Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-10 / 100. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! r SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1956. április 10. kedd 50 fillér IX. évfolyam, 100. szám A MAI SZAMBA N: Az SZKP XX. kongresszusa és tanulsagai pártmunkánk számára (1—6. old.) Mikojan elvtárs Ulan-Batorba érkezett (6. old.) Nem felejtünk! (6. old.) A Bolgár Kommunista Part Központi Bizottságának határozata az SZKP XX. kongresszusával kapcsolatban (7. old.) Véget ért az Interparlamentáris Unió dubrovnylki ülése (7. old.) N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov nagybritanniai látogatásának programja (7. old ) Átadták a szovjet fiataloknak a magyarországi ifjúság hálalevelét (8. old.) Ezúttal elmaradtak a meglepetések (8. old.) Az SZKP XX. kongresszusa és tanulságai pártmunkánk számára A. Novotný elvtárs beszámolója a CSKP KB 1956. március 29.-30-/ ülésén Elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága ma azért ül össze, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eredményeiről tárgyaljon és azokból elvi következtetéseket és tanulságokat vonjon le további munkánkra vonatkozólag. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának rendkívüli, mély forradalmi jelentősége nemcsak az SZKP, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom szempontjából ma minden kétségen felül áll. Ezt bizonyítja az a visszhang, amelyet e kongresszus ülései nemcsak a szocialista táborban és a nemzetközi munkásmozgalomban keltett, hanem az a visszhang is, amely ellenségeink táborában kelt. Nekünk, a Kommunista Párt Központi Bizottságának az a feladatunk, hogy egész mélységében megragadjuk mindazt az újat és forradalmit, amit az SZKP XX. kongresszusa hozott és mindazt, ami életünk és tevékenységünk különféle oldalait illeti, megvizsgáljuk saját feltételeink, valamint a békéért vívott nemzetközi harc feladatai és hazánknak a szocializmusért vívott harcának feladatai szempontjából. A XX. kongresszust az alkotó leninizmusnak, a proletariátus e világraszóló tanításának következetes érvényesítése és fejlesztése jellem, zi az imperializmus és a proletár forradalmak korszakában. Jellemzi továbbá az a tény, hogy nemcsak az SZKP tapasztalatait foglalta össze, * általánosította, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatait is. E tanok fényében megvizsgálta a világ fejlődésének új tényeit és eseményeit, érthető, mélyen tudományos feleletet adott az emberiség történetének alapvető kérdéseire. Ezt valamennyi probléma elvies, tárgyilagos és kritikai megtárgyalása után tette, olyan eréllyel, amely nagy visszhangot kelt minden oldalon és új, alkotó erőket ébreszt az egész nemzetközi forradalmi mozgalomban. Mindaz, amit a XX. kongresszus jóváhagyott és elfogadott, szigorú összhangban áll a materialista-dialektikus -világnézettel. Ez a társadalom összes osztályai közötti kölcsönös kapcsolatok egészének objektív értékelését, a szocialista és a tőkés társadalom objektív fejlődési fokának értékelését, annak nem sztatikus, hanem dinamikus alakjában, mozgásban való értékelését és megvalósítását jelenti, amely mozgásnak törvényei az egyes osztályok gazdasági feltételeiből származnak és amelyeket a világ haladó politikai és társadalmi erőinek fejlődése befolyásol. Mindezért a legnagyobb mértékben helyes és mélységesen igaz az, hogy az SZKP XX. kongresszusa a legjelentősebb kongresszus Lenin halála óta. 1 Gyökeres forradalmi változásokról van tehát j szó, amelyek nemcsak a világtörténelem új j eseményeiből és tényeiből származnak. Ezek a ! beható változások a Szovjetunió Kommunista j Pártjának tevékenységében már meghozták j gyümölcseiket a XIX. kongresszustól a XjK. i kongresszusig eltelt időszakban és kétséqtelenül sokkal szélesebb körben és behatóbban befolyásolják az események egész további menetét. Emellett eltávolítottak és eltávolítanak minden elavultat, minden idegen dolgot, ami az SZKP-be és az egész nemzetközi munkásmozgalomba a marxizmus-leninizmus elferdítése és vulgarizálása, a gondolkozás és a gyakorlat dogmatizmusa következtében bekerült és ami akadályozta az egyre növekvő forradalmi erők teljes fejlődését. Az SZKP XX. kongresszusa tehát nem valamilyen befejezett tény és nem is lehet az, hanem valóban a kommunizmus erői nagy nekilendülésének kezdetét jelenti világszerte. Az SZKP XX. kongresszusának nagy eredményeit tekintve, mi is tudatában vagyunk annak, mily