Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-28 / 118. szám, szombat

Gondoskodjunk a dolgozók érdekeiről František Zupka elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, a Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülésén mondott beszámolójában foglalkozott a szakszervezetek tevékenységével. Beszámolójának kezdetén elemezte az új kollektív szerződések előkészítése és az ezzel kapcsolatos tárgyalások lefolyását. Bírálóan rámutatott arra, hogy egyes gazdasági dolgozók évről évre nem teljesítik a kollektív szerződések kötelezettségeit és a szakszervezetek erről gyakran hallgatnak. A továbbiakban beszélt a szocialista munkaversenyről, az országos konferencia tiszteletére indított kötelezettségvállalási mozgalomról, mely a prágai kerület felhívásának alapján elterjedt az egész köztársaságban. Beszélt azokról a feltételekről, melyeket meg kell teremteni a munkaidő lerövidítésére és ezzel összefüggésben bírálta a gépek csekély kihasználását a munkaidőben mind a gépipari üzemekben, mind az építészetben, a nagy munkamulasztást és munkacröhullámzást, melyek nagy károkat okoznak népgazdaságunknak. Beszédének további részében Zupka elvtárs rámutatott a bürokráciára és a formalizmusra, melyek gátolják a dolgozók kezdeményezését és akadályozzák a szocialista munkaversenyt. A fovábbiakban hangsúlyozta, hogy a szakszervezet kötelessége betartani a bérelóirásokat és következetesen harcolni azért, hogy minden dolgozó olyan bért kapjon, amely elvégzeit munkájának minősége és mennyisége szerint őt megilleti. A bér- és munkajogi előírások megsértésére főképpen azokban az üzemekben kerül sor, ahol rendetlenség van a termelés megszervezésében. A munka folyamatos menetét gyakran azzal sértik meg, hogy nem hangolják össze a munkafolyamatokat, rossz az anyagszállítás — és hasonló hiányosságokkal küzdenek. Ennek következtében jelentékeny időveszteségek keletkeznek, melyeket utólagos hajrázással és túlórázással igyekeznek behozni. A szakszervezeti funkcionáriusok és dolgozók már megszokták ezt az abnormális állapotot, túlórai munkát követelnek, hogy behozzák a tervteljesítés mulasztásait. Ilyen környezetben azonban azt, aki a folyamatos munkára való feltételeket követeli, hogy feladatait a rendes munkaidőn belül teljesíthesse, olyan embernek bélyegzik, akinek nincs pozitív viszonya a népi demokratikus rendszerhez. Emellett gyakran hallgatólagosan megtűrik, hogy a túlórákért egyáltalán nem fizetnek, hogy ne lépjék túl a béralapot. A szakszervezetek egyik fő feladata — folytatta Zupka elvtárs —, hogy az eddiginél jobban gondoskodjanak a kollektív szerződések azon kötelezettségvállalásainak teljesítéséről, melyeknek az egészségről, higiénéről és a munkabiztonságról való gondoskodást kell biztosítaniok. Ezután Zupka elvtárs példákat ismertetett a gépiparból, ahol nem merítették ki a munkavédelem és biztonság céljaira előirányzott összegeket. Rámutatott arra, hogy nem használják ki kellőképpen az egészségügyi, higiéniai és szociális berendezések ellenőrzési jogát. A szakszervezetnek joga van ellenőrizni, hogyan használják fel az emberről való gondoskodásra szánt pénzösszegeket. Beszédének befejező részében Zupka elvtárs foglalkozott a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájában előforduló hiányosságokkal és ezt mondotta: „Ha meg akarjuk javítani a FSZM munkáját, mindenekelőtt meg kell javítani a Központi Szakszervezeti Tanács munkáját, amely a két kongresszus közti időszakban a szakszervezet vezető és irányitó szerve. És azért is, mert a legmagasabb szerv munkamódszerei és munkastílusa törvényszerűen átmegy a többi szervekre és az egész mozgalomra. Azonban a munka megjavítása megköveteli, hogy tökéletesen Ismerjük munkánkat, az akadályokat, melyek útunkban állnak és azok okait, hogy gyökerestül kitéphessük, megszüntethessük őket, hogy annál nagyobb igyekezettel haladhassunk előre." Ezután Zupka elvtárs rámutatott a FSZM körzeti, kerületi