Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-10 / 100. szám, kedd

X. kongresszusa és tanulságai ártmunkánk számára (Folytatás az 1. oldalról) zetközi fejlődés legfontosabb kérdésének — a háború és a béke kérdésének — gyökeres elemzése megmutatta, hogy bizonyos feltételek között ebben döntő szerepet játszhatnak a forradalmi párt által vezetett politikai és társadalmi erők, akkor ez érthetően érvényes a többi összes kérdésekre és saját gyakorlati munkánkra is. Ezért az SZKP XX. kongresszusa után országszerte megtartott pártaktíváinkon joggal emelték első helyre, mint legfontosabbat azt a következtetést, hogy éppúgy, mint az SZKPben a leninizmus szellemével kell áthatnunk egész párt-, állami-, gazdasági és kulturális munkánkat. A pártaktíva teljes egyetértéssel fogadta ezt a következtetést és nem kétséges hogy a Központi Bizottság mai ülése még magasabbra emeli a halhatatlan Lenin nagy zászlaját, amely valamennyi sikerünk záloga. Azokat a fő következtetéseket tehát, amelyek számunkra az SZKP XX. kongresszusa által kitűzött jelenlegi nemzetközi alapvető kérdésekből erednek, a következőképpen fogalmazhatjuk meg: A Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival szilárd szövetségben és barátságban rendíthetetlenül azt a lenini külpolitikát fogjuk folytatni, amelynek fő irányvonala a' különféle szociális rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. A Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus államokkal való barátságunk és szövetségünk további megszilárdítása egyenesen megköveteli, hogy külpolitikánk a lehető legaktívabb legyen a barátság és az együttműködés felvételében az összes többi országokkal. Különcsen fontosnak tartjuk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal való gazdasági és politikai együttműködésünk fejlesztését és megszilárdítását; és azt, hogy a népeink közötti testvéri kapcsolatok útján haladjunk a béke és a szocializmus közös ügyének érdekében. Az államok közötti békés együttműködés alapja a gazdasági együttműködés, a kölcsönös kereskedelem sokoldalú fejlesztése. Ilyen kapcsolatokra törekszünk minden állammal az egyenlőség alapján, és gazdasági-technikai segítséget nyujtunk a kevéssé fejlett országoknak, amelyek nemzeti függetlenségük megszilárdítására törekednek. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy köztársaságunk fontos helyet foglal el és nagy felelősséget visel a szocialista világrendszer és a kapitalizmus közötti versenyben. Ebben a versenyben, amellyel egyidejűleg megoldjuk fontos belső feladatainkat, állandóan nagy szerepet fog játszani a szocialista tábor országainak erősödő politikai és gazdasági együttműködése. Azok a baráti kapcsolatok, amelyek pártunkat a marxizmus-leninizmus eszméi alapján az egyes országok kommunista pártjaihoz fűzik, fontos tényezőt jelentenek a békéért és a szocializmusért vívott harcban és ezért e kapcsolatokat állandóan szilárdítani fogjuk. Végül a békééí't és a dolgozók érdekeiért folytatott harc érdekében lehetőségünk van, hogy kidolgozzuk a tőkés országok szocialista köreivel való együttműködésünk alapjait. Ezeknek a szpcialista köröknek nyíltan kezet nyujtunk az együttműködésre. Még nagyobb törekvést fejtünk ki, hogy nemzetközi kapcsolataink a társadalmi szervezetek és kulturális intézmények vonalán is fejlődjenek. Rendíthetetlenül folytatva a népek közötti béke és barátság politikáját, éberen fogjuk figyelni az agresszív körök cselszövéseit a béke és biztonság ellen, le fogjuk leplezni őket a dolgozók színe előtt.; a békés szocialista építés érdekében fokozni fogjuk az ^építés biztonságát és a haza védelmi képességét. Forradalmunk fejlődésének és a %zoclalhmmhoz vezető ulunknak sajátosságairól Mielőtt áttérnék a gazdasági építés időszerű kérdéseire, szükséges, hogy abból a szempontból, amit a XX. kongresszus a különféle országok szocializmushoz vezető útjairól mondott, alaposabban foglalkozzam forradalmunk fejlődésének és a szocializmushoz vezető utunknak sajátosságaival. Újból látható, hogy bátran haladtunk ezen az úton és ez az út helyes volt és helyes is. Egyes pártfunkcionáriusok, elméleti dolgozók és propagandisták ezekben a kérdésekben skolasztizmusba, sablonosságba