kapacitását. A szocialista tábor maga fedezheti saját szükségletét valamennyi gépi berendezés, gép- és műszerfajtánál és számos nyersanyagnál is, amelyeket még mindig tőíces államokból hoznak be. Nekünk magunknak természetesen sokkal nagyobb erőfeszítést kell tennünk a szénfejtés tefőleg a kokszosító szén és a mezőgazdaság fejlesztésében úgy, hogy csökkenthessük a mezőgazdasági termékek, de különösen a gabonafajták behozatalát. Rendkívül komolyan kell értelmeznünk az.' életszínvonal további emelésének fontosságát abból a szempontból, hogy teljes meggyőző erővel dokumentáljuk a szocialista társadalmi rendszer fölényét a kapitalista rendszer felett. Csehszlovákiára, mint magasan fejlett ipari államra, amelynek már ma magas az életszínvonala, ez irányban fontos feladat hárul. A szocialista tábor országai terveinek koordinálása, az ipari és mezőgazdasági feladatok elosztásában való megegyezés csakúgy mint a tudományos és technikai feladatok megosztása, fokozza az egyes országok és az eg^sz szocialista tábor erejét. Minden egyes országnak, különösen az ipari és mezőgazdasági termelés azon szakaszai fejlesztésére lesz lehetősége, amelyekhez a legjobb feltételei vannak. Minek pazaroljuk eszközeinket mindenre, jobban gazdálkodhatunk velük és nagyobb összegeket fordíthatunk lakosságunk életszínvonalának emelésére. A szoros gazdasági, műszaki és tudományos-technikai együttműködés megteremti a népgazdaság olyan fejlődésének és az életszínvonal olyan emelkedésének feltételeit, amit egyedül egy ország sohasem érhetne el. Azok a feladatok és messzemenő intézkedések, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa a Szovjetunió lakossága életszínvonalának emelése terén tett, széleskörű visszhangot keltettek világszerte és hazánkban is. A politikai iroda arra a következtetésre jutott, hogy pártunk nem hagyhatja megemlítetlenül azokat a tanulságokat, amelyeket a XX. kongresszus a népjólétről való gondoskodás terén hozott. Meg van győződve arról, hogy belső és nemzetközi helyzetünk lehetővé teszi, hogy az ötéves terv második felében mi is megkezdjük a hétórás munkanap fokozatos bevezetését, hogy megjavuljon a bérpolitika és a járadékbiztosítás. Helyes lesz ^z is, ha továbbra is megvalósul az árleszállíuis politikája. A hétórás rrfunkanap bevezetése, ha ezzel egy- ' ídejűleg biztosítani akarjuk a gazdaság feltételezett fejlesztését és az életszínvonal emelését, nem könnyű és egyszerű feladat. Ha a második ötéves tervben a munkatermelékenységet az iparban mintegy 45 százalékkal és az építészetben csáknem 50 százalékkal akarjuk emelni nyolcórás munkaidő mellett, akkor a hétórás munkanapra, való áttérés a termelés feltételezett terjedelmének megőrzése mellett megkövetelhetné, hogy a munka termelékenységét az iparban és az építészetben további 14 százalékkal fokozzuk. Ezért a. rövidített munkaidőre nem térhetünk át azonnal és az egész gazdaságban egyszerre, hanem meg kell teremteni ennek minden szükséges politikai és gaz- ! dasági feltételét. A munkaidő lerövidítése mérhetetlenül fontos politikai feladat. A hétórás munkanap megvalósításával népünk élet- és kulturális színvonalának további emelését érjük el. Továbbá a bérrendszer rendezéséről van szó. Előttünk is az a sürgős feladat áll, hogy rendet teremtsünk a bérrendszerben, lényegesen megjavítsuk a munkák normázását, fokozzuk a tarifadíjszabások szerepét, amelyek a legtöbb ágazatban elévültek. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valamennyi gazdasági szervünk a termelést irányító dolgozók, valamint a szakszervezetek is, többet foglalkozzanak a munkák normázásának kérdésével és rendesen, felelősségteljsen teljesítsék a munkák mü-szaki normázásának megjavítására és a munkajutalmazásb/n levő hibák kiküszöbölésére teendő intézkedésekről szóló párt- és kormányhatározatokat. Önálló figyelmet érdemel a túlméretezett, a dolgozók egyes kategóriájának bérei közti indokolatlan különbségek kiküszöbölésének kérdése is. A Szovjetunióban célszerűnek tartják, hogy csökkentsék a szakképzettség alapján keletkezett bérkülönbségeket. Ezek a nagyon éles különbségek jogosak, helyesek és szükségesek voltak a Szovjetunió iparosításának időszakában, amikor arról volt szó, hogy erős lendületet adjanak a szakképzettség tömeges fokozására, hogy gyorsan nagyszámú szakképzett munkás- és technikuskádert neveljenek. Ma a Szovjetuniónak az ország iparosításának időszakától eltérően a magasan szakképzett munkások és technikusok nagyszámú serege áll rendelkezésére. Ezért a megváltozott helyzetre való tekintettel a bérekben levő túlságos különbségeket csökkentik. Nálunk e téren eltérő a helyzet. Természetesen nálunk is vannak olyan esetek, hogy alacsonyak a bérek és a dolgozók egyes kategóriáinak bérei nem túlságosan magasak. A fő probléma azonban abban rejlik, hogy a mi bérrendszerünk — kivéve néhány ágazatot — a maga egészében nagyon elégtelenül különbözteti meg a szakképzettség szerinti jutalmazás magasságát. Jóllehet, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy általában kevés volna a szakképzett munkásunk és technikusunk is, mégis a bérrendszerben jobban ki kell emelnünk a szakképzettséget, hogy munkásaink és technikusaink átlagosan magas szakképzettségét ne csak megtartsuk, hanem azt a technika fejlesztése és a munkatermelékenység növelése érdekében még magasabb fokra emeljük. Ezt a vonalat követjük a munkajutalmazás megjavítására irányuló konkrét intézkedésekkel is, amelyeket a múlt évben kezdtünk megvalósítani. A bérek fejlődésének elemzése hazánkban azt mutatja, hogy e fejlődésnek fő vonása a nivellizáció növekedése volt a bérek és fizetések színvonalában. Nivellizáció nyilvánul meg elsősorban a következő szakaszokban: a munkások bérei és a mérnöki-műszaki dolgozók, valamint a műszaki hivatalnokok bérei között, amely nivellizáción a műszaki-technikai és az adminisztratív dolgozók béreinek és fizetéseinek az átlagos munkásbérek növekedése mögött való relatív elmaradás következtében került sor. E fejlődés alapvető oka abban rejlik, hogy míg a munkások átlagos jövedelme, a teljesítményi normák elavulása következtében — amelyeket nem változtattak meg, vagy műszakilag indokolt normákat nem vezettek be — évről évre emelkedtek a munka termelékenysége növekedésével arányban, sőt egyes években a munka termelékenységének növelését meg is előzték, addig a mérnöki, műszaki és adminisztratív dolgozók fizetései 1918 óta úgyszólván változatlanul ugyanazon a színvonalon maradtak. Másodszor a bérek 'és fizetések nivellizálódtak a munkások, mérnöki-műszaki dolgozók és hivatalnokok egyes kategóriáin belül, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy a bérek elégtelenül differenciálódnak a hivatás nehézsége, fontossága és a szakképzettség foka szempontjából. Annak ellenére, hogy gazdaságunkban a szakképzett dolgozók aránylag általánosan magas színvonalát értük már el, e színvonal fenntartása és további emelése érdekében szükséges marad megfelelően fokozni a bérek közötti különbséget, tekintettel a szakképzettségre. Harmadszor az egyes iparágazatök jövedelmeinek színvonala nivellizálódott, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy a bérek nem tükrözik megfelelően az egyes ágazatok fontosságát a népgazdaság fejlesztése főbb feladataik biztosítása szempontjából. A második ötéves terv folyamán rendbe kell hozni lényegében egész bér- és fizetési rendszerünket és lényegesen meg kell javítani a bérezést. A politikai iroda a járadék és betegsegélyző-biztosítás kérdéseivel is már hosszabb ideje foglalkozik. Határozatot hoztunk a nemzeti biztosításról szóló törvény nivellizálásának előkészítéséről és néhány sürgős intézkedés fonganatosításáról a járadékok rendezésére. A nép életszínvonalának emelését hazánkban egyebeken