Új Szó, 1956. április (9. évfolyam, 92-120.szám)

1956-04-27 / 117. szám, péntek

A Szovjetunió 1951—1955. évi ötödik ötéves terve teljesítésének eredményei Moszkva, április 25. (TASZSZ). — Közzétették a Szovjetunió Miniszter­tanácsa mellett müködö, a népgazda­ság távlati terveivel foglalkozó Álla­mi Tervbizottság és Központi Sta­tisztikai Hivatal jelentését a • Szov­jetunió 1951—1955. évi ötödik öt­éves népgazdaság-fejlesztési terve teljesítésében elért eredményekről. Az ötödik ötéves tervben sikeresen teljesítették a XIX. pártkongresszu­son kitűzött feladatokat és sok igen fontos vonatkozásban jelentősen túl­teljesítették őket. Ennek eredményeként a Szovjet­unió messze túlszárnyalta a népgaz­daság fejlődésének háború előtti színvonalát. 1955-ben a Szovjetunió ipara 3,2­szer annyit termelt, mint 1940-ben; a termelési eszközök gyártása 5,9­szeresére növekedett. A nehézipar sikeres fejlesztése és a mezőgazda­sági termelés növekedése biztosítot­ta, hogy a közszükségleti cikkek ter­melése az ötéves terv végére a há­ború előtti színvonalhoz viszonyítva több mint kétszeresére emelkedett. Sok igen fontos ipari termék terme­lésében a Szovjetunió messze maga mögött hagyta az összes európai or­szágokat, noha az égy főre eső ter­melés színvonalát tekintve még ei­r.iarad a legfejlettebb kapitalista or­szágok mögött. A nemzeti jövedelem csaknem háromszorosa a háború előttinek Az ötödik ötéves tervben eszközölt állami beruházások összege (1953. július elsejei árakban számítva) 591 milliárd rubel volt. Az összes háború előtti ötéves tervek idején ez az ösz­szeg 322 milliárd rubelt tett ki. Az ötödik ötéves terv éveiben je­lentősen emelkedett a szovjet nép életszínvonala. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1955-ben 2,8-szer akkora volt, mint 1940-ben. Az állami és a szövetkeze­ti kiskereskedelem áruforgalma az említett időszakban több mint két­szeresére növekedett. A Szovjetunió külkereskedelmi for­galma 1955-ben majdnem kétszere­se volt az 1950. évinek. Gépekből és felszerelésekből, valamint vasból és színes fémekből az ötéves terv ide­jén 2,7-szeresen növekedett a Szov­jetunió kivitele. Jelentősen szaporodott azoknak az országoknak száma, amelyekkel a Szovjetunió külkeres­kedelmi kapcsolatban áll. Az ötödik ötéves terv az ipari ter­melés körülbeiül 70 százalékos növe­lését tűzte ki feladatul. Ezt a fel­adatot határidő előtt, négy év és négy hónap alatt teljesítették. Az ipar termelése 1955-ben 85 szá­zalékkal volt magasabb, mint 1950­ben. A termelési eszközök gyártása (,,A"-csoport) az ötödik ötéves terv alatt 91 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelése pedig (,,B"-csopon) 76 százalékkal növekedett. Az ötödik ötéves terv éveiben több mint 3000 új, nagy ipari vállalatot építettünk és helyeztünk üzembe. Minden iparágban emelkedett a technika színvonala. Megkezdtük az atomenergia békés célokra való fel­használását. De a technikai haladás üteme nem volt kielégítő, az új tech­nika kidolgozása nem folyt kelij intenzitással, s gyengén haladt az új technika bevezetése a népgazdaság­ban. A jelentés a továbbiakban adatokat sorol fel a legfontosabb termékfaj­ták termelésére vonatkozólag. 1955­ben a Szovjetunióban 33 millió tonna nyersvasat, 45 millió tonna acélt és 35 millió tonna hengerelt árut ter­meltek. Az 1950. évihez vjszonyitva az acélolvasztás G6 százalékkal, a hengerelt áruk termelése 69 és a nversvasolvasztás 74 százalékkal növekedett. 1955-ben a Szovjetunió 170 milliárd kilowattóra villamosenergiát termelt, 87 százalékkal többet, mint 1950-ben. Üzembe helyeztük a világ első atomerővel működő ipari villanytele­pét, amelynek kapacitása 5000 kilo­watt. . A köolajkitermelés növelésében túl­szárnyaltuk az ötödik ötéves terv feladatait. 