Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)
1956-04-29 / 119. szám, vasárnap
A Szovjetunió és Nagy-Britannia megtalálja majd a közös nyelvet Bulganyin elvtárs nyilatkozata a londoni sajtóértekezleten London, április 27. (TASZSZ). — N. A. Bulqanyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja április 27-én a Central Hallban sajtóértekezletet tartott. Bulganyin a sajtóértekezleten felolvasta a szovjet vezetők következő nyilatkozatát: „Végéhez érkezett nagy-britanniai látogatásunk, amelyre Sir Anthony Edennek, Anglia miniszterelnökének szívélyes meghívása nyomán került sor. Ma, tíz nap elteltével elutazunk ebből a gyönyörű országból. Baráti érzések töltik el szívünket az angol nép és kormánya iránt nagy vendégszeretetükért. amelyben bennünket, a Szovjetunió képviselőit részesítettek. Itt-tartózkodásunk eredményeképpen meggyőződtünk róla, hogy az angol nép nem akar háborút, békére, a Szovjetunióval való jó kapcsolatok fejlesztésére törekszik. Nagy megelégedéssel számolunk be a szovjet népnek ezekről a benyomásainkról, és meggyőződésünk, hogy élményeink rokonszenvet keltenek a szovjet népben az Egyesült Királyság népei iránt. Nagy-britanniai látogatásunk lehetővé tette számunkra, hogy felelevenítsük a személyes kapcsolatot az angol vezetőkkel, elsősorban Sír Anthony Eden miniszterelnökkel, akivel még a múlt év júliusában örömmel találkoztunk és dojgoztunk együtt a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén, amelynek jelentősége jól ismert. Itt-tartózkodásunk idején meglátogattuk az ország egyes városait és vidékeit. Oxfordban megismerkedtünk Európa egyik legrégibb egyetemének tudományos intézményével, találkoztunk tudósaival és diákjaival. Harwellben megtekintettük az atomenergiatermelő berendezéseket. Kurcsatov akadémikus, a kiváló szovjet tudós megismerkedett a calder-haüi atomteleppel. Utóbb emiitett látogatásaink megmutatták nekünk, milyen sikereket lehet elérni ennek az új típusú energiának a hasznosításában. Amikor az atomberendezésekkel megismerkedtünk, önkéntelenül az a gondolatunk támadt, hogy végre el kell jönnie annak az időnek, amely jelentősen kiterjeszti az ember hatalmának határait a termeszet felett, békés célokat fqg szolgálni, amikor ezt az energiát az emberek javára használják fel. Jártunk Birminghamben, az önök egyik ipari központjában. Ismertették velünk azokat a vívmányokat, amelyeket Anglia a polgári és a katonai repülőgépek építésében elért, megismertük a nagyszerű pilóták tudását. Megismerkedhettünk London, valamint a skót főváros. Edinburgh nevezetes történelmi emlékműveivei és épületeivel. Őszinte hálánkat fejezzük ki azért a meleg fogadtatásért, amelyben Nagy-Britannia népe, személyesen őfelsége II. Erzsébet királynő, ő királyi fensége, az edinburghi herceg, Sír Anthony Eden miniszterelnök, a kormány, a parlament tagjai, az általunk meglátogatott városok és intézmények más képviselői részesítettek bennünket. Hálásak vagyunk minden angol polgárnak, aki kifejezte meleo érzéseit a Szovjetunió iránt. Amikor megérkeztünk országukba, azt a reményünket fejeztük ki, hogy itteni látogatásunk és találkozásunk az angol kormány tagjaival elő fogja segíteni a nemzetközi feszültség további enyhülését, országaink jobb, kölcsönös megértésének megteremtését, a két ország viszonyának további javulását. Most elmondhatjuk, hogy nem csalódtunk reményeinkben. A szovjet-angol tárgyalásokról