kívül az árleszállításokkal valósítjuk, meg. A pénzreform óta az árakat négy ízben szállítottuk le és ez év április elsejétől sor került az ötödik árleszállításra, átlagban 2, 1 százalékkal. Népünk az ötödik árleszállítással összesen mintegy kétmilliárd koronát nyer. Az árleszállításra benyújtott javaslat és azok a többi intézkedések, amelyeket ajánlunk, azt bizonyítják, hogy a párt-vonalának sikeres megvalósítása dolgozóink által, a gazdaság szüntelen fejlődéséhez, társadalmunk gazdagságának és jólétének gyarapításához vezet. Meggyőződésünk, hogy az egész nép jóléte emelésének örömteli perspektívái felkeltik a dolgozók aktivitását és alkotó kezdeményezését s ez ahhoz vezet, hogy hatékonyan feltárjuk a termelésben és a gazdálkodásban levő tartalékokat, fokozzuk a műszaki haladást és népgazdaságunk további fejlődését idézzük elő. A párt feladata ezt az aktivitást és kezdeményezést támogatni, valamint ezt megszervezni a második ötéves tervünk feladatainak teljesítése és túlszárnyalása érdekében. A CSKP Központi Bizottságának a második ötéves tervre kiadott irányelveit ez év júniusában terjesztik a CSKP országos konferenciája elé. Már ma bizonyossággal mondhatjuk, hogy a második ötéves tervben lényegében szocialista gazdaságunkat akarjuk felépíteni — el akarjuk érni a szocialista nagytermelés teljes túlsúlyát a mezőgazdaságban. Minden előfeltételünk megvan arra, hogy valamennyi gazdasági alapágazatban elérjük az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés államokat. A hektárhozamok magasságában meg akarjuk közelíteni a legfejlettebb tőkés államokat. Ezt egyrészt lehetővé teszi az a tény, hogy Csehszlovákia már a kapitalizmus alatt aránylag fejlett ipari ország volt, íoleg azonban az teszi lehetővé, hogy a népi demokrácia tíz éve alatt az ipari termelés terjedelmét a háború előtti színvonal 2,5 szeresére tudtuk emelni, az ipart átépítettük és a szocialista gazdaság szükségleteihez idomítottuk és hogy továbbra is az ipari és mezegazdasági termelés gyors ütemét tervezzük a munkatermelékenység fokozásának útján, a műszaki haladás alapján. I Második Ötéves tervünkben tervbe vesszük népünk élelmiszerellátásának további megjavítását. Az élelmiszerek összetételébe^ különösen a hús, zsiradékfélék, zöldség és gyümölcsfogyasztás növekedésére számítunk. f Országunknak azáltal, hogy „a szocialista tábor részét képezi, és nagy segítségben részesülünk a Szovjetuniótól, minden feltétele megvan ahhoz, hogy a második ötéves terv folyamán olyan magas életszínvonalú állammá váljék, amely szemléltetően bizonyítja a szocializmus túlsúlyát a kapitalizmus felett. Milyen intézkedéseket kell majd tennünk, hogy feladatainkat a termelés és az életszínvonal emelése terén teljesítsük? A munkaidő megrövidítése és egyéb szociális gazdasági jellegű intézkedések attól függnek, hogy népünk ezeket az intézkedéseket mennyire teszi magáévá. A nép alkotó energiája, kezdeményezése nélkül nehezen valósítanánk meg rövid időn belül ily messzemenő feladatokat. Ennek útja elsősorban termelésünk szüntelen fejlesztése, a legújabb technika bevezetése, gazdaságunk műszaki színvonalának emelése, a munka társadalmi termelékenységének szüntelen növelése, a termékek minőségének megjavítása és olcsóbbá tétele a gazdaságosság érvényesítése mellett. Ez megköveteli, hogy termelésünkben jobban érvényesítsük a munka jutalmazásának szocialista alapelveit és rendbehozzuk a műszaki munkanormákat. A második Ötéves terv feladataival kapcsolatban az egész népgazdaságban meg kell valósítani a munkaerők helyes szétosztását, tekintettel termelésűnk fő szakaszainak biztosítására. Következetesebben kell harcolnunk az elburjánzott munkaerőhullámzás és a távolmaradások ellen, teljesen ki kell használni a munkaidőt, s így megszilárdítani a szocialista munkafegyelmet. Tudatosítanunk kell, hogy a hétőrás munkaidő bevezetése megköveteli tőlünk, hogy