Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-27 / 117. szám, péntek

1 gzovfel államférfiak Londonban A szerdai megbeszélések napirendjén a leszerelés kérdése szerepelt London, 1956. április 25. (ČTK). — Szerdán délelőtt 10,30 órától 12,30 óráig a szovjet és brit államférfiak A. Eden miniszterelnök székhelyén folytatták politikai megbeszéléseiket. A délelőtti ülésen brit részről jelen voltak: Sir A. Eden miniszterelnök, Lord R. A. Butler fő pecsétőr, Selwyn Lloyd külügyminiszter. A. Nutting államminiszter, Sir Norman Brook, a minisztertanács titkára. Sir Ivone Kirkpatrick, a külügyminisztérium állandó titkárának helyettese. Sir Wiliam Hayter moszkvai nagykövet, Sir George Young, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője és T. Brimelow tolmács. Szovjet részről jelen voltak: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, N. A. Mihajlov, a kulturális ügyek minisztere, A. A. Gromiko, a külügyminiszter első helyettese, G. A. Malik, a Szovjetunió londoni nagykövete, V. J. Jerofejev, a Szovjetunió külügyminisztériuma európai osztályának vezetője, L. F. Iljicsev, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője és O. A. Trojanovszkij tolmács. A. A. Gromiko és A. Nutting országaik képviselőivel együtt az ENSZ leszerelési albizottságának tagjai és ezért az a vélemény alakult ki, hogy a délelőtti tárgyalásokon a leszerelés kérdésével foglalkozzanak. A Claridge-szállodában tartott tegnapi fogadáson N. Sz. Hruscsov hoszszú beszélgetést folytatott H. Stassennel, aki a leszerelésről folytatott londoni tárgyalásokon az USA-t képviseli. A brit nők felhívása Bulganyinhoz és Edenhez London. — A brit országok nőszövetsége április 25-én üzenetet intézett A. Eden brit miniszterelnökhöz és N. A. Bulganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéhez, amelyben felhívja őket, adjanak kj olyan nyilatkozatot, amely szerint Nagy-Britannia és a Szovjetunió népei békében fognak élni egymással. A felhívás így folytatódik: „Teljes komolysággal kérjük A. Edent és N. A. Bulganyint, hogy használják fel a jelenlegi aikalmat és jelentsék kl az egész világnak, hogy a két ország népei békében akarnak élni egymással; jelentsék ki, hogy kölcsönösen megegyeztek a hidrogénbomba-kísérletek beszüntetésében, amely a leszerelés első lépése, valamint a közöttük nehézséget okozó egyéb problémák jóakaratú megoldásának jeltételeiben." N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov a Királyi Operában London, (ČTK). — A Covent Gardeni Királyi Opera előtt a londoni polgárok sűrű tömegei lelkesen üdvözölték N. A. Bulganyint és N. Sz. Hruscsovot, amikor az opera elé értek. A vendégeket Lord Waverley, a Királyi Opera elnöke üdvözölte és a királyi páholyba vezette őket, ahol velük együtt helyet foglalt A. Eden miniszterelnök és Selwyn Lloyd külügyminiszter. A többi kiváló vendégek között voltak Lord Reading államminiszter, Sir Wiliam Hayter moszkvai brit nagykövet, James Stuart, Skócia minisztere, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, G. A. Malik londoni szovjet nagykövet és a szovjet államférfiak kíséretében levő más személyek. A szovjet és a brit államhimnusz elhangzása után a Saddler's Wells balettegyüttes a legjobb angol prímabalerina, Margót Fonteyn és Michael Somes kiváló táncművész közreműködésével előadta a „Hattyúk tava" második felvonását és egyéb balettszámokat. A szovjet vendégek lelkes tapssal jutalmazták főleg Margót Fonteyn kiváló teljesítményét. Az együttís ez év őszén a Szovjetunióba látogat. Kurcsatov professzor előadása Harwellben London, (ČTK). — Kurcsatov akadémikus, aki a szovjet államférfiakat elkísérte nagy-britanniai útjukra, szerdán előadást tartott a harwelli atomközpontban a szoviet tudósoknak az atomenergia terén elért sikereiről. Az előadáson több mint 300 brit tudós vett részt . Az angoi polgárok ezrei tátogatják a szovjet tengerészeke; Az Ordzsonikidze cirkálót, valamint a „Szoversennij" és a „Szmotrascsij" torpedórombolókat amelyek a portsmouthi kikötőben horgonyoznak, eddig az angol polgárok ezrei látogatták meg. Az angolok a hajók legénységével barátságosan elbeszélgetnek, érdeklődnek a hajók berendezése, a tengerészek élete iránt. Április 24-én a szovjet tengerészek vendégül látták Portsmouth polgármesterét. Ugyanazon a napon este a szovjet tengerészek hangversenyt rendeztek, amelyen részt vettek brit tengerészek is. Három „TU —104" repülőgép a londoni repülőtéren London. (ČTK) — Április 25-én délelőtt a Iondoni repülőtérre két „TU-104" típusú repülőgép érkezett, úgy, hogy a most hétfőn érkezett „TU-104"-es géppel együtt három ilyen repülőgép van a londoni repülőtéren. Az első „TU-104" szovjet repülőgép, amely néhány héttel ezelőtt szállott le London repülőterén, nagy izgalmat keltett a brit sajtóban. Mint ismeretes, ennek a lökhajtásos repülőgépnek óránkénti sebessége 850 kilométer és 47 ember befogadására képes. Jelenleg a Szovjetunión kívül egy államnak sincs üzemben ilyen teljesítményű és szerkezetű repülőgépe. A londoni szovjet nagykövetség közölte, hogy mindkét repülőgépet rövid idő tartamára a brit közönség számára hozzáférhetővé teszik és a harmadik repülőgép megtekintésére meghívták a brit parlament tagjainak egy csoportját is. Guy Moilet francia miniszterelnök és Pineau külügyminiszter beszélgetése a szovjet újságírók küldöttségével A