szerveinek jó káderekkel való megerősítésére és a decentralizálás szükségességére, hogy emelkedjék e szervek teljhatalma és felelőssége, hogy kiirtsák a bürokratizmust, hogy jobban teljesíthessék feladataikat. — Ne feledkezzünk meg arról — mondotta Zupka elvtárs —, hogy a szakszervezett munka minőségéről az üzemi alapszervezetekben döntenek. Mindig érvényes volt és érvényes marad, hogy a szakszervezeti mozgalom tevékenysége olyan, ahogyan a funkcionáriusod százezrei dolgoznak és amilyen aktivitást kifejtenek a tagok milliói hazánk építésének minden szakaszán. B. L0MSKÝ, nemzetvédelmi miniszter Bohumír Lomský elvtárs vezérezredes, az újonnan kinevezett nemzetvédelmi miniszter 1914. április 22-én született. Apja bádogos volt. A református reálgimnázium elvégzése után 1933-ban önként jelentkezett tényleges katonai szolgálatra és elvégezte a tartalékos tiszti iskolát. 1939 augusztusában Lengyelországba ment és Krakkóban a csehszlovák lég.ó tagja lett, ahol a lengyel repülők rajparancsnokává nevezték ki. 1939 szeptemberében lengyel pilóták csoDortiával a vörös hadsereghez csatlakozott. A Nagy Honvédő Háborúban, egészen annak befejezéséig, részt vett egységeink harcában a szovjet-német fronton. Ecivike volt a szovjetunióbeli csehszlovák katonai alakulatok vezető szervezőinek és parancsnokainak. A moszkvai K. J. Vorosilov Legfelsőbb Katonai Akadémián tanulmányainak befejezése után, 1947-ben a csehszlovák hadseregben számos jelentős funkciót töltött be. Működött mint a katonai vezérkar főnöke, a katonai technikai akadémia parancsnoka és a nemzetvédelmi miniszter első helyettese. A fronton és a néphadsereg kiépítésében elért sikereiért számos csehszlovák. szovjet és más szövetséges állam kitüntetéseivel jutalmazták. Megjelent a Pártélet 8. száma Az új szám vezércikke: Lenini szellemben fejlesszük a pártmunkát. A szám tartalma: Egy mezőgazdasági járásnak a szocialista munkaversenyben szerzett tapasztalatai. Teljesítsük sikeresen a feladatokat az állami gazdaságokban. Jelentés a CSKP KB üléséről. A CSKP KB 1956. március 29—30-i ülésének határozata. Egybevágó határozatok. Hol maradt a forradalmi lendület? A Propagandisták és népnevelök segítségére, a Levelek és tudósítások, a Válasz az olvasók kérdéseire. A csehszlovákiai írók II. kongresszusa A mai cseh prózairodalom problémái Dr. František Burianek beszámolójából A BELÜGYMINISZTÉRIUM KÖZLEMÉNYE Május elsejének, a munka ünnepének ünnepségeire és a Csehszlovák Köztársaságnak a szovjet hadsereg ájtal való felszabadítása 11. évfordulójának ünnepségeire ki kell tűzni a zászlókat az összes állami, közés magánépületeken. A zászlókat hétfőn, április 30-án 8 órakor tűzik ki és szerdán, május 2án 8 óráig hagyják kitűzve, majd május 8-án 14 órakor újból kitűzik és csütörtökön, május 10-én bevonják. Turnov vidékén egy történelem előtti települést tártak fel Az egész „Česky ráj" fontos terület régészeti szempontból. Idők folyamán egész sor értékes lelőhelyet tártak itt fel, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a vidék már időszámításunk előtt több mint háromezer évvel lakott terület volt. Az agyagedények, szerszámok, díszítések és csontmaradványok azt bizonyítják, hogy lužicai kultúra-korabeli nép élt itt. Most a Turnov és Príšovice melletti Prepere község határában a Jizera folyó torkolatának szabályozásánál véletlenül egy új, történelem előtti, nagykiterjedésű újabb kőkorszakbeli telepet tártak fel. A telepet azonnal megrajzolta M. Ouhrabka preperi tanító, aki szintén megtett mindent, hogy a megtalált edényeket, csontokat és más tárgyakat összeírják és megőrizzék. Egyidejűleg értesítették a prágai szakembereket, hogy részletesen kutassák át az új lelőhelyet. Gyufa nem való gyermekek kezébe Annak ellenére, hogy a Belügyminisztérium a sajtó, rádió és filmek ötján állandóan figyelmezteti a szülőket, hogy ne adjanak a gyerekek kezébe gyufát, újból végzetes kimenetelű baleset történt Mariánské Láznéban. Április 25-én 11 óra körül egy négyéves fiúcska és kétéves lányka anyja a gyógyszertárba ment és a két gyermeket felügyelet nélkül hagyta. Az anya távoliétében a fiú gyufára akadt, mellyel játékból papírdarabokat és rongyokat gyújtott meg. Amikor tűz keletkezett, mindkét gyermek az asztal alá bújt. Az anya visszatértekor megfulladva találta őket. A gyermekeket nem lehetett életre kelteni. 2

