Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-30 / 120. szám, hétfő

A régi hangon Moszkva, április 28. (TASZSZ). — Eisenhowernak, az USA elnökének április 21-én az Amerikai Hírlapírók Körében elmondott beszédével kapcsolatban, amelyben értékelte és ismertette a jelenlegi nemzetközi helyzetet, valamint védelmezte az amerikai külpolitika egyes fö elveit, a moszkvai Izvesztíja „Szemleiró" c, cikkében reagált, hangsúlyozva, hogy az ilyen felelősségteljes beszédnek természetszerűleg nagy figyelmet kell keltenie. Az Izvesztíja ezzel kapcsolatban azt írja, „A régi hangon" c. cikkében, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének hatá ára — amely a közelmúltban már megmutatkozott — a világ közvéleménye nyomatékosan követeli, hogy a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában aktívabb módon tartsák be a békés együttélés elveit. Ebben az irányban halad a Szovjetunió. Még a Szovjetunió ellenségei között is csökken azoknak a száma, akik tagadják a Szovjetunió békepolitikáját. Éppen ellenkező visszhangra talál mindenütt az Egyesült Államok, a legnagyobb kapitalista hatalom külpolitikája. Az egész világon, sőt magában az Amerikai Egyesült Államokban is eddig sohasem követelték olyan nyomatékosan az amerikai külpolitika alapos revízióját. Kérdjük, hogyan felelt Eisenhower elnök beszédében az USA politikájának revíziója iránti követelésre, amely szerteárad az egész világon? Kérdjük, hogy konstruktív módon megváltoztatják-e az USA külpolitikájának irányítását? Erre a kérdésre tagadó a válasz. Ilyen értelemben értékelik az elnök beszédét az egyes nyugati lapok, amelyek megállapítják, hogy Eisenhower beszéde nem tartalmaz semmi újat. Ezen állítás helyességéről könnyen meggyőződünk, hogyha megfigyeljük, hogyan értékeli az elnök beszédében az USA külpolitikájának fő elveit. Semmi újat nem találhatunk az elnök úgynevezett bizonyítékaiban, amelyek célja az, hogy igazolja a további lázas fegyverkezésre szóló felhívást, amelyet, mint a Szovjetunió részérő! fenyegető „veszélyre" való hivatkozást, üres kifogásnak kell minősíteni. Az állítólagos veszedelemről szóló szóbeszédnek már senki sem ad hitelt. Az elnök beszédének nagy részét a Szovjetunió külpolitikájának szentelte és megkísérelte annak megmagyarázását. Magyarázata azonban úgy hat, mihtha bizalmatlanságot és gyanút akarna kelteni a szovjet kormány külpolitikájával szemben. Azt •állítja például, hogy „most még naBefejeződött a lengyel parlament VIII. ülésszaka Varsó, április 28. (ČTK). — A lengyel szejm hatnapos tanácskozás után április 28-án befejezte VIII. ülésszakát. A záróülésen részt vett E. Ochab, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit kára, az Államtanács tagjai A Zawadzkíval az élen és a minisztertanács tagjai J. Cyrankiewicz vezetésével. A közönség az utolsó helyig megtöltötte a karzatot, a páholyokban a lengyel és a külföldi újságírók foglaltak helyet. Az április 28-i ülés elején a képviselők meghallgatták a minisztertanács által a parlament VII. ülésszaka óta eltelt időszakban kiadott dekrétumokról szóló beszámolót. A szejm jóváhagyta az összes dekrétumokat. J. Cyrankiewicz, a minisztertanács elnöke ezután válaszolt a képviselők interpellációira. Hangsúlyozta, hogy valamennyi interpellációt, amelyekre a kormány nem válaszolhat kielégítően B szejm ülésén, utólag fog elintézni. Amennyiben a széles nyilvánossáaot érdeklő kérdésekről van szó, az interpellációkra adott választ sajtó útján adják a közönség tudomására. J. Cyrankiewicz