ma közzétett közös nyilatkozat politikailag nagy jelentőségű dokumentum. Nem kétséges, hogy ezt a nyilatkozatot mindenki üdvözölni fogja, akinek érdeke a nemzetközi feszültség további enyhítése, az államok közötti bizalom megteremtése. A miniszterelnökkel és az angol kormány tagjaival történt találkozásaink, miként a közös nyilatkozat helyesen rámutat, az őszinteség és a realizmus szellemében folytak le. Természetesen önökben, újságírókban azonnal felvetődhet a kérdés, minden simán ment-e a tárgyalásokon, vagy nem adódtak-e a tárgyalások közben bizonyos nehézségek, mint néha mondják — éles pillanatok. Anélkül, hogy nagy titok elárulását kockáztatnánk, abban a meggyőződésben, hogy tisztelt házigazdáinknak is ez a véleményük, közölhetjük, önökkel, hogy a tárgyalások során ütköztünk víz alatti zátonyokba. Hiszen országok viszonyát elrontani sokkal könnyebb, mint rendezni. Vannak kérdések, vannak ellentétek is. , Ezen nem kell csodálkozni, már csak azért sem, mert Anglia, mint ismeretes, tagja az atlanti tömbnek, amely iránt — mint önök jól tudják — nem táplálunk szeretetet. Néha még az is előfordul, hogy egy család tagjai összevesznek egymással. Mi pedig, mint ismeretes — nem vagyunk' tagjai az atlanti tömbnek, Anglia pedig nem írta alá a varsói szerződést. Ezért viszonyunkban, következésképpen tárgyalásainkon is voltak olyan pillanatok, amelyekre árnyék vetődött. De mindkét fél éppannyira tudatában volt annak, hogy a népek közötti béke fenntartásáért államainkra háruló nagy felelősség, mind a Szovjetunió népeinek, mind NagyBritannia népének mélységes érdekeltsége a két ország kapcsolatainak fenntartásában és további megerősítésében döntő jelentőségű volt tárgyalásaink eredményére nézve. Akár tetszik ez valakinek, akár nem, a Szovjetunió és Nagy-Britannia így vagy amúgy, az események fejlődése következtében megtalalja majd a közös nyelvet, legalábbis a béke fenntartására vonatkozó legfontosabb problémák tekintetében. A Szovjetunió és Nagy-Britannia nagy világhatalom és már emiatt ii nagy felelősség hárul reájuk azért., hogy ne törjön ki új háború, amely súlyos következményekkel jár a népekre. Melyek tárgyalásaink fő eredményei? Mindenekelőtt a két fél elismerte, hogy az angol—szovjet kapcsolatok megerősítése a különféle területeken — politikai, a gazdasági, a kulturális és a tudományos-műszaki kapcsolatoké — összhangban van mindkét állam népének érdekeivel. A program, mint látják, szolid és van még tennivaló. Mi, szovjet emberek komolyan vesszük ezt a programot és arra törekszünk, hogy megvalósítsuk. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az angol kormánynak ugyanaz a véleménye. Az aláírt közös nyilatkozat rámutat, hogy országaink viszonyát, akarcsak más államokkal fenntartott viszonyainkat az Egyesült Nemzetek Szervezetének elvei fogják vezérélni. Különösen hangsúlyozni kell azt a körülményt, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Királyság kormányának az a meggyőződése, hogy társadalmi rendszerétői függetlenül valamennyi ország baráti együttműködésének és békés egymás mellett élésének alapja a nemzeti függetlenségnek és szuverenitásnak, a területi épségnek a tiszteletben tartása, az e^vmás üaveibe való be nem avatkozás. Ogy véljük, hogy a tárgyalások eredményeképpen közelebb került egymáshoz a két kormány álláspontja. Angliával nem úgy törekszünk baráti viszonyra, hogy ez ártalmára