mérhetetlen felelősséggel tartozunk a nemzetközi forradalmi mozgalomnak és elsősorban a munkásosztálynak és országunk dolgozó népének. Áthat bennünket az a tudat, hogy mindig és mindenben Lenin tanai következetes követőinek és megvalósítóinak kell I lennünk hazánkban. Ezeket nem mint az egyes I tanok összességét értelmezzük, hanem mód- ! szerként, cselekvéseink útmutatójaként, amely ; arra szolgál, hogy megvalósítsuk szocialista és ! kommunista céljainkat. Helyesnek tartjuk, hogy ma a Központi Bi- j zottság lenini szellemben éppoly elviesen^ nyíl- j tan és bíráló módon, — mint a XX. kongresszus — megtárgyalja azokat a következtetéseket és tanulságokat, amelyek munkánkra a párt-, állami, gazdasági és kulturális tevékenység valamennyi szakaszára vonatkoznak. Természetesen a mai ülésen az SZKP XX. kongresszusából levont következtetések és tanulságok megtárgyalásánál nem foglalkozhatunk minden egyes részlettel, jóllehet azt mondhatjuk, hogy a kongresszuson megoldott kérdések mindegyike valamilyen szempontból elvi fontosságú számunkra és megköveteli, hogy gondolkozzunk és megvizsgáljuk helyzetünket. Arról van azonban szó, hogy a Központi Bizottság ma következtetéseket állapítson meg, elsősorban az elvi kérdésekben,, és világos, új irányvonalat adjon munkánknak minden szakaszán. Nemzetközi kérdések Elvtársak! Az SZKP XX. kongreszusán megtárgyalt kérdésekből levont következtetéá^ket és tanulságokat nemcsak saját hazai, belső szükségleteink és érdekeink szempontjából kell megvizsgálnunk, hanem rendszeresen szem előtt kell tartanunk mindannak nemzetközi jelentőségét és érvényét is, amit tenni akarunk és tenni fogunk. Nem fogom megismételni azt, ami a XX. kongresszuson elhangzott, Je arról van szó, hogy megértsük az ott megoldott kérdések értelmét és teljes jelentőségét, hogy ennek alapján épp ilyen beható és elvi következtetéseket vonjunk le számunkra. Az SZKP XX. kongreszusa mindenekelőtt áthatóan megvilágította a jelenlegi nemzetközi fejlődés legfőbb elvi kérdéseit — a szocialista és a tőkés rendszer békés együttélésének, a háborúk elhárítása lehetőségének és továbbá a különféle országok szocializmusra való áttérése formáinak kérdését. Egy tekintetre nyilvánvaló, olyan kérdésekről van itt szó, amelyek az emberiség létérdekeit érintik. A XX. kongresszus az említett kérdések megoldásába teljesen új szempontokat hozott, amelyeket teljes mértékben alátámaszt a reális valóság és fejlődésének lehetőségei. Gondolkoznunk kell afelett, miben rejlik az említett kérdések .egoldásánek objektív feltétele, Ez a feltétel azzal van megadva, hogy fennáll a szocializmus, mint világrendszer. A szocialista és a tőkés rendszer együttélésének lehetőségét és szükségességét ma nem tagadhatja egyetlen megfontolt politikus, aki számol a tényekkel. Abból a törvényből indulunk ki, mely szerint a kapitalizmus politikailag és gazdaságilag egyenlőtlenül fejlődik az imperializmus korszakában, amint azt felfedezte és megindokolta Lenin. Ha számításba vesszük, hogy a szocializmusra való áttérés feltételei az egyes országokban különböző időben érnek meg, és az egyes sprszágok fokozatosan szakadnak el a tőkés rendszertől, ez azt jelenti, hogy a tőkés és szocialista államok egyidejű létezése elkerülh?tetlen,' akár tetszik ez valakinek, akár nem. Az új szocialista világ évről évre egyre jobban megerősít' életképességét és így a gyakorlatban bizonyítja, hogy magasabb társadalmi rendszer, mint a kapitalizmus. A szocializmusnak túlsúlya bebizonyítására és további növelésére nincs szüksége háborúra és nem is számol a forradalomnak semmiféle „kivitelével". Csak a kapitalizmus dühödt védelmezőinek fantasztikus elképzelése az, hogy fegyverekkel változtathatják men a világ fejlődésének menetét. A világ társadalmi és politikai erőinek hatalmas fejlődése ellenére az egész világ népeire rá szeretnék kényszeríteni a régi életformát, a halódó kapitalista rendet. A nagy Októberi Szocialista Forradalom óta bekövetkezett fejlemények azonban az agresszív imperialista körök eme óhajának csupán irreális, tudománytalan voltát bizonyítják. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben a burzsoá pártos, képviselői, a tőkés országok államférfiai és politikusai között növekszik azok száma, akik elismerik a tőkés és a szocialista rendszer békés egymás mellett élésének szükségét, mégpedig aktív egymás mellett élését, amely a különféle rendszerű államok növekvő együttműködéséhez és a „fegyverkezzünk" jelszó „kereskedjünk" jelszóval való helyettesítéséhez vezet. Ma már egyszerűen nem lehet ignorálni a szocialista világrendszer létezi sét, sem pedig a világ társadalmi és politikai erőinek növekedését éppen a szocialista tábor eszméinek befolyása révén. Ha a kapitf l.zmus képviselői elutasítanák az egymás mellett élés gondolatát, a háború a jelenlegi helyzetben semmiképpen sem segítene a kapitalizmuson, csak még jobban feltárná a kapitalizmus korhadtságát és megmutatná, hogy végleg véget kell vetni fennállásának a népek életében. Mint a szocialista világ képviselői, a békés egymás mellett élést semmiképpen sem érteinem is vagyunk a fejlődés passzív szemlélői. A szocializmus és a kapitalizmus közötti békés versenyben a világ termelő erői fejlődésének mozgató erejét látjuk, amely megteremti az új szocialista társadalom győzelmének szükséges objektív feltételeit. Az aktív békés egymás mellett élésre való törekvésünk abból származik, hogy rendületlenül meg vagyunk győződve a szocialista rendszer óriási előnyeiről és ismerjük a szocializmus belső forrásainak korlátlanságát. A XX. kongresszus emellett felfegyverzett bennünket a tőkés világra vonatkozó reális lenini nézettel — minden elferdítés és lebecsülés nélkül tekintünk e világra, jóllehet fejlődésének lehetőségei korlátozottak. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy véget kell vetnünk az önelégültség bármilyen megnyilvánulásának, annak a nézetnek, hogy a kapitalizmus termelesi kapacitásával és technikájával mögöttünk marad. A Szovjetunió termelése térfogatánál fogva a világ második állama az Egyesült Államok után. Az új ötéves terv megvalósítása, amelyet a XX. kongresszus jóváhagyott, a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásóban — abban, hogy történelmileg a legrövidebb idő alatt elérje és túlszárnyalja békés gazdasági versenyben az egy főre eső termelésben a leghaladottabb tőkés országokat — fontos szakasz lesz. A szocialista rendszernek, jóllehet fejlődési üteme messze túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat, mint fiatal és fejlődő rendszernek szükségszerűen még néhány évre szüksége van, 'iogy minden téren elérje és túlhaladja a legfejlettebb tőkés o'rszágokat. Ennek az időszaknak a tartama, az évek száma, amikor e célt elérjük, tőlünk függ, attól, hogyan mozgósítjuk és használjuk fel belső forrásainkat, emellett erőnket megsokszorozza a szocialista tábor országainak egyre szorosabb együttműködése. Csehszlovák Köztársaságunknak, mint fejlett ipari országnak e célok elérésére a termeló erő fejlesztésében és.a dolgozók életszínvonalának emelésében nagyon alkalmas feltételei vannak. Meggyőződésünk, hogy munkásosztályunk, alkotó népünk talál magában annyi erőt, hogy a legrövidebb időn belüí elérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat.. így lenini módon, valóban forradalmi módon értelmezzük és akarjuk megvalósítani a békés egymás mellett élés politikáját. A szocialista világrendszer fennállása megteremti a háborúk elhárításának objektív feltételeit is. A szocializmus világtábora, amely következetesen védelmezi és megvalósítja a népek közötti béke gondolatát, óriási anyagi és erkölcsi erő, döntő erő a háború és a béke kérdésében. Emellett erőink nemcsak a szocialista tábor országaira korlátozódnak. A XX. kongresszus joggal állapította meg, hogy a béke kérdésében velünk halad az emberiség túlnyomó többsége. Elsősorban azok a népek, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és amelyek a nemzetközi történésben egyre nagyobb szerepet játszanak. A békeövezeti amely felölel mind szocialista, mind pedig,nem szocialista államokat, ma már 1,5 milliárd főt kitevő tömeget jelent. Az ezen kívül eső kapitalista világban növekszenek a munkásosztálynak az egységre 'irányuló tettei JS akarata. Emellett a munkásosztály egyre határozottabban szilárdítja meg egységét, lép fel a háború ellen és megnyeri a maga oldalára a többi dolgozókat is. E békemozgalom reális erővé vált, amelynek soraiba egyre nagyobb mórtékben bekapcsolódnak a tőkés országok minden társadalmi rétedének haladó körei is. Mindezen erők kezében van az emberiség jövője és a civilizáció sorsa, nem pedig a pusztító atomés hidrogénbombákban. Éppen a szocializmusnak, mint világrendszernek fennállása ad hatalmSs anyagi eszközöket ezeknek az erőknek ahhoz, hogy szükség esetén megfékezzék azokat, akik játszani szeretnének az új háború tüzével. A szocialista