azután rátért a lengyelországi helyzet elemzésére és ismertette mindazt, amit Lengyelországban 11 év alatt véghez vittek. A minisztertanács elnöke foglalkozott a lengyel emigráció kérdésével is és azt mondotta: „Mindenki előtt nyitva áll az út a hazatérésre." J. Cyrankiewicz ezután a képviselőknek a lengyelországi gazdasági helyzetet érintő javaslataival és hozzászólásaival foglalkozott. J. Cyrankiewicz azokat a törekvéseket, amelyek a tervezés jelentőségének csökkentésére törekednek, károsoknak minősítette. A minisztertanács elnöke beszédének befejező részében rámutatott arra, hogy a jelenleg Lengyelországban folytatott bírálatot és vitát össze kqll kapcsolni az életszínvonal emelésére irányuló törekvésekkel. Rámutatott arra, hogy csakis a munka gazdasági eredményei biztosítják az életszínvonal folyamatos emelkedését Lengyelországban. Hangsúlyozta, hogy az életszínvonal fokozáséra irányuló harc valamennyi dolgozó ügye. J. Cyrankiewicz beszéde után 0. Mazur, a parlament alelnöke a lengyel szejm VIII. ülésszakát befejezettnek nyilvánította. gyon korai volna beszélni arról, hogy szovjet kormány reális alapot akar-e teremteni a szilárd és állandó kapcsolatok számára." A kommentátor ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy hasonló állítást csak azok számára lehet intézni, akik nem látják, vagy nem akarják látni a nemzetközi élet reális tényeit, mert a tények azt igazolják, hogy a Szovjetunió gyakorlatilag elősegíti az államok közötti szilárd és tartós kapcsolatok létrejöttét. A Szovjetunió béketörekvéseit egyes nyugati tényezők olybá veszik, mintha az kísérlet lenne a világhatalom elérésére nem katonai, .hanem politikai és gazdasági eszközökkel. Az elnök beszédében egyidejűleg az Egyesült Államok szerepéről úgy beszél, mintha az Egyesült Államok hivatva volna arra, hogy „az egész világ fölött uralkodjék!" Ha tehát világuralmi törekvésekről akarunk beszélni, akkor világosan láthatjuk, hogy ilyen tervekkel nem Moszkvában, hanem a tengerentúlon foglalkoznak. Az elnök jogosan mutatott rá arra, hogy az Egyesült Államoknak „újabb hatásosabb módszereket kell találnia arra, hogyan tartson lépést a világ követelményeivel." Az a külpolitikai program azonban, amelyet az USA vezetői hirdetnek, arra mutat, nyilvánvalóan nem találták meg még annak a módját hogyan tartsanak lépést a korral. A múít század technikai csodája A szovjet államférfiak skóciai útjuk alkalmával megnézték a híres Firth of Forth hidat, mely a mű't század végén a világ egyik technikai csodája volt. A hidat 1883—1890 között építették egy hosszú, de aránylag keskeny és mély tengeröböl fölött. A híd teljes hossza 2468 méter. Két középső nyílása egyenkint 521 méter, amelyek 50 méter magasan vezetik a vasútvonalat Skócia fővárosa, Edinburgh felé úgy, hogy alatta tengeri hajók is közlekedhetnek. A középső hídoszlopok magassága 100 méter, s az egész acélszerkezet súlya 51000 tonna. A híd építése nyolc évig tartott és azon állandóan ötezer munkás vett részt, akik közül ötvenheten különböző szerencsétlenségek következtében életüket vesztették. A hídon közlekedik a híres „repülő skót", a London és Edinburgh között közlekedő expresszvonat. A Firth of Forth-i híd egyik száz méter magas tartóoszlopa építés közben 1886-ban. Mint ismeretes, a Németországban levő szovjet csapategységek megállapították, hogy az amerikai kémszolgálat 300 méter hosszú alagutat ásott a szovjet csapatok összekötő vonalaihoz, valamint a Német Demokratikus Köztársaság összeköttetési vonalaihoz. Az NDK területe alatt vezető alagút egész építése és berendezése teljes világossággal megmutatja, hogy kémkedési célokra, a telefonbeszélgetések állandó lehallgatására szolgált. 1. A Schönefelder—Chausse irányba futó amerikai kémalagút. 2. A külföldi sajtó képviselői megtekintik az amerikai kémalagutat. iiKiuiiiiiitiiiititiiitiiiifiiiim n Ä XX. pártkongresszus és a párttörténeti kutatás feladatai Az alábbiakban rövidítve közölj jük a Voproszi Isztorii 1956 harmadik számának vezércikkét A

