Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-30 / 120. szám, hétfő

PÁRTÉLET Az elméleti munka megjavításának fontos feltétele a propagandisták helyes kiválogatása A nagymegyeri járásban ebben a hónapban értékelik az alapszerveze­tek a pártoktatási évet, valamint a propagandisták munkáját. Számos alapszervezetben, ahogy ezt az eddigi tapasztalatok mutatják, a propagan­disták munkája sokkal jobb volt, mint a múlt évben. Ez főleg az állami birtokok pártszervezeteiben mutat­kozik meg, ahol a munka rendszere­sen folyt és az oktatáson megjelen­tek száma legmagasabb volt járási méretben. Nem minden falusi szer­vezetünk dicsekedhet azonban ilyen eredményekkel. Sok szervezetben ez azoknak a hibáknak a következménye, amelyeket már a pártoktatási év előtt követtek el. Például sok alapszerve­zetben a propagandistákkal és a hallgatókkal nem beszélték meg, kit milyen témakör érdekel, hanem sok esetben önkényesen osztják be őket A propagandisták a legfontosabb A 23. KÖTET Az SZLKP KB kiadóvállalata, a Pravda most készíti Lenin müvei 23. kötetének kiadását. A napokban el­készülnek a szlovák nyelvű kiadás szedésével. Képünkön Jaroslav Čepe­Iák gépszedőt láthatjuk munka köz­ben. pártmunkások közé tartoznak; a párt ideológiájának tanításával erősítik a pártot, émelik az egész pártmunka színvonalát. A pártmunka a mi já­rásunkban is megmutatta, milyen nagy szerepe van a propagandistá­nak. Lubicsek elvtárs, a nyárasdi fa­lusi szervezet propagandistája pél­dául sokat segített a pártoktatásban. Nemcsak azzal törődött, hogy hall­gatóival átvegye az előírt tananyagot, hanem avval is, hogy mindig meg­magyarázza a legidőszerűbb problé­mákat. Ezáltal szorosan összekötötte a oártoktatást az élettel. A politikai isko 1 segített abban, hogy a párt­szervezet 6 új tagjelöltet vehetett fel. A propagandistáknak igen nagy szerep jut a párt és a tömegek kö­zötti kapcsolat elmélyítésében is. Az elméleti színvonal emelésével képes­sé teszik a párttagokat arra, hogy e párt politikáját és világnézetét he­lyesen magyarázzák meg dolgozó tár­saiknak. Maguk a propagandisták ki­vétel nélkül közvetlenül részt vesznek a tömegek meggyőzésében és mozgó­sításában. A propagandisták nevelőmunkája érezteti hatását a termelésben is. Kétségtelen az a tény, hogy a pro­pagandának nagy szerepe volt ab­ban, hogy a nagymegyeri járás az első negyedévi beadási kötelezettség teljesítésével első lett köztársasá­gunkban. A propagandista munkája tehát sokoldalú, kihat az élet minden terü­letére. Ezért megfelelő politikai fel­készültségű, munkásmozgalmi és élettapasztalattal rendelkező elvtár­saknak kell a marxizmust-leniniz­must oktatniok. A jövő pártoktatási év előkészíté­sének legfontosabb szakasza a propa­gandisták kiválogatása és kiképzése. Az idén ennek járásunkban ezért is különösen nagy a jelentősége, mert a következő pártoktatási évben ko­molyan kiszélesedik a magasabbfokú pártoktatás. Járásunkban már a föld­terület 96 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik és ez megkíván­ja, hogy ott, ahol nagyobb EFSZ-ek vannak, nemzetgazdasági köröket ala­kítsunk. A járási pártvezetöség úgy tervezi, hogy az elkövetkező pártok­tatási évben ezek a körök lesznek túlsúlyban. Ezenkívül Szervezik a járási esti iskola politikai gazdaság­tan tanfolyamát is. A propagandisták kiválogatása fe­lelősségteljes, nagy horderejű, ko­r-.oly munka, amelynek elhanyagolá­sa, felületes intézése később igen sok kárt. okozhat a körökben. A múlt évben sok helyütt elhanyagol­ták ezt a munkát, nem beszélték meg tüzetesen