olyan politikai, műszaki és szervezési feltételeket teremtsünk, hogy a termelés tovább növekedjék, hogy tovább haladhassunk a népgazdaság fejlesztésének és így a nép életszínvonala emelésének útján. A munkásosztály hatalmának szüntelen fokozása és erősítése — annak az osztálynak, amely az új társadalmi rend alkotója — az új társadalom progresszív és fő mozgatóereje. A munkásosztály, mint a forradalmi átalakulások fő tényezője és szervezője, maga köré tömöríti a nemzet leghaladóbb és legfejlettebb erőit, a parasztokat és a dolgozó értelmiséget és testvéri szövetségben velük rendületlenül előre halad. A munkásosztály kebelében naponta új, termékeny energia és aktivitás születik. A munkásosztály minden alapvető érték teremtője, amelyektől a népgazdaság szüntelen gyarapodása és fejlődése függ. A munkásosztály szüntelenül növekvő ereje biztosítja azt, hogy a forradalmi átalakulásokat győzelmesen betetőzzük és megvalósul a szocializmus végső diadala. Ezért szüntelenül fejleszteni fogjuk a munkásosztály hatalmát, erejét, alkotó képességét és kezdeményezését. Erősítsük és fejlesszük a párt vezető szerepét főleg azzal, hogy a kommunisták szüntelenül megerősítik kapcsolatukat a tömegekkel, azzal, hogy minden tevékenységünk súlypontját oda helyezzük, ahol gazdasági terveink sorsa és eredményei felett döntenek. Gondoskodni fogunk arrói, hogy a pártszervek és szervezetek és az összes kommunisták tudatában legyenek a gazdasági felépítés kérdése^ megoldásáért viselt nagy felelősségüknek a munkatermelékenység fokozásáért, a termelés gazdaságossá tételéért, a legmagasabb technika bevezetéséért vívott sikeres harcért. Tovább kell fokozni az állami és gazdasági apparátus szervező és nevelő szerepét. E* megköveteli, hogy az állami apparátus minőségét megjavítsuk és jobbá váljék irányító funkciója. Szükséges lesz, hogy a párt harcoljon a bürokratizmus ellen, amely fékezi a tömegek politikai aktivitását és csökkenti kezdeményezésüket. Erélyes intézkedéseket kell majd kidolgoznunk az állami és gazdasági apparátus csökkentésére, főleg a központi apparátus csökkentésére és a felesleges dolgozókat az anyagi termelésbe kell áthelyezni. Olyan javaslatokat kell előkészíteni, amelyek lényegesen leegyszerűsítik az adniinisztratíva és nyilvántartás eddigi rendszerét!, olyan módon, hogy az áttekinthető és célszerű legyen és lehetővé tegye gazdaságunk operatív figyelését és ellenőrzését. I Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a bürokratizmust csupán oly módon lehet kiküszöbölni, hogy a tömegek a legnagyobb mértékben részt vesznek az állam irányításában. Le kell küzdeni a bürokratikus centralizmus erős elemeit és megfelelő összhangot kell találni az összpontosított irányítás, valamint a legnagyobb, lentről jövő önállóság és kezdeményezés között. Ügy véljük, mérlegelni kell a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének fokozását, mert a politikai és gazdasági struktúra lényegesen megváltozott, a szlovákiai munkásosztály számban megnövekedett. Továbbá ez azt jelenti, hogy bővíteni kell a kerületi és járási nemzeti bizottságok jogkörét és nagyobb lehetőséget kell nekik adni kezdeményezésük fejlesztésére és felelősséget adni a helyi nemzeti bizottságoknak a helyi kérdések megoldásában. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy csökkenjen a központi hivatalok dolgozóinak száma és hogy e hivatalok vezetése operatívabba váljék. A leninizmus szelleme hassa át pártunkat Mindazok a tanulságok, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa 5a; pártmunka szempontjából levon, megkövetelik, hogy következetes bíráló tekintettel vizsgáljuk a magunk munkájának problémáit. Elsősorban arról van szó, hogy érvényesítsük pártunk vezető szerepét országunk egész életeben. A Központi Bizottság a párt kollektív vezető szerveként a kongresszusok közötti időszakban és mint országunkban