CJ SZÖ 1956. április 28. Egy régi május elsejei emlék 1930 május elsején, mint sok ezer munkanélküli és még dolgozó társam, én is kora reggel éhes gyomorral mentem a kommunista párt bratislavai gyülekezőhelyére, a mai Lenin térre. Az elsők között értem oda, mert látni akartam mindent, ami azon a napon történik. De a „rendörkopókat", a burzsoázia titkos és egyenruhás rendőreit, talán egyetlen ünneplő sem előzte meg. Ök már hajnalban ott voltak. A felvonulás az Augusztus 29. utcán, a Duna utcán csaknem kétoldali rendőrkordon között harcias, de fegyelmezett volt. Forradalmi dalokat énekeltünk, jelszavakat kiabáltunk. A mai Sztálin térre érve összetalálkoztunk a szociáldemokrata párt felvonulásával. Üdvözöltük őket s megvártuk, amíg elvonulnak, majd a Szárazvámon, a Békevédők útján, a Malinovszki úton és a Stefanovič utcán a Gottwald térre mentünk, hogy meghallgassuk a párt képviselőjének, Major Istvánnak beszédét. A bratislavai kommunista ifjúmunkások nevében az emelvényről én is szóltam a tömeghez. Eletemben először beszéltem ilyen nagy tömegnek. Az emelvényről olyannak láttam a sokaságot, mint a hullámzó tengert. Ez adott még nagyobb bátorságot, buzdított, hogy elmondjam, mi fáj az ifjúságnak, tnik a követeléseink. Mi is munkát, kenyeret, tanulási lehetőséget követeltünk. Tiltakoztunk az előzetes katonai kiképzés bevezetése, illetve a háborús előkészületek és a rendörterror ellen. Ekkor a rendőrök mintha a földből bújtak volna elő, gyalogosan és lóháton kirohantak a környező ház udvaraiból, s gumibotokkal és kardlapokkal megtámadtak. Lejöttem az emelvényről és sok ifjú társammal élő gátat képeztünk a párt képviselője körül (akit a tömeg lelkesedéssel üdvözölt), hogy megvédjük a megvadult burzsoá bérenc rendőrök ütéseitől. Hátulról hatalmas ütést kaptam. „Bežte dom" (menjen haza) ordított egy magastermetű rendőr. — Ez kérem, engedélyezett gyűlés, — válaszoltam — jogom van itt lenni. Ráncigálni kezdett, de elvtársaim nem engedtek elcipelni. Több rendőr utat tört a tömegen, szétszakították „védőgátunkat", s Major István képviselőt lehúzták az emelvényről. Amikor többen védelmére mentünk, ismét ütést kaptam az egyik rendőrtől. Dühbe gurultam. Elkaptam egy mögöttem lévő ifjúmunkás kezéből a standardot és úgy fejbeütöttem vele a rendőrt, hogy meginogott. A lendületben levő standardot csak egy másik rendőr feje állította meg. Az egyik rendőrt a saját kardjával hagytuk alaposan helyben, többnek pedig betörtük a fejét. Hosszas verekedés után többünket, köztük Major István képviselőt is, letartóztatták. Addig ütöttek bennünket, amíg ájultan össze nem estünk. Ondrusko Helenát, egy 30 év körüli fiatalaszszonyt, pedig ájultan, mint egy elejtett vadat, több méternyi távolságra lábánál fogva húzták a földön, hogy az ájult emberek halmára dobják. A rendörségen körülbelül délelőtt 11 órától este kilencig vallattak, ötször ájulásig vertek. Amikor már háromszor elájultam a gumibotozástól, ökölcsapásoktól és rúgásoktól, a detektívek úgy vélték, hogy esetleg már sok lesz, megmutattak a rendőrorvosnak. Az orvos azt kérdezte kollégáitól: — Megverték? — Hát anélkül nem megy — válaszolták azok. — No még kibírja — mondotta az orvos. Amikor az Erzsébet-templom toronyórája jelezte, hogy május elseje befejeződött, minden részem sajgott a fájdalomtól. Több száz véraláfutással, daganatoktól eltorzítva és sok sebtől vérezve arra gondoltam: Mégis győzni fogunk, és május elseje a világ minden dolgozójának legszebb ünnepe lesz. Száraz József „A prózairodalomnak különösen jelentős helye van az életben