világrendszer keletkezése és fejlődése a gyakorlatban bizonyítja azt a lenini mezzük szükséges rosszként, nem afcarunk és | tant, hogy minden egyes ország elkerülhetetlenül elér a szocializmusba, de nem minden ország jut el oda ugyanazon az úton. A lenini elmélet életképessége ma egyre szembeszökőbb s egyre meggyőzőbb. Számos kapitalista országban a forradalmi mozgalom előtt új lehetőségek nyíltak arra, hogy a szocializmusra parlamenti úton térjenek át. Ez az út nem lehet érvényes minden országra — ez a kizsákmányoló^ osztályok erejétől és ellenállásától függ — és emellett a békés úton való áttérés nem lesz mindenütt egyforma. A jelenlegi nemzetközi fejlődés alapvető kérdéseinek beható megvizsgálása, amelyről az SZKP XX. kongresszusa tárgyalt, elsosorban a szocialista világtábor óriási jelentőségét mutatja nekünk, amely a népek legnagyobb vívmánya. Ebből következik, hogy legsajátabb érdekünk minden erőnkből hozzájárulni a szocialista tábor megerősítéséhez, elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való politikai és gazdasági kapcsolataink fejlesztésével. Különösen fontos feladat lesz minden téren fejlesztenünk barátságunkat, testvéri kapcsolatainkat a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal. Abból indulunk ki, hogy ezek a szoros baráti kapcsolatok és a kölcsönös tapasztalatcsere csupán elősegítheti a béke és a szocializmus ügyét. Az említett kérdésekből további alapvető fontosságú feladatok erednek, külpolitikánk terén is. Pártunk Központi, Bizottsága nemrég tartott ülésén megtárgyalta a csehszlovák külpolitika feladatait és ahogy azt ma az SZKP XX. kongresszusa tárgyalásainak fényében újból látjuk, helyesen hangsúlyozta külpolitikánk aktivizálásának szükségességét, a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése lenini elvéből kiindulva, amely külpolitikánk fő irányvonala. Most arról van szó, hogy ezeket a feladatokat és célokat, amelyeket ezen az ülésen külpolitikánk elé állami vonalon kitűztünk, a gyakorlatban sokkal következetesebben és szívósabban megvalósítsuk. Külpolitikai kapcsolatainknak állami vonalon való fejlesztése mellett az is fontos, hogy pártunk támogassa a nemzetközi kapcsolatok fejlődését valamennyi vonalon és a társadalmi szervezeteket, a kulturális intézményeket arra vezesse, hogy kapcsolataikat széles mértékben fejlesszék valamennyi országgal. Teljesen új arculatban áll előttünk az a kötelesség, hogy baráti kapcsolatok felvételére és létesítésére törekedjünk a tőkés országok valamennyi haladó szervezeteivel és embereivel és nem kételkedünk, hogy ezen a téren e vonal következetes megvalósításával megértést találunk főleg a szocialista körökben, amelyekhez a háború elhárításának közös érdeke fűz bennünket. A nemzetközi fejlődés elvi kérdései megoldásának objektív feltételei természetesen meg voltak már az SZKP XX. kongresszusa előtt is. De szükség volt itt egy szubjektív tényezőre, amely ezeket az objektív feltételeket értékelni tudta és kitűzte az alapvető fontosságú nemzetközi problémák megoldásának új szempontjait. Ez a tényező csak a tudományos tanokkal és a társadalmi fejlődés törvényeinek ismereteivel felvértezett kommunista párt lehet. A Szovjetunió Kommunista Pártja volt az, amely a XIX. és XX. kongresszus közötti időszakban folytatott politikájával gyakorlatilag már megkezdte a jelenlegi nemzetközi fejlődés kérdései elvi megoldásának útját. Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentősége éppen abban rejlik, hogy a nyert tapasztalatok alapján világosan megfogalmazhatta korszakunk alapvető kérdései megoldásának ezeket az új szempontjait. A Szovjetunió Kommunista Pártja kül- és belpolitikájának megvalósításában a XIX. és XX. kongresszus között csak azért érhetett el újabb nagy sikereket, mert felújította a pártélet lenini elveit, megszilárdult a kollektív vezetés és következetesen harcoltak az idealista személyi kultusz ellen. Ismeretes, elvtársak, hogy az SZKP Központi Bizottsága ülésein, mint a part legfelsőbb kollektív szerve a kongresszusok között, a szovjet ország és a külpolitika valamennyi fontos kérdésében döntött. lEbben a dolgozó tömegek gazdag tapasztalataira támaszkodott és nemcsak a szovjet nép, hanem az egész szocialista tábor valamennyi ország dolgozóinak érdekeit szem előtt tartotta. Az SZKP XX. kongresszusa sürgető erővel mutat rá a kommunista párt élenjáró szerepére a társadalom életében. Ha a jelenlegi nem(Folytatás a 2. oldalon* t<