a propagandistákkal," hogy milyen fokon oktatnak majd jövőre és milyen továbbképzésben kell résztvenniök a nyáron. Az alapszervezeteknek meg kell gyorsítaniok a kiválogatást. Egy­szersmind fokozottabban kell ellen­őrizni, hogy ez ne szorítsa háttérbe a legfontosabbat, azt. hogy olyan propagandistákat bízzanak meg ok­tatással, akik képességüknél, tapasz­talataiknál fogva képesek felfegy­verezni a párttagságot a marxizmus­leninizmus tanításaival, akiket áthat a felelősségérzet a párttól kapott feladatta! szemben, akik be tudják tölteni a pártpropagandista felelős­ségteljes szerepét. Szigeti József, a nagymegyeri járási pártbizottság dolgozója Kilenc hektárral több cukorrépát vetettek, mint a múlt évben A lévai járás žemberovcei szövetkezetében a múlt hét végén fejezték be a cukorrépa vetesét. A múlt évhez viszonyítva az idén kilenc hektárral növelték a cukorrépa vetésterületét. Összesen 45 hektár földet vetettek be cukorrépával. Képünkön: Pavel Hojéek traktoros, Ján Slaninka szö­vetkezeti tag látható a vetés befejezése előtt. Az egyénileg gazdálkodó parasztok is példásan teljesítik a beadást Jól indultak Alig telt egy hónap azóta, hogy a kisqyarmati földművesek nagy része a közös gazdálkodási választotta, és maris példás eredményeket tudnak felmutatni. Nagy lendülettel végzik a tavaszi műnkét. Elvetettek 72 hektár tavaszi árpát, megtrágyázták a here­és lűcernaföideket és az őszi gabona­féléket is. Az állattenyésztés terén sem akar­tak szégyent vallani a ki6gyarmatiak. A kezdeti nehézségek ellenére ís elis­merést érdemelnek szorgalmukért. Különösen Janetka István anyasértés­gondozó és Szőcs János, a növendék­marhák gondozója érdemelnek dicsé­retet, mivel a rossz elhelyezés mellett is nagy súlyt fektetnek a gondjaikra bízott állatok gondozására. Benefl N. A második ötéves terv hazánk minden dolgozóját felelősségteljes fel­adatok elé állította. Ogy, mint ipari dolgozóink, mezőgazdasági dolgozóink is mindent elkövetnek, hogy a rájuk háruló feladatokat megvalósítsák. En­nek tudatában a vágsellyei járás egyénileg dolgozó parasztjai is lel­kiismeretesen teljesítik beadási kö­telezettségeiket. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a vág­sellyei járás az első helyet foglalja el a nyitrai kerületben a begyűjtés terén. A járásban a legjobbak közé tar­toznak a peredi, szelőcei, sellyei és farkasdi egyénileg dolgozó parasz­tok. Többen közülük már teljesítették a sertés- és marhahúsból egész évi beadásukat, a tej és tojásból pedig pontosan teljesítik az időtervet. Pereden pl. Patuc Ambrus kispa­raszt marhahúsból 100 százalékra eleget tett a beadásnak, disznóhúsból pedig már 38 kg-al adott be többet, mint amennyit egész évi beadási ter­ve kitesz. Ugyancsak Pereden Turián Mihály négy és félhektáros közép­paraszt egész évre teljesítette mar­hahúsbeadását, s az előírt 210 kg sertéshúsból már csak 12 kg adós­sága maradt erre az évre. Jobbágy Ferenc 4 hektáros középparaszt is be­csületesen teljesíti állam iránti köte­lezettségét. Egész évi beadását mar­ha- és sertéshúsból már 75 száza­lékra teljesítette, tej- és tojásbeadá­sát pedig rendesen teljesíti időleges terve szerint. Bellovics Károly 7 hek­táros sellyei középparaszt ugyancsak becsületesen eleget tesz beadási kö­telezettségének. Idáig több mint 50 százalékra teljesítette a marha- és sertéshúsból egész évi beadását, s kötelezettséget vállalt, hogy szep­tember l-ig a másik 50 százalékot is kiegyenlíti. Az egyénileg dolgozó parasztok egész sorát lehetne említeni, akik már teljesítették egész évi