legyen Anglia más államokhoz fűződő baráti kapcsolatainak. Anglia amely barátja az Egyesült Államoknak, segíthetne bennünket is, hogy jó viszonyt teremtsünk az Egyesült Államokkal. Franciaországhoz fűződő kapcsolataink nem alakultak rosszul. Távolról sem elég normálisak az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolataink, amit sajnálunk és mi mindent meg fogunk tenni, hogy megjavuljon a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. Aligha tagadhatja bárki is, hogy a leszerelés a jelenkor egyik legfontosabb kérdése. A népek az államok fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentésére, az atom- és a hidrogénfegyver betiltására irányuló konkrét intézkedéseket várnak. Nincs ok a színlelésre. A leszerelés ügye még rosszul áll. Önöknek Londonban van egy szép palotájuk, a Lancaster House, ez a palota sokat megélt. De talán most tartják ott a legérdekfeszítőbb üléseket, mert ezeken a legfontosabb problémát, a leszerelést vitatják meg. Mit gonddnak, közelebb jutottak-e a tanácskozás résztvevői ehhez a célhoz? Egyáltalán nem. Egyesek jogosun kérdezik: helyes-e ezt az albizottságot leszerelési albizottságnak nevezni? Nem volna-e helyesebb, ha fegyverkezési hajszát leplező albizottságnak hívnánk ? Megkérdezhetik tőlünk (és önök újságírók, mint tudjuk, nem mennek messzire a szavakért): hát a Szovjetunió nem tagja az albizottságnak? Igen, tagja: jó leszerelési javaslatokat terjesztettünk elő. A szovjet kormány többször ter'esztett elő olyan építő javaslatot, amelynek elfogadása reális léoéssel vitte volna előre a leszerelés megoldását. Hívei voltunk és hívei vagyunk az atom- és hidrogénfegyver feltétlen betiltásának, ragaszkodunk e fegyver kipróbálásának eltiltásához. Megelégedésünket fejezzük kl amiatt, hogy a tárgyalások során mindkét fél egyetértett abban, hogy' rendkívül fontos feladat az emberiség megmentése az atomháború veszélyétől. Egyúttal mindkét fél elismerte: meg kell egyezni abban, hogy haladéktalanul gyakorlati lépések történjenek az államok fegyveres erejének lényeges csökkentésére, a fegyverzet megfelelő csökkentésével együtt, méghozzá elsősorban az öt nagyhatalom fegyveres erőinek és fegyverzetének csökkentésére van szükség. Ezeket az intézkedéseket kellő ellenőrzéssel hajtják majd végre. Önök tudják, hogy a szovjet kormány 1956. március 27-én olyan új leszerelési javaslatot terjesztett eló, amelyet az ENSZ leszerelési albizottsága mofet tárgyal. A szovjet kormány figyelembe vette, hogy a tapasztalatok szerint nem lehetséges a leszerelés egész problémájában megegyezni és javasolta, hogy először az államok hagyományos fegyverzetének és fegyveres erőinek csökkentésében állapodjunk meg. Meg kell mondani, egyes nyugati hatalmak korábban a kérdésnek éppen ilyen megoldását helyeselték, de most valamiért alkalmatlannak tartják. Reméljük, hogy a nagyhatalmak mégis lehetségesnek találják majd, hogy valamilyen gyakorlati lépéseket tegyenek a fegyverkezési hajsza megszüntetése végett. A szovjet kormány elébe menve a nyugati nagyhatalmaknak és a szükséges megállapodás elérése végett kijelenti, hogy kész egyidejűleg megvizsgálni a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdését, valamint az atom- és a hidrogénfegyver megtiltásának kérdését anélkül, hogy a hagyományos fegyverzetre vonatkozó megegyezés elérését az atomfegyver kérdésében való megegyezéstől tenné függővé. Az angol kormány