és irodalomban, mivel legkonkrétebb ábrázolásában mutatja az élet képét" — mondotta dr. Burianek. Kifejtette, hogy ezért válik a prózairodalom nagy, hatalmas erővé, mely az emberek gondolkozását, jellemét és életét formálja. Ezután nagyon részletesen foglalkozott a cseh prózairodalom fejlődésével az utolsó évtizedben. „Helyzetünk különlegességét az okozta, hogy íróink többsége már a háború előtt a kommunizmus követője volt és a legjelentősebb prózaírók mind kommunisták voltak. Irodalmi frontunk eszmei egysége a szocializmus szellemében 1948 februárja után magától értetődő és teljes volt. Ennek ellenére az igazi kommunista pártosság szubjektív feltételei természetesen nem voltak meg, vagyis nem voltak eléggé szilárdak." Burianek ezután rámutatott arra, hogyan kereste a cseh prózairodalom az utat és milyen akadályok álltak útjában. „Ezek az akadályok nem csupán a marxizmus-leninizmus dogmatikus elferdítéséböl adódtak — — például a személyi kultusz sokféle és különböző megnyilvánulásaiból, hanem a szépirodalom különleges jellegének helytelen értelmezéséből is. Ezt az írott, vagy kiejtett szó kultuszának nevezném, és abban rejlett, hogy a művészi irodalmat a politikai nézetek hivatalos kifejezőjének értették, tartották és értékelték, és kizárólag ezzel a mértékkel mérték." Beszámolójában a szónok megemlítette, hogyan folyt ebben az időszakban az irodalmi kritika. „Kritikánk hatékonyságát gyengítette a művészi alkotástól való jellegzetes elszakadása — mondotta. — Ez azért is volt így, mert az összes jelentősebb prózai müveket csupán az utolsó években fedezték fel, és a kritika már előttük megalkotta elméleti posztulátumait, vagyis azokat a posztulátumokat, melyeket lényegében átvett a szovjet irodalomelméletből.' Ezután annak a nézetének adott kifejezést, hogy prózairodalmunk nem adja az élet igazi ábrázolását, és elemezte, miért tér el az ábrázolás a valóságtól. „Az objektív okok mellett — mondotta — melyek a társadalmi és pártéletből erednek, és az elmélet és a gyakorlat közötti ellentétben nyilvánulnak meg, amint most felfedjük őket — és számos szubjektív ok mellett, mint például a szerzők hiányos életismerete vagy erkölcsi bátorságuk hiánya, művészi képességeiknek és tapasztalataiknak hiányi — olyan okok is voltak, melyek az egész művészetre általában érvényesek s magukat, a művészi alkotások irányításának elméleti alapjait érintik." Fejtegetéseinek a témával, az irodalom pártosságával és további eszmei-esztétikai kérdésekkel foglalkozó részét ezekkel a szavakkal foglalta össze: „Az igazság gyengítésének és megsértésének fő oka abban rejlett, hogy a művész nem magában a realitásban kereste az igazságot, hanem helytelenül értelmezte vagy érvényesítette a pártosság alapelvét, és ezért nem meggyőző, papirosalakokat alkotott." Kritikai jelentésének további részében foglalkozott a művészi egyéniség problémáival és kifejezte nézetét, hogy a művésznek, a prózaírónak nemcsak joga van az egyéni hangra, de egyenesen kötelessége egyéni hangot megütni. Nagy érdeklődést keltettek a cseh irodalom nemzeti különlegességének kérdésével kapcsolatos szavai. „A nemzeti jellem összes vonásai — a humanizmus, világos gondolkodás, munkaszorgalom és demokratizmus — egész természetesen a mai új szocialista erkölcshöz és kommunista jövőnk új embertípusához vezetnek. A jelenkori prózairodalom nagy feladata, hogy ebben a szellemben formálja a nemzeti jellemet." Dr. František Burianek beszámolójának befejező részében hangsúlyozta, hogy az SZKP XX. kongresszusa mennyir< felszabadítja a művészt, annak teremtő erejét, egyéni tehetségét. „Korszakunk — mondotta — lehetővé teszi, sőt kötelez bennünket, hogy dolgunkat nem másként, hanem helyesen végezzük." „Helyes prózairodalmunk annyit jelent, hogy életünk valóságának igazi és meggyőző képét adjuk. Ne fogadjuk el az igazságot kész tanulságként, hanem küzdjünk érte a realitás mélyebb ismeretével, merészebb művészi alkotó tettel; adjuk