ngliai ripor

tu

nk: London türelmetlenül várja a szovjet-angol tárgyalások záróközleményét Az óriási város továbbra is sokrétű bonyolult életét éli. A tiszteletre méltó mellényt hordó, esernyővel és lábszárvédővel felszerelt férfiak pöllerrel fejükön komolyan járkálnak a City utcáin, a kikötő óriási térségeiben a daruk a világ legkülönfélébb részeiből érkezett hajókat rakják teli és ürítik ki. A börze hosszú folyosóin makierek sietnek, a Piccadillyn a különféle márkájú kocsik szövevényében bámulatraméltó ügyesen találnak utat a magas autóbuszok. Az utcai festők krétával rajzolják tájképeiket, vagy arcképeket a londoni járdákra, a terjedelmes parkokban gyermekkocsit toló mamák keresnek nyugalmas helyet. Az elővárosok gyárainak munkásai tovább végzik hasznos munkájukat, amely itt is, mint mindenütt, az egész ország életmenetének energiát ad. Az emberek egyre nagyobb érdeklődéssel nyitják ki újságjukat. A gyilkosságok és öngyilkosságok, tragédiák és szenzációs botrányok ugyan nem tűntek el a sok-sok lap hasábjairól, a londoniakat azonban elsősorban egy komoly dolog érdekli: Hogyan folynak a tárgyalások a White-Hall kis utcácskájában, a Downing Street-en. összeállították a záróközleményt, amelyet — általános feltételezés szerint — csütörtökön az esti órákban bocsátanak a sajtó rendelkezésére. A záróközlemény tartalmáról eddig csupán nem hiteles hírek keringenek. Parlamenti körökben az a nézet uralkodik, hogy a közlemény a legbehatóbban az angol-szovjet kereskedelemmel és kulturális cserével fog foglalkozni. Általában azt várják, hogy a közlemény bejelenti A. Edennek még ebben az évben teendő moszkvai látogatását is. Az eredeti terv szerint a megbeszéléseket már ma délben befejezték volna, a szovjet államférfiak azonban ebéd után visszatértek a Downing Street-re. ahol tovább folytak a tárgyalások. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov sajtóértekezletét, amelyet ma délelőtt tartottak volna, pénteken reggelre helyezték át, vagyis néhány órával a szovjet államférfiak Londonból Portsmcuthba való elutazása e'őtt tartják meg. i rx?±= üsrsid. a munkáspárt lapia vezércikkében azt írta, hogy a szovjet államférfiak angliai látogatása „a legnagyobb lehetőség a béke szempontiából, amelyre a világ már két éve vár. Ez már magában véve is nagyon találó intelem azoknak, akik ellentéteket keresnek akkor, amiko'inkább közeledést kellene keresniök. A Daily Herald mai vezércikkében azt írja: „A közvélemény melegen remél két dolgot... 1. Hogy a leszerelés kérdésében a holtpontot leküzdik: 2. Megegyezés jön létre a középkeleti béke biztosításában." „A leszerelésben — folytatja a lap —, mindkét fél érdekei oly világosan egyeznek, hogy ha nem érnek el haladást, az egyszerű ember úgy érzi majd, hogy egy nagy reménye nem teljesült be". Végül a Daily Herald azt írja: „Kétségtelen azonban, hogy vannak jó dolgok. Jó dolog az, hogy az oroszok ellőttek és nyíltan tárgyalnak Üdvözlünk minden megegyezést — a kevésbé