és sematizmusba esnek, és az ellentétes álláspontoknak egész sora keletkezik. Nem arról van szó, mintha nem volna mit mérlegelni — ellenkezőleg — még nem minden kérdés teljesen világos és van miről vitatkozni, hogy idő multán az egyes kérdéseket mélyebben átdolgozzák, mint azt a közvetlen gyakorlati munka a múltban megengedte. Tehát nem abban van a "hiba, hogy vitatkozunk, hanem abban, hogy egyes elméleti dolgozók szem elől tévesztik a gyakorlatot, a dör>tö tényezőt, hogy pártunknak forradalmunkstratégiájának és taktikájának kidolgozásakor elsősorban az volt a fontos, hogy megszerezze a töme^k, a nemzet többségének támogatását, ami nem lett volna lehetséges akkor, ha közvetlenül a szocialista forradalom megvalósítására szorítkoztunk volna. Ez egyrészt adva volt az objektív történelmi feltételekkel és feladatokkal, másrészt a tömegek politikai érettségével. A párt már a fasiszta megszállás alatt a nemzeti szabadságért vívott áldozatkész harcával kivívta vezető szerepét a nemzeti felszabadító harcban, amely megnyilvánult a Szlovák Nemzeti Felkelésben is, amely a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete volt és amelynek szervező ereje a párt volt. Forradalmunk indulásában és első fázisában nemzeti és demokratikus forradalom volt, amely a fasiszta elnyomás ellen, a cseh, valamint a szlovák burzsoázia azon része ellen irányult, amely a legnagyobb árulást és -kollaborációt követte el. A párt megteremtette a széles Nemzeti Frontot, amely felölelte a burzsoáziának a fasizmus elleni harcban részvevő részét is. A párt a forradalom békés fejlődésére orientálódott a forradalmi változtatásoknak fentről való megvalósításában, a tömegek forradalmi mozgalma legszélesebbkörC aktív részvételével. A párt öntudatossá tette a dolgozó nép széles tömegeit és forradalmunk politikai, gazdasági céljainak teljesítésére mozgósította őket. Forradalmunk polgárháború nélkül fejlődött, mert a kizsákmányoló osztályok erőit megrendítették mind a szovjet hadsereg fasizmus feletti győzelme, mind pedig a nép felszabadító mozgalma. A párt fokozatosan megszervezte a munkásosztály döntő többségét, keresztülvitte a szakszervezeti mozgalom egységét, megteremtette a dolgozó parasztsággal való szilárd szövetségét, kitűzte a nemzet többsége megnyerésének jelszavát és így biztosította hazánk szocializmushoz vezető útját. A párt emellett a tömegek forradalmi mozgalmára támaszkodva arra törekedett, hogv a parlament valóban a nép akaratát fejezze ki és a parlament segítségével és annak talaján demokratikus és szocialista intézkedéseket vívott ki. A párt emellett alkotó politikát folytatott, saját útjait kereste. Abból indult ki, hogv a nemzeti és demokratikus forradalom lehetőségei távolról sincsenek kimerítve és a fejlődést fokozatosan szocialista vágányokra lehet terelni Abból indult ki, hogy a Nemzeti Frontban egyesült pártok mind teljesíteni fogják azoknak a demokratikus és szocialista változtatásoknak a programját, amelyekre kötelezték magukat. Amikor azonban a nemzetközi imperializmustól ösztökélt és arra támaszkodó reakciós ,erők a helyzetben fordulatot kíséreltek meg előidézni, a munkásosztály a párt vezetésével szétzúzta ezt a kísérletet. Emellett a reakciónak a kapitalizmushoz való visszatérésre irányuló kísérletét 1948 februárjában egyetlen lövés nélkül levertük, minden parlamenti szokás betartásával, szigorúan alkotmányos úton. A reakciónak a viszonyok megváltoztatására irányuló kísérlete ellen velünk egvütt szembeszálltak a nem kommunista pártok vezetésében levő haladó erők, valamint e pártok szervezett taqjainak túlnyomó része. Latnunk kell, hogy amint a. reakció a viszonyok megváltoztatására törekedett, az eseményeknek úgv kellett haladniok, amint azok bekövetkeztek, eltolódásoknak kellett bekövetkezniök a Nemzeti Frontban is. Ezek az eltolódások a Február eredményei voltak. Emellett azonban a februári események nem függtek csak tőlünk. elsősorban a burzsoázia azon részének állásfoglalásától függtek, amely a Nemzeti Front része volt és a burzsoáziát képviselő politikusok magatartásától függtek. A párt egészen a reakció fellépéséig lassúbb fejlődéssel számolt, azonban éberen készenlétben állt a