az igazI ságért folytatott küzdelembe egyéni ' tehetségünket, egész erkölcsi jellemünket, egész kommunista pártosságunkat; hűségesen a néppel haladjunk előre; újítsuk fel a harcos művész nagy hagyományait a nép érdekeiért, mely a múltban megteremtette irodalmunk nagyságát és egész művészetünket. A rózsahegyi V. I. Lenin Gyapotüzemek dolgozóinak felhívása A rózsahegyi V. I. Lenin Gyapotüzemek dolgozói értékes kezdeményezéssel állottak elő. Felhívásukban a munkaszervezés színvonalának emelésében elért tapasztalataikról számolnak be és a CSKP országos konferenciája tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikkal együtt felhívást intéznek hazánk összes vállalatéhoz, hogy a legjobbak példája nyomán bevezessék a termelés operatív irányításának új módszerét. A rózsahegyi V. I. Lenin Gyapotüzemek hosszú ideig nem teljesítették a választék Is a szállítások tervét és több cikknél nem érték el a kívánt minőségi színvonalat. A múlt évben a hazai piacnak 645 939 méternyi szövettel maradtak adósak. A munka megszervezésében, a termelés előkészítésében és az operatív termelés színvonalában, továbbá az operatív-műszaki nyilvántartásban levő fogyatékosságok mélyreható megvizsgálása után feltárták ezeket a hibákat. Az említett hibák kiküszöbölésében nagy segítséget nyújtottak tapasztalataikkal a jó eredményeket elérő üzemek, mint például a sviti Tatrasvit, a Dvúr Králové-i Tiba és a partizánskej Augusztus 29. üzemek. Sajá

f helyzetükre alkalmazták a Könynyűipari Minisztérium és Megbízotti Hivatal műszaki-szervezési kutatóintézetének tapasztalatait is. A technológusok pontosabbá tették a termelési ciklusokai és ott, ahol nem voltak, bevezették őket. A mesterek a napi tervet minden műhelyben szétírják munkásokra és munkacsoportokra A szé..»ás és nyilvántartás új módszerrel történő elvégzése lehetővé teszi feladataik teljesítését és az új bérezési rendszer szerinti prémiumok olyan felhasználását. hogy ma már a munkások keresetének <)0 százalékát a minőségért és a terv egyenletes teljesítéséért kiosztott prémiumok képezik. A termelés új módszerrel való megszervezése segített megszüntetni a szocialista munkaverseny formális jellegét. Sikerült a szocialista munkaversenyt a terv egyenletes teljesítésének jó segítőjévé tenni. Megmutatkozott ez 1956. év első negyedévi tervének teljesítésében ls. Az üzem dolgozói 1955. január végén 490 ezer méter gyapotszövettel maradtak adósai a fogyasztóknak, ezzel szemben 1956. februárjában már csak 25 ezer méterrel, tártoztak és márciusban telje- mértékben lerótták adósságukat. 1956. második negyedévére a CSKP országos konferenciája tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy a nyerstermelési tervet 100,6 százalékra teljesítik. A tervet egyenletesen fogják teljesíteni, úgyhogy az I. és III. dekád között ne legyen 2,5 százaléknál nagyobb különbség. A fonórészleg 10 ezer kilogramm fonállal többet termel. A csévézőrészleg 5 ezer kilogramm gyapotfonalat ad terven felül. 1956 első féléve végéig a beadott újítási javaslatok 80 százalékát valóra váltják. Ezen feladatok teljesítését a tervnek idejében történő, napra, dekádra és hónapra szóló operatív szétlrásával biztosítják. A munkás munkatermelékenységét egy napra az első negyedévvel szemben 3 százalékkal növelik. Ezt az állási időt 10 százalékos csökkentésével érik el, valamint azzal, hogy 500-al csökkentik a túlórákat és ezzel a munkaidő-alapot bővítik. Ez az összüzemi kötelezettségvállalás 2255 egyéni és 94 kollektív felajánlásra támaszkodik Minden üzemben lehetséges feltárni a munkatermelékenység növelésének újabb forrásait, valamint javítani a minőséget, a gazdaságosságot, a munka és a termelés megszervezésének javításával. Ezért felhívják köztársaságunk minden vállalatát, hogy csatlakozzanak hozzájuk és a velük való együttműködés útján használják ki azon üzemek tapasztalatait, ' amelyekben magas színvonalra sikerült emelni a munka és a termelés megszervezését.