1955-ben 71 millió tonna kőolajat termeltünk ki, 87 százalék­kal többet, mint 1950-ben. Igen gyors ütemben fejlődött az ötödik ötéves terv idején a gépgyár­tás. Az 1951—1955-ig terjedő idő­szakban számos újfajta nagy telje­sítményű szerszámgép, gép és qé­pezet gyártását vezették be, amelye­ket azelőtt nem gyártottak a Szov­jetunióban. A gépgyártás azonban még nem 4 ÜJ szö 1956. április 27. látja el teljesen a népgazdaság szá­mos ágát korszerű felszereléssel. A vegyiipar az ötödik ötéves terv folyamán jelentősen növelte leg­fontosabb termékeinek előállítását. A könnyűipar 70 százalékkal nö­velte termelését, miként azt az öt­éves terv eiő is írta. Gyors ütemben fejlődött a kultúr­cikkek és háztartási árucikkek ter­melése. 1955-ben 19í.0-hez viszo­nyítva 2,6-szer annyi órát, vagyis 19,7 milliót, kétszer annyi motorke­rékpárt, vagyis 244 ezret, 3,7-szer annyi, vagyis 4 millió rádióvevő- és televíziós készüléket gyártottak. 39 5 millió hektár új vetésterület A jelentés ezután adatokat köz'il a mezőgazdasági termelés fejlődésé­ről. A mezőgazdasági növények ve­tésterülete az ötéves terv idején 39,5 millió hektárral növekedett. A sze­mestermények vetésterülete 23,5 mil­lió hektárral bővült. A szemesterményekből az 1951— 1955 közötti időszakban hektáronként évente átlag 18 százalékkal többet takarítottak be, mint az 1946—1950 közötti időszakban. A szűz- és parlagföldek hasznosí­tási körzeteiben 1954 és 1955 folya­mán 30 millió hektár földet szántot­tak fel, az egész országban pedig 33 millió hektárt. A legfontosabb állati termékek termelése az ötéves terv idején a következőképpen növekedett: hús 30 százalékkal, tej 19, tojás 54, gyapjú 42 százalékkal. Az ország szarvas­marhaállománya 1955-ben 67,1 mil­lió darab volt és 17 százalékkal múl­ta felül az 1950. évi állományt. A kolhozok és kolhozparasztok az államnak beadott és eladott termé­keikért 1955-ben 31 milliárd rubel­lel kaptak többet, mint 1950-ben és 29 milliárd rubellel többet, mint 1952-ben. Fokozódott a mezőgazdaság gépe­sítése és villamosítása. Az ötéves terv idején a mezőgazdaság 824 ezer traktort kapott (15 lóerős traktorok­ra átszámítva), továbbá 410 ezer teherautót, 217 ezer gabonakombájnt és sok más gépet, 1955-ben majdnem kizárólag gépek végezték a tarió- és ugarszántást, a szemestermények, a gyapot és a cu­korrépa vetéset. A szemestermények­nek több mint 80 százalékát kombáj­nok takarították be. A mezőgazdaságban a villamos­energia-fogyasztas körülbelül 2,4­szeresére emelkedett. 1955-ben a mezőgazdaságban több mint 400 ezer agronomus, állatte­nyésztési szakemDer, állategészség­ügyi, mérnöki es technikai dolgozó dolgozott, valamennyien felső- vagy középfokú szakképzettséggel rendel­keznek. A kolhozok pénzjövedelme 2,2-sze­resére, oszthatatlan alapja 1,7-szere­sére emelkedett. A kolhozparasztok munkaegységeikért 1955-ben összesen több mint 1,3-szer akkora pénzbeni és természetbeni részesedést kaptak, mint 1950-ben. Az ötéves terv időszakában 2100 ki­lométer ú.i vasútvonalat építettek és adtak át rendeltetésének. Az ötödik ötéves terv idején a nép­gazdaság minden ágábaii növekedett a munkatermelékenység. A reilbérek növekedése mechaladja a tervelőirányzatot A ielentés a szovjet nép anyagi jó­léétnek. egészségügyének és kulturális színvonalának további emelkedéséről szóló részében közli: Az ötödik ötéves terv a nemzeti jövedelem legalább 60 százalékos nö­vekedését irányozta elő. A termelés és a munkatermelékenység növekedé­se alapján a nemzeti jövedelem az ötéves terv idején 68 százalékkal emelkedett. A népgazdaságban foglal­koztatott munkások és alkalmazottak száma 9 és fél millióval, vagyis 24 százalékkal nőtt. Az ötödik ötéves terv idején, akár­csak az előző években nem volt mun­kanélküliséa az országban. Az ötödik