reakciós erőknek a viszonyok megváltoztatására irányuló minden törekvésével szemben és amikor ezek az erők felléptek, mozgósította a tömegeket és e támadást visszaverte. Ez volt forradalmunk fejlődése. Tekintet nélkül nyugodt, békés formájára, ez a folyamat tartalmával mélyen forradalmi volt és az állam irányítását teljesen a parasztsággal szövetkezett munkásosztály vette át. A párt ezeken a kérdéseken már 1945. óta dolgozott és a stratégiai, valamint taktikai kérdések megoldásában az egyes kérdésekkel kapcsolatban új elméleti indítékok egész sorát vetette fel. Ki kell emelni a február előtti időszakban kelt pártdokumentumokban foglalt tapasztalatok nagy jelentőségét, az elméleti munkában ki kell aknázni a gondolatoknak mindazt a gazdagságát, amelyeket Gottwald elvtárs ezen időszakban mondott beszédei tartalmaznak, rá kell mutatni jelentőségükre, mert ezeket a dolgokat az elméleti dolgozók és propagandisták gyakran lebecsülik. A párt emellett harcolt azon nézetek ellen, amelyek opportunista módon magyarázták a szocializmushoz vezető csehszlovák út sajátosságait, specifikus voltát. Meq kell mondanunk, hogv e nézetek helytelensége nem abban rejlett, hogy a szocializmus csehszlovák útjáról beszéltek, hanem abban, hogv ennek specifikus sajátosságait egyes dolgozók hibásan revizionista módon magyarázták. A „demokratikus" és „nemzeti" szocializmusról szóló nyílt revizionista elméletek a jobboldali szociáldemokraták és a nemzeti szocialista párt ideológiájának alapját képezték. A szocializmushoz vezető csehszlovák utunk marxi-lenini értelmezése e reformista nézetek ellen vívott közvetlen harcban alakult ki. Miben rejlettek a szocializmushoz vezető csehszlovák út értelmezésének revizionista elemei, amelyeket a pártnak fel kellett számolnia? Ezek a következők voltak: a) A nemzeti sajátosságok túlzása, a szocializmushoz vezető utak általános törvényszerűségének tagadása. b) Az a törekvés, hogv a forradalom egv he'ven topogjon, a perspektíva elvesztése, ami a kapitalista és kistermelési szektor konzerválásához, a falu szocialista átépítésének elutasításához vezetett. c) Nemzetközi politikai téren e nézetek arra vezettek, hogy szem elől tévesztették a Szovjetunió szerepét, a Szovjetunióval való együttműködés jelentőségét, továbbá arra az elméletre vezettek, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak hidat kell alkotnia Kelet és Nyugat között. A párt leleplezte, a jobboldali szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták eme elméleteinek szocialistaellenes lényegét, felszámolta a marxizmus kiforgatására irányuló kísérleteket és kidolgozta politikáját, amely a leninizmus általános tanainak országunk és a történelmi helyzet sajátosságaival való helyes egybekapcsolásán alapul. Azonban a szocializmushoz vezető utunk helytelen reformista értelmezésének bírálatával egyidejűleg dogmatikus szélsőségek is mutatkoztak, a nemzeti sajátosságok ignorálása, e sajátosságokhoz való nihilista állásfoglalás. Megnyilvánultak azon dogmatikus állásfoglalásnak elemei, amely elutasítja fejlődésünk történelmi sajátosságait s csupán a szocializmushoz vezető út általános törvényszerűségeit látja és nem látja azt, hogy ezek az általános törvényszerűségek bizonyos sajátosságokkal nyilvánulnak meg az ország feltételei szerint és ezért e sajátosságokat tekintetbe kell vennie a párt politikájának ma is. Ha ezeket a sajátosságokat nem tartanánk szem előtt, politikánkban hibák fordulnának elő, károk a gyakorlati munkánkban, fokozódnának a néhá még megnyilvánuló törekvések, hogy mindent egy séma és sablon szerint oldjanak meg — és_ mindez meggyengítené a párt kapcsolatát a tömegekkel. Fejlődésünkben vannak és még soká lesznek sajátosságok. Ezek közé a sajátosságok közé tartozik a politikai pártok és az összes társadalmi szervezetek összpontosítása a Nemzeti Frontban, amelyben a CSKP vezető szerepe érvényesül, ide tartoznak a közélet bizonyos szokásai és hagyományai. Megnyilvánulnak pl. munkásosztályunk nagy számában és erejében, a város és a falu szaros kapcsolatában és a munkáslakosság nagy részarányában a falvakon, a kultúrában — ilyen vagy amolyan mértékben — életünk különböző- szakaszain. Ezek a sajátosságok különleges elemeket visznek és fognak vinni országunk szocialista átalakításának módszereibe is és ezért ezeket elméletileg kell megmagyarázni és továbbra is figyelmet kell 1 nekik szentelni politikai tevékenységünkben. A nemzetgazdaság további hatalmas fejlesztéséért, a nép életszínvonalának fokozásáért Elvtársak, a Szovjetunió az SZKP XX. kongresszusáig