XX. pártkongresszuson étesen bírálták a párttörténet tudományos feldolgozásának helyzetét. A kongresszus küldöttei jogosan állapították meg, hogy a párt és a szovjet társadalom történetének kutatása ideológiai munkánk egyik legelmaradottabb területe. A párttörténeti irodalomban az utolsó két évtizedben különösen erősen nyilvánult meg a személyi kultusz. Ismeretes,hogy J. V. Sztálin az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége volt. Vitathatatlan érdemeket szerzett a szocializmus szovjetunióbeli felépítésében, a leninizmussal szemben ellenséges trockista és jobboldali opportunista irányzatok elleni harcban, a leninizmus -propagandájában és a párt fő irányvonalának — amelyet a központi bizottság dolgozott ki — megalapozásában. A harmincas évek elejétől kezdve azokban minden módon túlozni kezdték gyakorlati és elméleti tevékenységének jelentőségét. Sok könyv, brosúra és cikk szerzői egy ember — Sztálin — rendkívüli tulajdonságaival magyarázták a Szovjetunió összes eredményeit. Maga Sztálin nemhogy véget vetett volna saját személye felmagösztalasának, hanem inkább tápot adott annak. A

kollektív vezetés lenini elveinek megszegése és a személyi kultusz virágzása súlyos károkat okozott munkánk minden területén, így ideológiai munkánkban is. Olyan hibás elképzelések támadtak, hogy az elméletet csakis Sztálin dolgozhatja ki és viheti előre. Sztálin minden szavát tudományos felfedezésnek, a marxizmus csúcspontjának, kétségbevonhatatlan igazságnak nyilvánították. A társadalomtudomány területén sok tudományos munkatárs és előadó tevékenysége Sztálin gondolatainak népszerűsítésében merült ki. Ez előmozdította a betűrágás, a dogmatizmus és az idézetesdi széleskörű elterjedését. A tudományban közönyös, a kezdeményezőszellem híján levő, önállóan gondolkodni nem tudó és nem akaró .szempontok" határain belül maradó tudományos meddőségüket idegen tekintéllyel takargató emberek jesztett javaslatot: meg kell írni jelentek meg. a párttörténet népszerű, ' történelmi A Sztálin-kultusz a történelmi igaz- tényekre támaszkodó, marxista tanság egyenes elferdítéséhez vezetett. _A i könyvét, amely tudományosan általá párttörténeti irodalomban akkor lett ' —- * *—'- úrrá, amikor a harmincas évek közepén napvilágot látott Berijának a grúziai és a kaukázusontúli pártszervezetekről írt, erőszakolt következtetésekre és egyenesen hamisításokra felépített tudományellenes és káros brosúrája. Az összes előző párttörténeti munkákat félredobták. Kétségbevonták a nagy párttörténész, J. M. Jaroszlavszkij müveit. Más párttörténeti tankönyvek szerzőit — A. Sz. Bubnovot, V. G. Knorint, V. I. Nyevszkijt és N. N. Popovot, — rosz hírbe hozták, műveiket kivonták a forgalomból. Tizenhét éven át Az SZK(b)P története. rövid tanfolyam volt a párttörténeti propaganda alapja, amely meghatározott anyagot rendszerez, a bolsevizmus történetének és elméletének egyes fontos kérdéseit fejti ki. E könyv megjelenése elősegítette a párttörténet népszerűsítését. A párt történetének, különösen