képviselőivel eszmecserét folytattunk a közel- és a közép-keleti helyzetről. Tárgyaló partnereinknek kifejtettük véleményünket arról, hogy mi a fő oka e térségben a helyzet kiéleződésének, és kijelentettük, hogy a szovjet kormány szerint a Közel- és Közép-Kelet térségében a nemzetközi konfliktusok és viszályok fő forrása az arab államok és Izrael, valamint más országok viszonyának megromlása az olyan katonai csoportosulások létrehozása miatt következett be, mint a bagdadi szerződés. Az angol fél nem osztja itt ezt a véleményünket. Mi pedig nem tartjuk helyesnek az angol képviselők véleményét. Mint látják, itt álláspontunk eltérő. Egyúttal a hasznos eszmecsere eredményeképpen a két fél kifejezte azt a szilárd szándékát, hogy minden lehetőt megtesz a közép- és a közel-keleti béke és biztonság fenntartásának elősegítése végett és a palesztinai béke megerősítésére irányuló erőfeszítéseikhez megfelelő támogatást nyújt az Egyesült Nemzetek Szervezetének. » /t többi között mindkét fél támogatni fogja az Egyesült Nemzetek Szervezetének azt a kezdeményezését, amelynek célja, hogy kölcsönösen elfogadható alapon biztosítsa az arab N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov április 26-án megkoszorúzták Marx Károly síremlékét a londoni Ilighgate-i temetőben államok és Izrael vitás kérdéseinek békés rendezését. A Szovjetuniónak a Közel- és a Közép-Kelet országaiban nincs semmi más érdeke, mint a nemzeti függetlenség és a szuverenitás tiszteietben tartásán, a be nem avatkozáson alapuló béke és békés együttműködés érdekei. A Közel- és Közép-Kelet kérdéseiben elért megeggyezés nagy lehetőségeket nyújt mindkét ország számár^, hogy példát mutasson a KÖzel- és Közép-Kelet fontos térségének békéjéért végzet közös munkában. A tárgyaíáson fontos helyet foglalt el a Szovjetunió és Nagy-Britannia I nemzetközi kapcsolatainak fejlesztése. Érthető okokból mindkét fél érdeklődést tanúsított az ezzel összefüggő új lehetőségek feltárása iránt. Megérkezésünkkor nyíltan kijelentettük, hogy több angol árut szeretnénk vásárolni és több arunkat szeretnénk eladni .Angliának. Azt is kijelentettük, nem azért kívánjuk ezt, mert nem tudunk angol áruk nélkül élni, hanem mert számunkra előnyösebb ienne, ha bizonyos árukat Angliában vásárolnánk, mintha otthon termelnénk. Az angoloknak pedig előnyösebb lenne, ha egyes árukat a Szovjetunióban vásárolnának. Önök már tudjak a nyilatkozatból, hogy a tárgyalások ere nényeképpen megállapodtunk az angliai szovjet vásárlások és a Szovjetunióban eszközölt angol vásárlások komoly volumenében. Kijelentettük, hogy a Szovjetunió kereskedelmi korlátozások és megkülönböztetések nélkül a legközelebbi öt év alatt 1956-tól 1960-ig körülbelül 9—11 milliárd rubelre, azaz 800 millió egy milliárd font sterlingre növelhetné nagy-britanniai vásárlásainak összegét, beleértve 4—5 milliárd rubel értékű különféle berendezések és hajók gyártására szolgáló megrendelések elhelyezését és 5—6 milliárd rubel különféle ipari áru és nyersanyagok vásárlását. Ha ^z angol-szovjet kereskedelemről van szó, hadd mondjuk meg, hogy a Szovjetunió ellenezte és ellenzi a nemzetközi kereskedelem minden megkülönböztető korlátozását. Ezek a korlátozások — mint tudjuk — a hidegháború termékei. De az idők változnak és már meg Is változtak, és ezért itt az ideje, hogy az ilyen •''•"•"•<!lllillll!llllllll!li:lllllllllllllllllllll|llllllll|ll|ll||||l||