fontosakat is ... Senki sem várhatja, hogy a világot elválasztó összes mély problémákat néhány órás tárgyaláson megoldják. Ennek ellenére azonban ma mindenki reménykedik egy nagy, lelkesítő, régen várt gesztusra". A munkáspárti lapnak e helyes következtetéseivel teljesen egyetértünk. Londoni politikai körökben ma sokat beszélnek J. F. Dulles amerikai államtitkár legutóbbi nyilatkozatáról, aki azt ajánlotta, hogy „inkább bízzanak a reményben, mint a félelemben" és tegyék lehetővé, hogy az Atlenti Szövetségnek necsak katonai beállítottsága legyen. Űjságírókörökben J. F. Dulles beszédének ezeket l gyon jól tudják ezt. összeomlanak a mesterséges gátak — mindazok örömére, akik őszintén óhajtják a békét. Jiri Hochman. Párizs, április 26. (TASZSZ). — A francia kormány meghívására szovjet újságíróküldöttség érkezett Franciaországba, hogy megismerkedjék a francia nép életével és kapcsolatokba lépjen a francia sajtó képviselőivel, a lakosság legkülönbözőbb rétegeivel. Április 24-én a szovjet újságíróküldöttséget Christian Pineau külügyminiszter fogadta. Pineau külügyminiszter a beszélgetés folyamán hangsúlyozta. hogy hasonló látogatások elősegítik a Franciaország és a Szovjetunió közötti közeledést. „A diplomáciai kapcsolatok önmagukban nem elégségesek — hangsúlyozta — hanem mindent meg kell tegyünk mérnökök, főiskolai hallgatók, újságírók .és szakemberek kölcsönös látogatása érdekében." A francia kormány küszöbön álló moszkvai útjáról Pineau kijelentette: „Érdekel ez a moszkvai út nemcsak a francia-szovjet kapcsolatok szempontjából, hanem azért is, mert nézetem szerint ez a két ország fontos szerepet játszhat a nemzetközi kérdések megoldása terén.". A leszerelés tárgyában a külügyminiszter kijelentette, hogy minden előrehaladás ebben az irányban kedvezően befolyásolja a többi nemzetközi kérdés megoldását is. Egy újabb indokínai konferencia ügyében Pineau kijelentette, hogy annak csak akkor lenne értelme, ha azon az Egyesült Államok és DélVietnam is részt vesznek. Guv Moliet nyilatkozata A francia külügyminiszter után a szovjet újságírók Guy Moliet francia miniszterelnököt keresték fel, aki a következő nyilatkozatot olvasta fel előttük: „Örülök, hogy fogadhatom a szovjet sajtó képviselőit. Ez csak az első lépés, mert néhány hét múlva bizonyára számos alkalmam lesz a Szovjetunióban önökkel kapcsolatba kerüln\ Az a gondoľat, hogy egyes társadalmi rendszerek összeomlásra vannak ítélve és azokat más rendszerek váltják fel, érdekelheti az elméleti dolgozókat. De ha ezt a gondolatot túlságosan kategorikusan fogjuk fel, hamis elképzelések származhatnak belőle. Nálunk is sok volt az elfogult az önök hazája ellen, ami — az a benyomásom — káros volt. Fel kell adni az ilyen álláspontot. Elsősorban a népre, a nemzetre, annak vágyaira, reményeire és törekvéseire kell gondolni." A francia gazdasági élet fejlődéséről Guy Moliet a következőket mondotta: „Egyes iparágakban jelentős fejlődésnek vagyunk tanúi. így például