beadásu­kat, s a kulákokon kívül alig akad egy-kettő, aki rendesen ne teljesí­tené beadási időtervét. Halász Ambrus, Vágsellye. MinninniiiiiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiimiiiimimiimiiiiin MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiMinMMiiiMiiiiiiMiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiii lint jogosulatlanul a vöröshadsereg legfontosabb győzelmeinek közvetlen lelkesítője és szervezője, a fő stra­tégiai tervek megalkotója gyanánt tüntetik fel. Hogy előUrbe tolják Sztálin szerepét, eltúlozták például a cáricini "rontszakasz jelentőségét a szovjetország sorsára né»ve, s úgy állították be, mintha 1918-ban ott lett volna az ellenforradalom fő csa­pásának helye. A valóságban a keleti front volt akkor a fő front s Lenin ismételten rámutatott, hogy a forra­dalom sorsa mindenekelőtt ott dől el. A történészek hivatottak arra, hogy visszaállítsák az igazságot, s megmutassák a kommunista párt és központi bizottsága veze'őszerepét, a széles dolgozó tömegek hősiességét az intervenciósok és a fehérgárdis­ták ellen vívott harcban, valamint a vöröshadsereg kiváló vezetőinek (nemcsak az egy Sztálinnak} érde­meit. Az utóbbi évek párttörténeti irodalmában egyáltalában nem emlí­tették V. A. Antonov-Ovszjenko, V. K. Bljuher, A, Sz. Bubnov, J. B. Ga­marnyik, A. I. Jegorov, Sz. Sz. Ka­menyev, M. Sz. Kedrov, M L. Ruhi­movics, I. Sz. Uhsliht és sok más olyan elvtárs nevét, aki sokat tett a vöröshadsereg megerősödése és si­keres akciói érdekében. T örténészeink művei gyengén tükrözik a pártnak és a dolgo­zó tömegeknek a szocialista társadalom megteremtéséért vívott hősies har­cát. A szocialista építés egyes kér­déseit egyoldalúan és heiytelenül vi­lágítják meg: rendszerint elkenik azokat a nehézségeket, amelyeket a pártnak és a szovjet népnek le kel­lett küzdenie, miközben a rzociallz­mus győzelméért harcolt; a párt- és szovjet-szervezetek tevékenységének fogyatékosságai, liba és gyengesé­gét elhallgatjuk, vagy az ellenség ár­mányainak tulajdonítják, igyes szer­zők elfeiejtik, rogy a kommunista pártnak és a munkauosztálvnak a szovjetországban ismeretlen úton kel­let haladnia. A viiágor elsőnok te­remtettek új szocialista rendet. A párt gyakorlati tapasztalatokra tá­maszkodva határolta meri politikáját, s a tapasztalatokat összefoglalva idő­közönkéi t komolyan módosította i*t. Jóformán nincs nálunk olyan mü, amely megvilágítaná a lenini szocia­lista építési terv kidolgozásnak tör­ténetét. Ez 1: a tervet nsm egyszerre dolgoztak ki. Tanulmányozzák a tör­ténészek azt a gazdag eszmei öröksé­get, amelyet Lenin sok müvében és a párt határozataiban találhatnak. Fontos, hogy megmutassák, hogyan jelölte ki a párt a gyakorlati tapasz­talatokat összefoglalva a szocialista építés útjait. Véget kell vetni a le­nini szövetkezeti terv lebecsülésé­nek. E terv megvalósítása döntő je­lentőségű volt a mezőgazdaság szo­cialista átalakulása szempontjából. Nem kevés értekezést és brosúrát írtak arról, milyen aktivitást fejte­nek kl a kommunista társadalom fel­építésén munkálkodó tömegek. E mű­vek közül azonban sok nem egyéb, mint alkalomszerűen kiragadott számadatok és tények halmaza, ne­vek felsorolása, versenyszerződések és eredménykimutatások elismétlése. Ehelyett különösen fontos volna ta­nulmányozni és megmutatni azt, hi­gyan találták meg a pártszervezetek a tömegek tapasztalataira, kezdemé­nyezéseire és öntevékenységére tá­maszkodva a legjobb olyan formá­kat, amelyeken keresztül a munká­sok, parasztok és alkalmazottak mun­kaaktivitását harcra