N az ország gazdasági felépítésében nagy sikereket ért el. Ezek a sikerek szemléltetően bizonyítják a szovjet ország fokozatos áttérését a kommunizmusba. A Szovjetuniónak ma hatalmas és sokoldalúan fejlett ipari, szocialista termelése van. A szocialista mezőgazdaság termelésében és szervezésében is főleg az utolsó időszakban előrehaladt és megteremtették a népgazdaság e fontos ágazata rohamos felemelkedésének feltételeit. A Szovjetunió most sokkal nagyobb mértékben és racionálisabban használja fel nagy anyagi forrásait, nagyszámú szakképzett kádere • van a városokban és falvakon egyaránt és e káderek nevelésének nagyobb figyelmet szentel, mint bármely más ország. A szovjet ország példája a világon nemcsak azzal hat, amit elért, hanem ma, az SZKP XX. kongresszusa után elsősorban azzal, milyen merész feladatokat tűz maga elé. Jellemző, hogy ezeket a terveket a burzsoá körökben már nem fogadják szkeptikusan, hanem ellenkezőleg, ezekben a körökben egyre jobban szaporodnak azok a józan hangok, amelyek arról beszélnek, hogy a Szovjetunió a gazdaság terén az USA nagyon komoly vetélytársává vált. Az elmúlt napokban Lippmari amerikai hírmagyarázó kijelentette: „A Szovjetuniónak ilyen vetélytárssá való átalakulása korunk egyik legnagyobb történelmi jelensége". A Szovjetunió Kommunista Pártja a gazdasági felépítés irányításában következetesen valóra váltja Leninnek azt 'a gondolatát, hogy mi a legnagyobb hatást gyakoroljuk ma gazdasági politikánkkal a világ eseményeinekjfolyására. A Szovjetunió hatodik ötéves terve magas, merész számadatokat tartalmaz az egész népgazdaság további hatalmai? növekedéséről, ami megköveteli a technika gyors fejlődését és a munkatermelékenység növekedését. Ez továbbá lehetővé teszi a szocialista termelés fő céljának megvalósítását — a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emelését. A hatodik ötéves terv a legnagyobb mértékben pontos, konkrét irányvonala azon történelmi feladat teljesítésének, amelyet a Szovjetunió elé már Lenin kitűzött, mégpedig, hogy elérje és túlszárnyalja a gazdaságilag leghaladottabb országokat. Az SZKP ebben a szocialista gazdaság nagy lehetőségeiből, abból indul ki, hogy a kapitalizmussal ma nem egyetlen szocialista ország, hanem az egész szocialista világrendszer verseng. Emellett reálisan tekintetbe veszi azt, hogy a háború utáni időszakban a kapitalista országok gazdasága sem topog egy helyben. Fél kell tennünk a kérdést: miért tűzhetett a Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép elé ily merész feladatokat? A XIX. kongresszus óta eltelt egész időszak és főleg a XX. kongresszus munkája azt mutatja nekünk, hogy elsősorban azért tehette meg ezt, mert a párt Kuzponti Bizottsága lenini konkrétsággal elemezte a szovjet gazdaság problémáit, feltárta a gazdaság további nagy lehetőségeit és elvi bírálattal leszámolt számos meglevő hiányossáncai és a múlt hibáival, amelyek minden szakaszon megnyilvánultak. Emellett a lenini konkrétság a kommunizmust építő dolgozó tömegek nagy tapasztalatait testesítette meg. Nagyon tanulságos számunkra, ahogyan az SZKP KB feltárta és erélyesen helyrehozta a mezőgazdasági politikában levő komoly hibákat, elsősorban azzal, hogy nyíltan megmutatta a dolgok igazi állását, hangsúlyozta, hogy fokozni kell a kolhozok anyagi érdekeltségét a termelésben és kiküszöbölte a bürokratizmust és túlzott centralizmust a szervezetek irányításából. Az SZKP Központi Bizottsága következetesen valósítja meg ezt az irányvonalat, amit kifejezésre juttat „A mezőgazdasági artel alapszabályzatáról és a kolhozparasztoknak a kolhoztermelés szervezésében és az artel igazgatásában való kezdeményezésének további fejlesztéséről" kiadott határozata. Az SZKP ugyanilyen elviesen harcolt a helytelen nézetek, valamint azon hamis önelégültsíig ellen, amely szerint a technika a