a pártmunka és az állam tevékenységének központja, a párt és az állam legfontosabb kérdéseit oldja meg és köteles megoldani. Döntései kötelezők mind az egész pártmunka, mind pedig az állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek számára. A gyakorlati munkában azonban nem egyszer tanúi vagyunk olyan törekvéseknek, amelyekkel igyekeznek kibújni a Központi Bizottság és a párt ellenőrzése alól, sőt a párt fölé is emelkedni. Hol keresendő e hibák gyökerei? Elsősorban bennünk, a politikai irodában, a párt Központi Bizottságában, amely nem számolt le teljesen és maradéktalanul azzal, amit 1951-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén mondtak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ki és hol uralkodik ebben az országban. Az e téren felmerülő homályosság sok kárt okozott a közbiztonság, a honvédelem terén, a kultúra szakaszán, gazdasági életünkben és egyebütt. Világosan meg kell mondani, hogy kommunista pártunknak mint vezető párt vezető szerepének gyöngítésére vagy csökkentésére irányul az állam építésében, egész politikai és közéletünkben, gazdasági és kulturális életünkben. A párt természetesen nem korlátozhatja küldetését csupán arra, hogy kitűzi a helyes utat és a helyes irányelveket a szocializmus megvalósításáért folytatott harcban. A párt vezető szerepéről szóló lenini elv érvényesítését nem lehet rendeletekkel, parancsokkal keresztülvinni. Megvalósításának előfeltétele, hogy életünk mindennapi gvakorlatában helyes munkamódszereket alkalmazzunk. Ideológiai, politikai és szervező pártmunkánk színvonalának kérdése ez, és függ elsősorban e munka legfontosabb részének — a tömegek közt végzett munkának — színvonalától. Árról van szó, hogy egész munkánkban a párt vezető szerepének hangoztatásáról és szavalásáról áttérjünk e vezetöszerep gyakorlati megvalósítására, arra, hogy ez egyre inkább megnyilvánuljon egész közéletünkben, gazdasági és állami életünkben, A párt vezető szerepének helyes érvényesítése csakis akkor lehetséges, ha fentről le valóra váltjuk és megszilárdítjuk a kollektív vezetés elvét. Főleg a Központi Bizottság szerepét kell hangsúlyoznunk, amely pártunk kollektív vezető szerve. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni és az életben keresztül kell vinni, hogy csakúgy, amint a CSKP KB az egész ország párt- és állami tevékenységének központja, ugyanilyen központok szlovákiai, kerületi és járási méretekben Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a kerületi és járási pártbizottságok. A kollektív vezetés megszilárdítása azt jelenti, hogy lényegesen növeljük a választott kerületi és járási pártszervek szerepét. A gyakorlatban gyakran megsértik a pártszabälyzat világos rendelkezéseit, amelyek szerint a konferenciák közötti időszakban a legfőbb szerv a kerületi és a járási bizottság és hogy az irodák csupán e bizottságok végrehajtó szervei, melyek felelősséggel tartoznak és beszámolni kötelesek neki tevékenységükről. Az alapszervezetekben az a helyzet, hogy a pártbizottságok a tagság részvétele és tudta nélkül döntenek fontos kérdésekben, nem terjesztik e kérdéseket döntés céljából a taggyűlés elé és ebben van a . legfőbb oka annak, hogy a párt alapszerkezeteiben a gyűlések formális jellegűek és ' alacsony színvonalúak. A vezetés kollektív jellege feltételezi, hogy rendszeresen dolgozunk az aktívával, a legszorosabb kapcsolatot tartjuk fenn a kommunisták és pártonkívüliek tömegeivel, gondosan ügyeljük szavukat. Vlagyimir Iljics Lenin hangsúlyozta: „Csakis a kollektív tapasztalatok, csakis a milliók tapasztalatai szabhatják meg e téren elhatározó irányelveinket." Az igazat megvallva, e kérdésben nálunk sok a hiba. Vegyük például a Központi Bizottság üléseinek előkészítését. Nem tanácskozunk kellőképpen aktívánkkal a határozatok előkészítéséről és végrehajtásuk megszervezéséről, ritkán ter(Folytatás a 4. oidaíorU