az októberi forradalmat követő korszakának sok kérdését azonban a párttörténet rövid tanfolyama a személyi kultusz idealista nézőpontjából világítja meg. Utolsó feiezeteiben szemmel láthatóan kissebbíti a párt és a nép szerepét. A párt által a szovjethatalom megteremtését követően megtett utat könynyűnek festi, elhallgat sok nehézséget, amellyel a pártnak meg kellett küzdenie. Kisebbíti Leninnek, mint a kommunista párt és a szovjet állam nagy megalapítójának és vezetőjének szerepét. Nem kevés ténybeli tévedés is akad ebben a könyvben. A párttörténet rövid tanfolyama helyesen mondja, hogy a marxizmus nem dogmák gyűjteménye, nem katekizmus. hanem élő, fejlődő tanítás. Csakhogy magának a párttörténet rövid tanfolyamának minden egyes tételét holt dogmává változtatták. E népszerű tankönyvhöz „idomultak" a tudományos művek, brosúrák, cikkek, értekezések. A párttörténeti kvífató munka ! elvesztette tudományos jellegét. A párt káderei nagy megelégedéssel fogadták a köznonti bizottság kongresszusi beszámolójában elöternosítja a párt harcának — a kommunizmusért vívott harcnak világtörténelmi tapasztalatait és amely a párt történetét napjainkig tárgyalja." E

z ideig a párttörténetnek az októberi forradalom előtti korszakáról jelent meg a legtöbb munka. E művek jelentős tényanyagot fejtenek ki és foglalnak össze, de emellett előfordul bennük a történelmi valóság komoly elferdítése, önkényes eltérés a lenini tételektől és értékelésektől. E korszak sok történelmi jelenségét leegyszerűsítve vizsgálják. Történészeink nem kutatják például az első orosz marxisták világnézetének bonyolult kialakulási folyamatát. Sajnos, egyes szerzők teljes egészében tagadják a hetvenes-nyolcvanas évek narodnyikjai tevékenységének forradalmi jelentőségét, az orosz forradalmi mozgalom fejlődésében nem mutatják meg a hagyományok átvételét, mellőzik a „hagyaték" lenini értékelését. Marx és Engels egyes müveinek Oroszországba jutásával tévesztik öszsze

t a marxizmusnak, mint társadalmi eszmeáramlatnak a meg jelenését. Kisebbítették G. V. Plehanovnak a marxizmus oroszországi megszilárdulásában betöltött szerepét, s tevékenységének korai időszakát gyakran későbbi mensevik fejlődésének szemszögéből vizsgálták. Pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy Lenin bírálta ugyan Plehanov mensevik nézeteit, de egyúttal nagyra becsülte sok elméleti munkáját! Ismeretes, hogy Lenin „A munka felszabadítása" csoport megalapítását az orosz szociáldemokrata mozgalom kezdetének tekintette. A párttörténészek igen gyengén fedik fel az oroszországi munkásmozgalom kapcsolatát a nemzetközi munkásmozgalommal. Szem elől tévesztik azt a lenini tételt, hogy az oroszországi munkásmozgalom a nemzetközi munkásmozgalom részeként keletkezett, s hogy az orosz szociálgat-európai szociáldemokrácia tapasztalatait, egyúttal pedig termékenyítöen hatott annak fejlődésére. N

em egészen helyesen világítják meg nálunk a párt nemzetiségi programjának kidolgozását. E program kidolgozásában döntő jelentőségük volt Lenin klasszikus müveinek. Lenin Marx és Engels művei alapján terjesztette elő és alapozta meg a nemzetiségi kérdés megoldásának bolsevik programját és fáradhatatlanul a proletár internacionalizmus szellemében nevelte a munkásokat és az összes dolgozókat. Erélyesen szembeszállt a nagyhatalmi sovinizmussal és a helyi nacionalizmussal. Élesen bírálta a bundisták, a kaukázusi föderalisták, az ukrán szociáldemokraták stb. nacionalista ingadozásait és hibáit. Határozottan leleplezte