mozgósíthatják az ország iparosításáért és a mező­gazdaság kollektivizálásáért; különö­sen fontos volna tanulmányozni és megvitatni, hogyan szervezte meg és vezette a párt a szocialista munka­versenyt. A kommunista pártot belső ösz­szeforrottsága és egysége teszi erős­sé. A párt a leninizmus ellenségei­vel szemben folytatott erélyes, kér­lelhetetlen harcban kovácsolta ki és védte meg egységét. Nem tekinthet­jük normálisnak azt a tényt, hogy történészeink az utóbbi években ab­bahagyták az októberi forradalom után a párton belül folytatott harc tanulmányozását. A trockisták, a jobboldali és nacionalista elhajlók antileninísta megnyilatkozásait le­egyszerűsítve külföldi kémek cselek­ményeinek fogták fel. Nem mutatták meg, hogy a trockisták és a jobh­oldali opportunisták, amikor a párt fő irányvonala ellen léptek fel, az ellenálló kizsákmányoló osztályok ér­dekeit és a lakosság kispolaári réte­geinek hanau'atát tükrözték. Ho­mályban maradt a pártnak a leniniz­mustól való elhajlások ellen folyta­tott nagy eszmei harca. Pedig éppen ez a harc volt döntő jelentőségű az antileninísta csoportok vezetőinek elszigetelése és a dolgozó millióknak a párt fő irányvonala köré való tö­mörülése szempontjából. Elméletileg téves és gyakorlati­lag káros volt Sztálinnak az SZK(b)P Központi Bizottsága 1937. márciusi teljes ülésén, beszámolójá­ban felvetett tétele. Sztálin „A párt­munka fogyatékosságairól"' s a troc­kista és egyéb kétkulacsosok felszá­molását célzó rendszabályokról tar­tott br-zámolójában azt a tételt fej­tette ki, hogy az osztályharc minden em'es előrelépésünkkel éleződni fog az országban. Ez a tétel, amelyet ak­kor vetettek fel, amikor a Szovjet­unióban már nem voltak antagonisz­tikus osztályok, helytelen irányba te­relte a párt és a szovietszerveket, indokolatlan meqtorlásokat vont ma­aa után, s na*-"- károkat okozott a kommunista pártnak és a szovjet államnak. Éppen ebben az időben kezdték mindinkább megszegni a pártélet le­nini szabályait: elterjedtek a tisztá­ra adminisztratív módszerek, a tö­megek kezdeményezéseit lebecsül­ték. A párt- és a szovjetszervekben tiszteséqtelen . karrieristák jelentek meg, akik a szocializmus ügye iránt hű párt. szovjet-, qazdasági és katonai káderek ellen alkalmazott megtorlások segítségével igyekeztek felemelkedni. A karrieristák az éber­ség fokozásának ürügyével gyanak­vást és bizonytalanságot hintettek el a páKt soraiban. A kollektív pártve­zetés megszegése elősegítette az ef­féle jelenségek létrejöttét és elter­iedését. Szemléltetően tanúsítja a oárt és a nép ereiét, hoqy a szovjet­orszáa ebben az időben is előrehaladt. Mind ez ideio oyenaén folvt a oárt­történeti kutatómunka a Naqy Hon­védő Háború vonatkozásában. Az erről író történészek rendszerint el­ismételték a személvi kultusszal te!t J. V. Sztálin életraizát. vapv kriti­kátlanul követték Sztálin ,.A Szov­ietliniA Naiv Honvédő Háhnťúiárôt" című könyviben foolalt tételeket, ióllehet e tételek közül sok feíül­vizonáiatra szorul. Számos mű. főként hadműveletek l menetét világítja meg, megengedhe­| tetlenül kevés figyelmet fordít a pártszervezetek tevékenységére, a hátország munkájára, a partizánharc­ra, a párt és a szovjet kormány kül­politikájára és más fontos kérdések­re. Oontos, hogy helyesen és min­den oldalról világítsuk meg az SZKP háború utáni tevékenysé­gét, s megmutassuk, micsoda lendü­lettel dolgoznak a tömegek, ame­lyek a pártszervezetek vezetésével sok akadályt gyűrtek le s rendkívül rövid idő alatt állították helyre és vitték előre országunk