szocializmusban maoától fejlődik, a technika és tudomány fejlődését a tőkés országokban lebecsüli és az egész országot pedig arra irányítja, hogy a legújabb tudományos ismeretek alapján a le-: hető leggyorsabb műszaki haladást érjék el. Ez a felelet arra a kérdésre, hogy az SZKP, miért tűzhetett a szovjet nép elé ily bátor feladatokat, mindnyájunk számára tanulságos. A valóság valóban lenini szemléletéről tanúskodik, amire oly nagy szükségünk ván nekünk is, gazdasági problémáink megoldásánál. Továbbá, elvtársak, ismeretes, hány széleskörű tárgyi megbeszélést szervezett a párt Központi Bizottsága a Minisztertanáccsal együtt, miután a i SZKP megvalósította és megszilárdította a kollektív vezetést. E megbeszélésekből leszűrt gazdag tapasztalatok ismerete és főleg a hatodik ötéves terv irányelvtervezetével való megismerkedés, amely széles mértékben megtörtént a múlt év végén a szovjet üzemekben, párt és gazdasági kádereink beható tanulmányozásának tárgyává kell lennie. Mindaz, amit felsoroltam, arról tanúskodik, hogy az SZKP a gyakorlatban valósítja meg azt az elvet, hogy a doloozó tömegek a társadalom minden anyagi és kulturális értékének alkotói, és emellett nem fél nyíltan beismerni az összes hiányosságokat és hibákat, amelyek előfordultak. A Szovjetunió munkásosztálya és összes dolgozói kezdeményezésének további fejlődésére nagy hatással lesz a centralista irányításnak a fokozott önállósággal és a helyi szervek kezdeményezésének fejlesztésével harmonikusan egybekapcsolt lenini elv következetes érvényesítése a gazdasági és kulturális felépítés kérdéseiben. Népünk is helyesen látja ezen elv következetes megvalósításában a bürokratizmus és a tömegek kezdeményezése kibontakozását akadályozó tényezők ellen vívott harc hatásos eszközét. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban radikális intézkedéseket valósítottak meg a közigazgatási szervek felesleges létszámának csaknem 750.000 fővel való csökkentésére és hogy ezen a téren még tovább haladnak. Hazánkban is meg kell valósítani a decentralizálást, a gazdasági szerveket közelebb kell hozni az üzemekhez és falvakhoz, minden feleslegest el kell távolítani belőlük, ami csak drágítja a termelést, több önállósággal és felelősséggel kell felruházni a kerületeket és üzemeket. Ez az összpontosítás azonban csak addig szükséges és hasznos, míg az minimális eszközökkel biztosítja lehetőségeink helyes feltárását és merész feladataink kitűzését, összhangban társadalmunk növekvő szükségleteivel. Ez azonban nem lehetséges anélkül, hogy ne adjon széleskörű kezdeményezést a kerületeknek é£ üzemeinknek. Az életszínvonal emelésére irányuló fontos intézkedések, amelyeket fokozatosan megvalósítanak a Szovjetunióban, nemcsak az országépitesben eddig elért sikerek kifejezői, hanem egyben kifejezik a kommunista párt gondoskodását a szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának emeléséről. Nézzük csak például a munkaidő rövidítésére irányuló intézkedéseket, amelyek már a megvalósítás útján vannak. Ennek nagy jelentősége lesz abban, hogy a dolgozók fokozottan részt vesznek az ország és az állam igazgatásában, valamint abbóJ a szempontból, hogy a dolgozók még jobban emelhetik kultürális színvonalukat. Ugyancsak nagy jelentőségűek a dolgozók egyes kategóriáinál foganatosított béremelések a Szovjetunióban, valamint a járadékok felemelése. . A népi demokratikus országok előtt is az a feladat áll, hogy gyorsabb ütemben fejlesszék szocialista gazdaságukat és ezen az alapon emeljék a nép életszínvonalát. A Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak gazdasági feladataik teljesítésében és a szocialista rendszernek a kapitalista rendszerrel való gazdasági versenvében is jelentős segítséget nyújt a kölcsönös gazdasági együttműködés. Az utóbbi időben előtérbe lépett a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok népgazdasági terveinek koordinálása. Már a múltban kölcsönös előnyös kereskedelmi kapcsolatok épültek ki a szocialista tábor országai között és aránylag hatékony tudományos és műszaki tapasztalatcsere folyt. A szocialista tábor országainak eddigi gazdasági együttműködése — annak ellenére, hogy mind(Folytatás a 3. oldalon)