ötéves terv feladatul tűz­te ki. hogy a- munkások és alkalma­zottak reálbérének legalább 35. a kol­hozparasztok jövedelmének legalább 40 százalékkal kell emelkednie. Az állami kiskereskedelmi árak leszállí­tása. valamint a pénzbeli munkabérek növekedése alapián a munkások és al­kalmazottak reálbére 1955-ben 39%­kal volt magasabb az 1950. évinél. A kolhozoarasztok reáljövedelme 50 százalékkal emelkedett. Az állami és szövetkezeti kereske­delemben az ötéves terv ideién 26 százalékkal szállították le a kiskeres­kedelmi árakat a tervben előírt 23,5 százalék helyett. A városokban százötvennégy millió négyzetméternyi új lakótér épült Az ötödik ötéves terv keretében naavszabású lakásépítkezések, város­fejlesztési munkálatok folytak. A lakóházépítésben az ötödik ötéves tervben kitűzött feladatot teljesítet­tük. Csupán SÍ állami terv alapján rendelkezésre bocsátott eszközökből összesen 105 millió négyzetméter la­kótelepet magukba foglaló lakóháza­kat építettünk. Ezenkívül a vállalati alapok éű egyéb nem központosított eszközök segítségével összesen kö­rülbelül 10 millió négyzetméter lakó­teret felölelő lakóházakat épített. A városi lakosság saját költségén és ál­lami hitel segítségével összesen kö­rülbelül 39 millió négyzetméter lakó­teret felölelő lakóházakat épített. A kolhozparasztság és a falusi értelmi­ség az ötéves tervben 2,3 millió la­kóházat épített. Az ötödik ötéves terv idején fej­lődött a közegészségügy. Az orvo­sok száma az országban 66 ezerrel szaporodott. A szocialista kultúra valamennyi területén új eredmények születtek. A köztársaságok fővárosaiban, a köztársasági igazgatás alatt álló vá­rosokban, a területi és határterületi gócpontokban és a legnagyobb köz­pontokban az ötödik ötéves terv vé­gére áttértek a hét osztályos okta­tásról az általános (tíz osztályos) kö­zépfokú oktatásra. Az országban a középiskolák 8—10 osztályaiban — beleértve a munkás és a mezőgazda­sági ifjúság iskoláit is — a tanulók száma 1955-ben 4,3 millióval, vagyis 3,4-szeresével volt magasabb, mint 1950-ben. A középiskolások száma 1955-ben 80 százalékkal haladta meg az 1950. évit. Bővült a népgazdaság különböző ágainak szükségleteit szolgáló szak­emberképzés. A főiskolai vagy szak­középiskolai képzettséggel rendelke­ző szakemberek száma a népgazda­ságban az ötödik ötéves terv során több mint másfélszeresére növeke­dett. Az ország tudományos dolgo­zóinak száma, beleértve a pedagógiai tudományos kádereket, 38 százalék­kal emelkedett. A munkaerotartalékok tanfolyamain és iskoláiban az ötödik ötéves terv idején 2,4 millió munkás kapott ki­képzést. 1955-ben a Szovjetunióban több mint egymilliárd példányban adtak ki könyveket. A folyóiratok példány­száma 99 százalékkal növekedett, az újságok évi példányszáma pedig 47 százalékkal. A közegészségügyi, tudományos, kulturális és közoktatásügyi célokat szolgáló intézmények építését célzó beruházások az 1951—1955 közötti időszakban majdnem másfélszeresen múlták felül az 1946—1950 közötti időszakét. A jelentés befejezésül a követke­zőket mondja: A Szovjetunió ötödik ötéves nép­gazdaság-fejlesztési tervében ki­tűzött feladatok sikeres elvégzése nagy lépéssel vitte előre az orszá­got a kommunizmushoz vezető úton és újból bebizonyította a szocialista társadalom nagy alkotó erejét, a szo­cialista gazdasági rendszer fölényét a kapitalista rendszer fölött. Gronchi oiasz köztársasági elnök Párizsban tárgyal Párizs, (ČTK) — Szerdán, április 25-én négynapi látogatásra Párizsba érkezett Giovanni Gronchi, az Olasz Köztársaság elnöke Gaetáno Martino külügyminiszter kíséretében. Gronchi Párizsban tárgyalásokat folytat a francia kormány tagjaival. Amint Fran­ciaországba való elutazása előtt ki­jelentette, többek között a két or­szág baráti kapcsolatainak megszilár­dításáról és a NATO keretében való gazdasági együttműködésről fog tár­gyalni. Az NDK népi kamarájának küldöttsége Moszkvába érkezett Moszkva, (ČTK). — Április 25-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására Moszkvába érkezett a Német Demokratikus Köztársaság né­pi kamarájának küldöttsége. A kül­döttséget dr. Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke vezeti. A vnuko­vi repülőtéren ünnepélyesen fogad­ták az NDK parlamenti küldöttségét. A brit energetikai küldöttség a Szovjetunióban vízierőmüveket látogat Moszkva, (ČTK) — A Szovjetunió­ban tartozkodó brit energetikai kül­döttség egyik csoportja néhány napot Ukrajnában töltött. Záporozsje váro­sában meglátogatta a dnyeperi vízi­erőmüvet. és transforr.iátor-üzemet. A sztálini körzetben a küldöttség tagjai megtekintették a zujavi és mironovi vízierőművet. A brit kül­döttség tagjait az ukrán SZSZK-ban tett látogatásuk folyamán mindenütt szívélyesen fogadták. Április 25-én ez a csoport repülőgépen Sztálingrád­ba utazott, ahol csatlakozik a kül­döttség második csoportjához, amely az Ural vidékén tett látogatást. Áz algériai fejlemények kiélezik Franciaország politikai helyzetét Párizs, (ČTK). — Az utóbbi napok­ban fokozódtak a harcok Algériában. A francia katonai parancsnokság je­lentéseiben heves összetűzésekről számol be a nemzeti felszabadító moz­galom hadseregének alakulataival. Amint a Francé Presse hírügynök­ség jelenti, Franciaországból Kairóba érkezett Ferhat Abbasz, az algériai demokrata párt vezetője. Ezt a pár­tot és Abbaszt mértékletesnek és a Franciaországgal való együttműködés hívének tartották. Április 25-én Fer­hat Abbasz Kairóban sajtóértekezle­tet tartott, amelyen kijelentette, hogy az algériai események most új sza­kaszukba léptek: egyesültek különfé­le politikai irányzatok és csoportok, sőt még nagyobb dolog következett be: valamennyi erő egyesült egységes vezetés alatt az Észak- Afrika végleges felszabadulásáért vívott harcban. Ezen egyesült erők közös képviselője a Felszabadulás Nemzeti Frontja. A francia sajtó élénkebben kom­mentálja azt a tényt, hogy Ferhat Abbasz csatlakozott a Felszabadulás Nemzeti Frontjához és megállapítja, hogy ez a tény az algériai néoi nem­zeti mozgalom erejéről tanúskodik és a kormánypolitika újabb vereségét jelenti. Eisenhower elnök beszéde az amerikai külpolitikai problémákról Washington, (TASZSZ). — Eisenho­wer elnök beszédet mondott az Ame­rikai Lapszerkesztők Társaságában. Elismerte, hogy a nemzetközi feszült­ség enyhült és a világ ma „valami­vel könnyebben lélegzik", él a „mér­sékelt remény", hogy új „békekor­szak" jön el az egész emberiség szá­mára. Az elnök ugyanakkor megpró­bálta kétségbevonni a Szovjetunió külpolitikájának békés jellegét és ar­ra célzott, hogy egyoldalú engedmé­nyeket vár a Szovjetuniótól. Eisenhower beszédében kifejezésre jutott a világon a legutóbbi években végbement történelmi jelentőségű változások elismerése is. Az elnök el­ismerte, hogy „a népek nem akar­nak háborút", és hogy a mostani kö­rülmények között különös jelentősé­get nyer a különböző társadalmi rendszerű államok gazdasági versen­gése. Eisenhower a továbbiakban ismer­i tette az Egyesült Államok külpoliti­* kai irányzatának „három fő elvét". Az első elvről szólva Eisenhower el­nök a fegyverkezési hajsza folytatá­sa mellett foglalt állást, azzal a ki­fogással élve, hogy az Egyesült' Álla­moknak támogatnia kell az agresszió elleni kollektív pajzsot." „A másik fontos feladat — mon­dotta — segítségnyújtás nagyrabe­csült barátainknak vitáik megoldásában. Az ilyen viták zavarják a szabad nemzetek egységét, akadályozzák fej­lődésüket." Eisenhower ezzel beis­merte, hogy a tőkés világban mélyre­ható ellentétek vannak és megismé­telte azt, hogy az Egyesült