a kőolaj- és automobiliparban, valamint az elektromosáram termelésében. Jelentós koolajforrásokra bukkantunk Franciaországban és uránlelőhelyeket tártunk fel. Ily módon hazánk az első államok egyike lesz, amely atomenergiát állít elő. Számos iparágat államosítottunk: elektromos müveket, szénbányákat, bankokat és vasutakat. Az egyik kérdés, mellyel a francia közvélemény nagyon sokat foglalkozik, Észak-Afrika kérdése. Az a szabadság és függetlenség, amelyben Tuniszt és Marokkót részesítettük, megfelel a francia szabadságeszmény és nagyvonalúság hagyományainak. Algériában két együttélő nemzet testvéri kapcsolatainak megteremtéséről van szó. Az európai lakosság száma meghaladia az egymilliót, a muzulmánoké több mint nyolc millió. Minden törekvésünk arra irányul, hogy megszilárdítsuk a békét Algériában. Nemrégen az általános, ellenőrzött és folytatólagosan megvalósított leszerelést tettük programunkká — folytatta a miniszterelnök. Amint Hruscsov úr Londonban kijelentette, ez a kérdés hosszas erőfeszítést igényel. De nem várhatjuk addig a többi nemzetközi kérdés megoldását, amig a leszerelés tekintetében nem érünk el pozitív eredményt. Mindezekről a kérdésekről és bizonyára még számos másról is alkalmunk lesz az önök kormányával tárgyalni moszkvai utunk alkalmával. Célunk az, hogy összehasonlítsuk nézeteinket és olyan megoldásokat válasszunk, amelyek mellett a legtöbb érv szól. ^A magam részéről híve vagyok a nyílt és közvetlen eszmecserének. és örülök, hogv ez most lehetségessé válik. Bárcsak ezek a megbeszélések minden békére törekvő nemzet érdekét és boldogságát szolgálnák!" A szovjet újságírók megköszönték a francia miniszterelnöknek a francia kormány álláspontja megmagyarázását és hangsúlyozták, hogy a szovjet közvélemény támogatja a nemzetközi kapcsolatok és együttműködés kiterjesztését. AZ ELSŐ TANULSÁG K/l ire e sorok napvilágot látnak, • ' a csütörtökről péntekre virradó éjszaka, éjfél után fél órával már közzétették a vezető szovjet államférfiak angliai tárgyalásairól szóló záróközleményt. Az egész emberiség izgalommal várja az eredményeket, amelyek minden bizonnyal lényeges módon hozzá fognak járulni a világ békéjének biztosításához. De már addig is, amíg megjelenik a várva várt záróközlemény, meg lehet állapítani az angliai szovjet látogatás egy alapvonását. Azt, hogy a vendéglátók minden nyílt és rejtett mesterkedése ellenére az elmúlt napokban Londonban s a többi angliai városban, ahol Bulganyin és Hruscsov elvtársak megfordultak, a szocializmus, a Szovjetunió ereje és igazsága visszafojthatatlanul megnyilvánult. Bár Eden és rendező társai igazán minden tőlük telhetőt megtettek arra, hogy a szovjet látogatás kizárólag a tárgyalótermek gondosan őrzött és párnázott ajtói vagy legrosszabb esetben a hivatalos Anglia reprezentatív keretei és forf mái között, „zárt nyilvánosság" előtt a szempontjait az angol-szovjet Játszódjanak le - ez a törekvésük gyalások „melléktermékének" neve- \ kudar