az orosz feketeszázasok és a burzsoá pártok sovinizmusát, antiszemitizmusát. Megmagyarázta, hogy az antiszemitizmus a proletariátussal szemben mélységesen ellenséges jelenség. Sajnos, irodalmunk nem teljesen és egyoldalúan tükrözi a bolsevik pártnak a nemzeti kérdésbe:! követett politikáját. Pártunk történetét áthatja a munkásmozgalom elvi, forradalmi alapon megvalósítandó egységéért folytatott harc. A bolsevikok mindig kérlelhetetlen eszmei harcot folytattak a munkásmozgalomban lévő opportunista elemek ellen. Igyekeztek elszakítani a mensevik- Ktől az őket követő munkásokat, s a harcos forradalmi párt köré tömöríteni az egész orosz oroletariátust. Egyes történészek azonban leegyszerűsítve taglalják ezt a harcot. Ahelyett, hogy mint a munkásmozgalmon belül, a marxizmussal ellenségesen szembenálló áramlatnak jellemeznék a mensevizmust, és megmutatnák fejlődését, a mensevikeket a cári önkényuralom szekértolóinak állítják be és teljesen figyelmen kívül hagyják a bolsevikok 1905 végén megkezdődött egyesülését a mensevikekkel. Vannak elvtársak, akik vonakodnak tanulmáTörténészeink nem foglalkoznak eléggé pártunknak abból a célból folytatott harcával, hogy a polgári demokratikus forradalom időszakában megteremtse valamennyi demokratikus erő széles tömbjét. Nemegyszer szektás nézőpontból világítják meg a bolsevikok taktikáját. Mellőzik azt a tényt, hogy a bolsevikok, ha bírálták is a kispolgári pártok következetlenségét és álszocializmusát, azért velük egy tömbbe léptek be, hogy sikeresebben rohamozhassák meg a cári önkényuralmat. A bolsevik taktika helyes értelmezése nagyjelentőségű a külföldi kommunista és munkáspártok taktikájának kidolgozása, szektás elemeik leküzdése szempontjából. Különösen sok a fogyatékosság és a hiba azokban a művekben, ame

i lyek a bolsevik párt történetét az Októberi Szocialista Forradalom idejére és a szovjet korra vonatkozóan világítják meg. Az 1917. évi eseményekkel foglalkozó munl:ák gyengén mutatják meg V. I. Leninnek, mint a szocialista forradalom lelkének és szervezőjének szerepét. A párttörténet rövid tanfolyama és ,,A polgárháború története ä Szovjetunióban'' s más müvek Sztálin alakját tolják előtérbe, s kisebbítik, vagy egészen elhallgatják sok kiváló pártmunkás — októberi hős — tevékenységét, gyengén tárják fel, mi volt a jelentősége a felkelést közvetlenül szervező pétervári katonai forradalmi bizottság tevékenységének. Számos mü egyenps vonalú, megszakítás nélkül magasba lendülő folyamatnak ábrázolja a polgári demokratikus forradalom átnövését a szocialista forradalomba. Nem foglalkoznak kellően a forradalom békés fejlődésével (júliusig). Pedig e kérdés helyes megvilágítása nagyon időszerű. A

z utóbbi dőben kiszélesedett az októberi forradalom helyi eseményeinek kutatása. Csakhogy gyengén tárják fel a történelmi tonyozni až OSZDMP egyesített bizott- ' 'yamat vidékenként változó sajátsze... ^ . nicpriplt r. -r nlc-yíit-b-ítí w : demokrácia figyelembe vette a nvu- I ezeket. ságainak történetét, azon az alapon hogy ezeknek a bizottságoknak mensevikek is tagjai voltak. Dehát tény az, hogy ilyen bizottságok léteztek. A történészek feladata pedig nem az, hogy elhallgassák a történelmi tényeket, hanem az, hogy megmagyarázzák rüségeit. Ez elszürkíti a történelmi folyamat megvilágítását és nem teszi lehetővé a lenini nemzetiségi Doldtika mély megértését. A személyi kultusz szemléltetően nyilvánult meg a polgárháború történetének irodalmában. Sztálin rövid életrajzában és más művekben Sztá-