Államok döntő bíró kíván lenni ezekben a vi­tákban. WNNIKII • II;I I llllllllllll llllllllllll llllllllllüllll I I I I 1 1 UHUI Japán az amerikai „demokrácia" árnyékában Amióta a londoni szovjet-japán bé­ketárgyalások szünetelnek, nem sokat hallunk Japánról. Pedig az ameri­kai imperializmus ugyanakkora figyel­met szentel távol-keleti fő agressziós támaszpontjának, mint a nyugat-euró­painak, Adenauer Németországának. S mint Nyugat-Németországban, Ja­pánban is már évek óta az országnak az amerikai támadó politika érdeké­ben való újrafelfegyverzése a bel- és külpolitika fő kérdése. Az a békeszerződés, amit Japán évekkel ezelőtt az Egyesült Állami kal s néhány más állammal kötött, kimondja, hogy Japán nem tarthat fenn semmilyei hadsereget. Ennek megfelelően az új japán alkotmány is hasonló intézkedéseket tartalmaz. A militarista'fasiszta japán kormá­nyok sokéves uralma, a folytonos véres hódító háborúk, legfőképpen azonban a japán imperializmus gyá­szos vége a második világháborúban, végül, de nem utolsó sorban a két első atombomba hatása, amelyek ép­pen japán területen robbantak — mindez a munkásság körein túlme­nően, a parasztság és a polgárság legszélesebb rétegeiben is őszinte bé­kevágyat teremtett, amely kedvezően fogadta a iapán militarizmus megszű­nését. Csak a nagyburzsoáziának a megszálló amerikaiakkal paktáló része sírta vissza a régi időket s tett meg mindent, hogy akár az amerikai szu­ronyok védelme alatt is, de vissza­kapja legfontosabb hatalmi eszközét — a hadsereget. Amikor aztán — a koreai agresz­szió kudarcának hatása alatt — az Egyesült Államok újra felszólította Japánt a fegyverkezésre, ezzel a volt feudális-nugy burzsoá körökön kivit! az egész japán nemzet ellenkezését váltotta ki. Hosszas huzavona után, amelynek folyamán az amerikai meg­szállók a kényszer minden eszközé: felhasználták, megszületett Japán újrafelfegyverkezésének ötéves terve. E terv szerint az 1956—1960. években 180.000 főnyi hadsereget kell felállí­tani, 120 000 tonnányi haditengeré­szettel és kb. 1500 repülőgéppel. Az a körülmény, hogy mind az alkotmány, mind pedig az amerikaiak által előírt és aláirt békeszerződés egyaránt tilt­ja az ország újrafelf egy vérzését, a washingtoni köröket egyáltalán nem izgatta. A japán nép, amely a feudális-ka­pitalista elnyomás annyi évszázada után örömmel és megkönnyebbüléssel fogadta a demokratikus intézménye­ket, hamar felocsúdott a demokráciá­nak ebből az amerikai formájából s követelte az újrafelfégyverzéssel kap­csolatban is az alkotmány határoza­tainak a betartását. A válasz a meg­szállók részéről, ha nem is nagyon eredeti, de jellegzetes volt: előírták a kormánynak, hogy a parlamentben változtassák meg az alkotmányt. A baj csak az, hogy az alkotmány ­változtatásához szükséges kétharmad többséget a mai japán parlamentben nem lehet összehozni. Az amerikai megszállókat kiszolgáló liberális-de­mokrata párt erre elhatározta, hogy a már annyiszor bevált recept sze­rint megváltoztatja a választási tör­vényt. Magyarul ez annyit jelerit, hogy olyan új, csaló választási tör­vényt akarnak ráerőszakolni a népre és a parlamentre, amely a nemzet túlnyomó többségének akarata elle­nére is biztosítaná az alkotmányre­formot s így a fegyverkezés jóváha­gyását. Addig is azonban — tekintet nélkül az alkotmány és a békeszerződés ti lalmára — folyik az új hadsereg meg­szervezése, önkéntesek toborzása a japán munkanélküliek milliós hadse­regéből s ami a legfontosabb: az új japán hadsereg felszerelésének szál­lítása — nem nehéz kitalálni — az Amerikai Egyesült Államokból. Mindez 40 000 megszálló amerikai katona „védelme" alatt történik alig tíz esztendővel a Hirosimára és Na­gaszakira dobott első két atombomba ledobása után ... (-e-c)

Next

/
Thumbnails
Contents