c<* v

a»°«. Ebbéli igyekezetükzik. Jóllehet még ma — az angol— ? ben jó volt minden eszköz: a vení déglátó joga, hogy mikor, hová viszi szovjet megbeszélések türelmetlenül i vendégeit, kiket enged közelükbe. . , , . . . , . j Megfelelő eszköznek tartották azt is vart reszletes eredmenyeinek beje-: ... . , . . , , _ .. , .- ? — s bosegesen ki is hasznaltak —, lentése előtt - sem lathat uk előre j ve

n/

é ik testi é é M] ke]

| a zarokozlemeny konkrét tartalmát, > ^

osko

d„4 s ezzel a

2

J ür

ü , a találkozo jelentősege egyre na-? még meghúztäk a gyobba válik. ! amúgyis szorosra fogott gyeplőt. A négy nagyhatalom kormányfot j Mjntha va]amj láthatatIan kéz ir

á_ tavalyi értekez etén megkezdett ut, ? ^ , ...... . . , a nemzetközi megértés, az államok r nyitotta volna, a különféle fasiszta közötti bizalmatlanság kiküszöbölő- i reakciós e

s magukat emigránsoknak sénsk útja előtt egyre világosabb f nevez 5 áruló szervezetek már l*tektávlatok nyílnak. " ? kel a szovjet vendégek angliai útja Itt Londonban, a nagyfontosságú | előtt provokációs akciókba kezdtek, találkozó színhelyén az emberek na-»Amint hamarosan kitűnt, mindezeknek a „spontán megnyilatkozásoknak" csak egyetlen egy céljuk volt: az, hogy igazoljanak minden olyan „biztonsági intézkedést", amelyek révén még jobban el lehet szigetelni a szovjet államférfiakat az angol néptől. De mint annyiszor hasonló esetekben, a fegyver ezúttal is visszafelé sült el. A mesterséges óvintézkedések, a politikai karantén, melybe vendéglátóik Bulganyin és Hruscsov elvtársakat zárni akarták, csak még jobban felcsigázta a világ, de elsősorban az angol nép érdeklődését vendégeik személye s megnyilatkozásai iránt. A szovjet államférfiak hazai beszédeit, a szovjet állam döntően fontos jegyzékeit a nyugati sajtó agyonhallgathatta vagy azokból legfeljebb rövid, rendszerint elferdített idézeteket hozhatott — most Angliában erre nem volt mód. Szinte a komikum határán mozog, de egyben mindennél jellemzőbb sz alábbi eset. Hruscsov elvtárs e'ső beszéde után, amit Londonban tartott, a szovjet hírszolgálati iroda közzétette Londonban és Moszkvában a beszédnek, ami lényegében pohárköszöntő volt, a teljes szövegét. Ez ellen egyes polgári lapok tiltakoztak, mert — szerintük — megegyezés jött létre, hogy az angol-szovjet tárgyalások — titkosak, tehát a pohárköszöntő is az ... Még nagyobb volt a „titkos tárgyalások" híveinek megrökönyödése, amikor kedden este a londoni szovjet követség fogadást rendezett a Claridge-szálló helyiségeiben, s arra a közéleti személyiségeken kívül meghívta mindazokat az angol polgárokat is, akik előzőleg írásban kérték Bulganyin és Hruscsov elvtársakat, hogy látogassák meg őket otthonaikban. Ezerötszáz meghívott volt ezen a fogadáson. Nem volt ott semmi „biztonsági intézkedés" s mégis — vagy talán éppen azért — a lehető legközvetlenebb volt a hangulat a Scotland Yard nagyobb dicsőségére. Mindezt — akár tetszik, akár nem — az egész világ látja. Keserűen panaszolja az európai nagyburzsoázia legreakciósabb orgánuma, a svájci Neue Züricher Zeitung, amelynek hangja az angliai szovjet látogatással kapcsolatban az egykori „Stürmer"-rel vetélkedik „Moszkva hangja Londonból" című vezércikkében, hogy a szovjet látogatok Londonban „az egész világ figyelmét magukra vonják s nyilatkozataiknak összehasonlíthatatlanul erősebb a visszhangjuk, mint Moszkvában". Az amerikai sajtó, amely eleinte — szokás szerint — agyonhallgatással akarta elintézni a történelmi jelentőségű angliai szovjet látogatást, egyre többet kényszerül arról írni s az utóbbi napokban a londoni hírek' betöltik a lapok első oldalát. A monopolista körök sajtóorgánumai ag-, g ódnak, hogy az angliai tárgyalások konkrét eredménnyel végződhetnek s ezért nem átallanak fenyeg3tő hangot használni angolszász szövetségeseik címére. Bár Hruscsov elvtárs mindjárt megérkezésekor kijelentette, hogy „a Szovjetuniónak nem célja Anglia s bármilyen más állam közé éket verni", az amerikai sajtó továbbra is ezt a nótát fújja. A „Newsweek" azért aggódik, hogy a tárgyalások eredményessége esetén nem lehet fenntartani a fegyverkezés eddigi színvonalát. * A fentiek alapján tehát már most, ** a záróközlemény szövegének ismerete nélkül is meg lehet állapítani, hogy az angliai út a Szovjetunió konkrét béketörekvéseit kitörölhetetlenül a világ érdeklődésének középpontjába állította s már ezzel is történelmi hivatást töltött be.