népgazdasa­gát. Egyúttal rá kell mutatni az SZKP Központi Bizottsága áltel fel­fedett komoly hibákra, amelyeket a háború után követtek el a párt és az ország vezetése terén (a személyi kultusz virágzása, a párton belüli és a szovjet demokrácia, valamint a szocialista törvényesség megsértése, eltérés a lenini nemzetiségi politiká­tól, elmaradás egész sotLiparág fej­lődésében, a mezőgazdaság elhanya­golása stb.) Ezeknek a hiányosságok­nak a megszüntetésére irányúlnak az SZKP Központi Bizottságának in­tézkedései és a XX. pártkongresszus határozatai. A párttörténet igazi marxista meg­világítása szempontjából döntő jelen­tőségű Lenin nagy eszmei hagyaté­kának elsajátítása. Nem mondhatjuk, hogy a párttörténeti irodalomban megkerülték Lenin kijelentéseit. Rendszerint bőven idéztek Lenin mü­veiből. Csak az a baj. hogy ezt leg­többször formálisan és dogmatikusan tették. A párttörténészek igen ritkán fordultak a tudományos szocializmus megalapítóinak, Marxnak és Engels­nek a műveihez. N. K. Krupszkaja visszaemlékezéseiben elmondja, mi­lyen gyakran „tanácskozott" Lenin Marxszal. A párttörténészeknek ál­landóan „tanácskozniuk" kell Marx­szal, Enqelsszel, Leninnel, el kell mélyedniök eszméikben, követniök kell módszereiket. Jogosan mutattak rá a XX. párt­kongresszuson, hogy Lenin irodalmi haavatékának felhasználása nehézsé­gekbe ütközik. Lenin műveinek ne­qyedik kiadásába sok mű nem került be az előző kiadásokból és a gyűj­teményes kiadásokbői. A negyedik kiadás tudományos apparátusa igen szűkös. A jegyzetek nagyon rövidek. Körülbelül, ezer — a kiadások szá­zaiban szétszórt — Lenin-mű és do­kumentum gyakorlatilag hozzáférhe­tetlen a tudományos munkások és a főiskolai előadók számára. Ez tűrne­tetlen helyzet. Rég ideje, hogy ki­adjuk Lenin müveinek teljes gyűjte­ményét. Nem elégíthet ki bennünket a Le­ninről szóló irodalom helyzete sem. N em lehetséges komoly párttör­téneti kutatómunka a párt­okmányok gondos tanulmányozása nélkül. Sajnos, történészeink ritkán fordulnak ehhez a forráshoz. Az igazán tudományos párttörté­neti kutatómunka lehetetlen a sajtó, a levéltári anyagok, a statisztikai adatok, stb. elmélyült tanulmányozá­sa nélkül. Eddig a kutatóknak sok fontos anyagot nem adtak ki. Egyes okmányokat elegendő alap nélkül titkosan kezeltek. Jelenleg kedvező feltételek alakulnak ki a levéltári munkához és a történészeknek tel­jes mértékben ki kell használniok ezeket a feltételeket. A szovjet történészek a XX. párt­kongresszus történelmi jelentőségű határozatainak megfelelően szervezik át a munkájukat. Ez nem jelenti azt, hogy az egyik végletből a má­sikba kell esnünk. A személyi kul­tusz leküzdése nem abban áÚ, hogy kerüljük az idézeteket és kihúzzuk a neveket. Arról van szó, hogy a történelmi folyamatot és az egyes személyek szerepét híven, marxista fényben világítsuk meg. A párttörténészek munkájának át­állítása mélyreható, szerves, átgon­dolt kell hogy legyen. Ez nem lenet rövidéletű kampány. Sok konkrét történelmi kérdést nem lehet meg­oldani egyszerre, együltőhelyünk­ben. nem lehet megoldani „minden­ható" útmutatások segítségével, amelyekhez kádereink annyira hoz­zászoktak, s ugyancsak nem oldhatják meg ezeket a kérdéseket „Irányelv­adó" cikkek. A megérett kérdések helyes megoldását elsősorban a tör­ténészek közös erőfeszítései, a sza­bad véleménycsere, az alkotó viták és a komoly tudományos kutatások teszik lehetővé. Bátrabban kell kez­denünk új mődon dolgozni, s fél­resöpörni minden akadályt a tudomá­nyos alkotó munka útjából.

Next

/
Thumbnails
Contents